Rózsaillat és feketeribizli – M. S. továbbgondolva

Már jó ideje kapok e-mailt mindennap Martha Stewarttól Cookie of the Day tárggyal, tehát nem a festőről van szó.

M. S. mester: Mária látogatása Erzsébetnél, 1506.
A mesternek csupán hat képe ismert, melyek 1506-ban készültek el, és egykor a selmecbányai Szent Katalin katolikus templom főoltárát díszítették. A fenti kép jelenleg a Magyar Nemzeti Galériában található.

A receptek legtöbbje nálam megy a kukába, mert telenyomja mogyóróvajjal vagy az abból készült krémmel. A mogyóróvaj szerintem kifejezetten gusztustalan találmánya a gasztronómiának, ahogy kinéz, amilyen színe van, az íze, minden undorító rajta.
De néha azért vannak olyan receptek, amelyek legalább továbbgondolásra érdemesek. Egyik nap is érkezett egy kekszrecept, Crème de Cassis-szal, és amiben az van, csak jó lehet. Viszont olyannyira volt egyszerű a recept, hogy valamit tenni kellett még vele. Szerencsére Napmátka a hétvégén eszembe juttatta, hogy vannak ezek a mindenféle vizek, narancsvirág-, rózsa- stb., amelyeket eddig én is rendszeresen használtam mindenbe. Mondhatni, locsoltam. Viszont az utóbbi időben valahogy mégis elfelejtkeztem róluk, igaz, a család a hagyományosabb, kevésbé egzotikus megoldások felé terelt. De fellázadtam megint, így Martha Stewart Cassis Crispjét kissé feljavítva sütöttem meg tegnap. Még így is rendkívül egyszerű elkészíteni.

RÓZSAILLATÚ KEKSZ CRÈME DE CASSIS-SZAL

2¾ csésze liszt
2 tk sütőpor
½ tk só
112 g vaj
1 csésze cukor
½ tk vaníliapaszta
2 db tojás
¼ csésze Crème de Cassis
kristálycukor a kekszek szórásához
    A puha vajat habosra kevertem a cukorral és a vaníliával, egyenként beleütöttem a tojásokat, azokkal is simára levertem. Majd beleöntöttem a likőrt és a rózsavizet, elkevertem.
    A lisztet összekevertem a sütőporral és a sóval, majd a likőrös-vajas keverékhez adtam, elkevertem.
    A tésztát két részre osztva folpackba csavartam, hasáb alakúra formáztam. Hidegre raktam jó 1 órára.
    A sütőt előmelegítettem 185 °C-ra, két sütőlemezre sütőpapírt tettem.
    A hasábokat ½ cm vastagra szeleteltem, a sütőlemezre pakoltam – egészen szorosan lehet rakni, nem nőnek nagyon meg, de azért maradjunk a józan ész határain belül a zsúfolással – mindegyiket megszórtam egy csipet kristálycukorral, és kb. 15 perc alatt szép világosra sütöttem.
    Jó ropogós keksz lett a végeredmény, igazi tea mellé illő ropogtatnivaló. 
    Egy probléma volt azért, a tészta nyersen gyönyörű rózsaszín a likőrtől, de ez sajnos a sütés közben eltűnik. Mondjuk, ennyi baj legyen, mert ennek fejében viszont nagyon finom, sülés közben meg rózsaillat lengedezett a konyhában.

    starfokker  – (2010. február 11. 17:13)  

    "minden undorító rajta"

    azért ilyet gasztroblogger ételről nem ír :)

    lúdanyó  – (2010. február 11. 21:31)  

    Én is megsütöttem, finom lett, de semmi különös :) A likőr megsütve egyáltalán nem érződött benne.

    Makka  – (2010. február 11. 21:47)  

    Igen, valóban nem olyan erős íze van, mint amilyenre én is számítottam, de azért úgy távolról érezni azt a feketeribizkeízt.

    napmátka  – (2010. február 13. 21:23)  

    Nagyon tetszik a keksz, a külseje is gyönyörű. Próbálom elképzelni az ízét. A mogyoróvajhoz nem tudok hozzászólni, mert még sosem próbáltam...

    Megjegyzés küldése

    Related Posts with Thumbnails
    Recepjeim, fotóim, egyéb írásaim kizárólag az írásos beleegyezésem után közölhetők más oldalakon vagy nyomtatásban. Ez alól kivételt képeznek azok a gyűjtőoldalak, ahol nem közlik az egész írást, hanem csak annak első pár sorát és a folytatásért a blogomra kattint az olvasó.

      © Blogger template Shush by Ourblogtemplates.com 2009

    Back to TOP