Boldog új évet


KÍVÁNOK MINDEN KEDVES OLVASÓMNAK BOLDOG ÚJ ÉVET A BŐSÉG ASZTALÁVAL!


Pieter Claesz: Csendélet pulykahúsos pitével, 1627

Read more...

A kis vekni második élete

Úgy tűnik, így az év utolsó negyedére elég hülye meglepetésekkel szolgál az élet, most éppen a kazánunk tököl. Mikor, ha nem a −10-ben, ugye. Hol van fűtés, hol nincs, ugyanígy a meleg víz, és a kettő nem is egyszerre tűnik el, szóval izgi nagyon. Eddig két szerelő nézte meg, mindketten másra gyanakodnak. Az egyik kétezret emleget, a másik ötvenet a javításra. Hát, remélem, az előbbinek lesz igaza. És most már megvan a három, ami a házban elromolhat, szóval elég legyen.
Valamiért nem fogyott a karácsonyra sütött panettone, meg is szikkadt már, így pudingot sütöttem belőle.
Ilyesmit nem nagyon szoktam csinálni, mert nálunk nagyon-nagyon ritkán van kalács meg hasonló péksütemény, amelyekből az ilyen pudingokat érdemes készíteni.
A család szerint ezek után rögvest szikkadt kalácsokat süssek, hogy azonnal ilyen finomakat lehessen csinálni...
Értem én. Igazi hideg időkre való fogás, illatos, meleg, egy jó része ropogós, a többi meg puha, krémes. Nem vagyok egy pokrócba csavarodós, meleg vacokba bekucorodós valaki, de ez a puding ilyen hangulatot idéz.


PANTTONEPUDING

1-2 ek vaj
3 db tojás
4 ek nádcukor
1 tasak Bourbon vaníliás cukor
300 ml tej
250 ml tejszín

A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra, egy tűzálló tálat kikentem vajjal.
A panettonét hosszában félbevágtam, majd ezeket a negyedeket keresztben vékony szeletekre. Két-két szeletből kis szendvicseket készítettem: megkentem mindkét szeletet vajjal, majd vékonyan a lekvárral, öszeragasztottam és egymás mellé raktam a tálba. Felváltva raktam a sütőtök- és narancslekváros darabokat.
A tojásokat elhabartam a cukrorral és a vaníliás cukorral, hozzáöntöttem a tejet és a tejszínt, azokkal is simára kevertem, majd a kalácsdarabokra öntöttem az egészet.
Az előmelegített sütőben 45 percig sütöttem, míg szép aranybarna lett az összes kiálló csücsök.
Melegen, vaníliafagylalttal tálaltam.

Read more...

Téli lekvár

Kezdtem itthon nagyon kifogyni a fűszerekből, ezért tegnap elmentem beszerző körútra. Ugyanis S.-tól azt kaptam karácsonyra, hogy azért persze emberi keretek között maradva garázdálkodhatok, ahol csak szeretnék. Van egy süti, inkább mini Pavlova, amit nagyon szeretnék kipróbálni, viszont rózsaszínnek kéne lennie a végeredménynek, amihez ugye ételfesték kell. Amit persze nem kaptam.
Viszont gazdagabb lettem egy igazán negatív élménnyel az Ázsia boltban. Régen éreztem már magam üzletben ilyen kellemetlenül és kényelmetlenül. Igaz, nagyon régen nem jártam arra, de amilyen változásokat tapasztaltam főleg az eladók hozzáállásában, meglehetősen elkeserítő. A pénztáros csákót a végén már majdnem fejbecsaptam, de tényleg. Nem csinált semmi különöset a nyomorultja, de amilyen unottan és nyeglén álldigált ott, már igazán felbosszantott. Na most vettem jó pár kis zacskócska fűszert, de magától az nem jutott eszébe, hogy esetleg szatyrot is adjon... A halálom, amikor valaki azért sértődött, mert a munkahelyén kell lennie és munkaidőben el kell végeznie a feladatát.
Mondjuk, ő csak hab volt már a tortán, mert két nyanya meg azt az igazi szocreál eladót játszotta vagy testesítette meg, amitől a hátamon feláll a szőr. A konzoloknak dőlve beszélgettek jó hangosan a családjukról – nem tudom, kit sajnáljak jobban, őket vagy a családot –, aztán amikor a vásárlók többen lettek, nekiálltak létrával császkálni és pakolást terveztek a legzsúfoltabb részeken és nyilván halálba sértődtek, mert egyesek nem átallottak vásárolni, válogatni meg ilyenek. És egyébként is rengeteg alkalmazott van mindenütt, biztos sokat lopnak és próbálnak figyelni. Ezt értem, de gyakorlatilag megtöltik az üzletet, és a vásárlóknak nem sok hely marad.
Meg valahogy olyan lepukkant az az egész hely. Kiábrándító volt.
Aztán átmentem a Balassi Bálint utcába, de rózsaszín ételfesték ott sem volt, na tessék. Pedig hát...
Mindegy, de ott legaláb kedvesek meg jófejek. Például feltúrták nekem a fél üzletet, hátha találnak mini marshmallow-t. Éppen nem volt, de kaptam végre tonkababot. Meg még egy csomó jó dolgot. És egyébként ilyen alapfűszerekben egyáltalán nem drágábbak ázsiaiéknál, sőt.

Még karácsony előtt bukkantam egy német nyelvű blogra, ahol is találtam egy sütőtöklekvárt. Azóta vártam az alkalmat, hogy kipróbáljam, ma végre volt rá időm.
A blogon található recepthez képest változtattam: nem tettem bele annyi cukrot és citromlevet/savat, viszont több kókusztej került bele. Igen, került, mert most már tényleg szemüveg kéne, elnéztem a mennyiséget. De szerintem pont nem fog senkit zavarni.



KÓKUSZOS SÜTŐTÖKLEKVÁR

1 kg sütőtök – tisztán mérve
1 tk vaníliapaszta
1 csésze víz
400 ml kókusztej
2 csésze cukor
1½ tasak Haas 3:1 zselésítő
5 g citromsav
100 ml Malibu

A sütőtököt kis kockákra vágtam és a fazékban már felforrt vízbe raktam. Hozzáadtam a vaníliát, majd lefedve főztem 30 percig. Félidőben hozzáöntöttem a kókusztejet, újra lefedtem, és a tök teljes puhulásáig főztem. Figyelni kell, mert a kókusztej miatt kifuthat az egész.
Merülőmixerrel pürésítettem, hozzáadtam a zselésítővel elkevert cukrot, megkavartam és nagyobb lángon főztem még 2-3 percig.
Lehúztam a tűzről, beleöntöttem a Malibut, elkevertem és azonnal kis dzsemes üvegekbe töltöttem.
Finom krémes, kicsit „tömős”, már amilyen ugye a sütőtök, az illata nagyon jó és az íze a citromtól kissé pikáns is. Kicsit tartottam attól, hogy nagyon édes lesz – ezért sem akartam belerakni annyi cukrot –, de nagyon jól kiegyensúlyozott íze van.

Read more...

Karácsony

Erről majdnem el is felejtkeztem...




A kiskertben meg kibújt a hóvirág.

Read more...

A kis vekni kenyér

A panettone nagyjából annyit tesz: kis vekni kenyér. Nagyon változatos históriáját lehet olvasni mindenfelé.
Ennek a Milánóból származó hagyományos olasz karácsonyi süteménynek az eredete az ősi időkbe nyúlik vissza, még a Római Birodalom idejére. Egy bizonyos fajta kovászolt kenyeret édesítettek mézzel, állítólag ez lenne az alapja.
Mindenesetre ilyesfajta magasra kelt gyümölcskenyerek sokszor láthatók a zarándokokat ábrázoló alkotásokon. Meg nemcsak a zarándokok...

id. Pieter Bruegel: Eldorádó, 1567
Balra a megszegett kalács nagy valószínűséggel panettone, vagy legalábbis ahogy akkoriban ismerték.
És valószínűleg ezt a fajta kalácsot említi Bartolomeo Scappi mester a receptes könyvében, aki V. Károly ideje alatt pápák és császárok szakácsa volt.
Elsőként a ma ismert alakjában a 18. században említi Pietro Verri az írásaiban, de ő már a Pane di Tono, azaz luxuskenyér kifejezést használja. Jó, mondjuk, ő illuminátus elveket vallott, ezért ez a luxusozás.

A panettone aztán a 15. század vége felé Milánóból indult hódító útjára, a város egyik szimbóluma is lett. Születéséhez jó pár  legenda kötődik. Az egyik változat szerint az édes kenyeret egy szerelmetes nemes úrfi találta föl, aki beleszeretett egy szegény pék, bizonyos Toni lányába. Az ifjú, hogy megnyerje az apát, péknek adta ki magát. Leánykérőbe édes kenyérrel állított be, melyhez lisztet, élesztőt, tojást, mazsolát, kandírozott citromot és narancshéjat használt. A kenyér oly jól sikerült, hogy a fáma szerint Leonardo da Vinci jelenlétében tartották meg az esküvőt, az édességet pedig a pékmester apa után nevezték el pan di Toninak, azaz Toni kenyerének.
Egy másik történet szerint a panettone egy Toni nevű konyhafiú kreációja, amellyel szakácsát mentette ki szorult helyzetéből. A séf úr különleges édességgel készült egy ünnepi alkalomra, de valami sajnálatos malőr folytán az nem sikerült. Toni mentette meg a helyzetet a saját magának sütött édes kenyérrel, mely hatalmas sikert aratott a vendégek körében. A szakács hálából a fiú után nevezte el a süteményt.

Meglehetősen sok receptet megnéztem, ki hogyan készíti, majd ezt a magam ízlésére formált változatot sütöttem meg.



PANETTONE

400-450 g finomliszt
½ tk só
20 g friss élesztő
½ csésze tej
2 db tojás
2 db tojássárgája
6 ek cukor
1 tasak Bourbon vaníliás cukor
150 g vaj
60 g citronát
60 g oranzsát
½ csésze mazsola

A tetejére:
1 ek olvasztott vaj
1 ek lapra vágott mandula

A lisztet egy tálba szitáltam a sóval együtt.
A tejet kézmelegre melegítettem, belemorzsoltam az élesztőt, krémesre kevertem ½ ek cukorral. A liszt közepébe mélyedést csináltam, beleütöttem a két tojást, hozzáöntöttem az élesztős tejet, ujjal kicsit összekevertem és a lisztből annyit szórtam a tetjére, hogy betakarja a folyadékot. Letakartam és ½ órára meleg helyre raktam, hogy elkezdjen dolgozni az élesztő.
Amikor az élesztős folyadék már szivacsos volt, kis buborékokat vetett, beleraktam a két tojássárgáját, a maradék cukrot, a vaníliás cukrot és a puha vajat, majd összegyúrtam.
A tésztát addig dagasztottam, míg elvált az edény falától és a kezemtől is. Megeletősen lágy tészta volt az eredmény.
Lisztet szórtam a tetejére és letakarva 1½ órát hagytam kelni. De már csak mérsékelten meleg helyen, mert ha vajas tésztát teszünk túl melegre kelni, kiolvadhat belőle a vaj és szalonnás lesz a végeredmény.
Ezután megdögönyöztem a tésztát, finoman belegyúrtam a citrushéjakat és mazsolát.
Egy 17 cm ∅ kis kerek kapcsos tortaformába sütőpapírt tettem, hogy magasabb legyen körbe a perem, 20 cm. Ahol a sütőpapír két széle találkozott, össze is tűztem tűzőgéppel, hogy a kelő tészta ne nyomhassa szét.
Ebbe a formába raktam a kerek kis cipóvá formázott tésztát, majd letakarva hagytam kelni további 1 órát.
Közben a sütőt 190 °C-ra melegítettem elő.
A panettone tetejét megkentem olvasztott vajjal és kereszt alakban bevágtam a tetejét. Beraktam a sütőbe, sütöttem 20 percig, majd kivettem, újra megkentem a tetejét az olvasztott vajjal és megszórtam a mandulával.
A sütő hőmérsékletét levettem 180 °C-ra.
Visszaraktam a panettonét és sütöttem még 25 percig.
Amikor pirosra sült, kivettem, hagytam a formában hűlni 10 percet, majd tálra tettem.

Read more...

Ahol az ajándékok teremnek


Áldott és békés ünnepeket kívánok mindenkinek!

A Vladstudio szerint itt születnek az ajándékok.

Read more...

Ünnepi sütik

Az utóbbi hét nagyjából azzal telt, hogy megpróbáljam leredukálni az ünnepekre megsüthető sütikék, torták és kalácsok számát.
Falatnyi sütiket kell sütni, mert kell. Tortát is kell készíteni, mert apunak karácsonykor van a születésnapja. Kalácsfélét meg azért kell sütni, mert akarok. És még valahova majd a rum babát is be kell illeszteni. Még a végén megvan szilveszterre is a(z egyik) desszert...
A kicsi sütiknek minden évben nagy elánnal szoktam nekiállni, ami azt jelenti, hogy összegyűjtök egy regiment must have receptet. Aztán próbálok húzni. Először tíz lesz. Aztán megrémülök, hogy na ne már, hogy több napig a gyúrjak, nyújtsak, kiszúrjak stb. És így szokott lenni kettő, esetleg három cucc. És ez a pár cucc is meglehetősen egyszerűen elkészíthető. Ugyanis egyszer egy régi barátommal nekiálltunk sütni vagy 8 féle ilyen sütikét, valami doktorötkeres könyvből. Igazából mindegyik recept minősíthetetlen volt. Gyakorlatilag egy katasztrófa, ami azóta is kísért: a tészták kinyújtahatlanok voltak, morzsálódtak, törtek vagy ragadtak és kenődtek, mindegy, mennyi liszttel próbálkoztunk. Azt a könyvet tuti nem engedné át a teszten a két kanadai nőci.

Most tehát csak kettő készült.
Az egyik egy már remekül bevált keksz rozmaringgal.



A másik pedig rugelach. Igazából KicsiVú miatt van a rugelach. Mert ő hozott angyalkázni ilyet, és nagyon finom volt. És eszembe juttatta, hogy időtlen idők óta nem volt ilyesmi itthon.
A rugelach askenázi eredetű sütemény, a jiddis szó nagyjából azt jelenti, hogy kis csücsök vagy sarok. Most nem mennék bele további etimológiai fejtegetésbe, hogy mitől fejedelmi meg ilyenek.
Valószínűleg hanukai és tu bisváti sütemény, és az is nagyon valószínű, hogy eredetileg a szegények sütije volt. Annak idején nem volt nehéz hozzájutni a tejtermékekhez ezeknek a vidéki családoknak sem, ahogy az aszalt gyümölcsök és a diófélék is rendelkezésre állhattak.
A krémsajttal történő elkészítés leginkább amerikai találmány, korábban, a kivándorlás előtt inkább tejfölt vagy aludttejet használtak.
A töltelék gyakorlatilag szabadon választott, az a lényeg, tartalmazzon valamilyen olajos magvat: mákot, diót, mandulát. Valamilyen aszalt gyümölcsöt: mazsolát, aszalt szilvát vagy áfonyát. És természetesen valamilyen jóféle pikáns ízű lekvárt.
A receptnél KicsiVú tésztáját használtam, sót nem tettem bele, mert a krémsajtban volt gyárilag.



RUGELACH ÁFONYÁVAL ÉS MANDULÁVAL

A tésztához:
240 g natúr krémsajt
240 g vaj
6 ek cukor
300 g liszt

A töltelékhez:
250 g mandula
100 g aszalt vörös áfonya
1 db narancs reszelt héja
6 ek nádcukor

A tésztát javallot előző nap összeállítani. A szobahőmérsékletű krémsajtot és vajat habosra vertem a cukorral. Belekevertem a lisztet, simára dolgoztam és folpackba csomagolva hidegre tettem egy éjaszkára.
A töltelékhez aprítóba raktam a tisztítatlan mandulát az aszalt áfonyával, cukorral és a reszelt narancshéjjal. Apróra daráltam, majd összekevertem a dzsemmel.
A tésztát másnap négybe vágtam, amelyik darabbal éppen nem foglalkoztam, azt visszatettem a hűtőbe.
A tésztadarabokat tehát egyenként lisztezett deszkán kerekre nyújtottam és 16 cikkbe vágtam. Ezeket a kis cikkeket megkentem 1-1 tk töltelékkel, a szélesebb végéről feltekertem és sütőpapírral bélelt tepsire raktam. Legközelebb több dzsemet fogok a töltelékhez adni, hogy jobban kenhető legyen és egészen a tészta végéig el tudjam kenni, mert akkor lesz igazán látványos, ahogy a sülés közben kissé kifolyik a töltelék a tészta alól.
180 °C-ra előmelegített sütőben világosra sütöttem 20 perc alatt. Még forrón a tepsin megszórtam porcukorral.

Read more...

Könnyű halas vacsora akár az ünnepekre is

Már említettem a Kisütöttük karácsonyi különszámát, amely jótékony célokat szolgál. Én az alábbi recepttel próbáltam hozzájárulni ahhoz, hogy minél több embernek legyen kedve letölteni akár minimális adomány ellenében olyan gyerekeken segítvén, akik családjának nehézséget jelent a mindennapi rendes betevő előteremtése.

PÁCOLT PANGASIUS GRILLEZVE BABOS SALSÁVAL

A halhoz:
4 db nagyobb pangasiusfilé
3 gerezd fokhagyma
2 tk durva só
3 cm gyömbér
2 db lime reszelt héja
1 tk őrölt fahéj
1 tk őrölt kömény
1 tk durvára tört zöldbors
3-4 ek olívaolaj
1 csokor friss koriander

A paradicsomsalsához:
150 g vörös vagy fekete bab 1 éjszakára beáztatva
700 g paradicsom
1 db piros chili
1 csokor friss koriander
3 ek extra szűz olívaolaj
2 db lime leve
1 tk durva só
1 tk durvára tört zöldbors


Mielőtt a halat megsütöttem, bepácoltam – 1 órát állt a pácban.
Egy sütőlemezre sütőpapírt raktam és megkentem egy kevés olívaolajjal, ráfektettem a halszeleteket.
A páchoz egy nagyobb mozsárban a sóval pépesre törtem a fokhagymát. Hozzáadtam a hámozott és lereszelt gyömbért, a 2 db lime reszelt héját, a fahéjat és a köményt, a zöldborsot, a finomra vágott koriandert (a szárát is), valamint 1 ek olajat. Addig kevergettem a mozsártörővel, míg nagyjából egy pasztát kaptam. Majd egyenletesen rákentem a halszeletekre, utána letakartam folpackkal és hidegre tettem 1 órára.
A salsához hideg vízzel leöblítettem a babot és sima hideg vízben feltettem főni, nagyjából 40-45 perc alatt fő puhára fedő alatt. Leszűrtem és egy tálba raktam.
A paradicsomokat meghámoztam (a héjukat bevágtam kereszt alakban, aztán forró vízfürdőbe tettem pár percre, majd leöblítettem hideg vízzel – így könnyen le lehet húzni a héját), és felkockáztam, a babhoz adtam.
A még langyos bab és paradicsom keverékéhez adtam a sót, a borsot, a finomra aprított koriandert és a kimagozott chilit, majd az olajat, alaposan összekevertem, ráfacsartam a 2 db lime levét is. Hűtőbe tettem, míg a hal elkészült.
Ha a sütőnek van grillező funkciója, melegítsük elő és a legfelső rácson 15 perc alatt kész van a hal.
Légkeverésesben 260 °C-on 20 perc kell neki.
A forró halat a már jól lehűlt babos paradicsomsalsával tálaltam.

Read more...

Angyalkázós

Már a reggeli is...

Nem mondhatom, hogy nagy citrom fan lennék, nem eszem és nem is nagyon készítek citromos tortákat vagy desszerteket, főleg nem citromfagylaltot. Édességben főösszetevőként nem szeretem, ellenben ízesítőként nagyon szívesen használom bármibe.
De be kell látnom, hogy nagyon sokan igenis odavannak a citromos édességekért. Az angyalkázásra keresgéltem könnyen elkészíthető, de főleg könnyen szállítható dolgot. Elég sokan választottak pástétomot, gondoltam, nehogy belefulladjunk, akkor például én már azt nem vinnék.
Sütiből meg kekszből viszont sosem elég, így egy borsos-fűszeres aprósütemény mellett egy citromos kekszre esett a választásom, hogy megörvendeztessem a többieket. És hát így utólag én is nagyon örvendeztem. Merthogy ez a citromos keksz elképesztően finom. Nyilván megkóstoltam, akármit nem rakhatok a kedves bloggertársak elé.
Szoktam egyébként készíteni hasonlót naranccsal is, az se rossz az ünnepekre.

CITROMOS-MÁKOS KEKSZ

225 g vaj
3½ ek reszelt citromhéj
60 ml citromlé
1½ csésze cukor
1 tk vaníiapaszta
1 db tojás
2 csésze liszt
1 tk sütőpor
½ tk só
1 ek mák



A citromlevet egy kis edényben beforraltam a felére, lehúztam a tűzről, beleraktam a vaj felét és addig kevergettem, míg sima krém lett.
A vaj másik felét habosra vertem 1 csésze cukorral, 2 ek reszelt citromhéjjal és a vaníliával. Hozzáadtam a tojást és a citromos vajat, majd addig vertem, míg a krém kivilágosodott.
A lisztet elkevertem a sütőporral és a sóval, a citromos-tojásos vajkrémhez adtam, simára dolgoztam.
1 órára beraktam a hűtőbe dermedni.
A sütőt 190 °C-ra előmelegítettem, két tepsire sütőpapírt tettem.
A tésztából diónyi golyókat formáztam és a maradék citromhéjjal elkevert ½ csésze cukorba forgattam. Egymástól elég nagy távolságra leraktam a tepsikre. Egy pohár talpával ellapítottam a kekszeket és megszórtam a mákkal.
10-11 percig sütöttem az előmelegített sütőben.
A sütőből kivéve a tepsiben hagytam kihűlni, mert ha forrón nyúlkálunk hozzá, akkor egy nagy adag citromos morzsa lesz a végeredmény.

Read more...

Fürdőgolyók csokoládéból

Beindítottam a gasztroajándékok gyártását. Az az igazság, hogy mostmár elég sokan ilyesmit várnak tőlem ajándékba. Aminek én alapvetően örülök, mert úgy érzem, így nagyon könnyű dolgom van, nincs olyan, aki ne örülne egy trüffelnek, egy finom lekvárnak vagy egy chutney-nak
Ma találtam egy zseniális likőrreceptet, de sajnos az almapálinka elfogyott, vodka meg éppen nem volt itthon, de egyszer tuti megcsinálom.
(Annyira elegem van a nyomtatóból, csak akkor nem működik a dög, amikor kéne. Találtam nagyon helyes címkéket, direkt ilyen ajándékra valókat, erre már megint pont nincs elég festék.)

Ma főztem narancslekvárt. Annyi változtatással, hogy miután nem voltam hajlandó 5 órát főzikélni, raktam bele a végén 75 g pektint, a metódus egyébként ugyanaz. Ami különben szerintem direkt jót tett neki, mert így nem karamellizálódott a cukor a hosszú főzés során, sokkal frissebb az íze. A narancs is éppen megfelelő volt, nem túl édes, jó lédús darabok voltak és a héjuk sem volt vastag.
Aztán készítettem kétféle csokoládé „fürdőgolyót”. Nem mi fogunk tejben-vajban-csokiban fürdeni, hanem a golyók a forró tejben. Ugyanis a koncepció az, hogy ezekből a golyókból könnyedén lehessen forró csokit készíteni: 150-200 ml forró tej, beledobunk egy golyóbist és csak kavargatni kelljen...

CHILIS-VANÍLIÁS CSOKOLÁDÉ „FÜRDŐGOLYÓ”

150 ml tejszín
200 g étcsokoládé
1 tk vaníliapaszta
4 ek cukor
¹⁄₈ tk őrölt chili
3-4 ek porcukor

A tejszínt forráspontig hevítettem kevergetve a cukorral és a vaníliával, majd lehúztam a tűzről. A csokoládét apróra törtem és a meleg tejszínbe kevertem a chilivel együtt, majd addig kevergettem, míg szép fényes és sűrű, sima krém lett belőle.
Beraktam a hűtőbe 3 órára. Mielőtt a golyókat elkezdtem volna megcsinálni, beraktam 20 percre a mélyhűtőbe, mert elég képlékeny volt a massza, nem lett volna olyan könnyű vele dolgozni.
A csokoládékrémből teáskanállal szaggattam ki az adagokat, belehempergettem a tányérra kiszórt porcukorba és a két tenyerem között golyóvá formáltam.




NARANCSOS CSOKOLÁDÉ „FÜRDŐGOLYÓ”

150 ml tejszín
200 g étcsokoládé
1 db narancs reszelt héja
4 ek cukor
3-4 ek porcukor

A tejszínt szintén forráspontig hevítettem a belereszelt narancshéjjal. A csokoládét apróra törtem és egy kisebb tálba raktam. Majd rászűrtem a meleg tejszínt – a reszelt narancshéj már megtette a dolgát, a krémbe nem kell. Kevergettem, míg sima krém lett belőle.
A többi ugyanaz, mint a fentinél. A kinézetük is.
Tárolni a hűtőben kell, ha hosszabb ideig szeretnénk, akkor a mélyhűtőben érdemes.


A chilis-vaníliásat aztán rögtön ki is próbáltam, mennyire működik az ötlet. Ugyanis az edényből nem lehet kivakargatni az összes krémet – a narancsos edényke kitisztogatására volt másik jelentkező. Ő nem bajlódott tejjel meg ilyenek...
Tehát öntöttem az edénybe tejet és felmelegítettem. Aztán felhabosítottam, úgy öntöttem csészébe. Aztán szórtam rá pár mini marshmallow-t. Meg csokoládéforgácsot.
Hát, működik. Méghozzá remekül. A chili éppen csak annyira érezhető, hogy a végén egy kicsit melegít.

Read more...

Adománygyűjtés

Kedves olvasóim, már jó ideje látható a blog jobb oldalán a Kifőztük magazin karácsonyi adománygyűjtő száma

Száznál is több blogger fogott össze és recept-, valamint ajándékötletekkel segített megtölteni az egyébként havonta megjelenő magazin ezen különszámát.
Eddig 1 216 338,-Ft gyűlt össze.
Kérlek benneteket, ha tudtok, segítsetek elérni a célt: kerülhessen akár csak eggyel több kisgyerek asztalára rendes étel az ünnepekkor.
Nincs minimum összeg, így bárki, aki szeretne segíteni, megteheti. 



Read more...

A cékla dicsérete

Kiderült, hogy nálunk a családban mindenki szereti a céklát. Az is igaz, hogy meglehetősen sokoldalú zöldség, gyakorlatilag bármiben vagy bárminek felhasználható.
Az utóbbi időben elég sokféleképpen készítettem céklás ételt, hol köretként gránátalmasziruppal, hol főételként.
Legutoljára egy majonézes salátát csináltam sült hús mellé, az egyben főtt céklát egyben főtt krumplival és almával keverve.
De emellett készült igazi karácsonyi fűszerezésű változat is.
Ahogy a chutney-k általában, a következő recept is meglehetősen egyszerűen elkészíthető. A karácsonyi libasülthöz terveztem.
És nem mellesleg ajándékba. Kedves barátném, az egyik ajándékozott már áradozott róla, hogy szerinte mennyire finom.
Igazából múlt héten vasárnap is megállta a helyét, pedig akkor olyan vendégünk volt, akinek nem ismertem az ízlését így ételek terén. De ahogy meglátta a gyönyörűséges színű majonézes céklasalátát, nagyon megörült. Mondván, hogy egyike azon zöldségeknek, amelyet ugyan gyerekkorában utált, de most bármikor meg tudja enni. Ezért említettem neki, hogy van más is céklából, erre azt mondta, elő vele.

NARANCSOS CÉKLA CHUTNEY

1½ kg cékla
3 db alma
3 db narancs reszelt héja és leve
3 fej hagyma
2 ek mustármag
1 ek koriandermag
1 ek őrölt szegfűszeg
1 ek őrölt fahéj
700 ml vörösborecet
700 g nádcukor

A céklát és az almát hámozás után durvára reszeltem, egy nagyobb fazékba raktam. A hagymát tisztítás után durvára vágva a céklához adtam.
Rászórtam a fűszereket, ráreszeltem a narancs héját és ráfacsartam a levét, majd hozzáadtam a cukrot és az ecetet is. Alaposan elkevertem.
Közepes lángon 1½ óráig főztem, kevergetve, oda kell figyelni, mert könnyen lekap. Akkor jó, ha a cékla teljesen megpuhult és az egész besűrűsödött.
Kisebb üvegekbe töltöttem.
Érdemes eltenni 1 hónapig, hogy összeérjen, felbontás után pedig a hűtőben tároljuk.


GoodFood recept.

Read more...

Mandarin plusz mandula

Szintén a tegnapi „munkavacsorára” készítettem Nigella egyik ősrégi receptje alapján a sütit. Nagyjából tíz éve sütöm ezt, mert rém finom, faék egyszerűségű és elronthatatlan, kiszáradni képtelen. Amit konkrétan foglalkozni kell vele, az nagyjából 5 perc.
Meg az az igazság, hogy az a kényszerképzetem, amiben nincsen liszt, az csak könnyű sütemény lehet.

MANDARINOS MANDULATORTA

500 g mandarin – kb. 7-8 db kicsi
3 db kardamom
6 db tojás
1 csésze cukor
2⅓ csésze őrölt mandula
1 tk sütőpor
1 tk vaníliaesszencia


A mandarinokat megmostam, majd annyi vízben, amennyi ellepi őket, feltettem főni. Hozzáraktam a kardamomokat, és lefedve éppen gyöngyözve 2 órát főztem.
A sütőt előmelegítettem 190 °C-ra.
A mandarinokat keresztben kettévágtam, hogy az esetleges magokat kivegyem belőlük – ezekben történetesen egy sem volt.
Aztán aprítógépbe raktam, összetörtem.
Hozzáadtam a tojásokat, a cukrot, a vaníliaesszenciát, a mandulát és a sütőport, sima krémmé kevertem.
Egy kerek kapcsos tortaformába öntöttem a masszát, aztán 55 percig sütöttem (tűpróba).
Miután langyosra hűlt, tálra tettem és megszórtam porcukorral.

Éppen időben kaptam észbe, hogy ezt az árva megmaradt szeletet le tudjam fényképezni, azóta ez is eltűnt.

Read more...

Majdnem Ramsay-vacsora

Azért majdnem, mert csak ötleteket vettem Gordontól. Kivételesen megnéztem a karácsonyi cuccait valamelyik nap. Tudom, hogy rengetegen rajonganak érte, de engem kifejezetten idegesít. Zavaró, ahogy ugrándozik meg kapkod, és szerintem kicsit túl is kompenzál ezzel a fenegyerek imázzsal. Ettől mindig az az érzésem, hogy alapvetően egy tök bizonytalan csákó. És különben is már kiöregedett ebből az idétlen szerepből.
A kelbimbós receptje kifejezetten tetszett, mert itthon ellenállnak ennek a cuki kis zöldségnek – én nagyon bírom, hogy olyan, mint egy miniatűr kelkáposzta. De az ízét is szeretem. Viszont például anyu nem állhatja, mert szerinte folyton keserű. GR citromosan csinálta és gesztenyével, de én azt túl soknak találtam a gesztenye miatt. Ellenben ahogy tegnap elkészítettem, mindenkinek nagyon ízlett.

SÜLT CSIRKE DIÓS-NARANCSOS KELBIMBÓVAL

A csirkéhez:
1 db csirke – valamennyivel 2 kg fölött volt
80 g vaj
1 gerezd fokhagyma
3-4 ág kakukkfű
5-6 zsályalevél
½ citrom reszelt héja és leve
1 db hagyma
2 ek olívaolaj
só, bors

A kelbimbóhoz:
1 kg kelbimbó
100 g bacon
1 marék dió
½ narancs reszelt héja és leve
só, bors

A csirkét leszárítottam, a belsejét besóztam és beborsoztam. A bőrét óvatosan felszedtem a húsáról a mellén és a combjain.
A puha vajba kevertem az olívaolajat, a reszelt citromhéjat a lereszelt fokhagymával. Adtam hozzá sót és borsot, valamint citromlevet, beleszórtam a kakukkfüvet is. A kikevert fűszeres vaj jó ¾-ét a csirke bőre alá tömködtem, elmasszíroztam, hogy jusson mindenhova. A maradékkal pedig kívülről kentem be a madarat.
A megtisztított hagymát és a zsályát a kinyomott citrommal együtt a hasába tömtem, egy tűzálló tálba raktam. Kicsit még meglocsoltam olívaolajjal és megszórtam durva sóval meg durvára őrölt borssal.
190 °C-ra előmelegített sütőben sütöttem nagyjából 1½ órát, míg a bőre megpirult és a húsa puha lett.


Amikor a csirke már majdnem kész volt, megtisztítottam a kelbimbót: leszedtem a külső leveleit és levágtam a torzsáját. Megmostam, aztán félbevágtam.
Lobogó sós vízbe tettem 2 percre, aztán leszűrtem.
Egy serpenyőben pirosra sütöttem a felcsíkozott bacont – ez nagyon jó fajta volt, nem tapadt, nem vizesedett – ráraktam a kelbimbót, sóztam, borsoztam és magas hőmérsékleten összepirítottam.
Durvára vágtam a diót, hozzáadtam a kelbimbóhoz. Ráreszeltem a narancs héját, ráfacsartam a levét, kicsit összeráztam, és már készen is volt.

Egész vállalható kép készült a teraszon az egyik lámpa mellett a sötétben.

Read more...

Megint naspolya

A jó múltkor kaptam egy barátunktól – szerinte – mustot. Ami gyakorlatilag szirup. Mert aztán végül kiderült, hogy össze van keverve mézes bodzavalamivel, úgy sejtem, szörppel. Mi meg nem iszunk szörpöt. Mármint azt a klasszik formáját, hogy valami nagyon édes szirupszerűt felöntünk vízzel. Viszont ennek az izének isteni illata van és egyébként az íze sem elhanyagolható. A naspolya meg elég fanyar gyümölcs, jól összeillenek.

MUSTOS NASPOLYAZSELÉ

1 kg naspolya
300 ml bodzás mustszirup
½ csésze cukor
1 tasak Bourbon vaníliás cukor
¼ tk szerecsendió
½ tk fahéj
¼ tk őrölt zöldbors
½ tasak Haas 3:1 zselésítő

A naspolyát megmostam és annyi vízben, amennyi ellepi, fedő alatt pépesre főztem. Egy szitán áttörtem, a pépet egy lábosba raktam.
Hozzáöntöttem a szirupot, beleraktam a fűszereket és besűrítettem közepes hőmérsékleten.
A cukrot elkevertem a zselésítővel és a lekvárhoz adtam. Alaposan elkevertem és még 1-2 percig forraltam.
Kis üvegekbe töltöttem.
Azt hittem egyébként, hogy elég lesz a szirup és a vanília ízesítőnek, de egészen addig halott volt az egész, míg hozzá nem adtam a fahéjat és a szerecsendiót.

Read more...

Szombatra egytál

Szombaton ebédre nincs is jobb, mint egytálételt készíteni. Nincs ezekben semmi erőlködés, semmi görcsölés. És mégis van bennük valami kifinomultság annak ellenére, hogy általában a különböző vidéki konyhákat idézik. Vagy pont ezért.
Tartalmasak, készíteni és enni is élvezet őket.
Miután tegnap kolbászt töltöttünk, maradt egy adag jóféle kolbászhús. Mára jól össze is érett a hűtőben.
(Egyébként kezdem nagyon unni az egész kolbászolást ilyen sűrűséggel már csak azért is, mert én gyakorlatilag sosem tudok belőle enni, mire olyanra száradna, ahogy én szeretem, a család feleszi. Viszont dolgoznom nyilván kell vele.)


ILLATOS HÚSGOMBÓCOS EGYTÁL

600 g enyhén csípős kolbászhús
1 fej lilahagyma
2 gerezd fokhagyma
1 tk koriandermag
½ tk római kömény
½ tk köménymag
150 g rizs
1 paradicsomkonzerv
850 ml zöldségalaplé
só, bors
1 ek összevágott petrezselyem
1 ek összevágott friss koriander


A kolbászhúsból kis gombócokat formáztam vizes kézzel és egy serpenyőben pirosra sütöttem. Szitakanállal kiszedtem egy tálba.
A visszamaradt zsiradék nagy részét kiöntöttem egy kis edénybe – majd kenegethetik kenyérre –, nagyjából 2 ek maradt a serpenyőben, azon megpároltam a finomra vágott hagymát és fokhagymát, rászórtam a mozsárban finomra tört fűszereket, pirítottam pár percig. Hozzáadtam a rizst, összekevertem.
Ráöntöttem a darabolt paradicsomot és az alaplevet, felforraltam, majd mérsékelve a hőmérsékletet 15 percig főztem. Beleraktam a húsgombócokat és újra felforraltam.
Tálalás előtt rászórtam a petrezselymet és a koriandert.
GoodFood recept.



A gépet megjavították (a Starkingban – direkt leírom újra a nevüket, mert nagyon-nagyon kedvesek és segítőkészek voltak), de nem tudták egyértelműen és 100%-ra biztosan állítani, hogy az áramingadozás a hibás, így elmarad az ELMŰ vagy a biztosító abajgatása. Egyfelől annyira nem bánom, gyűlölök mindenféle ilyen hivatalosnak látszó ügyet intézni. Másfelől persze vicces lett volna kisajtolni valamelyikből a javítási költséget.
Köszönöm mindenkinek a tényleg hasznos segítő információkat erre vonatkozóan.

Read more...

Szolgálati közlemény

Imeretlen ideig nem tud működni a blog, a gépem szervízben. Azt mondták, hogy nagyon nagy valószínűséggel a sokszor előforduló áramerősség ingadozás miatti túlfeszültség hatására halt ki a gépem.
Köszönjük, ELMŰ! Ilyenkor tényleg mi a teendő? Küldjem ki nekik a javítási számlát?

Ha szerencsém van, tud csinálni adatmentést a szuper helyes és kedves Starkingos szervízes a tönkrement alaplapról.

Read more...

A gránátalmáról

Annak idején a telkünkön volt egy kis gránátalma bokrunk, kibírta teleket, szépen virágzott és még picike terméseket is hozott, egy baja volt, hogy dísznövény volt és a termését nem tudtuk megenni.
Az egyik barátnőm édesanyjának a kertjében viszont nő gyönyörű és termő gránátalmafa, azt hiszem, abból fogok kérni ágat, hogy gyökereztethessek és legyen itthon saját. Növénynek is gyönyörű, nem beszélve a terméséről.
A gránátalmamagok friss íze semmihez sem hasonlítható. Szeretem a kifacsart levét, vagy csak úgy kieszegetni a félbevágott gyümölcsből a magjait.
Számos kutatás bizonyítja jótékony hatását. A gránátalma nagy mennyiségben tartalmaz polifenolokat, C-vitamint, flavonoidokat, gyümölcscukrot és leggazdagabb forrása az ellagsavnak nevezett természetes anyag.
A szakemberek elsősorban érelmeszesedés és magas vérnyomás megelőzésére ajánlják. A legújabb kutatások szerint a gránátalma segíthet számos rákbetegség megelőzésében és kezelésében. Kutatások kimutatták azt is, hogy 20%-kal képes csökkenteni a szervezet LDL (káros koleszterin) szintjét.

Mi más lehetett volna a főszereplő a tegnapi fogásokban, mint Aphrodité mítikus gyümölcse, a gránátalma.
Ez a gyümölcs a szerelem, a termékenység és a bőség ősi jelképe. A mítosz szerint a szerelem görög istennőjét, Aphrodité a tengerből kilépő szépség lába nyomán csodálatos növények többek között a gránátalma sarjadt. Ezek voltak az ókori hellének legkedveltebb vágykeltői.
A gránátalmát többek között a termékenység szimbólumának is tekintik, a sok, szám szerint 613 magja miatt. Hazájában, Görögországban még mindig a lét és megsemmisülés, a termékenység jelképe.

Őszintén szólva éppen nem azzal foglalkoztam, hogy rettentő egészségeset együnk, hanem inkább az ízek és a színek érdekeltek.
A céklának és a gránátalmának külön-külön is szemvidító és szívderítő színe van. Nem még, ha együtt vannak egy asztalon. A gránátalmaszirup jól lazítja a cékla édes és kissé földes ízét, könnyíti a rostosságát.

TEJSZÍNBEN SÜLT CSIRKEMELL GRÁNÁTALMÁS CÉKLÁVAL

A csirkéhez:
3 db csirkemell
só, bors
100 ml tejszín
100 g bacon

A céklához:
1½ kg cékla
2 fej lilahagyma
5 gerezd fokhagyma
1½ tk durva só
frissen őrölt bors
1½ ek gránátalmaszirup
2-3 ek olívaolaj
½ tk kakukkfű
½ tk oregánó

Egy tepsire nagyobb darab alufóliát raktam, a sütőt előmelegítettem 200 °C-ra.
A céklát mosás és hámozás után kisebb cikkekre vágtam, a fóliára raktam. Rászórtam a megtisztított és cikkekre vágott hagymát és a fokhagymagerezdeket.
Meglocsoltam az olajjal, rácsorgattam a szirupot. Megsóztam, tekertem rá borsot, meghintettem a kakukkfűvel és az oregánóval. A fóliából batyut formáltam, hogy a saját gőzében sülhessen a cékla 80 percet.
Az utolsó 40 percben beraktam a húst is: egy tűzálló tálba raktam egymás mellé a kissé kiklopfolt húsdarabokat, sóztam és borsoztam, meglocsoltam a tejszínnel és a tetejére szórtam a csíkokra vágott bacont.
Tálaláskor szórtam rá pár gránátalmamagot.

Read more...

Katalin-napi vigasságra

Amikor a két Kati barátnőmmel töltünk együtt egy napot, mindig nagy esély van arra, hogy a röhögéstől elhalálozzunk. Ma is volt egy-két kritikus pillanat. Jó, nem mondom, hogy nem segítünk kicsit ezzel-azzal. Ma például jóféle ágyas pálinkákkal.
Pedig mindannyian nehéz időket élünk, egyikünk sajnos nehezebbet, de így együtt talán minden könnyebben viselhető.

Ilyenkor általában csak egy fogást és egy desszertet szoktam készíteni lévén egyikünk sem túl nagy evő. Csináltam tejszínben sült csirkemellet sült céklával és ezt a tortát.

TÉLI NARANCSOS TÚRÓTORTA

Az alaphoz:
130 g teljes kiőrlésű keksz
30 g vaj
60 g étcsokoládé
2 ek Cointreau

A krémhez:
500 g túró
4 ek cukor
160 ml narancslekvár
¼ tk őrölt kardamom
1 tasak Bourbon vaníliás cukor
1 tasak Dr. Oetker Zselatin Fix
150 ml tejszín

A tetejére:
1-2 ek durvára reszelt étcsokoládé
½ gránátalma

Az alaphoz robotgépben morzsásra törtem a kekszet, egy tálba szórtam. A vajat és a csokoládét összeolvasztottam, simára kevertem a likőrrel. Belekevertem a kekszmorzsába a vajas-csokis krémet, alaposan elkevertem és egy 17 cm ∅ sütőpapírral kibélelt kerek tortaformába nyomkodtam egyenletesen egy kanállal.
A krémhez a túrót simára kevertem a cukorral, a narancslekvárral, a vaníliás cukorral és a kardamommal.
A tejszínt nem túl kemény habbá vertem.
A zselatint közvetlenül azelőtt adtam a túróhoz, mielőtt óvatosan belekevertem volna a tejszínhabot. A krémet a kekszes alapra kentem és a tortát beraktam a hűtőbe egy éjszakára.
Tálalás előtt kiszedtem a formából, majd megszórtam a reszelt csokoládéval és a gránátalmából kiütögetett magokkal.

Read more...

Újabb krémleves

Tegnap a leandereké volt a főszerep. Ugyanis itt volt az ideje, hogy a teraszról bevigyük őket a a tárolóba. Ugyan kibírnak pár napos enyhe mínuszokat, de éppen volt időnk, és főleg kedvünk a dologhoz. Előbb azért elég sok ágat levágtunk mindkettőből – van még egy kezelhető harmadik is, amelyet csak lecipelni kellett.
A másik kettő akkora, hogyha átültetnénk a nagyságuknak megfelelő méretű cserépbe, csak daruval lehetne mozgatni őket. Pedig szerintem nem lehet elkerülni majd ezt a következő tavasszal, mert akkor búcsút inthetünk nekik, ki fognak dögleni. Gyakorlatilag nincs rajtuk már föld, csak gyökérrel van tele a cserepük. És érdemes lenne, mert ugyan meglehetős anyagi ráfordítás egy ilyen átültetés, de ekkora méretű leanderek olyan 60 000,- és 80 000,- között kaphatók kertészetekben.
Elég sokáig kint grasszáltam a teraszon, jól átfújt a szél, szóval nagyon jólesett egy újabb forró és sűrű krémleves.

ALMÁS-GYÖMBÉRES ZELLERKRÉMLEVES

800 g zeller
4 db alma
1 ek olívaolaj
1 fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
½-1 tk őrölt gyömbér
1-2 tk durva só
frissen őrölt fehérbors
1 liter zöldségalaplé
kevés durvára vágott petrezselyem

A zellert és az almát meghámoztam, az almának kivágtam a magházát, majd mindkettőt kisebb kockákra vágtam.
Egy fazékban felforrósítottam az olajat, nagyjából 5 percig pároltam rajta a megtisztított és durvára vágott hagymát és fokhagymát.
Beleraktam a darabolt zellert és almát, rászórtam a fűszereket, átforgattam, kicsit pirítottam még, majd ráöntöttem az alaplevet.
Felforraltam, mérsékeltem a hőt és a fazekat lefedve 30 percig főztem közepes hőmérsékleten, míg az alma és a zeller is teljesen puha lett.
Ezután simára turmixoltam, és tálaláskor megszórtam a petrezselyemmel.


Ez a leves igazából minden mentes, se tej, se tejszín, se liszt vagy más sűrítő anyag nincs benne, a gyömbér miatt pedig plusz melegítő hatású. Beleférhet mindenféle diétába, bár a cukorbetegeknek az alma miatt érdemes számolgatni.

Read more...

Gyors krémleves

Most, hogy a november igazán november lett, és tegnap mindjárt azzal a kis esős produkcióval nyomult, megint nagyon időszerűek lettek a jó sűrű, ízes és illatos krémlevesek.
Tegnap a butternut squash nevű vagy fajtájú tökből készítettem levest. Ez jóval világosabb héjú, mint a kanadai tök, bár a formájuk igen hasonló. A butternut squash-nak jóval édesebb az íze is.
Azon gondolkodtam közben, hogy vicces lenne ilyen kis gömböcöket csinálni a tökmagolajból és azzal tálalni a levest. Most nagy mánia, hogy mindenből „kaviárt” csinálnak nátrium-alginát segítségével. A Top Chef Just Dessert című reality-ben láttam ezt a nagyon hasznos kis eszközt a spherification, azaz gömböcösítés módszeréhez, de azt hiszem, egyelőre nem fogok kémiai labort csinálni a konyhából. Néha már így is nehezen tolerál a család.

ILLATOS SAJTOS SÜTŐTÖKKRÉMLEVES

700 g sütőtök
1 kis fej hagyma
1 gerezd fokhagyma
350 ml tej
350 ml víz
só, bors
¼ tk vaníliás só
¼ tk reszelt szerecsendió
¼ tk őrölt fahéj
80 g ementáli sajt
½ tk tökmagolaj a tetejére

A tököt meghámoztam, félbevágtam, kikapartam belőle a magot és kis kockákra vágtam. A hagymát negyedeltem, a fokhagymát durvára vágtam.
Minden hozzávalót egy kisebb fazékba raktam, felforraltam, majd a hőt mérsékelve és az edényt félig lefedve (azért, hogy nehogy kifusson a tej miatt) a levest 20 percig főztem, míg a tök teljesen megpuhult.
Ezután beleraktam a reszelt sajtot és simára turmixoltam.
Tálaláskor a tetejére locsoltam a tökmagolajat.


Nem mondom, hogy nem mutatott volna jobban egy ilyenben. Ezek egyébként a személyes kedvenceim fedővel, vagy fedő nélkül.

Read more...

Sör és marha

A csirkehúsok és a halak kivételével gyakorlatilag egy lutri, hogy mit sikerül kikapni a mélyhűtőből. Mármint milyen húsfélét. Nagyjából akkor szokott kiderülni, mi az, amikor már félig kiolvasztottuk.
Nem volt ez mindig így. Amikor még egyedül laktam, azért én mindig tudtam, hogy mit akarok elővenni és pontosan honnan. És bár anyukám minden csomagra gondosan rá szokta írni, hogy mit rakott a zacskókba, de ezek a feliratok valahogy sosem tartanak addig, míg odáig jutunk, hogy felhasználjuk a cuccot. Szóval improvizálni kell. Ahogy ma is. Nem mintha ez gond lenne. Sőt.
Igazi szívet melengető étek kerekedett ma, bár olyan nagyon hideg nincs kint, de mindenkinek jólesett a sütőben hosszan párolódott marharagu.
Először valami francia kenyeret akartam hozzá sütni – hogy legyen mivel szaftot tunkolni –, de miután azokat általában 2-3 nappal a fogyasztás előtt kell elkezdeni, maradt a krumplipüré.

SÖRÖS MARHARAGU

30 g vaj
2-3 ek szőlőmagolaj
850 g stefánia
1 fej vöröshagyma
2 fej lilahegyma
1 gerezd fokhagyma
100 g bacon
2 szál sárgarépa
100 g zeller
15 g szárított vargánya
2 ek liszt
2 db babérlevél
4 ág kakukkfű
500 ml szűretlen búzasör
1 tk nádcukor
só, bors

A sütőt 150 °C-ra előmelegítettem.
A gombára forró vizet öntöttem és letakartam.
A marhahúst falatnyi kockákra vágtam. A sárgarépát nagyjából hasonló nagyságúra, a zellert kis kockákra. A bacont felcsíkoztam, a hagymákat durvára, a fokhagymát pedig finomra aprítottam.
Egy serpenyőben felforrósítottam a vajat 1 ek olajjal, adagokban megpörköltem a húst, míg mindenhol barnára sült, majd kiszedtem egy tányérra.
Öntöttem még 1 ek olajat a serpenyőbe, rádobtam a zöldségeket, azokat is barnára pörköltem, majd kiszedtem egy másik tányérra.
A visszamaradt zsiradékon megpirítottam a bacont, hozzáadtam a hagymát és a fokhagymát, ezeket üvegesre pároltam.
Egy öntöttvas edénybe rétegeztem a hozzávalókat: először a hagymás bacon felét raktam bele, ezután a hús fele következett, majd a zöldség és a gomba fele. Rászórtam 1 ek lisztet, 2 ágról lehúzott kakukkfűleveleket és 1 db babérlevelet, sót és borsot. Következett a hozzávalók másik fele.
Ráöntöttem az egészre a hús visszamaradt levét és egy keveset a gomba áztató levéből is, megsóztam, megborsoztam, rászórtam a cukrot is. Majd ráöntöttem a sört. Rátettem az edényre a fedelét és az előmelegített sütőben 2½ órát sütöttem.
Ennyi idő alatt a hús vajpuha lett. A stefánia helyett lábszárat vagy marhapofát is lehet használni. És én legközelebb valami erősebb barnasörrel fogom elkészíteni.
Petrezselyemmel és szerecsendióval ízesített krumplipürével tálaltam.

Read more...

Bolond, aki otthagyja

A két legfinomabb része a csirkének szerintem a franciául vicces nevű – sot-l’y-laisse, azaz bolond, aki otthagyja – osztrigája, és a szárnya. A szárnyának is igazából a középső része, amiben az a két kis vékony csont van.
A szárnyát nyilvánvalóan mindenki megtalálja, a másik, egyébként egy falatnyi húsdarab a püspökfalat két oldalán a comb felett található egy lapát alakú csont mélyedésében.
Jó, mondjuk, lábát és a combját is szeretem, de abból is inkább az alsót. Valószínűleg azért azt, mert a nagyi mindig azt adta a kezembe gyerekkoromban rántva (nyilván délelőtt fogta meg és vágta le), hátha elfelejtkezem magamról, és végre eszem valamit. De általában a csirkék, a nyomi kis kannibál dögök ették ki a kezemből, ugyanis én olyan hétéves koromig gyakorlatilag nem ettem semmit, viszont, amikor a nagyanyáméknál voltam, szerettem homokozni, a homokozó meg a csirkeudvarban volt. Én meg halálosan rettegtem a csirkéktől, így mozdulatlanul vártam ki, hogy lepusztítsák a csontról a húst és kissé távolabb menjenek tőlem, amikor is ki tudok slisszolni a kapun anélkül, hogy üldözéses jelenetek következtek volna. Egyszer aztán azt találtam ki, hogy elégtételt veszek a többéves rettegés miatt, gondoltam, megdobálom őket jó nagy kövekkel. Igen ám, de kicsi voltam, a deszkakapu meg magas – úgy értem, egy négyéveshez képest – és a rohadék kövek visszapattantak. Az egyik jól fejbe is kólintott. Lett púpom. A nagyanyám meg jött a késsel lelapogatni. Akkoriban meglehetősen tájékozatlan voltam a népi gyógyászatban, így azt hittem, fel akarja vágni a púpot és nyilván elmenekültem. Enyhén hülye látvány lehetett, ahogy a nagyanyám üldöz egy kisgyereket a nagykéssel az udvaron...
Egyébként a légytől is féltem, amikor rámszállt egy, akkor is mozdulatlanra dermedtem, és elkezdtem kiabálni, hogy „nagyiii! rámszállt egy légy!”. És igen, oda kellett jönnie hozzám valakinek, hogy elhesegesse, mert addig én meg nem moccantam, míg a légy el nem szállt végre a jó bánatba.
A többi állattal jóban voltam.

A csirkeszárny nálunk tényleg a sztárkaja, jöhet minden formában: rántva – szétvagdosva részeire, hogy minél több panír férjen el rajta, sütve, paprikásnak stb. Már a szárnya miatt is érdemes igazi tanyasi csirkét beszerezni egyben – az ilyen kapirgálós csirkékről származó szárnyak nem olyan nyeszlettek –, és úgy legalább biztosak lehetünk abban is, hogy az osztrigája is a miénk lesz, nem vágja hozzá valami elvetemült csirkeszétbontó a combjához vagy valami.

RAGACSOS SZEZÁMOS CSIRKESZÁRNYAK

12 db nagyobb csirkeszárny
3 gerezd fokhagyma
2 cm gyömbér
2 ek szójaolaj
1½ ek rizsecet
2 ek szójaszósz
1 tk szezámolaj
2 ek méz
1 db piros chili
5-6 szem szecsuáni bors
1½ tk só
1 ek szezámmag

A szárnyak végét még akkor levágtam, amikor nyár elején a 20 dög egyszerre ért haza, és több órán keresztül bontogattam a csirkéket széjjel és osztályoztam az alkatrészeket zacskókba.
A szárnyakat egy tűzálló tálba raktam egymás mellé, megszórtam a sóval.
A szecsuáni borsot szárazon megpirítottam és mozsárban összetörtem.
A fokhagymát, a kimagozott chilit és a meghámozott gyömbért finomra aprítottam.
Egy kisebb tálban összekevertem a mézet és a szójaolajat a rizsecettel, hozzáadtam a szezámolajat és a finomra aprított fűszereket. Ezzel a keverékkel meglocsoltam a csirkeszárnyakat, fóliával letakartam, és érleltem 1 órát. Félidőben megforgattam a húsdarabokat.
180 °C-os sütőbe raktam a tálat alufóliával letakarva, sütöttem 1 órát. Levettem a fóliát, felvettem a hőmérsékletet 200 °C-ra, rászórtam a húsra a szezámmagot és további 20 percet pirítottam.

Read more...

Rozmaringos almás-diós pite

Tegnap sikerült egy végletesen nem fotogén, de annál finomabb sütit sütni.

ROZMARINGOS ALMÁS-DIÓS PITE

A pitetésztához:
250 g finomliszt
175 g vaj
1 db tojás
1 ek nádcukor
½ ek víz

A töltelékhez:
6 db nagyobb alma
2 marék dió
¼ csésze juharszirup
½ tk őrölt fahéj
2½ ek búzadara
½ csésze nádcukor
1 tk rozmaringlevél

A tésztához robotgépben morzsásra forgattam a kis kockákra vágott nagyon hideg vajat a lisztettel, a cukorral és a tojással. A morzsát kiborítottam egy gyúródeszkára, hozzáadtam a vizet és sima tésztává gyúrtam. Kerekre nyújtottam és egy piteformába fektettem. Beraktam a hűtőbe, míg elkészítettem a tölteléket.
A sütőt 200 °C-ra előmelegítettem.
Az almákat meghámoztam és durvára reszeltem, majd finoman kinyomkodtam a levét (amit a naspolyamustárhoz használtam fel).
A diót durvára vágtam és az almához adtam a fahéjjal, a juharsziruppal és a darával együtt, simára kevertem.
A piteformát a tésztával kivettem a hűtőből, belesimítottam az almás-diós tölteléket. A finomra vágott rozmaringot összekevertem a cukorral és megszórtam vele a sütemény tetejét.
50 percig sütöttem az előmelegített sütőben, míg a sütemény széle aranybarna és ropogós lett.
Langyosan kardamomos vaníliafagylalttal elég jó volt. Ezt a fagyit rém egyszerű elkészíteni: jó minőségű vaníliafagyit kissé engedjünk ki – még ne olvadozzon, csak legyen képlékeny –, majd keverjünk bele őrölt kardamomot.


Ezt a pitét én most egy nagyobb formában sütöttem meg, de ha szépen akarjuk tálalni, akkor érdemes ilyen kis formákban személyenkénti adagokat készíteni.

Read more...

A naspolyáról

A naspolya nagyszüleink kedvelt gyümölcse volt, mert akkor lehetett fogyasztani, amikor más gyümölcs már nem volt fellehető a kertekben. Október végén vagy november elején érdemes szedni a miniatűr körtékre emlékeztető gyümölcsöket, aztán addig tárolni, míg puha lesz, a belseje megbarnul és megszottyosodik. De hagyhatjuk a fán is, hogy megcsípje a fagy párszor, akkor még édesebb lesz.
A naspolya (Mespilus) a rózsavirágúak rendjébe, a rózsafélék családjának Maloideae alcsaládjába tartozó növénynemzetség. Mindössze két faj tartozik ide, a Mespilus germanica vagy közönséges naspolya, és a nemrég felfedezett, a közönséges naspolyához igen közel álló Mespilus canescens, amelyet fényespiros termése alapján könnyű megkülönböztetni.
A nevének eredete kétséges, valószínűleg a latin mespila szó elolaszosodott változatából származik. Népies elnevezése a lasponya és a miszpolya.
Közép-Ázsiából, a Kaukázus déli lejtőiről származó növény, amelyet díszfaként is termesztenek.


A naspolya rendkívül gazdag vitaminokban, főként a C-vitamin tartalma kiemelkedő. Magas vastartalma miatt a vérzékenységben szenvedőknek kimondottan ajánlott, jelentős kalciumtartalma pedig csonterősítő hatással bír. Leve alkalmas a szájüreg és a garat gyulladásainak csökkentésére. A népi gyógyászatban a kérgéből készült főzetet a vérzés csillapítására használták, magvainak főzetét pedig vesekő elhajtására.
Magas pektintartalma miatt nagyon jól használható a konyhában is, befőzni nagyon egyszerű, hamar kész van egy lekvár vagy zselé belőle.


Nem kell attól tartani, hogy olyan odisszeába bonyolódunk, mint a hecsedlilekvár készítésénél, annál sokkal egyszerűbb vállalkozás. Elég egy kis vízzel felfőzni a gyümölcsöt, majd szitán áttörni, és lehet is használni mindenféle jóra.
A naspolyát én a szomszédból kapom, de miután csak igen kis adagokban érkezik a gyümölcs, nagy befőzéseket nem lehet belőle csapni, de egy ilyen adagocska pont alkalmas mindenféle kísérletek lebonyolítására, mint például valamilyen fűszeres szósz készítése, esetleg egy gyümölcsös mustáré.
Most egyébként elhatároztam, hogy fogok ültetni, egy kisebb fa nagyjából 40-50 kg gyümölcsöt is terem egy évben. Nem fogom mind befőzni, ugyanis a naspolyából eszméletlen finom pálinka is készül(het). Sajnálatos módon a magról kikelt példányok tüskések és kisebb gyümölcsöket hoznak, mint például  az almafába oltott darabok. Úgyhogy kénytelen leszek venni egyet.

NASPOLYAMUSTÁR

500 g naspolya
1 csésze víz
1 fej lilahagyma
150 ml friss almalé
2 ek dijoni mustár
2 csipet őrölt szegfűszeg
1½ ek nádcukor
¼ tk frissen őrölt zöldbors
¼ tk finomra aprított tárkonylevél
½ tk só

A naspolyát a vízzel fedő alatt pépesre főztem, majd szitán áttörtem.
A naspolyapépet egy kisebb fazékban összekevertem az almalével, a mustárral, a finomra vágott hagymával és a többi fűszerrel, majd sűrűre főztem állandó kevergetés mellett.

Read more...

This is Halloween



Legszívesebben persze az egész filmet beraknám úgy, ahogy van. A Tim Burton-Danny Elfman páros egyszerűen tökéletes.


Read more...

Őszi sütemény levendulával

Ilyenkor, amikor az idő hideggé válik, a sütőből kiszálló illatok egyre jobban felértékelődnek. Ahogy az ember megérzi a sülő sütemény illatát, rögtön komfortosabban érzi magát.

ŐSZI LEVENDULÁS SÜTEMÉNY

4 db tojás
½ csésze nádcukor
½ csésze cukor
1 tk vaníliaesszencia
1 csésze író
½ csésze napraforgóolaj
1½ csésze liszt
½ csésze teljes kiőrlésű tönkölyliszt
2 tk sütőpor
1½ tk szárított levendulavirág
½ csésze őrölt mandula
¼ tk só
1 db alma
1 db körte
2 ek lapra vágott mandula


A sütőt 185 °C-ra előmelegítettem.
A cukrot a tojásokkal és a vaníliaesszenciával habosra kevertem, hozzáadtam az írót és az olajat.
A liszteket elkevertem a sütőporral, a mandulával, a sóval és a levendulával, majd a tojásos keverékhez adtam, de még nem kevertem el.
Az almát és a körtét meghámoztam, kivágtam a csutkájukat, majd kis kockákra vágva szórtam a liszt tetejére – a gyümölcsdarabok először a liszttel találkozva nem szállnak le a sütemény aljára sütés közben. A tésztát aztán simára kevertem.
24 cm ∅ kapcsos tortaformába simítottam a masszát, megszórtam a mandulával és 1 órát sütöttem.

Read more...

A csokoládé és a pompa

A csokoládé és a barokk párhuzama nekem, mint egyszeri barokkrajongónak nagyon is kézenfekvő. A felhasznált anyagok minősége és gazdagsága és a végeredmény a chocoMe műhelyében tett látogatás alkalmával számomra a barokk pompáját idézte még akkor is, ha a műhely és az iroda is végtelenül funkcionális és letisztult. Nem is hiszem, hogy lehet jól dolgozni másféle környezetben egyébként.

Doki szavaival élve hardcore gasztrotippesként kaptam meghívást tegnap délelőttre az említett csokoládémanufaktúrába, ahol Renivel, Danival és Vikivel belepillanhattunk a kézműves csokoládékészítés rejtelmeibe.
A műhelybe belépve: csodás csokoládéillat. Ami ugye legkevésbé sem meglepő ebben az esetben.
Aztán kedves fogadtatás a szép és bájos Eszter részéről.
Aztán az ámulat a vastagon csorgó csokoládé, a fűszerek és egyéb csokoládékra való feltétek sokasága láttán. (És a bosszankodás, hogy azért mégsem ártana tudni igazán jól fényképezni, de ez most mellékszál.)




Majd kisvártatva befutott Gábor is, a műhely tulajdonosa. Aki lelkesen és élvezetesen mesélve megmutatta és meg is kóstoltatta velünk az általa használt igen magas színvonalú alapanyagokat.
A csokoládé – melyet gondos temperálás után formába öntenek és egyedi kívánságok alapján ízesítenek és díszítenek – a belga Callebaut cég termékei. Ekkor kicsit ujjongtam magamban, hogy értek (haha) a csokoládéhoz, mert én is mindig ilyeneket akarok venni egy bizonyos áruházban, de ugye sajnos az ember sosem úgy indul el bevásárolni, hogy aztán az egyebek mellett plusz 7,5 kilogramm csokoládéval térjen haza.


Az étcsokoládé a Finest Selection Fortina, amely egy remek „cuvée” Gábor szerint. Az észak-ecuadori Arriba és egy Ázsiában termő vörösesebb színű kakaóbab felhasználásával készül, 65,1% kakaótartalommal.
A tejcsokoládé 39%-os tisztán Arribából.
Alapvetően nem feltétlenül a kakaótartalom magas százalékos szintje jelzi a csokoládé minőségét, hanem az, hogy az a kakaó honnan származik.
Ez az ecuadori a legjobb, a világ kakaótermésének csak 15%-át adja.
A fehér csokoládéjuk is nagyon krémes, selymes és vaníliás, viszont ezzel együtt mégsem túl édes.


A fűszerek – fahéj, kardamom, bors, különféle erősségű és formájú chilik stb. – mellett rengeteg csonthéjas, kandírozott virágok és liofilizált, azaz fagyasztva szárított gyümölcsök adják az ízesítő és díszítő elemeket.
A fagyasztva szárítás kedvelt, viszont igen drága eljárás, amikor meg akarják őrizni egy növény vagy gyümölcs eredeti íz-, illat-, szín– és tápanyagait. Az eljárás során először lefagyasztják a növényt vagy a gyümölcsöt. Ezután vákumot idéznek elő. Ennek a folyamatnak a során a gyümölcsben megfagyott víz azonnal légneművé válik, szublimál. Majd kb. 20 °C-ra melegítik, amikor is az összes még megmaradt nedvesség el tud párologni.
Miután jól kiálmélkodtuk és -gyönyörködtük magunkat, Gábor felajánlotta, hogy mindenkinek készít egy-egy csokoládét.
A megfelelő hőmérsékleten – hogy optimális legyen a kristályszerkezete – tartott csokoládét egy kisebb tölcséres csorgató eszköz segítségével formába öntötte, majd egy rázógép segítségével eltávolította belőle az esetleges légbuborékokat.
Ezután a feltétek következtek. Ezeket minden esetben gondosan, hogy esztétikus is legyen a végeredmény, kézzel szórta, egyenként rakosgatta a még képlékeny csokoládéalapokra. Ezután a hűtés következett, majd a hűtőből kivéve a pihentetés, aztán zárható celofánzacskókba és a szintén külön említést érdemlő dobozokba való csomagolás. Gábor és Eszter, a munkatársa, így jár el minden egyes csokoládé esetében.










A saját csokoládé kiválasztása nem egyszerű eset, az ember telhetetlen alapvetően főleg ilyen csábító körülmények között, én legszívesebben vagy 8-10 féle kreációt is megneveztem volna azonnal. 
Végül egy étcsokoládés alapot választottam narancsborssal, eperrel, meggyel és kandírozott rózsaszirommal. Ezzel kicsit adván a barokkos vonalnak – szerették akkor is a virágokat mindenben – és gondolván a családra is, ők azért a nagyon extrém összeállításoktól idegenkednek, például mondjuk egy fekete só és köménymag kissé füstös csokoládéalapon összeállításra biztos csak néztek volna furcsán.
Ha lett volna merszem, valami aranyat is tartalmazó összeállítást kérek, hogy a pompa iránti hajlamomat is kiéljem. Na, de azért határt kell szabni ugye mindennek.

Hazafelé azon gondolkodtam, hogy miért éreztem olyan igazán jól magam ebben a pár órában.
Egyfelől ugye a magamfajta gasztrobloggernek igazi gyönyörűség ez a rengeteg remek minőségű alapanyag egy helyen. Aztán az illatokról és a hozzáértésről ne is beszéljünk.
De rá kellett jönnöm, hogy a hangulat igazából Gábor lényének volt köszönhető. Ritkán találkozni olyan emberrel, aki tudja, honnan jött, hol van és hova tart. Ő egy ilyen ember.
Olyan, aki őszinte rajongással, elhivatottsággal és természetes büszkeséggel beszél mindenről, ami az üzletét érinti. És ettől az őt hallgató ember is őszintén tud örülni a kemény munkájával elért sikerének.





A vizuális és szakmai élmények után következett a kulináris rész. Ajjaj! Nagyon-nagyon finom!
Mindenki el volt bűvölve. Attól is, amit meséltem.
Ezek a csokoládék nem a mohóknak vannak kitalálva, nem rágjuk, nem faljuk. Szépen forgatjuk a decens méretű darabokat a szánkban, hogy minden egyes íz és aroma felszabadulhasson és élvezhetővé válhasson. Nekem azért ízlett nagyon, mert nem ízkavalkád volt a számban, hanem nagyon harmonikus egész volt érezhető.
Gábor ugyan kicsit aggódott azon, hogy a bors ízének intenzitása esetleg elnyomhatja a rózsaszirom finom aromáját, de nagyon jól összeillettek. Sőt én még az is megkockáztatnám, hogy simán bírt volna a kreáció egy kicsivel többet is.

Csokoládét akarok gyártani! Nem, nem kell aggódni, nem török a chocoMe babérjaira. De itthon egy-két darabot nagyon szívesen készítenék – fogok is. Már azt is tudom, honnan szerzem be a formát hozzá. 

Read more...
Related Posts with Thumbnails
Recepjeim, fotóim, egyéb írásaim kizárólag az írásos beleegyezésem után közölhetők más oldalakon vagy nyomtatásban. Ez alól kivételt képeznek azok a gyűjtőoldalak, ahol nem közlik az egész írást, hanem csak annak első pár sorát és a folytatásért a blogomra kattint az olvasó.

  © Blogger template Shush by Ourblogtemplates.com 2009

Back to TOP