Boldog új évet


KÍVÁNOK MINDEN KEDVES OLVASÓMNAK BOLDOG ÚJ ÉVET A BŐSÉG ASZTALÁVAL!


Pieter Claesz: Csendélet pulykahúsos pitével, 1627

Read more...

A kis vekni második élete

Úgy tűnik, így az év utolsó negyedére elég hülye meglepetésekkel szolgál az élet, most éppen a kazánunk tököl. Mikor, ha nem a −10-ben, ugye. Hol van fűtés, hol nincs, ugyanígy a meleg víz, és a kettő nem is egyszerre tűnik el, szóval izgi nagyon. Eddig két szerelő nézte meg, mindketten másra gyanakodnak. Az egyik kétezret emleget, a másik ötvenet a javításra. Hát, remélem, az előbbinek lesz igaza. És most már megvan a három, ami a házban elromolhat, szóval elég legyen.
Valamiért nem fogyott a karácsonyra sütött panettone, meg is szikkadt már, így pudingot sütöttem belőle.
Ilyesmit nem nagyon szoktam csinálni, mert nálunk nagyon-nagyon ritkán van kalács meg hasonló péksütemény, amelyekből az ilyen pudingokat érdemes készíteni.
A család szerint ezek után rögvest szikkadt kalácsokat süssek, hogy azonnal ilyen finomakat lehessen csinálni...
Értem én. Igazi hideg időkre való fogás, illatos, meleg, egy jó része ropogós, a többi meg puha, krémes. Nem vagyok egy pokrócba csavarodós, meleg vacokba bekucorodós valaki, de ez a puding ilyen hangulatot idéz.


PANTTONEPUDING

1-2 ek vaj
3 db tojás
4 ek nádcukor
1 tasak Bourbon vaníliás cukor
300 ml tej
250 ml tejszín

A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra, egy tűzálló tálat kikentem vajjal.
A panettonét hosszában félbevágtam, majd ezeket a negyedeket keresztben vékony szeletekre. Két-két szeletből kis szendvicseket készítettem: megkentem mindkét szeletet vajjal, majd vékonyan a lekvárral, öszeragasztottam és egymás mellé raktam a tálba. Felváltva raktam a sütőtök- és narancslekváros darabokat.
A tojásokat elhabartam a cukrorral és a vaníliás cukorral, hozzáöntöttem a tejet és a tejszínt, azokkal is simára kevertem, majd a kalácsdarabokra öntöttem az egészet.
Az előmelegített sütőben 45 percig sütöttem, míg szép aranybarna lett az összes kiálló csücsök.
Melegen, vaníliafagylalttal tálaltam.

Read more...

Téli lekvár

Kezdtem itthon nagyon kifogyni a fűszerekből, ezért tegnap elmentem beszerző körútra. Ugyanis S.-tól azt kaptam karácsonyra, hogy azért persze emberi keretek között maradva garázdálkodhatok, ahol csak szeretnék. Van egy süti, inkább mini Pavlova, amit nagyon szeretnék kipróbálni, viszont rózsaszínnek kéne lennie a végeredménynek, amihez ugye ételfesték kell. Amit persze nem kaptam.
Viszont gazdagabb lettem egy igazán negatív élménnyel az Ázsia boltban. Régen éreztem már magam üzletben ilyen kellemetlenül és kényelmetlenül. Igaz, nagyon régen nem jártam arra, de amilyen változásokat tapasztaltam főleg az eladók hozzáállásában, meglehetősen elkeserítő. A pénztáros csákót a végén már majdnem fejbecsaptam, de tényleg. Nem csinált semmi különöset a nyomorultja, de amilyen unottan és nyeglén álldigált ott, már igazán felbosszantott. Na most vettem jó pár kis zacskócska fűszert, de magától az nem jutott eszébe, hogy esetleg szatyrot is adjon... A halálom, amikor valaki azért sértődött, mert a munkahelyén kell lennie és munkaidőben el kell végeznie a feladatát.
Mondjuk, ő csak hab volt már a tortán, mert két nyanya meg azt az igazi szocreál eladót játszotta vagy testesítette meg, amitől a hátamon feláll a szőr. A konzoloknak dőlve beszélgettek jó hangosan a családjukról – nem tudom, kit sajnáljak jobban, őket vagy a családot –, aztán amikor a vásárlók többen lettek, nekiálltak létrával császkálni és pakolást terveztek a legzsúfoltabb részeken és nyilván halálba sértődtek, mert egyesek nem átallottak vásárolni, válogatni meg ilyenek. És egyébként is rengeteg alkalmazott van mindenütt, biztos sokat lopnak és próbálnak figyelni. Ezt értem, de gyakorlatilag megtöltik az üzletet, és a vásárlóknak nem sok hely marad.
Meg valahogy olyan lepukkant az az egész hely. Kiábrándító volt.
Aztán átmentem a Balassi Bálint utcába, de rózsaszín ételfesték ott sem volt, na tessék. Pedig hát...
Mindegy, de ott legaláb kedvesek meg jófejek. Például feltúrták nekem a fél üzletet, hátha találnak mini marshmallow-t. Éppen nem volt, de kaptam végre tonkababot. Meg még egy csomó jó dolgot. És egyébként ilyen alapfűszerekben egyáltalán nem drágábbak ázsiaiéknál, sőt.

Még karácsony előtt bukkantam egy német nyelvű blogra, ahol is találtam egy sütőtöklekvárt. Azóta vártam az alkalmat, hogy kipróbáljam, ma végre volt rá időm.
A blogon található recepthez képest változtattam: nem tettem bele annyi cukrot és citromlevet/savat, viszont több kókusztej került bele. Igen, került, mert most már tényleg szemüveg kéne, elnéztem a mennyiséget. De szerintem pont nem fog senkit zavarni.



KÓKUSZOS SÜTŐTÖKLEKVÁR

1 kg sütőtök – tisztán mérve
1 tk vaníliapaszta
1 csésze víz
400 ml kókusztej
2 csésze cukor
1½ tasak Haas 3:1 zselésítő
5 g citromsav
100 ml Malibu

A sütőtököt kis kockákra vágtam és a fazékban már felforrt vízbe raktam. Hozzáadtam a vaníliát, majd lefedve főztem 30 percig. Félidőben hozzáöntöttem a kókusztejet, újra lefedtem, és a tök teljes puhulásáig főztem. Figyelni kell, mert a kókusztej miatt kifuthat az egész.
Merülőmixerrel pürésítettem, hozzáadtam a zselésítővel elkevert cukrot, megkavartam és nagyobb lángon főztem még 2-3 percig.
Lehúztam a tűzről, beleöntöttem a Malibut, elkevertem és azonnal kis dzsemes üvegekbe töltöttem.
Finom krémes, kicsit „tömős”, már amilyen ugye a sütőtök, az illata nagyon jó és az íze a citromtól kissé pikáns is. Kicsit tartottam attól, hogy nagyon édes lesz – ezért sem akartam belerakni annyi cukrot –, de nagyon jól kiegyensúlyozott íze van.

Read more...

Karácsony

Erről majdnem el is felejtkeztem...




A kiskertben meg kibújt a hóvirág.

Read more...

A kis vekni kenyér

A panettone nagyjából annyit tesz: kis vekni kenyér. Nagyon változatos históriáját lehet olvasni mindenfelé.
Ennek a Milánóból származó hagyományos olasz karácsonyi süteménynek az eredete az ősi időkbe nyúlik vissza, még a Római Birodalom idejére. Egy bizonyos fajta kovászolt kenyeret édesítettek mézzel, állítólag ez lenne az alapja.
Mindenesetre ilyesfajta magasra kelt gyümölcskenyerek sokszor láthatók a zarándokokat ábrázoló alkotásokon. Meg nemcsak a zarándokok...

id. Pieter Bruegel: Eldorádó, 1567
Balra a megszegett kalács nagy valószínűséggel panettone, vagy legalábbis ahogy akkoriban ismerték.
És valószínűleg ezt a fajta kalácsot említi Bartolomeo Scappi mester a receptes könyvében, aki V. Károly ideje alatt pápák és császárok szakácsa volt.
Elsőként a ma ismert alakjában a 18. században említi Pietro Verri az írásaiban, de ő már a Pane di Tono, azaz luxuskenyér kifejezést használja. Jó, mondjuk, ő illuminátus elveket vallott, ezért ez a luxusozás.

A panettone aztán a 15. század vége felé Milánóból indult hódító útjára, a város egyik szimbóluma is lett. Születéséhez jó pár  legenda kötődik. Az egyik változat szerint az édes kenyeret egy szerelmetes nemes úrfi találta föl, aki beleszeretett egy szegény pék, bizonyos Toni lányába. Az ifjú, hogy megnyerje az apát, péknek adta ki magát. Leánykérőbe édes kenyérrel állított be, melyhez lisztet, élesztőt, tojást, mazsolát, kandírozott citromot és narancshéjat használt. A kenyér oly jól sikerült, hogy a fáma szerint Leonardo da Vinci jelenlétében tartották meg az esküvőt, az édességet pedig a pékmester apa után nevezték el pan di Toninak, azaz Toni kenyerének.
Egy másik történet szerint a panettone egy Toni nevű konyhafiú kreációja, amellyel szakácsát mentette ki szorult helyzetéből. A séf úr különleges édességgel készült egy ünnepi alkalomra, de valami sajnálatos malőr folytán az nem sikerült. Toni mentette meg a helyzetet a saját magának sütött édes kenyérrel, mely hatalmas sikert aratott a vendégek körében. A szakács hálából a fiú után nevezte el a süteményt.

Meglehetősen sok receptet megnéztem, ki hogyan készíti, majd ezt a magam ízlésére formált változatot sütöttem meg.



PANETTONE

400-450 g finomliszt
½ tk só
20 g friss élesztő
½ csésze tej
2 db tojás
2 db tojássárgája
6 ek cukor
1 tasak Bourbon vaníliás cukor
150 g vaj
60 g citronát
60 g oranzsát
½ csésze mazsola

A tetejére:
1 ek olvasztott vaj
1 ek lapra vágott mandula

A lisztet egy tálba szitáltam a sóval együtt.
A tejet kézmelegre melegítettem, belemorzsoltam az élesztőt, krémesre kevertem ½ ek cukorral. A liszt közepébe mélyedést csináltam, beleütöttem a két tojást, hozzáöntöttem az élesztős tejet, ujjal kicsit összekevertem és a lisztből annyit szórtam a tetjére, hogy betakarja a folyadékot. Letakartam és ½ órára meleg helyre raktam, hogy elkezdjen dolgozni az élesztő.
Amikor az élesztős folyadék már szivacsos volt, kis buborékokat vetett, beleraktam a két tojássárgáját, a maradék cukrot, a vaníliás cukrot és a puha vajat, majd összegyúrtam.
A tésztát addig dagasztottam, míg elvált az edény falától és a kezemtől is. Megeletősen lágy tészta volt az eredmény.
Lisztet szórtam a tetejére és letakarva 1½ órát hagytam kelni. De már csak mérsékelten meleg helyen, mert ha vajas tésztát teszünk túl melegre kelni, kiolvadhat belőle a vaj és szalonnás lesz a végeredmény.
Ezután megdögönyöztem a tésztát, finoman belegyúrtam a citrushéjakat és mazsolát.
Egy 17 cm ∅ kis kerek kapcsos tortaformába sütőpapírt tettem, hogy magasabb legyen körbe a perem, 20 cm. Ahol a sütőpapír két széle találkozott, össze is tűztem tűzőgéppel, hogy a kelő tészta ne nyomhassa szét.
Ebbe a formába raktam a kerek kis cipóvá formázott tésztát, majd letakarva hagytam kelni további 1 órát.
Közben a sütőt 190 °C-ra melegítettem elő.
A panettone tetejét megkentem olvasztott vajjal és kereszt alakban bevágtam a tetejét. Beraktam a sütőbe, sütöttem 20 percig, majd kivettem, újra megkentem a tetejét az olvasztott vajjal és megszórtam a mandulával.
A sütő hőmérsékletét levettem 180 °C-ra.
Visszaraktam a panettonét és sütöttem még 25 percig.
Amikor pirosra sült, kivettem, hagytam a formában hűlni 10 percet, majd tálra tettem.

Read more...

Ahol az ajándékok teremnek


Áldott és békés ünnepeket kívánok mindenkinek!

A Vladstudio szerint itt születnek az ajándékok.

Read more...

Ünnepi sütik

Az utóbbi hét nagyjából azzal telt, hogy megpróbáljam leredukálni az ünnepekre megsüthető sütikék, torták és kalácsok számát.
Falatnyi sütiket kell sütni, mert kell. Tortát is kell készíteni, mert apunak karácsonykor van a születésnapja. Kalácsfélét meg azért kell sütni, mert akarok. És még valahova majd a rum babát is be kell illeszteni. Még a végén megvan szilveszterre is a(z egyik) desszert...
A kicsi sütiknek minden évben nagy elánnal szoktam nekiállni, ami azt jelenti, hogy összegyűjtök egy regiment must have receptet. Aztán próbálok húzni. Először tíz lesz. Aztán megrémülök, hogy na ne már, hogy több napig a gyúrjak, nyújtsak, kiszúrjak stb. És így szokott lenni kettő, esetleg három cucc. És ez a pár cucc is meglehetősen egyszerűen elkészíthető. Ugyanis egyszer egy régi barátommal nekiálltunk sütni vagy 8 féle ilyen sütikét, valami doktorötkeres könyvből. Igazából mindegyik recept minősíthetetlen volt. Gyakorlatilag egy katasztrófa, ami azóta is kísért: a tészták kinyújtahatlanok voltak, morzsálódtak, törtek vagy ragadtak és kenődtek, mindegy, mennyi liszttel próbálkoztunk. Azt a könyvet tuti nem engedné át a teszten a két kanadai nőci.

Most tehát csak kettő készült.
Az egyik egy már remekül bevált keksz rozmaringgal.



A másik pedig rugelach. Igazából KicsiVú miatt van a rugelach. Mert ő hozott angyalkázni ilyet, és nagyon finom volt. És eszembe juttatta, hogy időtlen idők óta nem volt ilyesmi itthon.
A rugelach askenázi eredetű sütemény, a jiddis szó nagyjából azt jelenti, hogy kis csücsök vagy sarok. Most nem mennék bele további etimológiai fejtegetésbe, hogy mitől fejedelmi meg ilyenek.
Valószínűleg hanukai és tu bisváti sütemény, és az is nagyon valószínű, hogy eredetileg a szegények sütije volt. Annak idején nem volt nehéz hozzájutni a tejtermékekhez ezeknek a vidéki családoknak sem, ahogy az aszalt gyümölcsök és a diófélék is rendelkezésre állhattak.
A krémsajttal történő elkészítés leginkább amerikai találmány, korábban, a kivándorlás előtt inkább tejfölt vagy aludttejet használtak.
A töltelék gyakorlatilag szabadon választott, az a lényeg, tartalmazzon valamilyen olajos magvat: mákot, diót, mandulát. Valamilyen aszalt gyümölcsöt: mazsolát, aszalt szilvát vagy áfonyát. És természetesen valamilyen jóféle pikáns ízű lekvárt.
A receptnél KicsiVú tésztáját használtam, sót nem tettem bele, mert a krémsajtban volt gyárilag.



RUGELACH ÁFONYÁVAL ÉS MANDULÁVAL

A tésztához:
240 g natúr krémsajt
240 g vaj
6 ek cukor
300 g liszt

A töltelékhez:
250 g mandula
100 g aszalt vörös áfonya
1 db narancs reszelt héja
6 ek nádcukor

A tésztát javallot előző nap összeállítani. A szobahőmérsékletű krémsajtot és vajat habosra vertem a cukorral. Belekevertem a lisztet, simára dolgoztam és folpackba csomagolva hidegre tettem egy éjaszkára.
A töltelékhez aprítóba raktam a tisztítatlan mandulát az aszalt áfonyával, cukorral és a reszelt narancshéjjal. Apróra daráltam, majd összekevertem a dzsemmel.
A tésztát másnap négybe vágtam, amelyik darabbal éppen nem foglalkoztam, azt visszatettem a hűtőbe.
A tésztadarabokat tehát egyenként lisztezett deszkán kerekre nyújtottam és 16 cikkbe vágtam. Ezeket a kis cikkeket megkentem 1-1 tk töltelékkel, a szélesebb végéről feltekertem és sütőpapírral bélelt tepsire raktam. Legközelebb több dzsemet fogok a töltelékhez adni, hogy jobban kenhető legyen és egészen a tészta végéig el tudjam kenni, mert akkor lesz igazán látványos, ahogy a sülés közben kissé kifolyik a töltelék a tészta alól.
180 °C-ra előmelegített sütőben világosra sütöttem 20 perc alatt. Még forrón a tepsin megszórtam porcukorral.

Read more...

Könnyű halas vacsora akár az ünnepekre is

Már említettem a Kisütöttük karácsonyi különszámát, amely jótékony célokat szolgál. Én az alábbi recepttel próbáltam hozzájárulni ahhoz, hogy minél több embernek legyen kedve letölteni akár minimális adomány ellenében olyan gyerekeken segítvén, akik családjának nehézséget jelent a mindennapi rendes betevő előteremtése.

PÁCOLT PANGASIUS GRILLEZVE BABOS SALSÁVAL

A halhoz:
4 db nagyobb pangasiusfilé
3 gerezd fokhagyma
2 tk durva só
3 cm gyömbér
2 db lime reszelt héja
1 tk őrölt fahéj
1 tk őrölt kömény
1 tk durvára tört zöldbors
3-4 ek olívaolaj
1 csokor friss koriander

A paradicsomsalsához:
150 g vörös vagy fekete bab 1 éjszakára beáztatva
700 g paradicsom
1 db piros chili
1 csokor friss koriander
3 ek extra szűz olívaolaj
2 db lime leve
1 tk durva só
1 tk durvára tört zöldbors


Mielőtt a halat megsütöttem, bepácoltam – 1 órát állt a pácban.
Egy sütőlemezre sütőpapírt raktam és megkentem egy kevés olívaolajjal, ráfektettem a halszeleteket.
A páchoz egy nagyobb mozsárban a sóval pépesre törtem a fokhagymát. Hozzáadtam a hámozott és lereszelt gyömbért, a 2 db lime reszelt héját, a fahéjat és a köményt, a zöldborsot, a finomra vágott koriandert (a szárát is), valamint 1 ek olajat. Addig kevergettem a mozsártörővel, míg nagyjából egy pasztát kaptam. Majd egyenletesen rákentem a halszeletekre, utána letakartam folpackkal és hidegre tettem 1 órára.
A salsához hideg vízzel leöblítettem a babot és sima hideg vízben feltettem főni, nagyjából 40-45 perc alatt fő puhára fedő alatt. Leszűrtem és egy tálba raktam.
A paradicsomokat meghámoztam (a héjukat bevágtam kereszt alakban, aztán forró vízfürdőbe tettem pár percre, majd leöblítettem hideg vízzel – így könnyen le lehet húzni a héját), és felkockáztam, a babhoz adtam.
A még langyos bab és paradicsom keverékéhez adtam a sót, a borsot, a finomra aprított koriandert és a kimagozott chilit, majd az olajat, alaposan összekevertem, ráfacsartam a 2 db lime levét is. Hűtőbe tettem, míg a hal elkészült.
Ha a sütőnek van grillező funkciója, melegítsük elő és a legfelső rácson 15 perc alatt kész van a hal.
Légkeverésesben 260 °C-on 20 perc kell neki.
A forró halat a már jól lehűlt babos paradicsomsalsával tálaltam.

Read more...

Angyalkázós

Már a reggeli is...

Nem mondhatom, hogy nagy citrom fan lennék, nem eszem és nem is nagyon készítek citromos tortákat vagy desszerteket, főleg nem citromfagylaltot. Édességben főösszetevőként nem szeretem, ellenben ízesítőként nagyon szívesen használom bármibe.
De be kell látnom, hogy nagyon sokan igenis odavannak a citromos édességekért. Az angyalkázásra keresgéltem könnyen elkészíthető, de főleg könnyen szállítható dolgot. Elég sokan választottak pástétomot, gondoltam, nehogy belefulladjunk, akkor például én már azt nem vinnék.
Sütiből meg kekszből viszont sosem elég, így egy borsos-fűszeres aprósütemény mellett egy citromos kekszre esett a választásom, hogy megörvendeztessem a többieket. És hát így utólag én is nagyon örvendeztem. Merthogy ez a citromos keksz elképesztően finom. Nyilván megkóstoltam, akármit nem rakhatok a kedves bloggertársak elé.
Szoktam egyébként készíteni hasonlót naranccsal is, az se rossz az ünnepekre.

CITROMOS-MÁKOS KEKSZ

225 g vaj
3½ ek reszelt citromhéj
60 ml citromlé
1½ csésze cukor
1 tk vaníiapaszta
1 db tojás
2 csésze liszt
1 tk sütőpor
½ tk só
1 ek mák



A citromlevet egy kis edényben beforraltam a felére, lehúztam a tűzről, beleraktam a vaj felét és addig kevergettem, míg sima krém lett.
A vaj másik felét habosra vertem 1 csésze cukorral, 2 ek reszelt citromhéjjal és a vaníliával. Hozzáadtam a tojást és a citromos vajat, majd addig vertem, míg a krém kivilágosodott.
A lisztet elkevertem a sütőporral és a sóval, a citromos-tojásos vajkrémhez adtam, simára dolgoztam.
1 órára beraktam a hűtőbe dermedni.
A sütőt 190 °C-ra előmelegítettem, két tepsire sütőpapírt tettem.
A tésztából diónyi golyókat formáztam és a maradék citromhéjjal elkevert ½ csésze cukorba forgattam. Egymástól elég nagy távolságra leraktam a tepsikre. Egy pohár talpával ellapítottam a kekszeket és megszórtam a mákkal.
10-11 percig sütöttem az előmelegített sütőben.
A sütőből kivéve a tepsiben hagytam kihűlni, mert ha forrón nyúlkálunk hozzá, akkor egy nagy adag citromos morzsa lesz a végeredmény.

Read more...

Fürdőgolyók csokoládéból

Beindítottam a gasztroajándékok gyártását. Az az igazság, hogy mostmár elég sokan ilyesmit várnak tőlem ajándékba. Aminek én alapvetően örülök, mert úgy érzem, így nagyon könnyű dolgom van, nincs olyan, aki ne örülne egy trüffelnek, egy finom lekvárnak vagy egy chutney-nak
Ma találtam egy zseniális likőrreceptet, de sajnos az almapálinka elfogyott, vodka meg éppen nem volt itthon, de egyszer tuti megcsinálom.
(Annyira elegem van a nyomtatóból, csak akkor nem működik a dög, amikor kéne. Találtam nagyon helyes címkéket, direkt ilyen ajándékra valókat, erre már megint pont nincs elég festék.)

Ma főztem narancslekvárt. Annyi változtatással, hogy miután nem voltam hajlandó 5 órát főzikélni, raktam bele a végén 75 g pektint, a metódus egyébként ugyanaz. Ami különben szerintem direkt jót tett neki, mert így nem karamellizálódott a cukor a hosszú főzés során, sokkal frissebb az íze. A narancs is éppen megfelelő volt, nem túl édes, jó lédús darabok voltak és a héjuk sem volt vastag.
Aztán készítettem kétféle csokoládé „fürdőgolyót”. Nem mi fogunk tejben-vajban-csokiban fürdeni, hanem a golyók a forró tejben. Ugyanis a koncepció az, hogy ezekből a golyókból könnyedén lehessen forró csokit készíteni: 150-200 ml forró tej, beledobunk egy golyóbist és csak kavargatni kelljen...

CHILIS-VANÍLIÁS CSOKOLÁDÉ „FÜRDŐGOLYÓ”

150 ml tejszín
200 g étcsokoládé
1 tk vaníliapaszta
4 ek cukor
¹⁄₈ tk őrölt chili
3-4 ek porcukor

A tejszínt forráspontig hevítettem kevergetve a cukorral és a vaníliával, majd lehúztam a tűzről. A csokoládét apróra törtem és a meleg tejszínbe kevertem a chilivel együtt, majd addig kevergettem, míg szép fényes és sűrű, sima krém lett belőle.
Beraktam a hűtőbe 3 órára. Mielőtt a golyókat elkezdtem volna megcsinálni, beraktam 20 percre a mélyhűtőbe, mert elég képlékeny volt a massza, nem lett volna olyan könnyű vele dolgozni.
A csokoládékrémből teáskanállal szaggattam ki az adagokat, belehempergettem a tányérra kiszórt porcukorba és a két tenyerem között golyóvá formáltam.




NARANCSOS CSOKOLÁDÉ „FÜRDŐGOLYÓ”

150 ml tejszín
200 g étcsokoládé
1 db narancs reszelt héja
4 ek cukor
3-4 ek porcukor

A tejszínt szintén forráspontig hevítettem a belereszelt narancshéjjal. A csokoládét apróra törtem és egy kisebb tálba raktam. Majd rászűrtem a meleg tejszínt – a reszelt narancshéj már megtette a dolgát, a krémbe nem kell. Kevergettem, míg sima krém lett belőle.
A többi ugyanaz, mint a fentinél. A kinézetük is.
Tárolni a hűtőben kell, ha hosszabb ideig szeretnénk, akkor a mélyhűtőben érdemes.


A chilis-vaníliásat aztán rögtön ki is próbáltam, mennyire működik az ötlet. Ugyanis az edényből nem lehet kivakargatni az összes krémet – a narancsos edényke kitisztogatására volt másik jelentkező. Ő nem bajlódott tejjel meg ilyenek...
Tehát öntöttem az edénybe tejet és felmelegítettem. Aztán felhabosítottam, úgy öntöttem csészébe. Aztán szórtam rá pár mini marshmallow-t. Meg csokoládéforgácsot.
Hát, működik. Méghozzá remekül. A chili éppen csak annyira érezhető, hogy a végén egy kicsit melegít.

Read more...

Adománygyűjtés

Kedves olvasóim, már jó ideje látható a blog jobb oldalán a Kifőztük magazin karácsonyi adománygyűjtő száma

Száznál is több blogger fogott össze és recept-, valamint ajándékötletekkel segített megtölteni az egyébként havonta megjelenő magazin ezen különszámát.
Eddig 1 216 338,-Ft gyűlt össze.
Kérlek benneteket, ha tudtok, segítsetek elérni a célt: kerülhessen akár csak eggyel több kisgyerek asztalára rendes étel az ünnepekkor.
Nincs minimum összeg, így bárki, aki szeretne segíteni, megteheti. 



Read more...

A cékla dicsérete

Kiderült, hogy nálunk a családban mindenki szereti a céklát. Az is igaz, hogy meglehetősen sokoldalú zöldség, gyakorlatilag bármiben vagy bárminek felhasználható.
Az utóbbi időben elég sokféleképpen készítettem céklás ételt, hol köretként gránátalmasziruppal, hol főételként.
Legutoljára egy majonézes salátát csináltam sült hús mellé, az egyben főtt céklát egyben főtt krumplival és almával keverve.
De emellett készült igazi karácsonyi fűszerezésű változat is.
Ahogy a chutney-k általában, a következő recept is meglehetősen egyszerűen elkészíthető. A karácsonyi libasülthöz terveztem.
És nem mellesleg ajándékba. Kedves barátném, az egyik ajándékozott már áradozott róla, hogy szerinte mennyire finom.
Igazából múlt héten vasárnap is megállta a helyét, pedig akkor olyan vendégünk volt, akinek nem ismertem az ízlését így ételek terén. De ahogy meglátta a gyönyörűséges színű majonézes céklasalátát, nagyon megörült. Mondván, hogy egyike azon zöldségeknek, amelyet ugyan gyerekkorában utált, de most bármikor meg tudja enni. Ezért említettem neki, hogy van más is céklából, erre azt mondta, elő vele.

NARANCSOS CÉKLA CHUTNEY

1½ kg cékla
3 db alma
3 db narancs reszelt héja és leve
3 fej hagyma
2 ek mustármag
1 ek koriandermag
1 ek őrölt szegfűszeg
1 ek őrölt fahéj
700 ml vörösborecet
700 g nádcukor

A céklát és az almát hámozás után durvára reszeltem, egy nagyobb fazékba raktam. A hagymát tisztítás után durvára vágva a céklához adtam.
Rászórtam a fűszereket, ráreszeltem a narancs héját és ráfacsartam a levét, majd hozzáadtam a cukrot és az ecetet is. Alaposan elkevertem.
Közepes lángon 1½ óráig főztem, kevergetve, oda kell figyelni, mert könnyen lekap. Akkor jó, ha a cékla teljesen megpuhult és az egész besűrűsödött.
Kisebb üvegekbe töltöttem.
Érdemes eltenni 1 hónapig, hogy összeérjen, felbontás után pedig a hűtőben tároljuk.


GoodFood recept.

Read more...

Mandarin plusz mandula

Szintén a tegnapi „munkavacsorára” készítettem Nigella egyik ősrégi receptje alapján a sütit. Nagyjából tíz éve sütöm ezt, mert rém finom, faék egyszerűségű és elronthatatlan, kiszáradni képtelen. Amit konkrétan foglalkozni kell vele, az nagyjából 5 perc.
Meg az az igazság, hogy az a kényszerképzetem, amiben nincsen liszt, az csak könnyű sütemény lehet.

MANDARINOS MANDULATORTA

500 g mandarin – kb. 7-8 db kicsi
3 db kardamom
6 db tojás
1 csésze cukor
2⅓ csésze őrölt mandula
1 tk sütőpor
1 tk vaníliaesszencia


A mandarinokat megmostam, majd annyi vízben, amennyi ellepi őket, feltettem főni. Hozzáraktam a kardamomokat, és lefedve éppen gyöngyözve 2 órát főztem.
A sütőt előmelegítettem 190 °C-ra.
A mandarinokat keresztben kettévágtam, hogy az esetleges magokat kivegyem belőlük – ezekben történetesen egy sem volt.
Aztán aprítógépbe raktam, összetörtem.
Hozzáadtam a tojásokat, a cukrot, a vaníliaesszenciát, a mandulát és a sütőport, sima krémmé kevertem.
Egy kerek kapcsos tortaformába öntöttem a masszát, aztán 55 percig sütöttem (tűpróba).
Miután langyosra hűlt, tálra tettem és megszórtam porcukorral.

Éppen időben kaptam észbe, hogy ezt az árva megmaradt szeletet le tudjam fényképezni, azóta ez is eltűnt.

Read more...

Majdnem Ramsay-vacsora

Azért majdnem, mert csak ötleteket vettem Gordontól. Kivételesen megnéztem a karácsonyi cuccait valamelyik nap. Tudom, hogy rengetegen rajonganak érte, de engem kifejezetten idegesít. Zavaró, ahogy ugrándozik meg kapkod, és szerintem kicsit túl is kompenzál ezzel a fenegyerek imázzsal. Ettől mindig az az érzésem, hogy alapvetően egy tök bizonytalan csákó. És különben is már kiöregedett ebből az idétlen szerepből.
A kelbimbós receptje kifejezetten tetszett, mert itthon ellenállnak ennek a cuki kis zöldségnek – én nagyon bírom, hogy olyan, mint egy miniatűr kelkáposzta. De az ízét is szeretem. Viszont például anyu nem állhatja, mert szerinte folyton keserű. GR citromosan csinálta és gesztenyével, de én azt túl soknak találtam a gesztenye miatt. Ellenben ahogy tegnap elkészítettem, mindenkinek nagyon ízlett.

SÜLT CSIRKE DIÓS-NARANCSOS KELBIMBÓVAL

A csirkéhez:
1 db csirke – valamennyivel 2 kg fölött volt
80 g vaj
1 gerezd fokhagyma
3-4 ág kakukkfű
5-6 zsályalevél
½ citrom reszelt héja és leve
1 db hagyma
2 ek olívaolaj
só, bors

A kelbimbóhoz:
1 kg kelbimbó
100 g bacon
1 marék dió
½ narancs reszelt héja és leve
só, bors

A csirkét leszárítottam, a belsejét besóztam és beborsoztam. A bőrét óvatosan felszedtem a húsáról a mellén és a combjain.
A puha vajba kevertem az olívaolajat, a reszelt citromhéjat a lereszelt fokhagymával. Adtam hozzá sót és borsot, valamint citromlevet, beleszórtam a kakukkfüvet is. A kikevert fűszeres vaj jó ¾-ét a csirke bőre alá tömködtem, elmasszíroztam, hogy jusson mindenhova. A maradékkal pedig kívülről kentem be a madarat.
A megtisztított hagymát és a zsályát a kinyomott citrommal együtt a hasába tömtem, egy tűzálló tálba raktam. Kicsit még meglocsoltam olívaolajjal és megszórtam durva sóval meg durvára őrölt borssal.
190 °C-ra előmelegített sütőben sütöttem nagyjából 1½ órát, míg a bőre megpirult és a húsa puha lett.


Amikor a csirke már majdnem kész volt, megtisztítottam a kelbimbót: leszedtem a külső leveleit és levágtam a torzsáját. Megmostam, aztán félbevágtam.
Lobogó sós vízbe tettem 2 percre, aztán leszűrtem.
Egy serpenyőben pirosra sütöttem a felcsíkozott bacont – ez nagyon jó fajta volt, nem tapadt, nem vizesedett – ráraktam a kelbimbót, sóztam, borsoztam és magas hőmérsékleten összepirítottam.
Durvára vágtam a diót, hozzáadtam a kelbimbóhoz. Ráreszeltem a narancs héját, ráfacsartam a levét, kicsit összeráztam, és már készen is volt.

Egész vállalható kép készült a teraszon az egyik lámpa mellett a sötétben.

Read more...

Megint naspolya

A jó múltkor kaptam egy barátunktól – szerinte – mustot. Ami gyakorlatilag szirup. Mert aztán végül kiderült, hogy össze van keverve mézes bodzavalamivel, úgy sejtem, szörppel. Mi meg nem iszunk szörpöt. Mármint azt a klasszik formáját, hogy valami nagyon édes szirupszerűt felöntünk vízzel. Viszont ennek az izének isteni illata van és egyébként az íze sem elhanyagolható. A naspolya meg elég fanyar gyümölcs, jól összeillenek.

MUSTOS NASPOLYAZSELÉ

1 kg naspolya
300 ml bodzás mustszirup
½ csésze cukor
1 tasak Bourbon vaníliás cukor
¼ tk szerecsendió
½ tk fahéj
¼ tk őrölt zöldbors
½ tasak Haas 3:1 zselésítő

A naspolyát megmostam és annyi vízben, amennyi ellepi, fedő alatt pépesre főztem. Egy szitán áttörtem, a pépet egy lábosba raktam.
Hozzáöntöttem a szirupot, beleraktam a fűszereket és besűrítettem közepes hőmérsékleten.
A cukrot elkevertem a zselésítővel és a lekvárhoz adtam. Alaposan elkevertem és még 1-2 percig forraltam.
Kis üvegekbe töltöttem.
Azt hittem egyébként, hogy elég lesz a szirup és a vanília ízesítőnek, de egészen addig halott volt az egész, míg hozzá nem adtam a fahéjat és a szerecsendiót.

Read more...

Szombatra egytál

Szombaton ebédre nincs is jobb, mint egytálételt készíteni. Nincs ezekben semmi erőlködés, semmi görcsölés. És mégis van bennük valami kifinomultság annak ellenére, hogy általában a különböző vidéki konyhákat idézik. Vagy pont ezért.
Tartalmasak, készíteni és enni is élvezet őket.
Miután tegnap kolbászt töltöttünk, maradt egy adag jóféle kolbászhús. Mára jól össze is érett a hűtőben.
(Egyébként kezdem nagyon unni az egész kolbászolást ilyen sűrűséggel már csak azért is, mert én gyakorlatilag sosem tudok belőle enni, mire olyanra száradna, ahogy én szeretem, a család feleszi. Viszont dolgoznom nyilván kell vele.)


ILLATOS HÚSGOMBÓCOS EGYTÁL

600 g enyhén csípős kolbászhús
1 fej lilahagyma
2 gerezd fokhagyma
1 tk koriandermag
½ tk római kömény
½ tk köménymag
150 g rizs
1 paradicsomkonzerv
850 ml zöldségalaplé
só, bors
1 ek összevágott petrezselyem
1 ek összevágott friss koriander


A kolbászhúsból kis gombócokat formáztam vizes kézzel és egy serpenyőben pirosra sütöttem. Szitakanállal kiszedtem egy tálba.
A visszamaradt zsiradék nagy részét kiöntöttem egy kis edénybe – majd kenegethetik kenyérre –, nagyjából 2 ek maradt a serpenyőben, azon megpároltam a finomra vágott hagymát és fokhagymát, rászórtam a mozsárban finomra tört fűszereket, pirítottam pár percig. Hozzáadtam a rizst, összekevertem.
Ráöntöttem a darabolt paradicsomot és az alaplevet, felforraltam, majd mérsékelve a hőmérsékletet 15 percig főztem. Beleraktam a húsgombócokat és újra felforraltam.
Tálalás előtt rászórtam a petrezselymet és a koriandert.
GoodFood recept.



A gépet megjavították (a Starkingban – direkt leírom újra a nevüket, mert nagyon-nagyon kedvesek és segítőkészek voltak), de nem tudták egyértelműen és 100%-ra biztosan állítani, hogy az áramingadozás a hibás, így elmarad az ELMŰ vagy a biztosító abajgatása. Egyfelől annyira nem bánom, gyűlölök mindenféle ilyen hivatalosnak látszó ügyet intézni. Másfelől persze vicces lett volna kisajtolni valamelyikből a javítási költséget.
Köszönöm mindenkinek a tényleg hasznos segítő információkat erre vonatkozóan.

Read more...

Szolgálati közlemény

Imeretlen ideig nem tud működni a blog, a gépem szervízben. Azt mondták, hogy nagyon nagy valószínűséggel a sokszor előforduló áramerősség ingadozás miatti túlfeszültség hatására halt ki a gépem.
Köszönjük, ELMŰ! Ilyenkor tényleg mi a teendő? Küldjem ki nekik a javítási számlát?

Ha szerencsém van, tud csinálni adatmentést a szuper helyes és kedves Starkingos szervízes a tönkrement alaplapról.

Read more...
Related Posts with Thumbnails
Recepjeim, fotóim, egyéb írásaim kizárólag az írásos beleegyezésem után közölhetők más oldalakon vagy nyomtatásban. Ez alól kivételt képeznek azok a gyűjtőoldalak, ahol nem közlik az egész írást, hanem csak annak első pár sorát és a folytatásért a blogomra kattint az olvasó.

  © Blogger template Shush by Ourblogtemplates.com 2009

Back to TOP