Ha nincs pogácsa, jó a csiga is

Szombaton megint kolbászt töltöttünk. Egyre nagyobb mennyiséget kell megcsinálni, ugyanis egyre többen szeretnének belőle. Nagyon szeretem az ilyen házi készítésű dolgokat, de éppen szombaton tényleg a hátam közepére kívántam az aktust. És ha nem lett volna elég ez, a család benyögte, hogy hol a heti rendes pogácsa? Most nem azért, de a múlt héten kétszer is sütöttem.
Mondtam, hogy ne álmodozzanak, nem vagyok hajlandó a kolbászozás után pogácsát gyártani, de a maradék húsból esetleg csinálhatok csigákat, a múltkorihoz hasonlót. Kicsit megéljeneztek, de elcsendesedés lett a vége, mert rájuk néztem. (S. szokta nekem mondani, hogy „ne nézzél, rosszabb, mintha szólnál”.)

FŰSZERES HÚSOS CSIGÁK

1 csomag mirelit leveles tészta – 6 lapos az Aldiból
120 g gouda
frissen őrölt bors
½ tk füstölt só
1 tojásfehérje

    A kolbászhúst összekevertem a reszelt sajttal és a fűszerekkel.
    A tésztát felengedtem, lisztezett felületen kinyújtottam, mindegyik darabot megkentem a töltelékkel, majd szorosan feltekertem. A tésztadarabok szélét megkentem tojásfehérjével, hogy a tekercsek ne jöjjenek szét. Kb. 1 cm vastagra szeleteltem, sütőpapírral bélelt tepsire raktam, és 200 °C-on készre sütöttem, nagyjából 20 perc kellett.
    A képen látható pár darab jóval világosabb csiga, sosem elég a hús. Az egyik tésztalapnak csak kb. az  ¼-ére volt elég a fűszeres hús, így a többi részét megkentem 1 tk „majdnempesztóval”, szórtam rá kb. 3-4 ek reszelt sajtot, kentem rá 1 ek tejfölt, megsóztam kicsit és borsot őröltem rá. Legközelebb azt hiszem, az összes csiga valami hasonló lesz inkább. 


    A megpróbáltatások után megint elvonultam filmeket nézni.
    Abszolváltam Terry Gilliam Parnassus dokiját. Igen, abszolváltam. Egyfelől ígértem legkedvencebb barátnémnak, hgy majd referálok a darabról, másfelől szerintem már elég nagy elvárásokkal vagyok Terry Gilliammel szemben, ez a film nem váltotta be a várakozásaimat. Nem rossz, nem rossz, de volt már jobb is. A Faust-történetet láthatjuk rongyokban.
    Azt viszont kétségtelenül vicces nézni, hogy ki a legjobb Heath Ledger, ha éppen nem Heath Ledger van a képen. 

    Ugyan BBC-s Wallander-sorozat második 3 részét már kb. 1 hónappal ezelőtt néztem meg, de valahogy mindig elfelejtettem emlegetni. Pedig. 
    Tavaly már írtam Kenneth Branagh-ról ebben a szerepben, akkor azt találtam róla írni, hogy eléggé szentimentálisra vette a figurát. Na, hát ebben a második szériában még vélelenül sem az. 
    Furcsa, hogy mennyire érintésnélküliek a kapcsolatok ezekben a történetekben. Persze, ha pl. Bergman filmjeire gondolok, akkor mit lehet csodálkozni.
    A filmek operatőrét is meg kell említeni feltétlenül, egyszerűen gyönyörűek a képek. Igor Martinovic-nak hívják. A Man on Wire című dokumentumfilmért Oscar-díjat kapott.
    A The man who smiled (eredetileg Mannen som log) című történetben van egy olyan kastélybelső, hogy teljesen kész voltam. Ne a mesei kastélyokra gondoljunk. Szinte teljes fehérség mindenütt, hófehérek a falak, igazából egy ebédlőcsarnokot kell elképzelni. Ehhez semmi barokkos enteriőr, nem. Nagy alumíniumvázas üvegasztal fehér műanyag székekkel. És gyönyörű, mert olyanok a fények. Meg mert letisztult. A falak glettelés nélkül, semmi simaság a fehér festék alatt. Szeretem a minimalizmust. (Nem úgy, ahogy Böske a péksüteményt a Fekete viperában.)
    Plusz jóság, hogy Tom Hiddlestont is láthatjuk az összes epizódban mint Wallander egyik beosztottját.
    Lesz harmadik széria is ebben az évben. Még az is lehet, hogy Mankell összes történetét feldolgozzák. Mondjuk, nem bánnám.

    napmátka  – (2010. február 22. 20:39)  

    Nagyon jók lettek a csigák! Mindig elfelejtem betenni a leveles tésztát a kosárba vásárláskor... Sajnálom, hogy pluszmunkát adtunk a kolbásszal, tudom, hogy sok kicsi sokra megy, összeadódik a sok munka!

    Makka  – (2010. február 22. 21:47)  

    Jaj, dehogy adtatok pluszmunkát! Semmi gond nem volt az egésszel, csak néha nincs türelmem a mások tempójához.:)

    sajtkukac  – (2010. február 26. 21:56)  

    An Education megvolt, aranyos volt és feelgood, de a végét valahogy nem sikerült kibontani, szerintem.
    Parnassus lesz a következő,Terry Gilliam és Jude Law abszolút favoritok :-)
    Aztán jön Wallander :-)
    Könyvben olvastad már végül? Az is ilyen nagyon lassú hömpölygésű, furcsa atmoszférájú. A leírásod alapján nagyon jól visszaadja a film.

    Makka  – (2010. február 27. 14:07)  

    Igen, kicsit kurtán-furcsán lett vége, de sebaj, valahogy megbocsátottam nekik.:)

    Még nem olvastam sajnos.
    Állítólag nagyon ragaszkodnak a könyvekhez, és az is érdekes, hogy ugyanaz a fickó a producere az angol és a svéd sorozatoknak is.

    És tudtam, hogy elfelejtek valamit, az Up in the air – Egek ura, na az is jó volt szerintem.

    Megjegyzés küldése

    Related Posts with Thumbnails
    Recepjeim, fotóim, egyéb írásaim kizárólag az írásos beleegyezésem után közölhetők más oldalakon vagy nyomtatásban. Ez alól kivételt képeznek azok a gyűjtőoldalak, ahol nem közlik az egész írást, hanem csak annak első pár sorát és a folytatásért a blogomra kattint az olvasó.

      © Blogger template Shush by Ourblogtemplates.com 2009

    Back to TOP