Rózsaillat és feketeribizli – M. S. továbbgondolva

Már jó ideje kapok e-mailt mindennap Martha Stewarttól Cookie of the Day tárggyal, tehát nem a festőről van szó.

M. S. mester: Mária látogatása Erzsébetnél, 1506.

A mesternek csupán hat képe ismert, melyek 1506-ban készültek el, és egykor a selmecbányai Szent Katalin katolikus templom főoltárát díszítették. A fenti kép jelenleg a Magyar Nemzeti Galériában található.

A receptek legtöbbje nálam megy a kukába, mert telenyomja mogyóróvajjal vagy az abból készült krémmel. A mogyóróvaj szerintem kifejezetten gusztustalan találmánya a gasztronómiának, ahogy kinéz, amilyen színe van, az íze, minden undorító rajta.
De néha azért vannak olyan receptek, amelyek legalább továbbgondolásra érdemesek. Egyik nap is érkezett egy kekszrecept, Crème de Cassis-szal, és amiben az van, csak jó lehet. Viszont olyannyira volt egyszerű a recept, hogy valamit tenni kellett még vele. Szerencsére Napmátka a hétvégén eszembe juttatta, hogy vannak ezek a mindenféle vizek, narancsvirág-, rózsa- stb., amelyeket eddig én is rendszeresen használtam mindenbe. Mondhatni, locsoltam. Viszont az utóbbi időben valahogy mégis elfelejtkeztem róluk, igaz, a család a hagyományosabb, kevésbé egzotikus megoldások felé terelt. De fellázadtam megint, így Martha Stewart Cassis Crispjét kissé feljavítva sütöttem meg tegnap. Még így is rendkívül egyszerű elkészíteni.

RÓZSAILLATÚ KEKSZ CRÈME DE CASSIS-SZAL

• 2¾ csésze liszt
• 2 tk sütőpor
• ½ tk só
• 112 g vaj
• 1 csésze cukor
• ½ tk vaníliapaszta
• 2 db tojás
• ¼ csésze Crème de Cassis
• 1 ek rózsavíz
• kristálycukor a kekszek szórásához

A puha vajat habosra kevertem a cukorral és a vaníliával, egyenként beleütöttem a tojásokat, azokkal is simára levertem. Majd beleöntöttem a likőrt és a rózsavizet, elkevertem.

A lisztet összekevertem a sütőporral és a sóval, majd a likőrös-vajas keverékhez adtam, elkevertem.

A tésztát két részre osztva folpackba csavartam, hasáb alakúra formáztam. Hidegre raktam jó 1 órára.

A sütőt előmelegítettem 185 °C-ra, két sütőlemezre sütőpapírt tettem.

A hasábokat ½ cm vastagra szeleteltem, a sütőlemezre pakoltam – egészen szorosan lehet rakni, nem nőnek nagyon meg, de azért maradjunk a józan ész határain belül a zsúfolással – mindegyiket megszórtam egy csipet kristálycukorral, és kb. 15 perc alatt szép világosra sütöttem.

Jó ropogós keksz lett a végeredmény, igazi tea mellé illő ropogtatnivaló. 

Egy probléma volt azért, a tészta nyersen gyönyörű rózsaszín a likőrtől, de ez sajnos a sütés közben eltűnik. Mondjuk, ennyi baj legyen, mert ennek fejében viszont nagyon finom, sülés közben meg rózsaillat lengedezett a konyhában.