Zöld?

A mozgalmárkodás ma testet öltött (nem képzavar ez?), miközben levest ettem. Jó sűrű krémlevest. Csicsókából meg avokádóból. Rá kellett jönnöm, hogy különös vonzódást érzek a szép világoszöld színű ételek iránt.

AVOKÁDÓ-CSICSÓKA KRÉMLEVES

20 g vaj
1 szál póréhagyma
2 gerezd fokhagyma
550 g csicsóka – hámozás után mérve
½-1 tk só
¼ tk őrölt fehérbors
700 ml zöldségalaplé
1-1½ ek citromlé
1 db avokádó
100 ml tejszín

A tálaláshoz:
2 tk tejföl
1-2 csipet chiliszál 

A vajat felforrósítottam egy edényben, beleraktam a vékonyan felkarikázott pórét és a szeletelt fokhagymát, pár perc alatt puhára pároltam.
Hozzáadtam a kisebb darabokra vágott csicsókát, megsóztam, és fedő alatt addig pároltam, míg a csicsóka kiadta a levét.
Ekkor hozzáöntöttem az alaplevet és a citromlevet, megborsoztam, és fedő alatt addig főztem, míg a csicsóka teljesen megpuhult.
Lehúztam a tűzről, beledaraboltam a meghámozott avokádót, hozzáöntöttem a tejszínt és simára turmixoltam.
Visszatettem a tűzre, hogy összeforrósítsam, egyet buggyant, le is vettem.
Tálaláskor a leves tetejére csorgattam a tejfölt és megszórtam a chiliszálakkal.

Read more...

Sütikalandok, a mozgalom

Útjára indul a Sütiklub.
Ez egy mozgalom lenne, hasonló a Daring Baker is például. Azt gondoltam, hogy lenne mindig egy kezdő recept, most történetesen az alábbi tejberizs.
És aki szeretne részt venni a játékban, az összes hozzávaló felhasználásával készítsen el egy teljesen más típusú desszertet, süteményt, ahogy kijön, meg amit csak szeretne. Természetesen annyi engedmény van, hogy a fűszerek szabadon választottak. Ebben az esetben a kardamom és a vanília a fűszer.
Hozzáadni lehet bármit, a kezdő receptek legyenek elég egyszerűek, hogy jól lehessen varálni őket, gyakorlatilag csak ötletadóként funkcionáljanak.
Aztán a Facebookra feltett fotók alapján lehet majd szavazni. A recepteket a saját blogra rakjuk fel, a képeket a recept linkjével együtt meg küldjétek el a makkakonyha kukac gmail pont com mélcímre.
Akinek – hangsúlyozottan! – a receptje és ezzel együtt a képe a legtöbb szavazatot kapja, az készítse a következő kiinduló süteményt vagy desszertet. Tehát nem fényképszépség-versenyt kéne belőle kreálni. Kezdetnek mondjunk 2 hetet, tehát a határidő, amíg elfogadja a mozgalmár bizottság a méleket, legyen február 11-e éjfél.
Elkészült a Sütikalandok című oldal is, ott is fogadjuk majd a szavazatokat, ha valaki nem lenne a Facebookon tag, nem kell kimaradni ezért semmiből. Tehát a résztvevők engedelmével oda is felkerülnek majd a képek és a receptek természetesen forrásmegjelöléssel.
Majd ha nagyon beindultunk, lesz logó meg mindenféle cucc.

Az Ausztrália-nap alkalmával a GoodFoodon Pavlova-válogatás volt, és ott találtam egy kávéban áztatott aszalt szilvás szottyal lelocsolt receptet. Pavlova nem lett, merthogy a gondosan félretett 3 tojásfehérje rántottában végezte a tudtom nélkül. Három tojásfehérjét egyáltalán nem egyszerű összehozni, mert vagy kettő van vagy négy, valahogy mindig párosszámú, és egyébként is a kis gyűjtődobozban a mélyhűtőben tök rejély, hogy éppen mennyi. Egyenként meg még nem találtam ki a tárolási technikát. Például lehetne ilyen hosszú zacskóba rakni és elválasztani zárócsipeszekkel, aztán amennyi éppen kell, azt levágni róla ollóval... Ilyesmi.

De tejberizs lett, amit már jó egy hete vizionálok mindenféle dolgokkal. Hagyományosan kakaóval vagy fahéjjal. Ilyen-olyan gyümölcsös szószokkal. Fagyasztott szederrel. Borsos édes teasziruppal. Reszelt csokival.

TEJBERIZS FEKETECSERESZNYÉS-KÁVÉS SZIRUPPAL

A tejberizshez:
100 g arborio rizs
400 ml tej
100 ml tejszín
¼ tk vaníliapaszta
2 ek cukor

A feketecseresznyés-kávés sziruphoz:
50 g aszalt fekete cseresznye
150 ml víz
1½ tk instant kávé
3 ek nádcukor
¹⁄₈ tk porrá tört kardamom

A tálaláshoz:
1 ek szeletelt mandula

A tejet a tejszínnel egy lábosban felforrósítottam, beleszórtam a rizst, belekevertem a vaníliát, és fedő alatt lassan főztem, míg a rizs megdagadt és al dente főtt.
Belekevertem a cukrot, visszatettem a fedőt és hagytam állni, míg elkészült a szirup.
A vizet felforraltam a kávéval és a cukorral, beleraktam az aszalt cseresznyét és a kardamomot, aztán alacsony hőmérsékleten addig forraltam, míg szirupossá sűrűsödött és a cseresznye teljesen megpuhult.
Tálaláskor ezt a szirupot öntöttem a rizs tetejére, és megszórtam a szárazon világosra pirított mandulával.

Read more...

One of my weaknesses

A négynapos Lark Rise to Candleford maratonnak is megvannak a következményei. Már én is rá tudom mondani gyakorlatilag bármire huncut kis mosollyal kísérve, hogy the hot chocolate (szabadon behelyettesíthető akármi finommal, de lehetőleg valami édesség legyen) is one of my weaknesses, mint Miss Dorcas Lane.

A kelt tészta.
A benne való topicskolás. Ahogy a dagasztás során átalakul sima, selymes és rugalmas tésztává a kezdetben ragacsos izé. Soha nem bíznám a kenyérsütőgép dagasztóprogramjára vagy ilyesmi. Rengeteg dologban sznob igényes vagyok, de a kelt tészta kézzel való dagasztása még csak nem is sznobizmus igényesség, hanem puszta élvezet. Még a másnap biztosan borítékolható ínhüvelygyulladással együtt is.
A konyhában szerintem két anyagban jó turkálni, az egyik a kelt tészta, a másik a csokoládé. Mást is megfogok nyilván, nem fújolok semmire, de nem szeretem, ha olyan a kezem. Azért csöndben remélem, hogy a minden egyes tojás feltörése utáni kézmosás még nem kényszeresség.

Itt van ugye ez a farsang, messze van még a hamvazószerda, viszont maszkabál kizárva, akkor legyen fánk. Most egy kicsit sajnálom, hogy semmi nincs bennem Blumenthalból, mert nagyon szeretném megtalálni a tökéletes fánk receptjét. Fel kéne hívni a figyelmét erre az igen összetett problémára...

Miközben a tökéletes fánk receptjét kerestem, rábukkantam a tökéletes kuglóf receptjére. Egy tökéletes könyvben. Az ilyen könyvek a további gyengéimhez tartoznak.
Az egész történet akkor kezdődött, amikor Louis Ernest Ladurée megnyitotta az első pékségét 1862-ben Párizsban a rue Royale 16. alatt.


Az üzlet gyakorlatilag egy habcsóktorta (igen, ez fokozás akar lenni), de miután nagyon következetesek a dizájnban, kifejezetten szép. Még a kis puttók sem ijesztők a plafonon, pedig nagy átlagban ez simán elmondható róluk.
És ahogy az 1862-ben alapított pékségek, majd cukrászdává, de leginkább teaszalonná (Mme. Ladurée ambíciózus volt és modernizált, hogy a nők is eljárhassanak legálisan valami nyilvános helyre) alakult kis megoldások örököseinél általában, az elkészítés megfelelően bonyolult, viszont a végeredmény rendkívül ígéretes. Mindenesetre biztosabbnak tűnik, mint a szalagok a fánkon.
A recepten érezhető a molnár/pék felmenővel rendelkező leszármazottak lazasága, az esetlegesség és egyfajta szabadság, nem grammolják a tojást, ezzel frusztrálva sokakat.
Most így éjfél felé nem gondoltam nekiállni a közel 9 órás műveletnek, de a receptet leírom, hátha mást nem hátráltat a családja abban, hogy ilyen remekbe szabott kuglófot tudjon reggelizni.

A LADURÉE TÖKÉLETES KUGLÓFJA

A tésztához:
280 g süteményliszt
3 ek nádcukor
1 tk só
10 g élesztő
4 db tojás
180 g vaj – plusz 50 g a formák kikenéséhez
150 g aranymazsola

A narancsos sziruphoz:
2 liter víz
300 g nádcukor
25 g darált mandula
1⅓ ek narancsvirágvíz

A tetejére:
porcukor
olvasztott vaj

Szükség van még 12 db kicsike kuglófformára, vagy két 19 cm-esre.

A mazsolát tegyük annyi forró vízbe, amennyi ellepi és hagyjuk ázni 1 órát.

Közben készítsük el a tésztát:
a lisztet szitáljuk egy nagy tálba, adjuk hozzá a sót és a cukrot. Ezeket tegyük a lisztkupac egyik oldalára. A másikra morzsoljuk rá az élesztőt, vigyázzunk, nem szabad a cukorral érintkeznie addig, míg elkezdjük a dagasztást.
A vajat vágjuk fel kis kockákra, a tojásokat pedig verjük fel. Öntsük a tojás ⅔-át a lisztre és egy spatulával kezdjük el összekeverni a tésztát. Közben adagoljuk hozzá apránként a maradék tojást.
Ezután dagasszuk addig, míg a tészta kezd elválni az edény falától. Majd adjuk hozzá a vajat és dagasszuk a tésztába, ezt is addig folytassuk, míg a tészta megint elválik az edénytől. Gyúrjuk bele a lecsöpögtetett mazsolát.
Fedjük le és kelesszük szobahőmérsékleten 2½ órát legalább.

A kelési idő lejárta után dögönyözzük át a tésztát, akkora legyen, mint a kelés előtt, majd tegyük a hűtőbe 2½ órára. A hűtőben újra megkel a tészta, ezután kissé gyúrjuk át újra.

A formákat kenjük ki vajjal. Ha nagy kuglófokat csinálunk, a formát a kikenés után szórjuk ki szeletelt mandulával. Tegyük a megkelt tésztát a formákba – csak a feléig érjen – kicsit lapogassuk el kézzel, majd újra 2½ óra pihentetés következik, amikor hagyjuk a duplájára nőni.

A sziruphoz forraljuk fel a vizet a cukorral, vegyük le a tűzről és azonnal keverjük bele a darált mandulát, hagyjuk langyosra hűlni és keverjük bele a narancsvirágvizet.

A sütőt melegítsük elő 180 °C-ra, és süssük a kuglófokat 20 percig, ha kicsik és 40 percig, ha nagyok.
Vegyük ki a sütőből és hagyjuk hűlni a formában 5 percig, majd borítsuk ki a formából és többször is locsoljuk meg a langyos sziruppal.
A maradék olvasztott vajjal kenjük meg, aztán szórjuk meg porcukorral.

Read more...

Rum, mazsola, csirkemáj

Szó se róla, tényleg az ember családtagjai a legjobb reklámhordozók. Anyukám például rendszeresen elhordja a kaját itthonról, hogy megkóstoltassa a barátnőivel. Nem maradunk éhen, nem erről van szó. De nagyon helyes, amilyen büszke a gyerekére (rám) és annak készítményeire. Bár néha jobb, ha nem tudja, mit tartalmaz az étel, mert valahogy az utóbbi időben kissé konzervatívabb lett az ízlése így kaják terén, de ha nem tudja előre az összes titkot, akkor nincs fintorgás meg idegenkedés.
És a blogot is hirdeti, szokta hozni a híreket, ki mit sütött vagy főzött éppen meg a felrakott cuccok közül.
A tegnap készült májpástétom például annyira ízlett neki is, hogy azonnal adagolt kis dobozokba belőle, hogy vigyen magával és hintse a mannát.
Ez a pástétom egy másik inspired by recept – új kategória született.
Viki készített egy hasonlót az angyalkázásra még tavaly, Beatbull kókuszchips-e mellet szerintem az fogyott még rohamtempóban.

RUMOS-MAZSOLÁS CSIRKEMÁJPÁSTÉTOM

500 g csirkemáj
80 g vaj
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 tk kerti kakukkfű
3 ek fehér rum
100 ml tejszín
½ tk vaníliás só
½ tk só
¼ tk őrölt zöld bors
2 ek rumba áztatott mazsola
3-4 ek olvasztott libazsír a tetejére


Egy serpenyőben felforrósítottam 1 ek vajat, és megpároltam rajta a finomra vágott hagymát és fokhagymát. Hozzáadtam a megtisztított és kisebb darabokra vágott májat meg a száráról leszedett kakukkfüvet, majd közepes tűzön addig sütöttem, míg a máj már a közepén sem volt rózsaszín, de még puha volt.
Ezután ráöntöttem a rumot (sajnos nem volt itthon Captain Morgan Original Spiced Gold, pedig az illett volna ebbe) és elpárolgtattam, majd a tejszín következett, amivel felforraltam, és lehúztam a tűzről. Belekevertem a kis kockákra vágott vajat, addig kevergettem, míg az összes elolvadt – kicsit be is sűrítette – beleraktam a sót és a borsot is. Közben kihűlt annyira, hogy az aprítóba lehetett rakni. Krémesre dolgoztattam a géppel az egészet, aztán belekevertem a mazsolát.
Kisebb pástétomos edényekbe raktam, megkevertem villával, hogy ne legyenek benne buborékok, majd ráöntöttem az olvasztott zsírt, szórtam a tetejére még pár kakukkfűlevelet.

Read more...

Inspired by

A Túró Rudi jó, a Túró Rudi felemel. Meg inspirál. Először másokat, azok a mások meg engem, ilyen ez a receptvilág, ja. Nem is értem sokszor a lopásokról szóló vekengést, de ez most mellékszál.
Egyébként másrészről ez az inspired by a legpofátlanabb megjegyzés bír lenni a világon, például filmek végén, hogy inspirálva egyik vagy másik regény, eposz stb. által, persze köszönő viszonyban nincsenek egymással a dolgok, de kit érdekel ez egy Trójánál, merthogy az még nem is legrosszabb ilyen darab, valljuk be, nem mintha nem vetették volna el a sulykot néha. És hát a fikció az fikció, meg szabadság is van, asszociálni is lehet szabadon vagy össze-vissza ebben a posztmodernben, vagy utána.

Közben rá kellett jönnöm, hogy nem fog menni a mozgalomban való részvétel. Hülye egy dolog, mert sosem azokra a napokra találok valamit, amit feltétlenül és azonnal meg kell csinálnom, amikor az ildomos lenne, hanem bármikor máskor. Szóval nálam ma van Blog Bazar. Alapul a két leghíresebb Túró Rudi torta készítő receptje szolgált.

TURÓ RUDOLF TORTA 
Inspired by Puffinka and flatcat

Az alaphoz:
80 g babapiskóta
50 g amaretti
50 g étcsokoládé
50 g vaj
1 ek narancsvirágvíz

A krémhez:
250 g túró
3 ek cukor
1 tasak Bourbon vaníliás cukor
25 g citronát
25 g oranzsát
125 ml tejszín
2 lap zselatin
3 ek víz


Az alaphoz a kekszeket aprítóba tettem, morzsásra törtem, egy tálba szórtam. A vajat és a csokoládét összeolvasztottam, belekevertem a narancsvirágvizet, majd a kekszmorzsába öntöttem, simára kevertem.
Egy tányérra raktam a 17 cm-es tortaforma karimáját és a kekszes cuccot egyenletesen belenyomkodtam egy kanál hátával, kiraktam a hidegre.
A zselatint a vízbe áztattam kb. 2 percre, majd felmelegítettem és simára lögyböltem.
A túrót összekevertem a vaníliás és sima cukorral, beleraktam a cukrozott héjakat is, belekevertem a zselatint és hozzáadtam a félig felvert tejszínt.
A krémet simára kevertem, aztán az alapra öntöttem elsimítottam, hűtőbe tettem 2 órára.
Ezután kivettem, majd egy késsel körben kicsit meglazítottam a karimát, leszedtem, és étcsokoládét farigcsáltam zöldséghámozóval a tetejére, közben eszembe jutott, hogy ha már inspired by, akkor olvasztani kéne azt a csokit és ráönteni, ahogy Puffinka is tette, el is méláztam, hogy milyen nagyszerű lesz, ahogy ropog a csoki, mint az igazi Túró Rudi evése közben... De ennél a pillanatnál alaposan elvágtam a bal hüvelykujjam (ki az a szerencsétlen még, aki képes zöldséghámozóval egy jó mély, kb. 10 percig vérző sérülést okozni magának?), szóval maradt a csokoládéreszelék. Mert mosogasson bibis kézzel az, akinek két darab anyukája van.
Azt hittem, nem fog hiányozni a bal hüvelykujjam pont semmihez, de igen meglepő, mi mindenhez használom, például a command+c meg v kifejezetten szarul esik neki. És most még mehetek kocsonyát is szűrni. Nehéz az élet, na!

Read more...

Csicsókalepény

Puffinka újabb mozgalmakat hirdetett. A Magazine Monday-t nem nekem találták ki, mert a magazinokat kivételesen nem gyűjtöm, de a Könyves Keddel és a Blog Bazárral nem lesz baj. Blog ugye van elég, szakácskönyvem meg még annál is több, mint amennyi idős leszek szorozva kettő. Ehhez képest azért abajgatom szegény unokatesóm Londonban, hogy mikor milyen könyvet szerezzen be nekem.
Tehát a hétfői kajákhoz való ötleteket egyelőre máshonnan kell összeszednem. De sajnos Puffinka mozgalmai igen fertőzők – milyen legyen egy mozgalom, ugye – így már érzem előre, hogy lesznek itthon magazinok is a mostani három igen régi GoodFoodon kívül is.
A múltkori csicsókaadagból még volt, ma abból készült a lepcsánka mintájára lepény.
Kérdezték egyébként többen is, hogy miért hámozom meg a csicsókát, az olyan macerás. Hát, lehet, hogy macerás, de sajnos nem tudok az olyan dolgok hámozásától eltekinteni, ami a földben volt. Igen, az újkrumplit is levakarom, ha nem is konkrétan hámozom.

CSICSÓKALEPÉNY

450 g csicsóka – hámozás után mérve
2 db tojás
3 ek finom zsemlemorzsa
½ tk só
¼ tk citrombors
1 ek összevágott petrezselyem
1 ek összevágott medvehagyma
1-2 ek tejföl a tálaláshoz

A csicsókát hámozás után durvára reszeltem, majd egy tálban összekevertem a többi hozzávalóval. Hagytam kb. 10 percet állni.
Serpenyőben 1 ek olajat forrósítottam, majd a massza ¼-ét elsimítottam, pirosra sütöttem mindkét oldalát. Így 4 db nagyobb lepény lett.
Tálaláskor raktam rá kevés tejfölt és megszórtam még egy kevés borssal.

Read more...

BBC kontra gagyi

Nem állom meg, hogy szó nélkül menjek el a T-Kábel áldásos tevékenyége mellett.
Január 1-jével ugyanis megszüntették a BBC Entertainment csatornát és a Muzsika tévét nézhetjük helyette.
A muzsikatévé egyébként nagyjából már 15 évvel ezelőtt is kínos műsorokat sugároz Koóstolókkal meg hasonló vállalhatatlan színvonalú zenei egyvelegekkel.
A német nyelvű csatornákat már évekkel ezelőtt sikerült megszüntetni, a Mezzót sem kímélték, isten őrizz’ hogy valami választási lehetőséghez jusson a magyar. Angol nyelvű maradt a CNN, na de nem mindenki szeretne napi 24-ben híreket habzsolni. Anno volt olasz és francia nyelvű is, na de ugye ne zavarjuk össze a különleges magyarságot ilyen úri huncutságokkal.

Kezdem azt hinni, hogy így akarják megóvni a magyar lakosságot attól, hogy netán tán más nyelven is nézhessenek bármit, mint magyarul. Nyilván igazodni akarnak a (nem annyira) tisztelt hatóság elvárásaihoz, így védendő a lakosság nyelvi, erkölcsi és lelki fejlődését.
De ha nem az igazodás szülte az akciót, akkor is rendkívül szomorú a helyzet. Mert ebből arra kell következtetnünk, hogy a T-Kábel ezt gondolja az előfizetőiről. Amit én személy szerint kikérek magamnak.

Read more...

Ronda, de finom

A múlt héten kaptam egy nagy tál csicsókát a szomszédból. Néha meglepődöm a szomszédunkon, mert tök váratlanul halmoz el cuccokkal. Arra mondjuk igazán nem számítottam, hogy nekiáll ásogatni a félig fagyott agyagos földben. De ezért a szállítmányért nagyon hálás voltam és igazán örültem neki. Főleg most, hogy nem eszem például krumplit se, de azért néha jólesne valami köretszerű a salátákon kívül is.
Régebben, amikor egyedül laktam, nagyon néha vettem a piacon, de az utóbbi időben nem nagyon került elém. És a múltkor láttam Nikinél a recepteket, nagyon ráóhajtkoztam.
Rengeteg módon lehet elkészíteni, de ma valami ilyesmire vágytam én is.
Amíg az ebéd készült, kimentem a kertbe fényképezni, mert mese volt kint, milliónyi pici lándzsával.



CSICSÓKA CSŐBEN

600 g csicsóka – hámozás után mérve
200 ml tejszín
100 ml író
¼ tk szerecsendió
só, bors
2 gerezd fokhagyma
80 g emetáli sajt
1 marék dió
50 g parmezán

A csicsókát meghámoztam és felszeleteltem.
Egy tálban összekevertem a tejszínt az íróval, belereszeltem a fokhagymát és a sajtot, sóztam és borsoztam, hozzáadtam a szerecsendiót. Beleszórtam a csicsókát, alaposan összekevertem. Majd ezt a keveréket egy tűzálló tálba öntöttem, elsimítottam.
Megszórtam a tetejét a durvára vágott dióval és a reszelt parmezánnal.
180 °C-ra előmelegített sütőben sütöttem 1 órát, míg megpuhult és a sajt ropogósra pirult a tetején.

Read more...

Pogácsa de luxe

Tegnap valami sósra vágytak a zemberek itthon, és ilyenkor mi mást lehetne sütni, mint valami sajtos etvaszt. Per pogácsát. Ha már, juhtúrósat szerettem volna, de még az utca végén levő kisközértbe sem voltam hajlandó elsétafikálni és más se, így maradt az a megoldás, hogy az itthon fellelhető hozzávalókból süssek valamit. És az is biztos volt, hogy nem sütőporosat akarok, hanem élesztőset. Keresgéltem itt-ott, majd az Ildy-nél talált recept mellett tettem le a voksot. Kicsivel több sóval és őrölt borssal készítettem el. Ha rajtam múlik, rakok bele medvehagymát is, de leszavaztak. Ja, és mínusz éjszakai kelesztés a hűtőben.

Az van ezzel a pogácsával, hogy tökéletes. A zemberek befalták langyosan majdnem az összeset.

SAJTOS-KRUMPLIS POGÁCSA

300 g főtt krumpli
100 ml tej
30 g friss élesztő
½ tk nádcukor
600 g liszt
2 tk só
250 g margarin
150 g tejföl
2 db tojássárgája
¼ tk frissen őrölt bors
100 g reszelt sajt

A kenéshez és a tetejére:
1 db tojásfehérje
½ tk só
100 g reszelt sajt

A főtt krumplit áttörtem, hagytam langyosra hűlni.
Közben az élesztőt krémesre kevertem a kézmeleg cukros tejjel, kevés lisztet szórtam a tetejére és 15 perc alatt hagytam felfutni.

Egyébként mindez nem így történés, hanem a krumpliról tök elfelejtkezés, az élesztő meg már boldogan futkorászás, amikor krumpli eszembe jutás. Tehát élesztő ki a mínuszokba kistányéron, de így is kifutás. Krumpli extra gyors hámozás, maximumon főzés, közben izgulás, nehogy kifutás és plusz ¼ óra takarítás. Leszűrés, áttörés, ki a mínuszokba, kevergetés, hogy hamar kihűlés, közben kissé megfagyás.

A lisztet egy nagy tálba szitáltam a sóval, beletekertem a borsot, és elmorzsoltam a hideg margarinnal.
A lisztes keverék közepébe mélyedést csináltam, beleöntöttem a felfutott élesztőt, beleraktam a tejfölt, a krumplit és a tojássárgáját, majd sima tésztává dagasztottam. Cipóvá formáltam, megliszteztem, és meleg helyen letakarva hagytam kelni 1½ órát.
Ezután lisztezett deszkán átdögönyöztem, majd kinyújtottam kb. ujjnyi vastagra, megszórtam 100 g reszelt sajttal és szorosan feltekertem. A rúd két végét nagyjából ⅓-nál aláhajtottam. Ez a tekergetés nagyon jó megoldás a hajtogatással szemben. Majd hagytam pihenni a tésztát ½ órát.
A sütőt előmelegítettem 200 °C-ra, két tepsire sütőpapírt raktam.
A deszkát újra megliszteztem és kinyújtottam a tésztát szintén ujjnyi vastagra, pogácsákat szaggattam belőle. A tepsikre sorakoztattam, megkentem a tetejüket a sózott és kissé felvert tojásfehérjével, raktam mindegyikre 1 csipet reszelt sajtot, és 15 perc alatt aranybarnára sütöttem.
Majd bezsebeltem a bókokat.

Read more...
Related Posts with Thumbnails
Recepjeim, fotóim, egyéb írásaim kizárólag az írásos beleegyezésem után közölhetők más oldalakon vagy nyomtatásban. Ez alól kivételt képeznek azok a gyűjtőoldalak, ahol nem közlik az egész írást, hanem csak annak első pár sorát és a folytatásért a blogomra kattint az olvasó.

  © Blogger template Shush by Ourblogtemplates.com 2009

Back to TOP