Zselé
Sajnos vannak olyan dolgok, amelyek még csak katasztrofálisnak sem nevezhetők, simán csak langyosan bénán sikerülnek. Mondjuk, szerintem ennél nagyon rosszabb nincs is, amikor valami olyan közepesen rossz, elmegy stb. Az alábbi zselével egyébként ízben semmi probléma. Sőt. Na, de ahogy kinéz! Botrányosan amatőr.
Először is kiderült, hogy rendkívül hiányos a háztartás, nincs zselékhez megfelelő méretű poharam. Amiben jól mutatna, az vagy kicsi vagy nagy. A klasszik Y koktélosba kevés fér – érdekes, ez eddig nem tűnt fel, valószínűleg az utántöltögetések miatt... A beaujolais-s pohárba meg nagyjából háromszemélyes adag megy bele. Tehát maradt a pezsgős pohár megoldásnak. Nem olyan kényelmes belőle enni, de megoldható.
Az, hogy opálos lett a zselé, nem is zavar, ezt tudtam előre, a bodzavirág miatt sosem lehet ugye teljesen átlátszó.
A koncepció az volt egyébként, hogy kb. félig töltöm a poharakat a zselével, hagyom megdermedni, majd rárakom a gyümölcsöket és jön rá még zselé, a gyümölcsök meg középtájon maradnak, mintha lebegnének. Persze.
Egyébként nem tudom, miért gondoltam, hogy a csak fél adag még folyékony zselében nem fognak kissé alattomosan felkúszni a cucc tetejére a piszok gyümölcsök. Mert nem rögvest történt ám ez. Elvégre az egész adaggal ugyanezt csinálják. Bár azért bíztam az anyagsűrűségben meg a felhajtó erőben, hátha mégsincs akkora. Meg ilyenek.
Egyébként meg lehetett volna csinálni, de csak utólag jutott eszembe: másodszorra kevés cuccot kellett volna ráönteni, abban úszhatnak a gyümölcsök úgy, hogy még kilógjanak belőle, majd a hűtőben jól beledermedtek volna és jöhetett volna a többi zselé. De őszintén szólva nekem ilyenekhez már nincs idegrendszerem. Már ez a két részletbeni eljárás is karcolgatja a türelmem határait. Elég sok dologra hajlandó vagyok egyébként, de a minimálkonyha híve vagyok a gyakorlatban.
A vízben a bodzavirágokat a mézzel és a lime kifacsart levével meg a lime-mal felforraltam, majd azonnal lehúztam a tűzről. Sűrű szitán leszűrtem, kicsit kinyomkodtam a virágokat.
A zselatinlapokat kevés vízbe áztattam, míg megpuhultak.
A még forró folyadékba kevertem a rumot és a kinyomkodott zselatint, simára kevertem. Hagytam kihűlni.
Pezsgőspoharakat megtöltöttem nagyjából félig a folyadékkal, betettem a hűtőbe, hagytam megdermedni. Ráraaktam a gyümölcsöket, aztán feltöltöttem a poharakat a maradék zselével, visszatettem a hűtőbe. De a fent leírtak miatt ezt a lépést nyugodtan kihagyhatjuk. Vagy pepecselünk, lehet választani.
Érdemes előző nap elkészíteni, mert elég sok idő, mire megdermed, sosem lesz olyan kemény ez a zselé ezekkel az arányokkal, hogy visszapattanjon, ha leejtjük az asztalra.







Fantasztikusan néz ki
Tökéletesen megértem az állapotodat. Most hiába mondanám, hogy itt a képen a végeredmény nagyon mutatós, és a receptet olvasva kétségtelenül finom... ha a terv más volt. Inkább fogyasszátok el, és jöhet az újabb tervezés!:)
(Én mondjuk zselében totál béna vagyok, igaz, eddig főleg a pektin-alapúakkal próbálkoztam...)
Nagyon kedvesek vagytok.:-)
Egyébként már tényleg elfogyott, szóval ízlett mindenkinek. Csak én vekengek.:-)
Szerintem nagyon csini lett, sose bándd! :)
Én is a héten gondoltam el egy ilyen poharas gyümölcszselét, csak eperből képzeltem el. Jövő héten készülök megcsinálni. De hogy hogyan adja majd ki az eper az ízét úgy hogy áttetsző is maradjon a zselém, az majd kiderül... :))
Így is nagyon mutatós lett a végeredmény! Az íze meg mesés lehet. A bodza zselésedésével nekem is meggyűlt a bajom mostanában, de az íz kárpótol minden kínlódásért!:)
szerintem amúgy nagyon jól néz ki és megenném ám szívesen!
Jaj ne bánd a dolgot, szerintem így is csodaszép lett! én még tán ennyire sem lennék türelmes...
Küldtem emailt,jelezd ha megkaptad kérlek.
>>