This is Halloween



Legszívesebben persze az egész filmet beraknám úgy, ahogy van. A Tim Burton-Danny Elfman páros egyszerűen tökéletes.


Read more...

Őszi sütemény levendulával

Ilyenkor, amikor az idő hideggé válik, a sütőből kiszálló illatok egyre jobban felértékelődnek. Ahogy az ember megérzi a sülő sütemény illatát, rögtön komfortosabban érzi magát.

ŐSZI LEVENDULÁS SÜTEMÉNY

4 db tojás
½ csésze nádcukor
½ csésze cukor
1 tk vaníliaesszencia
1 csésze író
½ csésze napraforgóolaj
1½ csésze liszt
½ csésze teljes kiőrlésű tönkölyliszt
2 tk sütőpor
1½ tk szárított levendulavirág
½ csésze őrölt mandula
¼ tk só
1 db alma
1 db körte
2 ek lapra vágott mandula


A sütőt 185 °C-ra előmelegítettem.
A cukrot a tojásokkal és a vaníliaesszenciával habosra kevertem, hozzáadtam az írót és az olajat.
A liszteket elkevertem a sütőporral, a mandulával, a sóval és a levendulával, majd a tojásos keverékhez adtam, de még nem kevertem el.
Az almát és a körtét meghámoztam, kivágtam a csutkájukat, majd kis kockákra vágva szórtam a liszt tetejére – a gyümölcsdarabok először a liszttel találkozva nem szállnak le a sütemény aljára sütés közben. A tésztát aztán simára kevertem.
24 cm ∅ kapcsos tortaformába simítottam a masszát, megszórtam a mandulával és 1 órát sütöttem.

Read more...

A csokoládé és a pompa

A csokoládé és a barokk párhuzama nekem, mint egyszeri barokkrajongónak nagyon is kézenfekvő. A felhasznált anyagok minősége és gazdagsága és a végeredmény a chocoMe műhelyében tett látogatás alkalmával számomra a barokk pompáját idézte még akkor is, ha a műhely és az iroda is végtelenül funkcionális és letisztult. Nem is hiszem, hogy lehet jól dolgozni másféle környezetben egyébként.

Doki szavaival élve hardcore gasztrotippesként kaptam meghívást tegnap délelőttre az említett csokoládémanufaktúrába, ahol Renivel, Danival és Vikivel belepillanhattunk a kézműves csokoládékészítés rejtelmeibe.
A műhelybe belépve: csodás csokoládéillat. Ami ugye legkevésbé sem meglepő ebben az esetben.
Aztán kedves fogadtatás a szép és bájos Eszter részéről.
Aztán az ámulat a vastagon csorgó csokoládé, a fűszerek és egyéb csokoládékra való feltétek sokasága láttán. (És a bosszankodás, hogy azért mégsem ártana tudni igazán jól fényképezni, de ez most mellékszál.)




Majd kisvártatva befutott Gábor is, a műhely tulajdonosa. Aki lelkesen és élvezetesen mesélve megmutatta és meg is kóstoltatta velünk az általa használt igen magas színvonalú alapanyagokat.
A csokoládé – melyet gondos temperálás után formába öntenek és egyedi kívánságok alapján ízesítenek és díszítenek – a belga Callebaut cég termékei. Ekkor kicsit ujjongtam magamban, hogy értek (haha) a csokoládéhoz, mert én is mindig ilyeneket akarok venni egy bizonyos áruházban, de ugye sajnos az ember sosem úgy indul el bevásárolni, hogy aztán az egyebek mellett plusz 7,5 kilogramm csokoládéval térjen haza.


Az étcsokoládé a Finest Selection Fortina, amely egy remek „cuvée” Gábor szerint. Az észak-ecuadori Arriba és egy Ázsiában termő vörösesebb színű kakaóbab felhasználásával készül, 65,1% kakaótartalommal.
A tejcsokoládé 39%-os tisztán Arribából.
Alapvetően nem feltétlenül a kakaótartalom magas százalékos szintje jelzi a csokoládé minőségét, hanem az, hogy az a kakaó honnan származik.
Ez az ecuadori a legjobb, a világ kakaótermésének csak 15%-át adja.
A fehér csokoládéjuk is nagyon krémes, selymes és vaníliás, viszont ezzel együtt mégsem túl édes.


A fűszerek – fahéj, kardamom, bors, különféle erősségű és formájú chilik stb. – mellett rengeteg csonthéjas, kandírozott virágok és liofilizált, azaz fagyasztva szárított gyümölcsök adják az ízesítő és díszítő elemeket.
A fagyasztva szárítás kedvelt, viszont igen drága eljárás, amikor meg akarják őrizni egy növény vagy gyümölcs eredeti íz-, illat-, szín– és tápanyagait. Az eljárás során először lefagyasztják a növényt vagy a gyümölcsöt. Ezután vákumot idéznek elő. Ennek a folyamatnak a során a gyümölcsben megfagyott víz azonnal légneművé válik, szublimál. Majd kb. 20 °C-ra melegítik, amikor is az összes még megmaradt nedvesség el tud párologni.
Miután jól kiálmélkodtuk és -gyönyörködtük magunkat, Gábor felajánlotta, hogy mindenkinek készít egy-egy csokoládét.
A megfelelő hőmérsékleten – hogy optimális legyen a kristályszerkezete – tartott csokoládét egy kisebb tölcséres csorgató eszköz segítségével formába öntötte, majd egy rázógép segítségével eltávolította belőle az esetleges légbuborékokat.
Ezután a feltétek következtek. Ezeket minden esetben gondosan, hogy esztétikus is legyen a végeredmény, kézzel szórta, egyenként rakosgatta a még képlékeny csokoládéalapokra. Ezután a hűtés következett, majd a hűtőből kivéve a pihentetés, aztán zárható celofánzacskókba és a szintén külön említést érdemlő dobozokba való csomagolás. Gábor és Eszter, a munkatársa, így jár el minden egyes csokoládé esetében.










A saját csokoládé kiválasztása nem egyszerű eset, az ember telhetetlen alapvetően főleg ilyen csábító körülmények között, én legszívesebben vagy 8-10 féle kreációt is megneveztem volna azonnal. 
Végül egy étcsokoládés alapot választottam narancsborssal, eperrel, meggyel és kandírozott rózsaszirommal. Ezzel kicsit adván a barokkos vonalnak – szerették akkor is a virágokat mindenben – és gondolván a családra is, ők azért a nagyon extrém összeállításoktól idegenkednek, például mondjuk egy fekete só és köménymag kissé füstös csokoládéalapon összeállításra biztos csak néztek volna furcsán.
Ha lett volna merszem, valami aranyat is tartalmazó összeállítást kérek, hogy a pompa iránti hajlamomat is kiéljem. Na, de azért határt kell szabni ugye mindennek.

Hazafelé azon gondolkodtam, hogy miért éreztem olyan igazán jól magam ebben a pár órában.
Egyfelől ugye a magamfajta gasztrobloggernek igazi gyönyörűség ez a rengeteg remek minőségű alapanyag egy helyen. Aztán az illatokról és a hozzáértésről ne is beszéljünk.
De rá kellett jönnöm, hogy a hangulat igazából Gábor lényének volt köszönhető. Ritkán találkozni olyan emberrel, aki tudja, honnan jött, hol van és hova tart. Ő egy ilyen ember.
Olyan, aki őszinte rajongással, elhivatottsággal és természetes büszkeséggel beszél mindenről, ami az üzletét érinti. És ettől az őt hallgató ember is őszintén tud örülni a kemény munkájával elért sikerének.





A vizuális és szakmai élmények után következett a kulináris rész. Ajjaj! Nagyon-nagyon finom!
Mindenki el volt bűvölve. Attól is, amit meséltem.
Ezek a csokoládék nem a mohóknak vannak kitalálva, nem rágjuk, nem faljuk. Szépen forgatjuk a decens méretű darabokat a szánkban, hogy minden egyes íz és aroma felszabadulhasson és élvezhetővé válhasson. Nekem azért ízlett nagyon, mert nem ízkavalkád volt a számban, hanem nagyon harmonikus egész volt érezhető.
Gábor ugyan kicsit aggódott azon, hogy a bors ízének intenzitása esetleg elnyomhatja a rózsaszirom finom aromáját, de nagyon jól összeillettek. Sőt én még az is megkockáztatnám, hogy simán bírt volna a kreáció egy kicsivel többet is.

Csokoládét akarok gyártani! Nem, nem kell aggódni, nem török a chocoMe babérjaira. De itthon egy-két darabot nagyon szívesen készítenék – fogok is. Már azt is tudom, honnan szerzem be a formát hozzá. 

Read more...

Töltött sütőtök

Még szerencse, hogy Hugh annyi ötlettel áll elő Every Day, mert nincs jobb ilyenkor ősszel, mint kiülni a napsütötte teraszra jól felöltözve, és valami illatos, gőzölgő ételt enni.

TÖLTÖTT SÜTŐTÖK (2 személyre)

1 db kisebb sütőtök
1 gerezd fokhagyma
½ ek vaj
2 nagy csipet durva só
bors
2 tk szőlőmagolaj
80 g gorgonzola piccante
1 ek tejföl
2 csipet szerecsendió
4 szelet brandenburgi sonka

A sütőt 190 °C-ra előmelegítettem, egy sütőlemezre sütőpapírt tettem.
A tököt megmostam, hosszában félbevágtam és kimagoztam. Ráraktam a sütőlemezre és a mélyedésekbe raktam a vajat meg az apróra vágott fokhagymát elfelezve.
Megkentem az olajjal, megszórtam a sóval, tekertem rá borsot, majd 45 percet sütöttem, míg megpuhult.
Ezután kivettem, a még bugyogó fokhagymás vajat egy tálba öntöttem. A tök húsát kanállal kiszedtem úgy, hogy körben maradjon nagyjából 1 cm-es réteg. A tálba raktam a fokhagymás vajhoz.
A tökhúshoz adtam a tejfölt és az elmorzsolt sajtot, belreszeltem a szerecsendiót, villával kissé össztörtem, majd visszatöltöttem a tökbe a masszát.
Ráfektettem a vékonyra szeletelt sonkát és visszatettem a sütőbe 15 percre. A sonka ropogósra sült, a sajt a töltelékben bugyogott és sistergett.

Read more...

Wasabi és körte

Sokszor gondolkodtam már azon, hogy valahogy specializálnom kéne a főzést – illetve a blogon megjelent ételeket – el kellene köteleződnöm az egyik vagy a másik konyha mellett, de valahogy mégsem sikerül.
Gondolkodtam a japánon, enni szeretem. De néha elnéztem japán szakácsokat főzés közben, és nincs az az isten, hogy egy étel megalkotásához nagyjából 50 kis csetreszt vegyek elő a 20 különféle egyéb edényen és a kutyuló eszközökön kívül.
Jól elvagyok az olasz ételekkel is, de már jó ideje a legnagyobb sajnálatomra nélkülözöm a tésztákat az étkezésemből. Azok nélkül meg mit érnék?
Például a vidéki francia ételek is a szívem csücskei.
Még szerencse, hogy a desszertek és a sütemények igazi multikulti darabok egy pártól eltekintve.
Így marad az eklektika és a szabadság – fúziós ételeknek azért nem merészelném nevezni a dolgaimat. Ahhoz előbb igazi elmélyedés szükségeltetne a fuzionált konyhákban.

WASABIS KÖRTEKRÉMLEVES (2 személyre)

3 db körte
2 szem szegfűszeg
2 szem szegfűbors
250-300 ml víz
1 tk cukor
80 g fetasajt
1½ tk wasabi por


A körtéket megmostam, meghámoztam és kivágtam a csumákat, majd kis kockákra vágva kisebb lábosba raktam.
Hozzáöntöttem a vizet – annyit, amennyi éppen ellepte, beleraktam a fűszereket és a cukrot, fedő alatt teljesen puhára főztem.
Ezután belemorzsoltam a sajtot, hozzáadtam a wasabit és simára turmixoltam.


Tálaláskor megszórtam még egy kevés wasabi porral.
Azt hittem, sokkal zöldebb színe lesz a levesnek, de az íze a sápatagság ellenére is remek volt. Langyosra hűlve volt a legfinomabb.

Read more...

Kifőztük adománygyűjtés


Szepyék vezényletével 115 blogger fogott össze, hogy segíthessen az éhező gyermekeken és a vörösiszap katasztrófa károsultjain. A Kifőztük adománygyűjtő különszáma ezúttal nem ingyenes, a letöltésért fel kell ajánlani egy összeget, de miután nem neveztek meg minimumot, mindenki a saját lehetőségeihez mérten tehet felajánlásokat a több mint 100 receptet tartalmazó újság letöltéséért.

A részletekért kérlek, látogass el a Kifőztük Karácsony különszám oldalára!

Read more...

Mondja, marha, miért oly bús?

Tartok tőle, hogy a címben szereplő mondat folytatására kevesen emlékeznek már. Mondjuk én is csak azért, mert ezt a reklámot apu kifejezetten idiótának tartotta, és sokat idézgette elrettentő példaként kiskoromban.

Mostanában gyakorlatilag csak sütemények tűnnek fel a blogon, pedig készül itthon más is. Bár az is igaz, hogy én nagyjából kecskekaján (© S.) élek. Ami persze így önmagában azért kicsit erős, mert eszem én mindenféle húst meg sajtot, de amiben például mángold is van, az S. szerint kecskekaja. Nem mintha nem enné meg úgy általában jó étvággyal. És ezek az ételek gyakorlatilag saláta kategóriába tartoznak. Tehát nem gyarapítjuk ilyesmikkel a blogbejegyzések számát. Elvégre van élet a blogon túl is.
Plusz nem akarok senkit untatni, amikor rákattanok például a céklára meg a sütőtökre és kis változtatásokkal sült céklát meg tököt készítek magamnak egymás után több napon is.
Aztán persze sütök én csirkét is jó párszor, sokszor zacskóban, mert az ugye praktikus, és azt azért valljuk be, hogy bizony nem egy nagy truváj, hogy éppen kakukkfüvet és zsályát teszek rá vagy kakukkfüvet és kevés tárkonyt az elmaradhatatlan fokhagyma mellé. Viszont most erről eszembe jutott a wasabi por méltó felhasználására egy ötlet, szerepel benne körte is.

Szombatra rendelésre sütöttem tortát, nyilván fügéset. Mint tudni, fügeínség van. És ehhez a tortához bizony legalább 15 darab kell.
Kicsit izgultam, hogy le tudjam szedni a megfelelő mennyiséget a fáról, mert ha venni kell hozzá, akkor szegény megrendelőm eldobja magát az áron, az tuti.

Nem tudom, miért, de egyik hentesemet sem sikerült eddig rávennei arra, hogy hozzanak nekem marhapofát, pedig mindkettő közvetlenül vágóhídról szerzi be az áruját. Pedig az alábbi ételt eredetileg abból szerettem volna.

ZÖLDBORSOS-KAPRIS STEFÁNIA

800 g stefánia
2 ek szőlőmagolaj
10 szelet bacon
3 kisebb fej lilahagyma
4 gerezd fokhagyma
só*
2 ág borsikafű
3-4 ág kakukkfű
1 ek zöldbors
150 ml száraz fehérbor
2 ek kapribogyó

A húst felszeleteltem és egy nagyobb lefedhető serpenyőben a felforrósított olajon egyenként hirtelen megsütöttem. Kivettem egy tányérra.
A bacont nagyon finom csíkokra vágtam, pirosra sütöttem a serpenyőben visszamaradt olajon. Hozzáadtam a félbevágott, majd vékonyan felszeletelt hagymát, a szeletekre vágott fokhagymát, és pároltam 3-4 percig.
Visszatettem a húst, ráraktam a zöldfűszereket – a leveleket lehúztam az ágakról – a zöldborssal együtt, megsóztam, aláöntöttem a bort. Megsóztam és lefedve addig pároltam, míg a hús már majdnem megpuhult.
Ekkor raktam rá a kapribogyót és teljesen puhára pároltam.
Általában egyszerű párolt rizst szokott hozzá kérni a család.

A kép nyilvánvalóan a kapri hozzáadása előtt készült, abban a fázisban még normálisak voltak a fényviszonyok. 
*A sóval csínján kell bánni, mert a bacon sós, a zöldbors és a kapri is sós lében van eltéve.
Akkora edényt kell választani az elkészítéséhez, hogy a hússzeletek ne fedjék egymást egy kicsit sem. A marhahúsnak egyébként is elég sok idő kell a teljes puhuláshoz – bár a stefánia elég jó ebből a szempontból – nem még, ha több rétegben is vannak a szeletek az edényben.

Read more...

Hagyjuk most a címet

Egy újabb darab a borított sütik sorozatból. A tésztában a fahéj és a narancsvirágvíz nagyon jót tesznek az ananásszal.

ANANÁSZOS SÜTEMÉNY

1 db ananász
1 csésze liszt
½ csésze teljes kiőrlésű tönkölyliszt
1 tk sütőpor
½ tk szódabikarbóna
½ tk fahéj
¼ tk vaníliás só
2 db tojás
1 csésze nádcukor
1 tasak Bourbon vaníliás cukor
⅓ csésze olaj
¾ csésze író
1½ ek narancsvirágvíz



A sütőt előmelegítettem 185 °C-ra.
Az ananászt meghámoztam a nagyon éles nyereménykésemmel, hosszában negyedeltem, kivágtam a kemény közepét, majd minden negyedet négy darabba vágtam.
Egy szögletes formába (22 x 22 cm) sütőpapírt tettem úgy, hogy az oldalára is jusson. Kikentem olajjal, majd rászórtam ¼ csésze cukrot és ráfektettem az ananászdarabokat.
A tésztához a liszteket elkevertem a sütőporral, a szódabikarbónával, a fahéjjal és a sóval.
A tojásokat habosra vertem a maradék cukorral és a vaníliás cukorral. Hozzáadtam az írót, a narancsvirágvizet és az olajat, simára kevertem.
Ehhez a tojásos keverékhez adtam a liszteset, csomómentesre dolgoztam és ráöntöttem az ananászra. Megütögettem a forma alját, hogy ne maradjanak benne légbuborékok.
Betettem a sütőbe és 55 percig sütöttem, míg a tésztába szúrt tű teljesen tisztán jött ki belőle.
Kivettem, hagytam hűlni a formában 20 percig, majd tálra borítottam és óvatosan lehúztam róla a sütőtpapírt.



Martha Stewart receptje alapján.

Read more...

Bosszúságok és lekvárka

Már megint két napja nem volt net. Állítólag karbantartottak. Ami megint olyan remekül sikerült, hogy a fél város nem kapott szolgáltatást. És ez mind hagyján lett volna, de ma megint dugulással kellett küzdeni. Az elhárító szerint most jó időre elfelejthetjük a problémát. Legyen neki igaza. Mert nem elég, hogy nem lehet rendeltetésszerűen használni ugye semmit, de igen drága mulatság is ez.
Mindenesetre a netes szolgáltató reszkessen, mert össznépi támadásnak lesznek kitéve, már ami a szomszédainkat is illeti. Nagy a felháborodás, az biztos.

Mindezek közben persze nem állt meg az élet.
Próbáltam például egy ötletemet olyan formában leírni, hogy totál profinak tűnjek a lehetséges partnerek szemében majd, ami a megvalósítását is illeti. Ami persze a net nélkül elég nehéz volt, van még rajta mit csiszolgatni. Meg utálom, ha nem adhatom le az ilyen cuccokat azon melegében, mert elkezdek rajta vekengeni, hogy fú, olyan ciki ez vagy az a mondat, és ó jaj, teljesen gyogyónak fognak nézni ezért vagy azért az ötletért, elkezdem alakítgatni, és az ilyesminek sosincs jó vége.

Aztán sikerült pár szem fügét elhappolni és egy kis lekvárt főzni belőlük. Plusz végre hajlandó volt a rebarbara felhasználásra alkalmas szárakat fejleszteni, szám szerint ötöt – ebből kettő igen kis nyeszlett volt. Magában kevés lett volna bármihez, de így igazán remek helyük lett.
Törökösen próbáltam ízesíteni. Mármint ahogy én elképzelem ezt. Tartok tőle, hogy a törökök nem gondolnák, hogy ez egy török fügelekvár. De a méz, a kardamom meg a rózsavíz így együtt mi, ha nem törökös? A fügéről nem is beszélve, ha már nekik köszönhetjük.

„TÖRÖK” FÜGELEKVÁR

15 db füge
5 vékony szál rebarbara
4 ek méz
½ citrom leve
¼ tk kardamommag
1 tasak Bourbon vaníliás cukor
2 ek rózsavíz
½ csésze víz

A fügét és a rebarbarát megmostam, apróra vágtam. Beleraktam egy kisebb lábosba, rácsorgattam a mézet, hozzáadtam a vaníliás cukrot, a mozsárban finomra tört kardamomot, a citrom levét és a vizet.
Lassú tűzön főztem, míg a füge megpuhult és kezdett szétesni és az egész jól besűrűsödött.
Ezután hozzáadtam a rózsavizet, azzal is forraltam még vagy 5 percig.


Nagyon illatos, a füge ellenére is igen könnyű lekvár lett, intenzív ízű sajtokkal nagyon finom. Keményebb kecskesajttal kóstoltam. Rá lehet kattani, na!

Read more...

Fügemizéria

Puffinkának.

Nem könnyű mostanság fügéhez jutni. Még akkor sem, ha az embernek két jókora fügefája van a kertben. És nincs tesója, aki esetleg rohadt lilahagymának nézné...
Merthogy ebben az évben nem kedvezett sajnos a fügének az időjárás. Télen elfagyott, így első termés nem volt. Most lenne egy rakat, de amikor elkezdett volna érni a nyomorult, jött a tuti kis hideg eső rá.
Most meg nem esik, de a vénasszonyok nyara enyhén szólva is kívánnivalót hagy maga után.
Örülök minden napos órának ebben a pár napban, mert az is elég, hogy beérjen egy kevés. Amiért viszont apuval kell megküzdeni.
Ő, ugye, egyféle felhasználást tart üdvösnek. Ami ellen nekem sincs nyilván kifogásom, de azért én szeretném változatosabban élvezni azt a kevéske termést.
Anyu köretnek szeretné, S. meg a konyakban eltett változatra esküszik.
Én meg tegyek igazságot, ja. Tehát süteményhez használtam, amit ma le tudtam szedni. Úgy elég jól elvannak vele mindannyian.


FÜGÉS SÜTI

6-8 db füge
1 ek vaj
2 db tojás
¾ csésze cukor
1 tasak Bourbon vaníliás cukor
½ tk mandulaesszencia
3 ek extra szűz olívaolaj
3 ek napraforgóolaj
¾ csésze joghurt
1½ csésze süteményliszt
¾ csésze darált mandula
1 tk sütőpor
¼ tk őrölt szegfűbors
¼ tk kardamom – mozsárban porrá törve


A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra. Egy 20 x 24 cm-es szögletes formát vastagon kikentem a vajjal.
A fügét megmostam, levágtam a szárát, majd cikkekre daraboltam. A darabokat szorosan egymás mellé fektettem a formában.
A tojásokat habosra vertem a cukorral és a vaníliás cukorral. Hozzáadtam a mandulaesszenciát, az olajat és a joghurtot, simára kevertem.
A liszthez adtam a sütőport, a fűszereket és az őrölt mandulát.
A tojásos-joghurtos krémbe kevertem a liszteset, alaposan eldolgoztam, hogy ne legyen csomós.
A masszát a fügedarabokra simítottam.
Beraktam a sütőbe, és 35 perc alatt készre sütöttem.
Kivettem, hagytam kicsit hűlni a formában, majd kiborítottam.

Read more...
Related Posts with Thumbnails
Recepjeim, fotóim, egyéb írásaim kizárólag az írásos beleegyezésem után közölhetők más oldalakon vagy nyomtatásban. Ez alól kivételt képeznek azok a gyűjtőoldalak, ahol nem közlik az egész írást, hanem csak annak első pár sorát és a folytatásért a blogomra kattint az olvasó.

  © Blogger template Shush by Ourblogtemplates.com 2009

Back to TOP