Új év, új verseny – Birdie’s Resolution Contest

Nem az első alkalom, hogy benevezek Gisele-nél egy saját template megnyerésével kecsegtető versenyre. Eddig még nem nyertem, de új év, új remények, ugye.


birdiesresolution

This is not the first time that I take part on a contest at Gisele. I have never won but I hope that some day I will. New year, new hopes.

How to enter?

  1. Subscribe to the Blog via RSS or email! 
  2. Post about this contest on your blog using the banner below, and LINKING to this post with the guidelines.
  3. Come back here and leave me comment with a link to your post, and tell me what is/was your New Year’s resolution for 2010!!
  4. If you use Twitter, retweet about this Contest in Twitter to get twice the chances (and remember to leave me your twitter username in the comment)!!
  5. Only 1 comment per person, so make sure you put all the info in your comment. I will delete the extra comments and asign you all numbers for the shuffle once it closes 

Read more...

Születésnapi menü

Apu tegnap volt hetvenéves, kávéházi hangulatban ünnepeltük, bár ez a menüre annyira nem volt jellemző, a zenére inkább.
Készítettünk kacsazsírban hagymával sült hízott kacsa máját – pirítóson ettük szilvaketchuppal, zöldfűszerekkel sült kacsapecsenyét rozmaringos-fokhagymás sült krumplival és egy tortát.


JOGHURTOS-FEHÉRCSOKOLÁDÉS MÁKTORTA

A tortaalaphoz:
4 db tojás
120 g cukor
1 tasak Bourbon vaníliás cukor
4 ek víz
130 g liszt
2 tk sütőpor
1 csipet só
200 g darált mák
1 tk őrölt fahéj
½ tk őrölt szerecsendió
½ tk őrölt szegfűbors
½ tk őrölt szegfűszeg

A tortalap locsolásához:
¾ csésze eszpresszó
4 ek Amaretto

A krémhez:
2 db tojás
2 ek cukor
1 tasak Bourbon vaníliás cukor
130 g fehércsokoládé
6 lap zselatin
500 ml joghurt
400 ml tejszín


        A tortaalaphoz a lisztet összekevertem a sütőporral, a sóval, a mákkal és a fűszerekkel. A tojásokat a cukorral, a vaníliás cukorral és a vízzel habosra vertem. Majd hozzákevertem a fűszeres-mákos lisztet.
        175 °C-ra előmelegítettem a sütőt. Egy 26 cm ∅ tortaformába simítottam a masszát és 30 percig sütöttem (tűpróba). Hagytam hűlni, majd kivettem a formából és félretettem a teljes kihűlésig.
        A krémhez a tojást a cukorral és a vaníliás cukorral habosra vertem. Közben nagyon alacsony hőmérsékleten kis lábosban felolvasztottam a csokoládét – vigyázni kell, nagyon hamar megég. A zselatinlapokat pedig kb. 100 ml vízben hagytam puhulni.
        Amikor a tojásos krém elég habos és sűrű lett, belecsorgattam az olvadt csokoládét – nem is nagyon kell hűteni a fehércsokoládét, nagyon alacsony hőmérsékleten olvad – és elkevertem.
        A zselatinlapok közben megpuhultak, azt is alacsony hőmérsékleten olvasztottam fel állandóan kevergetve. Kissé hagytam hűlni, majd azt is a krémhez adtam, simára kevertem.
        A krémet a hűtőbe tettem, és kb. 5-10 percenként ellenőriztem, elkezdett-e dermedni. Minden ellenőrzésnél átkevertem, hogy nehogy csomós legyen. Amikor elkezdett dermedni – ilyenkor kissé pudingszerűen remegős kezd lenni – felvertem a tejszínt, de nem túl keményre. Tartsa meg már a formáját, de ne legyen olyan igazi kemény tejszínhab. A tejszínt ⅓-át a krémhez adtam, elkevertem, a többit pedig már óvatosan forgattam bele. Visszatettem a hűtőbe, amíg a tortalapot kettévágtam. Az alsó lapot egy tálcára tettem, tortakarikát raktam köré, meglocsoltam a kavé és Amaretto keverékének felével. Következett a krém fele. Ráraktam a másik lapot, azt egy kicsit megszurkáltam fogpiszkálóval, hogy könnyebben igya be a likőrös kávét. Ezután ráöntöttem a krém másik felét és elsimítottam. Hűtőbe tettem a krém teljes dermedéséig, ez legalább 2 óra, de jobb egy éjszakára a hűtőben hagyni.
        Leszedtem a tortakarikát, megszórtam kakaóval és csokoládéreszelékkel meg -forgácsokkal.



        Budapest Bár – Kiss Tibor, Németh Juci: Szívemben bomba van

        Read more...

        Halak tegnap este

        Tudom, hogy még kevésbé leszek népszerű, de azért most szívesen kiosztanék mindenkinek egy fenékbebillentést, aki nyekergett a hidegen. Tessék, itt a „jó” idő, lehet élvezni! Vígan tenyészik mindenféle vírus és baktérium, galoppíroznak a férgek és a hernyók, majd aztán jövőre nyáron szintén csak a sírás-rívás, ha a gyümölcsöket meg a zöldségeket felzabálják nagy kedvvel.
        Szerintem egyszerűen undorító ez a „tavasz”, bleeh. Azért lássuk be és vegyük észre, tél van, a mínuszok a normálisak. (És nem, ne érezze senki igazolva a globális felmelegedés emberi tényezőjét mint szempontot, amitől szintén epeömlést kapok egyébként.)
        A mostani meleggel mindenestre dupla munkára kényszerültem, ugyanis tök át kell rendezni a hűtő(ke)t, hogy beférjen a dermedni rendelt születésnapi torta. Nem tudom kirakni a teraszra, ahogy azt ebben az évszakban igenis kéne.

        Na jó, a kirohanás után következzen a poszt igazi témája, a két halas recept tegnapról. Mint már említettem, karácsonykor a legtöbbször pisztrángot készítek, igen jól variálható hal, ahogy a pangasius is, amelyből a másik halétel készült.
        A köret mindkettőnél vajas-petrezselymes párolt rizs volt.



        • KÉKSAJTTAL SÜLT PISZTRÁNG (4 személyre)

        • 4 db pisztráng* 
        • 8 szelet bacon
        • 4 szelet kéksajt
        • 1 gerezd fokhagyma
        • 50 g vaj
        • só**, bors

          A pisztrángokat sóztam és borsoztam kívül-belül. A fokhagymát tisztítás után vékony szeletekre vágtam. A sajtot olyan darabokra vágtam, amelyek belefértek a halak hasüregébe, pár szelet fokhagymát is tettem mindegyikbe. Egy tűzálló tál aljára fektettem 4 szelet bacont, kis darabokra vágott vajat is tettem bele, erre a halakat, majd mindegyik halra is raktam egy-egy baconszeletet és a maradék vajat elmorzsolva.
          190 °C-on sütöttem 45 percet, míg a hal bőre és a bacon ropogós nem lett.

          *A pisztrángokat tisztítva veszem, így azzal nem kell bajlódni. Kb. olyan 22-25 cm-es halakat számítsunk egy személyre.
          ** A sózásnál figyelembe kell venni a bacon és a sajt sósságát is.




          NARANCSOS-GYÖMBÉRES PANGASIUS (4 személyre)


          4 db pangasiusfilé
          1 ek vaj
          2 ek szőlőmagolaj
          3 cm gyömbér
          80-100 g fenyőmag
          1 db narancs
          1 csipet chili
          1 csipet fahéj
          só, bors
            Egy serpenyőben felforrósítottam a vajat és az olajat. Közben a halfiléket besóztam és borsoztam. Majd mindkét oldalukat pirosra sütöttem.
            Közben a gyömbért meghámoztam és nagyon vékonyan felcsíkoztam.
            Ahogy a halak második oldala is pirosra sült, rászórtam a gyömbért és a fenyőmagot, hagytam azokat  is megpirulni. Ezután ráreszeltem a narancs héját, ráfacsartam a levét, beleraktam a chilit és a fahéjat. Óvatosan, hogy a hal ne törjön össze, megrázogattam a serpenyőt, kicsit faspatulával is kevergettem, hogy a fűszerekből és a narancsléből mindenhova jusson. 1-2 perc forralás után tálalható volt.

            Read more...

            Szép ünnepeket!



            Áldott ünnepeket kívánok mindenkinek! A rendszeres olvasóimnak, és azoknak is, akik csak néha járnak erre.


            Read more...

            Kis sütik – csak semmi felhajtás

            Nem vagyok híve a nagy karácsonyi készülődésnek, főleg nem a traktának. Ha nem jöttek volna vendégek másnap, nem is sütöttem volna kis sütikéket, csak apunak a tortát a születésnapjára.
            Szenteste általában halat eszünk, legtöbbször pisztrángot, most is azt tervezek meg egy másik halételt. Ha lehet, mindenképpen könnyű vacsorát készítek – a szentesti az én reszortom mindig (mondjuk, egyszer nekiálltam egy hat fogásos kínai vacsorának – párolt, majd nyolcszor sült kacsa meg egyebek – azt hittem, kihullik a hajam, mire a végére értem...). Nem egészen értem, miért gondolják a népek, hogy szentestére és a karácsony többi napjára megnő a gyomruk befogadóképessége. Az más kérdés, hogy nyilván egy ilyen ünnepibb vacsorát kicsit jobban átgondolok, de semmivel nagyobb hűhót nem csapok körülötte, mint egy más, az év egyéb estéjén esetlegesen vacsoravendégekkel ellátott esetben.
            A fentiek fényében nem is spiláztam túl a sütikéket sem, Martha Stewart segítségével kb. 10 perc nézelődés után kiválasztottam négy három nagyon könnyen és minden faxni nélkül elkészíthető aprósüteményt.


            MANDULÁS-NARANCSOS PUFIK

            1 csésze őrölt mandula
            2 csésze liszt
            ½ tk só
            1 csipet szerecsendió
            225 g vaj
            1 csésze porcukor
            1 tasak Bourbon vaníliás cukor
            1 tk reszelt narancshéj
            porcukor a hempergetéshez
              Összekevertem a mandulát a liszttel, a sóval és a szerecsendióval. A puha vajat a cukorral és a reszelt narancshéjjal elektromos habverővel habosra vertem. A két keveréket összekevertem, majd 1 órára a hűtőbe raktam dermedni.
              A sütőt előmelegítettem 165 °C-ra, két tepsit kibéleltem sütőpapírral.
              A tésztából diónyi golyókat formáztam, a tepsire sorakoztattam, majd 20-25 percig sütöttem, míg az aljuk szép aranybarna lett.



              BORSOS-FŰSZERES KEKSZ

              2¼ csésze liszt
              ¼ tk frissen őrölt bors
              ¾ tk őrölt fahéj
              ½ tk őrölt szegfűbors
              ¼ tk frissen reszelt szerecsendió
              ¼ tk őrölt szegfűszeg
              ¼ tk szódabikarbóna
              110 g vaj
              ¾ csésze cukor
              ¼ csésze melasz
              1 db nagy tojás
              1 tasak Bourbon vaníliás cukor
              porcukor a hempergetéshez
                A lisztet elkevertem a fűszerekkel és a szódabikarbónával. A puha vajat a cukorral, a vaníliás cukorral és a melasszal habosra vertem. Hozzáadtam a tojást, azzal is simára kevertem, majd a lisztes keveréket adtam hozzá.
                A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra, két tepsit sütőpapírral béleltem.
                A tésztából diónyi golyókat raktam egymás mellé a tepsikre tisztes távolságra, sütöttem 15 percig. Majd a sütőből kivéve félreraktam 10 percre hűlni. A porcukrot zacskóba raktam, abba a sütiket, alaposan összeráztam.



                ROZMARINGOS KEKSZ

                225 g vaj
                ¾ csésze cukor
                1 db nagy tojás
                1 tasak Bourbon vaníliás cukor
                2½ csésze liszt
                ¾ tk Fleur de Sel
                1 ek finomra vágott friss rozmaring

                A kenéshez és a hempergetéshez:
                1 tojásfehérje
                ½ csésze kristálycukor
                    A lisztet elkevertem a rozmaringgal és a sóval. A vajat habosra vertem a cukorral és a vaníliás cukorral. Majd beleütöttem a tojást, azzal is habosra kevertem. Simára kevertem a lisztes és a vajas keveréket.
                    A masszát kettéosztottam, mindegyikből egy-egy nagyjából 4-5 cm vastag hurkát formáztam folpack segítségével. 1 órára hűtőbe raktam pihenni.
                    A sütőt 190 °C-ra melegítettem elő, két tepsire pedig sütőpapírt tettem.
                    A tésztahurkákat kicsomagoltam, lekentem a tojásfehérjével, majd a nyújtódeszkára szórt cukorba forgattam. Kb. ½ cm vastagra szeleteltem és a tepsire raktam. 18-20 percig sütöttem, míg a széle aranyszínűre sült.

                    Read more...

                    Házi kolbász és sütőtök – nem egyszerre

                    Ma nem kellett elmennem itthonról, így jobban volt időm. Meg kedvem is, nagyon szeretem az ilyen szikrázó napsütéses csípős hideget, a hó is sokat lendített a látványon. Bár tanulnom kellett nagyrészt.
                    Kissé rendet raktam itt-ott, mostantól a kerttel kapcsolatos dolgok – képek, növények, tervek a saját kertre nézve – és a kultrovatok (filmek, filmajánlók, zene stb.) átköltöznek ide. Nem mostanában csináltam a másik blogot, viszont elég nehezen állt össze, mit is szeretnék vele úgy igazán, ezért vált csak most hivatalossá a léte.
                    Ezen a blogon is tervezek ráncfelvarrást, már túl sokan használják ezt a template-et. Meg valami világosra vágyom inkább. De még meg kell találnom a megfelelőt, de legalábbis kivárnom, mert tudom, hogy készül valami nagyon új a kedvenc tervezőmnél. Bár a múltkor találtam másvalakit is, aki szintén gyönyörűeket tervez, de az ő „boltja” most zárva van a bokros teendőire való tekintettel.
                    A másik blognak sem végleges a dizájnja, bár a színei tetszenek, de a template természetesen nem tökéletes, szerintem eléggé össze lett csapva. Pl. a poszt szövegeiben levő linkek színét nem tudom úgy megváltoztatni, hogy jól láthatók legyenek. Illetve ha igen, akkor az egész blogon változnak a linkszínek, azt meg nem szeretném, ugyanis az oldalelemekben meg jó lenne úgy, ahogy most van. Igazából át kéne írni a template kódját, de még mindig nem értek hozzá annyira, hogy nekikezdjek.
                    Azért jutott időm megörökíteni az erkélyen szikkadó kolbászokat és a havas kertet is.


                    Két héttel ezelőtti pénteken volt a töltés, de csak most lett olyan idő, hogy érdemes legyen kirakni szikkadni. A családban nyilván mindenki más fázisában szereti a kolbászt, anyu meg apu elég puhán, S. már kissé szikkadtabban, én meg már olyan állapotban, hogy verekedni lehet vele, nagyon vékonyra szeletelve ropinak enni kenyér nélkül.
                    Elég sokat eladtunk most belőle, így januárban megint lesz kolbászkészítés. A receptet már közöltem tavaly.

                    Az ebéd is követte a mai hangulatot, a színében mindenképp. De az illatában is. Remek érzés, amikor kint süt a nap, jó hideg van, itt bent meg száll a sütőtök, a fahéj és a szerecsendió illata.

                    SAJTTAL-SONKÁVAL RAKOTT SÜTŐTÖK ÉS KRUMPLI

                    1 db sonkatök – 2 kg-os volt
                    5-6 nagyobb krumpli
                    200 g pulykamell sonka
                    2 fej lila hagyma
                    3 gerezd fokhagyma
                    bors
                    szerecsendió
                    őrölt fahéj
                    8-10 zsályalevél
                    50 g vaj
                    200 g ementáli sajt
                    450 ml tej

                      A tököt megmostam, meghámoztam, kiszedtem a magokat és kb. 4 mm-es szeletekre vágtam. A krumplit is ilyen szeletekre vágtam hámozás után. A lila hagymát és a fokhagymát megtisztítottam, mindegyiket vékonyan felszeleteltem. A sonkát csíkokra vágtam.
                      Egy tűzálló tálat kikentem vastagon a vajjal majd következett egy réteg sütőtök, megsóztam és borsoztam, szórtam rá fahéjat és reszeltem rá szerecsendiót. Ezután a krumpliszeletek következtek, azokat is kissé megsóztam. Rászórtam a karikákra szedett hagyma és a felszeletelt fokhagyma felét, majd a sonkacsíkok jöttek és a reszelt sajt fele. Még egy ilyen réteg lett, erre raktam a zsálya felét, az egész tetejét sütőtök szeletekkel zártam le, fűszereztem, a maradék vajat rámorzsoltam, rászórtam a megmaradt zsályaleveleket, és aláöntöttem a tejet.
                      180 °C-os sütőben 1 órát sütöttem fólia alatt és még 1 órát fólia nélkül.

                      Sajnos egyáltalán nem néz olyan jól ki a fényképeken, mint amilyen finom volt.

                      Read more...

                      Csak nagyon röviden

                      Végre ideszoktak a madarak az új etetőbe, gondolom, sokat lendített az ügyön a hideg. Na meg apu direkt nem rakott É. szomszédunk 4 db etetőjébe a héten magokat. Azért apám se semmi néha... Viszont kisgonosznak se nevezném, mert ahogy megjelentek nálunk a madarak, azonnal átment és feltöltötte az etetőket hátul is.
                      Ahogy sejtettem, a remek tanfolyamom elég sok időt elvesz, de inkább energiát, meg elég béna időbeosztást is kreál. Ezért aztán lecsúsztam az egyik karácsonyi receptversenyről, pedig megterveztem rá mindent. Egyébként nem viszem túlzásba a karácsonyi készülődést, soha nem is szoktam. Általában egyszerre ötlöm ki, kinek mit szeretnék ajándékozni, mi legyen a vacsora 24-én, apu születésnapi tortája – 25-én született. Sőt most odáig jutottam, hogy a szilveszteri menü is nagyjából megvan. Remélem, meg tudjuk oldani és a vendégek tényleg vendégek lesznek, kis bloggertalálkozó elébe nézünk, ha minden igaz. És nemcsak gasztroblogírók lesznek jelen. De nem akarom elkiabálni.
                      Szóval nem nagyon főztem az elmúlt időszakban, még hétvégén sem. Ha meg igen, akkor valami olyasmit, ami már szerepelt a blogon is. Vagy ilyen nagyon egyszerű ételeket:

                      ZÖLD RIZS

                      2 ek vaj
                      3-4 gerezd fokhagyma
                      1 doboz mirelit spenót
                      só, bors
                      ¼ tk frissen reszelt szerecsendió
                      1½ csésze rizs
                      3½ csésze víz
                      150 g sajt

                        Egy serpenyőben felforrósítottam a vajat, ráraktam a finomra vágott fokhagymát, kicsit átforgattam, majd a spenót következett. Nem baj, ha nincs felolvadva, bele lehet rakni egy tömbben is, fedő alatt nagyon hamar elolvad. Megsóztam – ez is segít az olvadáson – és tekertem rá borsot, reszeltem rá szerecsendiót. Addig pároltam fedő alatt, míg a spenót elolvadt, kb. 5-6 perc. Beleszórtam a rizst, elkevertem, majd ráöntöttem a vizet. 15-20 percig főztem fedő alatt, míg a rizs teljesen megpuhult. Rászórtam a reszelt sajtot, elkevertem és fedő alatt még pihentettem 4-5 percig. Az a lényeg, hogy maradjon olyan szottyos, mint a rizottó szokott lenni, ne szívja fel az összes folyadékot a rizs.
                        Ebbe az ételbe kifejezetten trappistát szoktam használni, mert az jól nyúlik, ha megolvad, és a zöld rizs csak nyúlós sajttal az igazi. De valamelyik nap, amikor ez készült, a maradék sajokat használtam el a trappista mellett, volt itthon kevés medvehagymás és mozarella is.


                        Ez egy olyan étel, amelyről tudom, hogy nagyon sokan készítik így-úgy, én így csinálom már tizenéve, ahogy a spenótos nokedlit is, ezért sem hivatkoznék senki más receptjére. Úgyhogy ne kiáltson senki plágiumot.

                        Read more...

                        Heppiségtutiság vs. intenzív butaság

                        Már emlegettem, hogy kevesebb időm lesz egy tanfolyam miatt. Ha még csak az időm lenne kevesebb! Na de amilyen népekkel én ott találkozom, valami kegyetlen! Mindegy, nem olyan sok időt kell eltöltenem ezzel, lévén a tanfolyam intenzív, de addig is meg kell erősítenem a lelkem, de főleg a visszafogottságom, hogy ne visítsak percenként, amikor diktálásra (!) jópáran nem képesek megjegyezni három szót. Nem, nem jegyzetelni kell. Diktálnak. Amitől persze én a falnak megyek. Nem olyan könnyű a helyzet, mert az intenzivitás sajnos nem áll meg ott, hogy 4 hónap az egész, hanem jelenti az intenzív napi együttlétet is ostobáékkal. Tudom, hogy csúf dolog így emlegetni az egyszerű embertársaimat, de én a butaságtól, főleg ami aztán nagy magabiztosággal párosul, egyszerűen a falnak megyek.
                        A másik meg amit nem értek, hogy ide mindenki magától jelentkezett. Nem tartottak fegyvert senkinek a halántékához, hogy márpedig... Ehhez képest állandó nyekergés van, ha csinálni kell valamit. Szerintem ez meg még visszataszító is. Főleg, hogy fizetnek nekik mindent.
                        Mára enyhén szólva is telítődtem a vekengéssel teli butasággal és lustasággal, pedig még csak egy hét telt el. Gondoltam, nem múlhat el a nap a „heppiségtutiság” leves nélkül.
                        Egyszer – amikor még angolul lehetett csak Nigellát nézni, gőzöm nincs, melyik adón – szóval akkor, évekkel ezelőtt tanultam ezt a pofonegyszerű levest. Nagyon sokszor készítem, amikor gyors eredményre vágyom, főleg egy szikrázó napsütéses hidegben tett kiadós séta után tud nagyon jólesni például. Nigella Happiness soupnak hívta a szép sárga színe miatt, de ő sárga héjú cukkinit használt hozzá. Nekem nagyon megfelel a zöld héjú, nem találok semmi különbséget ízben, viszont én mindig enyhén csípősre csinálom, ha már lélekmelegítés minden szinten.

                        „HEPPISÉGTUTISÁG” LEVES (1 személyre)

                        1 db cukkini
                        1 ek olaj
                        1 tk kurkuma
                        ½ tk madras curry
                        1 csipet őrölt chili
                        ½ citrom reszelt héja
                        1 ek citromlé
                        2 csésze zöldségalaplé
                        ½ csésze rizs
                        só, bors
                          Az olajat egy kisebb lábosban felforrósítottam, rádobtam a kisebb kockákra vágott cukkinit. Kissé megprítottam, rászórtam a kurkumát és a curryt a chilivel együtt. Ráreszeltem a citrom héját is, ezzel jól átforgattam. Azonnal ráöntöttem a zöldségalaplevet, beleszórtam a rizst, beleöntöttem a citromlevet is, sóztam, borsoztam, és főztem közepes lángon 12 percet.

                          Read more...
                          Related Posts with Thumbnails
                          Recepjeim, fotóim, egyéb írásaim kizárólag az írásos beleegyezésem után közölhetők más oldalakon vagy nyomtatásban. Ez alól kivételt képeznek azok a gyűjtőoldalak, ahol nem közlik az egész írást, hanem csak annak első pár sorát és a folytatásért a blogomra kattint az olvasó.

                            © Blogger template Shush by Ourblogtemplates.com 2009

                          Back to TOP