Mínusz szénhidrát

Mostanában szénhidrátmentesen étkezem. A kenyér elhagyása egyáltalán nem okoz veszteséget, eddig sem ettem belőle sokat, annál inkább a tésztáé, na meg a fagyié. A csokoládé, a cukor, a rizs, a krumpli meg a sütemények sem hiányoznak, bár az is igaz, hogy egy-két évvel ezelőttig tőlem simán elvoltak a csokoládék táblaszámra a szekrényben hosszú időkig – amíg S. rájuk nem lelt és kérdezte meg, hogy ugyan kinek tartogatom ezeket, mert ha senkinek, akkor ő rávetné magát a hesszanyagra – viszont mostanában simán felbontom. Ahonnan ugye nincs visszaút.
Egyszer egy héten fogok enni szénhidrátot, igen, tésztát, fagyit és süteményt is. A tésztákat majd nem szottyos-tejszínes mártásokkal.
Sajnos Csupi szerint a pattogatott kukorica, 0%-os zsíros is szénhidrát, pedig szerintem nem is eledel.
Ez az egész egyébként arra is jó, hogy nem kell mindig főtt ételt ennem, amire egyáltalán nem vágyom, elvagyok nélküle akár hetekig is. Tök jól elvagyok 2-3 hasábokra vágott répával és fűszeres sajtkrémmel. Különben a répa remekül tömít, nemcsak azért, mert sokat kell rágni, hanem az édessége miatt is.

Tegnap a mínusz szénhidrát jegyében tofut készítettem. Egyébként már jó pár hete motoszkál bennem a tofuevés, régebben elég sokat vettem belőle. De folyton elfeljetettem megnézni vásárlások alkalmával. Tegnap a hentes mellett kéznél levő bioboltba viszon kifejezetten ezért mentem be. Nem, nem vagyok biomániákus és vega meg vegán sem. Nem is értem pl. azt, hogy ha valaki elkötelezte magát a vegán étkezés mellett, akkor mit kepeszt a húsvéti sonka illúziója után. Hol van az előírva, hogy húsvétkor sonka vagy sonkaszerű cucc legyen az asztalon? Mondjuk, én szeretem, ha minden az, ami. Nem valami szerű, mert az nem az.

TOFU PIRÍTOTT ZÖLDSÉGEKKEL

300 g tofu

2 kisebb cukkini

½ padlizsán

¼ piros kaliforniai paprika

1 piros chili

2 cm gyömbér

1 fej lilahagyma

2 gerezd fokhagyma

2 ek szójaszósz

¼ tk rizsborecet

3-4 ek szójaolaj

só, bors

A tofut kb. 1 cm-es kockákra vágtam és a wokban felforrósított olajban kissé megsózva pirosra sütöttem. Ezt azért érdemes így csinálni, mert ebben az állapotában a tofu már nem törékeny, szépen megtartja a formáját, nem fog eltűnni a kevergetés közben. Különben úgy is nagyon finom, ha bő forró olajban pirosra sütjük – eközben kissé pufi lesz – kiszedve lecsöpögtetjük és úgy adjuk az ételhez. Szerencsére olyan szerkezete van, hogy ezek után a kezelések után is képes magába szívni minden ízanyagot igen hamar.

Ezután rádobtam a finomra vágott lilahagymát, a fokhagymát, a chilit és a gyömbért, összekevertem, hagytam kissé továbbpirulni. 

A zöldségeket is kockára vágtam, a tofuhoz adtam. Hagytam pirulni őket állandó kevergetés közben. Majd kissé sóztam, elég sok borsot tekertem rá. Ráöntöttem a szójaszószt és a rizsborecetet (elég jó ropogósan tartja a zöldségeket, bár ez a padlizsánra nem igaz), hozzáadtam a szintén kockákra vágott paprikát. A színe és a kissé édeskés íze miatt tettem bele.

Ha lett volna itthon korianderzöld, raktam volna rá azt is. És ha éppen szénhidrátos nap lett volna, rizstésztával eszem.