A vörösbor meg a szilva

Az olaszok vörösboros spagettije nagyjából túrós csusza szint. Én nagyon bírom az ilyen max. 20 perc alatt elkészülő cuccokat, ami így egyszerű. Meg még az olyanokat, amiket nagyjából 10 perc alatt lehet összerakni, aztán több órára otthagyni a sütőben.
Nem mondom, vannak dolgok, amikkel hajlandó vagyok elmolyolni – persze bizonyos határok között azért. A tortákkal például igen. 
De hogy nekiálljak kekszet vagy aprósütit gyártani kiszúrókkal és utána még díszítgessem is őket, na olyan isten nincs. Ha keksz, akkor kis golyók, aztán majd maguktól elterülnek sülés közben kerekre, esetleg pohár aljával ellapítom vagy rudakat alakítva szeletekre vagdosom a tésztát és mennek a sütőbe. És ezt sem túl sűrűn. 
Viszont hajlandó vagyok bármit julienne-re vágni késsel. Vagy felaprítani több kiló gyümölcsöt egyforma kis kockákra dzsemhez. 

Tehát a spagetti. Szerintem nem kell sajnálni a szardellafilét, nyugodtan mehet bele dupla mennyiség, mint amennyit említenek mindenfelé. A vörösbor elintézi, nem kell aggódni, nem lesz halízű. 


VÖRÖSBOROS SPAGETTI

500 g spagetti
3-4 ek olívaolaj
6-8 db szardellafilé
1-2 gerezd fokhagyma
1-2 db piros chili
500 ml száraz vörösbor
1 csésze frissen reszelt parmezán
1 kisebb csokor petrezselyem
só, bors

A spagettinek vizet forralunk, annyi sót teszünk bele, hogy a tengervíz sósságát elérje. Ez nem tudom mennyi, de én egy nagy fazék vízbe jó 1 marék durva sót szoktam beleszórni.
Egy nagyobb serpenyőben felforrósítjuk az olívaolajat, beletesszük a szardellafiléket – nem kell az aprítással bajlódni, elég kicsit a spatulával szétnyomkodni.  
Elkeverjük, aztán a finomra aprított fokhagyma és chili következik.
A tésztát 1-2 perccel kevesebb ideig főzzük, minthogy al dente lenne. Leszűrjük és azonnal a forró serpenyőbe tesszük, összekeverjük az olajjal. Ráöntjük a vörösbort, addig forraljuk magas hőmérsékleten, míg az összes bort felszívja és szép színe lesz.
Hozzákeverjük a durvára vágott petrezselymet és a parmezán felét, tekerünk rá kevés borsot.
Tányérokra szedjük, megszórjuk a maradék parmezánnal és azonnal tálaljuk.




A szilvás lepény meg csak ráadás volt még a múltkor egyszer. Leszedtük a szilvát az egy kis nyomi fánkról, igazi besztercei, jó belőle a pálesz is.
Egyébként kölespitét akartam igazából akkor csinálni, de furcsán néztek már megint, pedig jó az. Plusz nagyjából olyan egyszerű, mint a fenti spagetti.
Jó, akkor legyen lepény.


SZILVÁS LEPÉNY

400 g fehér tönköly finomliszt
100 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt
11 g szárított élesztő
1 csipet só
100 g vaj
250 ml tej
70 g nádcukor
1 db tojás

kb. 1 kg szilva kimagozva
1 db tonkabab
3-4 ek nádcukor
1 tasak Bourbon vaníliás cukor
1 ek durva cukor

A liszteket egy nagy tálba szitáljuk, az élesztőt és a sót hozzákeverjük. A meglangyosított tejben elkeverjük a cukrot, elhabarjuk benne a tojást és a felolvasztott vajjal együtt a liszthez adjuk. A tésztát simára dagasztjuk nagyjából 10 perc alatt, cipó alakúra formázzuk és letakarva hagyjuk szobahőmérsékleten kelni 1½ órát.
A sütőt előmelegítjük 200 °C-ra, egy tepsire sütőpapírt teszünk.
A tésztát kiborítjuk enyhén lisztezett felületre és kinyújtjuk a tepsi nagyságára. A tepsibe rakjuk és kirakjuk a negyedekbe vágott szilvával. A szilvát nem érdemes előre felvagdosni, mert pont annyi ideig tart, amennyi időt a tésztának pihennie kell sütés előtt.
Megszórjuk a vaníliás cukorral elkevert nádcukorral, ráreszeljük a tonkababot, betoljuk a sütőbe.
Kb. 35-40 percig sütjük.
Kivesszük és hagyjuk langyosra hűlni, megszórjuk a durva cukorral.



Read more...

Füge chutney

Tegnap nagyüzemet rendeztem a konyhában, reggel 9-től délután 5-ig ki sem jöttem onnét.
Készült a vaníliás mintájára fokhagymás chili zselé is, nyilván mínusz vanília, plusz fokhagyma. Aztán főztem paradicsomlekvárt, végre sikerült eltalálni a cukor mennyiségét.
Aztán készült még füge chutney is. Azt hiszem, nagyjából erre az évre ennyi volt a füge, nincs olyan meleg, hogy ami még rajta van, az beérhessen. Meglehetősen picik a gyümölcsök a hosszú esőmentes időszak miatt.

FÜGE CHUTNEY

1 kg füge
2 ek szőlőmagolaj
2 fej lilahagyma 
4 db kandírozott gyömbér
2 db piros chili
220 g nádcukor
250 ml almaecet
2 db lime reszelt héja és kifacsart leve
1 marék mazsola
1 marék aszalt vörös áfonya
3 tk mustármag
1 rúd fahéj
1 rúd vanília (a magjait kikapartam a paradicsomlekvárhoz)
½ tk őrölt szegfűbors
½ tk só
¼ tk őrölt szegfűszeg

Az olajat felforrósítjuk egy edényben, hozzáadjuk a finomra aprított hagymát és üvegesre pároljuk. Ezután hozzáadunk mindent a füge kivételével és lassú tűzön forraljuk 10-15 percig.
Közben éppen van idő a füge kis kockákra való felaprítására. Beletesszük az edénybe, elkeverjük, lefedjük és lassú tűzön főzzük 10 percig, vagy amíg a füge megpuhul. Ezután levesszük a fedőt és lekvársűrűségűre beforraljuk.




Read more...

Karfiol muffinkák

Anyu szombaton világbajnok halászlevet főzött. Megint. Egyébként éppen vagy 3-4 napja azon morfondíroztam, hogy úgy megennék valami hallevest, nem feltétlenül halászlevet, de ezzel is nagyon elégedett voltam.
Én mondjuk valami thai beütéssel képzeltem a doglokat, kókusztejjel, korinaderrel stb.
Most, hogy ősziesedünk, állandóan tartalmas, de közben könnyű levesek járnak az eszemben, még nem a krémlevesek mondjuk hüvelyesekből, inkább ilyen zöldséges, kicsit tejszínes vagy tejfölös cuccok hallal, rákkal vagy csirkével. Amelyekben minden felismerhető, harapnivaló. A chowderek is ilyenek.
Ezek után annyira nem vágyom már más fogásokra, de előttük pár falat jólesik. De annak is könnyűnek kell lennie.
A cukkinit – hogy őszinte legyek – már baromira unom, inkább a karfiol meg a brokkoli, azoknak legalább van ízük.
Sajnos a leveles kelt a lila mini brokkolival és a lila kelbimbóval egyetemben elfelejtette elültetni a megbízott személy, az így nem lesz, máshonnan kell beszerezni a dolgokat.
Átrendezték a helyi piacot, de még mindig nincs ilyen különlegesebb cucc, csak a megszokott átlagzöldségek. Ami szerintem nem is olyan különleges, mert ugyanaz, csak kicsit más a színe, magot lehet kapni szinte már bárhol. Az a baj, hogy egyéb elfoglaltság miatt én nem jutok el szombatonként a piacra, így nem is tudok érdeklődni a termelőknél, mi lenne, ha...
Azt hiszem, tényleg itt az ideje, hogy ráálljunk a kertkeresésre és a saját dolgainkat ültessük.



KARFIOL MUFFINKA (36 db)

1 fej karfiol
3 db tojás
250 g túró
1 csésze reszelt parmezán
1 tk szárított oregánó
1 kisebb csokor petrezselyem durvára vágva
½ gerezd fokhagyma reszelve
só, bors
1 ek olaj



A karfiolt közepesen durvára reszeljük és egy kevés sóval egy nagyobb serpenyőben üvegesre pároljuk. Ezután hagyjuk kissé kihűlni.
Hozzákeverjük a többi hozzávalót, egy mini muffin formát kikenünk olajjal és a masszát egyenletesen elosztva beletömködjük.
220 °C-ra előmelegített sütőbe toljuk és 20-25 percig sütjük.
Kivesszük, hagyjuk a formában hűlni jó 10 percig, majd óvatosan kivesszük a formából, nehogy szétessen. Egy vékony pengéjű nem túl hegyes kés nagy segítség.
Langyosan tálaljuk chili zselével a tetején.

Read more...

Piros

Az utóbbi idők legjobban sikerült cucca, nem is kell szerintem hozzáfűzni semmit. Nigella az alap, ahogy nagyon sokszor. Akárki akármit mond, az a nő szerintem zseniális.
Édes és savanyú elsőre, aztán jön az erő, amit a szín is ígér. Azért is szuper, mert meglepően könnyen és gyorsan elkészíthető, az erre fordított idő igazán nem áll arányban a nagyszerűséggel.

VANÍLIÁS CHILI ZSELÉ

300 g kápia paprika
12 db piros chili
500 ml almaecet
100 ml víz
450 g cukor
1 tasak Haas 3:1 lekvárzselésítő
1 tasak Bourbon vaníliás cukor





A kápiákat félbevágjuk, kiszedjük a csumáját és az összes magját, feldaraboljuk, aprítógépbe tesszük. A chilik zöld szárát letörjük, egy mozdulattal el lehet intézni, kimagozni csak akkor érdemes őket, ha félünk, túl csípős lesz a végeredmény. Én nem molyoltam ezzel, az aprítógép elintézi a magok nagyját, nem lesz gond a látvánnyal sem. 
Tehát a chiliket is az aprítógépbe tesszük a kápiához, majd meglehetősen egynemű masszává dolgozzuk az egészet. Hozzákeverjük a kevés cukorral elkevert pektint.
Egy rozsdamentes edényben lassan melegítjük az ecetet a maradék cukorral és a vaníliás cukorral, míg elolvad. Hozzárakjuk a paprikát és a vizet, majd kb. a ⅔-ára forraljuk. 
Pici üvegekbe töltjük.
Húsokhoz, mindenféle sajthoz jó, de simán lehet vajas rozskenyérre is kenni nagyon vékonyan, aztán vékony körteszeleteket rátenni, meg sonkát... Óh!



Read more...

Uborkadzsem

Gyűlnek a képek és a receptek a blogon, de a posztokat megírni nincs időm. De ha őszinte akarok lenni, inkább ihletem nincs.
Igazából azt hiszem, hogy priotitás problémáim vannak, a blog marad legutoljára mindennel szemben. Nem igazán gondolkodom azon, hogy változtassak ezen, bár az is igaz, hogy vannak fellángolásaim, ilyenkor egy-két ügyet magam mögött akarok hagyni és inkább a saját dolgaimat csinálni. Ezek mind olyanok, amelyek pillanatnyilag nem érdemlik meg a figyelmemet, aztán persze az élet másképp rendezi, kénytelen vagyok velük foglalkozni. Vannak köztük igen fájdalmas ügyek, nem is tudom, mit kezdjek velük, mit döntsek és hogyan. De egyre inkább érlelődik a megoldás, akármilyen furcsa vagy meglepő is lesz, érthetetlen másoknak, akkor is meg kell hoznom a döntést. Nem tudom, mi jobb: tűrni és nyelni a fájdalmakat a kevés felemelő pillanat érdekében, vagy hagyni az egészet úgy, ahogy van.

Na, de elég a lamentálásból, inkább érdemi dolgokkal foglalkoznék, per zöldségek. Újabban azért izgatnak leginkább, hogy lehet belőlük igazán érdekes és igazán élvezhető lekvárt vagy dzsemet készítnei.
Az alábbi nem a saját ötletem, az egyik kedvenc blogomon találtam a receptet, igazi must try. A cukor mennyiségét valamennyire csökkentettem, de így is túl édesnek találtam, ezért került bele a citromlé.
Az uborka mondható semleges ízűnek, de azért még mindig karakteresebb kissé, mit a cukkini, ami aztán tényleg mindenbe használható töltelékanyagként. Valamiért még nem vitt rá a lélek, hogy édes süteménybe reszelgessem.
A dzsem olyan, mintha uborkás limonádét kenhetnénk kenyérre. Szerintem nagyon finom. A színe gyönyörű zöld, mélyül a végére.
Már tervbe vettem, hogy elkészítem legújabb és nagyon kedves barátnémnak, akivel 1 év különbséggel ugyanazon a napon születtünk, mert nem bírja elképzelni az ízét. 


UBORKADZSEM FANNY NYOMÁN 

500 g uborka – tisztán mérve
230 g cukor
1½ ek pektin
½ tk vaníliapaszta
1 db citrom leve

Az uborkát megámozzuk, kimagozzuk és durvára reszeljük. A cukrot a pektinnel összekeverjük, a reszelt uborkához adjuk, lefedjük és 2 órán át állni hagyjuk.
Ezután feltesszük a tűzre, hozzáadjuk a vaníliát és a citromlevet, majd beforraljuk a felére. Ezután kis üvegekbe töltjük.
Nem szórakoztam a kis üvegkekkel, egy ½ literesbe raktam, ugyanis pont annyi lett.


Read more...
Related Posts with Thumbnails
Recepjeim, fotóim, egyéb írásaim kizárólag az írásos beleegyezésem után közölhetők más oldalakon vagy nyomtatásban. Ez alól kivételt képeznek azok a gyűjtőoldalak, ahol nem közlik az egész írást, hanem csak annak első pár sorát és a folytatásért a blogomra kattint az olvasó.

  © Blogger template Shush by Ourblogtemplates.com 2009

Back to TOP