Kiscsillagom, manióka

Kezd fellendülni a szociális életünk a kertben és a környékén. Igen aktív szomszédaink vannak, főleg az egyik, F. szomszéd. Újabban kiscsallagom lettem neki, aminek nem tudok maradéktalanul örülni, ezt be kell vallanom. Nem mondhatnám, hogy nem szeretem a társaságot, de csak módjával, és hát kevésbé agilis emberekkel, na. 
Viszont F. szomszéd térül-fordul, kerül vödör 8 db, létra 2 db, reggel szedett friss csiperke vagy 2,5 kg. Az ígéretek között van szilvapálinka, előző lakó által elcseszett kiskert miatt garázs ázásának kijavítása, és tartok tőle, hogy nem tudok olyat kiejteni a számon, amire ne tudna azonnal megoldást. Ezért aztán jól meggondolom, mit beszélek, mert hát ugye mit kérnek majd cserébe... Nem szeretem én ezt, bármennyire is nyavíkolásnak tűnik.
Jó, mondjuk a gomba ellenében van sárgabarack, remélem, le is van tudva, leszedte az adagját a fánkról.
A szilvapálinkát kifizetjük, nincs ugyanhagydmár meg ilyenek. 
Ellenben a kiskert téma rázósabb. Eleve az otthon van nálunk. Meg mi úgy gondoltuk, kifizetjük a munkát, ahogy azt ugye illik. De gyanús nekem, hogy barátilag gondolja kisebb mulatozás fejében: ebéd, vacsora, sörök stb. Amivel olyan sok baj nincs is, de a satöbbi, amivel nem vagyok kibékülve. Mindenesetre majd próbálok nem jelen lenni az akciónál.

A fentieknek egyébként egyáltalán nincs köze a poszt további részéhez.

Gyerekkoromban, amikor Molnár Gábor könyveit olvastam és fújtam kívülről szinte az összes Amazonas mentén fellelhető kígyó nevét latinul is, az emlősök nevét latinul már nem, de azért azok is nagyon mentek, még a madarakkal is megbékéltem. Szóval akkoriban sosem gondoltam volna, hogy majd egyszer eszem maniókát, hacsak el nem utazom arra a vidékre én is. Aminek egy ideig megvolt az esélye, mert feltétlenül biológus vagy valami hasonló akartam lenni, pl. óvodás koromban sebészet vagy fogászat, ami persze elég távoli asszociációkat kíván, de azért még sincs olyan messze a biológiától. De aztán ezzel valahogy felhagytam, pedig apukám elmondása szerint nyertem én biológia versenyt is, budapestit, de ez az emlék nekem például egyáltalán nincs meg, ami mindenképpen fura. Arra emlékszem, hogy jártam szakkörre és boncoltam bikaszemet, ilyenek.
De egyébként azért sem gondoltam, hogy fogok valaha enni maniókát, mert Molnár Gábornak igencsak tele volt a hócipője vele, lévén szinte az egyetlen táplálék, amit magával tudott vinni és tárolgatni a párás melegben a dzsungelben, és persze folyton ezt enni. Nyilván ha az általam annyira csodált vadász és gyűjtő nincs vele megbékélve, akkor én minek ennék ilyesmit.
Egyébként is tök veszélyes cucc, van vele elég macera, hogy kiválasszák belőle a hidrogén cinaidot, amit bizony tartalmaz a gyökere. A gyökerekből készül a gyöngy, a liszt és a pehely is, amit olyan előszeretettel használunk sűrítésre és pudingnak a magas keményítőtartalma miatt. Van még benne ez-az: vitaminok, ásványi anyagok is, de ezek inkább a leveleiben lelhetők fel nagyobb mennyiségben, azokat lehet enni csak úgy is, mint a spenótot.
A gumókat fáradságos munkával lereszelik a bennszülött asszonyok spéci reszelőn, aztán kinyomkodják, főzik, a hevítéssel válik ki a cianid, a visszamaradó keményítő meg lesz maga a cucc, amit mi pl. tápióka gyöngyként ismerünk.
Most, hogy már teljesen világos, soha nem megyek az Amazonas környékére semmilyen tudományos útra és egyben gasztrotúrára, gondoltam, ha már lehet itthon is kapni tápiókát, mégiscsak csinálnék pudingot.
De ez sem volt egy rövid projekt, merthogy folyton elfelejtettem venni, amikor olyan helyen jártam, amikor meg eszembe jutott és tök elveim ellenére átmentem a szemben  levő paleolit boltba, nem is ismerték, tehát vissza kellett zarándokolnom máshova. 
Aztán tegnap Kati barátném jött (ő is élvezhette F. szomszéd kalandjait, mégis van összeköttetés a poszt első és második fele között), gondoltam, ez a legjobb alkalom, hogy tápióka pudingot csináljak, jobban el tudom adni a családnak a cuccot vendéggel, mint csak úgy magában. 
Egyébként amikor ekkora feneket kerítek valami új kajának, akkor simán veszik az akadályt, sőt ezt kifejezetten szerették.

TÁPIÓKA PUDING EPRES-MEGGYES SZÓSSZAL

A pudinghoz:
100 g tápióka gyöngy
400 ml kókusztej
300 ml víz
2 ek méz
1/2 rúd vanília felhasítva

A szószhoz:
200 g meggy magozva
150 g eper
2 ek méz
1/2 tk vaníliapaszta
1/2 tonkabab
2 tekerésnyi bors
1 ek rózsavíz
100 ml víz
1 tk keményítő

A tápióka gyöngyöt kétszeres vízben beáztatjuk 15 percre, majd leszűrjük és edénybe tesszük. Ráöntjük a kókusztejet, a vizet, hozzáadjuk a felhasított vaníliát és addig főzzük, míg a gyöngyök megdagadnak és átlátszók lesznek. Nem néztem az időt, de kb. olyan 15 perc volt. Nagyjából puding sűrűségű lesz, lehet azonnal poharakba vagy tálakba kanalazni és lehűteni, a vaníliarudat előbb vegyük ki.
A szószhoz a gyümölcsöket felforraljuk a mézzel, a vaníliával és a reszelt tonkababbal, a keményítőt kikeverjük a vízzel, ezzel sűrítjük be a szószt. Lehúzzuk a tűzről, hagyjuk langyosra hűlni, belekeverjük a rózsavizet és a puding tetejére öntjük, hűtőbe tesszük tálalásig.


Read more...

Meggy, miegyéb

A kölcsönkertünkben vannak meggyfák többek között, nem is egyszerre érnek, ami persze tök jó, mert belátható mennyiségű meggy van egyszerre, nem kell megőszülni a magozásban. Szombaton leszedtük az éppen megérő adagot.

Van egyébként sárgabarack is, arról egy marha nagy ágat letört az egyik vihar, de még így is maradt rajta rengeteg. A diófa szegény nem olyan szép, viszont egészen sok van rajta ahhoz képest, milyen fákat látok mindenfelé, és lesz mandula is jócskán.

Sajnos ez a később érő megy nem olyan ízes, mint a két héttel ezelőtti, de azért ezzel-azzal fel lehet javítani. Pl. balzsamecettel, vörösbor ehhez a meglehetősen fanyar és kissé még talán kesernyés gyümölcshöz nem jó. A tonkabab a meggyhez szerintem kötelező, nem maradhatott ki az sem.
Lett torta meg dzsem is.


MEGGYES TORTA

A tortához:
125 g vaj
60 g napraforgóolaj
150 ml hideg víz
125 g nádcukor
50 g kókuszvirágcukot
1 tk vaníliapaszta
125 ml tejfol
2 db tojás
200 g liszt
42 g kakaópor
1 tk sütőpor
½ tk szódabikarbóna
1 csipet só

A krémhez:
250 g kimagozott meggy
100 g nádcukor
1 db tonkabab
½ tk vaníliapaszta
2 ek balzsamecet
100 ml víz
2 ek zselatinpor
250 g mascarpone
250 ml tejszín

jó adag csokoládéforgács a tetejére

A sütőt előmelegítjük 180 °C-ra, egy 23 cm-es kapcsos kerek tortaformát kikenünk vajjal.

A vajat megolvasztjuk, hozzáadjuk az olajat, a vizet, a cukrot és a vaníliát, majd habverővel simára keverjük, a cukor olvadjon el.
Hozzáadjuk a tojásokat és a tejfölt, ezekkel is simára keverjük.
Egy tálba szitáljuk a lisztet és a kakaóport, hozzáadjuk a sütőport, a szódabikarbónát és a sót, majd a vajas-olajos krémhez keverjük.
A masszát az előkészített tortaformába öntjük, betesszük a meleg sütőbe és 45 perc alatt készre sütjük (tűpróba).
Ha a torta kész, kivesszük a sütőből, hagyjuk a formában kb. 10 percig hűlni, majd tálra tesszük, kihűtjük, két lapba vágjuk.
A krémhez egy edényben összekeverjük a meggyet a cukorral, de a cukorból előbb vegyünk el 2 ek-lal. 
Hagyjuk állni a meggyet legalább 20 percig, majd reszeljük bele a tonkababot, adjuk hozzá a vaníliát és tegyük a tűzre, forraljuk fel, ekkor adjuk hozzá a balzsamecetet, rottyantsunk rajta párat, míg az ecet ereje elmegy, aztán húzzuk le a tűzről.
Közben a vízbe áztassuk be a zselatint pár percre, aztán adjuk a még meleg meggyhez, keverjük el alaposan, hűtsük ki. Aztán tegyük a hűtőbe, ellenőrizzük időről időre, hogy elkezdett-e már megdermedni, mindig keverjük át, hogy majd a krémben ne legyenek kis piros csomók.
A mascarponét keverjük ki 1 ek cukorral, a tejszínbe szintén keverjünk 1 ek cukrot és verjük nem túl kemény habbá, majd óvatosan keverjük a mascarponéhoz. Ha a meggyes cucc kihűlt és elkezd zselésedni, adjuk a mascarponés krémhez, keverjük simára.
Állítsuk össze a tortát: az alsó tésztalap köré tegyünk egy tortakarikát, simítsuk rá a krém felét, rakjuk rá a másik tésztalapot, erre pedig a krém másik felét tegyük. Tegyük be a hűtőbe legalább 2 órára.
Ezután vegyük ki, távolítsuk el a tortakarikát, és a torta tetejét bőven szórjuk meg étcsokoládéból készül forgácsokkal.

És sikerült az év legbénább fotóját is megcsinálni, botrányosan fújt a szél, vitt mindent, a csokiforgácsot is.




A dzsemhez a meggyet kimagozzuk, tisztán kimérünk 3 kg-ot egy nagyobb edényben lecukrozzuk 750 g cukorral, hagyjuk jó 1/2 órát állni, aztán feltesszük a tűzre, beleteszünk 1 db felhasított vaníliát és belereszelünk 2 db tonkababot, felforraljuk. 
Két tasak 3:1-ben zselésítőt kevés cukorral elkeverünk, majd a gyümölcshöz adjuk állandó kevergetés mellett. Hagyjuk a dzsemet forrni kb 20 percig, hozzáadunk 60-75 ml balzsamecetet, forraljuk még pár percig, míg az ecet ereje elmegy.
Forrón kis üvegekbe töltjük, az üvegeket lezárjuk és pár percre a tetejükre állítjuk.

Read more...
Related Posts with Thumbnails
Recepjeim, fotóim, egyéb írásaim kizárólag az írásos beleegyezésem után közölhetők más oldalakon vagy nyomtatásban. Ez alól kivételt képeznek azok a gyűjtőoldalak, ahol nem közlik az egész írást, hanem csak annak első pár sorát és a folytatásért a blogomra kattint az olvasó.

  © Blogger template Shush by Ourblogtemplates.com 2009

Back to TOP