A borrejtély

Délelőtt kiástam egy növényt a kertből, mint kiderült, nem véletlenül döglődött, kb. 5 éve nem fejlődött a gyökérzete. De nem ez a lényeg.
Hanem hogy közben egyszer csak nézek kicsit lejjebb.



én: Anyu, mi ez a zacskó?
anyu: Milyen zacskó?
én: Ilyen italos, a leander mellett.
anyu: Mit tudom én???



Lementem, megnéztem. Egy üveg bor. Na, de honnan van???
Mondjuk, én tegnap (délelőtt vagy délután, erre sem emlékszem, banyek, öregszem, de tényleg) nézegettem az erkélyről, hogy apám megint alkotott? Simán deszkadarabnak néztem a leander levelein keresztül, azt hittem, azért van ott, mert apu megoldotta a leanderborulást – nagyobb szélben folyton fekszik mindkét monstrum – és valami kikötőszerkezet egy darabja. És hát ebben meg is nyugodtam.

anyu: Biztos apád kapta a Z.-tól, és ottfelejtette. Majd megkérdezzük tőle.

Azóta kiderült, apu nem kapta Z.-tól. Nem tudjuk, honnan került egy üveg bor a kertünkbe, és főleg ki tette oda. Anyám szerint apámnak titkos hódolója van. Ezen sem csodálkoznék, amilyen népszerű az idősebb hölgyek körében. Ugyanis apukám ezermester és mindent meg tud szerelni, mindent meg tud oldani: szekrényt épít, kanapét kárpitoz és javít, süniházat barkácsol, burkolómunkát végez, fűtést és villanyt szerel stb. Anyám barátnői imába foglalják a nevét. Sokszor én is ezt tenném, ha imádkoznék. Meg ha végre faragna nekem vajformázót.


Szóval most itt van ez az üveg bor, és nem tudjuk, honnan. Az egész család csak találgat.
Minden kerítéstől túl távol volt, hogy csak úgy be lehessen tenni és szépen ott álljon. Amíg nem tudjuk, honnan van, fel sem lehet bontani. Még jó, hogy én nem szeretem a bort.

erős ildikó  – (2011. április 20. 20:50)  

Mi van, ha memóriazavar?:)
Már bocsánat, de ha nem emlékszel bizonyos dolgokra, mi mikor történt (ez velem is előfordul), akkor lehet, hogy hasonló a rejtély kulcsa...:)

Ránézésre nem állhat túl régen a kertben. A süniházat megnéztem, nagyon klassz lett. Nálunk lakik süncsalád a kertben, és a sün nem magányos állat, így könnyen előfordulhat, hogy felbukkan valamelyik családtagja a szerencsétlenül járt állatkának. Azt nem tudom, hogy házban lakik-e. Nálunk az orgonabokrok és a tuják alját szeretik. De sötétedés után simán kijönnek a kapuhoz vezető kőlapokhoz, figyelni kell, nehogy elgázolja őket az ember. Mert hogy ezek sem mennek odább. Sem a kislámpa fényére, sem a közeledő léptekre. Nem. Letáboroznak, és csak másnap reggelre lesz hűlt helyük.

erős ildikó  – (2011. április 22. 7:27)  

Szia!
Azóta? Semmi fejlemény? Megfejtés nem lesz az olvasóknak?

Makka  – (2011. április 22. 8:06)  

Azóta mi is láttunk másik sünit, de még nem költözött be. Lehet, hogy majd télire. Meg majd szerintem ki kell oda neki rakni kaját, és akkor talán.
Egyébként azt nézegettem, hogy az angoloknál tök jópofa süniházakat lehet venni, nagyon jól néznek ki, kifejezetten díszítik a kertet. Hát ja, más kultúra.:-) Már ami az állatvédelmet meg a hasonlókat illeti feltétlenül.

Képzeld, még semmi! De már van egy gyanúsítottunk. Ha kiderülnek a dolgok, mindenképp beszámolok.

Megjegyzés küldése

Related Posts with Thumbnails
Recepjeim, fotóim, egyéb írásaim kizárólag az írásos beleegyezésem után közölhetők más oldalakon vagy nyomtatásban. Ez alól kivételt képeznek azok a gyűjtőoldalak, ahol nem közlik az egész írást, hanem csak annak első pár sorát és a folytatásért a blogomra kattint az olvasó.

  © Blogger template Shush by Ourblogtemplates.com 2009

Back to TOP