Ami egy hómunkásnak feltétlenül jár
>> 2010. január 21. –
csokoládé,
kakaó,
lélekmelegítő,
marshmallow
Jó, jó ez a tél, de mára igazán nem kívántam magamnak ezt a havat, de főleg a lapátolását. Csentem magamnak egy napot, és még véletlenül sem azt terveztem, hogy kint kotorásszam a havat. De azért persze olyan nagy baj nem volt az, hogy kimenjek a kertbe és sétafikáljak a hóban, fényképezgessek a hóhányást néha megszakítván. És ami egy szorgalmas hómunkásnak mindenképp jár, az nem lehet más, mint egy bögre forró csokoládé. Marsmallow-val. Direkt erre a célra vettem a múltkor kisméretűt.
FORRÓ CSOKOLÁDÉ MARSHMALLOW-VAL
- 400 ml tej
- 1 ek jó minőségű kakaópor
- 1 tk nádcukor
- 2 kocka fehércsokoládé
- kevés vaníliapaszta
- 1 marék marshmallow
Egy kisebb edényben odatettem melegedni a tejet. Egy bögrében a kakaót és a cukrot pár teáskanálnyi már langyos tejjel simára kevertem. A tejbe raktam a fehércsokit, hagytam felolvadni, és amikor a tej már megfelelően nagyon meleg volt, felhabosítottam a zizegős fajta habosítóval. Felöntöttem a simára kevert kakaót vele, elkevertem. Az egész tetejére raktam a marsmallow-t, majd kivittem a hóba kissé hűlni.
PDF
bejegyzés
Felénk ugyan nyoma sincs a hónak, épp érik a narancs....de sztem ez a finomságod nekem is jár!!!:-)
Hja, kérem, ott délen!:)) A lélekmelegítés nem az éghajlat függvénye.
Nahát! Azt mondod, hogy ez MINDEN hómunkásnak jár??! Mert akkor én is kerítek magamnak...:) Tetszik az ötlet!
Igen, feltétlenül mindegyiknek.:)
Csak nem te is lapátoltál ma?
Pont egy ilyesmit láttam az egyik GoodFoodban talán. el is gondolkodtam, honnan lehetne ilyen cuki kis marshmallow-t beszerezni. Tényleg, honnan??
Kukacka, a Culinarisból.:)
Értelemszerűen :-) Holnap lapátolok majd egy kis havat, hátha nekem is kerül ilyen....
Igen, lapátoltam. Tudod, így télen úgy megy a dolog, hogy ha akadna olyan reggel, amikor nem kell hajnalban felkelnem és szundizhatnék egy kicsit, akkor éjjel általában leesik a hó, hogy ne unatkozzak. (Ráadásul itt a társasházban ugyan négy lakás van, mégis nekünk kell az elsők között lenni a hólapátolásban, mert felül lakunk, s a lépcsőkről a havat ugye csak lefelé lehet...)
De amikor kint vagyok, már egész jó, és nem is fázom.
Ó, igen! A társasházak örömei!:)
Sajátban legalább nem kérdés, ha mi/én nem, akkor senki.