Csokoládétortácska

Bár már jócskán utána vagyunk, de mégsem számoltam be se a szilveszterről, se az akkor kapott részben még karácsonyi ajándékokról.
Ahogy már emlegettem, gyakorlatilag egy kis bloggertalálkozó jött létre, mert jelen volt Napmátka, Hanczur (akinek több nickeje és blogja is van, de talán ezen a néven ismerik a legtöbben és az éppen aktuális blogját is ezen a néven írja) és Celle (alias Csupor). Mindannyian írunk különféle blogokat, de ezekről esett a legkevesebb szó akkor este, szerintem teljesen normálisan.

Kaptam például umbria kenyeret, azaz panpetatót. Nagyon tömény, nagyon borsos, nagyon finom csemege.


Aztán csokihegyeket meg egy különlegesnek hangzó (még nem volt alkalmam megkóstolni) házi készítésű likőrt. Meg filmeket, sajnos még ezeket sem volt időm megnézni. Pedig a spanyol film iránt Napmátka felkeltette az érdeklődésemet már régebben. A csokoládék is felbontatlanul vannak még, az évvégi édességdömping után egyelőre várnak a sorukra. Jól jön majd még, hogy van itthon mindenféle nass.





Tegnap csokoládétortát készítettem a halászlé utánra. Viszont nagyon-nagyon egyszerűre csináltam, ugyanis anyu barátnőjének készültünk adni belőle kóstolót. Ezen barátnő rendkívül finnyás, egyesek szerint. Szerintem meg igénytelen. Az egy dolog, hogy nem kötelező se gormand-nak, se gourmet-nak lenni, na de az enyhe túlzás, amikor valaki képes, és fél (!) kockából főz húslevest. De van, amikor belecsap a lecsóba és vesz egy szép szelet csontos marhalábszárat, abból készít húslevest. Illetve húslevet. Merthogy nem rak bele, csak egy szál sárgarépát és egy szál petrezselyemgyökeret. Nem, hagymát véletlenül sem, azt nem szereti. Petrezselyem? Zeller? Karalábé? Ugyan, kérem! Netán lestyán? Apage Satanas!
De azt a szar tubusos mű hagymakrémet mindenbe nyomigálja. A fokhagymától jobban tart, mintha vámpír lenne, nem hajlandó semmibe tenni. Narancsot nem eszik, „mert nem szokta meg gyerekkorában”. A fahéjtól menekül, ahogy a többi fűszertől is. Só, bors, paprika oké. Tán még a vanília is jöhet.
Remélem, ez a torta ízleni fog neki, mert szent küldetésemnek tekintem, hogy megszerettetek vele pár dolgot. Gondoltam, jó módszer, ha úgy kezdem, mint a farkas a kismalacokkal – jelen esetben édességgel teszem be a lábam az ajtóba, nassolni szeret – csak próbálok bölcsebb lenni majd a végén, a forró víztől eltekintenék. Bár az én szándékom nem mondható aljasnak, mint a farkasé volt, így talán büntetésben sem lesz részem.


CSOKOLÁDÉTORTA

A tésztához:
85 g vaj
60 g olaj 
150 ml jeges víz
200 g liszt
25 g kakaópor
1 tk sütőpor
½ tk szódabikarbóna
2 db kisebb tojás
175 g nádcukor
125 ml tejföl
½ tk vaníliapaszta

A krémhez:
125 g vaj
112 g étcsokoládé (min. 70%-os)
75 g porcukor
1 tk vaníliapaszta

      A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra.
      A tészta elkészítéséhez a vajat felolvasztottam, belekevertem az olajat és a vizet.
      Egy nagybb tálba mértem a lisztet, hozzákevertem a kakaót, a sütőport és a szódabikarbónát.
      A tojásokat habosra kevertem a cukorral és a vaníliával, beleraktam a tejfölt, majd a vajas-olajos cucchoz adtam. Mindezt a lisztes keverékhez, az egészet simára kevertem.
      A masszát egy 17 cm ∅ kerek kapcsos tortaformába simítottam, majd sütöttem 1 órát (tűpróba).
      (A kis tortaformát az Aldiban vettem - igen jól lehet ott ilyesmiket venni nagyon baráti áron, például szögletes kapcsos tortaformát is. De sikerült vásárolnom már kis négyszögletes tepsiket is, készülvén a kétszemélyes háztartásra.)
      A sütőből kivéve pihentettem 10 percet, majd kivettem a formából és hagytam teljesen kihűlni.
      A krémhez a vajat és a csokoládét összeolvasztottam alacsony hőmérsékleten, hozzáadtam a vaníliát és a cukrot, addig kevertem, míg a cukor teljesen el nem olvadt. Hagytam addig hűlni, míg kenhető állagúvá vált.
      A tortát kettévágtam, a krém majdnem felét rákentem az alsó lapra, rátettem a másik lapot, és a krém többi részével bevontam a torta tetejét és oldalát is.
      Ha nem kellett volna gondolnom a „malackára”, akkor biztosan keverek a krémbe borsot vagy chilit. Esetleg rozmaringot vagy levendulát. Vagy kardamomot. Vagy apróra vágott sós karamellt. Vagy vaníliás sót. Mit tudom én, valamit.

      napmátka  – (2010. január 10. 19:58)  

      Húha! A szent küldetés helyett sokkal jobban jársz, ha inkább magad látsz neki ennek a remek tortának!

      Makka  – (2010. január 10. 20:06)  

      Az már megvolt!:) A torta átment az ellenőrzésen, anyu szerint tutira ízleni fog a barátnőjének.

      szepyke  – (2010. január 12. 22:42)  

      A kardamomra szavaztam volna, de nekem így is nagyon tetszik!

      Megjegyzés küldése

      Related Posts with Thumbnails
      Recepjeim, fotóim, egyéb írásaim kizárólag az írásos beleegyezésem után közölhetők más oldalakon vagy nyomtatásban. Ez alól kivételt képeznek azok a gyűjtőoldalak, ahol nem közlik az egész írást, hanem csak annak első pár sorát és a folytatásért a blogomra kattint az olvasó.

        © Blogger template Shush by Ourblogtemplates.com 2009

      Back to TOP