Kékek, lilák

Nemrég keseregtem, hogy lemaradtam az ibolyázásról, viszont tegnapelőtt, ha kicsiben is, de megvalósult az ibolya projekt. Átmentem a szomszédhoz, hogy meglocsoljak pár növényt és a kert tele volt ibolyával. Szedtem egy kis kosárral, mert végül csak szirupot szerettem volna készíteni anyu születésnapi tortájához.



IBOLYASZIRUP

1½ csésze ibolya
150 ml víz
3 ek cukor
1 tk citromsav

    A virágokat szerencsére nem kellett leöblíteni sem, mert a szomszédomnak biokertje van, csak a harmatot kellett kicsit lerázogatni róluk, porosak sem voltak.
    Tehát a virágokat leszedtem a szárról, közben a vizet a cukorral és a citromsavval felforraltam. Addig forraltam, míg kissé besűrűsödött. Ezután beleraktam az ibolyát, forraltam 2-3 percig, majd lefedve hagytam állni jó ½ órát. Ezután kinyomkodtam a virágok festékanyagát egy szűrőben, ismét felforraltam a gyönyörű lilás színű folyadékot és kis üvegbe töltöttem.


    Anyunak meg egy könnyű joghurtos tortát készítettem. Sajnos fotót nem tudtam csinálni róla, ugyanis már csak este vágtuk fel, olyankor pedig a konyhában egyszerűen nem lehet olyan világítást produkálni, hogy jó képek készülhessenek. Pedig ritkán sikerül ilyen dekoratív és látványos tortát rittyenteni.

    JOHGURTOS-ÁFONYÁS TORTA IBOLYASZIRUPPAL

    A piskótához:
    6 db tojás
    150 g cukor
    1 tasak Bourbon vaníliás cukor
    1 csipet só
    3 ek rum
    6 ek forró víz
    150 g liszt
    30 g keményítő
    2 tk sütőpor

    A krémhez:
    450 g jughurt
    4-5 ek porcukor
    1 tasak Bourbon vaníliás cukor
    2 tasak Dr. Oetker Gelatine Fix
    400 g tejszín
    250 g kékáfonya

        A piskótához a tojásokat a cukorral, a vaníliás cukorral, a csipet sóval, a rummal és a forró vízzel sűrű világossárga krémmé vertem habverővel. A lisztet összekevertem a keményítővel és a sütőporral, majd a krémbe szitáltam, a habverővel kevertem el csomómentesre.
        A sütőt 175 °C-ra melegítettem elő, és egy kerek, 26 cm ∅ kapcsos tortaformába öntve a masszát 30 perc alatt készre sütöttem. A formában hagytam teljesen kihűlni.
        A krémhez a joghurtot elkevertem a porcukorral és a vaníliás cukorral, majd hozzáadtam a zselatint – nem kell vízbe kevergetni, forralgatni, mehet rögtön a krémbe hidegen – és habverővel simára kevertem.
        A tejszínt nem túl kemény habbá vertem, a krémhez adtam.
        A tortaalapot egy tálra raktam, két lappá vágtam. Az alsó köré tortakarikát tettem, rákentem a krém felénél kicsivel többet, arra szórtam az áfonyát. Rátettem a másik tortalapot, óvatosan lenyomkodtam. Majd következett a krém többi része.
        A tetején kis mélyedéseket csináltam kanál hátával, a hűtőbe raktam 2 órára. Tálalás előtt leszedtem róla a tortakarikát, a  mélyedésekbe csorgattam keveset az ibolyaszirupból és ibolyákkal díszítettem.

        Read more...

        Fő az egészség

        Az előző posztban már említettem, hogy egyszer egy barátoméknál ettem egy csodás csírasalátát, kérdeztem is tőle, mit rakott össze mivel pontosan, de nem emlékszik rá. Ami azért szerintem mindenesetre fura egy mesterszakácstól, bár nyilván szakmai ártalom is nála, hogy a receptek csak úgy jönnek és mennek a fejében.
        Vasárnap megint a kertészeteket jártuk, így csodálkoztam rá az egyikben a rengeteg féle csíráztatni való magra zacskókban. Vettem egy jó párat, és még aznap neki is álltam a projektnek. Utoljára szerintem az általánosban csíráztattam házi feladatként borsót, azóta csak párszor zsázsát, szóval gyakorlatom nulla.
        Sajnos nem egy ütemben érnek el bizonyos fázisokat. De így legalább tapasztalatot szereztem az ütemezés jövőbeni tervezéséről. Például a feketehagyma és a vöröskáposzta magja sokkal lassabban kel életre, mint a többi. A retek és a mustár magja viszont elképesztő gyorsan. Nem kell nekik egy nap sem. A másik tapasztalatom pedig az, hogy ha sűrűbben is ilyesmire adja az ember a fejét, akkor tényleg érdemes beszerezni csíráztató tálat – 1000,- Ft körül már lehet kapni kétemeletest. Mindenképpen praktikus, a magok nem állnak a pangó vízben és rendkívül helytakarékos. Az én tálcás módszeremhez képest mindenképp.

        CSÍRASALÁTA FETÁVAL

        1 ek brokkolimag
        1 ek mustármag
        1 ek retekmag
        1 ek zsázsamag
        1 ek finomra vágott snidling
        3 db paradicsom
        100 g feta
        só, bors
        1-2 ek extra szűz olívaolaj
        1 tk szilvás balzsamecet

          A magokat alapos öblítés után tiszta műanyag tálcákra szórtam és addig tartottam nedvesen, míg kicsíráztak és picike zöld levélkezdemények is látszottak már. Ez most 5 nap volt nekem, de persze függ a hőmérséklettől és a fényviszonyoktól is.
          A saláta elkészítése előtt szintén alaposan leöblítettem a csírákat, szitában hagytam lecsöpögni.
          A paradicsomot feldaraboltam és összekevertem az óvatosan szinte szálakra szedett csíranövényekkel és a snidlinggel. Meglocsoltam az olívaolajjal és a balzsamecettel, kicsit sóztam és tekertem rá borsot. A sajtot a tetejére morzsoltam.
          A mustár- és retekcsíra kissé csípős, a zsázsa kissé kesernyés ízét jól egészítette ki a paradicsom és a balzsamecet viszonylagos édessége.


          A brokkolicsíra kiemelkedően magas U-vitamin és kálciumtartalmú. Élettani hatásai nagyban hasonlítanak a vöröskáposzta csíráéra. Fogyasztása vértisztító, bőrtápláló, keringésjavító hatással bír. Gyógyhatásai főleg emésztőrendszeri betegségek, hólyag- és prosztataproblémák, valamint daganatos megbetegedések esetén mutatkoznak meg.
          A mustárcsíra antibiotikus hatású, tisztítja a nyálkahártyát, az epére és májra kedvezően hat, csökkenti az emésztési zavarokat. Élénkítő, izomfájdalom enyhítő, vértisztító.
          A retekcsíra kitűnő a gyulladásokra a szintén erős antibiotikus hatása miatt. B₁ és B₁₆ vitamint tartalmaz, mellette vasat, káliumot és foszfort. Természetes gombaölő, kiűzi a bélférgeket, antiszeptikus hatású, puffadásgátló. Tisztítja a légutakat, a nyálkahártyát, remekül oldja a hörghurutot. Segít az epekövek és az epehomok eltávolításában is.
          A zsázsa csírája sok vitamint tartalmaz, telítetlen szírsavtartalma hatásos a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának megelőzésére. Általános immunerősítő, gyulladáscsokkentő, vizelethajtó hatású, sőt potencianövelő hatásáról is ismert.

          Read more...

          Bagoly és gomba – pedig nem is voltam az erdőben

          Indíthatnám a posztot Seres Rezső örökbecsűjével, de az túl kézenfekvő lenne és modoros is, ráadásul annyira nem is igaz, mert azért jutott pár vicces óra utoljára még a nagyközönségnek.
          Tényleg más országra ébredhettünk ma, az idő mindenesetre már szar.
          Nem irigylek azzal együtt senkit, aki azt gondolta, fú, de jó lesz újra a székben, aztán rájött, hogy addig kepesztett meg áskálódott, míg majd még tevékenykednie is kell vagy mi, mert megkapta, amit akart. Ami ugye látszik. És hát aki „dolgozik”, az hibázhat is, plusz számonkérhetik. Bizonyos attitűdökkel nehéz így az élet, nem mondom.
          És ez igaz egyes nőneműekre is más természetű ügyekben.

          De nézzünk inkább baglyot illetve többet – ma kaptam a linkeket. Baglyot nézni tényleg mindig jó, igaza van az írónak. Sajnos baglyot mi csak akkor szoktunk látni, amikor például Zsámbék vagy Sóskút felé autózunk, ahogy ülnek az út menti fákon. Így aztán alaposabb szemrevételezésre nincs lehetőség.
          Nem baj, van bagoly a kulcscsomómon, a múltkor kaptam egy nevem feliratú másik kulcstartóval együtt - pedig eddig is ráismertem a kulcsaimra. Ez most kissé szenya megjegyzés volt, már csak azért is, mert igazán örültem a két kis hülyeségnek. A baglyot azért, mert „olyan okos vagy”. Jobban örülnék, ha bölcsnek és szépnek is látnának, de mindegy.

          Ilyen béna időben nem lehet semmit se csinálni, pedig lenne mit a kölcsönkertben, április van, nem a henye ideje kertileg.
          Leginkább kénytelenkedem meg olvasok – Török csel, Eraszt Fandorin második kalandja. És ebédet főztem. Továbbra is minimalizálva a szénhidrátokat. Az az igazság, hogy arra kell rájönnöm, valószínűleg intoleráns vagyok a ceráliákkal szemben, ugyanis mióta egyáltalán nem eszem ilyesmit semmilyen formában, sokkal jobb érzésem van. Fura, mert nem lehet egy konkrétumot sem megnevezni, hogy mi az a jó, csak valahogy jobb. De például egyáltalán nem ég a gyomrom semmitől. Amely gyomorégés egyébként a rizzsel indult még jóval régebben, egy ideig a barnarizzsel nem volt bajom, aztán azzal is. Majd ez szépen kiterjesztődött gyakorlatilag mindenre. Most meg semmi, elmúlt.
          Tegnap vettem csíráztatni való magokat, beindult a csíra projekt, ugyanis évekkel ezelőtt egyszer ettem egy mindent vivő csírasalátát a szakács barátom keze nyomán, erre nem emlékszik a receptre. Mi van??? Mondtam neki, írjon gasztroblogot.
          Egyébként ez a csíráztatás csinos csíráztató edény híján elég káoszos konyhát eredményez, de érdekes módon eddig senkinek nem volt kifogása a mindenhol fellelhető műanyag tálcák miatt.

          GOMBA ÉS CUKKINI KERTI FŰSZEREKKEL (2 személyre)

          400 g gomba – csiperke, barna csiperke, laska vegyesen
          1 db nagyobb cukkini
          6 szelet bacon
          4 szelet sonka
          1 ek szőlőmagolaj
          só, bors
          3-4 ág citromillatú kakukkfű
          4-5 tárkonylevél
          2-3 ág borsikafű
          1 ek citromlé
          8-10 levél medvehagyma
            Egy forró serpenyőben az olajon megpirítottam a finom csíkokra vágott bacont és sonkát. Közben megtisztítottam a gombát, feldaraboltam és a sonkához adtam, tovább pirítottam.
            A cukkinit falatnyi darabokra vágtam és a gombához adtam, de csak amikor az már megpirult – a leve is eltűnt. Sóztam és borsoztam, rászórtam a fűszerek leveleit, készre pirítottam. 
            A nem túl finomra vágott medvehagymát a tálalás előtt közvetlenül kevertem bele a citromlével együtt.

            Read more...

            Újabb sárga étel

            Már pár nappal ezelőtt elhatároztam, hogy a kölcsönkertben szedek majd ibolyát, van egy rakat. Ugyanis  elképzeltem egy ibolyazselét meg ibolyás cukrot is. Illetve csak volt ibolya, mert ma egy darabot sem találtam.
            Aztán rácsodálkoztam a metélőfokhagyma-csomókra, lett is ötletem az ebédhez, mert addig gőzöm nem volt, mit kéne enni.
            Az utóbbi időben az ételeinkben a sárga szín dominált, de ez csak a véletlen műve. Egyébként nem egyszerű az élet, ha az ember nem eszik kenyeret, tésztát, gabonaféléket, liszteset, cukrot stb. Főleg, ha ezzel egyedül van éppen a családban. Ma kivételesen meleg ételre vágytam, de a hűtőben csak salátákhoz való cuccok vannak.


            Kerestem egy ásót, és miközben kifordítottam egy csomót a földből, erősen sajnálkoztam, hogy a mángold még csak mag formájában létezik elültetve. Mert a mángoldszár vajon ropogósra párolva, a levelét rádobva, éppenhogy megfonnyasztva, tojással, metélő fokhagymával, snidlinggel, jaj!
            De találtam a hűtő alsó fiókjában angol zellert.

            TOJÁS ANGOL ZELLERREL, METÉLŐ FOKHAGYMÁVAL ÉS SNIDLINGGEL 
            (2 személyre)

            10 szál angol zeller
            20 g vaj
            2 ek szőlőmagolaj
            6 db tojás
            50 g edami sajt reszelve
            1 csomó metélő fokhagyma
            1 csomó snidling
            só, bors
              A vajat az olajjal felforrósítottam egy serpenyőben, rádobtam a csíkokra darabolt zellerszárat, enyhén sóztam és borsoztam, néha kevergetve pirítottam, míg kapott egy kis színt. Jó ez az angol zeller, jól tűri a főzést és pirítást, nem puhul meg egyhamar, hogy dzsama legyen belőle, jó ropogós marad.
              A tojásokat kissé felvertem, beleszórtam a finomra vágott metélő fokhagymát és snidlinget, beleraktam a reszelt sajtot, kevés sót és borsot, majd elkevertem. A fűszeres tojást a megpirult zellerre öntöttem, megrázogattam a serpenyőt, hogy mindenhova jusson a belőle, majd alacsony hőmérsékleten addig sütöttem, míg a tojás teteje is teljesen meg nem szilrádult.
              Tányérra borítottam, hogy félbehajtva landoljon, finomra vágtam a metélő fokhagyma zöld szárából egy keveset a zellerzölddel együtt, ezekkel szórtam meg.

              Read more...

              Újabb pogácsa

              Ezt a pogácsát már régebben sütöttem, de akkoriban rengeteg hasonló recept került fel a blogra, gondoltam, nem teszem próbára senki türelmét egy újabb pogácsával.

              KÉKSAJTOS-OLÍVÁS POGÁCSA

              300 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt
              500 g finomliszt
              80 g darált mandula
              14 g szárított élesztő
              2 tk só
              frissen őrölt bors
              1 tk füstölt csípős őrölt paprika
              1 tk szárított oregánó
              200 g vaj
              2 db tojás
              450 g tejföl
              150 g dán kéksajt
              150 g trapista sajt
              100 g olívabogyó

              A kenéshez:
              1 db kis tojás
              1 ek tejföl
                  A liszteket egy tálban összekevertem a mandulával, az élesztővel, a fűszerekkel, majd a tiszta konyhapultra borítottam. A kupac közepébe mélyedést csináltam, beleraktam a lereszelt sajtokat, a finomra aprított olívabogyót, a kis kockára vágott hideg vajat, a tojásokat és a tejfölt. Sima, egynemű tésztává gyúrtam.
                  Egy lisztezett gyúródeszkán kb. kisujj vastagságra nyújtottam, hajtogattam, és hagytam ½ órát kelni. A hajtogatást, kelést és a nyújtást még kétszer megismételtem.
                  Az utolsó alkalommal már 1½ cm vastagon hagytam a tésztát, sűrűn bevagdostam a tetejét és pogácsákat szaggattam belőle.
                  A 200 °C-ra előmelegített sütőben nagyjából 15-20 perc alatt pirosra sütöttem a tojás és a tejföl keverékével megkent pogácsákat.

                  Read more...

                  Ünnep, de másért

                  Szép ez a tavasz eddig, Tokió környékén is virágzik a sakura már, kezdetét veheti a hanami. 
                  Gyönyörű tavaszi ünnepe ez a japánoknak. Szeretem, hogy nem félnek csak a pillanattól és képesek annak minden szépségét kiélvezni, és nem azon vekengenek a gyönyörűségek szemlélése helyett, hogy mi  lesz, ha már elmúlt az áldott pillanat.

                  Toru Yamanaka képe.

                  Számtalan ukiyo-e-n, azaz a tovatűnő világ képein is megjelenik a cseresznyevirágzás. Az ukiyo a 17. századi Edo rohamosan városiasodó kereskedő világában kelt életre a nem szamuráj osztályok szubkultúrájaként, amelynek a középpontjában az élvezetek kivételes, múlandó és illékony pillanatai álltak. Az ukiyo fogalma az élvezetek lehető legszélesebb skáláját foglalja magába: a kereskedők az irodalom és a képzőművészetek, a színház és nem utolsó sorban a női szórakoztatás tevékeny támogatói voltak. Az ukiyo-e szó azokat az ábrázolásokat jelöli, amelyekkel a művészek ennek a világnak az atmoszféráját kísérelték meg megragadni.

                  Ando Hiroshige (1797–1858) Fujiról készült sorozatából.

                  Nálunk még nem nyílik a cseresznye virágja, de az idő szép volt tegnap is. Csupival kint ültünk egész délután a teraszon, pezsgőztünk és azt taglaltuk, milyen jó lenne, ha ő is ideköltözne. Miután ettünk a húsvéti tortából. 
                  Ez az egyszerűnek és könnyűnek tűnő sütemény hordozza mindazokat a jegyeket, melyeket egy igazi húsvéti tortának kell. Van benne természetesen gabona, amely a föld ajándéka, a tojás az új életet jelenti. A tésztája kelt tészta, ez pedig a kalácsot idézi.


                  HÚSVÉTI MÉHCSÍPÉS TORTA

                  A tésztához:
                  50 g vaj
                  75 ml tej
                  42 g friss élesztő
                  250 g liszt
                  1 ek cukor
                  1 csipet só
                  1 tasak Bourbon vaníliás cukor
                  1 tk reszelt citromhéj
                  1 db tojás

                  A tetejére, hogy méhcsípés is legyen:
                  50 g cukor
                  75 g vaj
                  1 ek méz
                  75 ml tejszín
                  150 g lapra vágott mandula

                  A krémhez:
                  500 ml tej
                  170 g cukor
                  2 tasak Bourbon vaníliás cukor
                  5 tojássárgája
                  1 ek Bourbon vaníliás pudingpor vagy keményítő
                  6 levél zselatin
                  500 ml tejszín
                        A tésztához a tejet felmelegítettem, összeolvasztottam a vajjal, majd krémesre kevertem a belemorzsolt élesztővel.
                        A lisztet a cukorral, a vaníliás cukorral, a citromhéjjal és a sóval összekevertem. Ezután az összes hozzávalót tésztává gyúrtam. Meleg helyen letakarva ½ órát hagytam kelni.
                        A mandulás tetőhöz a cukrot, a vajat, a mézet és a tejszínt összeforraltam, belekevertem a mandulát, és hagytam hűlni, míg a tészta kelt.
                        Egy 26 cm ∅ tortaformába raktam a méretre nyújtott tésztát, a mandulás keveréket egyenletesen elkentem a tetején és hagytam állni 10 percig. 200 °C-ra előmelegített sütőben 20 percig sütöttem. A formában hagytam kihűlni.
                        A krémhez 400 ml tejet felforraltam 100 g cukorral és a vaníliás cukorral. Közben a tojások sárgáját kikevertem a maradék cukorral. A többi tejben csomómentesre dolgoztam a pudingport és a tojásos keverékhez adtam.
                        A zselatinlapokat egy kis vízbe áztattam.
                        A felforrt cukros tejhez adtam a tojásos keveréket, visszatettem a tűzre és állandóan kevergetve újra felforraltam. A pudingpor megakadályozza, hogy a tojás kicsapódjon a forrás közben, de ahogy felforrt, azonnal le kell venni a tűzről megakadályozván az esetleges katasztrófát.
                        A zselatinlapokat kinyomkodtam és a forró krémbe kevertem. Kissé kihűtöttem, betettem a hűtőbe és gyakran kavargatva hagytam, hogy elkezdjen dermedni.
                        A tejszínt habbá vertem és a krémhez kevertem.
                        A tortalapot keresztben kettévágtam, az alsó lapot egy tálra raktam, tortagyűrűt raktam köré, és rásimítottam az egész krémet, arra pedig a tortalap teteje került. Egy éjszakára a hűtőbe tettem.


                        Meglehetősen ártatlannak tűnő sütemény, de nagyon laktató. De lehet, hogy csak azért éreztem kivételesen édesnek, mert már elszoktam a szénhidrátmentesség miatt az édességektől.
                        A recept egy régi húsvéti kiadású Burdából való.

                        Read more...
                        Related Posts with Thumbnails
                        Recepjeim, fotóim, egyéb írásaim kizárólag az írásos beleegyezésem után közölhetők más oldalakon vagy nyomtatásban. Ez alól kivételt képeznek azok a gyűjtőoldalak, ahol nem közlik az egész írást, hanem csak annak első pár sorát és a folytatásért a blogomra kattint az olvasó.

                          © Blogger template Shush by Ourblogtemplates.com 2009

                        Back to TOP