Mángold

A meleg megtette a hatását, elkezdett minden veszettül nőni a kölcsönkertben. Végre lesz cukkini is, sárga, zöld, csíkos. A mángold is óriásit nőtt csak a két-három meleg nap alatt, folyamatosan lehet szedni belőle.
A mángold a disznóparéjfélék családjába tartozó levélzöldség, a legközelebbi rokona a cékla. Nevezik még leveles répának is.

A mángoldültetvény egy kis része.

Lágy szárú kétéves növény, az első évben a gyökere és lombozata, a második évben a magszára fejlődik ki, azonban mivel konyhai célra leveleit használjuk, általában az első évben leszüreteljük őket (amikor elkezdi növeszteni virágját és magjait, akkor levelei elsatnyulnak). A növény termése a gomoly. Több fajtája van: a legelterjedtebbnek levelei mélyzöldek vagy halványabbak (fajtától függően, de ismert lilás vagy pirosas levélnyelű fajtája is), és a növény akár 60-80 centiméteresre is megnőhet. Formája egy megnyúlt kínai kelhez hasonlít. Talajban nem válogatós, de igényli a sok napsütést és a vizet, melyből egy nap akár 2 dl-t is elhasznál. Tavasz végén vetik, és júliustól késő őszig növeszt ízletes leveleket.
Az íze a spenóthoz hasonló, de annál erőteljesebb. A levelekből általában a spenóthoz hasonló főzeléket készítenek, a levélnyelek pedig a spárgához hasonlóan használhatók fel.
A mángoldnak magas az A-, B1-, B2- és C-vitamin tartalma, ezen kívül cukrot, pektineket, szerves savakat (oxálsav, almasav, citromsav), foszfort, káliumot, kalciumot, vasat és magnéziumot tartalmaz.
A megpárolt levelek kis adagokban jól fagyaszthatók anélkül, hogy ízükből vagy vitamintartalmukból veszítenének.
Közvetlenül szedés után érdemes felhasználni, mert nagyon gyorsan veszít a nedvességtartalmából és összefonnyad.

MÁNGOLD NAPON ASZALT PARADICSOMMAL ÉS GORGONZOLÁVAL

700 g mángoldlevél
1 ek vaj
3 gerezd fokhagyma
½ tk durva himalája só
frissen őrölt bors
1 ek szezámmag
60 g gorgonzola piccante


A mángoldot alaposan lemostam és szűrőbe raktam lecsöpögni. Amíg a mángold csöüögött, egy serpenyőben felforrósítottam a vajat, hozzáadtam a finomra vágott fokhagymát és 1-2 percig pároltam. A mángoldot széles csíkokra vágtam, a fokhagymás vajhoz adtam. Felvettem a hőmérsékletet, megsóztam és borsoztam, hozzáadtam a felcsíkozott paradicsomot. Pár pillanat alatt összeesett, addig forraltam, míg minden nedvesség eltűnt alóla. Közben egy kis serpenyőben szárazon világosra pirítottam a szezámmagot.
Tányérra raktam a mángoldot, rámorzsoltam a sajtot és megszórtam a szezámmaggal.

Read more...

Rebarbara

Ebben az évben nagyon nehezen találtam rebarbarát a piacokon. És sajnos az enyém nem hajlandó a képen látható száraknál izmosabbakat fejleszteni, így aztán nem tudok vele kezdeni semmit.


Olvastam már mindent, hogy mit kell vele csinálni, azt írják, bármilyen talajon megél és nem kell vele sokat foglalkozni az időnkénti kapáláson kívül és az ültetésnél trágyázni kell a talajt. Nem mondom, kapálgatni nem sűrűn szoktam, de akkor sem értem ezt a csenevészkedést.
Van egy leves, amely a kedvenceim közé tartozik ilyenkor nyáron. Bár mostanában hőgutát nem nagyon lehet kapni, attól még jólesik a savanykás, hideg krémleves.
A rebarbarát a magas oxálsavtartalma miatt nem ajánlott naponta fogyasztani, mert a főzés során az oxálsav kristályosodik, amely kristályok aztán akár vesekárosodáshoz is vezethetnek, de ez az én példányommal igazán nem fenyeget. 
Van a rebarbarának viszont áldásos hatása is, emésztéskönnyítő, bár nagyobb mennyiségben hashajtó hatású.
Az oxálsav egyébként a kalciumromboló hatása miatt sem javallott, de ezt nagyjából kiküszöbölhetjük, ha olyan élelmiszerekkel párosítjuk a rebarbarát, amelyekben bőven van kalcium.
Három fajtája van: a zöld szárú és zöld húsú, ez meglehetősen fanyar és savanyú. A piros szárú, zöld húsú, amely savanykás, enyhén kesernyés. És az eperrebarbara, amelynek a szára és húsa is piros, az íze édeskésebb az előző kettőnél, de nyilván relatív értelemben.

HIDEG REBARBARALEVES

500 g rebarbara
120 g sárgarépa
1 fej lilahagyma
80 ml szőlőmagolaj
1 tk só
½ tk ánizsmag
¼ tk őrölt fehérbors
600 ml víz
200 ml tejszín

A rebarbarát a tisztítás után kisebb darabokra vágtam, a sárgarépát pedig lereszeltem – a rebarbara rendkívül gyorsan pépesre puhul a főzés során, ezért van szükség a reszelésre.
1 ek olajat forrósítottam, ráraktam az apróra vágott hagymát és pároltam 1-2 percig. Rádobtam a zöldségeket, ízesítettem a sóval, a borssal és az ánizzsal, majd felöntöttem a vízzel. Fedő alatt puhára főztem, ez kb. 5-8 perc.
A levesalapba öntöttem a maradék olajat, kihűtöttem és már hidegen turmixoltam össze a tejszínnel. Visszatettem a hűtőbe, hogy jéghidegre hűljön.
Ha valaki kipróbálná, és túlzottan idegennek találja az ízvilágát, semmiképpen ne tegyen bele cukrot a savanykásság enyhítésére, hanem tejjel vagy tejszínnel higítsa. Tapasztalatom szerint egy kis plusz só is sokat tud segíteni ezen.



A leves alapja előre is elkészíthető, sőt a fagyasztást is nagyon jól tűri. Pár évvel ezelőtt én mindig nagyobb adag rebarbarához jutottam egy volt telekszomszédunk jóvoltából – olyan 6-8 kg-ra kell gondolni – de aztán kiirtotta a rebarbaráját, igen, vannak ilyen barbár népek! Akkor mindig készítettem egy nagyobb mennyiségű levesalapot és adagonként lefagyasztottam.

Read more...

Bodzapezsgő és kérdés

Kérdésem van azokhoz a kedves olvasóimhoz, akik már maguk is elkészítették a bodzapezsgőt Hugh útmutatásai alapján.
Először is a megadott linken jóval kevesebb cukorral szerepel a recept, mint a River Cottage honlapján. Én a River Cottage-on szereplő recept alapján jártam el.

Még van elvétve bodzavirág a bokrokon, egyébként már lassan kékül a bogyója.

BODZAPEZSGŐ

50-55 db bodzavirág
2 kg cukor
4 liter forrásban levő víz
2 ek bodzás fehérborecet
2 db citrom
1-2 csipet szárított élesztő


Egy jó nagy fazékban a forrásban levő vízben elkevertem a cukrot, míg feloldódott. Belekevertem a citrom kifacsart levét, kiegészítettem a folyadékot 6 literre. Beledobtam a citromokat és hozzákevertem az ecetet és az élesztőt. Beledobtam a virágokat, megkevertem. Egy tiszta konyharuhával letakartam és beraktam a kamrába. Két nap múlva ellenőriztem, már barnult a teteje, innen tudtam, hogy jó úton haladunk.
Négy nap múlva leszűrtem és csatos üvegekbe töltöttem (a csatos üveg vásárlása miatt majdnem agyonvert egyébként a jégeső), beraktam a hűtőbe 10 napra.
És most jönne a kérdésem, volt-e valaki, akinek sikerült úgy felbontania egy ilyen üveget, hogy ne kelljen utána megfürdeni és átöltözni valamint konyhát takarítani és étkezőasztalt mosni. Ugyanis olyan szinten spriccel és fut ki az üvegből, hogy nincs az a villámkezű konyhatündér, aki pohárba tudná tölteni az egyébként igen finom nedűt balesetek nélkül.
Mostmár egyébként csak a kertben bontjuk ki. És szerintem nagyon jót tesz neki sokkal több érés a hűtőben. Legközelebb jóval kevesebb cukorral fogom kipróbálni, bár ahogy telik az idő, egyre kevésbé édes.

Azt hiszem, rájöttem, miért csak zárt palackokat örökít meg mindenki...

Read more...

A nagy projekt

Szombaton A Nagy Projektet próbáltuk kidolgozni hárman, nem mondom, hogy ez maradéktalanul sikerült. Nem tudom, hogy jobb.
Én viszont meglehetősen kis projekttel készültem a vendégeskedésre – merthogy az volt. Rendkívül fantáziadúsan rántott csirkét készítettem, ettünk hozzá kovászos uborkát.
És Gabáhnál találtam egy jó kis sütit, amelyet kis változtatással megsütöttem. Mindkét vendégül látott Kati a sütievő népek közé tartozik szerencsére.

EPRES-CSOKOLÁDÉS TORTÁCSKÁK

125 g vaj
160 g cukor
1 tasak Bourbon vaníliás cukor
2 db tojás
11 g instant élesztő
250 g liszt
1 csipet vaníliás só
110 ml tejszín
125 g fehércsokoládé
125 g tejcsokoládé
32 szem eper


A puha vajat habosra vertem a cukorral és a vaníliás cukorral. Egyenként belekevertem a tojásokat, majd a tejszínt.
A lisztet elkevertem az élesztővel, a sóval és a finomra aprított csokoládékkal.
A két keveréket simára dolgoztam és muffinsütőbe adagoltam fagylaltos kanállal. Mindegyik tetejébe nyomtam 2-2 szem epret és a 180 °C-ra előmelegített sütőben sütöttem 35 percig.
Kiügyeskedtem a tortácskákat a formából és meg forrón megszórtam porcukorral.

Read more...

Kovászos uborka

Ez a nagy hőség egy dologra biztosan jó volt, eszembe juttatta a kovászos uborkát. Igazság szerint nem vagyok oda az ecetes savanyúságokért, de az ilyen kovászolt, illetve sóval erjesztett dolgokat szívesen eszem. Van egy japán sóban erjesztett/savanyított szilva, ami szerintem nagyon finom, de még nem sikerült rátalálom a receptjére, pedig szívesen kipróbálnám.
A sóban való savanyítást azért is kedvelem, mert sokak számára egyébként nehezebben emészthető alapanyagokat is jobban elérhetővé teszi az emésztőrendszer számára.
A kovászos uborka adott receptjére persze mindenki esküszik, ízlésfüggő ez is, no meg a családi hagyományoké.
Általában nem a kovászos uborkának kitett adagból szoktam válogatni a piacon, hanem a csemege uborkának valóból. Ezek nagyjából 8-10 cm hosszúak és nem olyan vastagok, kevés bennük a mag és jó ropogósak.

KOVÁSZOS UBORKA

1 kg uborka
1 csokor kapor
4-5 gerezd fokhagyma
1 tk egész fekete bors
2 ek durva só
1 db nagyobb krumpli
forrásban lévő víz


Az uborkát alaposan megmosom, levágom mindkét végét. Majd hegyes késsel „negyedelem” hosszában, de úgy, hogy nem hasítom végig, az uborkák egyben maradnak látszólag.
Egy nagyobb befőttes üvegbe rakom elég szorosan, közérakom a megtisztított fokhagymát, rászórom a borsot. A tetejére rakom a kaprot és a szeletelt krumplit. Egy kisebb edényben feloldom a sót nem túl sok forrásban levő vízben, és az uborkára öntöm. Majd felöntöm annyi forró vízzel, amennyi ellepi az egészet. Az üveg tetejével lazán lefedem.
Ilyen időjárási viszonyok mellett 3-4 nap alatt megérik az uborka. Onnan lehet tudni, hogy kész, ha a leve opálossá válik, az uborkák pedig olívabogyó zöldre váltanak.
Ha megérett, kiszedem a léből az uborkákat, leöblítem hideg vízben, üvegbe rakom a fokhagymával együtt és rászűröm a levét.

Régebben kenyérrel készítettem, de miután nem vagyok nagy kenyeres, folyton elfelejtettem kenyeret venni, viszont krumpli általában volt otthon. Igaz, egyszer köménymagos rozscipó maradéka került rá, azzal mondjuk állat finom volt.
A krumpli nem is málik úgy szét az érés közben, ezért is kedvelem jobban ezt a módszert.

Read more...

Eperdömping

Tegnap reggel kimentem a helyi piacra, és elájultam az eperáraktól, bár igazából illúzióim nem voltak, de akkor is. Így aztán délután felkerekedtünk és szeddmagadoztunk egy eperföldön, egy óra alatt szedtünk majdnem 10 kg epret – egészen pontosan 9,7 kilónyit.
Készült négyféle dzsem és egy desszert.


És még nincs vége a terveknek, ugyanis szerdán visszamegyünk, de akkor egy nagyobb mennyiséggel fogunk hazatérni. De az a cucc már nem az én felelősségem lesz...

EPERDZSEM BODZAVIRÁGGAL ÉS COINTREAU-VAL

500 g eper
150 g cukor
1 ek Dr. Oetker 3:1 zselésítő
6 nagyobb bodzavirág
50 ml Cointreau


Az epret tisztítás után feldaraboltam, kisebb lábosban feltettem főni. Ahogy levet eresztett, hozzákevertem a cukor nagy részét, összekevertem és belecsipkedtem a bodzavirágokat.
A maradék cukorba kevertem a pektint. Kb. 10 perc forralás után beleszórtam a pektines cukrot és alapos kavarás után magas hőmérsékleten forraltam 1 percig. Levettem a tűzről, belekevertem a likőrt, kiforrázott üvegbe (1 db 500 ml-es) töltöttem és 5 percre a tetjére állítottam.

EPERDZSEM RÓZSABORSSAL ÉS KONYAKKAL

1 kg eper
300 g cukor
1 tasak Dr. Oetker 3:1 zselésítő
1 tk rózsabors
1 tk vaníliapaszta
100 ml konyak


Az epret daraboltam, egy lábosban a tűzre tettem, felforraltam. Hozzáadtam a cukrot, a vaníliapasztát és a mozsárban durvára tört borsot. Forraltam nagyjából 15 percig, majd hozzáadtam a kevés cukorral elkevert zselésítőt, magas lángon 1 percig továbbforraltam. Levettem a tűzről, belekevertem a konyakot, üvegekbe töltöttem, fejre állítottam őket 5 percre.

RUMOS-CSOKOLÁDÉS EPERDZSEM

500 g eper
200 g cukor
60 g Côte d'Or 86%-os étcsokoládé
½ tk vaníliapaszta
1 ek Dr. Oetker 3:1 zselésítő
50 ml sötét rum


A metódus a fent leírtakkal azonos, a csokoládét a végén tördeltem bele és amikor elolvadt, akkor vettem le a tűzről majd ment bele a rum.

EPERLEKVÁR 

4 kg eper
1, 5 kg cukor
3 tasak Dr. Oetker 3:1 zselésítő
200 ml Crème de Cassis

Erről kép nem készült, mert már meglehetősen elegem volt az eprezésből, ugyanis közben elkészült a desszert is.
Meg ennél a mennyiségnél azért már bedurvultam, nem késsel vagdostam majdnem egyforma kis kockákra a gyümölcsöt, hanem beleraktam a robotgépbe és ahogy esik, úgy puffan alapon párszor megnyomkodtam a pulse gombot, legyen rusztikus majd az a lekvár.
Egy jó nagy fazékba öntöttem az egyáltalán nem egyenletesen felaprított gyümölcsöt, hozzáadtam a cukor nagy részét és jó 35-40 percig forraltam, elég jól lefőtt és a habja is eltűnt. A maradék cukorral elkevertem a zselésítőt, azt is a lekvárhoz adtam, kevergetve magas hőmérsékleten forraltam még 1-2 percig. Levettem a tűzről és belekevertem a likőrt, majd üvegekbe töltöttem.

Mint alább majd kiderül, a desszert elnevezésével nem bíbelődtem sokat (az ilyen meg olyan krémes álom elnevezésektől frászt kapok) és képet sem csináltam, ugyanis valami végtelen módon nem fotogén cucc, de nagyon finom.

EPRES-MASCARPONÉS DESSZERT

Az alaphoz:
120 g amaretti

Az epres öntethez:
600 g eper
4 ek Amaretto
3 ek cukor

A krémhez:
3 db tojás
3 ek cukor
1 tasak Bourbon vaníliás cukor
250 g mascarpone
200 g tejszín

Rettentő egyszerű módon egy tál aljára szórtam az amarettit és ráöntöttem a likőrrel meg a cukorral összeturmixolt epret.
A krémhez a tojásokat szétválasztottam, a sárgáját fehérre vertem a cukorral és a vaníliás cukorral. Hozzáadtam a mascarponét, simára dolgoztam.
A tojásfehérjét kemény habbá vertem, a krémbe forgattam, ahogy a nem túl kemény habbá vert tejszínt is. Majd az egészet az epres cucc tetjére simítottam. Két órát a hűtőben hagytam, hogy a keksz felszívja az epres öntetet és jól összeérjen.

Read more...
Related Posts with Thumbnails
Recepjeim, fotóim, egyéb írásaim kizárólag az írásos beleegyezésem után közölhetők más oldalakon vagy nyomtatásban. Ez alól kivételt képeznek azok a gyűjtőoldalak, ahol nem közlik az egész írást, hanem csak annak első pár sorát és a folytatásért a blogomra kattint az olvasó.

  © Blogger template Shush by Ourblogtemplates.com 2009

Back to TOP