Ronda, de finom
A múlt héten kaptam egy nagy tál csicsókát a szomszédból. Néha meglepődöm a szomszédunkon, mert tök váratlanul halmoz el cuccokkal. Arra mondjuk igazán nem számítottam, hogy nekiáll ásogatni a félig fagyott agyagos földben. De ezért a szállítmányért nagyon hálás voltam és igazán örültem neki. Főleg most, hogy nem eszem például krumplit se, de azért néha jólesne valami köretszerű a salátákon kívül is.
Régebben, amikor egyedül laktam, nagyon néha vettem a piacon, de az utóbbi időben nem nagyon került elém. És a múltkor láttam Nikinél a recepteket, nagyon ráóhajtkoztam.
Rengeteg módon lehet elkészíteni, de ma valami ilyesmire vágytam én is.
Amíg az ebéd készült, kimentem a kertbe fényképezni, mert mese volt kint, milliónyi pici lándzsával.
A csicsókát meghámoztam és felszeleteltem.
Egy tálban összekevertem a tejszínt az íróval, belereszeltem a fokhagymát és a sajtot, sóztam és borsoztam, hozzáadtam a szerecsendiót. Beleszórtam a csicsókát, alaposan összekevertem. Majd ezt a keveréket egy tűzálló tálba öntöttem, elsimítottam.
Megszórtam a tetejét a durvára vágott dióval és a reszelt parmezánnal.
180 °C-ra előmelegített sütőben sütöttem 1 órát, míg megpuhult és a sajt ropogósra pirult a tetején.











Szerintem a csicsóka egyáltalán nem ronda... Ha meg az ételre értetted, én nagyon bírom az ilyen "csöves" dolgokat, bár már száz éve nem csináltam. Igazából a csicsókát eddig mindig nyersen ettük. Mindenesetre nem lenne türelmem meghámozni (csak megmosni szoktam:)
>>