Mindenszentek

A hagyomány szerint november elseje mindenszentek napja, amikor a szentekről, a mártírokról és a paradicsomban üdvözültekről emlékezik meg a nyugati keresztény világ, míg november másodika a halottak napja, amikor az elhunytakról, illetve a hagyomány szerint mindazon halottakról emlékezünk meg, akik még nem üdvözültek a mennyországban. Az ünnepet a nyugati keresztény egyházban 609-től (más források szerint 610-től) május 13-án, illetve Pünkösd utáni első vasárnap tartották. Ezt a dátumot tette át III. Gergely pápa (731-741) november elsejére, hogy az ünnep egybeessen az aratás végét és az óévet ünneplő kelta pogány samhainnal, melynek mai legfontosabb leágazása a halloween.

Közép- és Kelet-Európa legnagyobb részén, így Magyarországon is mindenszentek napján az emlékezők kilátogatnak a sírokhoz, rendbehozzák és virággal díszítik azokat, illetve gyertyát gyújtanak a halottak emlékére. Kisebb falvakban, illetve településeken nálunk is él még számos népi hagyomány. Sok helyen például a Mindenszentek hetében munkatilalom volt, így tilos volt télire káposztát gyalulni, mert úgy tartották, hogy megromlik. Egy hiedelem szerint, aki virágot szakított más sírjáról, azt elvitte a halott, az égő gyertyát pedig nem volt szabad más sírjára tenni, mert annak a halottnak a bűne, akinek a sírjáról elvették, átszáll a másik lelkére.

A november 2-ai halottak napja a mindenszenteknél jóval későbbi eredetű: Szent Odiló clunyi apát 998-ban vezette be emléknapul a Cluny anyaház alá tartozó minden bencésházban. Hamarosan a renden kívül is megülték, és a XIV. század elejétől Róma is átvette. A halottakról, elhunyt szeretteinkről való megemlékezés és az értük való közbenjárás a purgatórium katolikus hittételén alapszik: azoknak, akik Isten kegyelmében hunytak el, de törlesztendő bűn és teher van még lelkükön, Isten színe előtt tisztulniuk kell.

Gyönyörűek a temetők ilyenkor este, ahogy a rengeteg mécses és gyertya ég.

De nem mindenhol boronganak a halottak napján. Mexikóban több napig ünnepelnek emlékezvén a nagyrabecsült halott rokonokra. Ünnepély keretében hívják vissza őket a másvilágról, hogy abban a kis időben „együtt” lehessenek velük újra.
Az ünnep két napja alatt az indián, illetve főként azték hagyományok keverednek a változó helyi kultúrákkal, valamint a keresztény szokásokkal. Maga a dátum is utóbbi hatás jele az erősen katolikus Mexikóban, hiszen az aztékok eredetileg augusztusban, ráadásul egy egész hónapon keresztül ülték (táncolták) az ünnepet.

A Los Dias de Muertos a halottakról szól, ám közel sem olyan gyászos, mint a halottakkal kapcsolatos egyéb események. A színpompás ünnepély elveti azt a feltételezést, hogy a másvilágra költözöttek halálukkor humorérzéküket és ízlelőbimbóikat is elvesztették. Nagyon is evilági, érzéki örömöket kínálnak az élő ismerősök az eltávozottaknak: pompás fogások, illatos füstölők, állandó hangzavar, átszellemült tánc és komoly alkohol-mennyiség várja a sírból fellátogatókat.
A fesztivál általában október 28-án kezdődik, és egybeesik a Mindenszentek napjával (november 1.), illetve a keresztény halottak napjával (november 2.). Az Egyesült Államokban ugyanekkor ünnepelt Halloweenhez hasonlóan a Halottak Napját nem egyetlen közösségi eseményként kell elképzelni: sokkal inkább szűk körben tartott ünnepségek tömegéből áll össze; valamilyen formában szinte minden mexikói részt vesz benne. A Halottak Napja általában három napig tart és – bár az ünnepi rítusok országszerte eltérőek – a lényeg, hogy a halottat étellel, itallal, virágokkal, füstölőkkel és más ajándékokkal várják vissza a család otthonába. A halottak az általános hiedelem szerint szívesen veszik a meghívást, és élvezik, hogy leszármazottaik körében tölthetnek egy-két napot. A Los Dias de Muertos alkalmából nemcsak a holtak kapnak ajándékokat: az élők is meglepik egymást. A gyerekek kis, névre szóló cukorkoponyákat kapnak – a Dia de los Difuntos alkalmával, azaz a koponyák éjszakáján – míg a barátok csontvázakat és egyéb memento morikat vásárolnak egymásnak. A családi körben megült ünnep fényét a legkisebb falutól a legnagyobb városig parádék és tűzijátékok emelik tovább. Országszerte színdarabokat adnak elő – a halál főszereplésével – és szépségversenyt rendeznek a halottaknak szánt ajándékokból. A halál ellepi egész Mexikót; az újságok, kirakatok és tévéműsorok ontják a csontvázakat. A Halottak Napját támogatja az állam – néha még pénzzel is –, az iskolákban is tanítják, és az újságok is címlapon ünneplik: „Los festejos tenen como finalidad fortalecer las traditions y costumbres de nuestra Mexicanidad” („Az ünnep mindenek felett álló célja a mexikóiságunkat jelentő hagyományok és szokások megerősítése”).
Az ünnep védjegye a mereven vigyorgó táncoló csontváz, amely arra emlékezteti Mexikó népét, hogy „vegyék észre a bőr alatt a csontot”. Az életet idéző ezernyi pózban ábrázolt, vidáman grimaszoló csontváz révén az emberek – akik végső soron folyvást a halál árnyékában élnek – kifigurázzák az életüket kitöltő megannyi véges, hiú, triviális elfoglaltságot. Az ünnep idején Mexikót szó szerint elöntik a csontvázak. A férfiakat formálók elegáns öltönyt viselnek, és leginkább James Bondra hajaznak: túlvilági, halálosztó 007-es ügynökök. A catrinának nevezett női változat mostanában karcsú és ellenállhatatlan, de a töretlen népszerűségű női ábrázolásokon végigkövethetjük az elmúlt száz év összes divathullámát. A női csontvázakat mindig az aktuális nő ideálról mintázták: az Edward-kori kalapos-krinolinos csábítóktól kezdve a miniszoknyás, vörösre lakkozott körmű femme fatale-ig, a legkülönbözőbb formákban jelent meg.
Mára én is egy Mexikóban ilyenkor tálalt kalácsot vagy édes kenyérfélét választottam elkészíteni. Igaz, eltekintettem a hagyományos díszítéstől, nem raktam a tetejére a tésztából készült koponyákat és könnycseppeket.



MEXIKÓI HOLTAK KENYERE

3 db csillagánizs
6 ek víz
675 g finomliszt
115 g cukor
¼ tk só
175 ml meleg víz
25 g élesztő
115 g vaj
3 db tojás
4 ek narancslikőr
1 narancs héja
    A csillagánizsokat a 6 ek vízzel 3 percig forraltam, hogy a végén 3 ek-nyi folyadék maradjon. Félretettem hűlni.
    A lisztet egy nagyobb tálba szitáltam, hozzákevertem a sót és a cukrot. A meleg vízben feloldottam az élesztőt, majd a liszt közepébe készített mélyedésbe öntöttem, a tetejére szórtam a lisztből. Letakarva 30 percig hagytam dolgozni az élesztőt, akkor jó, ha buborékokat vet.
    A tojásokat felvertem, hozzákevertem a felolvasztott vajat, a csillagánizsos vizet – csillagánizsok nélkül – a narancslikőrt és a finomra aprított narancshéjat (a narancsot zöldséghámozóval vékonyan meghámoztam, majd nagyon finomra aprítottam).
    A tojásos keveréket a liszthez öntöttem,  majd addig dagasztottam a tésztát, míg elvált az edény falától és a kezemtől is. Ez kb. 10 perc. Fényes, finom, selymes, de lágy tésztát kell kapni.
    Egy 26 cm ∅ kapcsos tortaformába raktam a tortaforma méretére igazított tésztakorongot, letakarva meleg helyen 1½ órát kelesztettem. Addig kell keleszteni, míg a tészta eléri a forma szélét, azaz nagyjából a duplájára.


    A sütőt előmelegítettem 190 °C-ra, így sütöttem a kenyeret 45 percig. Azonnal kivettem a formából, tálra raktam és megszórtam porcukorral.



    A receptet a Kenyérenciklopédiából vettem, már 7-8 éve mindig ezt sütöm ezen a napon.

    Read more...

    A józan, ámde ösztönös vásárló

    Na ma már nem vagyok roki fejileg, talán ki tudok préselni magamból egy pár értelmesnek tűnő választ a tudatos vásárlós körkérdésre, mellyel Napmátka dobott meg.
    Miután ezeken a szempontokon vásárlások alkamával a legkevésbé gondolkodom, bevallom, elolvastam egy pár ebben a témában született bejegyzést gasztroblogok szerte.
    Rá kellett jönnöm, hogy ahogy jópáran értelmezik a tudatos vásárlást, na attól vagyok én igen messze. Kérdések merültek fel bennem – amelyeknek lustaságom okán nem vagyok hajlandó utánajárni – miszerint mennyire fedik egymást fogalmilag a tudatos, a környezettudatos és hasonló megfogalmazású vásárlások. Tartok tőle, hogy csak nagyon kis mértékben. De miután mindenki nagy kedvvel mosta össze a tudatos vásárlást a környezettudatossággal 100%-ig, én sem fogom különválasztani a szempontokat.

    Na, lássuk a tudatos vásárló 10 pontból álló kiskátéját!

    1. Írd össze, mire van szükséged! Csak azt vedd meg, amire ténylegesen szükséged van, ne azt, amit el akarnak neked adni. A nagy bevásárló központok és a reklámok profi módon csábítanak a felesleges pénzköltésre.

    Életemben nem írkáltam bevásárló listát. Soha nem receptek vagy mik alapján indulok vásárolni, hagyom magam meglepni, hátha találok valami érdekeset, amiből lehet majd otthon a konyhában ötletelni. Arra meg azért simán lehet emlékezni, ha pl. mosószerért vagy ilyesmiért indulok el otthonról.
    Mindent megveszek, amire szükségem van, és elég kevés olyasmit, amire nincs. Akkor is megveszem, amire szükségem van, ha ügyes a reklámja. Azért lássuk be és vegyük észre, a reklámok nem feltétlenül az ördögtől valók, fel lehet fogni információs adatbázisnak is.
    Az alapélelmiszerek – olaj-, liszt-, cukor-, só-, tészta-, számomra elég kiterjedt fűszerkészlet stb. – kifogyására is lehet emlékezni, feltöltésüket beszerzéssel megoldani listák nélkül is.

    2. Menj a piacra vagy helyi boltba! Így vásárlásoddal a helyi kisvállalkozókat, a helyi gazdaságot támogatod, amitől a te jóléted is függ. A multinacionális üzletláncok profitja kikerül a helyi gazdasági körforgásból.

    Akkor vagyok hajlandó a helyi boltba menni, ha az ár-érték arányba nekem belefér. Nem érdekel, kit támogatok és milyen bonyolult rendszeren keresztül, ha szar minőséget akar rámsózni a helyi kereskedő, bizony máshova megyek.
    De ha már itt tartunk, számomra sokkal több értelme van a fair trade-nek, ami ugye azt jelenti, hogy a vásárló és a termelő – bármilyen földrajzi elhelyezkedésű termelő – közé minél kevesebb, lehetőleg 0 számú köztes állomás legyen beiktatva, akár a helyi kereskedő legyen is az. Nem fogom telesírni a párnám a helyi kisvállalkozóért, a helyi termelő már sokkal jobban érdekel. Nyilván elég sok „helyi” termelő kisvállalkozó is egyben, de nem az a fő szempont az én esetemben, hanem az áruja, amit kínál. Annak legfőképpen is a minősége, aztán az ára. Sokkal jobban megbízom abban, akiről tudom, hol lakik, mert el lehet menni a házához vagy a kertjéhez, esetleg az istállójához, ahonnan közvetlenül lehet hozzájutni az engem érdeklő termékekhez. Pl. ugye meg lehet kérdezni, mivel eteti a csirkéjét, a tyúkját, a tehenét. És meg is nézhetem.
    Piacolni kifejezetten szeretek, illetve szeretnék, de a helyi piac enyhén szólva is elkeserítő. Igaz, vehetek élő kismalacot, kiscsirkét, kislibát, sőt galambot is, de sajnos nem ezek az igényeim. Az alapzöldségeket és -gyümölcsöket természetesen megtalálom, de kizárólag szombaton. Pedig nem a világ végén lakom, de valamiért ebben a 60 000-es (vagy több? nem tudom) városban nem tartják fontosnak a jó piac meglétét. De persze ez a probléma is áthidalható, mert nagyon sok dolgot veszek háztól még olcsóbban, mint a piacon. Csak ezeknek a beszerzési forrásoknak ugye utána kell járni, meg kell találni – persze nagy segítségemre vannak a reklámok pl. szórólapok formájában. Viszont cserébe egy csomó mindent házhoz szállítanak külön felár nélkül.

    Viszont az én személyes jólétemet nem látom összefüggeni pl. a szomszédaiméval. Pedig tök közel vannak és helyi vállalkozók. Valahogy úgy gondolom, leginkább rajtam múlik. Persze itt is az a kérdés, kinek mit jelent a jólét. Valószínűleg nekem nagyon mást, mint a kérdést megfogalmazónak.

    3. Vigyél magaddal táskát, szatyrot! Ne fogadj el zacskót mindenhol. Egyrészt pénzt adsz érte feleslegesen, másrészt szemét lesz belőle, ami terheli a környezetet, sőt a szemétdíjat is te fizeted.

    A legtöbbször viszek vásárló alkalmatosságot, de ha olyan helyen vásárolok, ahol jár a nejlonzacskó, nem dobom vissza, jó lesz itthon szemetesnek, arra nem kell külön pénzt kiadni.

    4. Menj gyalog vagy tömegközlekedéssel! A mozgás egészséges és ingyen van. Ha tömegközlekedéssel utazol, tizenötször kevesebbet szennyezed a környezeted, mintha autóval közlekednél, és jóval olcsóbb is.

    Eszemben nincs gyalog vagy tömegközlekedéssel bevásárolni menni. Egyfelől a távolság miatt, másfelől meg cipelje a 20-30 kilós csomagokat, akinek két anyja van. Plusz nekem közlekedni a helyi viszonylattal jóval drágább, mint autóval, nem jár semmilyen kedvezmény.
    Amíg a Móricznál laktam, nyilván gyalog mentem a 3 percre levő piacra meg Kaiser’s-ba, de ez elmúlt, és akkor is rühelltem a cipelést.
    Ha mozgásra vágyom, megoldom célzottan, márcsak a hatékonyság jegyében is.


    5. Vegyél helyi termékeket! Keresd a lakóhelyed közelében készülő dolgokat, ezáltal a helyi gazdaság fenntartásához és fejlődéséhez járulsz hozzá és csökkented a szállítással járó környezetterhelést is. Minél távolabbról jön, annál többet szennyez.

    Fentebb ezt már nagyjából megválaszoltam, de azért megnézném a tudatost, aki a magyarországi helyi termelésből képes kávét, teát, kb. minden fűszert, sajtokat stb. – melyeket olyan előszeretettel használ, fogyaszt – megvenni.

    6. Válaszd az egyszerű, környezetbarát csomagolást! Ne dőlj be a szép külsőnek. A drága csomagolást Te fizeted meg, holott neked csak a termékre van szükséged. Kettőt fizetsz egyet kapsz! Keresd a visszaváltható, újrahasznosított, egyszerű csomagolást.

    Milyen is az egyszerű, környezetbarát csomagolás? Netán papírzacskó? Ha újrafelhasznált, oké. De valóban az? Bioboltokban miben vannak a cuccok? Csak nem celofánban vagy nejlonzacskóban? Jé, nahát! Lehet, hogy lebomlós fajtájúak. Attól meg jóval drágábbak is. Kettőt vettem egy meglehetősen magas árért? Nem mintha nem vásárolnék sokszor bioboltban. Szeretem a hangulatukat.
    Inkább ignoráljuk a csomagolást és rakjunk be mindent úgy a magunkkal vitt, néhány százszor használt, rendkívül higiénikus szatyrunkba, ahogy a jóisten megadta – kenyér, krumpli stb. Na erre is kíváncsi lennék!
    Tudom, hogy vannak olyan helyek – bizony leginkább a sátáni multik –, ahol van lehetőség a vizespalackokat zsugorítva visszaváltani, de az eszébe jutott-e valakinek a nagyon tudatos vásárlók közül, hogy egy palack ásványvíz előállításához 12 másik liter vízre van szükség?
    Szerintem érdemesebb inkább megkeresni egy jó minőségű vízszűrő rendszert és a csapvizet ihatóvá alakítani. Ez számomra sokkal tudatosabb vásárlás, mint bubimentes vizet venni, „mer’ az milyen jó az egészségnek”.


    7. Kerüld a vegyszereket! Kerüld a nem természetes alapanyagokból, gyárilag előállított, vegyszerezett, félkész élelmiszereket. A vegyszerek ártanak az egészségednek.

    Ne legyenek kétségeink, gyakorlatilag minden, amit megeszünk, megiszunk, vegyszerrel, de legalábbis kémiailag kezelt. Amely kémiai kezelések sokszor megváltoztatják az élelmiszerek ilyen-olyan szerkezetét, tápértékét stb. Szóval sok sikert a kerüléshez. Viszont valóban nem egészségesek, lehet törekedni a minél kevesebb vegyszer bevitelére, de a nullára lehetetlen redukálni.
    Pl. félkész ételeket szinte soha nem veszek, de csak azért, mert szerintem nem finomak. És főzni különben is sokkal érdekesebb.


    8. Vegyél idényzöldséget és -gyümölcsöt! Az üvegházi, vegyszerezett, több ezer kilométert utaztatott, mesterségesen érlelt, agyoncsomagolt és tartósított áruk jelentős környezetterhelést okoznak és csak a szemnek szépek.

    Ez így rendben is van, de a narancs is idénygyümölcs, legalábbis ott, ahonnan érkezik, azzal mi legyen?

    9. Kerüld az egyszer használatos és felesleges dolgokat! Az egyszer használatos termékek előállítása majd kidobása energiapazarlással és felesleges környezetterheléssel jár. Elektromos fogkefe, konzervnyitó és kenyérszeletelő? Ugyan már…

    Tessék ezt pl. egy kisgyerekes anyukának mondani pelus-ügyben... Vagy a nőknek ugye minden hónapban...
    Vagy mi van a szeletelt felvágottakkal a felvágottas pultnál (betartván az előrecsomagolt áruk ignorálását)? Megvárjuk, míg a kisasszonyok szépen, nagy műgonddal felszeletelik minden vásárlónak a csúcsminőségű késeikkel?


    10. Olvasd el a címkéket! Nézd meg: ki állítja elő a terméket, honnan jött, mit tartalmaz, mibe csomagolják, hová kerül? Ha nincs is tökéletes termék, válaszd a lehető legjobbat. Az vagy, amit eszel.

    Mindig elolvasom, mert érdekel, meddig tartható el az adott termék. És az is, hogy mit tartalmaz.

    Read more...

    Egy fejcsere rendel!

    Ma vagy tegnap reggel – kissé összefolynak a napok, ez már a harmadik, hogy migrénem van – az Amanita Designnál találtam egy tök cuki játékot, de sajnos az ára túl van az egy játékra szánt összegen – játékokra, programokra meg netes dizájnra kitaláltam összeghatárokat. Nem mintha állandóan ilyesmire szórikálnám a pénzt, de néha megengedem magamnak.
    Így egyelőre beértem a demóval, naná, hogy máris elakadtam, halálra tud bosszantani az ilyesmi. Különben szerintem az összes játékuk nagyon vicces.
    Meg így migrénnel nem is jól látok, olyan sok értelmes dolgot nem tudok csinálni. Ugyan tegnap erőt vettem magamon és kimentem a kertbe dolgozni, azt hittem, a mozgás meg a levegő majd jó tesz. Hát tévedtem, mert ma reggel ugyanúgy keltem, ahogy lefeküdtem tegnap. Most annyira erősen nem fáj a fejem, mint általában szokott, de így a harmadik napon azért már nagyon elfáradtam tőle, és most estére fel is erősödött kissé. A legtöbbször két napig tart, intenzívebb, de akkor se fény, se hang, fekve jobban fáj, szóval nem egyszerű.
    Fájdalomdíjul valami finom, puha, szottyos süteményre vágytam volna. Na persze, ha én nem sütök, akkor vágyhatok én napestig. Így nekiálltam egy répás-narancsos változatnak. Próbáltam valami nagyon egyszerűt kitalálni, halálbiztos végeredménnyel, hogy ezzel az agyszerkezettel is képes legyek megcsinálni.


    SÁRGARÉPÁS-NARANCSOS SÜTEMÉNY

    A tésztához:
    175 g nádcukor
    2 db tojás
    120 ml napraforgóolaj
    100 g teljeskiőrlésű tönkölyliszt
    100 g finomliszt
    1½ tk szódabikarbóna
    1 tk őrölt fahéj
    ½ tk őrölt gyömbér
    ¼ tk őrölt szegfűszeg
    ¼ őrölt szegfűbors
    ¼ tk reszelt szerecsendió
    200 g reszelt sárgarépa
    1 db narancs héja
    175 g mazsola

    A sziruphoz:
    2 ek nádcukor
    3 ek citromlé
    3 ek narancslikőr

    A krémhez:
    2 ek nádcukor
    1 tasak Bourbon vaníliás cukor
    250 ml tejföl
    60 g vaj

          A tésztához a cukrot a tojásokkal és az olajjal habosra vertem géppel. Közben a liszteket összekevertem a szódabikarbónával és a fűszerekkel, beleszórtam a mazsolát is.
          A tojásos keverékbe raktam a reszelt sárgarépát majd a narancshéjat – a narancsot vékonyan meghámoztam zöldséghámozóval, hogy csak a sárga részt kapjam, majd egészen finomra aprítottam. Így jobban szeretem, mint a reszelést, ugyanis sokkal intenzívebben lehet érezni a narancs aromáját.
          A nedves és a száraz keveréket összevegyítve simára kevertem, és egy kisebb négyszögletes tepsibe simítottam, 170 °C-ra előmelegített sütőben 40 perc alatt készre sütöttem.
          Míg sült, a sziruphoz összekevertem a hozzávalókat, lehetőleg minél hamarabb érdemes megcsinálni, hogy a cukornak legyen ideje elolvadni.
          A krémhez a vajat megolvasztottam, így kevertem a többi hozzávalóhoz, hűtőbe tettem.
          Amikor a süti megsült, még forrón megszurkáltam egy fogpiszkálóval és meglocsoltam a sziruppal, így hagytam teljesen kihűlni. Kivettem a formából, és a kissé szilárdabbá vált, de még mindig meglehetősen folyós krémet a tetejére kentem.

          Read more...

          Pangasius, avagy ijesztőbb nevén cápaharcsa

          Nagyon szeretem a halakat meg az összes tengeri herkentyűt, de a halak közül inkább a ragadozókat kedvelem. A többiről mindig az a kép él bennem, hogy az üledékben turkálnak, amiben ugye minden van. Nem mintha a táplálékláncba ne kerülne bele az, amit a turkálósok megesznek, de akkor is, valahogy mégsem érzem annyira közvetlennek a kapcsolatot. Jó, tudom, hogy ez egy illúzió. Viszont érdekes módon a rákok esetében nem zavar az ízeltlábú és nagymértékben dögevő mivoltuk. Sőt, ha már itt tartunk, csigát is szívesen eszem, igaz, eddig nem készítettem soha. Lehet, hogy akkor azért átgondolnám, nem tudom. Mindegy, a halak is furcsa állatok szerintem, élve nem szívesen fogdosom egyiket sem, nehezen kiszámítható az ugrándozásuk.
          Különben most szembesültem a ténnyel a BBC Amazon Abyss című filmjéből, hogy az Amazonasban él egy cápafajta, amely fával táplálkozik.

          A cápaharcsa (Pangasius hypophthalmus) a harcsafélék családjába tartozik és Délkelet-Ázsiából származik. Szeretem a fehér, tömör, rugalmas húsát.
          Az üzletekben kapható általában fagyasztott állapotban levő hal nagy részben vietnámi tógazdaságokból kerül hozzánk, mostanában igen divatos hal lett. Elevenszülő, élő kishalakkal táplálkozik, viszont érdekes, hogy az idősebb példányok foga elhullik, és akkor áttérnek a növényi táplálkozásra. Remélem, a fiatalabb példányokat küldik ide Vietnámból...


          PANGASIUS KAPROS-KAPRIS MÁRTÁSSAL

          4 pangasius filé
          2 ek szőlőmagolaj
          1 ek vaj
          1 ek összevágott kapor
          2 ek kapribogyó
          1 ek eltett zöldbors
          200 ml tejszín

            A halfiléket kissé besózva pirosra sütöttem a felforrósított vaj és olaj keverékén, majd előmelegített tálra szedtem.
            Ezután a visszamaradt zsiradékba kevertem a kaprot, a kapribogyót és a zöldborsot – utóbbi kettőnek a levéből is használtam kb. 1 ek-nyit – és egy spatulával felvakarásztam a pörzsanyagokat. Ráöntöttem a tejszínt, kissé utánasóztam, és picit beforraltam.
            Egyszerű vajas párolt rizzsel tálaltam a mártással meglocsolt pangasius-t.



            És a zene mára:

            Csík zenekar és Kiss Tibor: Sehol se talállak

            Read more...

            Vöröslencse-leves

            Eljött az ideje a jó kis tartalmas leveseknek, krémleveseknek. Bár igazából engem nem szokott érdekelni, hogy milyen évszak van, ha szeretnék valamit enni, akkor eszem. Az viszont kétségtelen, hogy ilyenkor nagyon jól tudnak esni ezek a sűrű, szinte kásaszerű levesek.
            A minap találtam Heidinél egy receptet, amely faék egyszerűségével rögtön levett a lábamról már olvasva is. Persze nem volt itthon elég vörös lencse, amiről viszont azt hittem, hogy már egy gasztronómiai alapvetés, minden boltban lehet kapni. Főleg itt az utca végén 2 percre levő éppen felújított Sparban. De nem. Külön zarándoklatot kellett érte rendezni, de sebaj. Vörös lencse mindig kell.

            VÖRÖSLENCSE-LEVES

            1⅓ csésze vörös lencse
            ½ csésze rizs
            2 ek olívaolaj
            2 fej lilahagyma
            7 csésze zöldségalaplé
            ½ tk őrölt füstölt csípős paprika
            1-2 csipet őrölt chili
            só, bors

            A tálaláshoz:
            2-3 ek világosra pirított lapra vágott mandula
            4-5 ek vékonyan felkarikázott olívabogyó

                A felforrósított olívaolajon karamellizáltam a finomra aprított lilahagymát, majd ráöntöttem a zöldségalaplevet. Felforraltam, beleszórtam a lencsét és a rizst, hozzáadtam a paprikát és a chilit, kicsit sóztam és borsoztam.
                ½ órát főztem alacsony hőmérsékleten fedő nélkül. Majd forrón tálaltam minden adagot megszórva a mandulával és az olívabogyóval – apu megkérdezte, mik ezek a tömítő alátétek(?!).


                Az eredeti receptben barnarizzsel készül, ahhoz nem kell annyi folyadék, nem szívja úgy fel, mint a fehér rizs. És legközelebb nem felejtem el a fetát sem, mert kíváncsi vagyok, azzal pluszban milyen.
                Az biztos, hogy amilyen egyszerű, olyan finom. És baromira tartalmas.

                Read more...

                Utolsó befőzés és rétesek

                Az év – szerintem – utolsó befőzését rendzetük anyuval valamelyik nap, ugyanis kaptunk megint egy jókora szatyor birsalmát. Meg akartam menteni pár darabot egy csirkés-krumplis ételhez, de mindig valami más ötlet volt ebédekre, így inkább felhasználtuk az összeset, ne romoljon. Az a baj a birsalmával, hogy bár kívül gyönyörű egészségesnek és makulátlannak látszik, azért a legtöbbször ott vannak a kis alattomos fúrások benne.

                BIRSALMABEFŐTT

                2½ kg birsalma – tisztán mérve
                3 l víz
                2½ csésze cukor
                ½ tasak Knorr befőtt tartósító
                1½ tk citromsav
                1 tasak Bourbon vaníliás cukor
                5 db szegfűszeg
                5 ek konyak

                  A birsalmát alapos kefés mosás után felvágtuk, kimagoztuk. Én, mondjuk, nem akartam meghámozni, de anyu ragaszkodott hozzá.
                  A tartósítót elkevertem a cukorral, a vízbe kevertem a  vaníliás cukorral és a szegfűszeggel együtt, majd feltettem forralni. Amikor felforrt, adagonként beleraktam a birsalmát, forraltam 1-2 percig, a gyümölcsöt szűrőkanállal az előkészített üvegekbe raktam. Ezután mindegyik üvegbe öntöttem 1 ek konyakot és a gyümölcsökre mertem a még forrásban levő szirupot.

                  Rétest is azért csináltam, hogy nehogy már csak befőtt legyen a birsalmából. De persze egyféle rétest az ember nem készít.

                  RÉTES

                  8 db réteslap
                  3-4 ek olvasztott vaj

                  Meggyes-mákos töltelék
                  200 g kimagozott meggy
                  5-6 ek darált mák
                  3 ek nádcukor
                  ½ tasak Bourbon vaníliás cukor
                  ¼ tk őrölt fahéj

                  Túrós töltelék
                  250 g túró
                  1 db tojás
                  ½ tasak Bourbon vaníliás cukor
                  3 ek nádcukor
                  1 ek babapiskóta morzsa

                  Alma-birsalma töltelék
                  2 db alma
                  1 db birsalma
                  4 ek nádcukor
                  5 ek babapiskóta morzsa
                  1 tasak Bourbon vaníliás cukor
                  ½ tk őrölt fahéj
                  1 csipet őrölt szegfűszeg
                          Egy benedvesített tiszta konyharuhára fektettem egy réteslapot, megkentem vajjal. Erre raktam egy másik réteslapot, azt is megkentem vajjal. Így 4 db rétesem lett, kettő almás.
                          Az almát megmostam, meghámoztam és durvára reszeltem. A birsalmát mosás és magozás után hámozatlanul reszeltem durvára. Az almareszeléket kicsit kinyomkodtam, a visszamaradt levet megittam.
                          A kinyomkodott almareszeléket összekevertem a többi hozzávalóval, és az előkészített réteslapra kanalaztam a réteslap hosszanti oldalára. A konyharuha segítségével feltekertem, és sütőpapírral bélelt tepsire fektettem.
                          A többi tölteléket csak össze kellett keverni, és az előkészített dupla réteslapokba tölteni.
                          Amikor mind a négy rúd készen volt, a tetejüket megkentem vajjal és 150 °C-os légkeveréses sütőben pirosra sütöttem kb. 35-40 perc alatt.
                          Még forrón megszórtam porcukorral.

                          Read more...

                          Pedig még nincs itt a kései ősz ideje...

                          Elképesztő idő van, az embernek az orrát sincs kedve kidugni. Ma kb. ½ óra alatt lefagyott a fejem, a fülem meg kifejezetten fájósra fagyott.
                          Ahogy Napmátka, én is próbálom valahogy megőrizni az eddig szép ősz melegét, ha másképp nem, valamilyen igazi lélekmelegítő fogással. Mi is próbálunk minél később begyújtani, de sajnos olyan hűvös van, hogy valószínűleg ezt egyre kevésbé tudjuk majd elkerülni a következő napokban. A mi hálószobánkban a ma reggeli 18,2 °C-ból mostanra már csak 17 °C van. Ugyan ebben még lehet aludni, de az ennél alacsonyabb hőmérséklet már kellemetlen lesz.
                          Délután chatelés és dizájnkodás közben eszembe jutott, hogy olyan szívesen ennék tejbegrízt. Az olyan meleg, illatos, szívet melengető. Loriennel – aki a dizájnkodásban nagy segítségemre volt – egyetértettünk, hogy szilva kéne hozzá. Sülve vagy valami.



                          TEJBEGRÍZ SZILVASZÓSSZAL

                          A tejbegrízhez:
                          ¾ csésze kukoricadara
                          3½ csésze tej
                          ½ ek vaj
                          3 ek nádcukor
                          1 csipet só

                          A szilvaszószhoz:
                          500 g kimagozott szilva
                          1 ek vaj
                          4 ek nádcukor
                          1 tasak Bourbon vaníliás cukor
                          ½ tk őrölt fahéj
                          ¼ tk őrölt szegfűbors
                          1 csipet őrölt szegfűszeg
                          1-2 csipet frissen őrölt bors
                          1 ek szilvás balzsamecet

                              Először a szilvaszószt készítettem el, mert amíg az besűrűsödött, a tejbegríz is nagyjából elkészült.
                              A szilvát a mélyhűtőből kivéve fagyosan a felolvasztott vajra raktam, magas hőmérsékleten elkezdtem párolni. Hozzáadtam a cukrot, a vaníliás cukrot és a fűszereket. Elég sok levet engedett, mire annak kb. a felét elforraltam, hozzáöntöttem az akácszirupot és a balzsamecetet. Hagytam sziruposra beforrni, míg a tejbegrízt elkészítettem.
                              A darát csomómentesre kevertem a tejben, hozzáadtam a cukrot és a csipet sót, majd amikor elkezdett melegedni, a vajat is. Állandó kevergetés közben nem túl sűrűre főztem.
                              Érdemes néha megkóstolni, mert a sűrűség már megfelelő lehet, de a kukoricadara lisztes ízét esetleg még bőven lehet érezni. Akkor jó a tejbegríz, ha ez az íz már nincs jelen. Ha már túl sűrű lenne és még nincs kész, mindig lehet hozzáadni tejet vagy esetleg vizet.

                              Read more...

                              Citrom citrom hátán

                              Amikor nem tudom nagy hirtelen, mi legyen a kaja, elég gyakran készítem Nigella citromos csirkéjét. És ha már elöl voltak a citromok, sütöttem egy citromos sütit. Ez a citromos süti általában mindenki megelégedésére szolgál, egyfelől benne a mák, ami nélkül S. nem tudja elképzelni az életét, másfelől meg a sok citrom ellenére inkább csak friss íze van, mint savanyú. Aztán meg rém egyszerű elkészíteni is, kb. annyi idő alatt van meg, mint egy adag muffin. Meg hát vonatkozik rá az az örökbecsű szabály, hogy aminek finom a tésztája nyersen, az megsütve is nagyon jó lesz. Ennek nagyon finom a tésztája nyersen.

                              CITROMOS-MÁKOS SÜTEMÉNY

                              60 g darált mák
                              175 g puha vaj
                              265 g porcukor
                              1 tasak Bourbon vaníliás cukor
                              3 db tojás
                              2 db citrom reszelt héja
                              265 g liszt
                              6 ek tej

                              A mázhoz:
                              2 db citrom leve
                              260 g cukor
                                  A vajat habosra kevertem a cukorral és a vaníliás cukorral. Nagyon habosra elektromos habverővel. Majd egyenként adtam hozzá a tojásokat, azokkal is habosra vertem a vajat.
                                  A lisztet, a mákot és a reszelt citromhéjat összekevertem. Majd ezt a keveréket a vajas-cukroshoz adtam apránként alaposan elkeverve, ezután a 6 ek tej következett, azzal is simára kevertem a tésztát.
                                  Kisebb tepsibe sütőpapírt raktam, belesimítottam a masszát és légkeveréses sütőben 160 °C-on 40-45 percig sütöttem, míg a sütemény aranybarna lett és szépen feljött.
                                  Közben a mázhoz a cukrot  és a citromlevet összekevertem, amit azonnal a sütőből kivett még forró sütemény tetejére öntöttem és elkentem. A teljes kihűlés után daraboltam fel.

                                  Read more...

                                  Mérleg tökéleteseknek

                                  Mit szólnánk, ha minden reggel egy olyan mérleggel lehetne méredzkedni, amely soha nem keserít el, ellenben a skáláján csak olyan fokozatok vannak, mint „tökéletes”, „csodálatos”, „szexi”.
                                  Szerencsére létezik egy ilyen mérleg.








                                  Bármikor hozzá is lehet jutni itt potom 55 dollárért. A pink műszőrme borítás és a kis ezüst csillaggal díszített mutató külön figyelmet érdemel szerintem.

                                  Read more...

                                  Ebéd őszi napsütésben

                                  Ősz ide vagy oda, csodás idő van mostanában, tegnap ki is vonultam ebédet készíteni a teraszra. Na nem kell semmi egzotikusra vagy bonyolultra gondolni, csak annyi, hogy kiraktam a kis elektromos grillt a teraszasztalra, hogy azon süssem meg a padlizsánt a padlizsánkrémhez. Azért találtam ki az egészet, hogy kint lehessek a teraszon a csodás napsütésben, ugyanis, ha a padlizsánokat a sütőbe rakom, nincs velük semmi tennivaló, bezzeg a grillen állandóan forgatni kell, és különben is le lehet ülni az asztal mellé bámészkodni, miközben a padlizsánok, majd a kenyérszeletek sülnek-pirulnak.


                                  Persze ki lehet ülni a teraszra akkor is, ha a padlizsán a sütőben sül, na de akkor nem lesz néhol kissé szenes a héja és egyébként is a hangulat a lényeg. Sütővel meg olyan ugye nincs.
                                  Miközben hurcoltam ki az asztalra a padlizsánkrémhez a fűszereket, azon is gondolkodtam, hogy meg fogom oldani a teraszon való zenehallgatás problémáját. Egyelőre viszont a hálóban kell megoldani a tévét, ugyanis megpusztult. Igen, nálunk minden szobában van tévé. Már kora gyerekkoromban imádtam a tévét, 2-3 évesen konkrétan ölelgettem, kicsit később fejből fújtam a műsort, tény, hogy akkor nem 50-60 csatornáét kellett bevágnom.
                                  Mondjuk mostanában nem nézem olyan sokat, és az elrendezésből adódóan nincs háttértévézés sem. Egyik nap kitaláltam, hogy a dolgozószoba és a nappali közötti fal egy részét ki kéne ütni, mert akkor megint egy csomó dologról értesülnék, ahogy annak idején, amikor egy légtérben volt szinte minden, kivéve háló. Van egy jó pár csatorna, amelyeknek a műsora szerencsére nem kívánja meg, hogy ott rostokoljon a tévé előtt az ember, viszont tök érdekesek a doksifilmek, amiket adnak, és elég csak néha odanézni.

                                  PADLIZSÁNKRÉM

                                  3 db nagyobb padlizsán
                                  2 gerezd fokhagyma
                                  4-5 ek extra szűz olívaolaj
                                  ½ citrom leve
                                  1½ tk dijoni mustár
                                  ½ tk őrölt füstölt csipős paprika
                                  só, bors
                                    A padlizsánokat megmostam, a szárakat levágtam, majd addig sütöttem állandóan forgatva a grillen, míg majdnem teljesen körben megfeketedett a héja. Kicsit félreraktam hűlni, majd lehúztam a héját és egy tálban villával összetörtem. A fokhagymát belereszeltem és belekevertem a többi hozzávalót is. Mire a kenyérszeleteket is megpirítottam, a padlizsánkrém ki is hűlt, neki lehetett látni.

                                    Read more...

                                    Kezdődhet a lélekmelengetés

                                    Egészen hűvösek már az esték és az éjszakák, sőt az árnyékos helyek is. De azért vannak még a kertben virágaim, amelyek tartják magukat, szép színekben pompáznak, kicsit javítva a kedvem az ősszel kapcsolatban. Bár ahogy már említettem, az utóbbi időben kifejezetten megszerettem az őszt is.




                                    Csüngő porcsinok a garázs két oldalán.

                                    Az első képen látható színek adták az ihletet a tegnapi ebédhez, a zsálya használatát a sütőtökhöz pedig Felhőlány. Akinek a blogját ajánlom mindenkinek, aki esetleg még nem találkozott volna vele, mert nagyon finom ízléssel főz és fényképez.
                                    A sütőtök is a kedvenc zöldségeim közé tartozik – anyu mesélte, hogy a sütőtökpüré volt az egyetlen dolog, amit valameddig hajlandó voltam megenni kiskoromban, aztán már azt sem.
                                    Szeretem benne, hogy nagyon „önálló” növény, a különböző fajták egymás mellé ültetve simán kereszteződnek nagyon érdekes formákat létrehozva. Melepetést is okozva, mert ez persze majd csak a következő évben derül ki, amikor az ember elülteti az előző évről megmentett magokat.
                                    Szeretem minden formában, süteményekben, levesekben, fűszeresen megsütve magában. Igazi kedélyjavító a színe és az illata főzve vagy sütve is.




                                    SÜTŐTÖKÖS QUICHE

                                    A tésztaalaphoz:
                                    225 g liszt
                                    100 vaj
                                    ½ tk só
                                    4 ek hideg víz

                                    A töltelékhez:
                                    700 g sütőtök – tisztán mérve
                                    1 ek vaj
                                    1 kis fej hagyma
                                    1 gerezd fokhagyma
                                    só, bors
                                    ¼ szerecsendió
                                    ½ tk fahéj
                                    2 db tojás
                                    200 ml tejszín
                                    100 g ementáli sajt
                                    15 db friss zsályalevél


                                        Az alaphoz a lisztet és a sót robotgépbe raktam, hozzáadtam a kis kockákra vágott hideg vajat, és a géppel morzsásra forgattam. Kanalanként beleöntöttem a vizet, minden kanálnyi víz után összedolgoztam a géppel. A morzsás tésztát egy tálba szórtam, összegyúrtam és ½ órára beraktam a hűtőbe pihenni.
                                        A sütőtököt hámozás és kimagozás után durvára reszeltem, a kanálnyi vajon megpároltam hozzáadva a finomra vágott hagymát és fokhagymát, a sót, a borsot, a frissen reszelt szerecsendiót és a fahéjat. Félretettem hűlni.
                                        A tésztát lisztezett felületen kinyújtottam, piteformába fektettem és 220 °C-ra előmelegített sütőben vaksütéssel sütöttem 13 percig.
                                        Közben a tojásokat elkevertem a tejszínnel és a durvára reszelt sajttal, sóztam és borsoztam, majd a kihűlt, párolt tökhöz adtam, elkevertem, és a lágy masszát a piteformába töltöttem, a tetejére raktam a zsályaleveleket.
                                        Légkeveréses sütőben 40 percet sütöttem 160 °C-on.


                                        Read more...

                                        A birsalmáról

                                        A birsalma, Cydonia Oblonga eredetét Perzsia, Turkesztán és a Kaukázus vidékére teszik. Már az akkádok is ismerték. A görögöknél esküvői szertartásokon áldozatként mutatták be, hogy Aphrodité áldása kísérje a menyasszonyt és a frigyet. Plutarkhosz arról számolt be, hogy a menyasszony a nászéjszaka előtt birsalmát rágcsált, hogy illatos legyen a csókja.
                                        Aphrodité is birsalmát kapott Párisztól „A legszebbnek” felirattal. Ki is robbant a trójai háború.
                                        A rómaiak már egészen sokoldalúan használták a birsalmát. Apicius receptgyűjteményében több ételt is említ, amelyben olyan meglepő párosítások is találhatók, mint a birsalma póréhagymával. Általában azért édesen ették mézzel összepárolva.
                                        Serpenyős birsalma. Főzd meg a birsalmát póréhagymával, mézzel, garummal*, olajjal, defrutummal*, és tálald. Vagy főzd meg vízben, [és tálald] mézzel.
                                        Mártás sült fogashoz. Bors, lestyán, koriander, menta, szárított ruta és főtt birsalma mézzel, borral, garummal és olajjal, Forrósítsd fel, majd sűrítsd be keményítőliszttel.
                                        A rómaiak révén terjedt el Európában, leginkább délen, ugyanis eléggé melegigényes növény. Angol nyelvterületen először írott formában a 13. század második felében említik a quince-t, de ez egy Chaenomeles-fajta, igaz, rokona a birsalmának. Az angol hűvösebb nyárban nem érik be a Cydonia Oblonga termése, így az előbb említett kínai eredetű növény gyümölcsét ismerik és használják birsalmaként.
                                        A spanyolok az Újvilágba is elvitték a birsalmát, de ott nem terjedt el olyan mértékben, mint Dél-Európában a tűzelhalás miatt. Viszont Dél-Amerikában igen, ahol sokszor használták hajformázóként a magokból kioldható zselészerű anyagot.
                                        Minden területen, ahol ismerték, a gyógyászatban is használták előszeretettel a kulináris élvezetek mellett. Alapvetően kitűnő C-vitamin forrás, de a megszárított magját Iránban és a Közel-Keleten torokfájásra és a köhögés csillapítására használják. A szárított magokat vízbe áztatják, majd a kissé kocsonyássá váló folyadékot megisszák, hogy a köhögést gyógyítsák. Leginkább gyerekeknek adják, mert nem kell alkoholban oldott hatóanyagokat használni és 100%-ig természetes gyógymód. Tüdőgyulladásra és a tüdővel kapcsolatos bántalmakra is megfelelőnek tartják.


                                        Cydonia Oblonga
                                        Franz Eugen Köhler: Köhler's Medizinal-Pflanzen, 1887


                                        *A garum egyfajta fermentált halszósz, a defrutum pedig felére beforralt szőlőlé volt.

                                        Tudom, hogy sokkal izgalmasabb fogásokat is lehetne készíteni birsalmából, mint a dzsem, de sajnos olyan adagot kaptam, amit azonnal fel kellett használni és aminek legalább majdnem a felét el kellett dobni. Nem panaszkodásképpen, ajándék lónak ugye nem nézzük... Egyébként is nagyon örültem neki, mert csak egyszer említettem É. szomszédomnak, hogy mennyire szeretem, és az első adandó alkalommal meg is lepett egy nagy kosárral.
                                        Ahhoz képest, hogy a birsalma betonkeménységű, meglepően sérülékeny gyümölcs, egészen kis behatásokra is nagy barna foltok keletkeznek rajta, amely foltok mentén aztán azonnal elkezd romlani. De nemcsak ezért kellett nagyon sokat kivágni belőle, a kukacok is megtették a magukét. A kb. 5-6 kiló birsalmát legalább ¾ órán keresztül farigcsáltam, hogy kinyerjem a felhasználható részeket.

                                        BIRSALMADZSEM

                                        6 csésze lereszelt birsalma
                                        4½ csésze víz
                                        3½ csésze cukor
                                        ½ tasak citromsav
                                        2 tasak Bourbon vaníliás cukor
                                        ¼ csésze rum
                                          A birsalmát szivaccsal mostam le, alaposan le kell dörzsölni róla a bolyhokat. Ezután kivágtam belőle a rossz részeket és a magházat, majd héjastul lereszeltem. Egy nagyobb fazékba raktam, hozzáöntöttem a vizet, rászórtam a citromsavat és a vaníliás cukrot, felforraltam. Így főztem 10 percet, míg a reszelék teljesen megpuhult. Ezután adtam hozzá a cukrot és főztem közepes lángon 45 percig. Állandóan kevergetni kell, mert lekap. Amikor már bőrösödni kezdett a teteje, lehúztam a tűzről, belekevertem a rumot és kisebb üvegekbe töltöttem.


                                          Hátul van a sima birsalmadzsem, elöl pedig a fügés.


                                          FÜGE-BIRSALMA DZSEM

                                          600 g füge
                                          900 g lereszelt birsalma
                                          1½ csésze víz
                                          2 csésze nádcukor
                                          1 tk őrölt gyömbér
                                          1 tk őrölt fahéj
                                          ¼ tk őrölt szegfűszeg
                                          ¼ tk őrölt szegfűbors
                                          1 tasak Bourbon vaníliás cukor
                                          ½ tasak citromsav
                                          ¼ csésze konyak
                                            A fügét megmostam, nagyon apróra vágtam, egy fazékba raktam, hozzáadtam a reszelt birsalmát, a fűszereket, a vaníliás cukrot, a citromsavat és a vizet, majd felforraltam. Puhulásig főztem, utána hozzáadtam a cukrot, elkevertem, és 35-40 percig forraltam közepes hőmérsékleten.
                                            Levettem a tűzhelyről, belekevertem a konyakot, kis dzsemes üvegekbe raktam. Az üvegeket 5 percre  tetejükre állítottam. A sima birsalmadzsemnél is.

                                            Read more...
                                            Related Posts with Thumbnails
                                            Recepjeim, fotóim, egyéb írásaim kizárólag az írásos beleegyezésem után közölhetők más oldalakon vagy nyomtatásban. Ez alól kivételt képeznek azok a gyűjtőoldalak, ahol nem közlik az egész írást, hanem csak annak első pár sorát és a folytatásért a blogomra kattint az olvasó.

                                              © Blogger template Shush by Ourblogtemplates.com 2009

                                            Back to TOP