A pingpongozás eredménye egy újabb pogácsa

A tegnapi erős elhatározást, miszerint piacra megyek jó korán, keresztülhúzta a lassan 25-30 cm-es hó. Bár én felajánlottam, hogy ellapátolom a garázs előtti részről a havat, és mehetünk, de aztán jó 2 órás séta lett a vége, mert elmentünk az utca végén levő kis közértbe, bedobtuk a csomagot, majd továbbmentünk sétálni.
Minden gyönyörű, de azért már jóból is megárt a sok, már ami a lapátolást illeti.



Délelőtt 10 körül.

Azt hiszem, szellemet szabadítottam ki a palackból a múltkori pogácsával. Igaz, ma reggel elég rutintalanul tettem fel a kérdést, hogy akarnak-e a népek olyasmit újból. Nyilván „igen” volt a válasz. Már látom magam, ahogy minden hétvégén pogácsát gyártok, és ha véletlenül nem, akkor kitör a forradalom.
Nagy sikere volt múlt héten is, érdekes módon először mindenkinek meggyőződése volt, hogy tepertőset eszik. Pedig messziről sem látott töpörtyűt.
Sajnos vége van a maradékos VKF-nek, pedig a pogácsák nagyon jó maradékhasznosító készítmények, ahogy a mai is. Volt itthon ilyen sajt meg olyan sajt, kevés füstölt comb...
Napmátkával a párja szerint pingpongozunk receptügyileg. Valóban rengeteg inspirációt merítek a blogjából. És egy srófra is jár az agyunk, mert mielőtt olvastam volna a legújabb remekét pogácsa fronton, én is elhatároztam, hogy húsfélét is rakok a maiba.
Egyébként pont azon gondolkodtam, hogyha ilyen fordulatokat vesz az időjárás, akkor jobb lesz berendezkedni arra, hogy szélesíteni kell az alapvető élelmiszerek listáját, ha belepi a házat a hó, legyen mit enni. Merthogy a hó továbbra is rettentő sűrűn esik. Most hallottam, hogy Ferihegyet lezárták, nincs repkedés, a III. kerületben rendkívüli állapot van.
Itt meg eszméletlen finom illat, ahogy sülnek a pogácsák.

„OLASZ” POGÁCSA

550 g finomliszt
300 g teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
100 g őrölt mandula
2 tasak Dr. Oetker szárított élesztő
300 g vaj
350 ml tejföl
120 g gorgonzola piccante
80 g reszelt parmezán
150 g reszelt gouda
100 g darált füstölt sertéscomb
3 db kisebb tojás
1 tk szárított oregánó
1 tk szárított bazsalikom
1 tk füstölt csípős paprika
¼ szerecsendió reszelve
2 tk só

A kenéshez: 
1 db tojás
1 ek tejföl

      Egy jó nagy gyúródeszkára szórtam a liszteket, a mandulát, az élesztőt, a sót, a fűszereket, a darált húst, a reszelt sajtokat, a kis kockákra vágott gorgonzolát és hideg vajat, majd mélyedést csináltam a közepébe, oda ütöttem a tojásokat és öntöttem a tejfölt. Addig gyúrtam-gyötörtem, míg jól formálható, egynemű, sima tészta lett a végeredmény. Enyhén megliszteztem a deszkát, és a tésztát nagyjából 1 cm vastagra nyújtottam, hajtogattam, hagytam 30 percet pihenni. A hajtogatást és a pihentetést kétszer megismételtem, majd az utolsó nyújtáskor már kb. 2 cm vastagra nyújtottam, sűrűn bevagdostam a tészta tetejét, hogy majd jó ropogósra süljenek a pogácsák. Kicsit nagyobb pogácsákat szaggattam, mint a múltkori alkalommal, mert oldalsó irányba nem nőnek akkorát, mint amire számítottam. Megkentem a tetejüket a tejföllel elkevert tojással, és 200 °C-ra előmelegített sütőben kb. 15-18 perc alatt szép pirosra sütöttem.

      Read more...

      Kis piros ropogós – pogácsa

      Ezer éve nem készítettem pogácsát, talán még akkor, amikor egyedül laktam és éppen valami társaság gyűlt össze nálam.
      Valamelyik nap megláttam Napmátkánál egy receptet. És miután tapasztalatból tudom, hogy milyen kiegyensúlyozott ízekkel alkotja meg az ételeit, kedvet kaptam újra pogácsát gyártani. Merthogy a pogácsát gyártjuk, ipari mennyiség alatt nem is érdemes nekiállni. Ezzel együtt is meglepően hamar el lehet intézni, bár ez az aktuális recept tartalmaz élesztőt is, azzal ugye meg nem gyorsbüfé a sütés.
      Diót darálni kellett volna, mandulát viszont nem, így az került bele. Éppen erre a hétre gyűlt össze a mélyhűtőben a vajnak szánt tejszín is, ezért bio házi vajat volt szerencsém használni.

      SAJTOS-MANDULÁS POGÁCSA

      250 g teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
      500 g finomliszt
      1½ tasak Haas szárított élesztő
      350 g vaj
      200 g reszelt edami sajt
      100 g reszelt füstölt edami sajt
      250 ml tejföl
      50 g őrölt mandula
      2 db tojás
      2-3 tk só

      A kenéshez:
      1 db tojás
      1 ek tejföl

          A hozzávalókat egy nagy tálba mértem, majd félig-meddig összegyúrtam. Kiszórtam az egészet egy gyúródeszkára és kb. 5 perc alatt teljesen összeállt a tészta. Nagyjából 1 cm vastagra nyújtottam, összehajtogattam. Ezután ½ óra pihentetés következett meleg helyen. Ezt kétszer megismételtem, utoljára aztán kb. 1½ cm vastagra nyújtottam. Sűrűn bevagdostam a tészta tetejét, majd kiszaggattam pogácsaszaggatóval. Sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztattam a pogácsákat, megkentem a tetejüket a tejföllel elhabart tojással és megszórtam sóval. A sót legközelebb a tésztába gyúrom.
          200 °C-ra előmelegített sütőben pirosra sütöttem őket.
          Direkt nem szórtam meg a tetejét semmilyen maggal vagy reszelt sajttal, így is rendkívül gazdag pogácsa a végeredmény. Sajnos a pogácsát addig eszi az ember, míg van, és meglehetősen gyors ütemben, ezért nem kell kihívni magunk ellen a sorsot még a tetejére szórikálással is.


          Read more...

          Lucskos káposzta vagy valami olyasmi

          Nagyon szeretem a savanyú káposztából készülő ételeket, kivéve a székely káposztát. Igaz, az összes pörkölttel kezdődő étellel bajom van. Illetve a paprikával, ha főzve van. Van valami olyan szaganyaga, amely engem nagyon zavar. Ez áll a sárga színű paprikára is, nemcsak a piros fűszerre. A lecsó szagával zárt térben engem vallatni lehetne.
          Anyu mindig nagyon finoman készíti el a savanyú káposztás cuccokat, ma is ő csinálta az ebédet.
          Az alapanyagok beszerzése – legalábbis részben az én feladatom volt tegnap. Kb. vadászni kellett csülökre. A nagy közértben, ahova járunk, gyakorlatilag mindig van bontott csülök. Hogy ne mondjam, tegnap természetesen nem volt. Volt viszont bőrös lapocka csülökkel. Vettem belőle egy darabot, de ahogy egyre többet nézegettem, annál kevésbé tetszett. El is „veszítettem” vásárlás közben, tudom, hogy nem szép dolog, de a mirelitek tetejére raktam. Aztán elmentem a henteshez, nyilván már zártak. Nem tudom, mire számítottam, elmúlt már 12 óra, de persze ilyenkor sosem nézem az időt, csak megyek... Szerencsére ez nem okoz gondot a hentesnél, annál inkább nekem az, hogy vegyem a humorát. A pasi folyton poénkodik, amire én automatikusan kikapcsolok, zombi üzemmód, és persze totál buta arcot vágok, amikor csak néz rám, mert valami relevánsat kérdez vagy mond, amire reakciót várna a szegény pára. Viszont volt nála csülök, ki is csontozta.

          ANYU LUCSKOS KÁPOSZTÁJA

          1,5 kg savanyú káposzta
          1 ek kacsazsír
          1 db kicsontozott csülök
          4 szelet nyers füstölt sertéscomb
          1 nagy fej hagyma
          4-5 gerezd fokhagyma
          só, bors
          3-4 babérlevél
          150 ml száraz fehérbor
          1 tk köménymag
          8-10 szem fekete bors
          2-3 marék rizs
          tejföl a tálaláshoz
            A káposztát szűrőben hideg víz alatt öblítsd le, hogy ne legyen sós majd a kész étel. Annyi vízben, hogy ellepje, tedd oda főni, add hozzá a babérlevelet, a borsot (teatojásban érdemes, hogy ne kelljen halászgatni majd a borsszemeket) és a köménymagot. A forrástól számítva fedő alatt főzd kb. 8-10 percet.
            A húst vágd nagyobb csíkokra, de falatnyi darabokra is lehet, ha sok az időd. A megtisztított és felaprított hagymát és a fokhagymát párold meg a zsíron, tedd rá a húst, sózd és borsozd, öntsd rá a bort, majd fedő alatt párold félpuhára.
            Szűrd le a káposztát, vedd ki belőle a babérleveleket, tegyél egy réteget egy nagyobb tűzálló tálba. Rendezd el a húst a káposztán, majd fedd be a káposzta másik felével, a tetejére öntsd rá a hús szaftját. Fedd le az edényt, és 180 °C-os sütőben párold kb. 1½ órát, a húsok teljes puhulásáig. Szórd bele a rizst, kicsit keverd össze, fedd le újra, és tedd visza a sütőbe még 10-15 percre.


            Meglehetősen izmos kaja, igazi téli étel, bár igazából szerintem már nem kellene azzal foglalkozni, milyen évszak van, egyáltalán nem olyan életet élünk, mint eleink, akiknek valóban fontos volt a teleken a kalóriadúsabb ételek fogyasztása. És hát a téliségét nemcsak a laktató volta jelzi, hanem az összetevők is, a savanyú káposzta és a füstölt hús is, ami egyébként nem feltétlenül szükséges, kétségtelen viszont, hogy jó ízt kölcsönöz.

            Read more...

            És ami egy hómunkás családjának jár

            Azaz finom vacsora. Merthogy ők is dolgoznak, munkálkodnak, ha nem is havat lapátolnak.
            Rántott csirkemellet készítettem, csíkokra vágva a húst, simán bepanírozva, csak a prézlibe kevertem kevés szezámmagot. Hozzá salátát, párolt zöldséget.
            Ja, és egy tortácskát. Azért a családtagok se maradjanak ki a csokoládé élvezetéből, ha már forró csokit nem isznak. Igen, elképesztő, de vannak ilyen emberek!

            NARANCSOS CSOKOLÁDÉTORTA

            125 g vaj
            100 g csokoládé, min. 70%-os
            2 db tojás
            150 g cukor
            ½ tk vaníliapaszta
            150 g liszt
            1 tk sütőpor
            1 csipet Fleur de Sel
            porcukor és narancshéj a tetejére
              Egy kisebb edényben alacsony hőmérsékleten összeolvasztottam a vajat a csokoládéval. Közben a tojásokat habosra kevertem a cukorral és a vaníliával. Beleraktam a narancslekvárt, a csokoládés keveréket és a sütőporral meg a sóval elkevert lisztet. Az egészet simára dologztam, és egy 17 cm ∅ kapcsos kerek tortaformába öntöttem.
              180 °C-ra előmelegített sütőben sütöttem 60-65 percig (tűpróba). A sütőből kivéve hagytam kicsit hűlni, majd a tortaformából kivéve, tálra rakva teljesen kihűtöttem. A tetejét porcukorral és narancshéjjal szórtam meg.


              A sütemény receptjét Nigella istennős könyvében találtam.

              Read more...

              Ami egy hómunkásnak feltétlenül jár

              Jó, jó ez a tél, de mára igazán nem kívántam magamnak ezt a havat, de főleg a lapátolását. Csentem magamnak egy napot, és még véletlenül sem azt terveztem, hogy kint kotorásszam a havat. De azért persze olyan nagy baj nem volt az, hogy kimenjek a kertbe és sétafikáljak a hóban, fényképezgessek a hóhányást néha megszakítván. És ami egy szorgalmas hómunkásnak mindenképp jár, az nem lehet más, mint egy bögre forró csokoládé. Marsmallow-val. Direkt erre a célra vettem a múltkor kisméretűt.



              FORRÓ CSOKOLÁDÉ MARSHMALLOW-VAL

              400 ml tej
              1 ek jó minőségű kakaópor
              1 tk nádcukor
              2 kocka fehércsokoládé
              kevés vaníliapaszta
              1 marék marshmallow
                Egy kisebb edényben odatettem melegedni a tejet. Egy bögrében a kakaót és a cukrot pár teáskanálnyi már langyos tejjel simára kevertem. A tejbe raktam a fehércsokit, hagytam felolvadni, és amikor a tej már megfelelően nagyon meleg volt, felhabosítottam a zizegős fajta habosítóval. Felöntöttem a simára kevert kakaót vele, elkevertem. Az egész tetejére raktam a marsmallow-t, majd kivittem a hóba kissé hűlni.

                Read more...

                M mint maradék

                Ma elmentünk sétálni, aztán úgy belejöttünk a telekkeresgélésbe, hogy nem mentünk el bevásárolni. Na, de ilyesmitől nem kell ugye zavarba jönni, ott van a jól bevált maradékhasznosítás. Merthogy tegnap megint töltöttünk kolbászt, a kolbászhúsból mindig marad valamennyi a töltőben, amit már nem lehet belőle kipréselni. Abból eddig mindig tésztaételt készítettem, de most nem volt kedvem hozzá, mert elég nehéz fogás. Meg most valami rejtélyes oknál fogva jóval kevesebb hús maradt a töltőben, így annak nem is volt érdemes nekilátni. 
                Aztán odáig jutottam a maradék felhasználásban, hogy nem voltam hajlandó lemenni a tárolóba sem, hogy átvizslassam a mélyhűtőket ötletért. Legyen nehezített a feladat, csak azt használtam, amit a kamrában és a hűtőben találtam.
                Így sikerült egy klasszik szombati ebédet összeütni, azaz leves és „tészta”. A tészta kivételesen nem édes lett, hanem sós.
                És miközben csináltam a tekercseket – természetesen elfogyott a kolbászhús – arra gondoltam, hogy a hűtőben van még pár kanálnyi a karácsonyi beiglihez darált dióból (anyu világbajnok beiglit készített), azt is el lehet használni, sőt ilyeténképpen be lehet vele nevezni a VKF-re is. Pedig azt hittem, hogy az összes karácsony környéki receptversenyről le kell mondanom, igazából mindegyikről lemaradtam különféle okok miatt. De maradékos VKF-re így beférek. Ezen a nevezésen igazából el sem gondolkodtam, mert semmi nem maradt a karácsonyi ételekből, ami újrahasznosításra várt volna.
                A leves is gyakorlatilag maradékokból lett, pár szem krumpli a kamrából, egy majdnem teljes angol zeller csomó, virsli, reszelt sajt a múltkori meleg szendvics után...

                ZELLERES BURGONYAKRÉMLEVES

                6 szem krumpli
                1 csomag angol zeller (pár szál hiányzott belőle)
                2 ek vaj
                1 db sonkahagyma
                2 gerezd fokhagyma
                só, bors
                2-3 csipet füstölt só
                1,5 l zöldségalaplé
                ¼ tk szárított kakukkfű
                ¼ tk szárított oregánó
                ¼ tk rozmaring
                200 ml tejszín
                2 ek szőlőmagolaj
                2 pár hosszú bécsi virsli
                  Egy lábosban felforrósítottam a vajat, rászórtam a felaprított hagymát és fokhagymát, majd alacsony hőmérsékleten pároltam.
                  Közben meghámoztam a krumplit és a zellerrel együtt feldaraboltam. A zöldségeket is a hagymás vajhoz adtam párolni. Sóztam és borsoztam, alaposan megkevertem, és fedő alatt pároltam egy kicsit, míg kiadták a levüket.
                  Ráöntöttem az alaplevet, beleszórtam a szárított fűszereket, és fedő alatt főztem közepes hőmérsékleten 20-25 percig, a zöldségek teljes puhulásáig.
                  Ezután turmixoltam, majd hozzáadtam tejszínt, amivel újra felforraltam.
                  A szőlőmagolajon pirosra sütöttem a vékonyan felkarikázott virslit, azt raktam a levesre tálaláskor.



                  KOLBÁSZOS ÉS DIÓS-SAJTOS CSIGÁK
                  1 csomag mirelit leveles tészta
                  1 db tojás

                  A kolbászoshoz:
                  300-400 g kolbászhús

                  A diós-sajtoshoz:
                  5 ek darált dió
                  4 ek reszelt sajt
                  2 ek tejföl
                  fűszeres só, bors
                      A leveles tésztát felengedtem, és enyhén lisztezett felületen vékonyra nyújtottam, hat nagyobb darabra elosztottam. Négy darabra kolbászhúst kentem, a többire pedig a sajtos-diós keveréket.

                      Kolbászos csigák.

                      A rövidebb oldaláról feltekertem a töltelékekkel megkent tésztadarabokat – a végén a szélüket megkentem az elhabart tojással, hogy ne nyíljanak majd ki a sütőben – és az így kapott rudakat nagyon éles késsel kb. 1 cm vastagon felszeleteltem. A csigákat sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztattam, mindegyiket megkentem tojással, és 180 °C-ra előmelegített sütőben sütöttem kb. 20 percet.

                      Diós-sajtos csigák.

                      Read more...

                      Csokoládétortácska

                      Bár már jócskán utána vagyunk, de mégsem számoltam be se a szilveszterről, se az akkor kapott részben még karácsonyi ajándékokról.
                      Ahogy már emlegettem, gyakorlatilag egy kis bloggertalálkozó jött létre, mert jelen volt Napmátka, Hanczur (akinek több nickeje és blogja is van, de talán ezen a néven ismerik a legtöbben és az éppen aktuális blogját is ezen a néven írja) és Celle (alias Csupor). Mindannyian írunk különféle blogokat, de ezekről esett a legkevesebb szó akkor este, szerintem teljesen normálisan.

                      Kaptam például umbria kenyeret, azaz panpetatót. Nagyon tömény, nagyon borsos, nagyon finom csemege.


                      Aztán csokihegyeket meg egy különlegesnek hangzó (még nem volt alkalmam megkóstolni) házi készítésű likőrt. Meg filmeket, sajnos még ezeket sem volt időm megnézni. Pedig a spanyol film iránt Napmátka felkeltette az érdeklődésemet már régebben. A csokoládék is felbontatlanul vannak még, az évvégi édességdömping után egyelőre várnak a sorukra. Jól jön majd még, hogy van itthon mindenféle nass.





                      Tegnap csokoládétortát készítettem a halászlé utánra. Viszont nagyon-nagyon egyszerűre csináltam, ugyanis anyu barátnőjének készültünk adni belőle kóstolót. Ezen barátnő rendkívül finnyás, egyesek szerint. Szerintem meg igénytelen. Az egy dolog, hogy nem kötelező se gormand-nak, se gourmet-nak lenni, na de az enyhe túlzás, amikor valaki képes, és fél (!) kockából főz húslevest. De van, amikor belecsap a lecsóba és vesz egy szép szelet csontos marhalábszárat, abból készít húslevest. Illetve húslevet. Merthogy nem rak bele, csak egy szál sárgarépát és egy szál petrezselyemgyökeret. Nem, hagymát véletlenül sem, azt nem szereti. Petrezselyem? Zeller? Karalábé? Ugyan, kérem! Netán lestyán? Apage Satanas!
                      De azt a szar tubusos mű hagymakrémet mindenbe nyomigálja. A fokhagymától jobban tart, mintha vámpír lenne, nem hajlandó semmibe tenni. Narancsot nem eszik, „mert nem szokta meg gyerekkorában”. A fahéjtól menekül, ahogy a többi fűszertől is. Só, bors, paprika oké. Tán még a vanília is jöhet.
                      Remélem, ez a torta ízleni fog neki, mert szent küldetésemnek tekintem, hogy megszerettetek vele pár dolgot. Gondoltam, jó módszer, ha úgy kezdem, mint a farkas a kismalacokkal – jelen esetben édességgel teszem be a lábam az ajtóba, nassolni szeret – csak próbálok bölcsebb lenni majd a végén, a forró víztől eltekintenék. Bár az én szándékom nem mondható aljasnak, mint a farkasé volt, így talán büntetésben sem lesz részem.


                      CSOKOLÁDÉTORTA

                      A tésztához:
                      85 g vaj
                      60 g olaj 
                      150 ml jeges víz
                      200 g liszt
                      25 g kakaópor
                      1 tk sütőpor
                      ½ tk szódabikarbóna
                      2 db kisebb tojás
                      175 g nádcukor
                      125 ml tejföl
                      ½ tk vaníliapaszta

                      A krémhez:
                      125 g vaj
                      112 g étcsokoládé (min. 70%-os)
                      75 g porcukor
                      1 tk vaníliapaszta

                          A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra.
                          A tészta elkészítéséhez a vajat felolvasztottam, belekevertem az olajat és a vizet.
                          Egy nagybb tálba mértem a lisztet, hozzákevertem a kakaót, a sütőport és a szódabikarbónát.
                          A tojásokat habosra kevertem a cukorral és a vaníliával, beleraktam a tejfölt, majd a vajas-olajos cucchoz adtam. Mindezt a lisztes keverékhez, az egészet simára kevertem.
                          A masszát egy 17 cm ∅ kerek kapcsos tortaformába simítottam, majd sütöttem 1 órát (tűpróba).
                          (A kis tortaformát az Aldiban vettem - igen jól lehet ott ilyesmiket venni nagyon baráti áron, például szögletes kapcsos tortaformát is. De sikerült vásárolnom már kis négyszögletes tepsiket is, készülvén a kétszemélyes háztartásra.)
                          A sütőből kivéve pihentettem 10 percet, majd kivettem a formából és hagytam teljesen kihűlni.
                          A krémhez a vajat és a csokoládét összeolvasztottam alacsony hőmérsékleten, hozzáadtam a vaníliát és a cukrot, addig kevertem, míg a cukor teljesen el nem olvadt. Hagytam addig hűlni, míg kenhető állagúvá vált.
                          A tortát kettévágtam, a krém majdnem felét rákentem az alsó lapra, rátettem a másik lapot, és a krém többi részével bevontam a torta tetejét és oldalát is.
                          Ha nem kellett volna gondolnom a „malackára”, akkor biztosan keverek a krémbe borsot vagy chilit. Esetleg rozmaringot vagy levendulát. Vagy kardamomot. Vagy apróra vágott sós karamellt. Vagy vaníliás sót. Mit tudom én, valamit.

                          Read more...

                          Filmezés

                          Sajtkukactól (akit lenóriztam egy kommentben – sűrű mea culpázás, hamu fejre szórás) kaptam a kérdést, hogy szedjek össze öt filmet sajátos szempontok alapján. A sajátos szempontok szabadon választottak.
                          Úgy döntöttem, olyan filmeket említek meg, amelyeket bármikor van kedvem megnézni.

                          Az első legyen mondjuk a Tanguy című francia film. Azt hiszem, ez az a film, aminek minden percén tudtam nevetni, mindenki egy igazi kis cinikus genyó benne, a szülők és természetesen a Tanguy nevű kedves gyermekük is. A szülőket sokkal jobban megértem, az is igaz.
                          A filmet Étienne Chatiliez rendezte, André Dussolier és Sabine Azéma alakítja benne a szülőket, Tanguy-t pedig Eric Berger.
                          A kisgyermek 28 éves és nem akar lemondani a szülői kényeztetésről, viszont a szülők már szeretnék, ha kicsi fiúk önálló életet kezdene. Ennek érdekében néha nemtelen, ámde rendkívül vicces eszközökhöz folyamodnak.



                          Szintén örök kedvenc a Moulin Rouge!, Baz Luhrmann egyéb rendezéseit is nagyon szeretem egyébként. Ez a filmje is nagyon romantikus, nagyon tragikus, nagyon szerelmetes. Ewan McGregornál nincs költőibb költő és szerelmesebb szerelmes.



                          Aztán a következő, az Engedj be! (Let the right one in – Låt den rätte komma in) című svéd film. Két gyerekről szól, a 12 éves Oskarról és a ki tudja, mióta 12 éves Eliről. Igen, ez egy vámpírfilm, de szép is és jó is. Egyáltalán nem horror benne a horror, elvégre enni kell. Még egy vámpírnak is.
                          Oskar Stockholm külvárosában él a mamájával, az iskolában 3-4 másik gyerek folyton piszkálja, veri. Aztán találkozik Elivel, aki megtanítja rá – többek között –, hogy nem kell angyali arccal tűrni, amikor vesszővel véres csíkot ütnek rá.


                          Egyébként számomra a legnagyobb döbbenet az volt a filmben, hogy ugye azt gondolhatnánk, Eli a papájával érkezik Oskarék szomszédságába. De aztán amikor a „papa” a sokadik táplálékszerző úton jár sikertelenül, akkor azért elkezdtem gyanakodni. Rá kellett jönnöm, hogy ez az ember ugyanúgy egy gyerek, mint Oskar és Eli, csak megöregedett felnőtté válás nélkül a kislány mellett, ahogy az rendes halandókhoz illik. Ezért nem képes körültekintően vérhez jutni, egyszerűen ügyetlen, mintha nem tudna előre tervezni, vigyázatlanul próbálkozik.

                          A következő film egy sorozat, a Cranford. Már áradoztam régebben az első sorozatról, de most karácsonykor a BBC One-on volt egy két epizódból álló karácsonyi különkiadás is.
                          Egyszerűen jó érzés nézni, a színészeket, Judi Dench-et és főleg Tom Hiddlestont, aki nem véletlenül  kapott Lawrence Olivier-díjat. Ez a fiú gyönyörűen beszél, angolt tanulóknak remek hallgatni szerintem.


                          Sajnos nem találtam meg azt a jelenetet, amely miatt majdnem lefordultam a székről, annyira nevettem. Olyan bután, rémülten és totálisan szerelmes arcot vágni, mint Tom Hiddleston, még életemben nem láttam senkit.
                          És ebben a történetben a vénkisasszonyok Miss Matty vezetésével végképp elköteleződtek a haladás mellett, nem állíthatja meg őket senki. A barátságuk is örök, még az őket oly mélyen megbántó egyébként rendkívül fennhéjázó barátnőjüknek is képesek megbocsátani, persze egy kis leckéztetés után. Mrs. Jamieson egyszerű árulásnak véli özvegy sógornőjének, Lady Glenmire-nak titkokban elkövetett házasságkötését Brown kapitánnyal. Szerinte az egész egy ronda árulás az összes helyi özvegyasszonnyal szemben. Brown kapitány úgyis mint egyetlen potenciális férjanyag fennakad egy „idegen” hálóján? Mire nézik egyesek a napot!? Szerintem ez az igazi büntetés számára, amiért olyan csúnyán bánt a töbiekkel, amikor azt tervezték, milyen módon szeretnék majd vendégül látni Lady Glenmire-t, de Mrs. Jamieson lehűti a lelkesedésüket mondván, nem szeretné, ha a Lady azt gondolná róla, nem jó társaságben tölti az idejét, azaz a többi idős hölggyel.


                          És most, ha az életem múlna rajta, akkor sem tudnék visszaemlékezni, mi volt az ötödik film, amit sikerült összeszednem a rendkívül unalmas munkajogi órámon délelőtt. A jegyzeteim a kocsiban vannak lent a garázsban, nincs az az isten, hogy most levándoroljak értük. Nem, nem a filmekről, csak a jegyzetelés közepette firkálgattam a filmcímeket.

                          Az ötödik is egy angol kosztümös filmsorozat, a Büszkeség és balítélet 1995-ös BBC-s feldolgozása.


                          Erről a filmről, de leginkább Colin Firth-ről és főleg a nézéséről mindig egy barátnőm jut eszembe. Egyszer álltunk a Deák aluljárójában – kb. olyan idő volt, mint most – éppen az aktuálisan kiszemelt férfiáldozatának felolvasói estjéről jöttünk, merthogy költő volt az istenadta. Sade márkiról írt versciklust, de az a barátnőnknek nem tűnt fel problémaként, csak nekünk Csupival. Szóval álltunk az aluljáróban, és azt ecseteltük, hogy ez a költő szerintünk nem lesz jó neki. Próbálkoztunk mindenféle példát mondani, hogy milyen pasira is gondolnánk. Már mindenkit összeszedtünk neki, hogy példálózzunk, fiktív és élő személyt, tényleg mindenkit, aztán előhozakodtunk Darcyval. Hogy Colin Firth játssza ebben a filmben. És hogy tud nézni...!
                          Erre a barátnőnk közölte, hogy „jó, de ilyen pasik csak külföldön vannak...”
                          Ekkor feküdtem le majdnem ott helyben az aluljáróban, hogy kipihenjem a csajt.

                          Akinek kíváncsi lennék a filmlistájára: lorien, Napmátka és Csupi.

                          Read more...
                          Related Posts with Thumbnails
                          Recepjeim, fotóim, egyéb írásaim kizárólag az írásos beleegyezésem után közölhetők más oldalakon vagy nyomtatásban. Ez alól kivételt képeznek azok a gyűjtőoldalak, ahol nem közlik az egész írást, hanem csak annak első pár sorát és a folytatásért a blogomra kattint az olvasó.

                            © Blogger template Shush by Ourblogtemplates.com 2009

                          Back to TOP