A csokoládétorta

Végre jó az idő, legalábbis a hosszú hétvégére megemberelte magát.
Tegnap kijutottam a piacra is, botrány tömeg volt, alig lehetett megmoccanni. Nyilván mindenki rácuppant a jó idő miatt a kertre, vették a népek a palántákat, mint a cukrot.
Én most nem palántáztam, mert elbénáztam az időt, de tegnap vettünk párat. Mindenesetre azzal nyugattam meg magam, hogy beszereztem olyan zöldségmagokat, amelyeket mostanában kell majd elültetni és egész télen lesz zöldség. Csak még meg kell várnom, hogy megérkezzenek. Kíváncsi vagyok, hogy válnak majd be. Lesz lila leveles kel, lila kelbimbó meg egyéb nyalánkságok.
Az utóbbi hétvégéken a kertészetek jártuk, most mindenki virágzó növényekre vágyik itthon, persze szinte minden mást vettünk azokon kívül.
Például csokoládémentát. Elképesztő illata van, a színe is gyönyörű.




Majdnem vettem epermentát is, de nagyjából akkor gyakorlatilag csak mentaültetvény lenne a kiskertben, ahogy ezek terjedni képesek. Az ananászmenta illata viszont kifejezetten émelyítő volt, segített, hogy otthagyjam.
A zsályám kipusztult, pedig állítólag az is kiirthatatlan.
Egyébként ebben az évben elég sok cucc kinyúlt itthon. A kedvenc rózsamuskátlimat még tavaly ősszel ledobta a szél az ablakpárkányról ládástól az emeletről a teraszra, a föld szétszóródott, a muskátli öszetört, szóval most az sincs. Kérdéses a sétányrózsák sorsa, egyelőre tök pusztultnak tűnnek azok is.
A banán viszont a sírba visz, mert rendületlenül hozza a fiókáit, amik miatt ugye állandóan szét kéne szedni, azokból is tudnék már ültetvényt csinálni. Azt mondja a fáma, hogy önfeláldozó növény, az anyanövény kipusztul a kicsik miatt, hát ez nem. Sőt. Egyre erősebb az összes, nincs mese, ősszel szét kell szedni.
Sikerült tegnap a piacon venni gyönyörű nagy csokor medvehagymát cserépben, szerencsére van árnyékos hely a kertben, ahol talán megmarad és jövőre már csak kimegyek a kertbe... Tegnap ritka ványadt lett az ültetés után, de mára már egészen rendben lett.

Tehát a csokoládémenta mi másra indíthatott volna, mint egy csokoládétortára. Tudom, kiszámítható vagyok.

MENTÁS CSOKOLÁDÉTORTA

A tortához:
125 g vaj
60 g napraforgóolaj
150 ml nagyon hideg víz
125 g barna cukor
50 g nádcukor
1 tk vaníliapaszta
125 ml tejföl
2 db tojás
4 ek finomra vágott csokoládémenta
200 g liszt
25 g kakaó
1 tk sütőpor
½ tk szódabikarbóna
1 csipet só

A krémhez:
125 g vaj
110 g étcsokoládé 75 %-os
75 g porcukor
½ tk vaníliapaszta
½ tonkabab reszelve

A sütőt előmelegítjük 180 °C-ra, egy 20 cm-es kapcsos tortaformát kivajazunk.
A vajat felolvasztjuk, habverővel hozzákeverjük az olajat, a cukrokat, a vizet, a vaníliát, a tejfölt és a tojásokat.
A lisztet összeszitáljuk a kakaóval, a sütőporral, a szódabikarbónával és a sóval, majd az előzőleg összekevert nedves hozzávalókhoz adjuk a mentával együtt, simára keverjük.
A masszát a formába öntjük és 45 perc alatt megsütjük.
Kivesszük a sütőből, hagyjuk a formában kicsit hűlni, majd a süteményt tálra tesszük.
A krémhez a nagyon puha vajat habosra verjük a porcukorral, a tonkababbal és a vaníliával, majd beleöntjük a felolvasztott és lehűtött csokoládét, simára keverjük. A krémet a sütemény tetejére kenjük, a spatulával kis csúcsokat csinálunk. Megszórjuk fehér csokoládéból hámozóval készített forgácsokkal.


Read more...

Szuperfúd

Az alábbi izé egyáltalán nem fotogén, ahogy a kásák többsége. Ellenben rettentő egészséges. És baromi laktató, amitől megvan az embernek az a jó érzése, hogy nagyon keveset evett. 
Aki képes ilyeneket reggelizni (én nem), annak mennyei lehet. Nekem 3-4 kiskanállal ment le, szerintem elleszek vele jó pár órát. Valószínűleg ma már egyáltalán nem lesz kedvem mást enni.
A quinoát már méltattam pár hete, de itt ugye társul a vörös áfonya és a makadámdió is, szóval tele vagyunk ásványi anyagokkal, antioxidánsokkal és adunk a csúf-csúf koleszterinnek is. Na meg a kókuszon el lehet élni hónapokig csak úgy magában is, annyi mindent tartalmaz, a feltört dióból kicsorgó tiszta lé gyakorlatilag izotóniás folyadék, lehet adni intravénásan, bár szerintem azért ez a Námot megjárt amerikai katonák által mesélt urban legend. 

KÓKUSZOS QUINOA KÁSA ÁFONYÁVAL ÉS PIRÍTOTT MAKADÁMIDIÓVAL

1 csésze quinoa
400 ml kókusztej
1/2 csésze víz
1 ek pálmacukor
1/2 tk vaníliapaszta
2 marék aszalt vörös áfonya
1/2 marék durvára vágott makadámdió


A kókusztejet egy edénybe öntjük, feltesszük a tűzre, belekeverjük a cukrot és a vaníliát a vízzel együtt, hagyjuk felforrni.
Közben egy szűrőben alaposan megmossuk folyó hideg víz alatt a quinoát, majd a forrásban levő kókusztejhez adjuk, belekeverjük a szintén megmosott és alaposan lecsepegtetett áfonyát is, megkeverjük.
Lefedjük és 15 perc alatt készre pároljuk alacsony hőmérsékleten.
Közben a durvára vágott diót szárazon világosra pirítjuk és a kis tálban tálalt kása tetejére szórjuk.

Read more...

Feltámadás, kalács, egyebek

Van ez a húsvét, és szerintem nem kezelik a helyén. Illetve csak nálunk nem, itt-ott a világban azért sikerül rendes ünnepet csinálni, Mexikóban például 2 hétig elvannak vele.

A karácsonyt bezzeg agyonhájpolják. Születni mindenki tud. Feltámadni viszonylag kevesen. Lehet ezt hinni meg nem hinni, ettől ez még egy valami, na.

Másfelől meg azért is jó a húsvét, mert ilyenkor legálisan tudok mindenféle kelt tésztákat és kalácsokat sütni. Sajnos amilyen ütemben én ezt szívesen művelném, a család nem képes követni. Mármint evésben. Jó, mondjuk pogácsából nem nagyon tudok eleget sütni (most is kel egy adag a hűtőben), és azzal ki is lehet elégíteni a kelt tészta iránti rajongást, de néha az ember másra vágyik.

Egy kedves barátomtól kaptam kis kenyérformákat meg szív alakú kis sütőformákat – mintha már mindenki tudná, hogy minimániám van. Ahogy megláttam őket, azonnal cuki kis fonott kalácsokat vizionáltam, ahogy szép fényesen kibuggyannak belőlük.
Az édes kalácsot (plusz 1 marék aszalt áfonya, a tetejére meg lapmandula) a szív alakúakba terveztem először, de aztán arra már nem maradt idő, így egyben sütöttem meg.

Miközben itt írok – legalábbis próbálok, a tehetség még mindig nem talált meg – Parti Nagy Lajos szövegeit hallgatom. Megint. Az ember azzal hasonlítsa össze magát, akármilyen frusztráló is, akivel érdemes.


ÍRÓS-MEDVEHAGYMÁS KALÁCS

300 g fehér tönkölyliszt
300 g liszt BL55
200 ml tej
30 g élesztő
1 tk nádcukor
200 ml író
1 db tojás
80 g vaj
2 tk só

A töltelékhez:
50 g vaj
1 csokor petrezselyem
½ csokor medvehagyma
½ tk őrölt fehérbors

A kenéshez és a tetejére:
1 db tojássárga
1ek tej
1-2 tk szezámmag

A liszteket egy tálba szitáljuk, hozzáadjuk a sót.
A tejet meglangyosítjuk, elkeverjük benne a cukrot és az elmorzsolt élesztőt, megszórjuk egy kevés liszttel, letakarjuk és hagyjuk felfutni.
Közben megolvasztjuk a vajat, összekeverjük az íróval, a tojást is elkeverjük benne.
A liszt közepébe mélyedést csinálunk és beleöntjük a felfutott élesztőt és az írós-vajas keveréket. Sima tésztává dagasztjuk, míg a kezünktől és az edény falától is elválik.
Cipóvá alakítjuk, megszórjuk kevés liszttel és letakarva langyos helyen 1½-2 órát kelesztjük.

Ezután enyhén lisztezett felületen finoman átgyúrjuk, téglalap alakúra húzogatjuk.
A vajat megolvasztjuk, megkenjük vele a tésztát, a petrezselymet és a medvehagymát ollóval rávagdossuk, megszórjuk a borssal, és a hosszabbik oldaláról szorosan feltekerjük, majd 4 egyenlő darabra vágjuk.
A tekercseket vajjal kikent formákba (15 x 8,5 cm) tesszük, megkenjük a tejjel elkevert tojássárgájával és hagyjuk 35 percig pihenni.
Újra megkenjük, megszórjuk a szezámmaggal, és a 190 °C-ra előmlegített sütőben ½ óra alatt pirosra sütjük.
A tönkölyliszttől nagyon könnyű, puha és sima lesz a tészta. Egészen másképp kel meg, mint a búzalisztből készült.


Read more...
Related Posts with Thumbnails
Recepjeim, fotóim, egyéb írásaim kizárólag az írásos beleegyezésem után közölhetők más oldalakon vagy nyomtatásban. Ez alól kivételt képeznek azok a gyűjtőoldalak, ahol nem közlik az egész írást, hanem csak annak első pár sorát és a folytatásért a blogomra kattint az olvasó.

  © Blogger template Shush by Ourblogtemplates.com 2009

Back to TOP