Az eső is jó valamire

Például arra, hogy nem lehet napon aszalt paradicsomot csinálni. Pedig azt terveztem. Viszont lehet finom forró csokoládékat inni, olvasni sokat, mert hogy ki se érdemes dugni az orrom a házból.
Aztán lehet csinálni paradicsomlekvárt. Ha már leszedtem az aszaláshoz őket.

PARADICSOMLEKVÁR

800 g paradicsom – hámozás és kimagozás után mérve
400 g cukor
½ tk durvára tört zöldbors
½ citrom leve
¼ tk vaníliás só


A meghámozott és kimagozott paradicsomok húsát kis kockákra vágtam és egy lábosba tettem a többi hozzávalóval együtt. Felforraltam állandóan kevergetve, hogy a cukor elolvadjon, majd közepes hőmérsékleten lekvár sűrűségűre főztem. Ez 35 perig tartott. Ezután két 250 ml-es üvegbe töltöttem.
Rántott camambert-rel nagyon finom volt az a pár kiskanálnyi, ami már nem fért az üvegekbe.


Na, például erre is jó az eső, hogy ne lehessen, csak ilyen nyomi vakus képeket csinálni.

Read more...

Kávélikőr

Egy hónappal ezelőtt készítettem el egy likőrt, azóta érett a kamrában.
A receptjét a netről szedtem, egy blogról. Viszont csak lefirkantottam annak idején egy cetlire anélkül, hogy a forrást is leírtam volna. Ezért kérem, ha valaki ráismer a módszerére, ne habozzon jelezni, hogy az ő receptje alapján készült (vagy ha ő is vette valahonnan az ötletet, az eredeti forrásra is kíváncsi lennék) – én a kardamomot tettem csak hozzá – szeretném mindenképpen megnevezni, mert nagyon jó kis házilikőr ez. Rögtön dupla adagot készítettem, így 1½ liter kész likőrt kaptam.

KÁVÉLIKŐR

200 g frissen őrölt kávé
300 ml víz
¼ tk kardamommag
800 ml 42%-os alkohol

A sziruphoz:
800 g cukor
400 ml víz
1 tk vaníliapaszta



A kávét frissen őröltem, mert történetesen volt itthon pontosan 200 g Lavazza Gran Crema Espresso szemes kávé. Anyuék nem szeretik az olasz pörkölést, mi meg most szanaszét kávézunk, így nem fogyott volna el, pont jól jött a likőrhöz.
Az utolsó őrlendő adaghoz tettem a kardamomot, azzal együtt őröltem meg.
A kávét felfőztem a 300 ml vízzel, ahogy felforrt, lehúztam a tűzről. Ezt 3-szor megismételtem. Egyébként elég sűrű massza lett belőle és pöfögött.
A sziruphoz a cukrot és a vaníliát elkevertem a vízzel, lassan felforraltam kevergetve, hogy a cukor elolvadjon. Közben sűrűn inhaláltam, mert a vaníliaillat fenséges volt. 15 percig lassan forraltam.
Egy nagyobb befőttes üvegbe raktam a kávés masszát, ráöntöttem a szirupot és elkevertem, hideg vízbe állítottam, hagytam teljesen kihűlni.
Amíg ez hűlt, kiszámoltam, hogy ha van 96%-os alkoholom, mennyi vízzel kell mennyi alkoholt elkeverni, hogy 800 ml 42%-os elegyet kapjak. 350 ml alkoholhoz 450 ml vizet kell adni.
(Nagyon egyszerű kiszámolni egyébként:
350 x 96 = 33 600 egységnyi,  450 – a víz mennyisége – 0 egységnyi alkohol.
350 + 450 = 800
33 600 ÷ 800 = 42)
Amikor a kávés-szirupos cucc teljesen kihűlt, ráöntöttem az alkoholt, szorosan lezártam és 1 hónapra a kamrába tettem érni. Néha, amikor eszembe jutott, összelögyböltem.
Ezután először ruhán, majd sűrű szűrőn átszűrtem, palackokba öntöttem, és jégbe hűtve isszuk. Vagy forró csokoládéban. Vagy fagyira csorgatjuk. Biztosan fogom torták krémjébe is használni.
Egészen sűrű, szirupos, de nem gejl. Magában zsibbaszt és lazít, ha értitek, mire gondolok... Viszont az az érzésem, érdemes lenne pulzust mérni utána.

Read more...

Habos meggyes-mákos

A látszattal ellentétben nem vagyok meggy mániákus. De mit tehettem volna tegnap este, amikor a család elkezdett célozgatni, hogy mikor lesz süti. Vagy valami édesség.
Megint számba vettem, mit találok itthon, abból mit lehet készíteni és ne tartson órákig. Ugyanis nekem más terveim voltak az estét illetően, de egy nagyjából 1 órás kutyulás-sütögetés még belefért. Vannak párosítások, amelyekkel nem lehet hibát elkövetni vagy tévedni, ilyen a meggy-mák páros is.
Így, miután meggy van a mélyhűtőben, az összes többi hozzávaló meg az alapkészlet része, megsütöttem a Nemisbékánál régebben talált habos meggyes-mákos sütit, nem áfonyalekvárral, hanem meggydzsemmel.

HABOS MEGGYES-MÁKOS SÜTEMÉNY

A süteményhez:
140 g darált mák
160 g süteményliszt
1 tk szódabikarbóna
¼ tk őrölt kardamom
½ tk fahéj
1 citrom reszelt héja
150 g vaj
150 g nádcukor
1 tasak Bourbon vaníliás cukor
4 tojássárgája
200 ml tej
250 g magozott meggy
3 ek finomliszt
1 csésze meggydzsem

A tojáshabhoz:
4 tojásfehérje
100 g kristálycukor*
1 ek citromlé
1 csipet só


 A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra.
A lisztet összekevertem a mákkal, a szódabikarbónával és a fűszerekkel.
A puha vajat habosra vertem a cukorral, a vaníliás cukorral és a citrom reszelt héjával. Egyenként belekevertem a tojássárgákat.
Majd a mákos-lisztes keverék következett a tejjel együtt.
A meggyet kiolvasztás nélkül összekevertem a 3 evőkanál liszttel és a tésztához adtam, majd az egészet egy 20 x 30 cm-es szögletes kapcsos tortaformába simítottam.
A süteményt 30 percig sütöttem, aztán kivettem a sütőből és a tetejére kentem a dzsemet.
A tojáshabhoz a tojások fehérjét a csipet sóval kemény habbá vertem – először alacsonaybb fokozaton használtam a habverőt, csak a végén kapcsoltam maximumra.
Beleöntöttem a citromlevet és továbbverve kanalanként adtam hozzá a cukrot.
*Nemisbéka porcukrot írt a reecptben, de tapasztalataim szerint azzal nem lehet igazán jó tojáshabot csinálni, a kristálycukor sokkal jobban megfelel erre a célra. És a jó tojáshab másik titka pedig az, hogy nem szabad rögvest a legmagasabb fokozaton kezdeni a a tojásfehérje felverését. Nem szükségeltetik hozzá semmilyen segédanyag – sokszor olvasok ecetről, keményítőről meg ilyesmikről. Ebben az esetben a citromlevet én ízesítőnek használtam, nem „állományjavítónak”.
Amikor már szép fényes volt a kemény hab, rákentem a süteményre, visszatettem a sütőbe és sütöttem még 10 percig, aztán kikapcsoltam a sütőt és ott hagytam kihűlni.

Read more...

Pavlova a Fekete-erdőben tévelyeg

Jó kis apropó volt a mai – A Nagy Projekt folytatása –, hogy megsüssem életem első Pavlováját. Eddig ez az édesség kimaradt valahogy, pedig egyáltalán nem bonyolult darab. Főleg nem az eredeti recept – sima cukros tojásfehérjehab megsütve tejszínhabbal és friss eperrel a tetején. Amely tűnhet bár légiesnek és könnyűnek, mint a névadó balerina, de kevés dekadensebb desszert van szerintem a világon ennél. Miután az eperszezon jócskán elmúlt, találnom kellett valami más fanyar gyümölcsöt a tetejére, amely majd ellensúlyozni tudja az alap édességét.
A meggy mellett döntöttem, de így le kellett mondanom a csokoládés krémről, nem mutatott volna olyan jól a tetején a szintén sötét színű meggy.
Ugyanis az eredeti tervben nemcsak az alap lett volna csokoládés, hanem a mascarponés krém is – hogy adjak a dekadenciának –, de ahhoz friss erdei gyümölcsök illettek volna. Málna, áfonya stb., de éppen nem voltak kéznél, és ugye az kiment a fejemből, hogy ma ünnepnap van, nem vásárolok én sehol semmit. A torta alapját meg már tegnap este megsütöttem, és különben is nagyon elszánt voltam, hogy mára mindenképpen Pavlova lesz a desszert a már rengetegszer visszatapsolt paprikás sertéslapocka után.
Nyilván előbb ettünk a desszertből...



CSOKOLÁDÉS PAVLOVA MEGGYEL

4 tojásfehérje
220 g cukor
30 g kakaópor

A krémhez:
500 g mascarpone
400 g tejszín
1 tasak Bourbon vaníliás cukor
1 ek cukor

A tetejére:
500 g kimagozott meggy
1 ek cukor
1 tasak Bourbon vaníliás cukor
2 csipet őrölt kardamom
100 ml száraz vörösbor
3 lap zselatin

A sütőt 140 °C-ra előmelegítettem.
A tojásfehérjéket felvertem olyan kemény habbá, hogy már ne csúszkáljon az edényben – először alacsony fokozaton, majd egyre magasabb fokozatra kapcsoltam a habverőt.
Ezután kanalanként adtam hozzá a cukrot, tovább verve a habot.
A kakaóport rászitáltam és egy spatulával óvatosan beleforgattam a tojáshabba.
Egy sütőlemezre sütőpapírt tettem, és körberajzoltam a 24 cm-es tortaformám alját, hogy nagyjából kör alakú maradjon majd a hab.
Rákanalaztam a habot, a szélére peremet húztam a kanállal. Teljesen feleslegesen, mert a sütés folyamán eltűnt.
1 órát sütöttem a torta alapját. Amikor az idő lejárt, nem vettem ki, hanem hagytam kihűlni teljesen, másnap reggelig a sütőben hagytam.
A sütőpapírt óvatosan lehúztam az aljáról és egy tálra raktam.
A krémhez a mascarponét elkvertem a vaníliás és a sima cukorral. A tejszínt habbá vertem és a mascarponéba forgattam. A krémmel megkentem a csokoládés tortaalapot a tálalás előtt 1 órával – előbb nem nagyon jó, mert elázhat a habcsókalap. A szélén magasabbra hagytam a krémet, hogy majd a meggy leve ne csorogjon le.
A meggyet a fűszerekkel, a cukorral meg a borral felforraltam, lehúztam a tűzről és belekevertem a zselatinlapokat. Teljesen kihűtöttem és a krémre kanalaztam.
Csokoládéforgácsokkal szórtam meg közvetlenül tálalás előtt, és a meggy megmaradt levéből csorgattam keveset a krém szélére is.

Read more...

Kultúrgrill

A hét elején ajvárt készítettem. Tavaly nagyon jól sikerült, ezért voltam olyan buzgó. És sikerült kápiát is venni jóárasítva. Fogtam egy jó könyvet és kiültem a teraszra grillezni.
És ha már előkotortam a tárolóból a kis asztali grillt és úgyis kellett padlizsánt is grillezni az ajvárhoz, mindjárt lett egy jó kis füstös padliszánkrém is ebédre. David Lebovitznál (amíg írtam a posztot, nem nyílt meg az oldala) nézelődtem aznap, nála találtam egy jónak ígérkező padlizsán kaviárt, de egy kicsit füstösebbé tettem ezzel-azzal.



AJVÁR

15 db kápia
3 db padlizsán
5 gerezd fokhagyma
2 db piros chili
150 ml extra szűz olívaolaj
1½ tk só
5 ek vörösborecet
2 ek balzsamecet
2 ek pesto rosso
2 ek napon szárított paradicsomkrém*

A kápiákat és a padlizsánokat megmostam, a padlizsánoknak levágtam a szára felőli végét.
Majd a grillre raktam őket, és addig grilleztem állandóan forgatva egy csipesszel a zöldségeket, míg a héjuk kissé megszenesedett.
Majd egy-egy nagyobb üvegtálban lefedve hagytam gőzölődni a paprikákat és a padlizsánokat is. Amikor már kezelhetőre hűltek, lehúztam a héjukat, a paprikákat kimagoztam.
Egy fazékban 1-2 ek olajat felforrósítottam, ráraktam a vékony szeletekre vágott fokhagymát és a kimagozott, finomra aprított chilit. Kissé átpirítottam és 1-2 percig pároltam. Ezután ráraktam a nagyobb darabokra vágott paprikát és padlizsán, átpirítottam, hozzáadtam a fűszereket. Egy botmixerrel simára turmixoltam az egészet és hagytam felforrni. Vigyázni kell vele, mert köpköd.
A végén hozzákevertem a maradék olajat és kis sterilizált üvegekbe töltöttem. Az üvegeket 5 percre a tetejükre állítottam.

*A napon szárított paradicsomkrém faék egyszerűséggel készült: az olajban eltett aszalt paradicsomot leturmixoltam az olajával együtt. Nagyon finom, mély, intenzív ízű paradicsomkrémet lehet így kapni.


FÜSTÖS PADLIZSÁNKRÉM

2 db közepes padlizsán
2 gerezd fokhagyma
½ tk őrölt csípős füstölt paprika (Pimenton de la Vera Picante)
100-120 ml extra szűz olívaolaj
½ citrom leve
¼ tk füstölt só
frissen őrölt bors
2 ek friss menta- és bazsalikomlevél

A padlizsánokat a grillen puhára sütöttem, lehúztam a héjukat.
Az aprítóba raktam mindent és sima krémmé dolgoztam.
Tálalásnál egy kanállal kis mélyedést csináltam a krémbe, csorgattam bele olívaolajat és megszórtam egy kis füstölt paprikával.

Read more...

Csirke és spagetti Velencéből

Ebben az egész gabona meg szénhidrát nélküliségben igazán csak a tésztaételek hiányoznak. És ha már én nem eszem ilyesmit, legalább a családot elárasztom jobbnál jobb tésztás cuccokkal, legalább ők hadd élvezkedjenek.
Ezt az egyszerű spagettit elég sűrűn készítem, és ahhoz képest, hogy milyen gyorsan összeállítható, és milyen hamar elpusztítják, elég sok előkészületet igényel. De megéri.
Maradék egyben sült csirkéből is jó, de akkor előre kell tervezni és megmenteni szaftját.

VELENCEI CSIRKÉS SPAGETTI

4 csirkecomb
só, őrölt fehérbors
500 g spagetti
2 marék fenyőmag
2  marék mazsola
2-3 ek narancslé
1 csipet fahéj
¼ tk friss rozmaring


A csirkecombokat besóztam, megszórtam a borssal és fóliával fedve sütöttem 185 °C-on 1 órát, majd a fóliát levéve légkeveréssel sütöttem tovább 25 percet. A combokat kivettem a szaftjából kicsit hűlni.
Amíg a csirke sült, a mazsolát vízbe áztattam, a fenyőmagot száraz serpenyőben aranybarnára pirítottam.
A tésztát al dente főztem sós vízben, leszűrtem és egy tálba raktam. Amíg a tészta főtt, a húst kézzel leszedtem a csontról, kis falatnyi darabokra tépkedtem, majd a tésztához adtam a pirított fenyőmaggal és a mazsolával együtt.
A hús forró szaftjáról leszedtem a zsírt, beleraktam a nagyon finomra aprított rozmaringot, a fahéjat és a narancslevet (ha friss narancs van itthon, a héját is bele szoktam reszelni), a tésztára önöttem. Alaposan összekevertem tálalás előtt.



A recept alapja Nigella csirkés tagliatelléje a velencei gettóból.

Read more...

A favágó ebédje

Ma kivágtam egy fát.
Az egyik bazi nagy tujánk megsárgult, kidöglött, így kivágtam. Még az aprítás hátravan, de már eléggé kezdtem unni a fűrészelést meg a metszőollóval való ügyeskedést, plusz tuti megint bedurran a kezem, de a végére kell ma járni az ügynek, mert holnap viszik a szemetet és nem szeretném, ha itt henteregnének a teli zsákok még egy hétig.


Egyébként sajnos azért voltak hátsó gondolataim is. Merthogy a fát már régen ki lehetett volna vágni, vagy akár rá is érhetett volna. 
Történt ugyanis, hogy tegnap reggel felhívott a szembeszomszéd, miszerint le fog esni az állunk, a közvetlen szomszédunk közölte, olyan takarítást fog végezni a házában és a kertjében is, hogy eláll a szavunk. Miután ő áthívta kávézni, ami nyilván egy fedőakció volt a részéről, hogy lecseszhesse a botrányos állapotok miatt.
És hát ezt kénytelen voltam figyelemmel kísérni, ugyanis a fa közvetlenül a kerítés mellett volt.
A kertes cuccot jobban vártam volna, mint a tegnap elkezdett kipakolást. Ugyanis úgy hagyta – mondjuk, sejtettem, hogy ez lesz. Most már nemcsak állat gazos a kertje, hanem tele lett igen büdös lomokkal is. Speciel tényleg elállt a szavam a szagtól.
Mint kiderült, az anyukája halála óta – ami húsz éve volt – ki semmit nem hozott a házból, csak bevitt. És úgy érzem, azóta nem is takarított. Bleeh.
Az kétségtelen, hogy a higiéniára nem sokat ad, „mosni” úgy szokott, hogy kiteríti a napra a cuccait. Nem is ecsetelném tovább az ügyet.
Pedig egyébként egy tök normális, csendes fószer, csak hát ez a neglect ne lenne. Jó, nyilván az ő állapotával/betegségével függ ez össze.


Még azért reggel favágás előtt átmentem a kölcsönkertbe mángoldért, itthon szedtem egy pár szem koktélparadicsomot, és ezt sikerült készíteni belőle:

MÁKKAL SZÓRT PARADICSOM PIRÍTOTT MÁNGOLDÁGYON

600 g mángold
6 szelet bacon
1 ek vaj
2 gerezd fokhagyma
½ marék dió
frissen őrölt bors
½ ek mák
12 szem koktélparadicsom
50 g gorgonzola piccante


A mángoldot többször váltott vízben áztattam, majd folyó víz alatt alaposan lemostam, szűrőbe raktam lecsepegni.
A diót durvára vágtam és egy kisebb serpenyőben szárazon pirítottam, míg felszállt az illata. Kiszórtam egy tányérra, és a mákot is megpirítottam kissé, majd azt is tányérra raktam.
A bacont magyon finom csíkokra vágtam, elkezdtem egy serpenyőben pirítani. Amikor kis színt kapott, hozzáadtam a vajat és a finomra vágott fokhagymát. Ezzel együtt is átpirítottam.
Felvettem a hőmérsékletet, mielőtt a szélesebb csíkokra vágott mángoldot a fokhagymás baconhöz adtam, átkevertem. Ahogy összesett, hozzáadtam a pirított diót, elkevertem, megborsoztam.
A mángoldot egy tányérra raktam, rászórtam a negyedekre vágott paradicsomot, durva reszelőn ráreszeltem a sajtot és megszórtam a mákkal.


Szerintem eddig ez volt a legfinomabb mángoldos kaja, amit készítettem. Só nem kell bele, mert a bacon és a sajt is sós.

Read more...

A kevesebb több

Pár napja nézegettem, hogy nemsokára lehet szedni a bodzát, de tegnapelőtt észrevettem, hogy termetes mezei poloskák dézsmálják a termést. Egész fürtöket tettek aszalt kinézetűvé.
Már említettem többször, hogy a kölcsönkertben É. szomszédasszony nem hajlandó semmilyen permetet használni, biot se, mondván, hogy méreg. Így igazából csak pusztul nála minden, még a féltve dédelgetett burgundi szőlője is, azt éppen most rózsabogarak zabálják.
Hiába próbáltam rávenni mindenféle környezetkímélő módszerre, semmit nem fogad el. Azt is hiába magyaráztuk neki, hogy ebben az évben azért elég rendkívüli időjárási viszonyok voltak, amelyek ha tetszik, ha nem, befolyásolják a növények és a kártevők viszonyát. Lehet, hogy az eddigi években nem volt ekkora pusztítás, de most ez van, ehhez kéne alkalmazkodni. Ja, és a madarakat is eteti dióval egész nyáron. Azt sem hajlandó elfogadni, hogy legalább azt ne tegye, mert akkor egy rakat bogár, csiga, kukac és hernyó nem a termést zabálná. Ma nem is tudom, hány csigapárt láttam boldogan kufircolni mindenfelé.
Így nem lehet hasznosítani a gyönyörű ringlóját, a málnáját, egresét, és még sorolhatnám, mi minden megy még gajra nála.
Ma átmentem, hogy legalább egy kevés bodzát tudjak szedni, na meg szedret. A szeder is ott penészedik az ágon, pedig állítólag a férje is imádja, nem értem, miért nem lehet leszedni vagy legalább szólni, hogy akkor én szedjem le. Szívesen megtenném, aztán rakhatná a mélyhűtőbe vagy befőzhetné ő is.
Nem tudom, de nekem fáj a szívem, amikor ilyen szintű pazarlást látok. Főleg, amikor igen kis energiaráfordítással lehet elég nagy haszonhoz jutni. Vagy akkor például nem akarom hallani a vekengést, hogy milyen drága a gyümölcs.
Például azt is nagyon sajnálom, hogy nincs pénzünk megvenni a szomszéd telket. Van rajta egy kis kulipintyó, viszont van fúrt kút is, ami nagy kincs. S. ugyan kitalálta, hogy ilyen életjáradék alapon havi részletekben kéne, de kiderült, hogy sajnos nem egy tulaj van, viszont mindenki el akarná adni, kivéve azt, aki itt is lakik. Ezt meg mondjuk megértem, mert nem kapna egyedül annyit, amiből akár egy kis lakást is tudna magának venni.
Ez a szomszédunk gyakorlatilag állandóan otthon van, de a teleknek vannak olyan részei, amelyeket mióta itt lakunk, soha meg nem látogatott, nem még füvet nyírt volna. Úgy sejtem, mielőtt ideköltöztünk, sem volt ez másképp.
Egészen biztos vagyok abban, hogy nekünk dupla energia a körülöttünk levő rumli miatt rendben tartani a kertet.

Na, jó, puffogás helyett inkább köszönteném a blog új állandó olvasóit és első NetworkedBlogos követőjét ezzel a szépen virágzó sétányrózsával.



Most visszatérnék a bodzához meg a szederhez. Szederből csak egy kisebb tállal tudtam szedni, bodzából is csak pár fürtöt, de valami eszméletlen finom dzsemet sikerült főzni belőlük. Úgy döntöttem, hogy nem variálom halálba, elég lesz egy kis cukor meg vanília, és kész.



BODZÁS SZEDERDZSEM

1,4 kg szeder
500 g bodzabogyó
2½ csésze cukor
1 ek vaníliapaszta
1½ tasak Haas Quittin 3:1
100 ml Crème de Cassis


A bodzát leszemeztem – amelyik szem nem jön le könnyen a szárról, azzal nem is érdemes küzdeni, mert nem elég érett – és a szederrel együtt szűrőben lemostam. A gyümölcsöt egy nagyobb fazékba borítottam, rászórtam 2 csésze cukrot, hozzáadtam a vaníliát és elkezdtem főzni. Nagyjából ½ órát főztem, majd hozzáadtam a maradék cukorral elkevert pektint, forraltam további 1-2 percig.
Lehúztam a tűzről, belekevertem a likőrt. A forró dzsemet kis üvegekbe töltöttem, az üvegeket 5 percre fejjel lefelé állítottam.

Read more...

Nyomi napokhoz nyomi saláta illik

Pár napos szerencsétlenkedés után ma végre sikerült megoldani a blog fennmaradását itt, mert az egyéb lehetőségek a következők voltak, miután nem voltam képes jó ideig megoldani a Bloggerről Bloggerre való export-import kérdést:

  1. Átköltözöm a Wordpress-re – ott ugye egy gombnyomásra importálnak, nem kell fájlokat lementegetni –, de az azzal járt volna, hogy megint több hónapot azzal kell töltenem, hogy felfogjam a működését. És egyébként is utáltam ott a sablonokat – kevés sablon kevés és nem egységes variálási lehetőséggel. Plusz az összes bejegyzés tök gusztustalanul rendetlen, egyenként kellet volna rendezgetni, a hajam kihullott volna. Vannak előnyök is, plédául a hierarchiába rendezhető kategóriák, na de ezt azért kevésnek találtam.
  2. Új blogot indítok és egyenként átmásolom a bejegyzéseket, a hozzászólások elvesznek és egyébként is kihullik a hajam szintén, mire végzek.

Aztán ma felfedeztem, hogy vissza lehet állítani a régi címet, a domain nélkülit. Azt hittem, megfogtam az isten lábát, meg hogy a megoldás zseniális, ugyanis azzal hitegettek, hogy a régi címről majd jól átirányítanak mindenkit erre az újra. Hát nem irányítanak ezek senkit sehova. Közlik, hogy az oldal nem létezik. Azaz nyugodtan indíthattam volna új blogot, mert közben az export-import is sikerült, tehát minden cucc megvolt, csak ugye a kutya nem találta volna meg, ahogy ezt sem.

De nem baj, Szepyke kisegített a nyomorban. Hálás köszönet neki innen is.

Egyszer, sok évvel ezelőtt még a BBC-n Jamie paradicsomsalátát készített, amiben az volt a truváj, hogy csak szétnyomigálta a paradicsomokat. Azóta akartam én is ilyesmit csinálni, de valahogy sosem jutott eszembe aktuálisan, ma viszont igen.
Szedtem is egy adag koktélparadicsomot a kertben és nekiálltam szétnyomkodni őket. Ha valaki szintén erre adja a fejét, kizárólag munkás ruhában vagy kórboncnokoknak való kötényben csinálja. Én átöltöztem utána.

„NYOMI” PARADICSOMSALÁTA

500 g koktélparadicsom
1-2 ek extra szűz olívaolaj
1 csipet himalaya só
1 csipet füstölt só
frissen őrölt bors
1 db piros chili
1 marék olívabogyó
1 ek kapribogyó
3 ág bazsalikom

A paradicsomokat szétnyomkodtam, egy tálban összekevertem a kétféle sóval, a borssal, hozzákevertem a kimagozott és finomra vágott chilit, meglocsoltam az olívaolajjal.
Az olívabogyókat is szétnyomkodva adtam hozzá. A kapribogyót és a száráról letépkedett bazsalikomot rászórtam, az egészet elkevertem.
A salátát ½ órára a hűtőbe tettem érni.
Közben megsütöttem a zöldborsó fasírtkákat – bioboltban vettem a port. Nagyon praktikus, csak 200 ml vizet kell hozzákeverni, 15 percig pihentetni, aztán a kis golyókká formázott cuccot megsütni olajban.

Read more...
Related Posts with Thumbnails
Recepjeim, fotóim, egyéb írásaim kizárólag az írásos beleegyezésem után közölhetők más oldalakon vagy nyomtatásban. Ez alól kivételt képeznek azok a gyűjtőoldalak, ahol nem közlik az egész írást, hanem csak annak első pár sorát és a folytatásért a blogomra kattint az olvasó.

  © Blogger template Shush by Ourblogtemplates.com 2009

Back to TOP