Belilulás újra

Tavaly nagy kedvvel szedtem le a körülöttünk található szomszédok kertjéből áthajló ágakról az akác- és bodzavirágokat, orgonát a barátnőmtől szereztem be. Aztán napokig mindenféle lekvárok, zselék és szirupok kavarogtak a fejemben – hogy kell kinézniük, mire fogom használni – miközben órákig szedegettem le a virágocskákat a szárukról. Aztán az orgonazselé azóta is ott áll a kamrapolcon, kizárólag az akácszirupot öntözgettem elég sok desszertbe és süteménybe.
Így aztán ebben az évben kissé visszafogom magam ebben az ügyben, nem is leszek túl kreatív, szerintem ilyen szirupféléket fogok gyártani. A múltkor ibolyából készítettem, a héten valamelyik nap pedig orgonából, de éppcsak annyit, hogy egy-két alkolmmal fel lehessen vele dobni majd valamit.

ORGONASZIRUP

1 l orgonavirág

550 ml víz

4-5 ek cukor

1 tasak Bourbon vaníliás cukor

1 tk citromsav

Az orgonáról leszedtem a virágokat vigyázva, hogy a kicsike zöld tok már ne kerüljön közéjük, nehogy esetleg megkeserítse a kész szirupot. Meg az életemet, ha már órákig csipkedem a virágocskákat, és hogy az igen kevés végeredmény használható legyen.

A cukrot, a vaníliás cukrot és a citromsavat összekevertem, beforraltam a ¾-ére, beleszórtam a virágokat és lefedve hagytam állni ½ órát. 

A turmix poharába öntöttem, de beleraktam a szűrőbetétet is, hogy majd ne kelljen külön pancsolni a szűréssel. Összeturmixoltam, közben a szűrőn kicsapódott a cucc – tök jó találmány. A kész szirupot újra felforraltam és egy kis lezárható kancsóba öntöttem.