Kis jelentés rokonfrontról meg egy csokitorta

Nem tudom, de szerintem az gáz, ha a 80 éves nagynénémnek nincs mit ennie több napja, mert a két 50 feletti gyereke és a 4 felnőtt unokája csak ígérgeti, hogy visznek neki enni. Állítólag a hét közepén kapott valamit a harmadik menyétől, de abból alig tudott valamit megenni, mert olyan minősíthetetlen minőségű volt, és nem is tudja megmondani, mi volt az. A drága meny nyilván nem ilyesmit ad a saját anyjának. A kedves fia mindeközben meg horgászik.
A lányáék mondjuk éppen Olaszországban vannak, de ott is van két felnőtt gyermek, talán bevásárolni ők is tudnának, ha már főzni nem is.

Mert az én nagynéném sosem állt a helyzet magaslatán – hogy eufemisztikus legyek – fiatal korában sem. Így már évek óta egy nagyon jó barátnője vásárol be neki meg intézi a csekkjeit, ugyanis a nagynéném gyakorlatilag mindentől fél és idegbeteg lesz, ha el kell indulnia otthonról. Nyilván egyébként azért, mert az a mániája, hogy amíg nincs otthon – amíg otthon van és alszik, akkor is – bemászkálnak hozzá és mindenféle dolga eltűnik. Hogy szerinte ki mászkál be hozzá, azt eddigi élete során nem tudta megnevezni. Anyukám a múltkor azt találta neki mondani viccből, hogy esetleg az elhalt férje szelleme... Amit nem kellett volna, mert aztán kitalálta, hogy neki szelleműzőre lenne szüksége.
Egyébként rendkívül vicces dolgai vannak – ő ugyan nem annak szánja ezeket, amikor meséli –, de én gyakorlatilag be szoktam pisilni rajta a nevetéstől. Vagy a falnak megyek, hangulatomtól függően.
Ma mondjuk iszonyúan röhögtem, amikor anyuék mesélték, hogy már nemcsak visznek, hanem hoznak is. Konkrétan koszos befőttes üvegeket rakosgat valaki a spejzébe. Anyu kérdésére, hogy mit csinál velük, azt mondta, elmosogatja őket, de sajnos már túl sok van és alig fér tőlük.

Ha anyu nem telefonál neki tegnap este, nem tudom, meddig nem eszik szegény. Így aztán ma a 71 éves apukám és a 70 éves anyukám gyalog elmentek hozzá Érdről a Váci útra, hogy vigyenek neki kaját.
De azért még anyu jó korán felkelt reggel, hogy főzzön és friss legyen az az étel.
Na hát így nagyjából ezért sem tartom a rokonaimmal a kapcsolatot.

Míg anyuék „kirándultak”, sütöttem egy nagyon durva csokoládés tortát. Már tegnapra ígértem, de miután megettünk egy sült kacsát, az összes családtag kidőlt és nem akartak hallani semmilyen más ételről.
Szerintem talán ez az eddigi legjobb csokitorta, amit sikerült készítenem. Plusz tök jól variálható, mert ha nem kávét raktam volna bele, akkor mondjuk mentaszirupot.

KÁVÉS-VANÍLIÁS CSOKOLÁDÉTORTA

A tortához:
2 csésze liszt
1 tk sütőpor
1 tk szódabikarbóna
1 csésze kakaó
1 tk fahéj
375 g vaj
2½ csésze cukor
1 tk vaníliapaszta
6 db tojás
3 tk nescafé
3 ek forró víz
1 csésze író

A tetejére:
½ csésze tejszín
200 g tejcsokoládé
½ tk fahéj
½ tk vaníliapaszta
1 tk nescafé


A sütőt előmelegítettem 185 °C-ra.
A tortához egy nagyobb tálban összekevertem a lisztet, a sütőport, a szódabikarbónát, a kakaót és a fahéjat.
Egy másik tálban a puha vajat habosra vertem a cukorral, a vaníliával, majd egyenként hozzáadtam a tojásokat. Mindegyik tojással külön felvertem a krémet.
A forró vízben feloldottam a nescafét és összekevertem az íróval.
Ezután a vajas-tojásos krémet a lisztes keverékhez adtam a kávés íróval együtt, simára kevertem.
Egy 28 cm ∅ kapcsos tortaformába simítottam a masszát és 1 óra alatt készre sütöttem.
Kivettem a sütőből, hagytam a formában hűlni, majd kivettem a formából és egy tálra raktam.
A tetejére való csokikrémhez a tejszín felforrósítottam a vaníliával, feoldottam benne a kávét. Majd az egészet az apróra vágott csokoládéra önöttem, belekevertem a fahéjat is, és addig kevergettem, míg teljesen sima krém nem lett belőle.
Kihűtöttem, majd az egészet óvatosan a torta tetejére öntöttem – nem baj, ha az oldalán lecsorog – hagytam megszikkadni.

Ildy  – (2010. szeptember 5. 16:07)  

Klassz a torta, a család már kevésbé:)

Névtelen –   – (2010. szeptember 5. 17:02)  

Én bevállalnám a család helyett a tortát! :))
Kata

Makka  – (2010. szeptember 5. 17:22)  

Sziasztok!

Ildy, igen, sajnos ilyenek. Ezért is érintkezünk minimálisan velük. Bár van azért egy-két rokonom, akik nagyon-nagyon rendesek, de ők meg messze vannak.

Kata, simán jutna nemcsak neked, de még vagy 3 családnak, akkora darab. Pedig ma már azért nagy kedvvel eszik.:-)

ORsi  – (2010. szeptember 6. 23:51)  

a csokitorta fantasztikusan hangzik és látszik. az ilyen rokonok meg tényleg minden kritikán aluliak, na. sajnos a nagynénéd elmeállapota sem hagy sok jót remélni.

nekünk van egy ügyfelnk, aki nem zárja be soha a lakását, mertha bezárná, akkor jönnének (valakik), akik maggi-szószt öntenek a radiátorjára. ha meg nem maggiszószt, akkor valami büdös folyós sajtot. de ha nyitva hagyja az ajtót, akkor nem jönnek:(

Makka  – (2010. szeptember 7. 15:47)  

ORsi, a torta brutálisan finom!:-)

A nagynéném már 20 évesen is ilyen buggyant volt.
Akkoriban például állandóan panaszkodott, hogy neki folyton fáj a lába. Aztán jó idő múlva derült csak ki, hogy rendszeresen direkt egy számmal kisebb cipőket vásárolt magának, mert szerinte nagy a lába. Na most a lába 36-os...:-))
De ez az ügyfeletek méltó párja.:-DD

Névtelen –   – (2010. szeptember 30. 16:34)  

Kérdeznélek: az írót mivel lehet helyettesíteni?

Viktorné  – (2010. szeptember 30. 16:41)  

Azt kérdezném: az írót lehet-e valamivel helyettesíteni? Ha igen mivel?
Lia

Makka  – (2010. szeptember 30. 16:44)  

Szia!

Szerintem nem túl savanyú joghurttal vagy esetleg kefírrel.

Megjegyzés küldése

Related Posts with Thumbnails
Recepjeim, fotóim, egyéb írásaim kizárólag az írásos beleegyezésem után közölhetők más oldalakon vagy nyomtatásban. Ez alól kivételt képeznek azok a gyűjtőoldalak, ahol nem közlik az egész írást, hanem csak annak első pár sorát és a folytatásért a blogomra kattint az olvasó.

  © Blogger template Shush by Ourblogtemplates.com 2009

Back to TOP