Gyereknapi grillezés nem gyereknapon és egy kis szolg. közl.

Először is letudom a szolgálati közleményt.
Mint nyilvánvaló, megint dizájnváltás történt. Kicsit lelkifurdám volt, hogy lecserélem a kedvenc blogdizájnerem sablonját, de már untam, hogy olyan sötét a blog, és úgy veszem észre, hiába várok a Gisele által pár hónappal ezelőtt beígért új template-re. Nyilván, ha lenne 200+ dollárom erre, akkor aztán nem kéne várakoznom egy percet se. Remélem, valami világos fagyis pasztellszínű és vicces darab lesz.
A másik fontos dolog pedig az, hogy mostantól ki lehet nyomtatni a recepteket a minden poszt végén található két (nyomtató és PDF ikon) kis gomb segítségével. Bármelyikre rákattintva szerkeszthető a szöveg, a felesleges locsifecsit, ami nem tartozik közvetlenül a recepthez, ki lehet törölni.
Ja, és továbbra is lehet rajongani a fészbukon, sőt egy kis gomb segítségével – szintén a posztok alatt található – azonnal meg is lehet osztani a saját oldalakon az esetlegesen tetsző irományokat.

Tegnap gyereknapi grillezés volt nálunk délután. Kizárólag felnőtt résztvevőkkel.
De még jó, hogy tegnapra szerveztük, ugyanis ma megint elképesztő idő volt errefelé. Elmászkáltam ide-oda – kertészet, csatos üveg beszerzés stb. – és hazafelé 20 percet álltam Törökbálintnál egy felüljáró alatt az M7-n, mert különben szétverte volna a kocsit a nagyjából fél diónyi nagyságú jég. Ami viszont annál is szerencsésebb része a történetnek – mint hogy pont abban a percben értem a felüljáróhoz, amikor elkezdett záporozni a jég –  az az, hogy nálunk közvetlenül nem volt, „csak” jó nagy eső. Amikor hazaértem, míg feljöttem a garázsból a házig, konkrétan bőrig áztam esernyővel a kezemben. A lépcsőn vízesésként hömpölygött a víz, bokáig ért, keresztül a szandálomon, mit mondjak, remek érzés volt.
A barátnőméknél, akik nagyjából 5 percre vannak tőlünk kocsival, lapátolni kellett a jeget a teraszról meg a szomszédainak segített odaszervezni a tűzoltókat, hogy ugyan szivattyúzzák már ki a vizet a garázsaikból meg a pincéikből. Ők is meg mi is dombon lakunk, így nem áll meg a víz szerencsére. Meg ugye egyikünknél sincs mélyebben az utcaszintnél a garázs.

Szóval tegnap délelőtt kicsit lehetett végre dolgozni a kertben, elég jó idő volt hozzá, így sikerült kiegyelni a mángoldot, ami nagyon jól jött a délutáni grillezett húsokhoz köret formájában. Még nagyon zsenge volt a mángold, de direkt nem akartam addig kiszedegetni az ágyásból a felesleget, míg valamennyire ehető méretűre nem nőnek. Mondjuk, a gazok burjánzása kicsit kiborító, a csigák meg hihetetlen számban tenyésznek.


TEJSZÍNES MÁNGOLD

1 kg mángold
1 ek vaj
3-4 gerezd fokhagyma
só, bors
150 ml tejszín
2 ek fenyőmag

Egy serpenyőben felforrósítottam a vajat, ráraktam a finomra aprított fokhagymát és kicsit pároltam.
Közben egy kis serpenyőben szárazon aranyszínűre pirítottam a fenyőmagot.
A mángoldot alapos mosás és lcsepegtetés után durvára vágtam, rádobtam a vajra, összekavartam, sóztam és borsoztam, majd az edényre rátettem a fedőt.
2-3 perc után levettem, addigra a mángold össze is esett, levet eresztett. Ráöntöttem a tejszínt és magas hőmérsékleten beforraltam.
Tálaláskor megszórtam a pirított fenyőmaggal.


És ha már gyereknap meg társaság, sütemény is kell ugye. Nem nagyon volt ötletem, mi legyen a süti. De szerencsére valami után kotorászva a mélyhűtőben felfedeztem, hogy van még egy rakat meggy szépen dobozokba rakva tavalyról. Nyilván a motivált felejtés miatt nem emlékeztem rá, amit a tavalyi meggy mizéria váltott ki bennem, nagyon herótom volt már a majdnem egy hetesre nyúló magozástól.

MEGGYES LEPÉNY

A tésztához:
500 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt
100 g finomliszt
11 g száritott élesztő
1 csipet só
100 g vaj
250 ml tej
70 g nádcukor
1 db tojás

A tetejére:
1 kg meggy – magozva
130 g nádcukor
1 tasak Bourbon vaníliás cukor
1 tk fahéj
80 g amaretti
80 g szeletelt mandula

A tésztához a lisztet egy tálban összekevertem az élesztővel és a sóval. A tejet felmelegítettem a vajjal együtt, belekevrtem a cukrot és a tojást, majd a liszthez adtam. Kidagasztottam és letakarva meleg helyen hagytam kelni 1 órát.
A sütőt 195 °C-ra előmelegítettem.
Ezután enyhén lisztezett felületen nagyjából ½ cm vastagra nyújtottam és a sütőpapírral bélelt tepsibe raktam úgy, hogy a széleit visszahajtottam. Rászórtam a kézzel összetört amarettit, sűrűn kiraktam a meggyel, egyenletesen elosztottam rajta a vaníliás cukorral és a fahéjjal elkevert cukrot, megszórtam a mandulával, majd 50 percet sütöttem.

Read more...

Meleg saláta és pite

Nem fogok az időjárásról vekengeni, főleg most, hogy a javulás egyértelmű jelei mutatkoznak. Végre nem fúj állat módon a szél, nem zuhog az eső és csicseregnek a madarak.
Nem túl gyakran készítek meleg salátát, de tegnap még jólesett a meleg étel. Aztán azon is elgondolkodtam, hogy nem vagyok hajlandó magamat megadni az időjárásnak, az etalon az évszak, azaz a tavasz majdnem vége.
Így született egy sárgarépa saláta és egy túrós pite.

MELEG SÁRGARÉPA SALÁTA DIÓVAL ÉS VIRSLIVEL

1 marék dió
1 ek szójaolaj
3 gerezd fokhagyma
2 cm gyömbér
4 szál tömzsi sárgarépa
1 pár frankfurti virsli
só, bors
½ narancs leve és reszelt héja
½ marék petrezselyem
    A diót durvára vágtam és szárazon pirítottam egy serpenyőben, míg felszállt az illata. Ráöntöttem az olajat, hozzáadtam a finomra vágott fokhagymát és gyömbért, belereszeltem a narancs héját, összepirítottam. Hozzáadtam a karikára vágott sárgarépát és virslit, addig pirítottam kevergetve, míg a virsli pirosra sült, a répa pedig éppenhogy elkezdett puhulni. Sóztam, borsoztam, rászórtam a finomra vágott petrezselyem nagy részét, ráfacsartam a narancs levét, összeforgattam.
    Tálaláskor hámozóval lehúztam pár csíkot a parmezánból a saláta tetejére és megszórtam a maradék petrezselyemmel.



    A pitét meg azért készítettem, mert keddre megrendelésre csináltam tortát egy blogszülinapra, és a család elég szomorkásan nézegette a kész sütit, hogy nem ehetnek belőle. Így kárpótlásul kaptak ők is egyet.


    BODZÁS-TÚRÓS PITE

    A pâte brisée-hez:
    250 g finomliszt
    175 g vaj
    1 db tojás
    1 ek cukor

    A bodzás-túrós töltelékhez:
    450 g túró
    4 ek cukor
    1 tasak Bourbon vaníliás cukor
    3 db tojás
    6 bodzavirág
        Az alaphoz a nagyon hideg vajat felkockáztam, és az összes többi hozzávalóval a robotgépbe raktam, morzsásra forgattam. Hideg felületre (konyhapult) szórtam és összegyúrtam, majd az enyhén lisztezett konyhapulton kinyújtottam. Egy 22 cm ∅ kapcsos formába raktam a tésztát, eligazgattam, hogy nagyjából egyenletesen legyen az oldalán is.
        A sütőt 200 °C-ra melegítettem elő.
        A töltelékhez a túrót elkevertem a cukorral és a vaníliás cukorral, hozzáadtam a tojások sárgáját, belekevertem a bodzavirágot is – lecsipkedtem a száráról.
        A tojásfehérjét kemény habbá vertem, az ⅓-át belekevertem a túrókrémbe, a többit pedig óvatosan beleforgattam. Az egészet a pitealapba töltöttem és az előmelegített sütőben 50 percig sütöttem.



        Nagyon jól érezni a bodzát a süteményben, üde aromát ad. A túrós töltelék egyébként nagyjából felfújtként viselkedett, szépen megemelkedett, mire kész lett, teljesen kitöltötte a tésztát.

        Read more...

        „Vadat és halat, s mi jó falat”

        Pár hete elég nagy örülés van bizonyos szempontból folyamatosan (éljen Egerszalók!), így gyakorlatilag minden este lehetne ünnepi vacsora, de ki győzi azt ugye ötletekkel.
        Az ünnepi kaja mivolt nemcsak a hozzávalók különlegességén múlik, hanem azon is, hogy az ember külön készül rá. Ilyesmikre kifejezetten alkalmasak a vadhúsok, nem esszük mindennap és nem lehet csak úgy nekiugrani az elkészítésüknek.
        A szarvashúst kifejezetten szeretem elkészíteni is, mert bármennyire is úgy tűnik, nincs semmi zsírtartalma, sosem szárad ki, omlós és puha lesz.

        SÜLT SZARVASCOMB ZÖLD SPÁRGÁVAL ÉS SZILVAKETCHUPPAL (4 személyre)

        1,3 kg szarvascomb
        100 ml szőlőmagolaj
        1-1 tk friss kakukkfű-, zsálya-, borsikafű- és rozmaringlevél
        6 szem borókabogyó
        1 tk zöldbors
        4 szem szegfűbors
        5 gerezd fokhagyma
        1 tk durva só
        16 szelet bacon
        150 ml vörösbor

        A tálaláshoz:
        vajon párolt zöldspárga
            A húsról leszedtem minden hártyát – kivételesen nagyon szép darabot sikerült venni, nem kellett vele sokat foglalkozni.
            A fokhagymát mozsárban összezúztam a sóval, hozzáadtam az egész borsot, szegfűborsot és a borókabogyót, azokat is összezúztam. Következtek a zöldfűszerek, majd az olaj. A fűszeres olajjal bepácoltam a húst, és egy éjszakára a hűtőbe raktam. Általában az ilyen pácokban több napig hagyom állni a vadakat, de most nem volt rá idő.
            Másnap kivettem a húst a pácból, betekertem a baconszeletekkel úgy, hogy félig fedjék egymást a szalonnaszeletek. A fűszeres olajat a húsra csorgattam, aláöntöttem a bort és fóliával lefedve 2 órát sütöttem 180 °C-on. Majd levettem róla a fóliát, és sült további 1 órát.
            A spárgát (500 g) kevés barnított vajon megpároltam, sóztam és borsoztam.
            Tálaláskor a húst meglocsoltam a saját szaftjával, melléraktam a még forró spárgát és egy kevés szilvaketchupot.


            Egyébként most elgondolkodtam, hogy én mindig csak mellérakok. Nem tudom, engem kifejezetten zavar a tornyozásos tálalás. Abban az esetben kizárólag csak úgy lehet nekikezdeni az evésnek, ha előbb széttúrja az ételt az ember. Nem mondom, nyilván van, amikor kifejezetten jól néz ki, például saláták esetében.
            Az meg a másik, hogy a legtöbb esetben nincs nagyon időm sem a komponálásra a tányéron, ha meg akarom örökíteni a blog számára az ételeket, gyorsan kell cselekedni.

            Read more...

            Zöldek

            Úgy tűnhet, hogy valami színmániákus vagyok, pedig csak a posztok címét nem tudom sosem kitalálni, általában valami görcs lesz belőle, de mindegy, számozni nem akarok, azzal a módszerrel nem találnék meg soha semmit. Nem mintha így olyan flottul menne a keresgélés a saját blogomon, na de hát mitől ez lenne, amit flottul megoldok. Néhány szó igen hülyén néz ki így leírva, például ez a flottul is. Ezért aztán le is írtam immár harmadszorra.
            Ugye itt vannak ezek az ilyen-olyan szezonok tavasszal is, medvehagyma meg spárga, nyilván az is a zöld. A fehér spárgát is szeretem, de szerintem a zöld jóval viccesebben néz ki, és nem kell vele annyit szarakodni sem. A lila spárgát is szívesen megkóstolnám, úgyis lila zöldség mániám van.
            A héten azért már kis problémát jelentett a szénhidrátmentes főzikélés, gyakorlatilag minden alapanyagot nézegetve egy jó rizottót vizionáltam. Vagy bulguros, esetleg kuszkuszos megoldást.
            A múlt hétvégén elmentünk a Kertészetin megtartott évi rendes növényvásárra, szerintem elég lehangoló volt a rengeteg kolbászos meg kajás stand a nagyjából számban ugyanannyi növényes kiállító között.
            Viszont egy kis zugban egy lány medvehagymát árult 200.- Ft-tal olcsóbban, mint a piacokon szokás, jól be is vásároltam.
            A jó múltkor, amikor vettem, a felhasználatlan medvehagymát simán durvára vágva beraktam egy dobozban a mélyhűtőbe. Aztán egy zacskóba raktam a dobozt. Nagyjából két hét alatt elmúlt a medvehagymaszag.
            Tehát újabb fagyasztást nem akartam, így durvára vágva összeturmixoltam olajjal, sóval és fehérborssal. Eme zúzmány segítségével pedig készítettem zöld túrót. Amibe sárgarépát és zellerszárat mártogattunk.

            ZÖLD TÚRÓ

            450 g túró
            250 g tejföl
            ½ tk fehérbors
            4 ek medvehagyma zúzmány
              Értelemszerűen mindent összekevertem. Majd magyarázkodnom kellett, hogy nem, nem raktam semmi fura csomós dolgot a guacamoléba.


              Csütörtökre végre sikerült elvonatkoztatnom a gabonás vízióktól, és zöld spárgás ebédet készítettem.

              ZÖLD SPÁRGA TOJÁSSAL, GORGONZOLÁVAL ÉS MEDVEHAGYMÁVAL

              500 g zöld spárga
              20 g vaj
              4 db tojás
              50-80 g gorgonzola
              provence-i fűszeres só
              bors
              1 marék zsázsacsíra
              1 ek medvehagyma zúzmány
                A forró vajon megpároltam a darabokra vágott spárgát. A tojásokat villával kissé felvertem, sóztam, borsoztam és a spárgára öntöttem. Miközben hagytam, hogy a tojás alja megpiruljon, a tetejére morzsoltam a sajtot, majd a 260 °C-os légkeveréses sütőbe raktam 10 percre. Azt akartam, hogy teljesen megszilárduljon a tojás – nem állhatom, ha kocsonyásan kenődik –  és a sajt meg beleolvadjon teljesen.
                Tányérra csúsztattam, a tetejére szórtam a zsázsát és meglocsoltam az olajos medvehagymával. 
                És egyébként ezt a mennyiséget simán megettem egyedül.

                Read more...

                Belilulás újra

                Tavaly nagy kedvvel szedtem le a körülöttünk található szomszédok kertjéből áthajló ágakról az akác- és bodzavirágokat, orgonát a barátnőmtől szereztem be. Aztán napokig mindenféle lekvárok, zselék és szirupok kavarogtak a fejemben – hogy kell kinézniük, mire fogom használni – miközben órákig szedegettem le a virágocskákat a szárukról. Aztán az orgonazselé azóta is ott áll a kamrapolcon, kizárólag az akácszirupot öntözgettem elég sok desszertbe és süteménybe.
                Így aztán ebben az évben kissé visszafogom magam ebben az ügyben, nem is leszek túl kreatív, szerintem ilyen szirupféléket fogok gyártani. A múltkor ibolyából készítettem, a héten valamelyik nap pedig orgonából, de éppcsak annyit, hogy egy-két alkolmmal fel lehessen vele dobni majd valamit.


                ORGONASZIRUP

                1 l orgonavirág
                550 ml víz
                4-5 ek cukor
                1 tasak Bourbon vaníliás cukor
                1 tk citromsav
                  Az orgonáról leszedtem a virágokat vigyázva, hogy a kicsike zöld tok már ne kerüljön közéjük, nehogy esetleg megkeserítse a kész szirupot. Meg az életemet, ha már órákig csipkedem a virágocskákat, és hogy az igen kevés végeredmény használható legyen.
                  A cukrot, a vaníliás cukrot és a citromsavat összekevertem, beforraltam a ¾-ére, beleszórtam a virágokat és lefedve hagytam állni ½ órát. 
                  A turmix poharába öntöttem, de beleraktam a szűrőbetétet is, hogy majd ne kelljen külön pancsolni a szűréssel. Összeturmixoltam, közben a szűrőn kicsapódott a cucc – tök jó találmány. A kész szirupot újra felforraltam és egy kis lezárható kancsóba öntöttem.

                  Read more...
                  Related Posts with Thumbnails
                  Recepjeim, fotóim, egyéb írásaim kizárólag az írásos beleegyezésem után közölhetők más oldalakon vagy nyomtatásban. Ez alól kivételt képeznek azok a gyűjtőoldalak, ahol nem közlik az egész írást, hanem csak annak első pár sorát és a folytatásért a blogomra kattint az olvasó.

                    © Blogger template Shush by Ourblogtemplates.com 2009

                  Back to TOP