A gránátalmáról

Annak idején a telkünkön volt egy kis gránátalma bokrunk, kibírta teleket, szépen virágzott és még picike terméseket is hozott, egy baja volt, hogy dísznövény volt és a termését nem tudtuk megenni.
Az egyik barátnőm édesanyjának a kertjében viszont nő gyönyörű és termő gránátalmafa, azt hiszem, abból fogok kérni ágat, hogy gyökereztethessek és legyen itthon saját. Növénynek is gyönyörű, nem beszélve a terméséről.
A gránátalmamagok friss íze semmihez sem hasonlítható. Szeretem a kifacsart levét, vagy csak úgy kieszegetni a félbevágott gyümölcsből a magjait.
Számos kutatás bizonyítja jótékony hatását. A gránátalma nagy mennyiségben tartalmaz polifenolokat, C-vitamint, flavonoidokat, gyümölcscukrot és leggazdagabb forrása az ellagsavnak nevezett természetes anyag.
A szakemberek elsősorban érelmeszesedés és magas vérnyomás megelőzésére ajánlják. A legújabb kutatások szerint a gránátalma segíthet számos rákbetegség megelőzésében és kezelésében. Kutatások kimutatták azt is, hogy 20%-kal képes csökkenteni a szervezet LDL (káros koleszterin) szintjét.

Mi más lehetett volna a főszereplő a tegnapi fogásokban, mint Aphrodité mítikus gyümölcse, a gránátalma.
Ez a gyümölcs a szerelem, a termékenység és a bőség ősi jelképe. A mítosz szerint a szerelem görög istennőjét, Aphrodité a tengerből kilépő szépség lába nyomán csodálatos növények többek között a gránátalma sarjadt. Ezek voltak az ókori hellének legkedveltebb vágykeltői.
A gránátalmát többek között a termékenység szimbólumának is tekintik, a sok, szám szerint 613 magja miatt. Hazájában, Görögországban még mindig a lét és megsemmisülés, a termékenység jelképe.

Őszintén szólva éppen nem azzal foglalkoztam, hogy rettentő egészségeset együnk, hanem inkább az ízek és a színek érdekeltek.
A céklának és a gránátalmának külön-külön is szemvidító és szívderítő színe van. Nem még, ha együtt vannak egy asztalon. A gránátalmaszirup jól lazítja a cékla édes és kissé földes ízét, könnyíti a rostosságát.

TEJSZÍNBEN SÜLT CSIRKEMELL GRÁNÁTALMÁS CÉKLÁVAL

A csirkéhez:
3 db csirkemell
só, bors
100 ml tejszín
100 g bacon

A céklához:
1½ kg cékla
2 fej lilahagyma
5 gerezd fokhagyma
1½ tk durva só
frissen őrölt bors
1½ ek gránátalmaszirup
2-3 ek olívaolaj
½ tk kakukkfű
½ tk oregánó

Egy tepsire nagyobb darab alufóliát raktam, a sütőt előmelegítettem 200 °C-ra.
A céklát mosás és hámozás után kisebb cikkekre vágtam, a fóliára raktam. Rászórtam a megtisztított és cikkekre vágott hagymát és a fokhagymagerezdeket.
Meglocsoltam az olajjal, rácsorgattam a szirupot. Megsóztam, tekertem rá borsot, meghintettem a kakukkfűvel és az oregánóval. A fóliából batyut formáltam, hogy a saját gőzében sülhessen a cékla 80 percet.
Az utolsó 40 percben beraktam a húst is: egy tűzálló tálba raktam egymás mellé a kissé kiklopfolt húsdarabokat, sóztam és borsoztam, meglocsoltam a tejszínnel és a tetejére szórtam a csíkokra vágott bacont.
Tálaláskor szórtam rá pár gránátalmamagot.

Read more...

Katalin-napi vigasságra

Amikor a két Kati barátnőmmel töltünk együtt egy napot, mindig nagy esély van arra, hogy a röhögéstől elhalálozzunk. Ma is volt egy-két kritikus pillanat. Jó, nem mondom, hogy nem segítünk kicsit ezzel-azzal. Ma például jóféle ágyas pálinkákkal.
Pedig mindannyian nehéz időket élünk, egyikünk sajnos nehezebbet, de így együtt talán minden könnyebben viselhető.

Ilyenkor általában csak egy fogást és egy desszertet szoktam készíteni lévén egyikünk sem túl nagy evő. Csináltam tejszínben sült csirkemellet sült céklával és ezt a tortát.

TÉLI NARANCSOS TÚRÓTORTA

Az alaphoz:
130 g teljes kiőrlésű keksz
30 g vaj
60 g étcsokoládé
2 ek Cointreau

A krémhez:
500 g túró
4 ek cukor
160 ml narancslekvár
¼ tk őrölt kardamom
1 tasak Bourbon vaníliás cukor
1 tasak Dr. Oetker Zselatin Fix
150 ml tejszín

A tetejére:
1-2 ek durvára reszelt étcsokoládé
½ gránátalma

Az alaphoz robotgépben morzsásra törtem a kekszet, egy tálba szórtam. A vajat és a csokoládét összeolvasztottam, simára kevertem a likőrrel. Belekevertem a kekszmorzsába a vajas-csokis krémet, alaposan elkevertem és egy 17 cm ∅ sütőpapírral kibélelt kerek tortaformába nyomkodtam egyenletesen egy kanállal.
A krémhez a túrót simára kevertem a cukorral, a narancslekvárral, a vaníliás cukorral és a kardamommal.
A tejszínt nem túl kemény habbá vertem.
A zselatint közvetlenül azelőtt adtam a túróhoz, mielőtt óvatosan belekevertem volna a tejszínhabot. A krémet a kekszes alapra kentem és a tortát beraktam a hűtőbe egy éjszakára.
Tálalás előtt kiszedtem a formából, majd megszórtam a reszelt csokoládéval és a gránátalmából kiütögetett magokkal.

Read more...

Újabb krémleves

Tegnap a leandereké volt a főszerep. Ugyanis itt volt az ideje, hogy a teraszról bevigyük őket a a tárolóba. Ugyan kibírnak pár napos enyhe mínuszokat, de éppen volt időnk, és főleg kedvünk a dologhoz. Előbb azért elég sok ágat levágtunk mindkettőből – van még egy kezelhető harmadik is, amelyet csak lecipelni kellett.
A másik kettő akkora, hogyha átültetnénk a nagyságuknak megfelelő méretű cserépbe, csak daruval lehetne mozgatni őket. Pedig szerintem nem lehet elkerülni majd ezt a következő tavasszal, mert akkor búcsút inthetünk nekik, ki fognak dögleni. Gyakorlatilag nincs rajtuk már föld, csak gyökérrel van tele a cserepük. És érdemes lenne, mert ugyan meglehetős anyagi ráfordítás egy ilyen átültetés, de ekkora méretű leanderek olyan 60 000,- és 80 000,- között kaphatók kertészetekben.
Elég sokáig kint grasszáltam a teraszon, jól átfújt a szél, szóval nagyon jólesett egy újabb forró és sűrű krémleves.

ALMÁS-GYÖMBÉRES ZELLERKRÉMLEVES

800 g zeller
4 db alma
1 ek olívaolaj
1 fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
½-1 tk őrölt gyömbér
1-2 tk durva só
frissen őrölt fehérbors
1 liter zöldségalaplé
kevés durvára vágott petrezselyem

A zellert és az almát meghámoztam, az almának kivágtam a magházát, majd mindkettőt kisebb kockákra vágtam.
Egy fazékban felforrósítottam az olajat, nagyjából 5 percig pároltam rajta a megtisztított és durvára vágott hagymát és fokhagymát.
Beleraktam a darabolt zellert és almát, rászórtam a fűszereket, átforgattam, kicsit pirítottam még, majd ráöntöttem az alaplevet.
Felforraltam, mérsékeltem a hőt és a fazekat lefedve 30 percig főztem közepes hőmérsékleten, míg az alma és a zeller is teljesen puha lett.
Ezután simára turmixoltam, és tálaláskor megszórtam a petrezselyemmel.


Ez a leves igazából minden mentes, se tej, se tejszín, se liszt vagy más sűrítő anyag nincs benne, a gyömbér miatt pedig plusz melegítő hatású. Beleférhet mindenféle diétába, bár a cukorbetegeknek az alma miatt érdemes számolgatni.

Read more...

Gyors krémleves

Most, hogy a november igazán november lett, és tegnap mindjárt azzal a kis esős produkcióval nyomult, megint nagyon időszerűek lettek a jó sűrű, ízes és illatos krémlevesek.
Tegnap a butternut squash nevű vagy fajtájú tökből készítettem levest. Ez jóval világosabb héjú, mint a kanadai tök, bár a formájuk igen hasonló. A butternut squash-nak jóval édesebb az íze is.
Azon gondolkodtam közben, hogy vicces lenne ilyen kis gömböcöket csinálni a tökmagolajból és azzal tálalni a levest. Most nagy mánia, hogy mindenből „kaviárt” csinálnak nátrium-alginát segítségével. A Top Chef Just Dessert című reality-ben láttam ezt a nagyon hasznos kis eszközt a spherification, azaz gömböcösítés módszeréhez, de azt hiszem, egyelőre nem fogok kémiai labort csinálni a konyhából. Néha már így is nehezen tolerál a család.

ILLATOS SAJTOS SÜTŐTÖKKRÉMLEVES

700 g sütőtök
1 kis fej hagyma
1 gerezd fokhagyma
350 ml tej
350 ml víz
só, bors
¼ tk vaníliás só
¼ tk reszelt szerecsendió
¼ tk őrölt fahéj
80 g ementáli sajt
½ tk tökmagolaj a tetejére

A tököt meghámoztam, félbevágtam, kikapartam belőle a magot és kis kockákra vágtam. A hagymát negyedeltem, a fokhagymát durvára vágtam.
Minden hozzávalót egy kisebb fazékba raktam, felforraltam, majd a hőt mérsékelve és az edényt félig lefedve (azért, hogy nehogy kifusson a tej miatt) a levest 20 percig főztem, míg a tök teljesen megpuhult.
Ezután beleraktam a reszelt sajtot és simára turmixoltam.
Tálaláskor a tetejére locsoltam a tökmagolajat.


Nem mondom, hogy nem mutatott volna jobban egy ilyenben. Ezek egyébként a személyes kedvenceim fedővel, vagy fedő nélkül.

Read more...

Sör és marha

A csirkehúsok és a halak kivételével gyakorlatilag egy lutri, hogy mit sikerül kikapni a mélyhűtőből. Mármint milyen húsfélét. Nagyjából akkor szokott kiderülni, mi az, amikor már félig kiolvasztottuk.
Nem volt ez mindig így. Amikor még egyedül laktam, azért én mindig tudtam, hogy mit akarok elővenni és pontosan honnan. És bár anyukám minden csomagra gondosan rá szokta írni, hogy mit rakott a zacskókba, de ezek a feliratok valahogy sosem tartanak addig, míg odáig jutunk, hogy felhasználjuk a cuccot. Szóval improvizálni kell. Ahogy ma is. Nem mintha ez gond lenne. Sőt.
Igazi szívet melengető étek kerekedett ma, bár olyan nagyon hideg nincs kint, de mindenkinek jólesett a sütőben hosszan párolódott marharagu.
Először valami francia kenyeret akartam hozzá sütni – hogy legyen mivel szaftot tunkolni –, de miután azokat általában 2-3 nappal a fogyasztás előtt kell elkezdeni, maradt a krumplipüré.

SÖRÖS MARHARAGU

30 g vaj
2-3 ek szőlőmagolaj
850 g stefánia
1 fej vöröshagyma
2 fej lilahegyma
1 gerezd fokhagyma
100 g bacon
2 szál sárgarépa
100 g zeller
15 g szárított vargánya
2 ek liszt
2 db babérlevél
4 ág kakukkfű
500 ml szűretlen búzasör
1 tk nádcukor
só, bors

A sütőt 150 °C-ra előmelegítettem.
A gombára forró vizet öntöttem és letakartam.
A marhahúst falatnyi kockákra vágtam. A sárgarépát nagyjából hasonló nagyságúra, a zellert kis kockákra. A bacont felcsíkoztam, a hagymákat durvára, a fokhagymát pedig finomra aprítottam.
Egy serpenyőben felforrósítottam a vajat 1 ek olajjal, adagokban megpörköltem a húst, míg mindenhol barnára sült, majd kiszedtem egy tányérra.
Öntöttem még 1 ek olajat a serpenyőbe, rádobtam a zöldségeket, azokat is barnára pörköltem, majd kiszedtem egy másik tányérra.
A visszamaradt zsiradékon megpirítottam a bacont, hozzáadtam a hagymát és a fokhagymát, ezeket üvegesre pároltam.
Egy öntöttvas edénybe rétegeztem a hozzávalókat: először a hagymás bacon felét raktam bele, ezután a hús fele következett, majd a zöldség és a gomba fele. Rászórtam 1 ek lisztet, 2 ágról lehúzott kakukkfűleveleket és 1 db babérlevelet, sót és borsot. Következett a hozzávalók másik fele.
Ráöntöttem az egészre a hús visszamaradt levét és egy keveset a gomba áztató levéből is, megsóztam, megborsoztam, rászórtam a cukrot is. Majd ráöntöttem a sört. Rátettem az edényre a fedelét és az előmelegített sütőben 2½ órát sütöttem.
Ennyi idő alatt a hús vajpuha lett. A stefánia helyett lábszárat vagy marhapofát is lehet használni. És én legközelebb valami erősebb barnasörrel fogom elkészíteni.
Petrezselyemmel és szerecsendióval ízesített krumplipürével tálaltam.

Read more...

Bolond, aki otthagyja

A két legfinomabb része a csirkének szerintem a franciául vicces nevű – sot-l’y-laisse, azaz bolond, aki otthagyja – osztrigája, és a szárnya. A szárnyának is igazából a középső része, amiben az a két kis vékony csont van.
A szárnyát nyilvánvalóan mindenki megtalálja, a másik, egyébként egy falatnyi húsdarab a püspökfalat két oldalán a comb felett található egy lapát alakú csont mélyedésében.
Jó, mondjuk, lábát és a combját is szeretem, de abból is inkább az alsót. Valószínűleg azért azt, mert a nagyi mindig azt adta a kezembe gyerekkoromban rántva (nyilván délelőtt fogta meg és vágta le), hátha elfelejtkezem magamról, és végre eszem valamit. De általában a csirkék, a nyomi kis kannibál dögök ették ki a kezemből, ugyanis én olyan hétéves koromig gyakorlatilag nem ettem semmit, viszont, amikor a nagyanyáméknál voltam, szerettem homokozni, a homokozó meg a csirkeudvarban volt. Én meg halálosan rettegtem a csirkéktől, így mozdulatlanul vártam ki, hogy lepusztítsák a csontról a húst és kissé távolabb menjenek tőlem, amikor is ki tudok slisszolni a kapun anélkül, hogy üldözéses jelenetek következtek volna. Egyszer aztán azt találtam ki, hogy elégtételt veszek a többéves rettegés miatt, gondoltam, megdobálom őket jó nagy kövekkel. Igen ám, de kicsi voltam, a deszkakapu meg magas – úgy értem, egy négyéveshez képest – és a rohadék kövek visszapattantak. Az egyik jól fejbe is kólintott. Lett púpom. A nagyanyám meg jött a késsel lelapogatni. Akkoriban meglehetősen tájékozatlan voltam a népi gyógyászatban, így azt hittem, fel akarja vágni a púpot és nyilván elmenekültem. Enyhén hülye látvány lehetett, ahogy a nagyanyám üldöz egy kisgyereket a nagykéssel az udvaron...
Egyébként a légytől is féltem, amikor rámszállt egy, akkor is mozdulatlanra dermedtem, és elkezdtem kiabálni, hogy „nagyiii! rámszállt egy légy!”. És igen, oda kellett jönnie hozzám valakinek, hogy elhesegesse, mert addig én meg nem moccantam, míg a légy el nem szállt végre a jó bánatba.
A többi állattal jóban voltam.

A csirkeszárny nálunk tényleg a sztárkaja, jöhet minden formában: rántva – szétvagdosva részeire, hogy minél több panír férjen el rajta, sütve, paprikásnak stb. Már a szárnya miatt is érdemes igazi tanyasi csirkét beszerezni egyben – az ilyen kapirgálós csirkékről származó szárnyak nem olyan nyeszlettek –, és úgy legalább biztosak lehetünk abban is, hogy az osztrigája is a miénk lesz, nem vágja hozzá valami elvetemült csirkeszétbontó a combjához vagy valami.

RAGACSOS SZEZÁMOS CSIRKESZÁRNYAK

12 db nagyobb csirkeszárny
3 gerezd fokhagyma
2 cm gyömbér
2 ek szójaolaj
1½ ek rizsecet
2 ek szójaszósz
1 tk szezámolaj
2 ek méz
1 db piros chili
5-6 szem szecsuáni bors
1½ tk só
1 ek szezámmag

A szárnyak végét még akkor levágtam, amikor nyár elején a 20 dög egyszerre ért haza, és több órán keresztül bontogattam a csirkéket széjjel és osztályoztam az alkatrészeket zacskókba.
A szárnyakat egy tűzálló tálba raktam egymás mellé, megszórtam a sóval.
A szecsuáni borsot szárazon megpirítottam és mozsárban összetörtem.
A fokhagymát, a kimagozott chilit és a meghámozott gyömbért finomra aprítottam.
Egy kisebb tálban összekevertem a mézet és a szójaolajat a rizsecettel, hozzáadtam a szezámolajat és a finomra aprított fűszereket. Ezzel a keverékkel meglocsoltam a csirkeszárnyakat, fóliával letakartam, és érleltem 1 órát. Félidőben megforgattam a húsdarabokat.
180 °C-os sütőbe raktam a tálat alufóliával letakarva, sütöttem 1 órát. Levettem a fóliát, felvettem a hőmérsékletet 200 °C-ra, rászórtam a húsra a szezámmagot és további 20 percet pirítottam.

Read more...

Rozmaringos almás-diós pite

Tegnap sikerült egy végletesen nem fotogén, de annál finomabb sütit sütni.

ROZMARINGOS ALMÁS-DIÓS PITE

A pitetésztához:
250 g finomliszt
175 g vaj
1 db tojás
1 ek nádcukor
½ ek víz

A töltelékhez:
6 db nagyobb alma
2 marék dió
¼ csésze juharszirup
½ tk őrölt fahéj
2½ ek búzadara
½ csésze nádcukor
1 tk rozmaringlevél

A tésztához robotgépben morzsásra forgattam a kis kockákra vágott nagyon hideg vajat a lisztettel, a cukorral és a tojással. A morzsát kiborítottam egy gyúródeszkára, hozzáadtam a vizet és sima tésztává gyúrtam. Kerekre nyújtottam és egy piteformába fektettem. Beraktam a hűtőbe, míg elkészítettem a tölteléket.
A sütőt 200 °C-ra előmelegítettem.
Az almákat meghámoztam és durvára reszeltem, majd finoman kinyomkodtam a levét (amit a naspolyamustárhoz használtam fel).
A diót durvára vágtam és az almához adtam a fahéjjal, a juharsziruppal és a darával együtt, simára kevertem.
A piteformát a tésztával kivettem a hűtőből, belesimítottam az almás-diós tölteléket. A finomra vágott rozmaringot összekevertem a cukorral és megszórtam vele a sütemény tetejét.
50 percig sütöttem az előmelegített sütőben, míg a sütemény széle aranybarna és ropogós lett.
Langyosan kardamomos vaníliafagylalttal elég jó volt. Ezt a fagyit rém egyszerű elkészíteni: jó minőségű vaníliafagyit kissé engedjünk ki – még ne olvadozzon, csak legyen képlékeny –, majd keverjünk bele őrölt kardamomot.


Ezt a pitét én most egy nagyobb formában sütöttem meg, de ha szépen akarjuk tálalni, akkor érdemes ilyen kis formákban személyenkénti adagokat készíteni.

Read more...

A naspolyáról

A naspolya nagyszüleink kedvelt gyümölcse volt, mert akkor lehetett fogyasztani, amikor más gyümölcs már nem volt fellehető a kertekben. Október végén vagy november elején érdemes szedni a miniatűr körtékre emlékeztető gyümölcsöket, aztán addig tárolni, míg puha lesz, a belseje megbarnul és megszottyosodik. De hagyhatjuk a fán is, hogy megcsípje a fagy párszor, akkor még édesebb lesz.
A naspolya (Mespilus) a rózsavirágúak rendjébe, a rózsafélék családjának Maloideae alcsaládjába tartozó növénynemzetség. Mindössze két faj tartozik ide, a Mespilus germanica vagy közönséges naspolya, és a nemrég felfedezett, a közönséges naspolyához igen közel álló Mespilus canescens, amelyet fényespiros termése alapján könnyű megkülönböztetni.
A nevének eredete kétséges, valószínűleg a latin mespila szó elolaszosodott változatából származik. Népies elnevezése a lasponya és a miszpolya.
Közép-Ázsiából, a Kaukázus déli lejtőiről származó növény, amelyet díszfaként is termesztenek.


A naspolya rendkívül gazdag vitaminokban, főként a C-vitamin tartalma kiemelkedő. Magas vastartalma miatt a vérzékenységben szenvedőknek kimondottan ajánlott, jelentős kalciumtartalma pedig csonterősítő hatással bír. Leve alkalmas a szájüreg és a garat gyulladásainak csökkentésére. A népi gyógyászatban a kérgéből készült főzetet a vérzés csillapítására használták, magvainak főzetét pedig vesekő elhajtására.
Magas pektintartalma miatt nagyon jól használható a konyhában is, befőzni nagyon egyszerű, hamar kész van egy lekvár vagy zselé belőle.


Nem kell attól tartani, hogy olyan odisszeába bonyolódunk, mint a hecsedlilekvár készítésénél, annál sokkal egyszerűbb vállalkozás. Elég egy kis vízzel felfőzni a gyümölcsöt, majd szitán áttörni, és lehet is használni mindenféle jóra.
A naspolyát én a szomszédból kapom, de miután csak igen kis adagokban érkezik a gyümölcs, nagy befőzéseket nem lehet belőle csapni, de egy ilyen adagocska pont alkalmas mindenféle kísérletek lebonyolítására, mint például valamilyen fűszeres szósz készítése, esetleg egy gyümölcsös mustáré.
Most egyébként elhatároztam, hogy fogok ültetni, egy kisebb fa nagyjából 40-50 kg gyümölcsöt is terem egy évben. Nem fogom mind befőzni, ugyanis a naspolyából eszméletlen finom pálinka is készül(het). Sajnálatos módon a magról kikelt példányok tüskések és kisebb gyümölcsöket hoznak, mint például  az almafába oltott darabok. Úgyhogy kénytelen leszek venni egyet.

NASPOLYAMUSTÁR

500 g naspolya
1 csésze víz
1 fej lilahagyma
150 ml friss almalé
2 ek dijoni mustár
2 csipet őrölt szegfűszeg
1½ ek nádcukor
¼ tk frissen őrölt zöldbors
¼ tk finomra aprított tárkonylevél
½ tk só

A naspolyát a vízzel fedő alatt pépesre főztem, majd szitán áttörtem.
A naspolyapépet egy kisebb fazékban összekevertem az almalével, a mustárral, a finomra vágott hagymával és a többi fűszerrel, majd sűrűre főztem állandó kevergetés mellett.

Read more...
Related Posts with Thumbnails
Recepjeim, fotóim, egyéb írásaim kizárólag az írásos beleegyezésem után közölhetők más oldalakon vagy nyomtatásban. Ez alól kivételt képeznek azok a gyűjtőoldalak, ahol nem közlik az egész írást, hanem csak annak első pár sorát és a folytatásért a blogomra kattint az olvasó.

  © Blogger template Shush by Ourblogtemplates.com 2009

Back to TOP