Rebarbara

Ebben az évben nagyon nehezen találtam rebarbarát a piacokon. És sajnos az enyém nem hajlandó a képen látható száraknál izmosabbakat fejleszteni, így aztán nem tudok vele kezdeni semmit.


Olvastam már mindent, hogy mit kell vele csinálni, azt írják, bármilyen talajon megél és nem kell vele sokat foglalkozni az időnkénti kapáláson kívül és az ültetésnél trágyázni kell a talajt. Nem mondom, kapálgatni nem sűrűn szoktam, de akkor sem értem ezt a csenevészkedést.
Van egy leves, amely a kedvenceim közé tartozik ilyenkor nyáron. Bár mostanában hőgutát nem nagyon lehet kapni, attól még jólesik a savanykás, hideg krémleves.
A rebarbarát a magas oxálsavtartalma miatt nem ajánlott naponta fogyasztani, mert a főzés során az oxálsav kristályosodik, amely kristályok aztán akár vesekárosodáshoz is vezethetnek, de ez az én példányommal igazán nem fenyeget. 
Van a rebarbarának viszont áldásos hatása is, emésztéskönnyítő, bár nagyobb mennyiségben hashajtó hatású.
Az oxálsav egyébként a kalciumromboló hatása miatt sem javallott, de ezt nagyjából kiküszöbölhetjük, ha olyan élelmiszerekkel párosítjuk a rebarbarát, amelyekben bőven van kalcium.
Három fajtája van: a zöld szárú és zöld húsú, ez meglehetősen fanyar és savanyú. A piros szárú, zöld húsú, amely savanykás, enyhén kesernyés. És az eperrebarbara, amelynek a szára és húsa is piros, az íze édeskésebb az előző kettőnél, de nyilván relatív értelemben.

HIDEG REBARBARALEVES

500 g rebarbara
120 g sárgarépa
1 fej lilahagyma
80 ml szőlőmagolaj
1 tk só
½ tk ánizsmag
¼ tk őrölt fehérbors
600 ml víz
200 ml tejszín

A rebarbarát a tisztítás után kisebb darabokra vágtam, a sárgarépát pedig lereszeltem – a rebarbara rendkívül gyorsan pépesre puhul a főzés során, ezért van szükség a reszelésre.
1 ek olajat forrósítottam, ráraktam az apróra vágott hagymát és pároltam 1-2 percig. Rádobtam a zöldségeket, ízesítettem a sóval, a borssal és az ánizzsal, majd felöntöttem a vízzel. Fedő alatt puhára főztem, ez kb. 5-8 perc.
A levesalapba öntöttem a maradék olajat, kihűtöttem és már hidegen turmixoltam össze a tejszínnel. Visszatettem a hűtőbe, hogy jéghidegre hűljön.
Ha valaki kipróbálná, és túlzottan idegennek találja az ízvilágát, semmiképpen ne tegyen bele cukrot a savanykásság enyhítésére, hanem tejjel vagy tejszínnel higítsa. Tapasztalatom szerint egy kis plusz só is sokat tud segíteni ezen.



A leves alapja előre is elkészíthető, sőt a fagyasztást is nagyon jól tűri. Pár évvel ezelőtt én mindig nagyobb adag rebarbarához jutottam egy volt telekszomszédunk jóvoltából – olyan 6-8 kg-ra kell gondolni – de aztán kiirtotta a rebarbaráját, igen, vannak ilyen barbár népek! Akkor mindig készítettem egy nagyobb mennyiségű levesalapot és adagonként lefagyasztottam.

Morzsa  – (2010. június 26. 16:29)  

Neked legalább kihajtott. Nekem az idén van először kiskertem, de hiába vetettem, ki se csírázott a mag. Pedig már egész rebarbara hegyeket vízionáltam magam elé tavsszal, ahogy már nem is tudom, mibe dolgozzam fel ;-)))
Talán majd jövőre...

Makka  – (2010. június 26. 16:47)  

Nem akarlak elkeseríteni, de ennek ez már a második éve, és palántát ültettem. Én is azt hittem, hogy majd a idén...

Morzsa  – (2010. június 26. 19:36)  

Disznóság!!! ;-)
Én is mindenütt azt olvastam, hogy viszonylag igénytelen és majd csak úgy burjánzani fog.
Erre tessék.... ???
Palántát Magad nevelted, vagy valamilyen piacon lehetett kapni?

napmátka  – (2010. június 26. 20:06)  

Nagyon szép a blogod új ruhája. Egyszerű és ízléses, szeretem az ilyet. A rebarbarát még mindig nem próbáltam, valahogy sosem jön szembe és nem is ültetünk, kimarad. Pedig a receptek mindig megtetszenek, s mire észbe kapok, túl vagyunk a szezonon.
Irigykedem a bodzapezsgődre is, én is ki akartam már próbálni, de idén semmi erőm nem volt bodzából vagy más virágból alkotni. Hugh több receptje is várólistán van, de hogy mikor készítem el, nem tudom.

Makka  – (2010. június 26. 20:29)  

Hát az, tényleg disznóság!:)
Kertészetben vettem a palántát, mert elfelejtettem a magot időben elültetni tavaly.

Makka  – (2010. június 26. 20:35)  

Napmátka, köszönöm szépen!:)

Azóta, mióta az említett telekszomszédunk kiszedte a rebarbarát, én is csak nagyon ritkán veszek. Szerintem nem vagyok egy fogtechnikus alkat, de a 800-900,-Ft/kg miatt azért már meggondolom. Főleg azért, mert tudom, mennyire nem munkaigényes növény.
Ha tudtam volna, hogy szeretnél bodzapezsgőt, simán csináltam volna neked is.

Makka  – (2010. június 26. 20:38)  

Csak az összehasonlítás miatt, ma termelőtől vettünk meggyet 270,-Ft/kg, a Komjádinál lehetett átvenni és azt azért mégiscsak nehezebb szedni meg minden...

napmátka  – (2010. június 27. 17:12)  

Szia!
Köszi, de tudod, nekem is a készítés, a kísérletezés a lényeg, inkább, mint maga a pezsgő - bár az ízére is kíváncsi vagyok. Semmi gond, talán jövőre.

Andikertje  – (2010. június 28. 20:20)  

Sziasztok,én ebben az évben kattantam rá a rebarbara elkészítésére, mert eddig csak a kertben, mint nagy levelű töltelék növényt tartottam a virágaim között. Tavaly ebben a szerepben sem volt valami nagy sztár. Nem mertem nagyon locsolni, mert azt olvastam, hogy nem szereti a pangó vizet, na ehhez képest a most leesett sok esőtől a duplájára nőtt. Hmm..
Örülök neki, hogy új recepteket találtam Nálad.

Megjegyzés küldése

Related Posts with Thumbnails
Recepjeim, fotóim, egyéb írásaim kizárólag az írásos beleegyezésem után közölhetők más oldalakon vagy nyomtatásban. Ez alól kivételt képeznek azok a gyűjtőoldalak, ahol nem közlik az egész írást, hanem csak annak első pár sorát és a folytatásért a blogomra kattint az olvasó.

  © Blogger template Shush by Ourblogtemplates.com 2009

Back to TOP