Barackok

Van itt nem messze tőlünk egy gazdaság, amely egyben gyümölcsgén-bank is. Újabban oda járunk mindenféléért, akkor is, ha nem eltenni akarunk, hanem csak enni, szerencsére bármilyen kis mennyiséget is hajlandók adni. Olcsóbb, mint a piac, lehet válogatni, kedvesek az intézkedő nénik, a gyümölcs kiváló minőségű. Szóval minden együtt van.
Múlt szombaton megint ott jártunk és vettünk egy pár kiló őszibarackot meg nektarint kifejezetten kóstolási szándékkal.
Mindenesetre azért is érdemes sokszor menni, mert a vásárló közönségen be lehet pisilni a röhögéstől. A múltkor például egy néni azon vekengett, hogy mikor szedték a nektarint. Merthogy ez hideg. Mondom neki, ja, persze, hogy hideg, elvégre ez egy hűtőház. Na, jó, jó, de mikor szedték? Mondom neki, tavaly. Erre telerakta a vödrét. Szerintem nem hallott, vagy nem tudom. De most tényleg, valóban azt gondolja, úgy is, mint másik vásárló, tudom?!
Aztán ott vannak az izgulósok. Akik azt hiszik, nem marad nekik gyümölcs, csak ha kapkodnak. Olyanannyira, hogy gurul a sárgabarack mindenfelé. Hadd törjön, ja.
Persze az ellenpólus is megjelenik: aki szarakodik. Jó, értem én, hogy nem hajt a tatár, meg nem tartja fel a sort a pénztárnál vagy ilyenek, na de a fél napot sem akarnám ott tölteni.
És esznek, banyek! Ezt is értem, az van ingyen, amit megeszel.
Bevezetném a méredzkedést be- és kilépéskor. Hogy fel lennének háborodva.

Egyébként nem tudom, más hogy van vele, de nekem van egy-két fejlövésem a barackokkal kapcsolatban. Például az a fixa ideám, hogy a fehér húsú barack meg nektarin sokkal finomabb. De mindegyiknél nagyon utálom, ha a magja szétjön, amikor kettéveszem a gyümölcsöt.
Ez a fehér hús izé szerintem onnan eredeztethető, hogy annak idején gyerekkoromban mindig a keresztanyám anyukájától kaptuk/vettük az őszibarackot, svábok voltak és gyümölcstermesztéssel foglalkoztak Budakalászon. Azóta sem ettem olyan finomat. Régen tényleg minden jobb volt.


Elkezdett érni a füge, így ma megpróbáltam reprodukálni egy dzsemet, amelyet évekkel ezelőtt készítettem, még a kézzel írkálós őskorszakban csináltam. Mármint kézzel kötött könyvbe. Tintával. Mártogatós tollal. Hja, akkor még volt ilyenre időm, de főleg energiám. Egyébként meg még gépem sem volt, nemhogy netem. Igaz, akkor nem is volt az általános. Biztos azért értem rá annyira...



FÜGÉS NEKTARINDZSEM

1,2 kg fehér húsú nektarin – magozás után mérve
300 g füge
200 g nádcukor
1 tk vaníliapaszta
1 tasak Haas 3:1 zselésítő
4 ek whisky

A gyümölcsöket megmossuk, a nektarint kimagozzuk és a fügével együtt kis kockákra vágjuk. Beleszórjuk egy lábosba, rászórjuk a zselésítőt, elkeverjük. Ezután hozzáadjuk a cukrot és a vaníliát, elkezdjük főzni. Ha felforrt, alacsony hőmérsékleten kb. 20-25 percig főzzük. Állandóan kevergetni kell, mert a füge miatt könnyen lekap.
Ha kész, azaz kellően sűrű, lehúzzuk a tűzről, belerakjuk a whisky-t, elkeverjük, majd a dzsemet kis üvegekbe töltjük.



Főztem egy másikat is, mert Napmátka pénteken a fügeszedés árnyékában a fülembe rakta a bogarat, miszerint kávés dzsem...

RUMOS-KÁVÉS ŐSZIBARACKDZSEM

1,3 kg sárga húsú őszibarack – tisztán mérve
200 ml esspresso
400 g nádcukor
1 tk vaníliapaszta
1 tasak Haas 3:1 zselésítő
3 ek Bacardi 151°

Az őszibarackot meghámozzuk – ha nem lehet csak úgy simán lehúzni a héját, forró vízbe mártjuk – majd kimagozzuk. A húsát kis kockákra vágjuk, egy edénybe rakjuk, belekeverjük a zselésítőt. Hozzáöntjük a kávét és a cukrot, alaposan megkeverjük.
Elkezdjük főzni és alacsony hőmérsékleten addig főzzük a dzsemet, míg bőrösödni kezd a teteje és elfőtte a habját. Ez nagyjából 25-30 perc.
Lehúzzuk a tűzről, belekeverjük a rumot, majd kis üvegekbe töltjük.



Az van ezzel a dzsemmel, hogy zseniális. Biztos béna, hogy így dicsérem a saját kreálmányom, de kb. manna.

Read more...

Paprikalekvár

Tavasszal találtam valahol jalapeño magot, aminek marhára megörültem, mert régi vágyam füstölt paprikát készíteni. Amire egyébként több fűszerrel egyetemben konkrétan rá vagyok kattanva.
Először az volt a terv, hogy ráveszem aput egy kis házi füstölő legyártására, de eddig sajnos sikertelenül. Ami ugye azért is lenne nagyon jó, mert akármennyi paprika terem, nem ciki szórakozni vele. Meg hát minden mást is tudnék vele füstölni. Például kacsamellből szeretnék készíteni sonkát, pácolással, aztán füstölni kéne. Meg fokhagymát, ilyesmi...
Igen ám, de úgy tűnik, kevés jalapeñót ültettem. Azt hittem, a négy növény produkál majd annyit, hogy már nem kínos megjelenni a közelben tevékenykedő füstölő bácsinál.
Egyelőre így néz ki. Jó, mondjuk, kicsit már nagyobbak, mert a kép múlt heti. Mindegy, azért még reménykedem, hátha lesz legalább 20 db, az a lélektani határ, amivel már elindulok itthonról. Szóval most egyelőre bizonytalan a saját cucc sorsa.


Az egész eszmefuttatás csak azért volt, mert ma paprikalekvárt készítettem, a hazai közvéleménykutatás alapján inkább sós lett. Furcsán néztek az édes változat felvázolása közben.


PIKÁNS PAPRIKALEKVÁR

1,5 kg kápia – 900 g lett a grillezés és tisztítás után
100 ml olívaolaj
1 nagy fej lilahagyma
3 gerezd fokhagyma
2 db ecetben eltett jalapeño – kimagozva
10 g zselésítő
1 ek aszaltparadicsom-krém
1 ek sűrített paradicsom
½ tk durvára tört bors
2 ek nádcukor
1½ ek só
½ tk őrölt füstölt csípős paprika (Pimentón de la vera Picante)

A kápiát lemossuk és grillre rakjuk. Többször megforgatva addig sütjük, míg a héja már néhol feketedik. A paprikákat egy üvegedénybe tesszük, rárakjuk a fedelét, és addig hagyjuk így állni a saját gőzében, míg kezelhető hőmérsékletűre hűl.
Ezután lehúzzuk a héját, kiszedjük a csumáját és eltávolítjuk az összes magját lehetőleg úgy, hogy a kicsorgó leve ne vesszen kárba. A húsát felcsíkozzuk.
A hagymát megtisztítjuk, durvára vágjuk, a fokhagymát felszeleteljük és megpároljuk a felforrósított olajon. Lehúzzuk a tűzről, belerakjuk a kápiát a felfogott levével együtt, rászórjuk a zselésítőt és elkeverjük.
Aztán visszatesszük a tűzre, átforraljuk. Kevergessük folyamatosan.
Belerakjuk a az összevágott jalapeñót a többi fűszerrel együtt és simára turmixoljuk.
Állandó kevergetés közben – különben köpköd – még 2-3 percig főzzük, aztán azonnal kis üvegekbe töltjük.
Az üvegeket 5 percre fejre állítjuk.

Read more...

Levendula, barack, szülinap

Ma van a születésnapom, kicsit kerek, de még nem teljesen.

Van egy pár alapvetés, már ami a párosításokat illeti, vegyük például az eper-bazsalikom meg a kajszibarack-levendula párosokat. Na, ma megvolt a kajszi is meg a levendula is, de mégsem együtt. Viszont egymás után.
Délelőtt ebédeltünk tatár bifszteket, merthogy dög meleg van, nem várjuk meg azt az időt, hogy már ne lehessen létezni a teraszon. Az ebédidő meg náluk már ilyen. A hangulat pedig mindenek előtt. De azért kicsit feldobtuk a meleget levendulás pezsgőkoktéllal. Állandó szereplő lesz, nem kell hozzá semmiféle születésnap meg ilyen béna ürügyek.


Aztán következett egy igen jóképű barackos süti. Semmi parádé, egyszerűség rulez! Mert ugye van ez a hőség, csak szimpla dolgok, érezhesse mindenki jól magát, elvégre az én születésnapom van, az meg legyen mindenki számára egy vidám nap.
Nekem például azért is vidám kis nap volt, mert tök cuki bloggertársaim vannak, akik gondolnak rám. És ellátnak a jókívánságaikkal.

SÁRGABARACKOS SÜTI

200 g vaj
200 g nádcukor
4 db tojás
1 tasak Bourbon vaníliás cukor
200 g liszt
2 tk sütőpor
½ tk őrölt kardamom
15 szem kajszibarack

A sütőt 185 °C-ra előmelegítjük, egy 30 x 30 cm-es tepsit kibélelünk sütőpapírral.
A puha vajat habosra verjük a cukorral és a vaníliás cukorral, a tojásokat egyenként keverjük bele. Majd a sütőporral és a kardamommal elkevert liszttel dolgozzuk sima tésztává.
A masszát a tepsibe simítjuk, aztán kirakjuk a félbevágott és kimagozott barackokkal.
Az előmelegített sütőben 45 perc alatt készre sütjük, amikor kicsit hűlt, megszórjuk porcukorral.



Már annyit gondolkodtam ezen a dolgon, miszerint hogy érdemes receptet írni. Mármint hányadik személyben vagy mi. Az a baj, hogy ez az egyes/első kissé agresszív meg túlontúl individuális. A többes/elsőt meg Bede Róbert (akit kikérek magamnak, ahogy a virsli ujjaival tapicskolja a kajákat, az rettenet, és ez lenne még a legkisebb gond vele) amortizálta le. De talán amíg nem írkálok olyanokat, hogy mit csináltam a „levesünkkel” meg a „tésztánkkal” – ígérem, nem fogok – mehet így. Tehát váltok.

Read more...

Még mindig ribiszke

Maradt egy kevés ribiszke még mindig a befőzés, mélyhűtőbe pakolás után is. Mi más lehetne vele, mint süti vagy torta, ugye,

RIBISZKÉS SAJTTORTA

Az alaphoz:
50 g vaj
50 g nádcukor
1 db tojás
½ tk vaníliakivonat
50 g liszt
½ tk sütőpor

A krémhez:
300 g krémsajt
200 g crème fraîche
85 g nádcukor
1 tk vaníliakivonat
125 ml tejszín
1 tasak Dr. Oetker zselatin fix

A tetejére:
piros és fekete ribiszke
1 tasak Dr. Oetker piros tortazselé


A sütőt 180 °C-ra előmelegítettem, egy 17 cm-es kerek kapcsos tortaformát kikentem vajjal.
Az alaphoz a puha vajat habosra kevertem a cukorral és a vaníliával, hozzáadtam a tojást, majd a sütőporral elkevert lisztet és sima tésztáva dolgoztam. Belesimítottam a formába, 30 perc alatt készre sütöttem. 
Hagytam a formában kihúlni, aztán egy tálra raktam és tortakarikát tettem köré
A krémhez a szobahőmérsékletű sjatkrémet habosra kevertem a crème fraîche-sel és a cukorral, hozzáadtam a vaníliát is. A tejszínt habbá vertem. A zseltinport a sjatkrémbe kevertem, aztán beleforgattam a tejszínhabot is. Betettem a hűtőbe 1 órára.
Közben leszemeztem a megmosott ribiszkét, aztán kiraktam vele a torta tetejét, rácsorgattam a tortazselét (tasakon levő utasítás szerint készítettem el), és visszatettem a hűtőbe 2 órára.

Elment volna július 4-ei sütinek is a színei miatt.

Read more...

Hűtőkaja

Adva van ugye a feladat, vacsora kell. Igen ám, de az az érzet, hogy nincs itthon semmi. Aztán az ember belenéz a hűtőbe és talál ezt-azt. Túrót, pár szelet sonkát, ilyesmit. Meg egyébként is cukkini túltengés van éppen a szomszédnál, tehát az is van. Ugyan már méreten felüli, de nagyon zsenge.
Szóval töltött cukkini.

TÖLTÖTT CUKKINI

2 db nagyobb cukkini
6-8 szelet sonka
100 g túró
100 g sajt – vegyesen
1 db tojás
só, bors
2-3 ek friss oregánó, borsikafű
2 ek metélő fokhagyma összevágva
2 ek zsemlemorzsa

A cukkiniket megmostam, levágtam a két végét, aztán hosszában félbe és kivájtam karalábévájóval úgy, hogy nagyjából ½ cm maradt körben. Egy tűzálló tálba raktam, a sütőt pedig előmelegítettem 185 °C-ra.
Ami kikerült a cukkinikből, durvára vágtam, szitába tettem és besóztam, hagytam addig kicsöpögni a levét, míg a többi cuccot összeszedtem a kertből és a hűtőből, apróra vágtam – zöld fűszerek és sonka, lereszeltem – sajtok, összekutyultam. Ez nagyjából 10 perc volt, utána kinyomkodtam a levét, hogy ne áztassa a tölteléket. Megsóztam a keveréket, hozzáadtam 1 ek zsemlemorzsát.
Nem baj, ha kissé sósabbnak érezzük, magukat a cukkiniket nem sózzuk meg, ellenben elnyaklanak sütés közben.
A masszát a cukkinikbe töltöttem, megszórtam a maradék zsemlemorzsával és 40-45 perc alatt világosra sütöttem.

Read more...

Ribiszkedzsem

Még maradt a ribiszkékből, ma dzsem volt soron.
Sajnálom, lehet, hogy magam vagyok a dögunalom, de nem bírok elszakadni a tonkabab piros gyömölcsökbe való reszelésétől. Szerintem minden ilyenhez gyakorlatilag kötelezővé kéne tenni, mint már a vaníliát. Azt sem lehet szinte semmiből kihagyni. Már zengedeztem róla, hogy mit művel a tonkabab a meggyel és az ún. erdei gyümölcsökkel. Én ezzel a kicsit karcos vadsággal, amit ezekhez a gyümölcsökhöz hozzátesz, tényleg nem tudok betelni.
A fehér ribiszkének főzés során konkrét hullaszíne lesz, kicsit meg is ijedtem, hogy ez most így marad a dzsememben? Mert ugye arra szerettem volna számítani – nyilván tök feleslegesen –, hogy a gyümölcsök megtartják a saját színüket és milyen kis csinos lesz majd az üvegekben... De aztán a fekete elintézte.

RIBISZKEDZSEM SANGRIÁVAL

2 kg ribiszke
2 tasak Dr. Oetker 3:1 dzsemfix
400 g nádcukor
300 ml Sangria
2 tk vaníliaesszencia
1 db tonkabab


A ribiszkét megmostam, leszemeztem, egy fazékba szórtam. Hozzáadtam a zselésítőt, összekevertem, majd a cukrot, a vaníliát és a Sangriát tettem bele, belereszeltem a tonkababot is. Feltettem a tűzre, közepes hőmérsékleten főztem 30 percet, aztán azonnal kis üvegekbe töltöttem.

Read more...

Ribiszke

Margónak.


Néha kevés is elég a boldogsághoz. Nekem most annyi, hogy van itthon egyszerre mind a három színű ribiszkéből.
Már vagy két hete azon nyüglődtem, hogy honnan kéne szerezni, sajnos a környéken nem nagyon van. Nem ajándékra gondoltam –  nem mintha nem lenne az ugye jó – hanem ilyen szedd magadra. Na de nincs, csak jó messze, és miután az autóm éppen nem megy, nem tudtam rávenni senkit a családban, hogy fuvarozzon el Szobra úgyis, mint a legközelebbi ribiszkelelőhelyre. Mondjuk, amikor közöltem ezt a Szobot, konkrétan rosszul lettek, hogy nehogymár olyan messzire menjünk pár szem cuccért.

És egyébként milyen esélye van az ilyen dolgoknak, mint:

– ülök Lacházán a stégen, éppen arra úszkál egy vízisikló, mire azt vizionálom, hogy milyen jó lenne, ha kimászna a betonra fényképezés céljából. Kimászott, én meg nyilván elbénáztam a fotót.

– sírmákolok a ribiszkén, erre anyu barátnője simán küld több kilót, fehéret és pirosat. A legkedvencebb szomszédom meg feketét hoz váratlanul. A feketének egyébként valami elképesztően finom illata van csak úgy is. Hát még, ha nekiállok dzsemet főzni most mindjárt...



Nem sok, de ezek szerint érdemes hinni a csodákban. Vagy mi.

Szóval lett ribiszke, plusz a legkedvencebb szomszéd meg tojásfehérjével is el szokott látni, állandóan majonézt gyárt és nem aprózza, egyszerre 8-10 tojást használ. Innentől egyenes az út ugye a Pavlováig.
Amely Pavlovával elkövettem az összes hibát, amit csak lehet.
Például hideg volt a tojásfehérje. Ha sikeres projektet szeretnénk, a tojásfehérje legyen szobahőmérsékletű.
Aztán, ha már nagyjából 2 órát tartottuk a hűtőn kívül a cuccot, csak lassan szabad elkezdeni habosítani. Tehát nem a kiváló új mixerünkkel, akármit is mond a használati utasítás. Amely használati utasítást egyébként újra kellett fordítanom és a tárgyi tévedéseket is korrigálnom, mert totál baromságokat írkáltak össze benne. Tartok tőle, hogy aki csinálta, se főzni nem tud, se más nyelvet nem beszél a magyaron kívül. Tök jó, mert azért egy ilyen mixer igen drága, tessen már a forgalmazónak erre is áldozni. Mondjuk, felajánlottam, hogy szívesen megcsinálom nekik jó pénzért. De valahogy nem tartották viccesnek.
Merthogy a mixer tényleg mindent tud, de Pavlovához nem vele verjük a tojásfehérjét. Hanem a régi, nagyjából 15 éves elektromos habverővel. Ami ugye már kicsit gyengécske, ettől aztán jó sok levegő bír kerülni a tojásfehérjébe.
Vagy kísérleteket hajtunk végre, hogy lehetne mégis a nagyon csendes, nagyon csinos új mixerünket erre használni. Az első kísérlet ugyan konkrét kudarc, de nem lankad a lelkesedés pláne, ha ilyen ütemben érkezik a tojásfehérje utánpótlás.

Egyébként mindezektől eltekintve a Pavlova nagyon is finom volt, a hideg tojásfehérje csak azt eredményezi, hogy túl hamar verődik fel kemény habbá, amitől kissé gumikás lett a közepe sülés után. De ettől el lehet tekinteni. Ja, és semmiképpen ne használjunk finom cukrot: se porcukrot, se finom szemcséjű kristálycukrot. Ez utóbbi jött ki az állandóan használt fajtájú zacskójából, kissé meg is lepődtem, mert nem ilyen szokott lenni. A jó kis durva nádcukor, az az igazi. De miután hófehér alapot szerettem volna  – ami egyébként nem lett – ezért gondoltam a sima kristálycukorra. Innentől nem fogok.

PAVLOVA RIBISZKÉVEL

4 db tojásfehérje
¼ tk borkő*
1 csipet só
1 tk vaníliakivonat
200 g cukor
300 ml tejszín
ribiszke

*Ha ⅔ rész borkövet összekeverünk ⅓ rész szódabikarbónával, kész is a sütőpor.

A sütőt 180 °C-ra bekapcsoltam, egy tepsire sütőpapírt tettem, amire 6 db 8 cm-es kört rajzoltam egy pohár segítségével.
A tojásfehérjébe szórtam a borkövet és a csipet sót, majd elkezdtem alacsony fokozatra kapcsolt habverővel verni. Amikor már kezdett habosodni, hozzáadtam a vaníliát és erősebb fokozatra nyomtam a habverőt, kemény habbá vertem. Ezután kanalanként adagoltam hozzá a cukrot és addig vertem, míg a cukor elolvadt, nem lehetett érezni benne cukorszemcséket és szép fényes kemény hab lett belőle.
A megrajzolt körökbe kanalaztam a habot – én már nem küzdök azzal, hogy peremet csináljak neki kanállal, a sütés közben úgyis eltűnik.
Levettem a sütő hőmérsékletét 120 °C-ra, beraktam a tepsit és beállítottam 35 percre. A Pavlova alapját bent hagytam a sütőben egész éjszakára, mivel este csináltam meg. Ha nem így teszünk, legalább 4 órát hagyjuk bent a sütőben, azzal együtt kell kihűlnie.
Másnap tálalás előtt felvertem a tejszínhabot, az alapokra kentem és szórtam rá ribiszkét.
Meglehetősen minimalista megoldás, semmi fakszni nincs benne, még a fényképezéssel sem tudtam ezen segíteni, mert már megint zargattak, hogy mikor eszünk már...
Ez a minimalista megoldás ebben az esetben nem is egy túl finom eufemizmus, mert ez a fotó olyan szinten unalmas, hogy fáj. Ez van.

Read more...
Related Posts with Thumbnails
Recepjeim, fotóim, egyéb írásaim kizárólag az írásos beleegyezésem után közölhetők más oldalakon vagy nyomtatásban. Ez alól kivételt képeznek azok a gyűjtőoldalak, ahol nem közlik az egész írást, hanem csak annak első pár sorát és a folytatásért a blogomra kattint az olvasó.

  © Blogger template Shush by Ourblogtemplates.com 2009

Back to TOP