Megint egy jó nap

Szombaton látogatást tett nálunk kedvenc barátném. Ami nekem jó kis apropót szolgáltatott egy süti elkészítésére. Szerencsére a barátnőm is mindenevő, úgy értem, vevő mindenre, hajlandó bármit megkóstolni. Na itt nem az alapanyagok feltétlen egzotikusságára gondolok, hanem arra, hogy tudomásom szerint szívesen megeszi a hagyományos módszerrel induló ételeket, bár nagy valószínűséggel meglepné egy teknőcpörkölt* lett légyen az a klasszik pörkölt módszerrel a zsiradék-hagyma-pirosparika szentháromsága alapján elkészítve. Arra utalnék, hogy szerencsére ilyen alkalmakkor belevághatok a végeredményt tekintve „egzotikus” étkek, főleg sütemények elkészítésébe. Az ilyen süteményeknek az itthoniak – ismerve őket – nem feltétlen rajongói. Bár azért még engem is érnek meglepetések. Egészen sűrűn, ha teljesen őszinte akarok lenni.
A múltkor találtam egy műzliszeletet Palócprovance-nál, és lestem az akalmat, mikor csinálhatnám meg, hogyan is csempészhetném az asztalra. Ugyanis nekem nagyon megtetszett a sütemény, de kénytelen vagyok ilyeneken gondolkodni, mert azért egy tepsinyi sütit nem akarok egyedül megenni. Amire nem is volt szükség, és nemcsak azért, mert csomagoltam a barátnőmnek is, gondolván az ő családtagjaira is, hanem mert – ugyan kis fenntartásokkal –, de az itthoniaknak is ízlett.

ALMÁS MŰZLISÜTEMÉNY

2 csésze zabpehely
1 csésze teljes kiőrlésű tönkölyliszt
1 csésze kókuszreszelék
1 csésze darált mandula
¾ csésze aszalt áfonya
2 ek szezámmag
¾ csésze nádcukor
1 tk sütőpor
½ tk só
1 tk őrölt fahéj
1 tk őrölt gyömbér
½ tk őrölt szegfűszeg
½ tk őrölt szegfűbors
1 tasak Bourbon vaníliás cukor
3 db alma
½ csésze almatöltelék
2 csésze tej

    Egy nagy tálba raktam a száraz hozzávalókat, összekevertem. Belereszeltem a 3 almát, mert csak egy fél kis üvegnyi almatöltelék volt a hűtőben, a mélyhűtőben meg sokkal nagyobb mennyiségek vannak dobozban eltéve, mint amennyi ehhez a recepthez kellett volna. Beleöntöttem a tejet, alaposan összekevertem, és egy sütőpapírral kibélelt tepsibe simítva légkeveréses sütőben 160 °C-on 45 perc alatt pirosra sütöttem.





    *Ugyan a belinkelt poszt leveshez való instrukciókat közöl, de nincs kétségem afelől, hogy a szegény párával nagyjából minden ételhez hasonló módszerrel kell elbánni.

    Read more...

    Tészták 30 percben 3.

    Nagyon szeretem a gombákat, bárhogy elkészítve szívesen megeszem. Próbálok is találni valakit itt, aki elég sűrűn jár gombászni ahhoz, hogy át tudjon adni a zsákmányából legalább néha, ugyanis én nem értek az erdei gombákhoz, nem mernék vállalkozni a szedésre, a piacokon meg manapság egyre megfizethetelenebb áron kínálják. És az eddigi tapasztalataim azt mutatják, ha így vásárol az ember háztól, sokkal jobb minőségű gyümölcshöz, zöldséghez, mézhez stb. lehet jutni, mint a piacokon. Először is frissek, akkor szedik le a fáról vagy ki a földből és nem utolsó sorban jóval olcsóbban is adják. Néha még házhoz is szállítják a megbeszélt időpontra. Közben meg – bár nem vagyok egy könnyen barátkozó fajta – tényleg jó barátokra lehet szert tenni.
    Nagyon szívesen keverek erdei gombákat az üzletekben kapható csiperkéhez vagy barna csiperkéhez, a szinte csak mutogatott erdei gombáktól azok is sokkal gombaszerűbbek lesznek, magukra találnak, felerősödnek az aromáik.

    A legkedvesebb fogásaim közé tartoznak a tésztákhoz készíthető különféle gombás raguk. Eredetileg erdei gombás rizottót akartam volna csinálni ebédre filmnézéshez – igen, megint rengeteg filmet nézek és néztem meg az utóbbi napokban, arról nem is beszélve, hogy beindult a sorozatszezon is –, de kiderült, hogy elfogyott a rizottórizs. Szóval maradtam a jól bevált gyors tésztás megoldásnál.

    KÉTSAJTOS ERDEI GOMBÁS TRUCIOLI (2 személyre)

    250 g trucioli
    300 g erdei gomba vegyesen (vargánya, rókagomba stb.)
    50 g vaj
    1 fej lilahagyma
    1 gerezd fokhagyma
    só, bors
    100 ml száraz fehérbor
    1 ág borsikafű
    2-3 ág citromillatú kakukkfű
    100 ml tejszín
    50 g reszelt kéksajt
    50 g reszelt parmezán
      A vajat felolvasztottam egy serpenyőben, rádobtam a finomra vágott lilahagymát és fokhagymát. Amíg párolódtak, megtisztítottam a gombát, a nagyobb darabokat elvágtam, és a hagymás vajhoz adtam. Magasabbra kapcsoltam a tűzhelyet, alaposan átprítottam, ráöntöttem a bort, sóztam és borsoztam. Rászórtam az ágakról lehúzott friss fűszereket, hagytam addig párolódni elég magas hőmérsékleten, míg a bor majdnem elpárolgott.
      Közben a tésztának tettem fel vizet forrni, megsóztam, és amikor felforrt, beleszórtam a tésztát, mire a gomba kész lett, az is al dente főtt.
      Ahogy a bor nagyjából elpárolgott a gombáról, ráöntöttem a tejszínt, ráraktam a reszelt kéksajtot és a reszelt parmezánt – utóbbiból félreraktam 1 evőkanálnyit a tálaláshoz – és összekevertem. A tésztát épphogy leszűrve – azaz nem „szárazra” csepegteteve – adtam a raguhoz, összeráztam, azonnal tálaltam a maradék parmezánnal megszórva.

      Read more...

      Ha jó kenyeret akarok enni

      Régen, amikor egyedül laktam, sokszor készítettem kenyeret, illetve szinte mindig otthon sütöttem, ha ráóhajtkoztam. Egyébként nagyon ritkán eszem kenyeret vagy kenyérfélét, 2-3 havonta jön csak rám párszor a kenyerezhetnék.
      Mostanában géppel készítettem a kenyereimet egy-két alkalommal, de valahogy nem ízlettek. És igazából a pékségek kenyérkínálatával sem vagyok kibékülve.
      Aztán végre a múltkor találtam egy olyan előregyártott kenyérlisztkeveréket, amelyben nincs semmiféle gyanús adalékanyag, kizárólag lisztek, magok, só, kis cukor és szárított élesztő. Csak meleg vizet kell hozzáadni, és meg lehet sütni sütőben is és gépben is. Erre most nem lehet kapni, mert szállítási nehézségek léptek fel, állítólag hiába rendelik meg.
      Amilyen kenyereket a család többi tagjai esznek, nem nagyon szeretem, ezért szoktam hébe-hóba sütni azért mostanában is.

      Mára egy régi jól bevált receptet választottam a Kenyérenciklopédiából (itthon is és az Amazonon is már csak antikvár példányok találhatók).

      WALES-I KENYÉR

      115 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt
      350 g finomliszt
      1 tk só
      1½ tk szárított élesztő
      150 ml tej
      150 ml víz
      50 g vaj
      1 kis csokor snidling
      1 kis csokor petrezselyem
      5 db zsályalevél
      1 gerezd fokhagyma
      A kenéshez és a szóráshoz:
      1 db tojás
      ½ tk római kömény
          A liszteket egy tálba szórtam, beleraktam a sót és az élesztőt is. A zöldfűszereket finomra aprítottam, a fokhagymát lereszeltem, azok is mentek a lisztkeverékbe.
          A tejet és a vizet összekevertem, beleraktam a vajat, majd az egészet felmelegítettem, hogy a vaj teljesen elolvadjon benne, ezt a keveréket a fűszeres liszthez öntöttem, majd kb. 8-10 percig dagasztottam.
          Ráraktam a tálra a tetejét, 1½ órára meleg helyre rakva kelesztettem a tésztát.
          Lisztezett felületen alaposan átdögönyöztem a már finoman illatozó kenyértésztát, formára igazítottam – azaz cipót készítettem belőle – és letakarva hagytam pihenni 45 percet.


          A tetejét megkentem az elhabart tojással, megszórtam a római köménnyel és 200 °C-ra előmelegített sütőben 45 percig sütöttem. A kenyér akkor jó, ha az alját megkopogtatva tompa hangot ad.


          Az az igazság, hogy nem bírtam kivárni, míg kihűl, egészen melegen vágtam fel, vajas kenyérhez való savanyúsággal ettem belőle, természetesen vajjal megkenve.

          Read more...

          Hálás poszt

          Renátától érkezett a körkérdés, hogy áruljam el, miért is vagyok hálás pillanatnyilag vagy úgy általában. A hálával kapcsolatban nekem mindig vannak kétségeim, ugye az ember sokszor felteszi a kérdést, hogy az, ami éppen van, sőt mi több, örömet okoz, honnan is származik. Kinek vagy minek köszönhető. Amit én magam érek el vagy oldok meg, akkor hogy is van ez a hála-dolog? Vagyok annyira öntudatos, hogy pár ügy megoldását azért magamnak tulajdonítsam. Amikor nyilvánvaló a segítség, természetesen egyértelmű a hála érzése.

          Egyébként nekem az elégedettség, uram bocsá’ a boldogság érzésével párosul leginkább.
          Nem tudom, hány szempontból kell hálásnak lenni, egyelőre ennyi dolog jut eszembe:
          • amikor valaki úgy segít, hogy gőze nincs, ki vagyok
          • amikor nem „a maga módján” szeret valaki, hanem az én módomon
          • amikor igazi önzetlenséggel találkozom, nem kell, hogy rám irányuljon
          • amikor a fentiekre képes vagyok magam is
          A tegnapi nap egyébként egy ideig a morfondír jegyében telt, egyfelől ez a kérdés volt a tárgy, másfelől, hogy mit kéne ebédre csinálni.
          Nem vágytam semmi főttre, kifejezetten valami kenyereset szerettem volna kivételesen. Aztán eszembe jutott, hogy annak ideján az egyik VKF-re terveztem valamit, amit akkor nem valósítottam meg elfelejtés okán. Ebből kifolyólag volt a mélyhűtőben puhára főtt fehér bab. Csak ki kellett olvasztani.

          FEHÉR BAB KENŐKE

          2½ csésze főtt fehér bab
          ¼ csésze extra szűz olívaolaj
          1 tk füstölt őrölt csípős paprika
          1 tk őrölt kömény
          1 gerezd fokhagyma
          1 lime leve
          bors
          2 ek aprított snidling és petrezselyem vegyesen
          3 lestyánlevél (nem több!)

            Só nem kellett, mert a babot annak idején sós vízben főztem meg.
            Mindent robotgépbe tettem és simára törtem. Egy tálba raktam, megszórtam a tetejét még kevés füstölt paprikával és locsoltam rá olívaolajat is. Sokmagos kenyérre kenve paradicsommal ettem.

            Aztán az ebéd után eszembe jutott még egy cucc, amiért soha nem múlón hálás vagyok. A zöldalma. Az tud segíteni elmúlasztanai a gyomorfájást, amit az utóbbi időben sajnálatos módon a hüvelyesek okoznak, pedig nagyon szeretem az ezekből készült ételeket.

            Read more...

            Őszi színek és lassulás

            Most, hogy egyre hosszabbak az esték, megint sokkal tovább maradok fent, és ezzel együtt persze reggel jóval később kelek. Mondjuk, ez nem olyan nagy újdonság, mert az alapvetően természetes ritmusom ez, bagolytípus vagyok. Szeretem az éjszakát, mert ilyenkor egészen finoman, halkan is lehet zenét hallgatni, nincsenek más zavaró zajok, csukott szemmel meg még jobban hall az ember. Valahogy egészen más minőség, mint a nappali élmény. Nem jobb vagy rosszabb, más.

            Az utóbbi időben igazán megszerettem az őszt is, a színek eddig is elbűvöltek, de mindig utáltam a tavaszban és az őszben is azt, hogy nagyon nehéz praktikusan öltözni, az ember vagy fázik, vagy melege van. Az őszt viszont mostanság többnek érzem, a tavaszban csak az ígéretek vannak, az őszben meg maga a gazdag bizonyosság.


            Leszedtem a chilipaprikákat, megszárítom majd őket felfűzve. Még van jó pár darab a kis bokrokon, remélem, lesz idejük megnőni és be is érni.

            A nagyon aranyos szomszédunktól kaptunk egy kisebb láda paradicsomot. Anyu ivólevet készített belőle.

            Pontos mennyiségeket nem tudok, de a módszert leírom. Először is a nagyobb darabokra vágott paradicsomokat gyümölcscentrifugába raktuk, a visszamaradt masszát is áttörtük szitán, így nem került bele se mag, se héj, viszont így a leggazdaságosabb kinyerni a paradicsom levét és húsát. És nem utolsó sorban rendkívül gyorsan megy.
            Ezután anyu az egészet felforralta pár szál zellerzölddel, sóval és borssal, hagyta, hogy leforrjon a habja, majd üvegekbe töltötte.

            Amíg ő ezzel foglalatoskodott, én az előzőleg már reggel leszedett fügét készítettem el. Újra rákezdett érni a füge, megint lesz elég nagy mennyiség, jut hordóba és még egy befőzésre is.

            KONYAKOS-FŰSZERES SZIRUPBAN ELTETT FÜGE

            1 kg füge
            500 ml víz
            200 ml bodzavirágecet
            500 g cukor
            8 szem szegfűbors
            1 rúd fahéj
            ½ tk őrölt gyömbér
            4 szem szegfűszeg
            1 tasak Bourbon vaníliás cukor
            150 ml konyak
              A fügéket megmostam, szárukat levágtam. Ezután egy fogpiszkálóval megszurkáltam és kisebb üvegekbe raktam őket. De nem túl szorosan, mert először is azt akartam, hogy egyben maradjanak, másodszor meg azt, hogy jusson rájuk a szirupból bőven.
              A vizet a cukorral, a vaníliás cukorral, az ecettel, a mozsárban darabosra tört fahéjjal és a többi fűszerrel elkezdtem melegíteni, addig kavargattam, míg a cukor teljesen el nem olvadt benne, majd hirtelen felforraltam. Lehúztam a tűzről és belekevertem a konyakot, majd ezt a forró szirupot az üvegekben levő fügékre öntöttem vigyázva, hogy minden üvegbe egyenlő mennyiségű fűszer kerüljön. Lezártam az üvegeket és 5 percre fejreállítottam őket.


              Pl. kacsához, libához remek köret lesz.

              Read more...

              Vége van a nyárnak...

              De még jó, hogy hűvös szelek viszont nem járnak.

              Visszavonhatatlanul vége van a nyárnak, onnan is észrevehető, hogy egyre fogynak a beérő gyümölcsök. Igaz, hogy hátra vannak ugyan még az alma és a körte bizonyos fajtái, a birsalma, és az olyan kevésbé népszerű gyümölcsök is, mint a som vagy a naspolya. Sajnos az idén egyelőre még nem tudtam kisméretű körtéket beszerezni, hogy elkészítsek egy különleges körtebefőttet. Naspolya van a szomszédunknál, már ajánlgatta, hogy majd ad belőle, abból lekvár lesz. Somot nem tudom, hol fogok találni, de az nem is izgat annyira. Nem úgy a birsalma, amivel kapcsolatban több tervem is van. Még majd egy fügebefőzés is következik újra, mert az őszi érés is beindult.
              A gyérülő gyümölcsválaszték ellenére sem lehet illatos, gyümölcsös sütemények nélkül hagyni a népeket itthon.


              SZILVÁS LEPÉNY

              A tésztához:
              500 g teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
              1 tasak szárított élesztő
              3 ek nádcukor
              1 csipet só
              1 db tojás
              100 g vaj
              150 ml víz
              100 ml tejszín

              A tetejére:
              1½ kg szilva
              150 g nádcukor
              1 tk fahéj
              1 tasak Bourbon vaníliás cukor
              1 marék lapra vágott mandula


                  A tésztához tálba raktam a lisztet, beleszórtam a sót és az élesztőt.
                  A vizet és a tejszínt megmelegítettem, felolvasztottam benne a vajat, a cukrot és belekevertem a tojást is – ezek kézmelegre hűtötték a keveréket. Ezt a keveréket a liszthez adtam, kidagasztottam. Lefedve 1 órát kelesztettem.
                  Amikor a tészta megkelt, lisztezett felületen átdögönyöztem, majd kinyújtottam egy közepes tepsi méretére.
                  A tepsibe sütőpapírt fektettem, arra raktam a kinyújtott tésztát, a széleit kissé visszahajtottam.
                  A szilvát keresztben félbevágtam, kimagoztam, vágott felükkel lefelé raktam szorosan egymás mellé a tésztára. Megszórtam a fahéjas-vaníliás nádcukorral és a mandulával.
                  185 °C-ra előmelegített sütőbe toltam, sütöttem 45 percet.

                  A napokban egy újabb operába szerelmesedtem bele, Henry Purcell The Fairy-Queen című semi-operájáról van szó. Sajnos nem találtam meg a kedvenc részletemet, de azért ezek sem rosszak:








                  Glyndebourne-ból 1995-ből, az English National Opera Company előadása, Nicholas Kok vezényelt.

                  Read more...

                  A svéd tél és a mediterrán fogás

                  Ma megint nem voltam hajlandó semmi bonyolultra, ami a gasztronómiát illeti. Persze, mert megint találtam egy svéd filmet, amit azonnal meg kellett néznem.

                  Amíg a film lejött, azért locsoltam a kertben meg azt nézegettem, hogy a chilipaprikák kezdik elérni azt az érettségi fokot, amikor le kell szedni őket.





                  Van még egy pár köztük, amelyeknek érniük kell, így csak négyet szedtem le chiliolaj készítéséhez.


                  Sajnos a sárga paprika szép színe nem tud érvényesülni az olívaolajban.

                  A paprikákat megmostam, szárazra töröltem, egy hústűvel megszurkáltam. Beleraktam ebbe a csatos üvegbe, amit a jóisten is chiliolajos üvegnek teremtett, majd felöntöttem extra szűz olívaolajjal. Most meg várom, hogy az olajat átjárja a paprikák ereje.
                  Aztán e bonyolult művelet után készítettem egy ebédet, hogy majd legyen mit eszegetni filmnézés közben.

                  KUSZKUSZ CUKKINIVEL ÉS ZÖLDFŰSZEREKKEL

                  ¾ csésze kuszkusz
                  1½ csésze forrásban levő víz
                  só, bors
                  1-2 ek olívaolaj
                  1 gerezd fokhagyma
                  150 g sonka
                  1 db kisebb cukkini
                  6 db aszalt paradicsom
                  2 ek olívabogyó
                  3 ág menta
                  3 ág bazsalikom
                  ¼ citrom
                    A kuszkuszt egy tálba szórtam, kevertem bele sót és borsot, majd ráöntöttem a forrásban levő vizet és letakartam.
                    Egy serpenyőben felforrósítottam az olajat, beleraktam a finomra vágott fokhagymát és a felaprított sonkát, pirosra sütöttem. Ráraktam a feldarabolt cukkinit, ezt is alaposan átprítottam. Ezután a felcsíkozott aszalt paradicsom következett meg az olívabogyók. Ezekkel is átkevertem.
                    A kuszkuszhoz adtam a zöldséges keveréket, a bazsalikom- és mentaleveleket, rányomtam a citrom levét és jól elkevertem.

                    Majd felvonultam megnézni a filmet, aminek a címe Män som hatar kvinnor – A férfi, aki gyűlöli a nőket – angolul a The Girl with the Dragon Tattoo címet viseli.
                    A film Stieg Larsson neves svéd újságíró Millenium-trilógiájának első kötetéből készült (magyarul is megjelent), nem kapkodós, krimi, éles társadalomkritika, néhol meglehetősen brutális és naturális jelenetekkel. A trilógiát az író a saját „szórakoztatására” írta, nem tervezte kiadni, csak a halála után jelentették meg. Stieg Larsson Svédországban híres volt antirasszizmusáról, a szélsőjobboldali szervezetek és a neonácik elleni harcáról. Életének utolsó 15 évét állandó fenyegetettségben élte – elkötelezettsége miatt többször is halálosan megfenyegették, ugyanis 1999-ben fő alapítója volt az EXPO Alapítványnak, majd az alapítvány által kiadott magazin főszerkesztője is lett.

                    Read more...

                    Zöldfűszerek a kertből 2. – lestyán

                    Mostanában nem bonyolítom túl a főzést, olyan egyszerű étkeket készítek, mint a cukkininokedli. Ehhez nem is tudok részletes receptet adni, csak a 4 db tojás biztos mindig a galuskatésztában, na meg egy kis folyadék, általában víz.

                    A cukkininokedlihez kivételesen finom reszelőn reszeltem meg a 3 db kisebb cukkinit, és besózás után kb. 20 perc múlva alaposan kinyomkodtam. Egyéb esetekben sokkal jobban szeretem a durva reszelékeket, sokkal jobban néz ki az ételben, meg az sem árt, ha felismerhető marad minden. De a nokedlit egyszerűbb kiszaggatni, ha finomabb, egyneműbb a tészta, bár az is igaz, hogy ez az étel is abba a kategóriába sorolandó, mint a muffinok például, azaz a tésztát nem szabad túlságosan kidolgozni a siker érdekében. De ez mégsem jelenti azt, hogy megengedettek lennének a lisztcsomók. Inkább úgy írnám le, hogy véletlenül sem szabad „tökéletesre” gyötörni a tésztát.
                    A nokedli tésztájához felhasználandó liszt mennyisége nagyban függ az aktuális tojások méretétől és természetesen a liszt minőségétől is. Ha finomliszttel készítem, akkor a 4 db tojás + 150-200 ml folyadékhoz minimum 400 g liszt szükséges, de még sosem mértem le. Addig adagolom a lisztet, míg a tészta még lágy, de már elválik a kanáltól. És sosem szabad pihentetni sem, azonnal bele kell szaggatni a forrásban levő vízbe.
                    Tehát a cukkininokdelihez a tészába raktam sót, borsot. A kész nokedlit olvasztott vajra szedtem, amely vajat abban az edényben olvasztottam fel, amiben a sütőbe került a cucc. De előbb a vajon még pirosra sütöttem kis darabokra aprított sonkát. A sonkás nokedlit összekevertem túró és tejföl keverékével, majd kb. 40 perc alatt 185 °C-os sütőben pirosra sütöttem.

                    Az egyszerű ételek készítese miatt felszabadult időt elég sok dologgal töltöm: kertészkedés, főleg filmkeresgélés és -nézés, na meg a lorientől kapott zenék hallgatása. Plusz kitaláltam, hogy tanulok valamit. Megint. Ezt is intézni kell. Ez most kivételesen olyan dolog, ami hasznosabbnak tűnik, mint amennyire érdekel.

                    Aztán engem is elkapott a házi fűszerkeverék, mondjuk, „házi vegeta”-láz, már régen tervezem, hogy kipróbálom, de valahogy mindig elhasználtam másra az e célra beszerzett zöldségeket. Két héttel ezelőtt viszont megint rámjött a „csinálnom kell valamit a konyhában, bármi is légyen az”. Tudtam, hogy van itthon mindenféle alapzöldség, így nekiláttam. Nem egy nagyon bonyolult vállalkozás, végülis csak meg kell tisztítani a zöldségeket, majd megnyomni a robotgép gombját. Gombot nyomni meg ugye mindenki tud.
                    Először azt terveztem, hogy áttanulmányozom egy vegeta csomagolását, milyen zöldségeket használnak fel az elkészítésénél, de persze folyton elfelejtettem a vásárlások alkalmával. Így csak sárgarépa, karalábé, zeller gumója és zöldje, lestyán, petrezselyemgyökér és só került bele.

                    HÁZI FŰSZERKEVERÉK

                    4 szál sárgarépa
                    3 szál petrezselyemgyökér
                    ½ karalábé
                    ¼ zellergumó
                    6 szál zellerzöldje
                    4 szál lestyán
                    4 ek só
                      Ahogy már említettem, a zöldségeket tisztítás után robotgéppel finomra aprítottam. Összekevertem a sóval és két nagyobb tálcára terítve kiraktam a napra. 4 nap száradás után sajnos be kelett hozni, mert jöttek az esők, 1-2 napig a konyhába volt még, mielőtt üvegbe raktam.

                      A lestyánról nem szokott olyan sok szó esni – hacsak nem mint maggifűről (szerintem igen méltatlanul) –, ezért gondoltam, hogy írnék róla egy keveset.
                      Irán és Afganisztán térségéből származik, a görögök is nagy becsben tartották, tőlük vették át a rómaiak, így került Pannóniába is. Európában már a 8. század óta találhatunk róla írásos emlékeket, Nagy Károly is említi a Capitularéjában. A középkori Magyarország igen kedvelt fűszernövénye volt.


                      Levisticum officinale

                      A növény a második évben kezd el virágos szárat fejleszteni, addig erős gyökeret növeszt és tőleveleket hoz. A magja már 4-5 °C-on is csírázásnak indul. A termesztéséhez lehetőleg napos, melegebb fekvésű helyet válasszunk, hogy nagyobb illóolaj tartalmú termést érhessünk el.
                      Szaporítása történhet vetéssel, palántázással és tőosztással is. 3-4 évente érdemes felújítani. A fagyot a gyökere jól bírja, ellenben a levelei már a −2 °C-ot sem viselik el.
                      A magokat a fagy beállta előtt vessük jó vízelvezetésű talajba, ha a palántás ültetést választottuk, akkor a palántákat szeptember végén, október elején kell kiültetni.
                      Levele és szára is igen erős aromájú és illatú fűszer, amíg nem ismertük meg, óvatosan adagoljuk. Friss leveleit pástétomokba, levesekbe (én mindig teszek belőle a húslevesbe), pörköltekbe, sajtok ízesítésére, csirkehús vagy salátástálak bedörzsölésére is használhatjuk. Vagy akár krumplipürébe és rizsbe is tehetjük, ezekbe a magot is érdemes kipróbálni ízesítőként.
                      Ízesíthetünk vele még likőröket, szíverősítőket, sőt kenyértésztát is.

                      Dioszkoridész szerint „A gyökerek és a magok melegítő, az emésztést segítő erővel bírnak, jók a belső részek fájdalmára, felfúvódások és feldagadások ellen, főképpen a gyomor esetében és kígyók és mérges állatok szúrására és harapására. E gyökér és a magok megiva hajtják a húgyot és az asszonyok hószámát, ugyanezt teszi a gyökér tamponnal elkészítve és a hüvelybe téve. A gyökereket és a magokat befőzik és ecettel elteszik lábdagadásra. Jó az emésztést segítő gyógyszerek közé keverve, hasznos a gyomornak, ezért Liguria lakói e gyökereket a bors helyett használják ételeikben és kásáikban. Magjait másik, hasonló magokkal hamisítják, de íz alapján könnyen megkülönböztethetők, mivel a hamisak keserűek. Egyesek e magokat édeskömény és turbolyamagokkal hamisítják.”

                      Szent Hildegrád szerint a lestyán meleg fű, amelyet nem érdemes a gyökerei nélkül enni, mert a szellemet és a testet egyaránt elnehezíti. Repkénnyel együtt vízben megfőzve és borogatásként feltéve akkor használ, ha „valaki nyaki mirigyeinek fájdalmától szenved, ... erei a nyakán megduzzadtak”. Köhögés ellen elég bonyolult receptet ajánl: „...végy lestyánt és zsályát egyformán, és édesköményt, kétszer annyit, mint e kettő, és tedd ezeket együtt jóféle borba, amíg a bor átveszi ezeknek az ízét, ezután a füvek elvetésével melegítsd fel a bort, és idd evés után, amíg meg nem gyógyulsz”. Ezt a bort egyébként hidegen kell inni, ha a köhögés mérsékelt, és melegen, ha a köhögés erős. A lestyánt csalánnal keverve a lovak köhögésére és gyomorfájdalmára is jó gyógyszert kaphatunk.

                      Hieronymus Bock szerint „A kerti és a vad lestyánok száraz forró természetűek, minden mérges bajra belsőleg és külsőleg az angyalgyökérhez hasonlóan használhatók. Galénosz azt mondja, hogy olyan hevesen melegít, hogy kihajtja a húgyot és az asszonyi vérzést és elűzi a szeleket és a felfúvódást is. Matthiolus a harmadik fokon melegnek és száraznak tartja, azt mondja, megnyit, szétoszlat, tisztít, szubtilis anyag. Az apotékákban a gyökereket, magokat és füvet veszik és az egész növényből desztillált vizet használják. Sok jó erénye van, csillapítja a szülés utáni fájdalmakat, tisztítja a kismamát, segíti a hószámot, őrli a követ, hajtja a húgyot, könnyűvé teszi a szülést, kiűzi a halott magzatot és a méhlepényt, szétoszlatja az alvadt vért, jó hideg köhögésre, könnyűvé teszi a légzést, tisztítja és élesíti a látást, gyógyítja a száj sebeit, elűzi a foltokat az orcáról és a kék vagy vörös foltokat is. A kerti lestyán gyökere megszárítva és porrá törve derék gyökér az ételbe, hasonló az idegenföldi borshoz, jó a hideg gyomorra, segíti az emésztést és elemészt minden túlságban levő nedvességet, csillapít minden belső fájdalmat is, borban megiva alkalmanként nyolcad latnyit kihajtja a mérget, a húgyot, az asszonyi vérzést és minden bajra jó, ami az angyalgyökérnél már leíratott. A magvak minden dologban forróbbak és erősebbek. A lestyán égetett vize, ha gargalizálnak vele és meg is isszák, akkor szétoszlatja és meggyógyítja a nyak és az oldalak fekélyeit. A gyökeret sóval és ecettel teszik el, mint az örménygyökeret és hasonlókat. A vad vízi lestyán a méreg és a kő kihajtásában és a fájdalom csillapításában a kertihez hasonló hatású. A gyökér és a magok borban megfőzve kihajtják a sárgaságot és a fekete melankóliát. A gyökérből készített kivonat nagyon jó hideg gyomorra, méhre és testi fájdalmakra, elűzi a szeleket és serkenti az emésztést. 1 skrupulusnyit kell adni lestyánvízzel. Más alakban használva is jó a mondott bajokra. A száraz gyökerekből, magokból, fűből és virágokból készített olaj különösen jó zsigeri fájdalmakra, ilyenkor 3 cseppet kell meleg borral beadni. Sója segítség pestisben, acsalapugyökér, benedekfű, ruta, varfű, citromfű, angelika vizével 10 gránumnyit bevéve... A halott magzat kihajtására végy másfél latnyi porrá tört lestyánmagot, add be fehér borral. A lestyánból készült gőz és vízfürdők hajtják a húgyot, a követ, az asszonyi betegséget és minden belső szervet melegítenek. A gyökér vagy a magok megtörve és a kígyók, pókok, skorpiók és veszett kutyák mérges marására téve csillapítják a fájást és kihúzzák a mérget. A gyermekágyasok használják e gyökeret, füvet és magokat ételükben és italukban, vegyenek gőzfürdot is, hogy szülés után jól kitisztuljanak. A lestyánvíz feltéve jó megdagadt fejre, gonosz sebes torokra, ha mossák vele és gargalizálnak. Ugyanígy lestyáncsövön keresztül iva gyógyítja a torokfájást, más erényei az angyalgyökérhez hasonlóak. A lestyánvíz tiszta orcát ád, szép tiszta fehér bort, ha néhány napon át mosakszanak vele... A lestyánból égetett víz gyógyítja a száj, a torok, a fenék és a nemi részek minden sebesülését, ha mossák vele és lenkendővel borogatják. Egy jó zsákocska a méh megdagadására: végy lestyángyökeret, törd szét apróra, főzd zsákocskában borban és vízben és kinyomva tedd az altestre.”

                      Hatóanyagai miatt (a gyökér 0,6-1% illóolajat, pl. a jellegzetes fűszerillatért – „maggiszagért” – felelős butilftalidot és kumarinokat [umbelliferon, bergaptén, pszorálok] tartalmaz) átmosóterápiaként ajánlott az alsó húgyutak nemspecifikus gyulladásos megbetegedéseinek kezelésére, illetve vesehomok kihajtására vagy megelőzésére. A butilftalid (ligusztilin) a simaizmokra ható görcsoldó hatással bír, a vizelethajtó (akvaretikus) hatásért szintén az illóolajok felelősek.
                      A fentieken kívül emésztőszervi panaszok esetén nyugtatóként, görcsoldóként, szélhajtóként, általában az emésztést serkentő drogként használják (főképpen fűszer formájában). A népi gyógyászatban migrén, fejfájás kezelésére is ajánlják.

                      Read more...

                      Konyhai relax

                      Két dolog tud halálosan felbosszantani. Az egyik, amikor nem tudok valamit megoldani a számítógépen, a másik, amikor valami kömlik a konyhában úgy, hogy minimum egy ½ órát kelljen takarítani, és lehetőleg úgy, hogy egy csomó cuccot kelljen elhúzkodni a helyéről. Tegnap az első miatt menekültem egy erdei gyümölcsös pite készítésébe.

                      Az történt, hogy végre megszereztem a Les Indes Galantes-t és ki akartam írni DVD-re. Vettem is egy duplát, de addig variáltam, hogy csak írhatót. De persze ugye mit nekem újraírható, mert úgyis meg tudom oldani, amit akarok. Hát nem, pedig teljesen körültekintően állítottam be mindent. Most itt állok egy nem újraírható DVD-vel, amin egy lemeznyi cucc terpeszkedik magában. Ezt meg tudtam volna oldani akkor is, ha nem megyek el külön duplát venni. Ráadásul nem fogom, mi volt a baja az egész akciónak, egyszercsak valami errort jelzett a progim, azt’ befejezte a DVD-re írást, és mint aki jól végezte dolgát, kidobta ezt az eredményt. Visítani lett volna kedvem, mert már láttam magam, ahogy tévén nézem meg, éppen nem volt senki itthon, nem kellett volna törődni a hangerővel.

                      A pitét Ízlésszindróma és Millie ihlette.


                      ERDEI GYÜMÖLCSÖS PITE

                      A pâte brisée-hez:
                      250 g finomliszt
                      175 g vaj
                      1 db tojás
                      1 ek cukor

                      A töltelékhez:
                      750 g piros ribizli, feketeribizli, szeder, eper, áfonya, málna vegyesen – fagyasztott
                      150 g cukor
                      1 tasak Bourbon vaníliás cukor
                      150 g ricotta
                      1 tojás
                      200 ml tejszín

                          A pâte brisée készítéséhez eredetileg szükség van még minimális vízre is, kb. ½ ek-nyira, de miután magam készítettem a vajat, nem volt rá szükség. Az itthoni vaj mindig írósabb, mert nincs olyan tuti kis vajpofozó faeszközöm, mint amit egyszer a két duci hölgy mutatott be egy vajkészítő mesternél. A házi tej, amit veszek, elég jó zsíros, sok tejszín gyűlik össze a tetején, ezt a tejszínt össze szoktam gyűjteni és felhasználásig mélyhűtőben tartom. Aztán, amikor olyan 600–700 ml összegyűlik, belerakom a robotgépbe és vajat készítek belőle. Ennyiből kb. 300-350 g lesz.

                          Tehát az alaphoz a lisztet, a kis darabokra vágott fagyos vajat, a tojást és a cukrot robotgépbe tettem, és 1–2 perc alatt összeállítottam a tésztát.
                          Lisztezett hideg felületen kinyújtottam, és egy – azt hiszem – 28 cm ∅ piteformába raktam. A lelógó részeket levágtam és a többiekhez hasonlóan elraktam a mélyhűtőbe későbbi felhasználás céljából.
                          A sütőt előmelegítettem 200 °C-ra.
                          A gyümölcsöket a tésztára szórtam.
                          A tojásokat a cukorral, a vaníliás cukorral és a tejszínnel együtt elkevertem, hozzáadtam a ricottát, azzal is simára kevertem, majd ezt a keveréket a gyümölcsökre öntöttem.
                          50 percig sütöttem, míg a tészta széle aranybarna lett.

                          Langyosan vagy hűtőből kivéve a legfinomabb.

                          Read more...

                          Ha nincs idő és kedv – egytálétel

                          Az utóbbi jó pár napban megint a filmek voltak a főszereplők. Pl. a Little Dorrit, a The Damned United, a Becstelen brigantyk. Aztán találtam egy újabb sorozatot, Glee a címe. Aztán végignéztem egy másik BBC-sorozat két évadját, ez a Mistresses volt. Elkezdődött a Dexter 4. sorozata is. A Disrtict 9 még hátra van.


                          A Little Dorrit Charles Dickens regényéből készült 14 részes angol sorozat, Andrew Davies írta a forgatókönyvet. Aki kedveli a viktoriánus kor nyomorát, mindenképp olvasson Dickens-t és nézze meg a sorozatot. Én annyira nem rajongok Dickens-ért, de Andrew Davies forgatókönyveiből készült sorozatokért és filmekért viszont igen. A regény folytatásokban jelent meg 1855 és 1857 között. Szatírának készült, a filmsorozatban nem éreztem ezt a vonalat. Ahogy a szentimentalizmust sem, amivel Dickens-t gyakran vádolják – nem alaptalanul. Andrew Davies forgatókönyvei inkább romantikusak csak simán. Itt A. Davies beszél a karaktereiről többek között.
                          A The Damned United Brian Clough legendás futballedzőről szól meg persze a Leeds-ről. Azt tartották róla, hogy ő az az edző, akire az angol futballválogatottnak mindig is szüksége lett volna, de egyik félnek sem adatott meg soha ez a lehetőség.
                          A Glee egy látszólag tinimusical – éneklős-táncikálós – sorozat, viszont ha megemlítem, hogy Ryan Murphy (Nip/Tuck – Kés/Alatt) készítette, akkor pontosan lehet tudni, mire is számítsunk. Semmi pécéség, semmi naiv romantika.
                          A Becstelen brigantyk ugye Tarantino-film, akinek az egész posztmodern ki lett találva szerintem. Na jó, még Baz Luhrmann-nak is.

                          Meg inkább zenét hallgattam. Már amikor volt rá időm. Aztán házat terveztem, mármint az általunk kiválasztott ház alaprajzát felhasználva próbáltam berendezni. De leginkább a majdani kertünket találtam ki. Szombaton S.-val egy Grand Marnier és egy konyak (végre van egy hozzáértő pincér a törzshelyünkön, mert melegített poharakban szolgálta fel mindkettőt és még jó kávét is tudott csinálni) mellett beszélgettünk ilyesmikről. Hogy a konyhakertbe milyen gyümölcsfát érdemes alapból, plusz milyenek a kert adottságai: mikroklíma, talajviszonyok stb. Kell-e helyet felszabadítani, azaz kivágni valamit. Mondjuk a szőlőt, bornak kevés, megenni nem jó, ráadásul egyikünk sem ért hozzá és nem is érdekel minket.

                          Olyan sokat nem is főztem vagy sütöttem, ha mégis valamit, akkor inkább az egytálételek mellett döntöttem. Pl. egy régi kedvencet:

                          SÁFRÁNYOS CSIRKÉS EGYTÁL

                          250 g rizs
                          1 kg csirkehús – én most csirkemellfilét használtam
                          2 fej hagyma
                          2 gerezd fokhagyma
                          1 szál sárgarépa
                          ¼ zeller
                          1 paradicsom
                          500 g zöldborsó
                          1 kk sáfrány
                          1 kisebb csokor friss citromillatú kakukkfű
                          1 kisebb csokor friss majoránna
                          2-3 ek olívaolaj
                          só, bors
                            A húst 1½ liter hideg vízben feltettem főni, amikor felforrt, hozzáadtam a megtisztított hagymát, sárgarépát és zellert a paradicsommal együtt. Sóztam és borsoztam, majd 30 percig gyöngyözve főztem.
                            Az olívaolajat egy tűzálló edényben felforrósítottam, beleraktam a finomra vágott hagymát és fokhagymát, átpirítottam. Ráraktam a rizst és a sáfrányt, azzal is átpirítottam, majd rászűrtem a forró leves ¾-ét, és a borsót is belekevertem. 220 °C-ra előmelegített sütőbe tettem lefedve, így pároltam majdnem 30 percig. Közben a húst falatnyi darabokra vágtam, a zöldfűszerek levelét lehúztam a szárakról, a sárgarépát és a zellert megettem.
                            Az átpárolódott borsós rizst kivettem a sütőből, hozzákevertem a húst és a fűszereket, ráöntöttem a maradék leszűrt levest, kicsit utánasóztam és 5 percre fedél nélkül visszatettem a sütőbe. Forrón tálaltam.

                            Read more...
                            Related Posts with Thumbnails
                            Recepjeim, fotóim, egyéb írásaim kizárólag az írásos beleegyezésem után közölhetők más oldalakon vagy nyomtatásban. Ez alól kivételt képeznek azok a gyűjtőoldalak, ahol nem közlik az egész írást, hanem csak annak első pár sorát és a folytatásért a blogomra kattint az olvasó.

                              © Blogger template Shush by Ourblogtemplates.com 2009

                            Back to TOP