Ribiszke

Margónak.


Néha kevés is elég a boldogsághoz. Nekem most annyi, hogy van itthon egyszerre mind a három színű ribiszkéből.
Már vagy két hete azon nyüglődtem, hogy honnan kéne szerezni, sajnos a környéken nem nagyon van. Nem ajándékra gondoltam –  nem mintha nem lenne az ugye jó – hanem ilyen szedd magadra. Na de nincs, csak jó messze, és miután az autóm éppen nem megy, nem tudtam rávenni senkit a családban, hogy fuvarozzon el Szobra úgyis, mint a legközelebbi ribiszkelelőhelyre. Mondjuk, amikor közöltem ezt a Szobot, konkrétan rosszul lettek, hogy nehogymár olyan messzire menjünk pár szem cuccért.

És egyébként milyen esélye van az ilyen dolgoknak, mint:

– ülök Lacházán a stégen, éppen arra úszkál egy vízisikló, mire azt vizionálom, hogy milyen jó lenne, ha kimászna a betonra fényképezés céljából. Kimászott, én meg nyilván elbénáztam a fotót.

– sírmákolok a ribiszkén, erre anyu barátnője simán küld több kilót, fehéret és pirosat. A legkedvencebb szomszédom meg feketét hoz váratlanul. A feketének egyébként valami elképesztően finom illata van csak úgy is. Hát még, ha nekiállok dzsemet főzni most mindjárt...



Nem sok, de ezek szerint érdemes hinni a csodákban. Vagy mi.

Szóval lett ribiszke, plusz a legkedvencebb szomszéd meg tojásfehérjével is el szokott látni, állandóan majonézt gyárt és nem aprózza, egyszerre 8-10 tojást használ. Innentől egyenes az út ugye a Pavlováig.
Amely Pavlovával elkövettem az összes hibát, amit csak lehet.
Például hideg volt a tojásfehérje. Ha sikeres projektet szeretnénk, a tojásfehérje legyen szobahőmérsékletű.
Aztán, ha már nagyjából 2 órát tartottuk a hűtőn kívül a cuccot, csak lassan szabad elkezdeni habosítani. Tehát nem a kiváló új mixerünkkel, akármit is mond a használati utasítás. Amely használati utasítást egyébként újra kellett fordítanom és a tárgyi tévedéseket is korrigálnom, mert totál baromságokat írkáltak össze benne. Tartok tőle, hogy aki csinálta, se főzni nem tud, se más nyelvet nem beszél a magyaron kívül. Tök jó, mert azért egy ilyen mixer igen drága, tessen már a forgalmazónak erre is áldozni. Mondjuk, felajánlottam, hogy szívesen megcsinálom nekik jó pénzért. De valahogy nem tartották viccesnek.
Merthogy a mixer tényleg mindent tud, de Pavlovához nem vele verjük a tojásfehérjét. Hanem a régi, nagyjából 15 éves elektromos habverővel. Ami ugye már kicsit gyengécske, ettől aztán jó sok levegő bír kerülni a tojásfehérjébe.
Vagy kísérleteket hajtunk végre, hogy lehetne mégis a nagyon csendes, nagyon csinos új mixerünket erre használni. Az első kísérlet ugyan konkrét kudarc, de nem lankad a lelkesedés pláne, ha ilyen ütemben érkezik a tojásfehérje utánpótlás.

Egyébként mindezektől eltekintve a Pavlova nagyon is finom volt, a hideg tojásfehérje csak azt eredményezi, hogy túl hamar verődik fel kemény habbá, amitől kissé gumikás lett a közepe sülés után. De ettől el lehet tekinteni. Ja, és semmiképpen ne használjunk finom cukrot: se porcukrot, se finom szemcséjű kristálycukrot. Ez utóbbi jött ki az állandóan használt fajtájú zacskójából, kissé meg is lepődtem, mert nem ilyen szokott lenni. A jó kis durva nádcukor, az az igazi. De miután hófehér alapot szerettem volna  – ami egyébként nem lett – ezért gondoltam a sima kristálycukorra. Innentől nem fogok.

PAVLOVA RIBISZKÉVEL

4 db tojásfehérje
¼ tk borkő*
1 csipet só
1 tk vaníliakivonat
200 g cukor
300 ml tejszín
ribiszke

*Ha ⅔ rész borkövet összekeverünk ⅓ rész szódabikarbónával, kész is a sütőpor.

A sütőt 180 °C-ra bekapcsoltam, egy tepsire sütőpapírt tettem, amire 6 db 8 cm-es kört rajzoltam egy pohár segítségével.
A tojásfehérjébe szórtam a borkövet és a csipet sót, majd elkezdtem alacsony fokozatra kapcsolt habverővel verni. Amikor már kezdett habosodni, hozzáadtam a vaníliát és erősebb fokozatra nyomtam a habverőt, kemény habbá vertem. Ezután kanalanként adagoltam hozzá a cukrot és addig vertem, míg a cukor elolvadt, nem lehetett érezni benne cukorszemcséket és szép fényes kemény hab lett belőle.
A megrajzolt körökbe kanalaztam a habot – én már nem küzdök azzal, hogy peremet csináljak neki kanállal, a sütés közben úgyis eltűnik.
Levettem a sütő hőmérsékletét 120 °C-ra, beraktam a tepsit és beállítottam 35 percre. A Pavlova alapját bent hagytam a sütőben egész éjszakára, mivel este csináltam meg. Ha nem így teszünk, legalább 4 órát hagyjuk bent a sütőben, azzal együtt kell kihűlnie.
Másnap tálalás előtt felvertem a tejszínhabot, az alapokra kentem és szórtam rá ribiszkét.
Meglehetősen minimalista megoldás, semmi fakszni nincs benne, még a fényképezéssel sem tudtam ezen segíteni, mert már megint zargattak, hogy mikor eszünk már...
Ez a minimalista megoldás ebben az esetben nem is egy túl finom eufemizmus, mert ez a fotó olyan szinten unalmas, hogy fáj. Ez van.

Megjegyzés küldése

Related Posts with Thumbnails
Recepjeim, fotóim, egyéb írásaim kizárólag az írásos beleegyezésem után közölhetők más oldalakon vagy nyomtatásban. Ez alól kivételt képeznek azok a gyűjtőoldalak, ahol nem közlik az egész írást, hanem csak annak első pár sorát és a folytatásért a blogomra kattint az olvasó.

  © Blogger template Shush by Ourblogtemplates.com 2009

Back to TOP