Mojito torta

A Margarita és a mojito bármikor jöhet bármilyen formában. És hogy én is jól járjak, apu születésnapjára készítettem egy mojito tortát, azt gondoltam, a könnyű friss ízek jól illenek majd a libasült után.
Először ugyan Margaritát találtam ki, de a Cointreau már megint elfogyott, és egyébként is rizikós volt a reszelt lime héjjal kevert só díszítésnek.

MOJITO TORTA

A süteményhez:
3 db tojás
125 g nádcukor
1 db lime reszelt héja
60 g vaj
130 g liszt
2 ek keményítő
4 ek fehér rum

A krémhez:
375 ml tejszín
80 g nádcukor
2 db lime reszelt héja és leve
5 lap zselatin
60 ml fehér rum
2 db tojásfehérje



A sütőt 195 °C-ra előmelegítjük, egy 17 cm-es tortaformát kikenünk vajjal.
A süteményhez a tojásokat a cukorral és a lime héjával nagyon habosra verjük, míg a háromszorosára nő. Ez nagyjából 6-7 percig tart elektromos habverővel.
A lisztet a keményítővel a krémre szitáljuk és óvatosan beleforgatjuk egy spatulával. Az előkészített tortaformába simítjuk a tésztát és 30 perc alatt készre sütjük.
Kivesszük, hagyjuk a formában kicsit hűlni, majd kivesszük, egy tálra tesszük és hagyjuk teljesen kihűlni. Két lapba vágjuk és meglocsoljuk a lapokat a rummal.
A krémhez kemény habbá verjük a szobahőmérsékletű tojásfehérjét.
A zselatinlapokat egy kis vízbe áztatjuk kb. 5 percre. Leöntjük róla a vizet, kissé ki is nyomkodjuk, majd ráöntjük a rumot és óvatos melegítés közben felolvasztjuk. Ne legyen nagyon meleg az egész, hogy a rumból ne távozzon az alkoholtartalom.
A tejszínt összekeverjük a cukorral, a lime-ok levével és reszelt héjával, hozzáöntjük a mentaszirupot is és felverjük, míg lágy hab nem lesz belőle. Belekeverjük a zselatinos rumot is. Beleforgatjuk a tojáshabot, aztán összeállítjuk a tortát.
Az alsó lap köré tortakarikát teszünk, rásimítjuk a krém felét. Óvatosan rátesszük a másik lapot, arra kerül a krém másik fele. A tetejére reszeljünk lime héjat és tegyük be a hűtőbe legalább 4 órára, de legjobb egy éjszakára.

Read more...

Tiramisu torta

Először is békés és szép ünnepeket kívánok minden kedves olvasómnak!

Tegnap derült ki, mennyire elfáradtam decemberben, míg a dolgomat végeztem mindennap, nem is éreztem a kimerültséget.
Ennek megfelelően szerény és könnyen elkészíthető volt a tegnapi menü.
Csak a halra volt gondom, amit egyébként meg sem tudtunk enni, mert olyan jóllaktunk az anyu által készített eszméletlenre sikerült halászlével.
Az is igaz, hogy az utóbbi hónapokban gyakorlatilag leszoktam az evésről, nemcsak idő hiányában. Így már igen kevés dologgal is be tudom érni. És hát a közhiedelemmel ellentétben szentestére sem nő meg az ember gyomrának a befogadó képessége. Ezért nem értem én sosem azt az őrült traktát, ami ilyenkor kezdetét veszi és folytatódik az év végéig. Ilyenkor? Már novembertől attól hangosak a blogok, ki mennyi süteményt sütött éjt napallá téve. Ez utóbbi tényleg szó szerint.
Aztán meg a betarthatatlan fogadalmakkal frusztrálják magukat a népek, de most mit mondjak, lelkük rajta.
Na de persze az ünnepi asztalra kell valami desszert feltétlen, és ha van itthon mascarpone, mi lenne gyorsabb egy tiramisunál. Kicsit másképp, kicsit ünnepiesebbre készítve, nemcsak úgy belerétegezve valami tálba, ahogy a Jóisten megadta... Viszont ugyanolyan rövid idő alatt és minimális fáradsággal.


TIRAMISU TORTA

500 g mascarpone
115 g nádcukor
5 ek brandy
1 tk vaníliapaszta
50 g kávés étcsokoládé
150 ml tejszín

200-225 g babapiskóta
400 ml erős kávé
60 g nádcukor
3 ek brandy

Egy kenyérformát kibélelünk folpackkal.
A kávét még melegen összekeverjük a brandy-vel és a cukorral, a babapiskótákat belemártogatjuk és a formába rakjuk egymás mellé, az oladalát is béleljük ki.
A szobahőmérsékletű mascarponét habosra keverjük a cukorral, a brandy-vel és a vaníliával. A tejszínt nem túl kemény habbá verjük, a mascarponéba forgatjuk az összevágott csokoládéval együtt.
A krém felét a sorba rakott babapiskótákra kenjük, két mártogatott babapiskótát hosszában a közepébe nyomunk, majd következik a krém másik fele.
Ezután betakarjuk az egészet a többi mártogatott piskótával, kicsit lenyomkodjuk, majd még meglocsolgatjuk a kávéval. Mondjuk akármit csinálunk, a kávé úgyis leszivárog majd a forma aljára, tehát a torta teteje puha lesz, ami egyébként nem is olyan nagy baj a szeletelésnél.
Befedjük folpacckal és 3-4 órára a mélyhűtőbe tesszük.
Tálalás előtt lehúzzuk a tetejéről a fóliát, tálra borítjuk, a többi fóliát is leszedjük róla, majd vastagon megszórjuk kakaóporral és a kávés csokoládéból készített forgácsokkal.
A babapiskóták közepe ropogós maradt, a csokoládédarabkák is finom kontrasztot adtak a krémben.

Reménytelen volt tegnap délután a teraszon is a fényképezés, elég szerencsétlen képek sikeredtek.


Read more...

Paszternákleves

Anyukám mellett a barátnői is felbecsülhetetlen értéket képviselnek a beszerzések terén. Egyikük vett nekem paszternákot valamelyik nap, így végre nemcsak petrezselyemgyökérből készíthettem el az egyik kedvenc levesemet. Petrezselyemgyökérrel is nagyon-nagyon finom egyébként, de a paszternákkal sokkal kerekebb íze van. Az is igaz, hogy így kissé erősebben kell sózni a pasztinák jóval édeskésebb íze miatt. Az egyik legigazibb őszi étel ez a sűrű, szinte pürészerű krémleves.
Az alaprecept szintén a nagyszerű Delia Smith konyhájából való, viszont a narancsos olívaolaj sokkal jobbat tesz az egésszel, mint az ő általa használt pasztinákcsipsz.

ALMÁS PASZTERNÁKLEVES

700 g paszternák
2 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
40 g vaj
1 ek szőlőmagolaj
1 tk koriandermag
½ tk köménymag
½ tk római köménymag
¼ tk kardamommag
1 tk kurkuma
1 tk reszelt gyömbér
só, bors
1,2 l zöldségalaplé
1 db savanykás alma
narancsos olívaolaj a tetejére

A fűszermagokat egy száraz serpenyőben addig pirítjuk, míg felszáll az illatuk és elkezdenek pattogni, majd mozsárban finomra törjük.
A paszternákot meghámozzuk, kb. 1 cm-es kockákra vágjuk. A hagymát és a fokhagymát megtisztítjuk, vékony szeletekre vágjuk.
Egy fazékban felforrósítjuk a vajat az olajjal, rádobjuk a gyömbért, a hagymát és a fokhagymát, majd addig pároljuk, míg megpuhulnak. Ezután rászórjuk a finomra tört fűszereket és a kurkumát, ezekkel is átpirítjuk.
A paszternákot a fűszeres hagymára szórjuk, alaposan átkeverjük, sózzuk és borsozzuk, majd ráöntjük az alapalevet. Fedővel lefedve addig főzzük közepes tűzön, míg a zöldség megpuhul – nagyjából ¾-1 óra.
Lehúzzuk a tűzről és botmixerrel pűrésítjük, aztán visszatesszük a tűzre és belekeverjük a meghámozott és durvára reszelt almát, átforrósítjuk, forralni nem szükséges.
Tálaláskor bőven meglocsoljuk narancsos olívaolajjal.



Read more...

Mini kenyerek

Ma az utóbbi idők legcukibb cuccát sikerült előállítani a konyhában, ugyanis beszereztem egy sütőformát, ami például kicsike kenyerek sütésére alkalmas. Nyilván alig vártam, hogy kipróbálhassam.

Nem könnyű mostanában a blogger élet, meg kell tervezni a főzést, de csak a fényképezés miatt, ugyanis messze nem vagyok még mindig profi – szerintem nem is leszek – így fotók terén. Tehát csak napvilágnál tudok fényképezni a teraszon. Mondjuk az ősz ilyen téren elkényeztet, gyönyörű napsütéses napok vannak.
Ma is, ahogy a kis kenyérkéket fényképeztem, az illat meg a fények nagyon jól illettek egymáshoz.

Visszatérve a formához... Ami egyébként a Kooktából van, honnan máshonnan, ugye. Szóval ma reggel sikerült feltalálnom kb. a meleg vizet, mert azt gondoltam ki, hogy ha már egyszemélyes kenyerek készítésére alkalmas a forma, akkor lehet egyszerre többfélét is. Így elsőre kettőt.




ZABPELYHES KENYÉRKÉK

300 g fehér kenyérliszt
1 tk só
1 ek méz
10 g friss élesztő
200 ml víz
20 g vaj
50 g zabpehely 


LENMAGOS TÖNKÖLYKENYÉRKÉK 

150 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt
150 g kenyérliszt
1 tk só
1 ek méz
10 g friss élesztő
230 ml víz
20 g vaj
50 g zabpehely
2 ek lenmag

1 tk olaj a forma kikenéséhez
zabpehely és lenmag a kenyerek megszórásához



A két kenyérhez való liszteket külön tálba szitáljuk, belemorzsoljuk az élesztőt, hozzáadjuk a sót. A vizet kézmelegre melegítjük, hozzáadjuk a mézet és a vajat. Addig kevergetjük, míg a vaj elolvad, majd a lisztekhez öntjük.
Kidagasztjuk mindkét tésztát, aztán hozzáadjuk a zabpelyhet, a tönkölykenyérhez a lenmagot is. Kissé meglisztezzük a tetejüket, majd letakarva hagyjuk kelni kb. 1-1½ órát.
Ezután lelapítjuk mindkét tésztát, és 4-4 egyenlő darabra osztjuk, amiket az olajjal kikent forma mélyedéseibe tömködünk. A kenyerek tetejét megkenjük vízzel és langyos helyen hagyjuk pihenni 40 percet.
Aztán a kenyerek tetejét hosszában egy éles késsel megvágjuk, megkenjük megint vízzel és megszórjuk a zabpehellyel meg a lenmaggal.
Közben előmelegítjük a sütőt 220 °C-ra, betoljuk a formát és ezen a hőmérsékleten 5 percig sütjük. Majd levesszük a sütő hőmérsékletét 190 °C-ra és készre sütjük a kenyereket kb. 20-25 perc alatt.
A formát kivesszük a sütőből, a kenyérkéket rácsra borítjuk és hagyjuk kihűlni.

Read more...

Könnyű ebédek 1.

Továbbra is problémát jelent, hogy milyen kaját találjak ki magamnak. Olyat, ami elvihető, nem lesz dzsama az utaztatástól, könnyű, hamar elkészül, tűri a melegítést, nagyjából kiegyensúlyozott. És még esetleg blogképes is, bár ez utóbbi a legkevesebb, mert legfeljebb nem teszem közhírré.
Most sikerült olyat összedobni, ami az összes kritériumnak megfelelt.


TÖNKÖLYTÉSZTA BROKKOLIVAL (2 személyre)

300 g teljes kiőrlésű tönkölylisztből készült rigatoni
500 g brokkoli
1 ek szőlőmagolaj
4 szelet sonka
2 gerezd fokhagyma
2 szál újhagyma
só, bors
1-2 csipet szerecsendió
1-2 csipet chili pehely

A brokkolit rózsáira szedjük, a szárát is felszeleteljük.
Az olajat egy serpenyőben felforrósítjuk, a kockára aprított sonkát megpirítjuk rajta. Rádobjuk a brokkolit, kicsit pirítjuk kevergetve, sózzuk és borsozzuk, ráreszeljük a szerecsendiót, megszórjuk a chilivel és kevés vizet öntünk hozzá, hogy tudjon párolódni.
Közben a tésztának sós vizet forralunk és kb. 7 perc alatt készre főzzük.
Nem tudom, miért, de ez a fajta tészta sajnos főtt állapotban könnyen törik, nem kell hozzá túlfőzni sem.
A fokhagymát tisztítás után vékonyra szeleteljük az újhagymával együtt, rászórjuk a brokkolira, összeforgatjuk. Majd hozzáadjuk a leszűrt tésztát, azzal is elkeverjük.

Read more...

A tökéletes kuglóf

OMG! Tényleg a tökéletes kuglóf. Könnyű, szottyos, omlik a szájban, illatos. Mit lehet még mondani? Aki eszi, az is elomlik...
Ladurée mester egy zseni volt. A könyvbe már csak a látvány alapján is beleszerettem, de innentől kezdve nagyon-nagyon szeretném. De tényleg. És hát sajnos készül a Salé címűnek is az angol fordítása... Csak úgy mondom.



Megéri a fáradságot, ami egyébként nem is olyan nagy cucc, elvégre a hosszú kelesztési periódusokban csinálhatunk akármit.

KUGLÓF A LADURÉE NYOMÁN

A tésztához:
280 g süteményliszt
3 ek nádcukor
1 tk Fleur de sel
10 g friss élesztő
4 db tojás
180 g vaj – plusz 50 g a formák kikenéséhez
100 g aszalt áfonya – az eredeti receptben 150 g aranymazsola van (de azt valamelyik este felettem)

A sziruphoz:
2 l víz
300 g nádcukor
25 g darált mandula
1⅓ ek narancsvirágvíz

A tetjére:
némi olvasztott vaj
porcukor



Az áfonyát annyi forró vízben, amennyi éppen ellepi, 1 órára beáztatjuk.
A 180 g vajat felkockázzuk és félretesszük, hogy kissé megpuhuljon. A tojásokat egy tálban kissé felverjük.
A lisztet egy tálba szitáljuk, a sót és a nádcukrot az egyik felére szórjuk. Az élesztőt a liszt másik oldalára morzsoljuk, nem szabad a cukorral érintkeznie, míg hozzá nem látunk a dagasztáshoz.
Beleöntjük a szobahőmérsékletű tojás ⅔-át és egy fakanállal elkezdjük dagasztani. Nem érdemes kézzel, mert nagyon lágy a tészta. Addig dagasztjuk, míg elválik az edény falától, miközben fokozatosan adagoljuk hozzá a maradék tojást.
Ha kezd elválni a fakanáltól és az edény falától is, hozzáadjuk a puha vajat, majd azzl is addig dagasztjuk, míg hólyagokat vet és elválik az edénytől. Ekkor hozzáadjuk a lecsöpögtetett áfonyát.
Az edényt letakarjuk és legalább 2½ órára félrerakjuk szobahőmérsékleten, hogy a tészta a duplájára tudjon kelni.
(Az első kelesztés mondjuk nekem több mint 3 órásra sikerült, mert elmentünk bevásárolni és eltötyörésztük az időt.)
Ezután átgyúrjuk a tésztát – legyen akkora, mint a kelesztés előtt – és újra lefedve berakjuk a hűtőbe megint 2½ órára.
Kivesszük, finoman átgyúrjuk és két 19 cm-es kuglófformába tesszük elfelezve a mennyiséget. A forma feléig érjen a tészta.
Letakarjuk és újabb 2½ óra kelesztés következik megint szobahőmérsékleten.
Előmelegítjük a sütőt 180 °C-ra, majd betesszük a formákat 40 percre.
Közben ellkészítjük a szirupot: a vizet felforraljuk a cukorral és közepes tűzön 15 percig főzzük. Lehúzzuk a tűzről és azonnal belekeverjük a darált mandulát, hagyjuk langyosra hűlni. Amikor kihűlt, belekeverjük a narancsvirágvizet is.
Ha a kuglófok készre sültek, kivesszük a sütőből, hagyjuk 5 percig hűlni a formában, majd kiborítjuk. Azon melegében többször meglocsoljuk a sziruppal (nem fogy el nyilván, de így legalább a következő adaghoz már készen van), megkenjük az olvasztott vajjal és megszórjuk a porcukorral.

Read more...

Minimál

Azon gondolkodom, hogy át kéne változtatni Minimálkonyhára a blog címét. Erősen indokolt lenne, amennyi időt mostanában el tudok tölteni a konyhában és úgy egyáltalán a kaják kitalálásával. Ez utóbbi még hagyján, elvégre fantáziálni nem nagy kunszt. 
Továbbra se szeretek magammal vinni kajácskákat, viszont kénytelen vagyok. Sajnos mindig szegény József Attila meg a mamája jut eszembe a kis lábaskájával. J. A. egyéb okok miatt is, de azt most hagyjuk, mert ritka bunkó cucc.
Valamelyik nap csak úgy minden elgondolás nélkül beáztattam némi csicseriborsót, másnap megfőztem – ezt is csak azért, mert odaraktam, beállítottam a főzőlapot és ott tudtam hagyni. És azóta is várta a sorsát a hűtőben. Ezt sikerült kiötlenem mára elvitelre.


CSICSERIBORSÓ CÉKLÁVAL, CUKKINIVEL ÉS BULGURRAL

½ csésze csicseriborsó – 1 éjszakára beáztatva, puhára főzve
1 db kisebb cukkini
1 db kisebb cékla
2 ek narancsos olívaolaj
1 gerezd fokhagyma
1 cm gyömbér
só, bors
1-2 csipet őrölt köménymag
1 ek kókuszkrém
¼ csésze víz
bazsalikom

½ csésze bulgur
1 csésze víz



A bulgurhoz egy kisebb edényben felforraljuk a vizet kevés sóval, majd beleszórjuk a bulgurt. Hagyjuk pár percig forrni, majd lehúzzuk a tűzről és lefedjük.
Egy serpenyőben felforrósítunk 1 ek narancsos olívaolajat, megpároljuk benne a finomra aprított fokhagymát és gyömbért. Közben kis kockákra vágjuk a cukkinit és a meghámozott céklát, ezeket is a serpenyőbe szórjuk. Hozzáadjuk a csicseriborsót, fűszerezzük sóval, borssal és a köménnyel. Pár percig együtt pirítjuk, aztán hozzáadjuk a vízzel elkevert kókuszkrémet és addig pároljuk közepes tűzön, míg a cékla félig megpuhul.
Tálaljuk a az időközben megpuhult bulgurral, a bazsalikomlevelekkel megszórva és az olívaolajjal meglocsolva.

Read more...

Variációk sütőtökös muffinra

Gyönyörű őszi napjaink vannak, ma is ki lehet ülni simán a teraszra és begyűjteni a napi fényadagot.
Valamelyik nap vettem két kisebb sütőtököt, de a krémleveseket kissé már unom, valamit sütni akartam. Még nem álltam át a plusz sok időről a szinte semmire, ezért nem bonyolult receptek jártak a fejemben.
Na meg! Ez az uzsonna mizéria! Kész vagyok tőle. Mindig utáltam csomagolni magamnak elemózsiát dobozkákba stb., de most kénytelen vagyok. Először is 6 után nem eszem, viszont 7 körül érek haza. Tehát kénytelen vagyok valami étket magammal vinni. Vagy nem eszem a hét öt napján.  Mondjuk van, amire ez is megoldás lenne... De ezt kissé drasztikus módszernek érzem azért.
Szóval marad az állandó vekengés, hogy mit csomagoljak magamnak. Sosem volt tehetségem az előre tervezésben ilyen téren, így aztán marhára nem egyszerű. Esténként meg nem is vagyok hajlandó ezzel foglalkozni, tehát a másnapra főzikélés gyakorlatilag kizárva. Van két olyan nap a héten, amikor a délelőttöm szabad, azt hiszem, azok lesznek erre kijelölve. És azt hiszem, kénytelen leszek valamiféle heti menüket is összeállítani. De ez a lehetőség egyelőre kissé elborzaszt. Ugyanis olyan érzésem van tőle, hogy semmi másról nem szól az élet, mint az evésről. Ami azért így önmagában kifejezetten unalmas cucc.
Viszont a főzés meg marhára hiányzik, ezért aztán reménykedem, hogy a kettő kiegyenlíti majd egymást.

Időközben felfedeztem egy üzletet, ahol lehet kapni füstölt mandulát. Lehet persze, hogy ez csak nekem újdonság. Sajnos rákattant a család. De azért odáig még nem jutottunk el, amit az üzlet tulajdonosa mesélt, hogy van egy vevője, aki minden áldott este elvisz belőle 40 dekát. Kicsit reménykedem, hogy nem egyedül falja fel. Jó, én értem, hogy a mandula jót tesz az alvással, magnézium meg egyebek, na de. Ennyire nem aludhat szarul.
Világos volt, hogy bármit fogok most hétvégén sütni vagy főzni, füstölt mandula lesz benne kötelező jelleggel.

SAJTOS-SÜTŐTÖKÖS MUFFIN

¾ csésze teljes kiőrlésű tönkölyliszt
1¼ csésze liszt
30 g füstölt mandula
60 g kesudió
1½ tk sütőpor
1 tk só
½ tk füstölt só
½ tk frissen őrölt bors
120 g Gouda
¼ csésze napraforgóolaj
¼ csésze olívaolaj
¼ csésze tejföl
2 db tojás
1 csésze sütőtökpüré*



A sütőt előmelegítjük 185 °C-ra, egy muffinsütőt vagy kikenünk vékonyan olajjal, vagy papírkapszlikkal béleljük ki.
A kesudiót szárazon világosra pirítjuk és a mandulával együtt durvára törjük egy mozsárban, egy tálba szórjuk. Hozzáadjuk a kétféle lisztet, a sütőport, a borsot, a sót és a lereszelt sajtot.
Az olajakat kimérjük, habverővel hozzákeverjük a tejfölt, a tojásokat és a sütőtökpürét.
Összevegyítjük a száraz és a nedves alapanyagok keverékeit, majd a masszát a sütőformába töltjük.
25 percig sütjük, míg a beleszúrt tű már tisztán jön ki belőle.


A család kérésére készült egy édes is, nekik a muffin = édes, ha sós = csalódás.

SÜTŐTÖKÖS MUFFIN MELASSZAL

2 csésze liszt
1 tk szódabikarbóna
1 tk sütőpor
1 csipet só
1 tk fahéj
½ tk gyömbér
¼ tk szerecsendió
½ csésze aszalt áfonya
½ csésze szeletelt mandula
120 g vaj
3 db tojás
¼ csésze nádcukor
¼ csésze melasz
¼ tk vaníliapaszta
¼ csésze tej
1 csésze sütőtökpüré*



A lisztet egy tálba szórjuk, hozzákeverjük a szódabikarbónát, a sütőport, a fűszereket, a sót, az áfonyát és a mandulát.
A vajat megpuhítjuk, belekeverjük a cukrot, a vaníliát, a tojásokat, a melaszt, a tejet és a sütőtököt.
A két keveréket összekeverjük és a muffinsütő mélyedéseibe adagoljuk, a tetejét megszórjuk még pár szelet mandulával, majd 25 perc alatt a 185 °C-ra előmelegített sütőben készre sütjük.

*Mielőtt még valaki azon kezdene el lamentálni, hogy mégis honnan vegyen sütőtökpürét, simán hámozzon meg egy kisebb sütőtököt, magozza ki, vágja kisebb kockákra és egy edényben fedő alatt némi vízzel párolja puhára, majd törje össze. Et voilà!

Read more...

Ez is, az is

Először is egy programajánló.
A jövő hét végén Bodrogkeresztúron Mindszent Havi Mulatságot rendeznek.


Lesz heppiség, tutiság, dőzsihabzsi, miegyéb, ahogy ez egy rendes mulatsághoz illik.
Tartok tőle, hogy mindez nélkülem, ugyanis holnaptól igencsak el leszek foglalva. Innentől nem itthon fogom tölteni az időm, hanem egy nagyon szuper kis helyen, konyhamániákusoknak kötelező.
Ez majd nyilván látszik a blogon is, nem mintha eddig naponta születtek volna posztok, úgyhogy ez nem lesz annyira feltűnő. Meg különben is szerintem az olyan ergya, amikor valaki arról ír posztot, hogy miért nem ír posztot. Who cares? A barátai meg a családja nyilván tudják, mit működik, a tök idegen olvasói meg ki tudják várni, míg olyan mondanivalója lesz, ami rájuk is tartozik. Nem kell attól tartani (és ezért állandóan zizegni) szerintem, hogy ha egyébként kedvelik a blogot, akkor elpártolnak a kedves látogatók a ritkaság miatt. Legalább minden poszt egy konkrét ünnep lesz az összes résztvevőnek.
Persze, teljesen egyértelmű, hogy nekem is nagyon jólesik, ha olvassák, amiket felrakok a blogra, ha olyat tudok produkálni, ami másnak is érdekes, és erről nagyon kedves visszajelzéseket is kapok. De hogy görcsösen hajtanék az olvasottságra, azt igazán nem mondhatom el magamról.

Már többször írtam a TV Paprikával szembeni kifogásaimról, de valamelyik nap még szánalmasak is voltak. A Facebook oldalukon írtam egy megjegyzést, hogy legyenek kedvesek szólni a fordítóiknak, miszerint a sour nem keserűt jelent – amit már napok óta tolnak szinte minden műsorban, ami nem magyar gyártású – hanem savanyút. Ez még a régi Országh-féle szótárban is így van, pedig azt az angol nyelvtanár ismerőseim szerint tuti valami szer hatása alatt állította össze a szerző. 
Egy percig sem élt a falukon. 
Meg innen üzenném az egyébként egészen szimpatikus Serényi Zsoltnak, hogy azért nem esznek a magyar emberek sokkal gyakrabban bárányhúst, mert a nagy többség nem nagyon tudja megfizetni a kilónkénti 5-7 ezer forintot.

Na, de. Tegnap voltam a Makifoodban, japán házikonyha főzőkurzuson. Igazából ezt a Gasztrotippen nyertem még tavasszal. Két tanfolyam között gondoltam választani, az egyik ez volt, a másik a késtechnika óra. De miután már régóta azon gondolkodtam, hogy át kéne térni – ha nem is teljesen – a japán konyhára, ezt választottam. Elvégre eddig is elmenedzseltem az aprítást valahogy. Jó, nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a technikámon, de elvagyok.
Csakhogy ez a szójaszószozás meg a nátrium glutamát nem nagyon hagyja. Mármint az áttérést. Sajnos a kínai étterem szindróma pár tünete engem sem kímél. Mindegy, azért kísérletezni fogok, milyen fogásokat tudok beilleszteni az étrendbe. (Mondjuk a többiek már elborzadtak a lehetőségtől. S. például töltött több hónapot kint Japánban és azalatt szívből megutálta az ottani kulináriát.)
Maki tegnap nagyon helyes volt, ahogy kissé szégyenkezve vallotta be, hogy a nátrium glutamátot sajnos nekik köszönheti a világ, 1907-ben alkotta meg ezt a mesterséges ízfokozót Dr. Ikeda Kikunae vegyész professzor.
Az íz, amelyet szeretett volna reprodukálni, az umami, az ötödik íz, és például a paradicsomban, a parmezánban és a kombuban természetes módon is megvan.
A tegnapi menüben szerepelt egy miso leves szezonális zöldségekkel, történetesen vaj/sörretek volt benne. Azán főtt rizs (ez mindig van, ha kell, ha nem), szezámos zöldbab, nyers káposzta és kushikatsu, azaz bundázott hús és zöldségek nyárson. És meglepetésként egy kis pirított lótuszgyökér is.

És én nagyon bírom Japánt, a japán embereket, a gondolkodásmódjukat, mondhatni japomán vagyok, az életem kb. felét ilyesmi közegben töltöttem, de kész vagyok azon, hogy nem bírnak nem kegyetlenkedni. És hát semmi slendriánság, nyilván.
Ami persze az elképesztősége mellett nagyon vicces bizonyos esetekben. Legalábbis szerintem. Van azért abban valami, ha a népek szigeten élnek. Nézzük csak a briteket meg az ő splendid isolation-jüket is. Már ha ez így függ össze. Bár szerintem igen.
A rizsfőzés és -evés alapszabályai közé tartozik, hogy „ha anyád éppen halni készül, akkor sem hagyod ott a fazekat”, és „ha egy szem rizs is marad a tálkádban, megvakulsz”. Mert ugye a másnapi lehetséges rossz idővel még simán megküzd az ember, sag schon.
Jó, én értem, hogy ha csinálnak valamit, azt mindig 100%-osan, egész figyelmükkel és energiájukkal, és hogy a rizs maga az élet, de azért legyenek már határok. 
Meg is született a tegnapi nap mondása: inkább disznólkodom, mint megvakulok. Valaki nem gondolta, hogy képes lenne az evőpálcikával teljesíteni a feladatot, ezért rémületében kézzel vakarászta ki az utolsó rizsszemeket a tálkájából.
Szerintem az is nagyon vicces és egyben persze jellemző is, hogy azt tartják, minél kevesebb lába van egy állatnak, annál javallottabb a fogyasztása, ha már hús. Mert ugye a nagy húsevés nem volt divat kb. a 10-es és 20-as évek tájékáig, aztán a második világháború utáni amerikai befolyásoltság és keresztény hittérítők betelepülése után lett ez igazán elterjedt. Addig a buddhizmus miatti vegetáriánus étkezés volt jellemző, plusz halak és tengeri élőlények.
Azért vannak méretbeli szabályok is, ha már négylábú, legalább kisebb legyen, tehát disznó. Ehhez képest a kobe marhával művészi szintre emelték a marhahús előállítását, mégis mire számítottunk? És innentől kezdve tök érthetővé válik a bálnaevészet is – vörös hús, lába sincs, maga a tökéletes megoldás... 

Mindenesetre nagyon jól éreztem magam, sőt nagyon szívesen járnék ilyen témájú hosszabb tanfolyamra vagy többnapos kurzusra, ha szerveznének. 



Read more...

A kencemánia újabb darabja

Újabban akármilyen alapanyag kerül elém, valami rejtélyes oknál fogva kenyérre kenhető cuccokat képzelek el rögtön. De szerintem azért van, mert ilyenkor még egy csomó dolog ugyan még van a kertekben, viszont már nem olyan őrült mennyiségben. És ezek a mennyiségek éppen pont az ilyen kenceficék elkészítésére alkalmasak akár magukban, akár keverve. Nem rázva. Ez de rossz.


CUKKINIKENCE

2-3 ek szőlőmagolaj
1 fej lilahagyma
2 gerezd fokhagyma
3 db szardellafilé
1 db zöld chili
2 db nagyobb cukkini
¼ tk durvára tört zöld bors
½-1 tk só 
1 db citrom reszelt héja
½ citrom leve
1 ek finomra vágott kapribogyó
1-1 ek finomra vágott lila és zöld bazsalikom
1 ek finomra vágott menta

Az forró olajban megpároljuk a finomra vágott hagymát és fokhagymát. Hozzáadjuk a felaprított szardellafiléket, megkeverjük. Addig sütjük, míg a szardellafilék elolvadnak. Belerakjuk a felaprított chilit is – ha nem akarjuk, hogy nagyon csípős legyen, szedjük ki a magját.
Ezután hozzáadjuk a durvára reszelt cukkinit, fedő nélkül pároljuk. Ízesítjük sóval (de óvatosan, mert a szardellafilé és a kapri is sós), borssal, a reszelt citromhéjjal és a kifacsart levével.
Addig pároljuk, míg a cukkini félig megpuhul és elfőtte a levét. Ezután hozzákeverjük a kaprit és a zöld fűszereket.
Hidegen tálaljuk – már ha képesek vagyunk kivárni, míg kihűl. Melegen és langyosan is nagyon finom.
Ha egyneműbb krémet szeretnénk, reszeljük finomra a cukkinit.



Read more...

Paprikadzsem

Nem tudom, mi van mostanában, de már két kenyerem sem sikerült. Az egyik konkrétan gyilkos eszközzé vált sütés után, pedig ezt a rozskenyeret már számtalanszor és igen sikeresen abszolváltam.
Most is megkelt –  ami ugye egy rozskenyérnél már magában is csoda – viszont olyan szinten sűrűre vagy milyenre sült, hogy pirítás után nem beszívta a kissé olvadozó vajat, hanem lecsurgott róla. Ilyennel még életemben nem találkoztam. És igen erős fogazattal kellett rendelkezni hozzá. Jó, persze, kell az, rágás meg rostok, na de.
Egy nagy része kukában végezte minden elvem ellenére.
Aztán véletlenül megláttam az egyik drogériában, hogy árulnak szárított, iszonyúan biokovászt, ó, mondom, ez az, nem lesz itt tovább semmi probléma, a kenyereim csodásak lesznek ezek után.
Khm. Kívülről valóban. Mondjuk fényévekkel jobb lett a bélzete ennek a mostaninak az előbb említett rozsnál, de még mindig nem az igazi. Ez legalább teljesen kenyérszerű, van különbség a héja és a bele között, nem egy betonszeletke néz vissza a tányérról.
Úgyhogy most tényleg el fogok már végre menni a malomipari boltba a Soroksári útra, szétnézni, mit adnak.



KOVÁSZOS KENYÉR MAGOKKAL

400 g teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
250 g kenyérliszt
1 tasak Alnatura szárított rozskovász
1 tasak Alnatura szárított élesztő
1 tk nádcukor
2 tk só
400 ml kézmeleg víz
80 g napraforgómag
20 g lenmag

Egy tiszta felületre – konyhapult – szitáljuk a liszteket, rászórjuk a kovászt, az élesztőt, a cukrot és a sót, kicsit összekeverjük kézzel. A közepébe mélyedést csinálunk, beleöntjük a vizet, majd kevergető mozdulattal középről kifelé haladva összeállítjuk a kenyértésztát.
8-10 percig dagasztjuk, míg rugalmas és sima lesz. Ezután kicsit kihúzkodjuk, egyenletesen megszórjuk a magkeverékkel és belegyúrjuk a tésztába.
Cipót formálunk belőle, a felületét megszórjuk liszttel és meleg helyen letakarva hagyjuk 45 percig kelni.
Ezután megdögönyözzük, újra cipóvá formáljuk, hagyjuk újabb 45 percet kelni.
A sütőt előmelegítjük 200 °C-ra, az alsó tepsibe öntünk egy jókora bögre vizet, hogy gőz fejlődhessen.
A kenyeret óvatosan – már mindenféle gyúrás vagy dögönyözés nélkül – átteszzük egy sütőpapírral kibélelt tepsire és 55 perc alatt készre sütjük.
Kivesszük, egy tiszta konyharuhával letakarjuk, úgy hagyjuk kihűlni.

De hogy legyen valami sikertörténet is, tegnap készítettem paprikadzsemet is.

ÉDES-CSÍPŐS PAPRIKADZSEM

9 db nagyobb kápia
3 db jókora narancssárga kaliforniai paprika
2 db jalapeño
100 g nádcukor
¼ tk vaníliás só
¼ tk vaníliapaszta



A paprikákat grillen feketésre sütjük, aztán azonnal fedett üvegedénybe tesszük, úgy hagyjuk a saját gőzükben hűlni.
Amikor kezelhető hőmérsékletűre hűltek, lehúzzuk a héját – egy tál felett, hogy felfoghassuk a levét – és eltávolítjuk az összes magot.
A paprika húsát nagyon apróra vágjuk, egy serpenyőbe tesszük. A jalapeñókat is kimagozzuk, és szintén nagyon finomra vágjuk, a paprikához adjuk a többi hozzávalóval együtt. Ráöntjük a felfogott levet és közepes tűzön állandó kevergetés mellett besűrítjük a dzsemet.
Ebből a mennyiségből egy 300 ml-es üveggel lett.

Itt azért látszik, hogy nem olyan gáz ez a kenyér, de lehetne kissé könnyedebb is.
Plusz egy örömhír, tegnap estétől folytatódik a Downton Abbey című sorozat a második évaddal.

Read more...

Kenyér, kence

Reggel elhatároztam, hogy ma nem főzök. Erre tessék. Merthogy közben kitaláltam, mit csináljak a kertben már beérett cuccokból. Volt paradicsom, pár igen kisméretű padlizsán, paprika, ilyenek. De önmagában egyik sem elég semmire.
Pedig a paradicsomból inkább tésztára való szószt akartam kreálni sütés útján, de ahhoz kevés volt, így egy kence lett a végeredmény.
Miközben kelt a kenyér.


MAGOS KENYÉR

300 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt
200 g kenyérliszt
20 g élesztő
300-350 ml tej
1 tk nádcukor
100 g magkeverék – napraforgó-, szezám-, lenmag
1 tk só



A tejet felmelegítjük, elkeverjük benne a cukrot és az elmorzsolt élesztőt, kevés lisztet szórunk a tetejére és letakarva hagyjuk felfutni.
Közben a liszteket egy tálba tesszük, hozzáadjuk a sót, mélyedést csinálunk a közepébe. Ha az élesztő felfutott, a liszthez öntjük, összekeverjük. Konyhai pulton vagy lisztezett deszkán kidagasztjuk.
A tálba tesszük a cipóvá alakított tésztát, meglisztezzük, letakarjuk és 2 órán át kelesztjük.
Ha megkelt, kiszedjük a tálból egy lisztezett felületre, kicsit megdögönyözzük, széthúzzuk a tésztát, egyenletesen rászórjuk a magokat, feltekerjük és cipóvá alakítjuk. Meglisztezzük a tetejét, két helyen éles késsel megvágjuk és langyos helyen hagyjuk pihenni 45 percet.
A sütőt 200 °C-ra előmelegítjük. Amikor betesszük a kenyeret, az alsó tepsibe öntünk egy kis vizet, hogy gőz fejlődhessen.
A kenyeret kb. 40-45 perc alatt készre sütjük. Kivesszük a sütőből és letakarva hagyjuk kihűlni.


ŐSZI SZENDVICSKRÉM

100 ml olívaolaj
1 fej lilahagyma
2 gerezd fokhagyma
1 db jalapeño
1 db pritamin paprika
4 db bébi padlizsán
1 db sárgarépa
5 db jókora Heirloom paradicsom
1 ek paradicsompüré
1 marék olívabogyó
1 marék bazsalikomlevél
1-2 ek zöld fűszer vegyesen – kakukkfű, oregánó, rozmaring
1 ek nádcukor
1 ek balzsamecet
1-2 tk durva só
¼ tk durvára tört bors



Előkészítjük a hozzávalókat: a paprikákat kimagozzuk, a paradicsomot és a padlizsánt meghámozzuk. Aztán mindent apró kockákra aprítunk. A megtisztított sárgarépát lereszeljük.
Az olajat felforrósítjuk egy serpenyőben és megsütjök benne a félbevágott és vékonyan felszeletelt hagymát és fokhagymát.
Hozzáadjuk a pritamint és a jalapeñót, addig sütjük, míg kivilágosodik. Hozzáadjuk a padlizsánt és a reszelt sárgarépát, tovább sütjük.
Aztán jöhet a paradicsom, a finomra aprított olívabogyó és a fűszerek, a cukor és a balzsamecet. Jól megkeverjük és addig főzzük mérsékelt tűzön sűrűn kevergetve, míg elpárolog az összes leve.

Read more...

Tengerimalac helyett

A cím nem üres vicceskedés. Tegnap azt hittem, meghalok, annyira kellett röhögnöm, amikor a barátnőm mesélt egy sztorit, miszerint egy távoli ismerős család elfogyasztotta az elhalálozott családi kedvenc tengerimalacot. Nyilvánvaló az aktus rituális jellege és egyébként is a tengerimalac Peruban igazi csemegének számit. De azért az első reakció – szó szerint fetrengve röhögés – után felmerülnek a kérdések. Tudták-e, mi volt a halál oka? Mert ha végelgyengülés, az hagyján. Na de! Betegség is lehetett!
Jó mindegy, azért remélem, nem lesz kis hazánkban bevett gyakorlat a kimúlt házi kedvencek tömeges fogyasztása. Bár... Megoldódna egy rakat probléma.
Nem tudtam jó ideig elszakadni a képtől, ahogy a család körbeüli az asztalt a kis tetem felett, majd jóízűen falatoznak. Vajon volt asztali áldás és/vagy búcsúszöveg?
Ja, arról sajnos nem tudunk, milyen megoldást választottak: sült, ragu stb. Én valamiért egybesültet vizionáltam.
És mindehhez hozzájött este Heston gótikus lakomája, szóval ilyen szempontból kissé szürreális nap volt.

Ehhez képest totál kispolgári körtés pitét sütöttem tegnap. A dolgok kiegyensúlyozzák egymást akaratlanul is.

KÖRTÉS PITE

A pitetésztához:
250 g finomliszt
175 g vaj
1 db tojás
1 ek nádcukor
½ ek víz

A töltelékhez:
85 g vaj
85 g keserű csokoládé
85 g nádcukor
¼ tk vaníliapaszta
3 db tojás
85 g darált mandula
2 ek rum

A tetejére:
4 db körte – hámozva, kimagozva
1 tk porcukor



A sütőt 180 °C-ra előmelegítjük.
A tésztához kis kockákra vágjuk a fagyos vajat és a többi hozzávalóval együtt robotgépben morzsásra forgatjuk. Aztán lehetőleg hideg felületen – a kánikulára való tekintettel – gyorsan összeállítjuk, lisztezzük a felületet és akkorára nyújtjuk, hogy egy 23 cm-es piteformát kitöltsünk vele.
Vaksütéssel 15 percig sütjük, aztán kivesszük a nehezéket és további 5 percre visszatesszük a sütőbe.
Közben a töltelékhez vízgőz felett összeolvasztjuk a vajat és a csokoládét. A tojások sárgáját habosra verjük a cukorral és a vaníliával. Belekeverjük a már lehűlt csokoládét és a mandulát, hozzáadjuk a rumot is.
Habbá verjük a tojásfehérjéket és a csokis masszába forgatjuk. Az egészet a pitealapba simítjuk és a tetejét kirakjuk körteszeletekkel.
Visszatesszük a sütőbe és 45 percig sütjük. Még melegen megszórjuk porcukorral.


Read more...

Hal zöldségekkel

Ihletem nem sok, szóval locsifecsi nem lesz, csak recept. A neve is tükrözi a fantáziátlanságomat, ami remélem, nem tart örökké. De inkább ez, mint valami valamilyen ágyon, bleh.

HAL ZÖLDSÉGEKKEL

6 szelet pangasius – vagy bármilyen fehér húsú hal
1 db nagyobb cukkini
500 g brokkoli
3 ek olívaolaj
¼ tk durvára tört zöld bors
2-3 ek lila és zöld bazsalikomlevél
2-3 ek lapra vágott mandula

A sütőt előmelegítjük 185 °C-ra.
Egy tűzálló tálat kikenünk 1 ek olívaolajjal.
A cukkinit megmossuk, a szár felőli végét levágjuk, majd hosszában félbe. A középső szivacsos részt kiszedjük egy karalábévájó segítségével, kidobjuk, aztán a többit kb. 1 cm vastagra szeleteljük.
Egy serpenyőben felforrósítunk 1 ek olajat, a cukkiniszeletek mindkét oldalát pirosra sütjük, a tűzálló tálba rakjuk.
Közben egy fazékban vizet forralunk, megsózzuk és a brokkolit rózsáira szedve beledobjuk 2 percre, leszűrjük és szintén a tálba rakjuk. A zöldségeket fűszerezzük sóval és borssal.
A halszeleteket besózzuk, borsot is szórunk rá, majd a zöldségekre fektetjük. Rárakjuk a széttépkedett bazsalikomleveleket és a mandulát, meglocsoljuk a maradék olajjal.
A tálat lefedjük alufóliával és ½ órára betesszük az előmelegített sütőbe. Ezután levesszük a fóliát, visszatesszük és még sütjük legalább 15 percet, a mandula piruljon aranybarnára.

Így magában is elég 3-4 személynek, de ha esetleg hatan lennénk, mire kivesszük a sütőből, gyorsan készítsünk hamis krumplipürét – merthogy még vaj sincs itthon épp: a kockára vágott krumplit annyi lefölözött tejben főzzük meg, amennyi éppen ellepi. Sózzuk, borsozzuk, majd törjük össze, adjunk hozzá finomra vágott snidlinget.


Read more...

Még egy kávés

Egyre több cucctól nem tudok elszakadni a konyhában, újabban a fűszerként használt kávé lett ilyen. Mi mást süthettem volna anyunak a névnapjára, mint egy kávés süteményt?

HABOS KÁVÉS PITE

A pitetésztához:
175 g liszt
110 g vaj
1 ek cukor
1 db tojássárgája
½ narancs reszelt héja
1 ek narancslé

A töltelékhez:
350 ml tej
2 ek darált kávé
4 ek kukoricakeményítő
80 g nádcukor
¼ tk vaníliapaszta
4 db tojássárgája
1 ek narancsvirágvíz
15 g vaj

A tetejére:
3 db tojásfehérje
¼ tk borkő
100 g nádcukor
2 ek lapmandula
1 ek nádcukor



A tésztához a hideg és kis kockákra vágott vajat összemorzsoljuk a liszt és a cukor keverékével. Aztán hozzáadjuk a tojássárgáját, belereszeljük a narancshéjat és beleöntjük a narancslevet. Gyorsan összeállítjuk a tésztát és folpackba csomagolva 15 percre betesszük a hűtőbe.
A sütőt bekapcsoljuk, 200 °C-ra állítjuk.
A tésztát kinyújtjuk és egy 23 cm-es piteformába fektetjük, az oldalához nyomkodjuk a tésztát. A tészta alját megszurkáljuk egy villával. Vaksütéssel sütjük 15 percig, majd kivesszük a nehezéket és még sütjük további 5 percig.
Közben elkészítjük a tölteléket: 200 ml tejet felforrósítunk és beleszórjuk a kávét, hagyjuk állni 5 percig. Közben a maradék tejben csomómentesre keverjük a keményítőt és a cukrot, feltesszük a tűzre. Hozzáöntjük a leszűrt kávás tejet és a narancsvirágvizet, felforrósítjuk. A tojássárgákat felverjük és apránként hozzákeverjük a forró kávés tejes cuccot. Az egészet visszaöntjük az edénybe, feltesszük a tűzre és alacsony hőmérsékleten állandóan kevergetve felforraljuk, puding sűrűségűre főzzük. Lehúzzuk a tűzről és belekeverjük a vajat.
A pitét kivesszük a sütőből. Mire a a töltelék kész lesz, egy kicsit hűlni fog már. Beleöntjük a tölteléket.
A tojásfehérjéket a borkővel kemény habbá verjük, majd apránként adagolva a cukrot tovább verjük, míg szép fényes kemény hab lesz belőle. Rákanalazzuk a töltelék tetejére, de ne simítsuk el.
Megszórjuk a mandulával és az 1 ek nádcukorral, visszatesszük a már 175 °C-ra állított sütőbe. Süssük 35 percig, amíg a hab szép színt kap.
Vegyük ki a sütőből, hagyjuk a formában kicsit hűlni, aztán vegyük ki a formából, tegyük egy szép tálra. Langyosan és hidegen is tálalhatjuk.


Read more...

Befőzések között

A lekvározások közepette azért néha enni is kell. Vannak ilyen vega korszakaim, ezek a fogások általában a mi van a hűtőben és a kamrában módszerrel születnek.

ZÖLDBAB CURRY

350 g zöldbab
2 ek olívaolaj
2 db shalott
1 gerezd fokhagyma
1 db chili
1 ek madras curry
só, bors
¼ csésze kókuszkrém
¾ csésze gersli
1½ csésze víz
1 marék petrezselyem

A bab szár felőli végét levágjuk, majd 2 cm-esre daraboljuk.
Egy serpenyőben felforrósítjuk az olajat, rárakjuk a vékonyan felszeletelt hagymát és fokhagymát meg a felaprított chilit. Pár percig pirítjuk. Belekeverjük a curry-t, aztán azonnal rádobjuk a babot, kicsit összekeverjük.
A gerslit folyó hideg vízben megmossuk, leszűrjük és a serpenyőbe szórjuk, elkeverjük. Rátesszük a kókuszkrémet, ráöntjük a vizet és lefedve 15-20 percig pároljuk, vagy amíg a gersli megpuhul.
Tálalás előtt belekeverjük a felaprított petrezselymet.

Read more...

Mit együnk?

Néha igazán tudok azon szenvedni, hogy mi a fenét együnk. És egyben mi a fenét főzzek. Ilyenkor születnek a hasonló kaják. Egy szintén mivanitthonösszedobjuk típusú.
Ez példátlanul egészségesre sikerült. Úgy látszik, nem múlt el hatástalanul a mostanában kínomban való tévépaprika nézés. Az az adó egy csoda. Konkrétan, ha valaki az ott elhangzottak alapján szeretne reprodukálni egy ételt, hiábavaló fáradság. Nem lehet. Oltári baromságokat hordanak össze, ha éppen nem hagyják ki a felét a hozzávalóknak.
Külön rosszul esett az izlandi 6 részes sorozat rettenet fordítása, merthogy nagyon inspiráló és érdekes ételeket lehetett egyébként látni. Inkább feliratoznának, mert akkor legalább az eredeti szöveg alapján lehetne követni, ki mit mond. Megjegyzem, sokkal olcsóbb, mint a szinkron. Persze akkor is kéne tudni a fordítónak történetesen angolul, magyarul és még az alapanyagokhoz is értsen... Hja, kérem, az élet nem egy habos torta.


SÜLT CÉKLÁS TÉSZTASALÁTA

500 g cékla
1-2 ek olívaolaj
1-2 ek balzsamecet
2 ág citrom illatú kakukkfű
2 ág oregánó
2 gerezd fokhagyma
1-2 csipet római kömény
só, bors
250 g tészta – teljes kiőrlésű tönkölylisztből
80 g feta

Egy tepsire nagyobb darab alufóliát teszünk legalább két rétegben.
A céklát megmossuk, meghámozzuk, kockára vágjuk és a fóliára rakjuk, a darabok közé tesszük a megtisztított fokhagymát is. Meglocsoljuk az olajjal és a balzsamecettel, megszórjuk sóval, borssal, a római köménnyel, rátépkedjük a zöld fűszereket, kicsit összeforgatjuk.
A fóliából batyut formázunk úgy, hogy a gőz ne tudjon sehol kijönni, majd betoljuk 1 órára a 190 °C-ra előmelegített sütőbe.
A tésztát sós vízben megfőzzük, leszűrjük. Hagyjuk kicsit hűlni egy tálban. Aztán hozzákeverjük a céklát az összes levével együtt és langyosra hűtjük.
Tálaláskor fetasajtot morzsolunk rá és megszórjuk egy kevés kakukkfűlevéllel.

Read more...

Bodza és nektarin

Itt van a bodza szezonja, érdemes szedni belőle nagyobb mennyiséget és befőzni. Ugyan rettentően hamupipőkemunkának tűnhet az apró bogyók leszemezése, de koránt sem az. Meglepően gyorsan megy. Főztem lekvárt és sütöttem sütit is belőle.



BODZÁS-NEKTARINOS SÜTEMÉNY

200 g vaj
200 g nádcukor
4 db tojás
1 tasak Bourbon vaníliás cukor
200 g liszt
1½ tk sütőpor
3 db nektarin
200 g bodzabogyó
2-3 ek jégcukor
2-3 tk porcukor



A sütőt 190 °C-ra előmelegítjük, egy 30 x 30 cm-es szögletes tepsit kibélelünk sütőpapírral
A puha vajat habosra verjük a cukorral és a vaníliás cukorral. Egyenként hozzáadjuk a tojásokat, azokkal is kikeverjük. Majd hozzáadjuk a sütőporral átszitált lisztet és simára keverjük. A masszát a tepsibe simítjuk.
Kirakjuk a tetejét a felszeletelt nektarinnal, a nektarinok közé szórjuk a bodzát, és az egész tetejére szórjuk a jégcukrot.
Az előmelegített sütőben kb. 45 percig sütjük (tűpróba).
Kivesszük és még melegen meghintjük kevés porcukorral.

Read more...

Lekvárkísérletek 2.

Az újabb kísérlet is fügéből készült, kézenfekvő, ha az embernek akkor fügefája van, mint nekünk. És közben beleszerettem a kávés cuccokba is. Jó, nem volt nehéz. Az az érdekes a kávés édességekkel, hogy azt hihetnénk, sokkal több édesítő kell beléjük. Nem így van, szerintem a kávé kiemeli az édes ízt.
A múltkor főztem egy kávés őszibarackdzsemet, már pótolni is kell.
Kávéval már párosítottam fügét, egy pofonegyszerű desszert volt, szóval ez az ötlet sem igazán új. A kávé és a kardamom is jól elvannak egymással. Érdemes kipróbálni kardamomot keverni az őrölt kávéba, mielőtt espressót főzünk, pár csepp tejszínnel nagyon finom.
A babérlevelet meg nemcsak savanyúságba meg hüvelyesekhez érdemes használni.



KÁVÉS-KARDAMOMOS FÜGELEKVÁR

600 g füge
150 ml espresso
125 g nádcukor
¼ tk tört kardamommag
½ tk vaníliapaszta
1 db babérlevél

A fügét óvatosan megmossuk, levágjuk a szárát, majd apró kockákra vágjuk.
Egy edényben elkeverjük a kávét és a cukrot, felfőzzük, aztán hozzáadjuk a darabolt fügét, a vaníliát, a kardamomot és a babérlevelet. Állandó kevergetés mellett közepes tűzön sűrűre főzzük a lekvárt nagyjából ½ óra alatt. Ha elég sűrű, kivesszük a babérlevelet és kis üvegekbe töltjük.

Read more...

Lekvárkísérletek 1.

A fügéről a nyári adag már leérett, de ha jó idő lesz, szeptember végén elképesztő mennyiséget tudunk majd szüretelni.
Mostanában inkább kísérleti mennyiségeket készítek így dzsem meg lekvár fronton. Ugyanis többen arra biztatnak, hogy csináljak egy lekvárboltot. Lenne benne fantázia, nem mondom. De azért elég sok tervezést igényel egy ilyesmi üzlet. Főleg a jó alapanyag beszerzése kérdéses mindig.
A lehető legegyszerűbb recepteket próbálom kikísérletezni, a sok hozzávaló csak bonyolít és a rizikófaktort emeli.
Szerencsére van kóstolóbrigád, anyu barátnői nagy lelkesedéssel végzik ezt a feladatot. Úgy gondoltam, ez az első lépés az üzlethez, a közvéleménykutatás.

A füge számomra egyébként rettentő tömény gyümölcs, nem tudok rá jobb szót. Mindenképpen kell valami, ami vagy lazítja – másik savasabb gyümölcs – vagy valami, ami más dimenziót ad neki. Szerintem ilyenek a diófélék és az olajos magvak. Ez utóbbi esetben ugye lazításról szó nem lehet, mert a töménység csak fokozódik, de az íznek viszont jót tesz.
(A dióféléket annyira nem csípem, ha választani lehet, akkor mandula, kesudió vagy a paradió, de a többit annyira nem szeretem. Látszik is, szinte soha nem használok mogyorót, diót is nagyon ritkán. Ha igen, akkor is inkább sósan.
Tudom, többeket elborzasztott már, amikor hangot adtam a mogyoróvajjal szembeni érzéseimnek, de a világból lehet vele kiüldözni. A pekándiónak meg már a nevét is utálom. És amikor meglátom a vajas cukorszirupban forralt pekándiót pitébe töltve, na az a borzalom órája.)

Így lett az alábbi lekvár szezámmagos.

SZEZÁMOS FÜGELEKVÁR

1 kg füge
150 g nádcukor
200 ml víz
½ citrom reszelt héja és leve
4 ek pirított szezámmag

A füge szárát levágjuk, majd apró kockára vágjuk. Egy edényben a vizet a cukorral felfőzzük, hozzáadjuk a fügét és a citrom héját meg a levét. Kevergetve sűrűre főzzük. Ez nagyjából 40-45 perc, a vége felé állandóan kevergetni kell, különben leég.
Közben szárazon világosra pirítjuk a szezámmagot, és amikor a lekvár megfelelő sűrűségű, belekeverjük. Azonnal kis üvegekbe töltjük.

Read more...

Körte

Van itt egy ismerősünk, akinek jó nagy kertje van, de sajnos az egészségi állapota nem engedi, hogy túl sokat dolgozzon benne. Viszont a gyümölcsfái teremnek doszt. Leszedni sem nagyon tudja a több mázsa körtét, cseresznyét, meggyet vagy majd a birsalmát és naspolyát, nem még esetleg a földről felszedegetni.
Ezért aztán annak fejében, hogy kicsit összetakarítjuk nála a hullott és már nem használható gyümölcsöt, mindent nekünk ajándékozott.
Utoljára körtét szedtünk nála. Hogy érzékeltessem a mennyiséget, kb. 20 perc alatt nagyjából 80 kg körtét tudtunk ládába rakni. Ezt a fát még a nagypapája ültette kifejezetten azzal a céllal, hogy jóféle pálinkát főzzön belőle. A nagypapa már régen nem él, de a célja megvalósult.
Azért jutott egy kis dzsemre is...


TÁRKONYOS-VANÍLIÁS KÖRTEDZSEM

1 kg körte – tisztán mérve
150 g szőlőcukor
1 tk vaníliapaszta
¼ tk finomra vágott tárkony

A meghámozott körtéből kivesszük a magházat, a húsát kis kockákra vágjuk, egy edénybe tesszük. Belekeverjük a szőlőcukrot és a vaníliát, 30-35 perc alatt közepes tűzön besűrítjük.
Lehúzzuk a tűzről, belekeverjük a tárkonyt és kis dzsemes üvegekbe töltjük.

Read more...

Barackok

Van itt nem messze tőlünk egy gazdaság, amely egyben gyümölcsgén-bank is. Újabban oda járunk mindenféléért, akkor is, ha nem eltenni akarunk, hanem csak enni, szerencsére bármilyen kis mennyiséget is hajlandók adni. Olcsóbb, mint a piac, lehet válogatni, kedvesek az intézkedő nénik, a gyümölcs kiváló minőségű. Szóval minden együtt van.
Múlt szombaton megint ott jártunk és vettünk egy pár kiló őszibarackot meg nektarint kifejezetten kóstolási szándékkal.
Mindenesetre azért is érdemes sokszor menni, mert a vásárló közönségen be lehet pisilni a röhögéstől. A múltkor például egy néni azon vekengett, hogy mikor szedték a nektarint. Merthogy ez hideg. Mondom neki, ja, persze, hogy hideg, elvégre ez egy hűtőház. Na, jó, jó, de mikor szedték? Mondom neki, tavaly. Erre telerakta a vödrét. Szerintem nem hallott, vagy nem tudom. De most tényleg, valóban azt gondolja, úgy is, mint másik vásárló, tudom?!
Aztán ott vannak az izgulósok. Akik azt hiszik, nem marad nekik gyümölcs, csak ha kapkodnak. Olyanannyira, hogy gurul a sárgabarack mindenfelé. Hadd törjön, ja.
Persze az ellenpólus is megjelenik: aki szarakodik. Jó, értem én, hogy nem hajt a tatár, meg nem tartja fel a sort a pénztárnál vagy ilyenek, na de a fél napot sem akarnám ott tölteni.
És esznek, banyek! Ezt is értem, az van ingyen, amit megeszel.
Bevezetném a méredzkedést be- és kilépéskor. Hogy fel lennének háborodva.

Egyébként nem tudom, más hogy van vele, de nekem van egy-két fejlövésem a barackokkal kapcsolatban. Például az a fixa ideám, hogy a fehér húsú barack meg nektarin sokkal finomabb. De mindegyiknél nagyon utálom, ha a magja szétjön, amikor kettéveszem a gyümölcsöt.
Ez a fehér hús izé szerintem onnan eredeztethető, hogy annak idején gyerekkoromban mindig a keresztanyám anyukájától kaptuk/vettük az őszibarackot, svábok voltak és gyümölcstermesztéssel foglalkoztak Budakalászon. Azóta sem ettem olyan finomat. Régen tényleg minden jobb volt.


Elkezdett érni a füge, így ma megpróbáltam reprodukálni egy dzsemet, amelyet évekkel ezelőtt készítettem, még a kézzel írkálós őskorszakban csináltam. Mármint kézzel kötött könyvbe. Tintával. Mártogatós tollal. Hja, akkor még volt ilyenre időm, de főleg energiám. Egyébként meg még gépem sem volt, nemhogy netem. Igaz, akkor nem is volt az általános. Biztos azért értem rá annyira...



FÜGÉS NEKTARINDZSEM

1,2 kg fehér húsú nektarin – magozás után mérve
300 g füge
200 g nádcukor
1 tk vaníliapaszta
1 tasak Haas 3:1 zselésítő
4 ek whisky

A gyümölcsöket megmossuk, a nektarint kimagozzuk és a fügével együtt kis kockákra vágjuk. Beleszórjuk egy lábosba, rászórjuk a zselésítőt, elkeverjük. Ezután hozzáadjuk a cukrot és a vaníliát, elkezdjük főzni. Ha felforrt, alacsony hőmérsékleten kb. 20-25 percig főzzük. Állandóan kevergetni kell, mert a füge miatt könnyen lekap.
Ha kész, azaz kellően sűrű, lehúzzuk a tűzről, belerakjuk a whisky-t, elkeverjük, majd a dzsemet kis üvegekbe töltjük.



Főztem egy másikat is, mert Napmátka pénteken a fügeszedés árnyékában a fülembe rakta a bogarat, miszerint kávés dzsem...

RUMOS-KÁVÉS ŐSZIBARACKDZSEM

1,3 kg sárga húsú őszibarack – tisztán mérve
200 ml esspresso
400 g nádcukor
1 tk vaníliapaszta
1 tasak Haas 3:1 zselésítő
3 ek Bacardi 151°

Az őszibarackot meghámozzuk – ha nem lehet csak úgy simán lehúzni a héját, forró vízbe mártjuk – majd kimagozzuk. A húsát kis kockákra vágjuk, egy edénybe rakjuk, belekeverjük a zselésítőt. Hozzáöntjük a kávét és a cukrot, alaposan megkeverjük.
Elkezdjük főzni és alacsony hőmérsékleten addig főzzük a dzsemet, míg bőrösödni kezd a teteje és elfőtte a habját. Ez nagyjából 25-30 perc.
Lehúzzuk a tűzről, belekeverjük a rumot, majd kis üvegekbe töltjük.



Az van ezzel a dzsemmel, hogy zseniális. Biztos béna, hogy így dicsérem a saját kreálmányom, de kb. manna.

Read more...

Paprikalekvár

Tavasszal találtam valahol jalapeño magot, aminek marhára megörültem, mert régi vágyam füstölt paprikát készíteni. Amire egyébként több fűszerrel egyetemben konkrétan rá vagyok kattanva.
Először az volt a terv, hogy ráveszem aput egy kis házi füstölő legyártására, de eddig sajnos sikertelenül. Ami ugye azért is lenne nagyon jó, mert akármennyi paprika terem, nem ciki szórakozni vele. Meg hát minden mást is tudnék vele füstölni. Például kacsamellből szeretnék készíteni sonkát, pácolással, aztán füstölni kéne. Meg fokhagymát, ilyesmi...
Igen ám, de úgy tűnik, kevés jalapeñót ültettem. Azt hittem, a négy növény produkál majd annyit, hogy már nem kínos megjelenni a közelben tevékenykedő füstölő bácsinál.
Egyelőre így néz ki. Jó, mondjuk, kicsit már nagyobbak, mert a kép múlt heti. Mindegy, azért még reménykedem, hátha lesz legalább 20 db, az a lélektani határ, amivel már elindulok itthonról. Szóval most egyelőre bizonytalan a saját cucc sorsa.


Az egész eszmefuttatás csak azért volt, mert ma paprikalekvárt készítettem, a hazai közvéleménykutatás alapján inkább sós lett. Furcsán néztek az édes változat felvázolása közben.


PIKÁNS PAPRIKALEKVÁR

1,5 kg kápia – 900 g lett a grillezés és tisztítás után
100 ml olívaolaj
1 nagy fej lilahagyma
3 gerezd fokhagyma
2 db ecetben eltett jalapeño – kimagozva
10 g zselésítő
1 ek aszaltparadicsom-krém
1 ek sűrített paradicsom
½ tk durvára tört bors
2 ek nádcukor
1½ ek só
½ tk őrölt füstölt csípős paprika (Pimentón de la vera Picante)

A kápiát lemossuk és grillre rakjuk. Többször megforgatva addig sütjük, míg a héja már néhol feketedik. A paprikákat egy üvegedénybe tesszük, rárakjuk a fedelét, és addig hagyjuk így állni a saját gőzében, míg kezelhető hőmérsékletűre hűl.
Ezután lehúzzuk a héját, kiszedjük a csumáját és eltávolítjuk az összes magját lehetőleg úgy, hogy a kicsorgó leve ne vesszen kárba. A húsát felcsíkozzuk.
A hagymát megtisztítjuk, durvára vágjuk, a fokhagymát felszeleteljük és megpároljuk a felforrósított olajon. Lehúzzuk a tűzről, belerakjuk a kápiát a felfogott levével együtt, rászórjuk a zselésítőt és elkeverjük.
Aztán visszatesszük a tűzre, átforraljuk. Kevergessük folyamatosan.
Belerakjuk a az összevágott jalapeñót a többi fűszerrel együtt és simára turmixoljuk.
Állandó kevergetés közben – különben köpköd – még 2-3 percig főzzük, aztán azonnal kis üvegekbe töltjük.
Az üvegeket 5 percre fejre állítjuk.

Read more...

Levendula, barack, szülinap

Ma van a születésnapom, kicsit kerek, de még nem teljesen.

Van egy pár alapvetés, már ami a párosításokat illeti, vegyük például az eper-bazsalikom meg a kajszibarack-levendula párosokat. Na, ma megvolt a kajszi is meg a levendula is, de mégsem együtt. Viszont egymás után.
Délelőtt ebédeltünk tatár bifszteket, merthogy dög meleg van, nem várjuk meg azt az időt, hogy már ne lehessen létezni a teraszon. Az ebédidő meg náluk már ilyen. A hangulat pedig mindenek előtt. De azért kicsit feldobtuk a meleget levendulás pezsgőkoktéllal. Állandó szereplő lesz, nem kell hozzá semmiféle születésnap meg ilyen béna ürügyek.


Aztán következett egy igen jóképű barackos süti. Semmi parádé, egyszerűség rulez! Mert ugye van ez a hőség, csak szimpla dolgok, érezhesse mindenki jól magát, elvégre az én születésnapom van, az meg legyen mindenki számára egy vidám nap.
Nekem például azért is vidám kis nap volt, mert tök cuki bloggertársaim vannak, akik gondolnak rám. És ellátnak a jókívánságaikkal.

SÁRGABARACKOS SÜTI

200 g vaj
200 g nádcukor
4 db tojás
1 tasak Bourbon vaníliás cukor
200 g liszt
2 tk sütőpor
½ tk őrölt kardamom
15 szem kajszibarack

A sütőt 185 °C-ra előmelegítjük, egy 30 x 30 cm-es tepsit kibélelünk sütőpapírral.
A puha vajat habosra verjük a cukorral és a vaníliás cukorral, a tojásokat egyenként keverjük bele. Majd a sütőporral és a kardamommal elkevert liszttel dolgozzuk sima tésztává.
A masszát a tepsibe simítjuk, aztán kirakjuk a félbevágott és kimagozott barackokkal.
Az előmelegített sütőben 45 perc alatt készre sütjük, amikor kicsit hűlt, megszórjuk porcukorral.



Már annyit gondolkodtam ezen a dolgon, miszerint hogy érdemes receptet írni. Mármint hányadik személyben vagy mi. Az a baj, hogy ez az egyes/első kissé agresszív meg túlontúl individuális. A többes/elsőt meg Bede Róbert (akit kikérek magamnak, ahogy a virsli ujjaival tapicskolja a kajákat, az rettenet, és ez lenne még a legkisebb gond vele) amortizálta le. De talán amíg nem írkálok olyanokat, hogy mit csináltam a „levesünkkel” meg a „tésztánkkal” – ígérem, nem fogok – mehet így. Tehát váltok.

Read more...

Még mindig ribiszke

Maradt egy kevés ribiszke még mindig a befőzés, mélyhűtőbe pakolás után is. Mi más lehetne vele, mint süti vagy torta, ugye,

RIBISZKÉS SAJTTORTA

Az alaphoz:
50 g vaj
50 g nádcukor
1 db tojás
½ tk vaníliakivonat
50 g liszt
½ tk sütőpor

A krémhez:
300 g krémsajt
200 g crème fraîche
85 g nádcukor
1 tk vaníliakivonat
125 ml tejszín
1 tasak Dr. Oetker zselatin fix

A tetejére:
piros és fekete ribiszke
1 tasak Dr. Oetker piros tortazselé


A sütőt 180 °C-ra előmelegítettem, egy 17 cm-es kerek kapcsos tortaformát kikentem vajjal.
Az alaphoz a puha vajat habosra kevertem a cukorral és a vaníliával, hozzáadtam a tojást, majd a sütőporral elkevert lisztet és sima tésztáva dolgoztam. Belesimítottam a formába, 30 perc alatt készre sütöttem. 
Hagytam a formában kihúlni, aztán egy tálra raktam és tortakarikát tettem köré
A krémhez a szobahőmérsékletű sjatkrémet habosra kevertem a crème fraîche-sel és a cukorral, hozzáadtam a vaníliát is. A tejszínt habbá vertem. A zseltinport a sjatkrémbe kevertem, aztán beleforgattam a tejszínhabot is. Betettem a hűtőbe 1 órára.
Közben leszemeztem a megmosott ribiszkét, aztán kiraktam vele a torta tetejét, rácsorgattam a tortazselét (tasakon levő utasítás szerint készítettem el), és visszatettem a hűtőbe 2 órára.

Elment volna július 4-ei sütinek is a színei miatt.

Read more...

Hűtőkaja

Adva van ugye a feladat, vacsora kell. Igen ám, de az az érzet, hogy nincs itthon semmi. Aztán az ember belenéz a hűtőbe és talál ezt-azt. Túrót, pár szelet sonkát, ilyesmit. Meg egyébként is cukkini túltengés van éppen a szomszédnál, tehát az is van. Ugyan már méreten felüli, de nagyon zsenge.
Szóval töltött cukkini.

TÖLTÖTT CUKKINI

2 db nagyobb cukkini
6-8 szelet sonka
100 g túró
100 g sajt – vegyesen
1 db tojás
só, bors
2-3 ek friss oregánó, borsikafű
2 ek metélő fokhagyma összevágva
2 ek zsemlemorzsa

A cukkiniket megmostam, levágtam a két végét, aztán hosszában félbe és kivájtam karalábévájóval úgy, hogy nagyjából ½ cm maradt körben. Egy tűzálló tálba raktam, a sütőt pedig előmelegítettem 185 °C-ra.
Ami kikerült a cukkinikből, durvára vágtam, szitába tettem és besóztam, hagytam addig kicsöpögni a levét, míg a többi cuccot összeszedtem a kertből és a hűtőből, apróra vágtam – zöld fűszerek és sonka, lereszeltem – sajtok, összekutyultam. Ez nagyjából 10 perc volt, utána kinyomkodtam a levét, hogy ne áztassa a tölteléket. Megsóztam a keveréket, hozzáadtam 1 ek zsemlemorzsát.
Nem baj, ha kissé sósabbnak érezzük, magukat a cukkiniket nem sózzuk meg, ellenben elnyaklanak sütés közben.
A masszát a cukkinikbe töltöttem, megszórtam a maradék zsemlemorzsával és 40-45 perc alatt világosra sütöttem.

Read more...
Related Posts with Thumbnails
Recepjeim, fotóim, egyéb írásaim kizárólag az írásos beleegyezésem után közölhetők más oldalakon vagy nyomtatásban. Ez alól kivételt képeznek azok a gyűjtőoldalak, ahol nem közlik az egész írást, hanem csak annak első pár sorát és a folytatásért a blogomra kattint az olvasó.

  © Blogger template Shush by Ourblogtemplates.com 2009

Back to TOP