A naspolyáról

A naspolya nagyszüleink kedvelt gyümölcse volt, mert akkor lehetett fogyasztani, amikor más gyümölcs már nem volt fellehető a kertekben. Október végén vagy november elején érdemes szedni a miniatűr körtékre emlékeztető gyümölcsöket, aztán addig tárolni, míg puha lesz, a belseje megbarnul és megszottyosodik. De hagyhatjuk a fán is, hogy megcsípje a fagy párszor, akkor még édesebb lesz.
A naspolya (Mespilus) a rózsavirágúak rendjébe, a rózsafélék családjának Maloideae alcsaládjába tartozó növénynemzetség. Mindössze két faj tartozik ide, a Mespilus germanica vagy közönséges naspolya, és a nemrég felfedezett, a közönséges naspolyához igen közel álló Mespilus canescens, amelyet fényespiros termése alapján könnyű megkülönböztetni.
A nevének eredete kétséges, valószínűleg a latin mespila szó elolaszosodott változatából származik. Népies elnevezése a lasponya és a miszpolya.
Közép-Ázsiából, a Kaukázus déli lejtőiről származó növény, amelyet díszfaként is termesztenek.


A naspolya rendkívül gazdag vitaminokban, főként a C-vitamin tartalma kiemelkedő. Magas vastartalma miatt a vérzékenységben szenvedőknek kimondottan ajánlott, jelentős kalciumtartalma pedig csonterősítő hatással bír. Leve alkalmas a szájüreg és a garat gyulladásainak csökkentésére. A népi gyógyászatban a kérgéből készült főzetet a vérzés csillapítására használták, magvainak főzetét pedig vesekő elhajtására.
Magas pektintartalma miatt nagyon jól használható a konyhában is, befőzni nagyon egyszerű, hamar kész van egy lekvár vagy zselé belőle.


Nem kell attól tartani, hogy olyan odisszeába bonyolódunk, mint a hecsedlilekvár készítésénél, annál sokkal egyszerűbb vállalkozás. Elég egy kis vízzel felfőzni a gyümölcsöt, majd szitán áttörni, és lehet is használni mindenféle jóra.
A naspolyát én a szomszédból kapom, de miután csak igen kis adagokban érkezik a gyümölcs, nagy befőzéseket nem lehet belőle csapni, de egy ilyen adagocska pont alkalmas mindenféle kísérletek lebonyolítására, mint például valamilyen fűszeres szósz készítése, esetleg egy gyümölcsös mustáré.
Most egyébként elhatároztam, hogy fogok ültetni, egy kisebb fa nagyjából 40-50 kg gyümölcsöt is terem egy évben. Nem fogom mind befőzni, ugyanis a naspolyából eszméletlen finom pálinka is készül(het). Sajnálatos módon a magról kikelt példányok tüskések és kisebb gyümölcsöket hoznak, mint például  az almafába oltott darabok. Úgyhogy kénytelen leszek venni egyet.

NASPOLYAMUSTÁR

500 g naspolya
1 csésze víz
1 fej lilahagyma
150 ml friss almalé
2 ek dijoni mustár
2 csipet őrölt szegfűszeg
1½ ek nádcukor
¼ tk frissen őrölt zöldbors
¼ tk finomra aprított tárkonylevél
½ tk só

A naspolyát a vízzel fedő alatt pépesre főztem, majd szitán áttörtem.
A naspolyapépet egy kisebb fazékban összekevertem az almalével, a mustárral, a finomra vágott hagymával és a többi fűszerrel, majd sűrűre főztem állandó kevergetés mellett.

Megjegyzés küldése

Related Posts with Thumbnails
Recepjeim, fotóim, egyéb írásaim kizárólag az írásos beleegyezésem után közölhetők más oldalakon vagy nyomtatásban. Ez alól kivételt képeznek azok a gyűjtőoldalak, ahol nem közlik az egész írást, hanem csak annak első pár sorát és a folytatásért a blogomra kattint az olvasó.

  © Blogger template Shush by Ourblogtemplates.com 2009

Back to TOP