M mint maradék

Ma elmentünk sétálni, aztán úgy belejöttünk a telekkeresgélésbe, hogy nem mentünk el bevásárolni. Na, de ilyesmitől nem kell ugye zavarba jönni, ott van a jól bevált maradékhasznosítás. Merthogy tegnap megint töltöttünk kolbászt, a kolbászhúsból mindig marad valamennyi a töltőben, amit már nem lehet belőle kipréselni. Abból eddig mindig tésztaételt készítettem, de most nem volt kedvem hozzá, mert elég nehéz fogás. Meg most valami rejtélyes oknál fogva jóval kevesebb hús maradt a töltőben, így annak nem is volt érdemes nekilátni. 
Aztán odáig jutottam a maradék felhasználásban, hogy nem voltam hajlandó lemenni a tárolóba sem, hogy átvizslassam a mélyhűtőket ötletért. Legyen nehezített a feladat, csak azt használtam, amit a kamrában és a hűtőben találtam.
Így sikerült egy klasszik szombati ebédet összeütni, azaz leves és „tészta”. A tészta kivételesen nem édes lett, hanem sós.
És miközben csináltam a tekercseket – természetesen elfogyott a kolbászhús – arra gondoltam, hogy a hűtőben van még pár kanálnyi a karácsonyi beiglihez darált dióból (anyu világbajnok beiglit készített), azt is el lehet használni, sőt ilyeténképpen be lehet vele nevezni a VKF-re is. Pedig azt hittem, hogy az összes karácsony környéki receptversenyről le kell mondanom, igazából mindegyikről lemaradtam különféle okok miatt. De maradékos VKF-re így beférek. Ezen a nevezésen igazából el sem gondolkodtam, mert semmi nem maradt a karácsonyi ételekből, ami újrahasznosításra várt volna.
A leves is gyakorlatilag maradékokból lett, pár szem krumpli a kamrából, egy majdnem teljes angol zeller csomó, virsli, reszelt sajt a múltkori meleg szendvics után...

ZELLERES BURGONYAKRÉMLEVES

6 szem krumpli
1 csomag angol zeller (pár szál hiányzott belőle)
2 ek vaj
1 db sonkahagyma
2 gerezd fokhagyma
só, bors
2-3 csipet füstölt só
1,5 l zöldségalaplé
¼ tk szárított kakukkfű
¼ tk szárított oregánó
¼ tk rozmaring
200 ml tejszín
2 ek szőlőmagolaj
2 pár hosszú bécsi virsli
    Egy lábosban felforrósítottam a vajat, rászórtam a felaprított hagymát és fokhagymát, majd alacsony hőmérsékleten pároltam.
    Közben meghámoztam a krumplit és a zellerrel együtt feldaraboltam. A zöldségeket is a hagymás vajhoz adtam párolni. Sóztam és borsoztam, alaposan megkevertem, és fedő alatt pároltam egy kicsit, míg kiadták a levüket.
    Ráöntöttem az alaplevet, beleszórtam a szárított fűszereket, és fedő alatt főztem közepes hőmérsékleten 20-25 percig, a zöldségek teljes puhulásáig.
    Ezután turmixoltam, majd hozzáadtam tejszínt, amivel újra felforraltam.
    A szőlőmagolajon pirosra sütöttem a vékonyan felkarikázott virslit, azt raktam a levesre tálaláskor.



    KOLBÁSZOS ÉS DIÓS-SAJTOS CSIGÁK
    1 csomag mirelit leveles tészta
    1 db tojás

    A kolbászoshoz:
    300-400 g kolbászhús

    A diós-sajtoshoz:
    5 ek darált dió
    4 ek reszelt sajt
    2 ek tejföl
    fűszeres só, bors
        A leveles tésztát felengedtem, és enyhén lisztezett felületen vékonyra nyújtottam, hat nagyobb darabra elosztottam. Négy darabra kolbászhúst kentem, a többire pedig a sajtos-diós keveréket.

        Kolbászos csigák.

        A rövidebb oldaláról feltekertem a töltelékekkel megkent tésztadarabokat – a végén a szélüket megkentem az elhabart tojással, hogy ne nyíljanak majd ki a sütőben – és az így kapott rudakat nagyon éles késsel kb. 1 cm vastagon felszeleteltem. A csigákat sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztattam, mindegyiket megkentem tojással, és 180 °C-ra előmelegített sütőben sütöttem kb. 20 percet.

        Diós-sajtos csigák.

        napmátka  – (2010. január 17. 16:28)  

        Erre a teljes menüre beneveztem volna, nagyon tetszik (pedig ma már ebédeltünk...:)
        De gondolom, a maradékból már nincs maradék...:)
        Tetszik, hogy kétféle csigát is csináltál.
        Megírtam a mozis körkérdésre a választ a blogon, de azt még mindig nem tudom, hogy a magánleveleim elérnek-e Hozzád (?)

        Makka  – (2010. január 17. 17:05)  

        Dede, még van leves is, és a csigákból is van egy pár...:)
        A mozisat mindjárt nézem. Lehet, hogy nem jönnek el a leveleid, mert mostanában nem kaptam tőled. De mindjárt megnézem a Gmailen közvetlenül, hátha valamiért a spambe rakta, néha előfordul, és teljesen érthetetlen, mit miért.

        JOLI ZÖLDKOSARA  – (2010. január 17. 22:49)  

        Végre használ valaki rajtam kívül szőlőmagolajat, jó tudni. A menü szenzációs, gratula.

        Makka  – (2010. január 18. 8:51)  

        Szia!

        Köszönöm.:)
        Igazából elég sűrűn használom a szőlőmagolajat, az olívát sokszor nehéznek és soknak találom. Csak nem olyan könnyű hozzájutni, amikor van a Corában, veszünk belőle egyszerre több üveggel reménykedve, hogy mire elfogy, megint lehet kapni majd. Te hol veszed?

        JOLI ZÖLDKOSARA  – (2010. január 18. 21:25)  

        Pontosan így vagyok az olívaolajjal én is. Van egy szuper kis diétás bolt, aminek rendszeres vásárlója vagyok, a különleges fűszerektől kezdve a norilapig mindent beszerez. Ott találkoztam 1-2 éve a literes szőlőmagolajjal. Ha van ilyen bolt a közeledben szerintem Ők beszerzik Neked, vagy meg tudod rendelni a netről. Ugorj át hozzám, tettem fel képeket, hátha másokat is érdekel. Hajrá szőlőmagolaj.

        Megjegyzés küldése

        Related Posts with Thumbnails
        Recepjeim, fotóim, egyéb írásaim kizárólag az írásos beleegyezésem után közölhetők más oldalakon vagy nyomtatásban. Ez alól kivételt képeznek azok a gyűjtőoldalak, ahol nem közlik az egész írást, hanem csak annak első pár sorát és a folytatásért a blogomra kattint az olvasó.

          © Blogger template Shush by Ourblogtemplates.com 2009

        Back to TOP