Ideje van a mackóhagymának

Állítólag azért medvehagyma, mert a mackók a téli álom után ezzel tartanak tisztítókúrát. És hát a mackók már csak tudják, elvégre szeretik a mézet meg a málnát is. A kis őzgidákról ne is beszéljünk, na de az a vége a medvék étkezési skálájának a jótékony homályba szokott veszni, amikor a nagy, jámbor mackók cukiságát tárgyalják a népek.

Van igazság abban, hogy amikor nem is akarjuk annyira a dolgokat, nem kepesztünk értük, akkor megtalálnak. Így van most ezzel a medvehagymával, valahogy nem kerestem, nem voltam rákattanva. Erre kaptam a szomszédból legalább 1 kilónyit. Saját kézzel szedve Szigetváron. Bezzeg tavaly, amikor állandóan arről beszéltem, hogy medvehagyma, meg miket akarok belőle csinálni, alig tudtam venni is, nem hogy még kaptam volna.
Félreértés ne essék, nem fanyalgok, direkt örültem neki.

MEDVAHAGYMÁS-SAJTOS POGÁCSA

300 g főtt krumpli
30 g élesztő
100 ml tej
½ tk nádcukor
600 g liszt
250 g margarin
2 tk só
½ tk őrölt fehérbors
150 g tejföl
2 db tojássárgája
200 g reszelt sajt
100 g medvehagyma

A tetejére:
1 tojásfehérje
¼ tk só
2-3 ek szezámmag

A langyos tejben krémesre kevertem az élesztőt és a cukrot, megszórtam a tetejét kevés liszttel és hagytam felfutni.
Közben egy tálba szitáltam a lisztet a sóval és a borssal, elmorzsoltam benne a margarint. Majd mindent beletettem a sajt és a medvehagyma kivételével, és sima tésztává dagasztottam.
Kissé meglisztezve és lefedve 1½ órát kelesztettem.
Lisztezett deszkára borítottam a tésztát, átdögönyöztem, majd kinyújtottam kb. ujjnyi vastagra. Megszórtam a reszelt sajttal és a nem túl finomra vágott medvehagymával, majd szorosan feltekertem. A tésztahenger két végét aláhajtottam és hagytam pihenni további 45 percet.
A sütőt 225 °C-ra előmelegítettem, két tepsire sütőpapírt tettem.
A tésztát megint ujjnyi vastagra nyújtottam, kissebb pogácsákat szaggattam belőle. Megkentem a tetetjét a sós tojásfehérjével és megszórtam a szezámmaggal. Nagyjából 15-20 perc alatt világosra sütöttem.

Read more...

Méz, verseny, gomba, leves

Úgy döntöttem, benevezek a mézes versenyre. Bár nincsenek illúzióim a végkifejletet illetően, de a 10 kg méz elég kecsegtető nyeremény, hátha. Mert méz az mindig kell.

Az mindjárt az elején világos volt, hogy semmiképpen nem édességet fogok kitalálni. Hanem valami olyan ételt, amelyben az alapanyagok és a méz társítása nem feltétlenül kézenfekvő elsőre, és amelyben gyakorlatilag fűszerként kell használni a mézet.
Miután a tavasz visszavonhatatlanul itt van, valamiért állandóan egy árnyas erdő képe ugrott be, ahogy a receptváltozatokon törtem a fejem. Erdő, illatok, sávokban beszűrődő napfény, zümmögő bogarak. Meg gomba. Ha már erdő-mező kincsei, úgyis mint méz.
Hogy a mexikóiak esznek-e gombakrémlevest, és hogyha esznek, akkor hasonlít-e erre, gőzöm nincs. Mindenesetre a méz és a gomba mellé feltétlenül kívánkozott valami jóféle alkohol, és nem az általánosságban használt sherry. Arról nem is beszélve, hogy sherry nem volt itthon, ellenben tequila igen, az van ugyanis mindig. És ha gomba, akkor kakukkfű, ha tequila, akkor lime. És ha mexikói, akkor minimum pikáns legyen az a leves.
Örültem volna, ha hozzájutok valami karakteres ízű mézhez, vagy legalábbis olyanhoz, amelyről az a képzetem, hogy karakteres. Például kakukkfűmézhez. De erre nem nagyon volt esély. Így maradtam az egyik kedvencemnél, a hársméznél, annak van egy kissé kesernyés és füstös aromája, amitől szerintem nagyon jól illik a gombához meg az egész mexikói koncepcióhoz.


MEXIKÓI GOMBAKRÉMLEVES MARGARITA-HABBAL

1 ek vaj
1 ek olívaolaj
1 fej lilahagyma
2 gerezd fokhagyma
500 g gomba vegyesen – csiperke, barna csiperke, laska, shiitake
2 g szárított vargánya
1 ek hársméz
½ ek kerti kakukkfűlevél
1 db babérlevél
½ lime leve és reszelt héja
½ tk Pimentón de la Vera
600 ml zöldségalaplé
só, bors
125 ml tejszín

A habhoz:
125 ml tejszín
2 tk limelé
2 tk fehér tequila
1 tk hársméz
1 csipet só

chiliszálak a tálaláshoz

A szárított vargányát 150 ml forró vízbe áztattam.
A vajat és az olajat egy edényben összeforrósítottam, ráraktam a nem túl finomra vágott hagymát és a fokhagymát, pároltam 2-3 percig.
Közben feldaraboltam a gombát, rádobtam a párolódó hagymára. Magas hőmérsékleten pirítottam, míg elpárolgott szinte az összes leve, majd hozzáadtam az áztatott gombát is. Rácsorgattam a mézet, hagytam kissé karamellizálódni. Majd a tequilát öntöttem rá. Rászórtam a kakukkfüvet, beledobtam a babérlevelet,  belereszeltem a lime héját, ráfacsartam a levét, megszórtam a füstölt paprikával, majd felöntöttem a gomba áztatólevével és a zöldségalaplével. Felforraltam, mérsékelt tűzön fedő alatt főztem 20 percet.
Ezután lehúztam a tűzről, kivettem a babérlevelet, hozzáöntöttem a tejszínt és simára turmixoltam. Visszaraktam a tűzre, hogy összeforrósodjon, forralni már nem kell. Viszont érdemes megkóstolni, nem kell-e fűszerezni még ezzel-azzal.
Közben a habhoz a tejszínt összekevertem a többi hozzávalóval egy edényben, majd nem túl kemény habbá vertem.
Kis csészékbe adagoltam a levest, mindegyik adag tetejére tettem a habból és chiliszálakkal díszítettem.

Read more...

Majomkenyér

Kelt tésztára vágytak családilag itthon a népek. Először azt gondoltam, hogy olyan tekercses izét sütök, rózsatorta vagy hogy hívják. De aztán eszembe jutott, hogy majomkenyeret már régen ettünk, egyszerűbb golyókat gyártani, mint nyújtogatni a kelt tésztát és kenegetni, szórogatni, tekergetni stb.



MAJOMKENYÉR

A tésztához:
500 g liszt
½ tk só
1 ek nádcukor
25 g élesztő
125 ml tej
125 ml víz
1 db tojás

A hempergetéshez:
125 g dió
125 g nádcukor
1 ek fahéj
1 tasak Bourbon vaníliás cukor
75 g aranymazsola
3 ek overproof rum
100 g vaj



A lisztet egy tálba szitáltam a sóval és hozzáadtam ½ ek cukrot. A cukor másik felét belekevertem a kézmeleg tejbe, belemorzsoltam az élesztőt és simára kevertem. Szórtam a tetejére egy kevés lisztet és hagytam felfutni. Közben meglangyosítottam a vizet is.
A liszt közepébe mélyedést csináltam, beleöntöttem az élesztős tejet, a vizet és a kissé felvert tojást. Kb. 10 perc alatt sima tésztává dagasztottam, míg a tészta el nem vált az edénytől és a kezemtől is. Cipóvá formáltam, kissé megliszteztem a felületét és 1 óráig kelesztettem langyos helyen.
A mazsolát egy kis edényben felmelegítettem a rummal, hagytam, hogy felszívja a folyadékot.
Amikor a tészta a duplájára nőtt, kicsit megdögönyöztem és négyfelé vágtam, mindegyik darabból hurkát formáztam, amelyeket 20 egyenlő darabba vágtam – így lett 80 db.
A kis darabokat golyóvá gyúrtam és először az olvasztott vajba mártottam, majd beleforgattam a darált dió, cukor, vaníliás cukor és fahéj keverékébe.
Egy 24 cm-es kerek tortaformába rakosgattam a golyók felét, nem túl szorosan egymás mellé. Megszórtam a mazsola felével és 2 ek diós keverékkel. Majd következett a golyók másik fele. Újra mazsola és diós keverék került rá. A maradék vajjal meglocsoltam az egészet, és hagytam pihenni még 45 percig, míg a tészta a forma pereméig ért.
190 °C-ra előmelegített sütőben sütöttem 40 percig.
Kivettem, hagytam a formában hűlni nagyjából 10 percig, aztán tálra raktam.

Ma a szél a sírba vitt, nemcsak a ruhaszárítót borogatta folyton, hanem a süteményt is szétfújta. Mondjuk, ez utóbbit nem bántam annyira, úgyis akartam egy ilyen fotót.

Read more...

Édes kis semmiség

A legtöbbször nem szoktam nagyon gondolkodni az ételek fantázianévvel való ellátásán, de ennek a sütinek kéne valami rendes nevet adni, mert megérdemli. Viszont ihlethiányom van, nemcsak ilyen téren.

Ez a háromtejes izé messze nem elegáns. Azzal együtt sem, hogy inkább a rusztikus megoldások híve vagyok = nem szarakodom túl sokat a kaják adjusztálásával. Illetve mondjuk úgy, hogy egy ponton túl már nem megyek. Például nem helyezek el kis dolgokat csipesszel itt-ott meg hasonlók, hogy csinos legyen a fényképen.
Aztán persze rettentő mód viszolygok az ilyen-olyan álom, csoda és hasonló elnevezésektől.
De egy ilyen „habos is, szép is” süteménynek ki kéne találni valamit...
Márcsak azért is, mert ezt a süteményt bizony tervezni kell, először is minimum két napig készül, ha nem háromig. És elég gazdag is, messze nem válságsüti. Ezt persze első pillantásra meg nem mondaná senki, de éppen ez a jó benne.
A végeredmény – bármiről legyen is szó – legyen mindig káprázatos és könnyed, mintha éppen abban a pillantban születne minden erőfeszítés nélkül, mindegy, mennyi munka van benne. Az ugyanis senkit nem érdekel.
Meg még ugye ott van ez az állandó tojásfehérje mizéria, hogy mennyi van és egyben-e vagy hogy. De lehet, hogy ez csak nekem gond, én nem tudom.

Úgy egyébiránt, a Google keresőjében jó pár napja lehet keresni kifejezetten receptekre (a google.hu-n nyilván nem, miért is, ugye), igen ám, de csak az olyanokat találjuk meg, amelyek rich snippets formátumban vannak. Tehát csak a nagy receptgyűjtő oldalakon levő receptek jelennek meg. A Blogger, úgyis mint a Google bloggeroldala kb. letojja ezt, és egyáltalán nem fejlesztett olyan funkciót, hogy a blogokon lehessen recepteket megadni ebben a formátumban. A wordpress.org-on egyébként alapból van ilyen lehetőség, csak úgy jelzem, legalábbis egy blog szerint.

Meg igazából kész vagyok ezen a cukor-ügyön is. Az arab világ felbolydult, ettől a világ többi része ijedtében összef..ta a lába szárát, és mindenből bioetanolt gyárt. Igen, még a cukornádból is. Így aztán cukorhiány van meg drágaság.

MARSHMALLOW-HABOS HÁROMTEJES SÜTEMÉNY

A süteményhez:
5 db tojás
225 g kristálycukor
¼ tk vaníliapaszta
2 tk citromlé
225 g süteményliszt
¼ tk só
¼ tk sütőpor
125 ml teljes tej

A sütemény öntéséhez:
100 ml sűrített tej
75 ml tejszín
75 ml teljes tej

A marshmallow-habhoz:
2 tojásfehérje
125 g kristálycukor
1 tk citromlé
1 tk rózsavíz
2 lap zselatin
125 ml víz

A tetejére:
1 db gránátalma
1-2 ek lapra vágott mandula


A sütőt 180 °C-ra előmelegítettem és egy 20 × 22 cm-es formát kibéleltem sütőpapírral.
A süteményhez szétválasztottam a tojásokat és a tojásfehérjéket habbá vertem. Folyamatosan adagolva a cukrot továbbvertem a habot. Hozzáadtam a citromlevet és a vaníliát, azokkal is felvertem. Majd a habverőt a legalacsonyabb fokozatra állítva belekevertem a tojássárgákat egyenként.
Aztán a sütőporral és a sóval átszitált lisztet, majd végül a tejet.
A masszát az előkészített formába öntöttem, majd 40 percig sütöttem.
Kivettem a sütőből, hagytam a formában langyosra hűlni a tésztát, majd kiborítottam egy tálra és megszurkáltam egy fogpiszkálóval.
A tejet, a sűrített tejet és a tejszínt összekevertem egy kis kancsóban, majd meglocsoltam vele a süteményt, és egy éjszakára a hűbőbe raktam, hogy jól meg tudja magát szívni a folyadékkal.
Másnap a habhoz kemény habbá vertem a 2 tojásfehérjét, kanalanként adagoltam bele a cukrot és fényes habbá vertem. Beleöntöttem a citromlevet és a rózsavizet.
Közben a zselatint beáztattam a vízbe, majd pár perc múlva kis lángon felmelegítettem, simára kevertem.
Vékony sugárban csorgatva a habhoz adtam, miközben a habverő folyamatosan működött a legmagasabb fokozaton, 8 percig vertem még a habot.

Amikor beleöntjük a zselatint, a hab kissé összeesik és folyós is lesz, de nem kell megijedni, mert a 8 perc alatt szépen megnő és újra lágy habos állagú lesz az egész, nem folyik majd le a süteményről.

A sütemény kissé egyenetlen szélét körben levágtam (ne dobjuk ki, pirítsuk meg kenyérpirítóban, reggelire szuper valami savanykás dzsemmel), majd rákentem a habot, és visszatettem a hűtőbe legalább 4 órára, de lehet egész éjszakára is.
Tálalás előtt 30 perccel kivettem a hűtőből, megszórtam a gránátalma magjával és a szárazon világosra pirított mandulával.
Forró vízbe mártott éles késsel 6-8 egyenlő kockára vághatjuk.

Read more...
Related Posts with Thumbnails
Recepjeim, fotóim, egyéb írásaim kizárólag az írásos beleegyezésem után közölhetők más oldalakon vagy nyomtatásban. Ez alól kivételt képeznek azok a gyűjtőoldalak, ahol nem közlik az egész írást, hanem csak annak első pár sorát és a folytatásért a blogomra kattint az olvasó.

  © Blogger template Shush by Ourblogtemplates.com 2009

Back to TOP