Torta sütés nélkül

Tegnap jól időzítettem mindennel – kerti munkák, filmnézés, tekerés a szobabringán stb., mert mire S. hazaért, már lehetett is volna enni a sütit. De előbb azért átmentünk a törzshelyünkre és ott vacsoráztunk, mert felhívott útközben, hogy mikor érkezik és nehogy nekiálljak kaját csinálni.


SZEDRES MASCARPONETORTA SÜTÉS NÉLKÜL

Az alaphoz:
80 g amaretti
150 g teljes kiőrlésű keksz
150 g vaj
2 ek Amaretto

A krémhez:
2 db tojás
2½ ek porcukor
1 tasak Bourbon vaníliás cukor
250 g mascarpone
100 g fehércsokoládé
1 tasak Dr. Oetker Instant Zselatin Fix
250 ml tejszín

A tetejére:
500 g szeder

Az amarettit és a kekszet robotgépbe tettem, összetörtem. A vajat felolvasztottam, és az Amarettóval együtt a kekszmorzsához kevertem.
Egy tálra tortakarikát raktam, a vajas kekszet egyenletesen elosztva lenyomkodtam, hűtőbe raktam, amíg elkészítettem a krémet.
A tojásokat szétválasztottam. A fehérjét kemény habbá, a sárgáját habosra vertem a cukorral és a vaníliás cukorral. Közben alacsony hőmérsékleten felolvasztottam az összetört csokoládét.
A cukros tojásba kevertem a mascarponét, majd a csokoládét és a zselatinport. A tojáshab ⅓-át a krémbe kevertem, a többit óvatosan beleforgattam.
A tejszínt nem túl kemény habbá vertem és a krémhez adtam.
A kekszalapot kivettem a hűtőből, a krémet rásimítottam, és a tetejét kiraktam a gyümölccsel.
Visszatettem a hűtőbe, amíg a krém már elég szilárd lett ahhoz, hogy a tortakarikát eltávolíthassam – minimum 2 óra kell hozzá.


Tegnap megnéztem az új Polanski-filmet, Szellemíró (The ghost writer) a címe, Ewan McGregor a főszereplő. Nagyon vicces, már ha ilyet lehet mondani egy politika thrillerre, de szerintem Polanskinál  alapvetés a groteszk humor és egyébként is ez egy kamaradráma. 
Ewan McGregor és Olivia Williams – Lang feleségét játssza – egyik jelenéténél például hangosan felröhögtem. Ezzel együtt nem vihogtatja a nézőt, hanem csak olyan kis csiklandós érzést kelt, hogy mindjárt nevetünk, de aztán annyira mégsem – elvégre komoly dolgokról van itt szó, kérem – az utóérzés mégis az, hogy egy vicces filmet láttunk, bárhogy is végződjön a történet.
Azért nem nagyon akarok bármi közelebbit is írni, mert rögvest poént lőnék le, és aki csak ezután szeretné megnézni, még a végén esetleg meggyűlölne.
Polanskit lehet utálni azért, amiért perbe fogták, de a zsenialitását elvitatni nem lehet, pedig sokan megpróbálják, és a berlini fesztivál zsűrijét is azzal vádolják, hogy a fődij nekiítélésével nem a filmet honorálták, hanem kiálltak a rendező mellett. 
Remek a színészvezetése, például közepesnek tartott színészeket egészen új szintre hozott, mint például Pierce Brosnant, aki a volt miniszterelnököt, Langot játssza és Kim Cattrallt is, aki meg Lang titkárnőjét. A két ember közötti viszonyt a nőből érezzük meg igazán, pedig soha semmilyen manifeszt jelet nem láthatunk. Persze a miniszterelnökné, Ruth beszólásai sem hagynak kétséget bennünk.
Ewan McGregor is nagyon jó, ahogy nem igazán tudjuk, mikortól lett hirtelen olyan elkötelezett, hogy nyomozgasson, elvégre az elején nem volt semmi kedve az egészhez és még a nagy honorárium sem tudta jókedvre deríteni, valóban nem lehet olyan nagyon felemelő hülye politikusok memoárjait nyomdaképes állapotba hozni.
A néző tökéletesen tisztában van az idő múlásával, én például nem úgy feledkeztem bele, hogy ne érzékeljem, mindjárt lesz megoldás, de aztán mégis csalódott voltam, hogy máris vége. Még elnézegettem volna egy jó ideig.
És Eli Wallach rettentően megöregedett.

Read more...

Még mindig hőség és sárgabarack

Még maradt a múltkor beszerzett sárgabarackból, leginkább olyan szemek, amelyek nem értek még puhára, már illatosak, de még kemények. Éppen alkalmasak egy jó kis leveshez.

FŰSZERES SÁRGABARACKLEVES HIDEGEN

8 ek cukor
1 rúd fahéj
3 egész kardamom
5-6 szem szegfűbors
5-6 egész szegfűszeg
¼ szerecsendió
1 szerecsendióvirág
750 ml víz
½ tk vaníliapaszta
15 szem sárgabarack
750 ml teljes tej
3-4 ek 45%-os tejszín
3½ ek keményítő

Egy nagyobb lábosban karamellizáltam a cukrot, beledobtam a fűszereket és azonnal felöntöttem a vízzel – ekkor kap értelmet a nagyobb fazék, mert a víz kicsaphat egy kisebb edényből és megégethet.
Kevergetve felforraltam, hozzáadtam a vaníliát, és forraltam kb. 8-10 percig, hogy a fűszerek íze jól kioldódjon.
Közben kimagoztam a barackokat és a leveshez adtam.
A tejet és a keményítőt egy habverővel simára kevertem, hozzáadtam a tejszínt, azzal is simára kevertem és a levesbe öntöttem a krémes tejes keveréket állandó kevergetés közben.
Felforraltam, majd 2-3 percig főztem, éppen csak addig kell, míg a keményítő íze eltűnik, egyébként a barackok szétfőhetnek és a héjuk külön fog úszkálni.
A fazeket hideg vízbe állítottam, hogy a leves lehűljön, majd beraktam a hűtőbe.
A levest jéghidegen tálaltam egy kis frissen őrölt bors és szegfűbors keverékével megszórva, miután kihalásztam belőle a fűszereket.

Read more...

Rászántam magam – egyszer

Fagyigép hiányában nem szoktam fagylaltot készíteni, csak nagyon-nagyon ritkán, pedig bármikor bármennyit meg tudok enni belőle. Na, jó, ez így azért nem teljesen igaz, ha kanállal eszem, akkor vagyok képes meglehetősen nagy mennyiséget elpusztítani. Ha tölcsérből nyalni kell, max. 3 gombóc.
Rettentő macerásnak tartom a házi barkácsfagyit, de ez a hőség még erre is rávitt. Viszont az tuti, hogy nem fogok rendszert csinálni belőle, pedig a család totál odavolt és követelőzni kezdett, hogy na ugye, hogy lehet gép nélkül is, és legyek kedves ezt minimum hetente. Elment ezeknek az eszük??? Ehhez képest vasárnap egész délután azon nyüglődtek, hogy mikor lesz már kész és még mennyit kell vele tökölni. És ha már sürgettek és megjegyzéseket tettek, gonosz módon közöltem velük, hogy csak másnapra lesz jó, és ha feltétlenül ilyeneket akarnak enni, akkor tudják, mit ajándékozzanak nekem legközelebb. Nem mintha eddig ne emlegettem volna a saját kompresszoros fagyigépeket... Ugyanis nálunk folyton tele vannak a mélyhűtők, a külön lehűtős tartályos fagyigépnek esélye sincs.

SÁRGABARACKOS MASCARPONEFAGYLALT 

2 csésze teljes tej
1 csésze tejszín
1 tk vaníliapaszta
¾ csésze cukor
¼ csésze nádcukor
4 tojássárgája
250 g mascarpone
500 g sárgabarack
1½ ek cukor
¼ tk őrölt kardamom
frissen őrölt bors a tetejére

A tejet a tejszínnel és a vaníliával felforraltam. Ahogy felforrt, lehúztam a tűzről és hagytam állni 10 percet.
Közben a tojássárgákat elektromos habverővel fehér-habosra vertem a cukorral. A tojásos krémhez öntöttem a tejet, majd az egészet visszaöntöttem a lábosba és felraktam a tűzre. Alacsony hőmérsékleten állandóan kevergetve besűrítettem – sűrű tejszín állaga lett. Ezután belekevertem a mascarponét és hideg vízbe állítottam, hogy lehűljön.
A barackos részt én egy dzsemből csentem, de ha nem éppen befőzésben vagyok, így készítettem volna: a barackokat mosás és magozás után a cukorral és a kardamommal felrottyantottam volna, majd turmixolom, de nem teljesen simára, nem baj, ha maradnak benne nagyobb darabok.
A fagylaltalapot beraktam a mélyhűtőbe és 45 percenként 4 alkalommal az elektromos habverővel felkevertem, kissé fel is vertem. Az utolsó ilyen keverésnél adtam hozzá a barackot, de nem kevertem simára, azt akartam, hogy márványos legyen. Viszont a barack ellenált ennek. Leszállt majdnem az összes a fagyi aljára, így viszont a találalásnál olyan, mintha mindjárt kétféle fagyi lenne. A tetejére tekertem egy kis borsot, úgy ettük.


Na, ebből aztán nem tudok korlátlanul enni, meglehetősen tömény, de nagyon finom, krémes lett. Nem kell mellé vagy elé más kaja, az biztos.
Ja, és a csésze nálam mindig 250 ml.

Read more...

Cukkinisaláta

Jobban szeretem a cukkinit nyersen, de az üzletekben és a piacokon a legritkább alkalommal lehet kapni salátának való darabokat. Nem egészen értem, hogy miért kell megnöveszteni tök nagyságúra szerencsétlent. Nem mondom, az is használható, ha cukkinifőzeléket készít az ember a tökfőzelék mintájára.
Már csak azért is érdemes nyersen enni, mert a közhiedelemmel ellentétben a cukkininek igenis van saját íze. Viszont ilyesmire tényleg csak ezek a max. 10-12 cm-es darabok alkalmasak. Olaszországban a piacok tele vannak ezzel a nagyságúval mindenféle színekben. Párszor, amikor ott jártunk, én az utolsó napon kiborítottam mindenkit azzal, hogy kötelező volt piacra menni és bébicukkinit venni. Akkoriban a Móricznál laktam és esély sem volt ilyemihez jutni.
Amikor aztán lett telkünk, mindig ültettünk pár bokorral, és most is szerencsére csak ki kell mennem a kertbe és szednem, ha ráóhajtkozom.


BAZSALIKOMOS CUKKINISALÁTA FETÁVAL

6 db bébicukkini
3-4 ág zöld bazsalikom
3-4 ág lila bazsalikom
1 ek apróra vágott snidling
1 csipet só
frissen őrölt bors
4-5 ek extra szűz olívaolaj
2 ek citromlé
80 g feta

A cukkinit vékonyan felkarikáztam, egy tálba raktam, sóztam, borsoztam, rátépkedtem a bazsalikomot, meglocsoltam az olívaolajjal és a citromlével, hozzáadtam a snidlinget, rámorzsoltam a sajt nagy részét, kézzel összeforgattam az egészet. Nagyjából 20 percre a hűtőbe tettem érni.
Tálaláskor locsoltam még rá egy kevés olívaolajat, a tetejére morzsoltam a maradék sajtot, tekertem még rá borsot és megszórtam egy kis apróra vágott snidlinggel.

Read more...

Nincs mese, ha érik a barack

Nem úsztam meg a hőséget úgy, hogy ne kelljen befőznöm. Anyu csütörtökön hazahozott 8 kiló sárgabarackot és egyébként is meg volt indulva, hogy menjünk el szeddmagadozni, merthogy a hordóba is kell. Szerinte korán reggel jó lett volna. Amikor egyébként 28 fok volt már. Mondjuk, mi nem lelkesedtünk a fák közötti kóválygásért.
De aztán ránkmosolygott a szerencse egy hirdetési újság képében, amelyben apu talált egy elég közel levő hűtőházat, ahol mindenféle gyümölcsöket lehet venni, oda hordják sokan a helyi termelők közül a terményeiket tárolás céljából. Ja, és jóval olcsóbb volt így, mint szeddmagadéknál.
Plusz végre találkozhattunk az ezer éve nem látott kedvenc unokatesómmal is. Szegénykém éppen ezt a döglesztő hetet tudta kifogni arra, hogy hazalátogasson Angliából, ahol egyébként 6 éve él. Kérdezte is folyton, hogy most meleg van-e, vagy csak ő szokott el az itteni időjárástól. Megnyugtattam, hogy kegyetlen meleg van, ne aggódjon, nem az ő hibája, ha úgy érzi, elolvad.
Egyébként innentől kezdve fel fogok rakni egy csomó olyan receptet, amelyek a gasztroblogger-társadalom és a recepteket keresők számára valószínűleg alapvetések, de miatta lesznek ilyen posztok, mert szeretne megtanulni főzni, kicsit unja a szendvicsezést, és a hazai ízek is hiányoznak neki.

Apropó elolvad. Innen is szeretném üzenni a Volánbusznak, hogy menjenek a jó fenébe! Van pofájuk a Népligetben található nemzetközi pályaudvaron az üvegkalitkában nem működtetni ebben a 40 fokban a légkondit. Ráadásul még huzat sem bírna lenni, mert az ajtókon – azon a kettőn (!) – légfüggöny zárja el a levegő útját. Amely légfüggönynek ugye csak akkor van létjogosultsága, ha működik a befúvás, nyáron a hideg, télen pedig a meleg.
Különben a nemzetközi pályaudvaron az összes kiírás kizárólag magyarul van és kézzel, az is, hogy nemzetközi pénztár, meg hogy hol lehet sorszámot kérni a becsekkoláshoz a nemzetközi járatokhoz.
Egyszerűen embertelen és felháborító, amilyen állapotokat ott tapasztalni lehet. Azon csodálkoztam, hogy nem hullottak sorra a nyomorú utasok. Mondjuk, az unokatesóm is megfogadta, hogy ezt sose többet, csak most el akart vinni magával egy csomó cuccot, és nem kívánt a repülőn nagy összegű pótdíjat fizetni. És így aztán cserébe az ajándékaiért, meg nyilván azért, hogy örüljön neki, bepakoltam  egy rakat dzsemet, kolbászt, sonkát, miután kiderült, hogy Londonban kijönnek érte a buszhoz, nem kell neki cipelni.
Kaptunk tőle például cidert, sört, és Marmite-ot is.


A családban még csak nekem vannak tapasztalataim a Marmite-tal kapcsolatban, azt mondtam mindenkinek, hogy finom és egészséges, tessenek csak kenni a vajas pirítósra szép vékonyan. Próbáltam nagyon-nagyon őszintének látszani. Mondjuk, nekem tényleg ízlik, de ismerem a népeket itthon.
Bevallom, én még cidert csak most ittam először, nem rossz, nem rossz, számomra túlságosan borszerű, és én nem szeretem a bort, de ettől persze még lehetek fan idővel. Viszont a bubissága miatt tényleg nagyon üdítő. 
Megbeszéltük, hogy legközelebb zöldségmagokat meg ilyesmiket fogok tőle kérni, hogy ne kelljen cipekedni. Merthogy jövőre lesz saját kis konyhakertem.

De visszatérve a befőzéshez. Gondolkodtam azon, hogy az előző este cukorral leszórásos és másnap hosszabban főzéses módszerrel készítem a dzsemeket, de nem voltam hajlandó. Ugyan én is próbálok minél kevesebb adalékanyagot használni a főzés során, de valahogy ezekkel a zselésítőkkel nincs bajom.



KAJSZIDZSEM AMARETTÓVAL

5 kg kajszibarack
1,5 kg cukor
3 tasak Bourbon vaníliás cukor
3 tasak Haas Quittin zselésítő 3:1
150 ml Amaretto

A barackokat megmostam és kimagoztam, egy nagyobb fazékba szórtam. Feltettem a tűzre, rászórtam a cukor nagy részét, hozzáadtam a vaníliás cukrot, és addig forraltam, míg a fél barackok nagyjából szétfőttek – 20-25 perc. Ezután belekevertem a maradék cukorral elkevert zselésítőt, forraltam még 1-2 percig, lehúztam a tűzről. Beleöntöttem az Amarettót és sterilizált dzsemesüvegekbe töltöttem, az üvegeket 5 percre a tetejükre állítottam.


KARDAMOMOS-CSOKOLÁDÉS KAJSZIDZSEM

3 kg kajszibarack
750 g cukor
250 g nádcukor
2 tasak Bourbon vaníliás cukor
1 tk kardamommag
1½ tasak Haas Quittin zselésítő 3:1
100 g Côte d’Or csokoládé 86%
100 ml sötét rum


A barackokat mosás és magozás után fazékba raktam, rászórtam a cukor nagy részét, a vaníliás cukrot és a mozsárban porrá tört kardamomot. Addig főztem, míg a gyümölcs szétfőtt, ez kb. 20-25 perc volt. Ekkor kivettem belőle kb. 300 ml-nyit egy fagyihoz – recept később.
A zselésítőt elkevertem a maradék cukorral, a dzsemhez adtam és forraltam még 1-2 percig.
Lehúztam a tűzről, elkevertem benne az összetördelt csokoládét és a rumot, majd dzsemes üvegekbe töltöttem, az üvegeket 5 percre a tetejükre állítottam.

Read more...

Még jó, hogy van miből élni ebben a melegben is, mármint blogilag

Dögmeleg van, nem tudom, Gabah hogy értékelné ezt a kitételt. Abban teljesen igaza van, hogy amíg ilyen sütis meg sültes posztok születnek, amilyenek, nincs is olyan meleg. Egyeseknek.
Próbálom én is túlélni a hőséget, leginkább úgy, hogy délutánonként felülök a 29 fokos szobában a szobabiciklire és tekerek 35-40 percet, közben jól kiizadok. Igazi biciklire ugye ebben a hőségben nem ül földi halandó. (Egyébként gondolkodtam azon, hogy kihurcolom a szobabringát az erkély azon részére, ahol délután árnyék van, de sajnos a szomszédaink, akiket a 3 év alatt, mióta itt lakunk, egyszer sem láttam, mostanában – nyilván azóta, mióta ez a korszakalkotó ötletem megszületett – állandóan kint kolbászolnak a kertjükben, közönséggel meg nem jó.)
Na most ez segít is kb. addig, míg ülök a bringán – közben olvasok, mert egyébként a szobabiciklizés kész halál –, aztán elmegyek fürdeni és megiszom a jó nagy pohár jéghideg mézes tejet.
Ja, és nem főzök. Nem is sütök. Hideget eszünk. Már aki. Mert én azt sem nagyon.
Olyamisre hajlandó vagyok, amit csak berakok a sütőbe majd jó messzire kerülöm a konyhát, míg megy a sütő. Pedig a konyha egész viselhető hőmérsékletű lenne főleg a fenti szobákhoz képest, nyilván működő sütő nélkül.
A következő süteményt még A Nagy Hőség beállta előtt készítettem.



RIBIZLIS-TÚRÓS PITE

A pâte brisée-hez:
250 g finomliszt
175 g vaj
1 db tojás
1 ek nádcukor
½ ek víz

A töltelékhez:
500 g túró
3 db tojás
5 ek nádcukor
2 ek narancsvirágvíz
2 ek keményítő
1 tasak Bourbon vaníliás cukor
350 g ribizli – fekete és piros vegyesen

A szóráshoz:
8-10 mentalevél
3 ek nádcukor


A pitetésztához az összes hozzávalót a robotgépbe tettem és morzsásra forgattam, majd kiszórtam a lisztezett konyhapultra és összegyúrtam. Kinyújtottam és egy 26 cm ∅ kapcsos, kerek tortaformába igazgattam.
A töltelékhez a túrót elkevertem a cukorral, a vaníliás cukorral, a narancsvirágvízzel, a keményítővel és a tojások sárgájával. A tojásfehérjét kemény habbá vertem, az ⅓-t a krémhez kevertem, a többit óvatosan beleforgattam.
A túrókrémet a pitetésztába töltöttem, a tetejére szórtam a ribizlit. A mentát nagyon finomra aprítottam, összekevertem a cukorral, a gyümölcsre szórtam.
200 °C-ra előmelegített sütőben sütöttem 50 percet.

Read more...
Related Posts with Thumbnails
Recepjeim, fotóim, egyéb írásaim kizárólag az írásos beleegyezésem után közölhetők más oldalakon vagy nyomtatásban. Ez alól kivételt képeznek azok a gyűjtőoldalak, ahol nem közlik az egész írást, hanem csak annak első pár sorát és a folytatásért a blogomra kattint az olvasó.

  © Blogger template Shush by Ourblogtemplates.com 2009

Back to TOP