Kovászos uborka

Ez a nagy hőség egy dologra biztosan jó volt, eszembe juttatta a kovászos uborkát. Igazság szerint nem vagyok oda az ecetes savanyúságokért, de az ilyen kovászolt, illetve sóval erjesztett dolgokat szívesen eszem. Van egy japán sóban erjesztett/savanyított szilva, ami szerintem nagyon finom, de még nem sikerült rátalálom a receptjére, pedig szívesen kipróbálnám.
A sóban való savanyítást azért is kedvelem, mert sokak számára egyébként nehezebben emészthető alapanyagokat is jobban elérhetővé teszi az emésztőrendszer számára.
A kovászos uborka adott receptjére persze mindenki esküszik, ízlésfüggő ez is, no meg a családi hagyományoké.
Általában nem a kovászos uborkának kitett adagból szoktam válogatni a piacon, hanem a csemege uborkának valóból. Ezek nagyjából 8-10 cm hosszúak és nem olyan vastagok, kevés bennük a mag és jó ropogósak.

KOVÁSZOS UBORKA

1 kg uborka
1 csokor kapor
4-5 gerezd fokhagyma
1 tk egész fekete bors
2 ek durva só
1 db nagyobb krumpli
forrásban lévő víz


Az uborkát alaposan megmosom, levágom mindkét végét. Majd hegyes késsel „negyedelem” hosszában, de úgy, hogy nem hasítom végig, az uborkák egyben maradnak látszólag.
Egy nagyobb befőttes üvegbe rakom elég szorosan, közérakom a megtisztított fokhagymát, rászórom a borsot. A tetejére rakom a kaprot és a szeletelt krumplit. Egy kisebb edényben feloldom a sót nem túl sok forrásban levő vízben, és az uborkára öntöm. Majd felöntöm annyi forró vízzel, amennyi ellepi az egészet. Az üveg tetejével lazán lefedem.
Ilyen időjárási viszonyok mellett 3-4 nap alatt megérik az uborka. Onnan lehet tudni, hogy kész, ha a leve opálossá válik, az uborkák pedig olívabogyó zöldre váltanak.
Ha megérett, kiszedem a léből az uborkákat, leöblítem hideg vízben, üvegbe rakom a fokhagymával együtt és rászűröm a levét.

Régebben kenyérrel készítettem, de miután nem vagyok nagy kenyeres, folyton elfelejtettem kenyeret venni, viszont krumpli általában volt otthon. Igaz, egyszer köménymagos rozscipó maradéka került rá, azzal mondjuk állat finom volt.
A krumpli nem is málik úgy szét az érés közben, ezért is kedvelem jobban ezt a módszert.

Judith  – (2010. június 15. 17:12)  

Meg soha nem keszitettem, de a ferjem mar egy ideje ezert konyorog, ugyanis nem talalunk olyan savanyu ubit, ami az otthonihoz hasonlit.

Kenyerrel kell keszulnie. El lehet rontani?

Makka  – (2010. június 15. 18:27)  

Igazából szerintem elronthatatlan. Érdemes megkóstolni a levét, amikor már úgy látod, kész. Az ízéből tudni fogod, hogy hagyd-e még 1 napig érni vagy sem. Arra kell csak figyelni, hogy ne puhuljon meg az uborka, mondjuk, én még sosem jártam úgy, de szerintem azért, mert ezekből a kisebb méretűekből szoktam csinálni.
A krumpli helyére rakd a kenyeret, egészen biztosan jó lesz!:)

Judith  – (2010. június 15. 23:09)  

Köszönöm szépen!
Akkor ilyen kicsi uborkákat fogok én is venni. Szerintem azok ropogósabbak még nyersen is.
Jelentkezem majd az eredménnyel! :)

Makka  – (2010. június 16. 12:21)  

Nagyon szívesen!
Szurkolok majd az eredményhez.:)

Mókus  – (2011. május 31. 0:30)  

Szia Makka!
Imádom a blogodat, gyakorlatilag Te vittél rá, hogy én is írni kezdjek, legyőzve a lustaságomat. Holnap a reggelihez való savanyúságodhoz fogok majd hozzá, mert amióta csak megláttam, kell nekem olyan! Na, de amiért írok: az umeboshira gondolsz, mint japán sózott szilva, ugye? itt egy recept: http://www.justhungry.com/homemade-umeboshi-japanese-pickled-plums
szerintem izgi lehet magyar alapanyagokra átültetni a dolgot, mint éretlen zöld szilva, pálinka, és esetleg a shisho-levél helyett valami más pirosító, pár szem meggy talán... na de Rád bízom, htáha látsz benne fantáziát!
látogass el a blogomra, ha tartja kedved:) Üdv: Mókus

Makka  – (2011. május 31. 8:29)  

Szia Mókus!

Tyúha, ez most bearanyozta a napomat!
Igen, arra gondoltam, csak nyilván lusta voltam rákeresni, míg írtam a posztot és nem jutott eszembe a neve. Köszi a linket.
Gondolkodtam már én is, hogy lehetne ezt megcsinálni, de kész vagyok attól, hogy ezeknek mindenhez valami külön fejlesztett/tenyésztett alapanyaguk van, amihez más élő ember hozzá nem jut, csak ha odaköltözik. És amit egyébként semmi másra nem is használnak, csak arra az adott cuccra.
És most, hogy vetted a fáradtságot, hogy ezt elküldd nekem, tényleg egészen komolyan rá fogok feküdni a témára.
Tartotta kedvem, ellátogattam. Minden tiszteletem, hogy ott a koleszban ilyeneket megoldasz, bár lehet, hogy már tényleg nagyon öreg vagyok és mióta én koleszt láttam belülről, azért sokkal jobb lett a helyzet. Mert anno kb. sátorozással volt egyenrangú.
Grafikus öccsöt megbecsülni, nekem nagyon hiányzik egy ilyen kvalitású családtag.

Megjegyzés küldése

Related Posts with Thumbnails
Recepjeim, fotóim, egyéb írásaim kizárólag az írásos beleegyezésem után közölhetők más oldalakon vagy nyomtatásban. Ez alól kivételt képeznek azok a gyűjtőoldalak, ahol nem közlik az egész írást, hanem csak annak első pár sorát és a folytatásért a blogomra kattint az olvasó.

  © Blogger template Shush by Ourblogtemplates.com 2009

Back to TOP