Nincs mese, ha érik a barack

Nem úsztam meg a hőséget úgy, hogy ne kelljen befőznöm. Anyu csütörtökön hazahozott 8 kiló sárgabarackot és egyébként is meg volt indulva, hogy menjünk el szeddmagadozni, merthogy a hordóba is kell. Szerinte korán reggel jó lett volna. Amikor egyébként 28 fok volt már. Mondjuk, mi nem lelkesedtünk a fák közötti kóválygásért.
De aztán ránkmosolygott a szerencse egy hirdetési újság képében, amelyben apu talált egy elég közel levő hűtőházat, ahol mindenféle gyümölcsöket lehet venni, oda hordják sokan a helyi termelők közül a terményeiket tárolás céljából. Ja, és jóval olcsóbb volt így, mint szeddmagadéknál.
Plusz végre találkozhattunk az ezer éve nem látott kedvenc unokatesómmal is. Szegénykém éppen ezt a döglesztő hetet tudta kifogni arra, hogy hazalátogasson Angliából, ahol egyébként 6 éve él. Kérdezte is folyton, hogy most meleg van-e, vagy csak ő szokott el az itteni időjárástól. Megnyugtattam, hogy kegyetlen meleg van, ne aggódjon, nem az ő hibája, ha úgy érzi, elolvad.
Egyébként innentől kezdve fel fogok rakni egy csomó olyan receptet, amelyek a gasztroblogger-társadalom és a recepteket keresők számára valószínűleg alapvetések, de miatta lesznek ilyen posztok, mert szeretne megtanulni főzni, kicsit unja a szendvicsezést, és a hazai ízek is hiányoznak neki.

Apropó elolvad. Innen is szeretném üzenni a Volánbusznak, hogy menjenek a jó fenébe! Van pofájuk a Népligetben található nemzetközi pályaudvaron az üvegkalitkában nem működtetni ebben a 40 fokban a légkondit. Ráadásul még huzat sem bírna lenni, mert az ajtókon – azon a kettőn (!) – légfüggöny zárja el a levegő útját. Amely légfüggönynek ugye csak akkor van létjogosultsága, ha működik a befúvás, nyáron a hideg, télen pedig a meleg.
Különben a nemzetközi pályaudvaron az összes kiírás kizárólag magyarul van és kézzel, az is, hogy nemzetközi pénztár, meg hogy hol lehet sorszámot kérni a becsekkoláshoz a nemzetközi járatokhoz.
Egyszerűen embertelen és felháborító, amilyen állapotokat ott tapasztalni lehet. Azon csodálkoztam, hogy nem hullottak sorra a nyomorú utasok. Mondjuk, az unokatesóm is megfogadta, hogy ezt sose többet, csak most el akart vinni magával egy csomó cuccot, és nem kívánt a repülőn nagy összegű pótdíjat fizetni. És így aztán cserébe az ajándékaiért, meg nyilván azért, hogy örüljön neki, bepakoltam  egy rakat dzsemet, kolbászt, sonkát, miután kiderült, hogy Londonban kijönnek érte a buszhoz, nem kell neki cipelni.
Kaptunk tőle például cidert, sört, és Marmite-ot is.


A családban még csak nekem vannak tapasztalataim a Marmite-tal kapcsolatban, azt mondtam mindenkinek, hogy finom és egészséges, tessenek csak kenni a vajas pirítósra szép vékonyan. Próbáltam nagyon-nagyon őszintének látszani. Mondjuk, nekem tényleg ízlik, de ismerem a népeket itthon.
Bevallom, én még cidert csak most ittam először, nem rossz, nem rossz, számomra túlságosan borszerű, és én nem szeretem a bort, de ettől persze még lehetek fan idővel. Viszont a bubissága miatt tényleg nagyon üdítő. 
Megbeszéltük, hogy legközelebb zöldségmagokat meg ilyesmiket fogok tőle kérni, hogy ne kelljen cipekedni. Merthogy jövőre lesz saját kis konyhakertem.

De visszatérve a befőzéshez. Gondolkodtam azon, hogy az előző este cukorral leszórásos és másnap hosszabban főzéses módszerrel készítem a dzsemeket, de nem voltam hajlandó. Ugyan én is próbálok minél kevesebb adalékanyagot használni a főzés során, de valahogy ezekkel a zselésítőkkel nincs bajom.



KAJSZIDZSEM AMARETTÓVAL

5 kg kajszibarack
1,5 kg cukor
3 tasak Bourbon vaníliás cukor
3 tasak Haas Quittin zselésítő 3:1
150 ml Amaretto

A barackokat megmostam és kimagoztam, egy nagyobb fazékba szórtam. Feltettem a tűzre, rászórtam a cukor nagy részét, hozzáadtam a vaníliás cukrot, és addig forraltam, míg a fél barackok nagyjából szétfőttek – 20-25 perc. Ezután belekevertem a maradék cukorral elkevert zselésítőt, forraltam még 1-2 percig, lehúztam a tűzről. Beleöntöttem az Amarettót és sterilizált dzsemesüvegekbe töltöttem, az üvegeket 5 percre a tetejükre állítottam.


KARDAMOMOS-CSOKOLÁDÉS KAJSZIDZSEM

3 kg kajszibarack
750 g cukor
250 g nádcukor
2 tasak Bourbon vaníliás cukor
1 tk kardamommag
1½ tasak Haas Quittin zselésítő 3:1
100 g Côte d’Or csokoládé 86%
100 ml sötét rum


A barackokat mosás és magozás után fazékba raktam, rászórtam a cukor nagy részét, a vaníliás cukrot és a mozsárban porrá tört kardamomot. Addig főztem, míg a gyümölcs szétfőtt, ez kb. 20-25 perc volt. Ekkor kivettem belőle kb. 300 ml-nyit egy fagyihoz – recept később.
A zselésítőt elkevertem a maradék cukorral, a dzsemhez adtam és forraltam még 1-2 percig.
Lehúztam a tűzről, elkevertem benne az összetördelt csokoládét és a rumot, majd dzsemes üvegekbe töltöttem, az üvegeket 5 percre a tetejükre állítottam.

Sajtkukac  – (2010. július 19. 14:10)  

Én alapvetően nem szeretem a zselésítőket - minden lekvár jó sűrű lesz, ha elég ideig főzzük - de ez a pokoli időjárás indokolttá teszi a használatát :-)

Makka  – (2010. július 19. 15:27)  

Azért használom szívesen a zselésítőket, mert jóval kevesebb cukorral lehet így csinálni a dzsemeket. A lekvárokat meg azért nem szeretem annyira, mint a dzsemeket, mert a kívánt állag eléréséhez szükséges hosszú főzés során karamellizálódik benne a cukortartalom és megsötétíti a lekvárokat. Ez ugye szilvalekvárnál gyakorlatilag mindegy, de egy epernél vagy a sárgabaracknál nem szeretem.

Megjegyzés küldése

Related Posts with Thumbnails
Recepjeim, fotóim, egyéb írásaim kizárólag az írásos beleegyezésem után közölhetők más oldalakon vagy nyomtatásban. Ez alól kivételt képeznek azok a gyűjtőoldalak, ahol nem közlik az egész írást, hanem csak annak első pár sorát és a folytatásért a blogomra kattint az olvasó.

  © Blogger template Shush by Ourblogtemplates.com 2009

Back to TOP