Bosszúságok és lekvárka

Már megint két napja nem volt net. Állítólag karbantartottak. Ami megint olyan remekül sikerült, hogy a fél város nem kapott szolgáltatást. És ez mind hagyján lett volna, de ma megint dugulással kellett küzdeni. Az elhárító szerint most jó időre elfelejthetjük a problémát. Legyen neki igaza. Mert nem elég, hogy nem lehet rendeltetésszerűen használni ugye semmit, de igen drága mulatság is ez.
Mindenesetre a netes szolgáltató reszkessen, mert össznépi támadásnak lesznek kitéve, már ami a szomszédainkat is illeti. Nagy a felháborodás, az biztos.

Mindezek közben persze nem állt meg az élet.
Próbáltam például egy ötletemet olyan formában leírni, hogy totál profinak tűnjek a lehetséges partnerek szemében majd, ami a megvalósítását is illeti. Ami persze a net nélkül elég nehéz volt, van még rajta mit csiszolgatni. Meg utálom, ha nem adhatom le az ilyen cuccokat azon melegében, mert elkezdek rajta vekengeni, hogy fú, olyan ciki ez vagy az a mondat, és ó jaj, teljesen gyogyónak fognak nézni ezért vagy azért az ötletért, elkezdem alakítgatni, és az ilyesminek sosincs jó vége.

Aztán sikerült pár szem fügét elhappolni és egy kis lekvárt főzni belőlük. Plusz végre hajlandó volt a rebarbara felhasználásra alkalmas szárakat fejleszteni, szám szerint ötöt – ebből kettő igen kis nyeszlett volt. Magában kevés lett volna bármihez, de így igazán remek helyük lett.
Törökösen próbáltam ízesíteni. Mármint ahogy én elképzelem ezt. Tartok tőle, hogy a törökök nem gondolnák, hogy ez egy török fügelekvár. De a méz, a kardamom meg a rózsavíz így együtt mi, ha nem törökös? A fügéről nem is beszélve, ha már nekik köszönhetjük.

„TÖRÖK” FÜGELEKVÁR

15 db füge
5 vékony szál rebarbara
4 ek méz
½ citrom leve
¼ tk kardamommag
1 tasak Bourbon vaníliás cukor
2 ek rózsavíz
½ csésze víz

A fügét és a rebarbarát megmostam, apróra vágtam. Beleraktam egy kisebb lábosba, rácsorgattam a mézet, hozzáadtam a vaníliás cukrot, a mozsárban finomra tört kardamomot, a citrom levét és a vizet.
Lassú tűzön főztem, míg a füge megpuhult és kezdett szétesni és az egész jól besűrűsödött.
Ezután hozzáadtam a rózsavizet, azzal is forraltam még vagy 5 percig.


Nagyon illatos, a füge ellenére is igen könnyű lekvár lett, intenzív ízű sajtokkal nagyon finom. Keményebb kecskesajttal kóstoltam. Rá lehet kattani, na!

napmátka  – (2010. október 13. 21:12)  

Ez nagyon klassz összeállítás! Próbálom elképzelni az ízét... És jó, hogy említed a sajtokat, mert itt a budafoki sajtgyár portája mellett nyílt egy kis sajtkuckó. Ideje szemügyre vennem a kínálatot... lehet, hogy holnap arra sétálunk el Apuval.

Makka  – (2010. október 13. 21:27)  

De örülök, hogy erre látlak!
Remélem, majd lesz időd beszámolni, milyen a sajtkuckó.:-)

Megjegyzés küldése

Related Posts with Thumbnails
Recepjeim, fotóim, egyéb írásaim kizárólag az írásos beleegyezésem után közölhetők más oldalakon vagy nyomtatásban. Ez alól kivételt képeznek azok a gyűjtőoldalak, ahol nem közlik az egész írást, hanem csak annak első pár sorát és a folytatásért a blogomra kattint az olvasó.

  © Blogger template Shush by Ourblogtemplates.com 2009

Back to TOP