Étel, ital, dizájn 2.

Ugyan leginkább tanulnom kéne, de azt sem lehet ugye egész nap. Inkább hiábavaló és rendkívül hasznos – mindenki döntse el, melyik melyik kategória – cuccokat gyűjtöttem össze megint, melyeket a konyhában és környékén használhatunk. Azért vannak köztük igazán szép darabok is.


Konzervnyitó. Én a magam részéről az ilyen konzervek kinyitása előtt mindig látom magam, ahogy szirénázva visz a mentő a kézsebészetre.


Újabb véres asszociáció: teatojás.




Kés gombatisztításhoz.


Poharak espressóhoz és kávéhoz.








Így könnyen el lehet bánni egy kukoricacsővel is.

Read more...

Ha nincs pogácsa, jó a csiga is

Szombaton megint kolbászt töltöttünk. Egyre nagyobb mennyiséget kell megcsinálni, ugyanis egyre többen szeretnének belőle. Nagyon szeretem az ilyen házi készítésű dolgokat, de éppen szombaton tényleg a hátam közepére kívántam az aktust. És ha nem lett volna elég ez, a család benyögte, hogy hol a heti rendes pogácsa? Most nem azért, de a múlt héten kétszer is sütöttem.
Mondtam, hogy ne álmodozzanak, nem vagyok hajlandó a kolbászozás után pogácsát gyártani, de a maradék húsból esetleg csinálhatok csigákat, a múltkorihoz hasonlót. Kicsit megéljeneztek, de elcsendesedés lett a vége, mert rájuk néztem. (S. szokta nekem mondani, hogy „ne nézzél, rosszabb, mintha szólnál”.)

FŰSZERES HÚSOS CSIGÁK

1 csomag mirelit leveles tészta – 6 lapos az Aldiból
120 g gouda
frissen őrölt bors
½ tk füstölt só
1 tojásfehérje

    A kolbászhúst összekevertem a reszelt sajttal és a fűszerekkel.
    A tésztát felengedtem, lisztezett felületen kinyújtottam, mindegyik darabot megkentem a töltelékkel, majd szorosan feltekertem. A tésztadarabok szélét megkentem tojásfehérjével, hogy a tekercsek ne jöjjenek szét. Kb. 1 cm vastagra szeleteltem, sütőpapírral bélelt tepsire raktam, és 200 °C-on készre sütöttem, nagyjából 20 perc kellett.
    A képen látható pár darab jóval világosabb csiga, sosem elég a hús. Az egyik tésztalapnak csak kb. az  ¼-ére volt elég a fűszeres hús, így a többi részét megkentem 1 tk „majdnempesztóval”, szórtam rá kb. 3-4 ek reszelt sajtot, kentem rá 1 ek tejfölt, megsóztam kicsit és borsot őröltem rá. Legközelebb azt hiszem, az összes csiga valami hasonló lesz inkább. 


    A megpróbáltatások után megint elvonultam filmeket nézni.
    Abszolváltam Terry Gilliam Parnassus dokiját. Igen, abszolváltam. Egyfelől ígértem legkedvencebb barátnémnak, hgy majd referálok a darabról, másfelől szerintem már elég nagy elvárásokkal vagyok Terry Gilliammel szemben, ez a film nem váltotta be a várakozásaimat. Nem rossz, nem rossz, de volt már jobb is. A Faust-történetet láthatjuk rongyokban.
    Azt viszont kétségtelenül vicces nézni, hogy ki a legjobb Heath Ledger, ha éppen nem Heath Ledger van a képen. 

    Ugyan BBC-s Wallander-sorozat második 3 részét már kb. 1 hónappal ezelőtt néztem meg, de valahogy mindig elfelejtettem emlegetni. Pedig. 
    Tavaly már írtam Kenneth Branagh-ról ebben a szerepben, akkor azt találtam róla írni, hogy eléggé szentimentálisra vette a figurát. Na, hát ebben a második szériában még vélelenül sem az. 
    Furcsa, hogy mennyire érintésnélküliek a kapcsolatok ezekben a történetekben. Persze, ha pl. Bergman filmjeire gondolok, akkor mit lehet csodálkozni.
    A filmek operatőrét is meg kell említeni feltétlenül, egyszerűen gyönyörűek a képek. Igor Martinovic-nak hívják. A Man on Wire című dokumentumfilmért Oscar-díjat kapott.
    A The man who smiled (eredetileg Mannen som log) című történetben van egy olyan kastélybelső, hogy teljesen kész voltam. Ne a mesei kastélyokra gondoljunk. Szinte teljes fehérség mindenütt, hófehérek a falak, igazából egy ebédlőcsarnokot kell elképzelni. Ehhez semmi barokkos enteriőr, nem. Nagy alumíniumvázas üvegasztal fehér műanyag székekkel. És gyönyörű, mert olyanok a fények. Meg mert letisztult. A falak glettelés nélkül, semmi simaság a fehér festék alatt. Szeretem a minimalizmust. (Nem úgy, ahogy Böske a péksüteményt a Fekete viperában.)
    Plusz jóság, hogy Tom Hiddlestont is láthatjuk az összes epizódban mint Wallander egyik beosztottját.
    Lesz harmadik széria is ebben az évben. Még az is lehet, hogy Mankell összes történetét feldolgozzák. Mondjuk, nem bánnám.

    Read more...

    Recept filmnézéshez

    Ma megint filmnéző napot tartottam. Az Agora című filmet ugyan nem ma sikerült megtekinteni, hanem tegnapelőtt, de mindenképpen érdemes említést tenni róla. Nem túl gyakori, hogy egy ókori témájú filmben nő – Hypatia – legyen a főszereplő, azért vannak benne férfiizmok is, ez kétségtelen. Alejandro Amenábar megtette azt a szívességet, hogy egy többek között Alexandriában is tanító filozófus- és csillagásznő sorsát dolgozza fel.
    Hypatia meglehetősen tragikus sorsot élt meg, sajnos áldozatául esett a kor vallási ellentéteinek.

    Charles Williams Mitchell: Hypatia, 1885

    A másik film, az An education (magyarul Egy lányról – megint sikerült semmitmondó címet találni) című volt. A film Lynn Barber angol újságírónő önéletrajzi írásából készült.
    Gyakorlatilag mindent szerettem ebben a filmben, a színészeket, a ruhákat, a lakásbelsőket, a főszereplőt, Carey Mulligant, Alfred Molinát, aki a papát játszotta – szuper volt, mint mindig. És a zenét is, amit Paul Englishby-nek köszönhetünk.

    Juliette Greco : Sous le ciel de Paris, 1962

    Juliette Greco mellett hallható a filmben többek között Madeleine Peyroux is, akinek nagyon jó hangja van a sanzonokhoz.
    Aztán ma megnéztem a Material girl és a Being human című sorozatok utolsó 3-3 részét is. Az utóbbiból már a második szériának van vége.

    Ilyen elfoglaltság mellett ugye gyors ebédet voltam kénytelen összeütni, hogy mihamarabb vissza lehessen térni a filmekhez, és olyat, amelyet egyszerű feltett lábbal is megenni, így újra a bulgur volt a főszereplő.

    PIRÍTOTT ZÖLDSÉGES BULGURSALÁTA

    1 csésze bulgur
    2 csésze víz
    2-3 ek szőlőmagolaj
    1 fej lilahagyma
    2 gerezd fokhagyma
    1 db piros chili
    1 marék fenyőmag
    250 g zöldspárga (mirelit)
    250 g zöldborsó (mirelit)
    3-4 ek olívabogyó
    1 tk csípős őrölt füstölt paprika
    2 csipet fahéj
    só, bors
    1 csokor petrezselyem
    1-2 tk limelé

      A vizet egy kisebb lábosban felforraltam, tettem bele sót, beleszórtam a bulgurt, öntöttem rá kb. 1 ek olajat, fedőt tettem rá és félraktam.
      Egy serpenyőbe szórtam a fenyőmagot és szárazon világosra pirítottam. Hozzáöntöttem a maradék olajat, ráraktam a finomra vágott hagymát, fokhagymát és chilit, átpirítottam.
      A spárgát kb. 2 cm-es darabokra vágtam, az aszalt paradicsomot felcsíkoztam és a borsóval együtt a hagymás olajhoz adtam, ráraktam a fűszereket, sóztam és borsoztam. Addig pirítottam a zöldségeket, míg a spárga félpuha lett. Levettem a tűzről, beleszórtam az olívabogyókat és a durvára vágott petrezselymet, alaposan átkevertem.
      Egy tálba raktam az időközben teljesen megpuhult bulgurt, hozzáadtam a zöldséges keveréket, összekevertem. Rálocsoltam a limelevet, langyosra hűlve ettem.

      Read more...

      Egyszer csak lesz tavasz is

      Tudom, hogy nem olyan régen még én kardoskodtam, jól van az, ha tél van, és ha tél van, legyen rendesen. De azért már én is vágynék egy kicsit jobb időre, főleg, hogy sikerült bekéredzkednem a szomszédunk kertjébe ültetni mindenfélét. Ugyan még csak a magok elültetésének van itt az ideje, de akkor is ez az egész téma már a jobb időket idézi. Ma már úgy nézett ki, tényleg lesz tavasz, más illata van a levegőnek is, a madarak is hangosabbak, mint eddig voltak. Ez persze egyelőre kissé reménytelennek tűnik, de szerintem kisvártatva jó idő lesz.
      Tegnap olvastam egy cikket a gabonák és a lisztek meg a kenyerek fogyasztásának veszélyeiről, naná hogy bulgurt készítettem ma ebédre. Az oldal egyébként még csak véletlenül sem következetes, mert más cikkeiben meg nagy boldogan hirdeti a ceráliákat mint egészséges reggeli étkeket. Azért nem ártana tartani magukat valamihez, mert így komolytalanok.
      A tavaszt ígérő hangulat adta az ötletet a mai ebédhez.

      BULGUR SPÁRGÁVAL, TONHALLAL ÉS MANGÓVAL

      1 csésze bulgur
      2 csésze víz

      1-2 tk szőlőmagolaj
      1 fej lilahagyma
      2 gerezd fokhagyma
      1 db piros chili
      2 ek szőlőmagolaj
      250 g zöldspárga
      150 g tonhal – egészben a saját levében konzervből
      1 db mangó
      só, bors
      1 kis csokor petrezselyem

          A vizet egy lábosban a sóval felforraltam, beleszórtam a bulgurt, rácsorgattam az olajat, lefedtem, és a tűzről lehúzva hagytam állni, míg a többi kész lett.
          Egy serpenyőben felforrósítottam a többi olajat, rászórtam a finomra vágott lilahagymát, fokhagymát és chilit. Hagytam kissé pirulni. Közben kb. 2 cm-es darabokra aprítottam a spárgát, a hagymához adtam, sóztam, borsoztam, és 6-7 perc alatt félpuhára pirítottam. Hozzáadtam a lecsöpögtetett tonhalat, a keverőkanállal szétnyomkodtam, összeforrósítottam, majd lehúztam a tűzről. 
          A mangót meghámoztam, a húsát kisebb kockákra vágtam, a tonhalas-spárgás keverékhez adtam a durvára vágott petrezselyemmel együtt.
          A bulgur közben felszívta az összes vizet, megpuhult, lehetett tálalni. Most nem kevertem mindent össze, ahogy általában szoktam, hanem adagonként tányérra raktam a bulgurt, a tetejére pedig a zöldséges-gyümölcsös keveréket halmoztam.

          Read more...

          A heti rendes pogácsa

          Valóban szellem szabadult ki a palackból a múltkori pogácsákkal, már tegnap kellett egy újabb adagot sütnöm, nem bírtak várni tovább itthon a népek. Már kedden megígértem, hogy sütök majd valamit, de persze arról nem volt szó, hogy legyen édes is meg sós is. Aztán végül olyan egyszerű kekszet sikerült készítenem, hogy belefért egy szintén nagyon egyszerű pogácsa is az időmbe.

          EGYSZERŰ TÚRÓS POGÁCSA

          320-330 g liszt
          2 tk sütőpor
          450 g túró*
          250 g vaj
          1 db tojás
          2 ek tejföl
          1-2 tk só
          bors

          A tetejére:
          1 kisebb tojás
          ½ ek tejföl
          1-2 tk szezámmag
          1 tk mák

              Az összes hozzávalót összegyúrtam – meglehetősen lágy, ragacsos tészta lesz, alaposan kell lisztezni a gyúródeszkát nyújtáskor. 
              Kb. 1 cm vastagra nyújtottam, kiszaggattam pogácsaszaggatóval. Sütőpapírral bélelt tepsire raktam a pogácsákat, a tetejüket megkentem a tejföllel elkevert tojással, majd megszórtam mákkal és szezámmaggal.
              185 °C-ra előmelegített sütőben aranyszínűre sütöttem kb. 15-20 perc alatt.


              *Faguriga legyek, ha értem, mitől csak 450 g túró van egy csomagban, kinek fájna a ½ kiló?

              Read more...

              Rózsaillat és feketeribizli – M. S. továbbgondolva

              Már jó ideje kapok e-mailt mindennap Martha Stewarttól Cookie of the Day tárggyal, tehát nem a festőről van szó.

              M. S. mester: Mária látogatása Erzsébetnél, 1506.
              A mesternek csupán hat képe ismert, melyek 1506-ban készültek el, és egykor a selmecbányai Szent Katalin katolikus templom főoltárát díszítették. A fenti kép jelenleg a Magyar Nemzeti Galériában található.

              A receptek legtöbbje nálam megy a kukába, mert telenyomja mogyóróvajjal vagy az abból készült krémmel. A mogyóróvaj szerintem kifejezetten gusztustalan találmánya a gasztronómiának, ahogy kinéz, amilyen színe van, az íze, minden undorító rajta.
              De néha azért vannak olyan receptek, amelyek legalább továbbgondolásra érdemesek. Egyik nap is érkezett egy kekszrecept, Crème de Cassis-szal, és amiben az van, csak jó lehet. Viszont olyannyira volt egyszerű a recept, hogy valamit tenni kellett még vele. Szerencsére Napmátka a hétvégén eszembe juttatta, hogy vannak ezek a mindenféle vizek, narancsvirág-, rózsa- stb., amelyeket eddig én is rendszeresen használtam mindenbe. Mondhatni, locsoltam. Viszont az utóbbi időben valahogy mégis elfelejtkeztem róluk, igaz, a család a hagyományosabb, kevésbé egzotikus megoldások felé terelt. De fellázadtam megint, így Martha Stewart Cassis Crispjét kissé feljavítva sütöttem meg tegnap. Még így is rendkívül egyszerű elkészíteni.

              RÓZSAILLATÚ KEKSZ CRÈME DE CASSIS-SZAL

              2¾ csésze liszt
              2 tk sütőpor
              ½ tk só
              112 g vaj
              1 csésze cukor
              ½ tk vaníliapaszta
              2 db tojás
              ¼ csésze Crème de Cassis
              kristálycukor a kekszek szórásához
                A puha vajat habosra kevertem a cukorral és a vaníliával, egyenként beleütöttem a tojásokat, azokkal is simára levertem. Majd beleöntöttem a likőrt és a rózsavizet, elkevertem.
                A lisztet összekevertem a sütőporral és a sóval, majd a likőrös-vajas keverékhez adtam, elkevertem.
                A tésztát két részre osztva folpackba csavartam, hasáb alakúra formáztam. Hidegre raktam jó 1 órára.
                A sütőt előmelegítettem 185 °C-ra, két sütőlemezre sütőpapírt tettem.
                A hasábokat ½ cm vastagra szeleteltem, a sütőlemezre pakoltam – egészen szorosan lehet rakni, nem nőnek nagyon meg, de azért maradjunk a józan ész határain belül a zsúfolással – mindegyiket megszórtam egy csipet kristálycukorral, és kb. 15 perc alatt szép világosra sütöttem.
                Jó ropogós keksz lett a végeredmény, igazi tea mellé illő ropogtatnivaló. 
                Egy probléma volt azért, a tészta nyersen gyönyörű rózsaszín a likőrtől, de ez sajnos a sütés közben eltűnik. Mondjuk, ennyi baj legyen, mert ennek fejében viszont nagyon finom, sülés közben meg rózsaillat lengedezett a konyhában.

                Read more...

                Így is lehet – a kép- és receptlopások margójára

                Pár nappal ezelőtt kaptam egy e-mailt. Először csak arra kértem engedélyt, hogy a történetet megírjam, de az írója felhatalmazott, hogy beidézhetem a levelet (a hölgy eredeti nevét természetesen kihagytam).

                Szia Makka!

                Lenne egy kérdésem ill. kérésem.
                Most kezdtem el blogolni, ( konkrétan tegnap). Tavaly vidékre költöztünk és elkezdtem kertészkedni. Elhatároztam hogy idén az első pillanattól kezdve feljegyzek minden kerti történést. Beszélgettem a barátnőimmel és úgy döntöttem félig magamnak félig aki rám talál feljegyzem tapasztalataimat. Tavaly 374 üveg befőttet (lekvár, szörp, savanyúság, fűszerolaj, ecet, sűrítmények stb.) Minden családtag és barát minden alkalomra üvegeket kapott tőlem.  És most jön a gondom szinte mindenből van még kivéve a savanyított csípős paprikából (gyönyörű volt piros, sárga és zöld is volt az üvegben a „dobálós alap léből vettem ki hozzá) az apukám ette meg szinte mindet, és a rozmaringos paprikás fűszerolajból (ezt meg a barátnőim férjei kapták) nincs.   Én mivel nem blogoltam eddig, nem volt értelme fotózni sem az ételeimet sem a befőzéseket. A koncepcióm az lenne, hogy ahogy haladok a kerti munkálatokkal az adott növényről leírnám amit tudok és fontosnak tartok illetve a feldolgozásról is.  És most jön a kérdésem és kérésem használhatom e a sárga paprikád és a chili olajad képét illusztrációként és mit és hogyan kell feltüntetnem. Igazából még csak egy alap van meg és nem ismerem a szokásokat ha van időd segíteni, egy-két tanácsot adni és esetleg megadnád az engedély a képekre nagyon örülnék neki!!!
                Ez vagyok én, várom válaszod,
                üdvözlettel és köszönettel
                xxxx
                ps:
                Furcsa, az egyik keresztnevem Mária nagyapám kicsi koromban Makkának hívott.
                Szerintem túl sok kommentárt nem kíván. Annyit talán, hogy így is lehet.

                És hát ugye egy ilyen kedves kérésnek ki tud ellenállni? Plusz ahogy így elnézem, mi minden vár majd ránk ezen a blogon, izgalmas lesz olvasgatni, remélem, mihamarabb utoléri magát és megörvendezteti az olvasóit a receptjeivel és a kerti beszámolóival.
                Egyébként totál irigyelek mindenkit, aki arról írogat, hogy milyen magokat vetett, milyen palántái lesznek, mivel lesz tele a kertje és milyen finomságokat gyárt majd. Kéne beszélnem É. szomszédommal, áthidaló megoldásként az ő kertjébe is lehetne tervezni ezt-az addig is, amíg nincs saját konyhakert...

                Fontosnak tartottam ezt megírni főleg a mostanában dúló viharok miatt. Amely viharok közepette néhányan elfelejtkeznek magukról. De ez legyen az ő dolguk, viszont azt kell mondanom, hogyha nem képesek moderálni magukat vagy mások nem tudnak rájuk hatni ilyen téren, akkor engem biztosan elveszítenek mint támogatót. Egyelőre kint van a blogon a logó.
                Mert az egy dolog, hogy igazuk van a szerzői jogokkal és a blogjaik tartalmát engedély nélkül felhasználókkal kapcsolatban, de mindezt nem stílustalanul kéne tárgyalni. Én sem vagyok híján a vehemenciának adott esetekben, de szerintem kulturáltan és elegánsan mindig sokkal több elérhető. Nyilván nem arra gondolok, hogy kímélni kell azt, aki nem hajlandó betartani valamilyen szabályt, néven kell nevezni mindent, de személyeskedéstől mentesen.

                Read more...
                Related Posts with Thumbnails
                Recepjeim, fotóim, egyéb írásaim kizárólag az írásos beleegyezésem után közölhetők más oldalakon vagy nyomtatásban. Ez alól kivételt képeznek azok a gyűjtőoldalak, ahol nem közlik az egész írást, hanem csak annak első pár sorát és a folytatásért a blogomra kattint az olvasó.

                  © Blogger template Shush by Ourblogtemplates.com 2009

                Back to TOP