A végén minden rendben lesz

Elég régóta kísérletezem azzal, hogy egy tisztességes narancslekvárt készítsek. Mert ne tévedjünk, az igazi angol narancslekvár nem édes a meglehetősen sok cukor ellenére sem, hanem kesernyés.
Ami ugye azért nem olyan egyszerű, mert nálunk nem kapni az erre alkalmas Sevilla narancsot. Amely narancs egyáltalán nem finom, nem édes, önmagában étkezésre gyakorlatilag teljességgel alkalmatlan, ezért is főznek belőle lekvárt. És amitől olyan jó kesernyés lesz a produktum. Egyébként nem értem, nálunk miért nem kapni, tipikus magyar narancs lenne: kicsit kicsi, kicsit savanyú...
Így tehát, ha azt szeretnénk, hogy igazi angol ízű narancslekvárunk legyen, kénytelenek vagyunk trükkökhöz folyamodni. Egyfelől érdemes kissé savanyú, megenni nem olyan jó narancsot beszerezni. Legyen vékony héja, legyen sok leve. Ez a három kritérium máris megnehezítette a dolgunkat. A legtöbb helyen vastag héjú és édes narancsot árulnak, a lédússág még hagyján.
Aztán ott van a probléma, hogy mitől lesz tényleg kesernyés a lekvárunk. Nyilván valami alapból keserűtől, mert az nem lesz elég, ha belefőzzük a sárga héj alatti fehér részt is külön összegyűjtve és muszlinba kötve. Ezt a módszert már kipróbáltam, nem kielégítő az eredmény szempontjából.
A citrom fehér része kesernyés, de mégsem eléggé. Oké, adunk hozzá lime-ot is. Még mindig nem elég.
Szóval grépfrút. Amitől aztán persze már rég nem narancslekvárunk lesz, hanem citruslekvárunk, de szegény ember vízzel főz.

Tegnap láttam egy filmet, amiben az a fő mondás, hogy a végén minden rendben lesz, ha még nincs rendben, akkor nem járunk a dolog végén. És tényleg.
A film angol, cuki, szerepel benne szinte az összes 60-70 éves nagyágyú, kissé szentimenti, de nyomot hagy. Szóval jó.
Egyébként is, úgy látom, az angolok haladnak a korral, egyre több ilyen idős emberről készítenek filmeket (elvégre az élet a halálig tart, legalábbis most így hirtelen szerintem – hagyjuk per pillanat a különféle vallások megoldásait – és hát 40-50-es kor után még azért élnek, szeretnek, fejlődnek emberek szép számmal), van egy sorozat is, a Last tango in Halifax, na az marha jó, nagyon-nagyon vicces.

Végül sikerült az eddigi legjobb narancslekvárt megcsinálni, ami már nem is narancslekvár, de legalább az íze az.

NARANCSLEKVÁR, AZAZ ANGOL ÍZŰ CITRUSLEKVÁR

2 kg narancs
2 db grépfrút
2 db citrom
2 db lime
1½ kg cukor
3 tasak Dzsemfix extra 3:1
1 db vanília

Lehetőleg kezeletlen héjú gyümölcsöket használjunk, de mindenképpen forró víz alatt kefével mossuk meg az összeset.
Aztán hámozzuk meg a gyümölcsöket zöldséghámozóval, a héjat vágjuk fel szép vékonyra. Azért is jó a zöldséghámozós módszer, mert így nagyjából egyforma széles csíkokat kapunk, amitől egyforma hosszúak lesznek a a julienne-re vágott csíkok a lekvárban. Adjunk a látványnak is.
Ezután facsarjuk ki a gyümölcsök levét, öntsük egy nagyobb fazékba, tegyük bele az összevágott héjakat, egészítsük ki a levet 5 literre vízzel.
A narancs, a citrom és a lime megmaradt darabjait vágjuk össze, kössük muszlinba és kanálra kötve lógassuk a keverékbe. Nemcsak az íze miatt fontos, hanem a főzés során kioldódó pektin miatt is.
Tegyük fel a tűzre és alacsony lángon forrástól számítva főzzük addig, míg a héjak megpuhulnak, ez kb. 1-1½ óra.
A muszlinba kötött cuccot vegyük ki és két tányér között nyomkodjuk ki a fazék fölött.
A vaníliát hasítsuk fel és rakjuk a dzsembe.
A cukrot keverjük el a pektinnel és szórjuk állandó keverés mellett a forrásban levő lekvárba, kevergessük, míg a cukor elolvad, aztán még főzzük az egészet kb. ½ óráig.
Vegyük ki a vaníliarudat, majd öntsük a lekvárt előkészített üvegekbe.

Read more...

Unortodoxia

Nálunk is bevezetődött mindenféle görcsölés meg rákészülés nélkül az unortodoxia.
Szerencsére nem a már jól ismert elmeroggyant változat kúszott be az otthonunkba. Bár ez utóbbinak minden következményét viselni vagyunk kénytelenek.

Például nem volt szenteste ünnepi vacsora. Legalábbis olyan nagyon rákészülős, puccosan megterítős.
Amit kitaláltunk, arról kiderült, hogy igazából senkinek nincs hozzá kedve. Karácsony másnapján úgyis jött vendég, elkápráztatásnak pont megfelelt. Meg egyébként sem volt senki éhes, ugyanis át kellett menni a szomszédba névnapozni, volt pezsgő, kis falatkák, sütemény stb. El is teltünk, ebédet sem ettünk.
Így aztán a mi vacsoránkból csak az lett, hogy ettünk egy kevés konfitált libamájat pirítóssal, lilahagymával. Az ember nyilván nem áradozik a saját főztjéről, na de ez egy gasztroblog. A libamáj maga volt a tökély, na. Belül szinte krémes, kenhető.
Nagyon egyszerűen készült: a libából kiszedett testhájat kiolvasztottam, leszűrtem a zsírt, felforraltam, lassan bugyogott. Óvatosan beleengedtem az egész májat, melléraktam 1 fej megtisztított hagymát egészben, és fedő alatt lassan főztem 20 percig. Az a lényeg, hogy a zsír teljesen elfedje a májat. A máj így kívül barna lesz, de nem pirult, nem sül össze, belül meg puha marad. A végén megsóztam az egészet, kivettem a hagymát.
A lilahagymát vékonyan felszeleteltem, csipet sóval megsóztam, pár csepp balzsamecettel és olívaolajjal összekevertem.
Ennél finomabbat, azt hiszem, nem is sikerült volna az asztalra tenni. Gyújtottunk gyertyát, ittunk pezsgőt, jókedvünk volt, beszélgettünk. Nem is kell ennél több ilyenkor.

Első nap liba sült, szóval nem maradtunk pecsenye meg nagyszabású étek nélkül.
Második nap aztán elkészült a pácolt lazac grillezve paszternák pürével. Gesztenyés csokoládétorta volt utána, amelynek készítése közben megbillent kissé a rumos üveg, rosszat nem tett neki, az is biztos.
Képek nem készültek, mert az időjárás nem volt kegyes, még mindig csak a természetes fényre vagyok szorulva, bent teljesen felesleges nekiállni kattintgatni, délután 3 után már szinte sötét volt kint, szóval ezzel sem kellett vesződnöm. Az időjárás egyébként is gusztustalan volt. Nem szoktam ezen lamentálni, úgyis tök felesleges, az van, ami van, na de ami az utóbbi években karácsony környékén adódik, az tényleg felháborító.

Apropó fénykép. Elég nagy meglepetésemre gasztroangyalék az én paradicsomlekvárról készült képemet használják az oldalukon, nem tudom, mennyire megtisztelő ez.
Az kétségtelen, hogyha rákeresünk a gugliban a paradicsomlekvárra, akkor az én képem az első találat, na de ez piros, angyalkáék meg zöld paradicsmból csinálták a lekvárt, sehogy sem jön össze. Mindegy, kis gondolkodás után arra jutottam, én ugyan nem szólok, legyen nekik kínos egy béna fénykép.

Egyébként a mostani karácsony előtti időszak annyira hangulattalan volt – már nem nálunk itthon, hanem a városban –, hogy még a Jézuskának sem írtam, bár minek ugye, amíg meg sem születik, hogyan is tudna foglalkozni olyan materiális cuccokkal, mint az én kívánságlistám könyvekről, gépekről stb.

Elég sokat gondolkodtam a blogolásról egyébként. A karácsony előtti jó sok munka közepette  folyton eszembe jutott, hogy se receptek, se bejegyzés. Tényleg mintha ez lenne a legnagyobb problémám. Fura, mennyire rászokik az ember a megosztásra.
Mondjuk az nekem mániám, hogy valami nagy átalalkítás kéne.
De ahogy S. szokta mondogatni: mindennek eljön majd az ideje.

Read more...

Megadtam magam

Pont egy citromos-mákos sütiről nem gondoltam volna, hogy családi kedvenc lesz. Két hete sütöttem először, most újra kellett.

CITRUSOS-MÁKOS KUGLÓF

175 g vaj
300 g liszt
250 g nádcukor
3 db tojás
1 rúd vanília
1½ tk sütőpor
225 ml tejföl 
1 db citrom reszlet héja és leve
1 db lime reszelt héja és leve
4 tk mák

A mázhoz:
100 g porcukor
25 g vaj
2 db lime reszelt héja és leve

Melegítsük elő a sütőt 180 °C-ra (légkeveréses 160 °C), egy közepes kuglófformát kenjünk ki vajjal.
A puha vajat a cukorral és a vanília kikapart belsejével verjük habosra, majd egyenként adjuk hozzá a tojásokat. Keverjük bele a citrom és a lime reszelt héját és kifacsart levét is a tejföllel együtt.
Közben a mákot szárazon pirítsuk meg. Egyébként meglepően sokáig tart, mire illata lesz.
Adjuk a liszthez a mákot és a sütőport, majd az egészet keverjük simára a vajas krémmel. Simítsuk az előkészített formába a masszát, tegyük a sütőbe és süssük készre 45-50 perc alatt.
Vegyük ki a sütőből, hagyjuk a formában pár percet pihenni, majd borítsuk egy tálra.
A mázhoz a cukrot a vajjal, a lime-ok reszelt héjával és kifacsart levével forraljuk fel, vegyül le a tűzről és locsoljuk meg vele a kuglófot.

Eredetileg GoodFood recept grépfrúttal.




Szóval megadtam magam a dagasztás nélküli kenyérnek. Az az igazság, hogy nem hittem benne. Mármint hogy tényleg dagasztás nélkül, tényleg csak kutymászni kell, aztán hagyni az egészet, és olyan lesz, mint a képeken.

Újabban nem sikerültek jól a kenyereim, nem tudtam rájönni, mitől. Külcsín ok, belbecs gyakorlatilag nincs. A sütőre fogtam, hogy biztos nem jól melegszik, annak idején a gázzal sokkal jobb volt (nem), rosszak a lisztek, nem kel eleget, túl sokat kel, túl van gyúrkodva a második kelesztés előtt stb. Szóval szerintem minden baj volt. Az az igazság, hogy azért mertem mindenfélére ráfogni a kudarcot, mert olyan kenyerek sem sikerültek igazán jól, amelyek régebben meg igen. De tényleg mit lehet akkor mondani, amikor a számtalanszor megsütött és nagyon jól sikerült rozskenyér egyszercsak olyan sűrű és kemény lesz, hogy a pirítóból kivéve a vaj nem beleolvad, hanem lefolyik róla...
És miután azt szeretném, hogy ne vegyük a kenyeret, hanem itthon süssük, ki kellett találnom valamit, mert a család a szép, ámde nem túl nagy élvezeti értékkel bíró kenyereimet joggal nem ette szívesen.
Tegnap aztán este 8-kor levonultam a konyhába és összeraktam a dagasztás nélkülit. Nem túl nagy mennyiséget, mert ha ez sem sikerül, nem fogom annyira sajnálni, legfeljebb ledarálom morzsának. És ha nem sikerül, akkor feladom, befejezem a pékeskedést, eszik azt a kenyeret, amit a pékláncnál találunk.
Ami ilyen egyszerűnek tűnik, azt csak elrontani lehet, nem hiszem, hogy működik. Meg különben is dagasztani jó. Meg mi lesz a sikérszálakkal? Miegymás.

Működik.

DAGASZTÁS NÉLKÜLI KENYÉR

½ csésze teljes kiőrlésű tönkölyliszt
2½ csésze kenyérliszt BL80
1¼ tk só
¼ tk szárított élesztő
1½ csésze + 1-2 ek* víz


*Ha nem használunk teljes kiőrlésű lisztet, akkor elég a 1½ csésze víz.

Egy tálba tesszük a lisztet, a sót és az élesztőt, majd beleöntjük a vizet és az ujjainkkal addig kevergetjük, míg az összes liszt nedves lesz. Nem sokáig tehát. Olyan legyen, mint a galuskatészta.
A tálra tiszta konyharuhát teszünk és félretesszük a konyhában 12-14 órára az egész cuccot.
Sütés előtt a sütőt 250 °C-ra melegítjük, a még hideg sütőbe teszünk egy öntöttvas edényt (jénai, cserépedény), hogy együtt tudjon melegedni a sütővel. Ha a légkeverést is rányomjuk, kb. 15 perc alatt felmelegszik a sütő.
A tésztát kiborítjuk erősen lisztezett felületre és hajtogatjuk: jobbról ⅓ rész, balról rá ⅓, alulról ⅓, majd felülről ⅓. Meglisztezzük, megfordítjuk, hogy a hajtogatott rész legyen alul. Hagyjuk addig pihenni, míg a sütő jó forró lesz.
Az edényt kivesszük, lisztet szórunk az aljára, a kenyeret megint megfordítva – hajtogatott legyen felül – beledobjuk, rátesszük a fedelét, és betoljuk ½ órára a sütőbe. A légkeverést kikapcsoljuk.
½ óra után levesszük a tetejét, és további 12-15 percig sütjük.
A kenyeret rácsra téve hagyjuk kihűlni.

Read more...

Best ever bolognai

Nemrég megint barátnős napot tartottunk, volt sírva röhögés, ahogy az általános. Tényleg majdnem meghaltam megint.
És sikerült megalkotni az eddigi legjobb bolognai mártást.
A házi sonkát már évek óta Kiskunlacházáról szerezzük be, sajnos titkos a recept, ahogy készül, pácolva van, szárítva és füstölve. Saját nevelésű a disznó és a füstölő is saját. Elképesztően finom.

BEST EVER BOLOGNAI (8 személyre)

500 g darált sertéshús 
700 g darált pulykahús
6 ek extra szűz olívaolaj
2 fej lilahagyma
4 gerezd fokhagyma
200 g füstölt házi sonka
1 db konzerv paradicsom
200 g paradicsompüré
400 ml száraz vörösbor
1 marék friss bazsalikomlevél
½ szerecsendió reszelve
só, bors

A sütőt előmelegítjük 140 °C-ra.
Egy öntöttvas edényt lassan felmelegítünk, beleteszünk 2 ek olajat, felforrósítjuk és rárakjuk a sertéshúst, megpirítjuk, majd kiszedjük egy tálra.
Újabb 2 ek olajon a pulykahúst is megpirítjuk. A darált húst állandóan kevergetjük, nehogy összeálljon egy tömbbé, azt szeretnénk ugyanis, hogy morzsás legyen. A pulykahúst is kiszedjük az edényből.
Aztán az utolsó 2 ek olajon 5 perc alatt megpároljuk a nem túl finomra aprított hagymát és a felvágott fokhagymát, hozzárakjuk a finomra vágott sonkát, megpirítjuk.
Visszatesszük a húst, ráöntjük a felvágott konzerv paradicsomot, a paradicsomlevet, hozzátesszük a pürét, a vörösbort, a szerecsendiót, sót, borsot és a bazsalikom felét szintén felaprítva. Megkeverjük és felforraljuk.
Ahogy felforrt, az edényt betesszük a sütőbe fedetlenül és 4 órán keresztül főzzük a ragut.
Egészen koncentált íz és mély szín lesz így a végeredmény.
Ha készen van, belekeverjük a maradék bazsalikomot is. Forrón tálaljuk.

Ez a mennyiség nálunk nem fogy el nyilván, de nagyon jól lehet adagokban fagyasztani. Egyébként autentikusék tesznek bele apróra vágott csirkemájat is, amitől még sötétebb lesz, de én folyton elfelejtem megvenni, amikor bolognait tervezek. Egyszer már rakok majd bele én is, kíváncsi vagyok, azzal együtt milyen lesz.


Read more...

Két hete

Még volt zöld paradicsom a szomszéd kertben. Amivel szerencsére a szomszédunk nem tudott mit kezdeni, így megkaptam.
Egyszer említettem, hogy elfelejtette elültetni a kelbimbót, a leveles kelt és a mini brokkolit. Na most. A múltkor átmentem hozzá valamiért és elkezdte mutogatni, hogy még mi minden van, amit majd le kell szedni. Erre ott virít 3 db marha nagy brokkoli bokor. Igazság szerint nem nagyon szólaltam meg, erre mégis mit lehet mondani?
Jövök haza, mondom anyámnak, hogy mi a tapasztalat, erre azt mondja, hagyjam a fenébe. De aztán ő is felpaprikázódott kissé, márcsak azért is, mert jobbnak látta, ha ő jegyez meg valami finomat, mintha én intézem a brokkoli háborút.
Aztán a következő héten drága szomszédunk nagy büszkén átadott két marékra való brokkolit és közölte, hogy kihúzta a bokrokat!!! Kész voltam. De tényleg, minek az ilyennek kert vagy bármi? Bár mit csodálkozom, merthogy a mángoldot is kiirtották egyszer, ugyanis a nagytudású ásómunkása közölte, hogy az mérgező. Speciel egész nyáron ette akkor, de nem tűnt fel neki, hogy még él...
Ehhez képest az egyik kivágott fán tönkjén keletkezett mindenféle gomba az idén, amit leszedtek, hogy az milyen finom. De egyébként fogalmuk nincs, milyen gomba, fagomba, mondják. Azért ez nekem kevés, na. Mindenesetre vártunk pár napot, hogy vannak, mi történik velük. Miután semmi bajuk nem lett, én is csináltam egy keveset a gombából, nem volt rossz, ez kétségtelen. Remélem, lesz többször is.

Szóval a brokkolinak annyi, hiába meséltem el neki akkor, amikor odaadtam a magokat, miszerint mikor kell elültetni, meddig szedhető (január közepéig nagyjából). De jó, nem tudja megjegyezni, bonyolult, ok. Na de rajta van a zacskón! Mégis én vajon honnan szedem az infókat?

Mindegy, mintha körvonalazódna a lehetőség, talán lesz saját területünk kölcsönbe, ahol lehet majd konyhakertet csinálni. De még semmi sem biztos, majd meglátjuk.

Az idén egyre több savanyúságot próbáltam ki, eddig a befőzés gyakorlatilag csak dzsemekől meg lekvárokból állt.
A csemege uborka és a csalamádé is nagyon jól sikerült, annyira, hogy már nagyjából el is fogyott a kísérleti mennyiség.
Ezért a zöld paradicsomból is savanyúság lett, lekvárt azért nem akartam ebből, mert nem lehet rendesen kimagozni, azt meg nem szeretem valahogy.

1 kg paradicsom volt, ez a mennyiség cikkekre vágva pont 3 db 500 ml-es üvegbe fért bele. Kétféle fűszerezéssel készült, a lé mindkettőnél ugyanaz volt: 250 ml almaecet, 250 ml víz, 1 ek só. A levet felforraljuk kevergetve.


ECETES ZÖLD PARADICSOM KLASSZIK (2 db 500 ml-es üveg)

1 tk mustármag
1 tk zellermag
1 tk koriandermag
½ tk egész bors
4 szem szegfűbors
2 db babérlevél

A fűszereket felesben a csírátlanított üvegek aljára szórjuk, a paradicsomokat gerezdekre vágva beletesszük és felöntjük a forró lével, azonnal lezárjuk.




ECETES ZÖLD PARADICSOM CSÍPŐS (1 db 500 ml-es üveg)

¼ tk egész bors
½ tk szecsuáni bors
¼ tk barna mustármag
¼ tk koriandermag
1 db szárított chili 

Az eljárás ugyanaz, mint a másiknál. Mindkét esetben legalább 1 hétig kell hagyni érni.





Read more...

Mi lenne, ha tanyán...

Már hetek óta – na jó, egy hete – az jár a fejemben, hogy egy jó francia hagymaleves kéne meg valami egyszerű sütemény mellé. Persze ami úgy illik a hagymaleves egyszerűsége és olyan igazi vidékiessége mellé.
Hagymaleves ugyan nem volt, állítólag későn szóltam (???), de a valami egyszerű sütemény meglett.
Ugyanis arról beszélgettünk, hogy mit csinálnánk, ha egy tanyán élnénk, milyen állatot kéne tartani, milyen növényeket ültetni. Mennyi lenne az ideális, annál többet nem érdemes stb. Ezzel jól elment az idő, a levest leszavazták, a süteményt nem nagyon merték, az az igazság. És nem is szóltak bele, ez se általános. Teljesen rám hagyták.
Lett is egy galette, mi lehetne ennél egyszerűbb és vidékibb. Legalábbis ahogy én elképzelem a vidékiességet. Semmi sallang, egyszerű hozzávalók, lehetőleg olyanok, amik a kertben is fellelhetők. Nálunk meg fellelhető a füge.
No meg a vaj (az nem a kertben), amelyet pont ma sikerült készíteni a nagyon zsíros tejszínből, ami összegyűlik a házhoz hordott házi tejből. Méz meg még a múltkor került a szomszédból. Illetve vettük.
És persze semmi bonyolult elkészítési mód.

LEVENDULÁS-MÉZES FÜGE GALETTE

A tésztához:
2 csésze liszt
150 g hideg vaj
3 tk nádcukor
4 ek hideg víz

A krémhez: 
150 g natúr krémsajt
2 tk vaddohányméz
¼ tk vaníliapaszta

A tetejére:
10 szem füge
2 tk nádcukor
2 tk vaddohányméz
½ tk szárított levendulavirág
50 g vaj

A kenéshez:
1 db tojás

A tésztához a lisztet és a felkockázott vajat meg a cukrot a robotgépben morzsásra dolgozzuk. Miközben megy a gép, hozzáadjuk kanalanként a vizet.
Hideg felületre borítjuk az egészet, összegyúrjuk, két részre osztjuk egyenként becsomagoljuk folpackba, majd 20 percre a hűtőbe tesszük.
Miközben a tészta pihen, előmelegítjük a sütőt 180 °C-ra.
A krémhez a hozzávalókat simára keverjük.
A tésztadarabokat egyenként kb. 4 mm vastagra nyújtjuk, átrakjuk egy sütőpapírral kibélelt tepsire.
Megkenjük az ízesített krémsajttal nagyjából 4 cm-t hagyunk ki a szélükön, rászeleteljük a fügét, megszórjuk a nádcukorral és a levendulavirággal, megcsorgatjuk a mézzel.
A kockára vágott vajat is egyenletesen elosztjuk a két galette között.
A széleket visszahajtjuk és megkenjük az elhabart tojással, majd az előmelegített sütőben 30 perc alatt pirosra sütjük.
Kivesszük, kicsit hagyjuk hűlni, aztán tálra tesszük és cikkekre vágva még langyosan tálaljuk vaníliafagylalttal.

Read more...

Vegyes poszt

Azzal kellett szembesülnöm, hogy a Zamioculcas-om, legalábbis az egyik, virágzik. És ez így önmagában annyira talán nem is érdekes, de pont előtte néztem meg a Prometheus-t. Ami szar. De legalábbis ostoba.
A virág meg tök földönkívüli lénynek néz ki. És volt a cserép mellett egy félig megrágott zöld poloska is. Azért azt már nem örökítettem meg,
És akkor ne legyek paranoiás, ja.




Egyébként előző nap még felfelé állt ez a cucc, mire volt miért fényképezgetni, addigra lefelé törekedett. Úgy sejtem, jólesne a növénynek, ha körülötte is lenne föld, ahova le tud nyomulni, bár mindenfelé azt írják, a levelével kell szaporítani, de nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy ez az izé, virág, be akar hatolni a földbe.

Mindezt a kenyér kelése közben.

BURGONYÁS TÖNKÖLYKENYÉR

225 g burgonya - tisztán mérve
150 ml főzővíz a krumpliról
350 g tönköly fehér finomliszt
115 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt
1 tk szárított rozskovász
25 g friss élesztő
2 tk só
1 tk kissé megtört köménymag
25 g vaj

A krumplit kis kockákra vágva főzzük puhára annyi vízben, amennyi ellepi, majd a főzővízből tegyünk félre hűlni.
A liszteket szitáljuk egy nagyobb tálba, tegyük hozzá a sót, a köménymagot és a rozskovászt is.
A langyosra hűlt főzővízben futtassuk fel az élesztőt, a vajat olvasszuk fel, majd öntsük a liszt közepébe, adjuk hozzá az ööszetört krumplit is. Dagasszuk a tésztát legalább 10 percig.
Ezután hagyjuk kelni, míg a duplájára nő, 1½-2 órát.
A sütőt melegítsük elő 200 °C-ra.
A kenyértésztát kissé dögönyözzük át, igazítsuk kerek cipóformára, tegyük sütőpapírral kibélelt tepsire. Spricceljük meg vízzel, aztán szórjuk meg teljes kiőrlésű liszttel, vágjuk meg éles késsel a tetején háromszor, majd keresztben is, hagyjuk pihenni 45 percet.
Tegyük be a sütőbe 30-35 percre, míg világosra sül. Akkor jó, ha az alját megkopogtatva tompa hangot ad.



A kenyerezés közben arra is jutott idő, hogy utánanézzek, mit csinálnak mostanság a Mikkelsen tesók.
Azért is jutottak eszembe, mert a múltkor megnéztem a Bron/Broen (The Bridge) című sorozatot, amiről eszembe jutott a Forbrydelsen, ami sokkal jobb volt ennél a hidasnál. Legalábbis szerintem. Abban meg ugye szerepelt az idősebb Mikkelsen fivér, Lars.

Lars Mikkelsen

A keresgélés eredménye egy rakat megnézésre váró film. Jut jövőre is, párat csak akkor mutatnak be.
Például Mads Mikkelsennel a Hannibalt. Igen, ő lesz Hannibal Lecter egy mini sorozatban. Nem elég maga a pasi, még ez a szerep is!

Mads Mikkelsen

Hát, én kész voltam ettől a képtől, na.
Játssza majd Kolhász Mihályt is, arra is nagyon kíváncsi leszek. Mindenesetre van ezekben a skandináv fickókban valami.
Sajnos Eric nagyon elholivúdosodik, legalábbis ahogy az utóbbi és az elkövetkező filmjeit néztem.

Különben filmügyileg egészen termékeny időszak volt mostanában. Megnéztem a Parade's Endet, az utóbbi idők legjobb élménye ilyen téren. Egészen meglepően iszonyú vicces szakaszok vannak benne, jellemzően az angol hadsereg ténykedésével kapcsolatban az I. világháborúan. Elvégre az író német volt, azért teljesen nem tudott kibújni a bőréből.
Megszereztem a könyvet is, de hogy arra mikor lesz időm, rejtély.
Aztán az ITV-n találtam egy másik angol nem kosztümös 3 részest is, Leaving a címe. Ez is megérte minden percét.

Read more...

A vörösbor meg a szilva

Az olaszok vörösboros spagettije nagyjából túrós csusza szint. Én nagyon bírom az ilyen max. 20 perc alatt elkészülő cuccokat, ami így egyszerű. Meg még az olyanokat, amiket nagyjából 10 perc alatt lehet összerakni, aztán több órára otthagyni a sütőben.
Nem mondom, vannak dolgok, amikkel hajlandó vagyok elmolyolni – persze bizonyos határok között azért. A tortákkal például igen. 
De hogy nekiálljak kekszet vagy aprósütit gyártani kiszúrókkal és utána még díszítgessem is őket, na olyan isten nincs. Ha keksz, akkor kis golyók, aztán majd maguktól elterülnek sülés közben kerekre, esetleg pohár aljával ellapítom vagy rudakat alakítva szeletekre vagdosom a tésztát és mennek a sütőbe. És ezt sem túl sűrűn. 
Viszont hajlandó vagyok bármit julienne-re vágni késsel. Vagy felaprítani több kiló gyümölcsöt egyforma kis kockákra dzsemhez. 

Tehát a spagetti. Szerintem nem kell sajnálni a szardellafilét, nyugodtan mehet bele dupla mennyiség, mint amennyit említenek mindenfelé. A vörösbor elintézi, nem kell aggódni, nem lesz halízű. 


VÖRÖSBOROS SPAGETTI

500 g spagetti
3-4 ek olívaolaj
6-8 db szardellafilé
1-2 gerezd fokhagyma
1-2 db piros chili
500 ml száraz vörösbor
1 csésze frissen reszelt parmezán
1 kisebb csokor petrezselyem
só, bors

A spagettinek vizet forralunk, annyi sót teszünk bele, hogy a tengervíz sósságát elérje. Ez nem tudom mennyi, de én egy nagy fazék vízbe jó 1 marék durva sót szoktam beleszórni.
Egy nagyobb serpenyőben felforrósítjuk az olívaolajat, beletesszük a szardellafiléket – nem kell az aprítással bajlódni, elég kicsit a spatulával szétnyomkodni.  
Elkeverjük, aztán a finomra aprított fokhagyma és chili következik.
A tésztát 1-2 perccel kevesebb ideig főzzük, minthogy al dente lenne. Leszűrjük és azonnal a forró serpenyőbe tesszük, összekeverjük az olajjal. Ráöntjük a vörösbort, addig forraljuk magas hőmérsékleten, míg az összes bort felszívja és szép színe lesz.
Hozzákeverjük a durvára vágott petrezselymet és a parmezán felét, tekerünk rá kevés borsot.
Tányérokra szedjük, megszórjuk a maradék parmezánnal és azonnal tálaljuk.




A szilvás lepény meg csak ráadás volt még a múltkor egyszer. Leszedtük a szilvát az egy kis nyomi fánkról, igazi besztercei, jó belőle a pálesz is.
Egyébként kölespitét akartam igazából akkor csinálni, de furcsán néztek már megint, pedig jó az. Plusz nagyjából olyan egyszerű, mint a fenti spagetti.
Jó, akkor legyen lepény.


SZILVÁS LEPÉNY

400 g fehér tönköly finomliszt
100 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt
11 g szárított élesztő
1 csipet só
100 g vaj
250 ml tej
70 g nádcukor
1 db tojás

kb. 1 kg szilva kimagozva
1 db tonkabab
3-4 ek nádcukor
1 tasak Bourbon vaníliás cukor
1 ek durva cukor

A liszteket egy nagy tálba szitáljuk, az élesztőt és a sót hozzákeverjük. A meglangyosított tejben elkeverjük a cukrot, elhabarjuk benne a tojást és a felolvasztott vajjal együtt a liszthez adjuk. A tésztát simára dagasztjuk nagyjából 10 perc alatt, cipó alakúra formázzuk és letakarva hagyjuk szobahőmérsékleten kelni 1½ órát.
A sütőt előmelegítjük 200 °C-ra, egy tepsire sütőpapírt teszünk.
A tésztát kiborítjuk enyhén lisztezett felületre és kinyújtjuk a tepsi nagyságára. A tepsibe rakjuk és kirakjuk a negyedekbe vágott szilvával. A szilvát nem érdemes előre felvagdosni, mert pont annyi ideig tart, amennyi időt a tésztának pihennie kell sütés előtt.
Megszórjuk a vaníliás cukorral elkevert nádcukorral, ráreszeljük a tonkababot, betoljuk a sütőbe.
Kb. 35-40 percig sütjük.
Kivesszük és hagyjuk langyosra hűlni, megszórjuk a durva cukorral.



Read more...

Füge chutney

Tegnap nagyüzemet rendeztem a konyhában, reggel 9-től délután 5-ig ki sem jöttem onnét.
Készült a vaníliás mintájára fokhagymás chili zselé is, nyilván mínusz vanília, plusz fokhagyma. Aztán főztem paradicsomlekvárt, végre sikerült eltalálni a cukor mennyiségét.
Aztán készült még füge chutney is. Azt hiszem, nagyjából erre az évre ennyi volt a füge, nincs olyan meleg, hogy ami még rajta van, az beérhessen. Meglehetősen picik a gyümölcsök a hosszú esőmentes időszak miatt.

FÜGE CHUTNEY

1 kg füge
2 ek szőlőmagolaj
2 fej lilahagyma 
4 db kandírozott gyömbér
2 db piros chili
220 g nádcukor
250 ml almaecet
2 db lime reszelt héja és kifacsart leve
1 marék mazsola
1 marék aszalt vörös áfonya
3 tk mustármag
1 rúd fahéj
1 rúd vanília (a magjait kikapartam a paradicsomlekvárhoz)
½ tk őrölt szegfűbors
½ tk só
¼ tk őrölt szegfűszeg

Az olajat felforrósítjuk egy edényben, hozzáadjuk a finomra aprított hagymát és üvegesre pároljuk. Ezután hozzáadunk mindent a füge kivételével és lassú tűzön forraljuk 10-15 percig.
Közben éppen van idő a füge kis kockákra való felaprítására. Beletesszük az edénybe, elkeverjük, lefedjük és lassú tűzön főzzük 10 percig, vagy amíg a füge megpuhul. Ezután levesszük a fedőt és lekvársűrűségűre beforraljuk.




Read more...

Karfiol muffinkák

Anyu szombaton világbajnok halászlevet főzött. Megint. Egyébként éppen vagy 3-4 napja azon morfondíroztam, hogy úgy megennék valami hallevest, nem feltétlenül halászlevet, de ezzel is nagyon elégedett voltam.
Én mondjuk valami thai beütéssel képzeltem a doglokat, kókusztejjel, korinaderrel stb.
Most, hogy ősziesedünk, állandóan tartalmas, de közben könnyű levesek járnak az eszemben, még nem a krémlevesek mondjuk hüvelyesekből, inkább ilyen zöldséges, kicsit tejszínes vagy tejfölös cuccok hallal, rákkal vagy csirkével. Amelyekben minden felismerhető, harapnivaló. A chowderek is ilyenek.
Ezek után annyira nem vágyom már más fogásokra, de előttük pár falat jólesik. De annak is könnyűnek kell lennie.
A cukkinit – hogy őszinte legyek – már baromira unom, inkább a karfiol meg a brokkoli, azoknak legalább van ízük.
Sajnos a leveles kelt a lila mini brokkolival és a lila kelbimbóval egyetemben elfelejtette elültetni a megbízott személy, az így nem lesz, máshonnan kell beszerezni a dolgokat.
Átrendezték a helyi piacot, de még mindig nincs ilyen különlegesebb cucc, csak a megszokott átlagzöldségek. Ami szerintem nem is olyan különleges, mert ugyanaz, csak kicsit más a színe, magot lehet kapni szinte már bárhol. Az a baj, hogy egyéb elfoglaltság miatt én nem jutok el szombatonként a piacra, így nem is tudok érdeklődni a termelőknél, mi lenne, ha...
Azt hiszem, tényleg itt az ideje, hogy ráálljunk a kertkeresésre és a saját dolgainkat ültessük.



KARFIOL MUFFINKA (36 db)

1 fej karfiol
3 db tojás
250 g túró
1 csésze reszelt parmezán
1 tk szárított oregánó
1 kisebb csokor petrezselyem durvára vágva
½ gerezd fokhagyma reszelve
só, bors
1 ek olaj



A karfiolt közepesen durvára reszeljük és egy kevés sóval egy nagyobb serpenyőben üvegesre pároljuk. Ezután hagyjuk kissé kihűlni.
Hozzákeverjük a többi hozzávalót, egy mini muffin formát kikenünk olajjal és a masszát egyenletesen elosztva beletömködjük.
220 °C-ra előmelegített sütőbe toljuk és 20-25 percig sütjük.
Kivesszük, hagyjuk a formában hűlni jó 10 percig, majd óvatosan kivesszük a formából, nehogy szétessen. Egy vékony pengéjű nem túl hegyes kés nagy segítség.
Langyosan tálaljuk chili zselével a tetején.

Read more...

Piros

Az utóbbi idők legjobban sikerült cucca, nem is kell szerintem hozzáfűzni semmit. Nigella az alap, ahogy nagyon sokszor. Akárki akármit mond, az a nő szerintem zseniális.
Édes és savanyú elsőre, aztán jön az erő, amit a szín is ígér. Azért is szuper, mert meglepően könnyen és gyorsan elkészíthető, az erre fordított idő igazán nem áll arányban a nagyszerűséggel.

VANÍLIÁS CHILI ZSELÉ

300 g kápia paprika
12 db piros chili
500 ml almaecet
100 ml víz
450 g cukor
1 tasak Haas 3:1 lekvárzselésítő
1 tasak Bourbon vaníliás cukor





A kápiákat félbevágjuk, kiszedjük a csumáját és az összes magját, feldaraboljuk, aprítógépbe tesszük. A chilik zöld szárát letörjük, egy mozdulattal el lehet intézni, kimagozni csak akkor érdemes őket, ha félünk, túl csípős lesz a végeredmény. Én nem molyoltam ezzel, az aprítógép elintézi a magok nagyját, nem lesz gond a látvánnyal sem. 
Tehát a chiliket is az aprítógépbe tesszük a kápiához, majd meglehetősen egynemű masszává dolgozzuk az egészet. Hozzákeverjük a kevés cukorral elkevert pektint.
Egy rozsdamentes edényben lassan melegítjük az ecetet a maradék cukorral és a vaníliás cukorral, míg elolvad. Hozzárakjuk a paprikát és a vizet, majd kb. a ⅔-ára forraljuk. 
Pici üvegekbe töltjük.
Húsokhoz, mindenféle sajthoz jó, de simán lehet vajas rozskenyérre is kenni nagyon vékonyan, aztán vékony körteszeleteket rátenni, meg sonkát... Óh!



Read more...

Uborkadzsem

Gyűlnek a képek és a receptek a blogon, de a posztokat megírni nincs időm. De ha őszinte akarok lenni, inkább ihletem nincs.
Igazából azt hiszem, hogy priotitás problémáim vannak, a blog marad legutoljára mindennel szemben. Nem igazán gondolkodom azon, hogy változtassak ezen, bár az is igaz, hogy vannak fellángolásaim, ilyenkor egy-két ügyet magam mögött akarok hagyni és inkább a saját dolgaimat csinálni. Ezek mind olyanok, amelyek pillanatnyilag nem érdemlik meg a figyelmemet, aztán persze az élet másképp rendezi, kénytelen vagyok velük foglalkozni. Vannak köztük igen fájdalmas ügyek, nem is tudom, mit kezdjek velük, mit döntsek és hogyan. De egyre inkább érlelődik a megoldás, akármilyen furcsa vagy meglepő is lesz, érthetetlen másoknak, akkor is meg kell hoznom a döntést. Nem tudom, mi jobb: tűrni és nyelni a fájdalmakat a kevés felemelő pillanat érdekében, vagy hagyni az egészet úgy, ahogy van.

Na, de elég a lamentálásból, inkább érdemi dolgokkal foglalkoznék, per zöldségek. Újabban azért izgatnak leginkább, hogy lehet belőlük igazán érdekes és igazán élvezhető lekvárt vagy dzsemet készítnei.
Az alábbi nem a saját ötletem, az egyik kedvenc blogomon találtam a receptet, igazi must try. A cukor mennyiségét valamennyire csökkentettem, de így is túl édesnek találtam, ezért került bele a citromlé.
Az uborka mondható semleges ízűnek, de azért még mindig karakteresebb kissé, mit a cukkini, ami aztán tényleg mindenbe használható töltelékanyagként. Valamiért még nem vitt rá a lélek, hogy édes süteménybe reszelgessem.
A dzsem olyan, mintha uborkás limonádét kenhetnénk kenyérre. Szerintem nagyon finom. A színe gyönyörű zöld, mélyül a végére.
Már tervbe vettem, hogy elkészítem legújabb és nagyon kedves barátnémnak, akivel 1 év különbséggel ugyanazon a napon születtünk, mert nem bírja elképzelni az ízét. 


UBORKADZSEM FANNY NYOMÁN 

500 g uborka – tisztán mérve
230 g cukor
1½ ek pektin
½ tk vaníliapaszta
1 db citrom leve

Az uborkát megámozzuk, kimagozzuk és durvára reszeljük. A cukrot a pektinnel összekeverjük, a reszelt uborkához adjuk, lefedjük és 2 órán át állni hagyjuk.
Ezután feltesszük a tűzre, hozzáadjuk a vaníliát és a citromlevet, majd beforraljuk a felére. Ezután kis üvegekbe töltjük.
Nem szórakoztam a kis üvegkekkel, egy ½ literesbe raktam, ugyanis pont annyi lett.


Read more...

50

A szüleim pont ennyi éve házasok.
Szinte elképzelhetetlen. Nekik természetes.
Anyu várná a szép szavakat, apu ugyanúgy nem képes rájuk, ahogy eddig is ismertük. Lehet, hogy majd amikor ketten vannak. Nyilvánosban nehéz ez.
Mindenki más, köztük én is nyilván csak asszisztálni tudunk, ez az ő dolguk, az ő ünnepük. Remélem, annak is érzik. Bár kívülről minden nagyon másképp néz ki. Ők meg benne vannak.
A jóltartással tudok hozzájárulni, no meg azzal, hogy meg sem kell moccanniuk, minden ott van karnyújtásnyira. Ha már ők megadtak nekem mindent – elég megnyikkanni, mint varázslat, minden megterem.

Remélem, lesz 60 meg 70 is.

Persze apu nem bír magával, kell egy kicsit betonozgatni meg a burkolás egy részét cserélni a teraszon, a homlokzat ázásának megszüntetése rendkívül fontos. Csak most lehet, csak így. Mindegy, legalább friss vizet viszek neki. Meg sapit a fejére, süt a nap. Meg stokit, hogy ne kelljen térdelnie.
Anyuval piacra mentünk korán reggel, aztán pisztrángot, lazacot beszerezni (kedvenc ételei közé tartoznak a különféle halak).


BAZSALIKOMOS-CITROMOS PISZTRÁNG

4 db pisztráng
20 bazsalikomlevél
1 db citrom
só, bors
vaj

A sütőt előmelegítjük 200 °C-ra, légkvereésesnél 180-ra.
Egy sütőlemezre sütőpapírt teszünk, megkenjük vajjal. Ráfektetjük a megtisztított pisztrángokat.
A hasüreget megsózzuk, megborsozzuk, teszünk bele 1-2 mogyorónyi vajat, 3 db bazsalikomlevelet meg 2 vékony citromkarikát. Aztán megsózzuk a pisztrángokat, tekerünk rá borsot, rakunk mindegyikre 2-2 bazsalikomlevelet, azokra meg citromkarikát.
Betesszük a sütőbe és 15-20 perc alatt megsütjük, míg a citrom karamellizálódik és a hal bőre ropogós lesz.


A torta nem tudom, mennyire ünnepi, de nagyon szerették.

SAJTTORTA SZEDERREL, FEKETE RIBISZKÉVEL ÉS MARSHMALLOW-VAL

Az alaphoz:
175 g hideg vaj
200 g liszt
85 g kristálycukor

A krémhez:
500 g szeder
100 g fekete ribiszke
140 g nádcukor
400 g natúr krémsajt
350 ml tejszín
100 ml tej
8 lap zselatin
½ tk vaníliapaszta
250 g rózsaszín és fehér marshmallow

A tetejére:
1-2 tk porcukor

A sütőt előmelegítjük 160 °C-ra. Ha légkeveréses a sütő, 140 °C-ra állítjuk.
Az alaphoz a hideg vajat felkockázzuk, elmorzsoljuk a liszttel, hozzáadjuk a cukrot, majd összegyúrjuk a tésztát. Nem baj, ha nem áll teljesen össze, egy 26 cm-es kerek tortaformába szórjuk. Lenyomkodjuk egy evőkanál segítségével, az a lényeg, hogy nagyjából egyforma vastag legyen mindenhol a tészta.
Betesszük az előmelegített sütőbe és ½ óra alatt világosra sütjük.
Kivesszük, hagyjuk teljsen kihűlni.
Míg az alap a formával együtt hűl, 400 g szedret meg a ribiszkét robotgépben pürésítjük, aztán szitán áttörjük a gyümölcspépet, hogy a magokat el tudjuk távolítani.
A zselatinlapokat kevés vízbe áztatjuk. A tejet felmelegítjük, a zselatinlapokat alaposan kinyomkodjuk, miután megpuhultak, aztán a meleg tejben simára keverjük. Hagyjuk lehűlni.
A cukrot, a vaníliát, a gyümölcspépet, a krémsajtot, a zselés tejet és az ollóval negyedekbe vágott marshmallow ¾-ét összekeverjük.
A tejszínt lágy habbá verjük és a krémbe forgatjuk.
A lehűlt tortaforma oldalát kikenjük nagyon kevés semleges ízű olajjal, beleöntjük a krémet, aztán megszórjuk a megmaradt marshmallow-val. Betesszük az egészet a hűtőbe legalább 3 órára, de előző este még jobb.
Tálalás előtt a tortát kivesszük óvatosan a formából, tálra csúsztatjuk, a tetejére szórjuk a megmaradt szedret és meghintjük a porcukorral.


Read more...

Mediterrán kenyér

100 követője van a blognak. Yay! 200-an szeretik a fészbukon. Yay!
És mindezt úgy, hogy én bizony nem ígértem semmit, nincs ajándékozós lájkolásra buzdító játék se.
De azért lehet, hogy 1000-nél lesz.
Még a múlt vasárnap, nem, nem most, hanem amikor kezdődött a meleg, sütöttem kenyeret. Meg egyébként egész nap ment a sütő. Szerencsére a miénk olyan, hogy belül van meleg, nem kell elpusztulni a konyhában ilyen időben sem. 
Egyébként milyen idő legyen? Nyár van vagy mi.
Ebben az évben nem ládába ültettem a bazsalikomot, hanem egy jókora kaspóba, meg is lett az eredménye, burjánzik ész nélkül. Szerintem a többi fűszernövényt is így fogom ültetni, ugyanis a fűszerkertnek szánt kiskertben csak darvadoznak, pedig kapnak vizet, napfényt, minden földi jót. Oda majd virágokat rakok, ugyanis egészen fel vagyok lelkesülve James Wongon meg a Grow Your Own Drugs című műsoron, a könyveket is megszerzem. Lesz mindenféle kence meg gyógyító étek, de főleg szúnyogriasztó cucc, mert nem hagynak élni a rohadt dögök.

MEDITERRÁN KENYÉR

500 g liszt BL55
1 tasak (9 g) szárított élesztő
1 tk szárított bio rozskovász
1 tk nádcukor
1 tk só
275 ml langyos víz
2 ek extra szűz olívaolaj
2 ek finomra vágott lila és zöld bazsalikom
2 ek összevágott kapribogyó

A lisztet egy tálba szitáljuk, hozzáadjuk a sót és a kovászt.
A langyos vízben elkeverjük a cukrot, hozzákeverjük az élesztőt, majd az olajat is és az egészet a liszthez adjuk. 10-15 percig dagasztjuk a tésztát, aztán letakarva hagyjuk kelni 1 1/2 órát.
Ezután átdögönyözzük, kicsit kihúzogatjuk, rászórjuk a bazsalikomot és a kapribogyót, összegyúrjuk óvatosan és formára igazítjuk. A tetejét megszórjuk liszttel, két helyen rézsútosan megvágjuk egy éles késsel, hagyjuk további 45 percet pihenni.
Közben előmelegítjük a sütőt 200 °C-ra. A kenyér tetejét megspricceljük vízzel és nagyjából 45-50 perc alatt készre sütjük.


Read more...

Semmi újdonság

Na, ma aztán tényleg semmi kreatívat nem csináltam. A konyhában legalábbis. Végre eljutottam odáig, hogy ki tudjam próbálni Limara kovászos káposztáját (nem nyúlta le senki a konkrétan erre vásárolt káposztát a hűtőből valami egészen más célra).
Tettem el sóban citromot, szintén nem az én ötletem, hanem Jamie-é, legalábbis ami a megvalósítást illeti. Egyik nap megláttam egy helyen ilyen óriási spanyol jó rücskös héjú citromokat, ezért jutott eszembe megint ez a cucc.
Leginkább rizsbe és halhoz szoktam használni, mindkettőnek nagyon jót tesz, és már régen volt, gondoltam, újra itt az idő, nem még, hogy beszereztem kifejezetten ehhez szépséges üveget is. A káposztához is akartam hazahozni nyilván kizárólag arra használható üveget, ki is készítettem, viszont a boltban felejtettem, ennyit rólam. Persze, van itthon, de nem 2,5 literes, ami direkt a 1,5 kg káposztának való, elvégre az eredeti receptben 3 kg van 5 l-es üvegben.
Ja! És nem kenyeret tettem a tetejére, hanem krumplit, ahogy azt mindig szoktam a kovászos uborkával is.
Majd nekiálltam majomkenyeret csinálni, de most a klasszikot, semmi dió meg társai. A tésztába gyúrtam kevés reszelt citromhéjat is, mert nem fértek el még csak hárman sem a szupercsucsi új üvegemben – az 500 ml-es – tehát levágtam a két végüket, viszont egyszerűen sajnáltam volna csak úgy kidobálni a leeső részeket, legalább a héjat lereszeltem róluk, na.

SÓBAN ELTETT CITROM

3 db óriás rücskös héjú, lédús citrom
1 ek koriandermag
1 ek édesköménymag
½ ek egész fekete bors
1 rúd fahéj darabokra törve
3-4 ek durva tengeri só

A citromokat forró víz alatt alaposan megmossuk, hosszában negyedekbe vágjuk, de ne teljes hosszában, ne essenek szét a részek.
A sót keverjük össze a fűszerekkel és ezzel a keverékkel tömjük meg a citromokat, majd nyomkodjuk egy üvegbe. Ez sosem megy túl könnyen, ne kíméljük a citromokat, semmi bajuk nem lesz.
Tegyük a kamrába, aztán pár nap múlva nézzünk rá, hogy ellepte-e az egészet a citromlé, mert ha nem, öntsük fel vízzel, így sokáig eláll.



Míg a tészta kelt, kiültem a teraszra – napsütés, erős szél – egy Caipirinhával, ha már ezt a szép lila Mojitót senki nem hozta elém.

Source: drinkeattravel.com via Judit on Pinterest
A férfirészlegnek behűtöttem egy sört, nem is tudom, hogy voltunk képesek e nélkül meglenni eddig. De tényleg. Azóta nemcsak sörök hengeregnek a hűtőben, hanem van hely minden másnak.

MAJOMKENYÉR

500 g fehér tönkölyliszt
½ tk só
1 ek nádcukor
1 tasak (9 g) Alnatura szárított bio élesztő
1 tk reszelt citromhéj
30 g olvasztott vaj
300 ml tej
1 db tojás

200 g nádcukor
1½ ek őrölt fahéj
1 tasak Bourbon vaníliás cukor
150-200 g vaj olvasztva

A tejet megmelegítjük, beletesszük a vajat, hogy felolvadjon.
A lisztet egy nagyobb tálba szitáljuk a sóval együtt, mélyedést csinálunk a közepébe. Hozzáadjuk a cukrot, a szárított élesztőt és a citromhéjat. A vajas tejben elhabarjuk a tojást is, és a lisztbe öntjük. A tésztát addig dagasztjuk, míg szép fényes és sima lesz, elválik az edénytől és a kezünktől is.
Cipóvá formáljuk, a tetejét kissé meglisztezzük és 1½ órát kelesztjük letakarva.
Ezután kivesszük egy nyújtólapra, átdögönyözzük és 4 részre vágjuk. Mindegyikből kb. 2,5 m vastag hurkát sodrunk, amiket akkora darabokra vágunk, hogy diónyi golyókat tudjunk belőlük formálni.
A golyókat az olvasztott vajba mártjuk, majd beleforgatjuk a fahéjas-vaníliás cukorba. Két kisebb kuglófformába rakosgatjuk őket, a formák ⅔ részéig.
A végén a megmaradt vajba keverjük a megmaradt fűszeres cukrot és a golyók tetejére locsoljuk.
Letakarjuk és ¾ órát hagyjuk pihenni. Közben előmelegítjük a sütőt 180 °C-ra. Betesszük a formákat a sütőbe és kb. 40 perc alatt készre sütjük a tésztát.
Kivesszük, pár percet hagyjuk a formában pihenni, majd tálra borítjuk.

Mintaszerű majomkenyér sikerült ma, a tészta könnyű, foszlós – a tönkölylisztből sokkal könnyedebb lesz mindig a kelt tészta. A teteje karamelles, ragacsos, fényes, ahogy az kell.

Read more...

Epres-gyömbéres csokoládétorta

EPRES-GYÖMBÉRES CSOKOLÁDÉTORTA

125 g vaj
100 g étcsokoládé
2 db tojás
150 g nádcukor
½ tk vaníliapaszta
150 g fehér tönkölyliszt
1 tk sütőpor
1 csipet só
300 g eperdzsem
3 db szirupban eltett gyömbér

A sütőt előmelegítjük 180 °C-ra, egy 17 cm-es kapcsos tortaformát kivajazunk.
A vajat és a csokoládét egy kis edényben alacsony hőmérsékleten összeolvasztjuk, majd félretesszük kihűlni.
A tojásokat a cukorral és a vaníliával nagyon habosra verjük. Ezután belekeverjük a csokoládét, a dzsemet és a kis kockákra vágott gyömbért.
Rászitáljuk a sütőporral és sóval elkevert lisztet, majd simára keverjük az egészet.
Az előkészített tortaformába simítjuk és 1 óra alatt megsütjük.


Read more...

Zöld vacsora

Tegnap 2 órán keresztül Hugh-t és a csak számunkra új bolondériáját néztem a tévében. Azt találta ki, hogy vega lesz egy nyáron át. Nem mondom, hogy nincs hatással. Mármint amiket főz meg összedobál.
Nyilván kissé megkésve láthatjuk ezt a világ többi részéhez képest, a boldogabb félen már szakácskönyv is van jó ideje.

A borsócsíra mostanra már nem nevezhető annak. Hiába, kevesebbet tudok a feldolgozással foglalkozni, és persze akkor ültettem el, amikor a legnagyobb meleg volt, ki is nőtt 2 nap alatt.
Lassan virágozni készült volna a ládában a borsó, ha ma nem nyírom meg alaposan. A zsenge levelek nagyon jól használhatók mindenféle salátába, nagyon szeretem a borsóíz finomságát, nincs benne a szemek édessége.
A bébispenót meg szintén közvetlenül a kertből került gyakorlatilag a tálba a drága jó szomszédomnak köszönhetően.
Mondjuk ilyen esőben nem vicces a betakarítás, de megéri.
Azért egy pár falat sütit ettem utána.

BÉBISPENÓT ÉS ZSENGE BORSÓLEVÉL GERSLIVEL

1 csésze gersli
2 csésze zöldségalaplé
3 marék bébispenót
1 marék zsenge borsólevél
3 ek napraforgómag
2 szál újhagyma
8-10 szál metélő fokhagyma
2-3 ek szőlőmagolaj
1 ek citromlé
1-2 csipet Fleur de Sel
frissen őrölt bors

A gerslit hideg víz alatt alaposan megmossuk, lecsepegtetjük és egy edényben az alaplével feltesszük főni. Kb. 15-20 perc alatt fedő alatt mérsékelt tűzön megfőzzük, hagyjuk a fedő alatt kihűlni, néha megkeverjük, hogy ne tapadjon össze.
A spenótot és a borsólevelet lemossuk, lecsepegetetjük. A napraforgómagot szárazon világosra pirítjuk, az újhagymát vékonyan felkarikázzuk, a metélő fokhagymát finomra vágjuk.
Egy nagy tálban minden összeforgatunk óvatosan.


Read more...

Amikor Hugh vega lett – legalábbis egy nyárra

Ma végre nálunk is elkezdték vetíteni a River Cottage Veg Every Day című sorozatának az epizódjait. (Megjegyzem, Nigellának is van új sorozata, nem feltétlenül kéne a 10-15 éves cuccokat nyomatni harmincadjára.)
Nem vagyok vegetáriánus, sőt ellenzek mindenféle hiánytáplálkozást, bármi is legyen az ideológia mögötte. Főleg amikor gyerekekre kényszerítik.
Nyilván nem értendő arra az esetre, amikor valaki betegségből, intoleranciából vagy allergiából adódóan kénytelen elhagyni bizonyos ételeket vagy ételcsoportokat.
És nyilván nem fogok senkivel vitatkozni azon, mit akar megenni, mit nem, vagy mi a gondolati háttere.
Viszont Hugh nem is mondja, hogy ez a táplálkozás lenne az egyetlen üdvözítő megoldás, csak gondolta, kipróbálja egy nyáron át a húsnélküliséget. Persze ilyenkor ez valóban sokkal könnyebb, a sok friss zöldség és gyümölcs egyébként is kínálja ezt a fajta megoldást.
Időről időre egészen biztosan mindenkinek vannak valamilyen korszakai, amikor ezt vagy azt nem eszik, vagy pont hogy igen. Nekem például volt olyan, amikor kilószámra ettem a kivit az egyik télen, de tényleg szó szerint. Aztán azóta sem.
Hugh-nak abban is igaza van, hogy mennyire kreatívvá teszi az embert a konyhában a hús nélküli főzés.
Ugyan nekünk nincs tengerünk és a partján gyűjthető moszat meg tengeri spárga (sziksófű), de ettől még simán ki lehet próbálni. Nem mondom, hogy egész nyáron nem fogok húst enni.

Sziksófű vagy tengeri spárga.


A spárga a kedvenceim közé tartozik, sajnos elég rövid a szezonja, viszont ilyenkor tényleg hajlandó vagyok akár mindennap megenni valamilyen formában.

SPÁRGÁS LEPÉNY ÁFONYÁVAL

500 g leveles tészta
500 g zöld spárga
½ csésze aszalt áfonya
100 g dán kéksajt
½ tk durvára tört zöldbors
1 db tojás


Az áfonyát vízbe áztatjuk kb. 1 órára, majd leszűrjük. Így nem ég meg a sütés folyamán és nem is szárad ki.
A sütőt előmelegítjük 200 °C-ra, két tepsire sütőpapírt teszünk.
A spárgát megmossuk, a fás végeit levágjuk és enyhén sós, citromleves lobogó vízbe dobjuk 2 percre. Azonnal jéghideg vízbe tesszük, majd leszűrjük és kissé le is szárogatjuk.
A tésztát minden nyújtás nélkül 6 darabra vágjuk. Érdemes az Aldiban venni, mert ők eleve így árulják, nem kell szerencsétlenkedni meg méricskélni.
A tésztalapokat a tepsikre rakjuk és a szélüket körben bekenjük az elhabart tojással.
A spárgát elosztjuk a tésztalapokon, megszórjuk az áfonyával és rámorzsoljuk a sajtot. Meghintjük a borssal és betesszük a sütőbe. Kb. 20-25 perc alatt pirosra sütjük.
A spárga, az áfonya és a sajt súlya pont elég ahhoz, hogy csak a lepény széle pufisodjon fel, nem csorog le róla semmi.


Read more...

Anyukám napja

Vannak jó ünnepek is, szerintem ilyen az anyák napja meg a gyereknap. Na meg persze a születésnapok. Azért jók, mert igazából csak az ember szeretteinek van hozzájuk köze.

A múltkor csináltam rózsalikőrt, brutál anyag lett belőle, hogy finoman fogalmazzak. Kinézetre nagyon nőies: finom rózsaszín a színe, az illata is édeskés (persze milyen legyen egy likőré). De egyáltalán nem az a tipikus kis likőrke, botrány erős.
Nem is gondoltam volna, hogy pont anyunak ízlik majd a legjobban, ezért találtam ki, hogy valami anyák napi tortába kéne belefogalmazni.
Már régóta fel akartam avatni a kis szív alakú sütiformáimat, jobb alkalmat nem is találhattam volna a mai napnál. Aztán rájöttem, hogy van nekem nagyobb szív alakú formám is, így az volt az elképzelés, hogy lesz egy nagy torta anyunak és kis tortácska É. barátosnénknak, akinek nincs gyereke, de köszöntés nélkül nem maradhat ezen a napon.
Tök jó elképzelés volt, de ha valakinek nincs szív alakú kapcsos tortaformája, netán szív alakú tortakarikája (ahogy nekem nincs, és egyáltalán létezik ilyen tortakarika?), ne akarjon ilyet, elégedjen meg a sima kör alakú süteménnyel. Mert aztán fényképezésre tökéletesen alkalmatlan darabokat tud létrehozni.




RÓZSÁS EPERTORTA

A tortához:
200 g vaj
180 g nádcukor
1 tk vaníliapaszta
1 ek rózsavíz
4 db tojás
200 g liszt
2 tk sütőpor

A krémhez:
300 g eper
5 ek nádcukor
1 tk vaníliapaszta
1 ek rózsavíz
3 lap zselatin
500 g mascarpone
250 ml tejszín

Egy 24 cm-es kapcsos kerek tortaformát kivajazunk, a sütőt előmelegítjük 180 °C-ra.
A nagyon puha vajat habosra verjük a cukorral, a vaníliával és a rózsavízzel. Egyenként beleütjük a tojásokat, mindegyikkel külön is felverjük a krémet.
Ezután rászitáljuk a sütőporral elkvert lisztet és simára keverjük, majd az előkészített formába simítjuk.
Kb. 40 perc alatt készre sütjük (tűpróba). Kivesszük a sütőből, a formában hagyjuk hűlni 10 percet, majd kivesszük és teljesen kihűtjük, aztán keresztben félbevágjuk.

A krémhez az epret feldaraboljuk, egy edénybe tesszük, rászórjuk a cukrot, hozzáadjuk a vaníliát és hirtelen felforraljuk, lehúzzuk a tűzről, hagyjuk hűlni.
A zselatinlapokat kevés vízbe áztatjuk, majd a kb. 30 °C-os eperhez adjuk, elkeverjük. Belekeverjük a likőrt és a rózsavizet is, hűtőbe tesszük. Amikor elkezd zselésedni, hozzákeverjük a mascarponét. Ha túl sok leve lenne az epernek, ne tegyük bele az összeset a mascarponéba. Ezután visszatesszük a hűtőbe.
A tejszínt habbá verjük és a szilárdulni készülő krémbe forgatjuk óvatosan.
A torta alsó lapját egy szép tálra tesszük, tortakarikát teszünk köré és a krém felét rákenjük, ezután a másik lap következik és a krém másik fele.
Hűtőbe tesszük, míg a krém megszilárdul annyira, hogy eltávolíthatjuk a tortakarikát anélkül, hogy a torta szétcsúszna. Ez minimum 2 óra.
Óvatosan leszedjük a tortakarikát, majd kandírozott rózsaszirmokkal díszítjük.

Read more...

A csokoládétorta

Végre jó az idő, legalábbis a hosszú hétvégére megemberelte magát.
Tegnap kijutottam a piacra is, botrány tömeg volt, alig lehetett megmoccanni. Nyilván mindenki rácuppant a jó idő miatt a kertre, vették a népek a palántákat, mint a cukrot.
Én most nem palántáztam, mert elbénáztam az időt, de tegnap vettünk párat. Mindenesetre azzal nyugattam meg magam, hogy beszereztem olyan zöldségmagokat, amelyeket mostanában kell majd elültetni és egész télen lesz zöldség. Csak még meg kell várnom, hogy megérkezzenek. Kíváncsi vagyok, hogy válnak majd be. Lesz lila leveles kel, lila kelbimbó meg egyéb nyalánkságok.
Az utóbbi hétvégéken a kertészetek jártuk, most mindenki virágzó növényekre vágyik itthon, persze szinte minden mást vettünk azokon kívül.
Például csokoládémentát. Elképesztő illata van, a színe is gyönyörű.




Majdnem vettem epermentát is, de nagyjából akkor gyakorlatilag csak mentaültetvény lenne a kiskertben, ahogy ezek terjedni képesek. Az ananászmenta illata viszont kifejezetten émelyítő volt, segített, hogy otthagyjam.
A zsályám kipusztult, pedig állítólag az is kiirthatatlan.
Egyébként ebben az évben elég sok cucc kinyúlt itthon. A kedvenc rózsamuskátlimat még tavaly ősszel ledobta a szél az ablakpárkányról ládástól az emeletről a teraszra, a föld szétszóródott, a muskátli öszetört, szóval most az sincs. Kérdéses a sétányrózsák sorsa, egyelőre tök pusztultnak tűnnek azok is.
A banán viszont a sírba visz, mert rendületlenül hozza a fiókáit, amik miatt ugye állandóan szét kéne szedni, azokból is tudnék már ültetvényt csinálni. Azt mondja a fáma, hogy önfeláldozó növény, az anyanövény kipusztul a kicsik miatt, hát ez nem. Sőt. Egyre erősebb az összes, nincs mese, ősszel szét kell szedni.
Sikerült tegnap a piacon venni gyönyörű nagy csokor medvehagymát cserépben, szerencsére van árnyékos hely a kertben, ahol talán megmarad és jövőre már csak kimegyek a kertbe... Tegnap ritka ványadt lett az ültetés után, de mára már egészen rendben lett.

Tehát a csokoládémenta mi másra indíthatott volna, mint egy csokoládétortára. Tudom, kiszámítható vagyok.

MENTÁS CSOKOLÁDÉTORTA

A tortához:
125 g vaj
60 g napraforgóolaj
150 ml nagyon hideg víz
125 g barna cukor
50 g nádcukor
1 tk vaníliapaszta
125 ml tejföl
2 db tojás
4 ek finomra vágott csokoládémenta
200 g liszt
25 g kakaó
1 tk sütőpor
½ tk szódabikarbóna
1 csipet só

A krémhez:
125 g vaj
110 g étcsokoládé 75 %-os
75 g porcukor
½ tk vaníliapaszta
½ tonkabab reszelve

A sütőt előmelegítjük 180 °C-ra, egy 20 cm-es kapcsos tortaformát kivajazunk.
A vajat felolvasztjuk, habverővel hozzákeverjük az olajat, a cukrokat, a vizet, a vaníliát, a tejfölt és a tojásokat.
A lisztet összeszitáljuk a kakaóval, a sütőporral, a szódabikarbónával és a sóval, majd az előzőleg összekevert nedves hozzávalókhoz adjuk a mentával együtt, simára keverjük.
A masszát a formába öntjük és 45 perc alatt megsütjük.
Kivesszük a sütőből, hagyjuk a formában kicsit hűlni, majd a süteményt tálra tesszük.
A krémhez a nagyon puha vajat habosra verjük a porcukorral, a tonkababbal és a vaníliával, majd beleöntjük a felolvasztott és lehűtött csokoládét, simára keverjük. A krémet a sütemény tetejére kenjük, a spatulával kis csúcsokat csinálunk. Megszórjuk fehér csokoládéból hámozóval készített forgácsokkal.


Read more...

Szuperfúd

Az alábbi izé egyáltalán nem fotogén, ahogy a kásák többsége. Ellenben rettentő egészséges. És baromi laktató, amitől megvan az embernek az a jó érzése, hogy nagyon keveset evett. 
Aki képes ilyeneket reggelizni (én nem), annak mennyei lehet. Nekem 3-4 kiskanállal ment le, szerintem elleszek vele jó pár órát. Valószínűleg ma már egyáltalán nem lesz kedvem mást enni.
A quinoát már méltattam pár hete, de itt ugye társul a vörös áfonya és a makadámdió is, szóval tele vagyunk ásványi anyagokkal, antioxidánsokkal és adunk a csúf-csúf koleszterinnek is. Na meg a kókuszon el lehet élni hónapokig csak úgy magában is, annyi mindent tartalmaz, a feltört dióból kicsorgó tiszta lé gyakorlatilag izotóniás folyadék, lehet adni intravénásan, bár szerintem azért ez a Námot megjárt amerikai katonák által mesélt urban legend. 

KÓKUSZOS QUINOA KÁSA ÁFONYÁVAL ÉS PIRÍTOTT MAKADÁMIDIÓVAL

1 csésze quinoa
400 ml kókusztej
1/2 csésze víz
1 ek pálmacukor
1/2 tk vaníliapaszta
2 marék aszalt vörös áfonya
1/2 marék durvára vágott makadámdió


A kókusztejet egy edénybe öntjük, feltesszük a tűzre, belekeverjük a cukrot és a vaníliát a vízzel együtt, hagyjuk felforrni.
Közben egy szűrőben alaposan megmossuk folyó hideg víz alatt a quinoát, majd a forrásban levő kókusztejhez adjuk, belekeverjük a szintén megmosott és alaposan lecsepegtetett áfonyát is, megkeverjük.
Lefedjük és 15 perc alatt készre pároljuk alacsony hőmérsékleten.
Közben a durvára vágott diót szárazon világosra pirítjuk és a kis tálban tálalt kása tetejére szórjuk.

Read more...

Feltámadás, kalács, egyebek

Van ez a húsvét, és szerintem nem kezelik a helyén. Illetve csak nálunk nem, itt-ott a világban azért sikerül rendes ünnepet csinálni, Mexikóban például 2 hétig elvannak vele.

A karácsonyt bezzeg agyonhájpolják. Születni mindenki tud. Feltámadni viszonylag kevesen. Lehet ezt hinni meg nem hinni, ettől ez még egy valami, na.

Másfelől meg azért is jó a húsvét, mert ilyenkor legálisan tudok mindenféle kelt tésztákat és kalácsokat sütni. Sajnos amilyen ütemben én ezt szívesen művelném, a család nem képes követni. Mármint evésben. Jó, mondjuk pogácsából nem nagyon tudok eleget sütni (most is kel egy adag a hűtőben), és azzal ki is lehet elégíteni a kelt tészta iránti rajongást, de néha az ember másra vágyik.

Egy kedves barátomtól kaptam kis kenyérformákat meg szív alakú kis sütőformákat – mintha már mindenki tudná, hogy minimániám van. Ahogy megláttam őket, azonnal cuki kis fonott kalácsokat vizionáltam, ahogy szép fényesen kibuggyannak belőlük.
Az édes kalácsot (plusz 1 marék aszalt áfonya, a tetejére meg lapmandula) a szív alakúakba terveztem először, de aztán arra már nem maradt idő, így egyben sütöttem meg.

Miközben itt írok – legalábbis próbálok, a tehetség még mindig nem talált meg – Parti Nagy Lajos szövegeit hallgatom. Megint. Az ember azzal hasonlítsa össze magát, akármilyen frusztráló is, akivel érdemes.


ÍRÓS-MEDVEHAGYMÁS KALÁCS

300 g fehér tönkölyliszt
300 g liszt BL55
200 ml tej
30 g élesztő
1 tk nádcukor
200 ml író
1 db tojás
80 g vaj
2 tk só

A töltelékhez:
50 g vaj
1 csokor petrezselyem
½ csokor medvehagyma
½ tk őrölt fehérbors

A kenéshez és a tetejére:
1 db tojássárga
1ek tej
1-2 tk szezámmag

A liszteket egy tálba szitáljuk, hozzáadjuk a sót.
A tejet meglangyosítjuk, elkeverjük benne a cukrot és az elmorzsolt élesztőt, megszórjuk egy kevés liszttel, letakarjuk és hagyjuk felfutni.
Közben megolvasztjuk a vajat, összekeverjük az íróval, a tojást is elkeverjük benne.
A liszt közepébe mélyedést csinálunk és beleöntjük a felfutott élesztőt és az írós-vajas keveréket. Sima tésztává dagasztjuk, míg a kezünktől és az edény falától is elválik.
Cipóvá alakítjuk, megszórjuk kevés liszttel és letakarva langyos helyen 1½-2 órát kelesztjük.

Ezután enyhén lisztezett felületen finoman átgyúrjuk, téglalap alakúra húzogatjuk.
A vajat megolvasztjuk, megkenjük vele a tésztát, a petrezselymet és a medvehagymát ollóval rávagdossuk, megszórjuk a borssal, és a hosszabbik oldaláról szorosan feltekerjük, majd 4 egyenlő darabra vágjuk.
A tekercseket vajjal kikent formákba (15 x 8,5 cm) tesszük, megkenjük a tejjel elkevert tojássárgájával és hagyjuk 35 percig pihenni.
Újra megkenjük, megszórjuk a szezámmaggal, és a 190 °C-ra előmlegített sütőben ½ óra alatt pirosra sütjük.
A tönkölyliszttől nagyon könnyű, puha és sima lesz a tészta. Egészen másképp kel meg, mint a búzalisztből készült.


Read more...

Quinoa

Tegnap adtunk az egészségnek.

Mondjuk ma nem, mert Sándor-nap van és nálunk mindenki Sándor. Nem volt nagy eszem-iszom, de azért volt mokkacsokis torta meg jó kis egyben sült tarja, szóval tegnap rákészültem, el is borzadtak a népek, hogy mi az a quinoa, amit meg akarok velük etetni.
Bírom ezeket a dél-amerikai magokat, mindegyik rém egészséges. Bár a tápiókával szemben vannak fenntartásaim, ugyanis anno állandóan Molnár Gábor könyveit bújtam és neki folyton tele volt a hócipője a maniókával meg a jamgyökérrel.

A quinoa (Chenopodium quinoa) a köleshez hasonló szemes termény, amely az egyik legtöbb ásványi anyagot tartalmazó, legtáplálóbb álgabona vagy gabonapótló. Dél-Amerika kultúrnövénye, az inkák szent gabonája, „aranya”. Kecsua nyelven a jelentése hold, magok anyja vagy gabonyaanya.
A spanyol hódítás előtt a kukorica, burgonya és a bab mellett alapvető élelmiszer volt. Termesztése Kr. e. 5000 évre nyúlik vissza. A legrégebbi termesztett formáját Peruban találták. További quinoa ültetvényeket Argentínában, Bolíviában és Chilében találtak.
A quinoa az Andokban ma is az egyik legfontosabb táplálék. Az indiánok a magon kívül a leveleit zöldségként fogyasztották, a növény szárát pedig állati takarmányként hasznosították. A növekvő gazdasági nehézségek idején a 70-es években, Bolíviában és Peruban a quinoa és az amaránt ismét fontos szerepet játszott, mint hazai termesztésű növény.
Lágyszárú, egynyári növény, kb. 2 m magasságig megnő, levelei és megjelenése a fehér és piros libatopfélékhez hasonlít. Nagyon sok fontos vitamint és nyomelemet tartalmaz, különösen káliumot, magnéziumot, kalciumot, vasat, ezenkívül B-vitaminokat, C-vitamint, karotint. Fehérjetartalma magas – 15,2 % – és az összetétele is előnyös. Gazdag lysinben is. Minden fontos aminosavat tartalmaz, jól emészthető.
A főzési idő akkor optimális, ha minden szem a kétszeresére dagad és a fehér színét elveszítette. Külön jól néz ki, hogy főve egészen gyöngyházszínű lesz. (A megérett magokat kenyernyés szaponin vonja be, ezért vízben fel szokták forralni, majd kiöntik a főzőlevét és leöblítik, csak utána főzik meg.)

Leginkább magas B- és E-vitamin tartalma emeli ki a többi gabona közül. Különösen gazdag magnéziumban, kalciumban, vasban, káliumban, illetve foszforban és cinket is tartalmaz.
Minden fontos aminosav megtalálható benne, többek között az összes esszenciális aminosav, így fogyasztásával komplett fehérjéhez jutunk (amihez egyébként csak ételtársításokkal jutnánk), ez azért fontos, mert a fehérjét a szervezet önállóan nem tudja előállítani, tehát a napi táplálékkal kell bevinnünk. A quinoának rendkívül magas a csíraszáma, a mag tömegének 30%-a, szemben a többi gabonafélékkel, melyek csíraszáma súlyuknak csupán 1%-át teszik ki. Gluténmentes, ezért könnyen emészthető és lisztérzékenyek is fogyaszthatják.
Zsírtartalma a gabonaféléknél nagyobb, főként telítetlen zsírsavakból tevődik össze.

A köleshez hasonló magjainak kellemesen semleges íze van, ezért édes és sós ételekhez egyaránt megfelelő. A semleges ízhez semleges állag párosul, melynek köszönhetően igen sokoldalúan használhatjuk: köretnek, kásának, főételnek, levesbetétnek vagy desszertnek, tehetjük müzlikbe, könnyű, friss salátákba és belekeverhetjük töltelékekbe is. Igazából elkészíthetünk belőle mindent, amit rizsből vagy kölesből készítenénk.

QUINOA KUKORICÁVAL ÉS ZÖLDBORSÓVAL

2 csésze quinoa
1½ csésze kukorica
½ csésze zöldborsó
50 g vaj
1 db lime reszelt héja és leve
3 csésze zöldségalaplé
só, bors
½ csésze karikára vágott újhagyma a zöldjével együtt

A vajat felolvasztjuk egy edényben és rárakjuk a fagyasztott zöldségeket, átpirítjuk.
Közben egy szűrőban alaposan lemossuk a quinoát és a zöldségekhez adjuk, ezzel is átpirítjuk.
Felöntjük a zöldségalaplével, sózzuk és borsozzuk, lefedjük és 10-15 perc alatt készre főzzük.
Egy tálba rakjuk, ráreszeljük a lime héját, ráfacsarjuk a levét és megszórjuk az újhagymával, összekeverjük.


Read more...
Related Posts with Thumbnails
Recepjeim, fotóim, egyéb írásaim kizárólag az írásos beleegyezésem után közölhetők más oldalakon vagy nyomtatásban. Ez alól kivételt képeznek azok a gyűjtőoldalak, ahol nem közlik az egész írást, hanem csak annak első pár sorát és a folytatásért a blogomra kattint az olvasó.

  © Blogger template Shush by Ourblogtemplates.com 2009

Back to TOP