Cékla, meggy, VKF!

Az van, hogy lett egy szuper mixerem. Innentől kezdve nincs megállás a fagyik, sorbet-k és graniták terén. Bár nem mondom, hogy egy jó fagyigépet nem bírnék, de az majd a következő lesz... Vagy nem.
Aztán van itt ez a 43. VKF!, Reni jeges cuccokat vár a nyárra való tekintettel.
És ilyen az, amikor a kereslet és a kínálat találkozik. Mármint egyfelől neki van ilyenekre kereslete, ami nekem meg az inspiráció kínálata. Másfelől meg én kerestem a témát, hogy használhassam az új cuccot.

Volt itthon egy jó nagy darab cékla, amit már régóta nézegettem a hűtőben, hogy mit is kéne kezdeni vele. Miután az egész nagyjából ½ kg volt, alaposan meg kellett fontolni, ugyanis nagyjából mindenhez sok vagy mindenhez kevés volt.
Na de, ha keverem valamivel? Per meggyel? És még így is megmaradt a fele. Nem gond, már úgy nagyjából tudom, mi lesz vele, az a fél is egy kísérlet alanya lesz.

MEGGYES CÉKLAFAGYLALT

250 g főtt cékla
200 g meggy magozva
1 ek koriandermag
⅓ tk fahéj
3 ek narancsvirágméz
150 ml tejszín
1 ek narancsvirágvíz

A céklát megmostam és egyben főztem meg kuktában alacsony hőmérsékleten. Meghámoztam, kis kockákra vágtam, aztán a felét a kimagozott meggyel együtt egy műanyag tálcán szétterítve beraktam a mélyhűtőbe, hogy megfagyjon.
A koriandert száraz serpenyőben megpirítottam – nem is igazán pirítottam, csak addig melegítettem, míg a magok elkezdtek kicsit mocorogni és felszállt az illata. Aztán mozsárban megtörtem.
Egy magas falú edénybe szórtam a fagyott céklát és meggyet, hozzáadtam mindent, majd a mixerrel krémesre  törtem-kevertem.
Két evőkanál segítségével formáztam meg a fagyit, úgy tálaltam azonnal, szórtam rá még egy csipet tört koriandert.


Read more...

Meggyes süti ezzel-azzal

Szombaton elmentünk meggyet venni. Az idén kissé drágább, mint tavaly, de még mindig jóval olcsóbban tudunk itt a környéken hozzájutni, mint például a „közvetlenül a termelőtől” akció keretében. Tavaly rendeltünk úgy valakitől elég nagy mennyiségben, el is kellett érte menni meglehetősen messzire, aztán kiderült, hogy a környékünkön akár 80,-Ft-tal olcsóbban is lehet kapni kilóját. És ráadásul sokkal jobb minőségben is.
Így aztán már csak itt a közelben keresünk mindent, amire szükségünk van. Mondjuk, én most éppen ribiszkelelőhely után kajtatok, eddig nem sok sikerrel. Sajnos 4-5 kiló ribiszkéért 180-200 km-re elautózni nem nagyon éri meg, egyelőre Szob a legközelebbi szedd magad hely, amit találtam. Meg például egy áfonyaföldtől is igen boldog tudnék lenni, de az még reménytelenebb.

Szóval a szombat a meggyről szólt, a nagyját hordóba raktuk, aztán nagyjából 4 kilónyit kimagoztam és készítettem egy állati finom tonkababos-rumos dzsemet. Azt hiszem, nálam a meggy állandó fűszere lesz a tonkabab, olyan elképesztő aromát hoz ki belőle, mint semmi más.
És valami rejtélyes oknál fogva a meggyszemek – az érett mivoltuk ellenére – gyakorlatilag egészben megmaradtak a dzsemben, nagyon gusztán is néz ki.
Ma meg már zúgolódott a család, mondván, mi az, hogy nincs süti vagy édesség, és legyen benne meggy.

MEGGYES SÜTEMÉNY KÉTFÉLE CSOKOLÁDÉVAL

225 g vaj
225 g nádcukor
1 tk vaníliapaszta
½ tonkabab
4 db tojás
225 g liszt
175 g jó  minőségű étcsokoládé
400 g magozott meggy

A tetejére:
100 g fehér csokoládé
150 ml tejföl

A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra, egy kenyérformát kikentem vajjal.
A puha vajat habosra vertem a cukorral, hozzáadtam a vaníliát és belereszeltem a tonkababot, majd egyenként belekevertem a tojásokat is.
A lisztből félretettem 1 ek-nyit, a többihez kevertem a durvára vágott étcsokit és a vajas krémhez adtam.
A maradék lisztet rászórtam a meggy felére, jól összeráztam, majd a masszába kevertem óvatosan.
A formába simítottam a masszát, a tetejére szórtam a többi meggyet és belenyomkodtam a tésztába.
85 percig sütöttem, kivettem, hagytam egy kicsit hűlni a formában, majd tálra raktam.
A tetejére való krémhez a csokoládét felolvasztottam és elkevertem a tejföllel, aztán miután kihűlt a krém meg a sütemény is, rákentem.

Read more...

Újabb minimálkaja

Továbbtart az ihlethiány, így újabb minimálkaják születnek.
Egyébként jó lenne tudni, hogy az ilyesmikre van-e igény. Bár nyilván azt teszek fel a blogra, amit akarok, de azért kíváncsi lennék, mit gondolnak az olvasóim ilyen téren. Azért nem akarnék dögunalomba fulladni.

Plusz most azért nemcsak az ihlet hiányáról van szó, hanem arról is, hogy elfoglal egy pár dolog, sajnos nagyon szomorú dolgok.

ZÖDBABOS-SONKÁS GERSLI (2 személyre)

1 csésze gersli
2 csésze víz
1 ek szójaolaj
1 szelet kb. ½ cm vastag házi sonka*
4-5 szelet bármilyen maradék sonka
1 gerezd fokhagyma
1 db lila chili
só, bors
250 g zöldbab
1 kisebb marék zöld és lila bazsalikomlevél
1 ek apróra vágott metélő fokhagyma

Egy nagyobb serpenyőben felforrósítottam az olajat és ráraktam a házi sonka zsíros részét apróra vágva, pirosra sütöttem.
Közben kis kockákra vágtam a sonka húsos részét és a másik fajta sonkát is, a serpenyőbe szórtam. Hozzáadtam a finomra vágott fokhagymát és a chilit. Összepirítottam.
A gerslit folyó hideg víz alatt alaposan átmostam és a serpenyőbe raktam, pirítottam elég magas hőmérsékleten kb. 3 percig. Ezalatt a sonkával együtt igen jó kis pörzsanyagot képezett a serpenyő alján, a gersli pedig diós illatot kezdett árasztani. Ekkor felöntöttem a vízzel, felvakargattam spatulával az alját, és enyhén sóztam, szórtam rá borsot is.
Lefedve addig főztem, míg már majdnem az összes levét elfőtte, nagyjából 13 percig. Hozzáadtam a darabokra vágott zöldbabot és készre főztem az egészet, azaz, míg az össze lé eltűnt alóla.
Tálalás előtt belekevertem a metélő fokhagymát és a bazsalikomot.


*Zseniális házi sonkát szoktunk venni Kiskunlacházán. Olyan, mint nagyon-nagyon régen a remekül sikerült ún. angol szalonna. De amég annál is sokkal ízesebb. Eddig még nem sikerült kihúznom a mesterből a páclé titkát.

Read more...

Cserkó mégis

A múlt héten keseregtem a cseresznyék kukacosságán, de most a héten anyu kapott valakitől gyönyörűséges igazi fekete cseresznyét, amiben ugye nincs kukac. Volt nekünk is ilyen fánk, de sajnos kiszáradt, szerintem az előző tulajdonos valamit kilocsolgatott a tövére és azért, pedig nagyon finom volt, főleg nem kukacos, és egyébként is lehetett szedni az erkélyről. Egyébként van egy folt még, ahol egész egyszerűen nem él meg a fű, hogy oda mit a bánatot öntöttek ki, a legöregebb hinduk se tudják.
Apropó hinduk, van okrám, mármint termés, egy darab. Amit az unikalitása miatt rajta hagytam a növényen, pedig állítólag azonnal le kell szedni, ahogy elnyílt a virág és a termés kissé megnő, ez az okosok szerint max. 2 nap. Mert különben ehetetlenül fás és kemény lesz a cucc.
Viszont miután itt a virág nem nyílik ki, csak kezd kibomlani, majd másnap furcsa színt vesz fel és lehullik, nem tudom, honnan kezdődne az a 2 nap. Ja, hát kétségtelen, nem Indiában vagyunk, úgyis mint az okra igazi termőhelyén.

Ennyi a maximum, amit a virágok produkáltak.


Ebből a rózsaszínből lett a termés. A fenti leesett a növényről és kész.

Mindegy, már nagyon impozáns, kb. 10 cm-es. Gondoltam fenn is hagyom a növényen, jó lesz magnak, nem mintha elhasználtam volna az összeset, amit még karácsonyra kaptam Vikitől. És majd még várom a többi növény produkcióját, azok elég kicsik. Ugyanis miután februárban elültettem a magokat, hogy palántát neveljek, szóval utána olvastam, hogy az okra meglehetősen háklis egy növény, már ami az ültetgetést illeti, rögtön helyre kell vetni, nem ám palánta meg ilyenek. Nyilván a 4-ből nem is élte túl a kiképzést csak ez az egy, ami terem, a többit meg akkor vetettem, amikor az összes palántát is kiültettem. Amikre persze aztán jött egy tuti kis hideg, a bazsalikomok például teljesen vissza vannak maradva a növésben. Tehát az újabb okrákra még várni kell, és hát a mostani időjárás sem nekik kedvez.
A szél meg hagyja abba a fújást!


Tehát cserkó. Sajnos annyit nem kaptunk, hogy a hőn áhított cseresznyés clafoutis-t lehessen megsütni, vagy egy tisztességes lepényt, viszont egy kis valamilyen tortához elég volt. A valamilyen aztán egy a múltkorihoz hasonlatos túrós lett, a család közfelkiáltással ezt szavazta meg. Hogy lehet itt kreatívnak lenni, már nem azért?! Mindig valami már volthoz ragaszkodnak, és nagyon.
Meg még ráadásul azt sem engedték, hogy a csokoládé helyett például pirított mandulát szórjak a tetejére. Hát ez van. Viszont most nem vágtam el a kezem. És ez is valami.
Ez most nem lett olyan sima habszerű, mint az előző, mert házi túrót használtam.

CSERESZNYÉS TÚRÓTORTA

A piskótához:
50 g vaj
50 g cukor
½ tasak Bourbon vaníliás cukor
1 db tojás
50 g liszt
½ tk sütőpor

A krémhez:
250 g túró
5 ek nádcukor
½ tasak Bourbon vaníliás cukor
¼ tk kardamom
¼ tk fahéj
2 db tojásfehérje
250 ml tejszín
1 tasak Dr. Oetker Zselatin fix
300 g nagyszemű fekete cseresznye magozva


Egy 17 cm-es kerek kapcsos tortaformát kikentem vajjal, a sütőt 180 °C-ra előmelegítettem.
A puha vajat habosra kevertem a cukrokkal, hozzáadtam a tojást, azzal is kikevertem. Simára dolgoztam a sütőporos liszttel, aztán a formába simítottam a masszát. Beraktam a sütőbe és 25 perc alatt készre sütöttem. Hagytam a fromában kihűlni, majd kivettem belőle, tálra raktam és a megtisztított karimát visszaraktam köré.
A krémhez a túrót áttörtem, hozzákevertem 2 ek cukrot, a vaníliás cukrot meg a fűszereket.
A tejszínt 1 ek cukorral nem túl kemény habbá vertem, ehhez adtam a zseltin fixet és habverővel simára kevertem. A túróhoz adtam.
Gyorsan – mielőtt tömbbé szilárdult a túrós krém – habbá vertem a tojásfehérjét folyamatosan adagolva hozzá a még megmaradt 2 ek cukrot, aztán a túrós krémbe forgattam.
A piskótára kentem a krém kb. ⅓-át. A szélére rakosgattam a fél cseresznyéket állva – hogy szép legyen, de annyira nem lett – a többit meg a krém felületére, aztán a krém másik ⅓-a következett, erre is raktam cseresznyét, aztán a maradék krémmel befedtem.
Hűtőbe raktam 1 éjszakára.
Tálalás előtt megszórtam csokiforgáccsal.

Read more...

Minimálebéd

Az utóbbi időben megint elhagyott az ihlet így a főzés terén, ettől aztán meglehetősen egyszerű ételeket készítettem. Nem baj, szeretjük a minimál artot a konyhában is.
Például kb. ilyen bonyolultságú desszerteket: amarettit összeroppantottam, kis tálba szórtam, rá pár szem epret, erre pedig kevés nádcukorral és vaníliaesszenciával kikevert tejfölt raktam. Csak arra figyeljünk, hogy jó durva legyen a nádcukor, ne kevergessük a tejfölt, míg elolvad. Egyfelől tök jól néznek ki a szép színű cukorszemcsék a tejfölben, másfelől ropognak, ahogy esszük. Még a rendkívül trendi robbanós cukorra sincs feltétlenül szükség. Bár kétségtelen, hogy nem ugyanaz az hatás, de azért megteszi.
Meg például még az alábbi spagettis megoldást. Érdemes többféle bazsalikomot használni, mindegyiknek más az íze, a törpe, vagy görög bazsalikomnak egészen enyhe, a lilának pedig egészen erős, fűszeres.





Borsikafüvet pedig azért érdemes használni, mert természetes sópótló, csökkenthetjük a só mennyiségét az ételekben. Egyébként a bazsalikomnak és a petrezselyemnek is van ilyen hatása.

SPAGETTI FŰSZERES VAJJAL, BAZSALIKOMOKKAL

500 g teljes kiőrlésű spagetti
80 g vaj
2 dögnagy gerezd fokhagyma
1 db szárított chili
2 ek apróra vágott snidling
1 ek apróra vágott metélő fokhagyma
1 kis csokor petrezselyem
½ ek borsikafű
2 ek citromlé
½ citrom reszelt héja
1 ek törpebazsalikom-levél
1 ek zöld bazsalikom
1 ek lila bazsalikom
reszelt parmezán a tetejére



A tésztát sós vízben al dente főztem.
Közben egy nagyobb serpenyőben világosra pirítottam a vajat, hozzáadtam a finomra vágott fokhagymát és chilit, kicsit átpirítottam. Aztán a zöldfűszereket a bazsalikomok kivételével. Beleforgattam a megfőtt és nem teljesen szárazra csöpögtetett tésztát, ráreszeltem a citrom héját, belefacsartam a levét, aztán rászórtam az egészben hagyott bazsalikomleveleket és reszeltem rá parmezánt.


Read more...

Cserkó

A klasszik cseresznyés clafoutis-t szerettem volna ma elkészíteni. Nem, nem tejes pite, vegyük észre és lássuk be, a kettő nem ugyanaz. Bármennyire is szeretnék páran megtalálni az összes nép összes fellelhető ételét „magyar eredetiben”. A clafoutis sokkal több tejszínt és tojást, viszon sokkal kevesebb lisztet tartalmaz, mint az ún. tejes pite. Míg a tejes pite alapvetően a palacsinta tésztájára hasonlít: sok tej, nem olyan sok tojás és liszt.

A cseresznye a fán ugyan gyönyörű volt, de szedés után mutatta meg az igazi arcát. Illetve, hogy kukackák lakják. És hát sajnos éppen kifelé igyekezett az egyik egy szép nagy szemű cseresznyéből. Innentől tőlem pusztulhat az összes cserkó, ahol csak akar – speciel most a hordóban. Szóval a clafoutis-nak annyi volt.


Viszont pénteken elmentünk szeddmagadozni egy eperföldre. Ja, de leginkább szamóca volt az az eper. Olyan ribizliszem nagyságú átlagmérettel, de a méretet meghazudtoló elképesztő édes ízzel. Még így is lehetett szedni olyan 1½ óra alatt több mint 11 kg-ot. Azért péntek estére már úgy éreztem, hogy kihullik a hajam, az őszülésen régen túl voltam, mire megtisztítottam a ⅔-át.
Készült lekvár kétféle: egy sima csak vaníliával és egy chilis-csokis. Dokumentáció nincs, mert a mai tervezett fényképezés idejére sikerült majdnem levágni a jobb hüvelykujjam egy újkeletű rém éles szeletelővel, miközben csokoládét farigcsáltam a túróhabtorta tetejére.
És ez volt az utolsó alkalom – legalábbis egy jó ideig –, hogy én valami réteges izét tervezzek. 
Egyébként elég nagy a lelkesedés a családban, hogy menjünk vissza a jövő hét közepén az eperföldre egy másik legalább ekkora mennyiségű gyümölcsért, csinálnánk eperpálinkát... De az biztos, hogy akkor nem engedek senkit precízkedni és kizárólag szár meg csuma nélkül szedhetnek mindent.

SZAMÓCÁS TÚRÓHABTORTA

A piskótához:
100 g vaj
100g cukor
1 tasak Bourbon vaníliás cukor
2 db tojás
100 g liszt
¾ tk sütőpor

A túróhabhoz:
500 g krémes túró
8 ek nádcukor
1 tasak Bourbon vaníliás cukor
¼ tonkabab
2 db tojásfehérje
250 ml tejszín
1 tasak Dr. Oetker Zselatin fix
300-350 g szamóca
csokoládéforgácsok a tetejére



A sütőt 180 °C-ra előmelegítettem, egy 26 cm-es kerek tortaformát kikentem vajjal.
A piskótához a puha vajat habosra vertem a cukorral és a vaníliás cukorral, egyenként hozzáadtam a tojásokat, majd a sütőporral elegyített lisztet. Simára kevertem a tésztát, belesimítottam a formába. Betoltam az előmelegített sütőbe és 30 perc alatt készre sütöttem. Hagytam a formában kihűlni, majd tálra tettem, tortakarikát raktam köré, és amíg a habot elkészítettem, betettem a hűtőbe.
A habhoz a túrót elkevertem 6 ek cukorral és a vaníliás cukorral, belereszeltem a tonkababot.
A tojásfehérjét először lágy habbá vertem, majd a maradék 2 ek cukrot fokozatosan hozzáadva keményre.
A tejszínt is viszonylag kemény habbá vertem.
A túróba kevertem a zselatint kézi habverővel, majd óvatosan hozzákevertem a tejszínt, aztán a tojáshabot. Egy tálba raktam a krém ⅓-át, a többibe belekevrtem a szamócát – pár darabot kissé összetörtem előtte, hogy színezzék meg a krémet.
A szamócás krémet a hűtőből kivett piskótára kentem, majd a sima fehér következett – réteges koncepció, de nem látszik egyébként.
Aztán a tortát 3-4 órára hűtőbe raktam.
Tálalás előtt leszedtem róla a tortakarikát és megszórtam kevés csokoládéforgáccsal. 


Sokkal gondoltam volna eredetileg, de miután kihagytam a számításból a meleget, ami miatt könnyen tört a kezemben a csokoládé, minek következtében elvágtam a kezem. Aztán hogy ne legyen horrorjelenet, lemondtam a lekvárok kompozícióba rendezéséről és fényképezéséről, örültem, hogy a tortáról sikerült két nagyon béna fotót csinálni. Egyébként sem vagyok egy nagy tehetség a fotózás terén, aztán még ilyenek is akadályoznak. De legalább jó kifogás...

Read more...
Related Posts with Thumbnails
Recepjeim, fotóim, egyéb írásaim kizárólag az írásos beleegyezésem után közölhetők más oldalakon vagy nyomtatásban. Ez alól kivételt képeznek azok a gyűjtőoldalak, ahol nem közlik az egész írást, hanem csak annak első pár sorát és a folytatásért a blogomra kattint az olvasó.

  © Blogger template Shush by Ourblogtemplates.com 2009

Back to TOP