Megadtam magam

Pont egy citromos-mákos sütiről nem gondoltam volna, hogy családi kedvenc lesz. Két hete sütöttem először, most újra kellett.

CITRUSOS-MÁKOS KUGLÓF

175 g vaj
300 g liszt
250 g nádcukor
3 db tojás
1 rúd vanília
1½ tk sütőpor
225 ml tejföl 
1 db citrom reszlet héja és leve
1 db lime reszelt héja és leve
4 tk mák

A mázhoz:
100 g porcukor
25 g vaj
2 db lime reszelt héja és leve

Melegítsük elő a sütőt 180 °C-ra (légkeveréses 160 °C), egy közepes kuglófformát kenjünk ki vajjal.
A puha vajat a cukorral és a vanília kikapart belsejével verjük habosra, majd egyenként adjuk hozzá a tojásokat. Keverjük bele a citrom és a lime reszelt héját és kifacsart levét is a tejföllel együtt.
Közben a mákot szárazon pirítsuk meg. Egyébként meglepően sokáig tart, mire illata lesz.
Adjuk a liszthez a mákot és a sütőport, majd az egészet keverjük simára a vajas krémmel. Simítsuk az előkészített formába a masszát, tegyük a sütőbe és süssük készre 45-50 perc alatt.
Vegyük ki a sütőből, hagyjuk a formában pár percet pihenni, majd borítsuk egy tálra.
A mázhoz a cukrot a vajjal, a lime-ok reszelt héjával és kifacsart levével forraljuk fel, vegyül le a tűzről és locsoljuk meg vele a kuglófot.

Eredetileg GoodFood recept grépfrúttal.




Szóval megadtam magam a dagasztás nélküli kenyérnek. Az az igazság, hogy nem hittem benne. Mármint hogy tényleg dagasztás nélkül, tényleg csak kutymászni kell, aztán hagyni az egészet, és olyan lesz, mint a képeken.

Újabban nem sikerültek jól a kenyereim, nem tudtam rájönni, mitől. Külcsín ok, belbecs gyakorlatilag nincs. A sütőre fogtam, hogy biztos nem jól melegszik, annak idején a gázzal sokkal jobb volt (nem), rosszak a lisztek, nem kel eleget, túl sokat kel, túl van gyúrkodva a második kelesztés előtt stb. Szóval szerintem minden baj volt. Az az igazság, hogy azért mertem mindenfélére ráfogni a kudarcot, mert olyan kenyerek sem sikerültek igazán jól, amelyek régebben meg igen. De tényleg mit lehet akkor mondani, amikor a számtalanszor megsütött és nagyon jól sikerült rozskenyér egyszercsak olyan sűrű és kemény lesz, hogy a pirítóból kivéve a vaj nem beleolvad, hanem lefolyik róla...
És miután azt szeretném, hogy ne vegyük a kenyeret, hanem itthon süssük, ki kellett találnom valamit, mert a család a szép, ámde nem túl nagy élvezeti értékkel bíró kenyereimet joggal nem ette szívesen.
Tegnap aztán este 8-kor levonultam a konyhába és összeraktam a dagasztás nélkülit. Nem túl nagy mennyiséget, mert ha ez sem sikerül, nem fogom annyira sajnálni, legfeljebb ledarálom morzsának. És ha nem sikerül, akkor feladom, befejezem a pékeskedést, eszik azt a kenyeret, amit a pékláncnál találunk.
Ami ilyen egyszerűnek tűnik, azt csak elrontani lehet, nem hiszem, hogy működik. Meg különben is dagasztani jó. Meg mi lesz a sikérszálakkal? Miegymás.

Működik.

DAGASZTÁS NÉLKÜLI KENYÉR

½ csésze teljes kiőrlésű tönkölyliszt
2½ csésze kenyérliszt BL80
1¼ tk só
¼ tk szárított élesztő
1½ csésze + 1-2 ek* víz


*Ha nem használunk teljes kiőrlésű lisztet, akkor elég a 1½ csésze víz.

Egy tálba tesszük a lisztet, a sót és az élesztőt, majd beleöntjük a vizet és az ujjainkkal addig kevergetjük, míg az összes liszt nedves lesz. Nem sokáig tehát. Olyan legyen, mint a galuskatészta.
A tálra tiszta konyharuhát teszünk és félretesszük a konyhában 12-14 órára az egész cuccot.
Sütés előtt a sütőt 250 °C-ra melegítjük, a még hideg sütőbe teszünk egy öntöttvas edényt (jénai, cserépedény), hogy együtt tudjon melegedni a sütővel. Ha a légkeverést is rányomjuk, kb. 15 perc alatt felmelegszik a sütő.
A tésztát kiborítjuk erősen lisztezett felületre és hajtogatjuk: jobbról ⅓ rész, balról rá ⅓, alulról ⅓, majd felülről ⅓. Meglisztezzük, megfordítjuk, hogy a hajtogatott rész legyen alul. Hagyjuk addig pihenni, míg a sütő jó forró lesz.
Az edényt kivesszük, lisztet szórunk az aljára, a kenyeret megint megfordítva – hajtogatott legyen felül – beledobjuk, rátesszük a fedelét, és betoljuk ½ órára a sütőbe. A légkeverést kikapcsoljuk.
½ óra után levesszük a tetejét, és további 12-15 percig sütjük.
A kenyeret rácsra téve hagyjuk kihűlni.

Read more...

Best ever bolognai

Nemrég megint barátnős napot tartottunk, volt sírva röhögés, ahogy az általános. Tényleg majdnem meghaltam megint.
És sikerült megalkotni az eddigi legjobb bolognai mártást.
A házi sonkát már évek óta Kiskunlacházáról szerezzük be, sajnos titkos a recept, ahogy készül, pácolva van, szárítva és füstölve. Saját nevelésű a disznó és a füstölő is saját. Elképesztően finom.

BEST EVER BOLOGNAI (8 személyre)

500 g darált sertéshús 
700 g darált pulykahús
6 ek extra szűz olívaolaj
2 fej lilahagyma
4 gerezd fokhagyma
200 g füstölt házi sonka
1 db konzerv paradicsom
200 g paradicsompüré
400 ml száraz vörösbor
1 marék friss bazsalikomlevél
½ szerecsendió reszelve
só, bors

A sütőt előmelegítjük 140 °C-ra.
Egy öntöttvas edényt lassan felmelegítünk, beleteszünk 2 ek olajat, felforrósítjuk és rárakjuk a sertéshúst, megpirítjuk, majd kiszedjük egy tálra.
Újabb 2 ek olajon a pulykahúst is megpirítjuk. A darált húst állandóan kevergetjük, nehogy összeálljon egy tömbbé, azt szeretnénk ugyanis, hogy morzsás legyen. A pulykahúst is kiszedjük az edényből.
Aztán az utolsó 2 ek olajon 5 perc alatt megpároljuk a nem túl finomra aprított hagymát és a felvágott fokhagymát, hozzárakjuk a finomra vágott sonkát, megpirítjuk.
Visszatesszük a húst, ráöntjük a felvágott konzerv paradicsomot, a paradicsomlevet, hozzátesszük a pürét, a vörösbort, a szerecsendiót, sót, borsot és a bazsalikom felét szintén felaprítva. Megkeverjük és felforraljuk.
Ahogy felforrt, az edényt betesszük a sütőbe fedetlenül és 4 órán keresztül főzzük a ragut.
Egészen koncentált íz és mély szín lesz így a végeredmény.
Ha készen van, belekeverjük a maradék bazsalikomot is. Forrón tálaljuk.

Ez a mennyiség nálunk nem fogy el nyilván, de nagyon jól lehet adagokban fagyasztani. Egyébként autentikusék tesznek bele apróra vágott csirkemájat is, amitől még sötétebb lesz, de én folyton elfelejtem megvenni, amikor bolognait tervezek. Egyszer már rakok majd bele én is, kíváncsi vagyok, azzal együtt milyen lesz.


Read more...

Két hete

Még volt zöld paradicsom a szomszéd kertben. Amivel szerencsére a szomszédunk nem tudott mit kezdeni, így megkaptam.
Egyszer említettem, hogy elfelejtette elültetni a kelbimbót, a leveles kelt és a mini brokkolit. Na most. A múltkor átmentem hozzá valamiért és elkezdte mutogatni, hogy még mi minden van, amit majd le kell szedni. Erre ott virít 3 db marha nagy brokkoli bokor. Igazság szerint nem nagyon szólaltam meg, erre mégis mit lehet mondani?
Jövök haza, mondom anyámnak, hogy mi a tapasztalat, erre azt mondja, hagyjam a fenébe. De aztán ő is felpaprikázódott kissé, márcsak azért is, mert jobbnak látta, ha ő jegyez meg valami finomat, mintha én intézem a brokkoli háborút.
Aztán a következő héten drága szomszédunk nagy büszkén átadott két marékra való brokkolit és közölte, hogy kihúzta a bokrokat!!! Kész voltam. De tényleg, minek az ilyennek kert vagy bármi? Bár mit csodálkozom, merthogy a mángoldot is kiirtották egyszer, ugyanis a nagytudású ásómunkása közölte, hogy az mérgező. Speciel egész nyáron ette akkor, de nem tűnt fel neki, hogy még él...
Ehhez képest az egyik kivágott fán tönkjén keletkezett mindenféle gomba az idén, amit leszedtek, hogy az milyen finom. De egyébként fogalmuk nincs, milyen gomba, fagomba, mondják. Azért ez nekem kevés, na. Mindenesetre vártunk pár napot, hogy vannak, mi történik velük. Miután semmi bajuk nem lett, én is csináltam egy keveset a gombából, nem volt rossz, ez kétségtelen. Remélem, lesz többször is.

Szóval a brokkolinak annyi, hiába meséltem el neki akkor, amikor odaadtam a magokat, miszerint mikor kell elültetni, meddig szedhető (január közepéig nagyjából). De jó, nem tudja megjegyezni, bonyolult, ok. Na de rajta van a zacskón! Mégis én vajon honnan szedem az infókat?

Mindegy, mintha körvonalazódna a lehetőség, talán lesz saját területünk kölcsönbe, ahol lehet majd konyhakertet csinálni. De még semmi sem biztos, majd meglátjuk.

Az idén egyre több savanyúságot próbáltam ki, eddig a befőzés gyakorlatilag csak dzsemekől meg lekvárokból állt.
A csemege uborka és a csalamádé is nagyon jól sikerült, annyira, hogy már nagyjából el is fogyott a kísérleti mennyiség.
Ezért a zöld paradicsomból is savanyúság lett, lekvárt azért nem akartam ebből, mert nem lehet rendesen kimagozni, azt meg nem szeretem valahogy.

1 kg paradicsom volt, ez a mennyiség cikkekre vágva pont 3 db 500 ml-es üvegbe fért bele. Kétféle fűszerezéssel készült, a lé mindkettőnél ugyanaz volt: 250 ml almaecet, 250 ml víz, 1 ek só. A levet felforraljuk kevergetve.


ECETES ZÖLD PARADICSOM KLASSZIK (2 db 500 ml-es üveg)

1 tk mustármag
1 tk zellermag
1 tk koriandermag
½ tk egész bors
4 szem szegfűbors
2 db babérlevél

A fűszereket felesben a csírátlanított üvegek aljára szórjuk, a paradicsomokat gerezdekre vágva beletesszük és felöntjük a forró lével, azonnal lezárjuk.




ECETES ZÖLD PARADICSOM CSÍPŐS (1 db 500 ml-es üveg)

¼ tk egész bors
½ tk szecsuáni bors
¼ tk barna mustármag
¼ tk koriandermag
1 db szárított chili 

Az eljárás ugyanaz, mint a másiknál. Mindkét esetben legalább 1 hétig kell hagyni érni.





Read more...
Related Posts with Thumbnails
Recepjeim, fotóim, egyéb írásaim kizárólag az írásos beleegyezésem után közölhetők más oldalakon vagy nyomtatásban. Ez alól kivételt képeznek azok a gyűjtőoldalak, ahol nem közlik az egész írást, hanem csak annak első pár sorát és a folytatásért a blogomra kattint az olvasó.

  © Blogger template Shush by Ourblogtemplates.com 2009

Back to TOP