Tizenegyórai meleg napokra

Ma elég sokat üldögéltem kint a teraszon a meleg ellenére, mert megint azon morfondíroztam, hogy kéne átalakítani a kis kertet. Kaptam három növényt – egyforma virágok három színváltozatban – és ezeknek keresem a helyet. De ha már úgyis meg kell bontani a mostani elrendezést, akkor megint egy teljes átalakítást fogok csinálni. Ami egyébként rá is fér, mert a porcsinok nagyon eluralkodtak. Szépek, de most nagyon sok van belőlük. Aztán vannak olyan növények, amelyek megadták magukat, azokat ki kell venni, mert csak csúfítanak. A fűszernövények is jól megnőttek, vissza kell őket vágni. Amit levágok belőlük, a leveleket a szárakról leszedve megszárítom. Addig, amíg ilyen jó száraz és meleg napok vannak, ilyenkor hamar megy. Ma egyébként paradicsomaszalásra is adtam a fejem, kíváncsi vagyok, hogy sikerül.

Ahogy végül sikerült kitalálnom, elég sok növényt kell áttelepíteni. Sőt az erkélyről is le akarok hozni egy fürtöshangát, azt is ki akarom ültetni ide.


Viszont két japán azáleát meg a kis bokor helyére a kaspóba, mert láthatóan nem érzik jól magukat ebben a talajban annak ellenére, hogy amikor ültettem el őket, raktam alájuk savanyú földet, de a rododendronföldben sokkal jobb dolguk lesz. Remélem, nem későn jutott eszembe ez a megoldás. Sajnos most messze nem ilyen szépek, mint a képen.





A morfondírozás tárgya.

Ahogy üldögéltem meg sétafikáltam tervezgetve, rájöttem, hogy innék valami turmixfélét.

ILLATOS KÉKÁFONYÁS TURMIX (2 személyre)

600 ml aludttej
2 marék kékáfonya
2 ek levendulaméz
2 levendulavirág
1 kk vaníliaesszencia
    Mindent a turmixba raktam – a levendulavirágokat leszedtem a szárról – és alaposan összeturmixoltam, majd poharakba töltöttem. A tetejére szórtam még egy kevés levendulavirágot.

    Read more...

    Nyári ebéd

    Ahogy arról már beszámoltam, kaptam Napmátkától egy üveg balzsamecetkrémet. Tegnap óta azt csűröm-csavarom, hogyan is használhatnám. Igen ám, de valami egyszerűt akartam, mert kóstolni szerettem volna.

    Először azon gondolkodtam, hogy azt a két erdélyi sajtot kéne megbolondítani vele, hozzá egy kis gyümölcs... A sajtokkal viszont más terveim keletkeztek nagy hirtelen.
    Aztán csak sikerült kitalálni egy méltó felhasználási módot.

    NYÁRI GYÜMÖLCSÖS EGYTÁL (1 személyre)

    1 db nektarin
    15 szem szeder
    ½ marék kékáfonya
    2 ek savanyú tejszín*
    3 csepp vaníliaesszencia
    1 csipet fahéj
    ½ tk méz
    1 ek balzsamecetkrém


      A nektarint negyedekbe vágtam és kiszedtem a magját, majd a negyedeket 3-3 szeletre, a szeleteket egy mélytányérba raktam. Elrendeztem körülötte a szedret.
      A tejszínt összekevertem a mézzel, a fahéjjal és a vaníliaesszenciával, majd a nektarinszeletekre csorgattam. Erre rászórtam az áfonyát, majd a balzsamecetkrém következett.
      Azután meg a tiszta élvezet. Komolyan mondom, mozgalmat fogok indítani a balzsamecetkrémért.

      *Az aludttejnek kitett tej tetejéről szedtem le, de a tej még csak megsavanyodott.

      Read more...

      Mini GBT maxi ajándékokkal

      Tegnap ellátogatott hozzám Napmátka. Már régóta terveztük, hogy eljön, de a munkája eddig lekötötte az idejét. Ezek szerint tényleg mindennek megvan a maga értelme, mert egészen kellemes idő volt tegnap, kint tudtunk ülni a teraszon, és nagyon jókat beszélgettünk. Rengeteg dologról volt szó, még többről nem, remélem, legközelebb lesz alkalmunk azokat is jól megbeszélni. Meg azt is remélem, hogy legközelebb majd tudunk valamit együtt is főzni.

      Közben kicsit sütiztünk meg fügét ettünk. Szerintem azért is mostanra sikerült összehozni a találkozót, mert a füge most érik, és azt meg tudom, hogy Napmátka nagyon szereti a fügét, majd a következő lakhelyükön szeretne megpróbálkozni az ültetésével is. És így – miután szerencsére hazafelé kapott fuvart is – annyi fügét vihetett, amennyit szeretett volna.

      Egy nagy kosárnyi ajándékkal érkezett. Nem volt egyszerű neki idáig cipelni a több kilónyi diót, az általa készített balzsamecetkrémet, egy sós „trüffelt” – amelynek a receptjét remélhetően majd felteszi a blogjára, mert valami isteni, és egy koktélos könyvet, amelyben már csak egy gyors átlapozás után is felfedeztem olyanokat, amelyeket egészen biztosan meg fogunk kóstolni. Szerencsére S. is szereti a koktélokat, nem kell egyedül megiszogatnom őket. Bár az is igaz, hogy annak is megvan a maga bája, amikor az ember kever magának egy jó italt és egyedül leül elfogyasztani egy film megnézése vagy egy könyv olvasása közben. Egy jó zene meghallgatásáról nem is beszélve.

      A balzsamecetkrémnek különösen örülök, mert mióta olvastam nála az elkészítési módot, azóta izgatja a fantáziámat. Arról nem is beszélve, hogy pont pár nappal ezelőtt voltunk bevásárolni, és az ecetes meg olajos polcon természetesen ott figyelt a balzsamecetkrém. Kicsit elgyengültem, hogy leveszem a polcról, de aztán megerősítettem a lelkem, mert eszembe jutott, hogy minek venni, amikor csinálni is tudnék. De így legalább tudni fogom, hogy milyennek kell lennie, ha majd egyszer nekiállok. Tegnap óta egyébként receptek sokasága kavarog a fejemben, hogy mihez is szeretném majd használni.



      Már fényképezés közben elkezdtem alaposan megkóstolni a lenmagba hempergetett kis golyókat. Elárulom, a gép kikapcsolása után nem álltam meg annál az egynél, amelynek a hiánya jól látszik a fotón.

      Read more...

      Szedres sütemény

      Az ajándékozás tovább folytatódik, mert anyu egy jó ismerőse hozott Erdélyből isteni finom juhsajtokat meg kékáfonyát.
      Ezzel a kékáfonyával kapcsolatban egy édes, áfonyás sajt készítése rémlett fel előttem...

      A hátsó szomszédunknál – akivel kezdünk igazán jó barátokká válni – elkezdett érni a szeder. Régen a telken volt egy hatalmas bokor. A szederrel egyébként állandó küzdelem van, mert igen agresszív növény, a legváratlanabb helyeken képes felbukkanni a kertben. De mindez megéri, mert nagyon finom és illatos gyümölcs. Úgy tűnik, ebben az évben a szederre is nagyon jó idő volt, mert akkorák, mint a hüvelykujjam.
      Szóval kaptam É.-tól egy kis kosár szedret csütörtökön, aztán pénteken reggel is. Már az első adag is bőven elég lett volna egy jó kis sütihez a szemezgetés mellett is. De így jó sokat megehettem belőle pénteken a fűszeres olajos sajt után. Meg közben.

      Tegnap grilleztünk, áthívtuk É.-t is, és ha már vendégség, süti kell.


      SZEDRES-TÚRÓS MORZSASÜTI

      A morzsás tésztához:
      200 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt
      200 zabpehely
      250 g vaj
      150 g finomítatlan lágy sötétbarna nádcukor
      1 tk szódabikarbóna
      100 g mandula
      1 csipet só

      A töltelékhez:
      250 g házi túró
      1 db tojás
      1 tasak Bourbon vaníliás cukor
      3 ek cukor
      500-600 g szeder – vagy több, nem mértem le

          A morzsás tésztához a mandulát a barna héjával együtt durvára daráltam robotgéppel, hozzáadtam a lisztet, a zabpelyhet, a cukrot, a szódabikarbónát, a sót és a nagyon hideg, kis kockákra vágott vajat. Összekevertem. Nagyon morzsás, de nem kell félni, sütés után összeáll.
          Egy sütőpapírral kibélelt tepsibe szórtam a ⅔-át, kicsit le is nyomogattam, hogy a kezem melegétől a vaj kissé megolvadjon és a morzsa összeálljon.
          A túrót elkevertem a tojással és a cukrokkal, majd elosztottam a morzsaalapon. A túróra rendezgettem a szedret és rászórtam a maradék morzsás tésztát.
          175 °C-ra előmelegített sütőben sütöttem 35 percet.
          Teljes kihűlés után egész jól lehetett szeletelni, de tortalapát kellett hozzá, hogy tányérra tegyem. És villa a fogyasztáshoz, kézben könnyen törött.

          Read more...

          Ajándék

          Pénteken már megint egésznapos áramszünet volt nálunk az ELMŰ jóvoltából. Nem is értem ezeket a szervezéseket, tényleg a 35 fokban kell 8-9 órás áramszünetet rendezni, hadd olvadjon le az összes hűtő meg mélyhűtő. Még jó, hogy nem kell légkondi, mert a ház olyan jól van szigetelve. De legalább bejelentik 1 héttel az aktus előtt.

          Önmagában az áramszünet annyira nem zavart volna, igen ám, de pont péntek reggel érkezett ajándék lorientől. És pont olyan természetű, amelyet áram nélkül nem lehet élvezni. Ugyanis, miután felfedezte, hogy barokkrajongó vagyok, simán küldött 8 DVD-t tele barokk zenékkel. Némelyik dupla mennyiségű anyag tárolására is alkalmas.
          Teljesen el vagyok ájulva tőle, nem szoktam hozzá, hogy csak úgy ajándékot kapok, főleg ismeretlen emberektől.
          Ebben a formában is üzenem neki, hogy azóta ezeket hallgatom, a „gáláns indiák” többször is megvolt. Mindkét feldolgozás.
          És természetesen nagyon köszönöm újra.

          Ha áramszünet, akkor nálunk főzés nincs, a tűzhely elektromos. De meleg víz sincs ilyenkor, mert ahhoz is kell áram, pedig a cirkó gázzal működik. Mondjuk, a meleg víz annyira nem hiányzott pénteken.
          És az is igaz, hogy én simán elvagyok napokig főtt étel nélkül, a család többi tagja viszont nem.
          Még csütörtökre kész lett egy házisajt, abból azért készítettem egy egyszerű sajtételt.
          A múltkor próbálkoztam panír gyártásával, de nem sikerült. Szerintem, amit most sikerült csinálni, olyamisnek kell lennie a panírnak is, de el tudom képzelni, hogy nem nevezhető annak, ugyanis joghurt segítségével készült, nem citromléével.


          HÁZISAJT FŰSZERES OLAJJAL ÉS OLÍVABOGYÓVAL

          A sajthoz:
          2,5 l tej
          200 ml joghurt

          A fűszeres olajhoz:
          250 ml olívaolaj
          250 ml napraforgóolaj
          1 rúd fahéj
          1 piros chili
          2 gerezd fokhagyma
          3 ág rozmaring
          3 ág kakukkfű
          6-8 szem szegfűbors
          2 tk vegyes egész bors

          Kell még:
          1 kisebb üveg olívabogyó
              A sajtot úgy sikerült elkészítenem, hogy a tejet eredetileg csak altatni akartam, de aztán kitaláltam, hogy csinálok joghurtot, olyan sűrűt. A tej már 1 napja kint volt a konyhában egy fazékban, amikor belekevertem habverővel a joghurtot. Aztán állt további 1 napot.
              Ezután megint elkevertem habverővel, hogy elegyítsem a tetején összegyűlt tejföllel.
              Majd egyszercsak kitaláltam, hogy nagyon alacsony lángon kicsit melegítek rajta. Aztán a tűzhelyen felejtettem és felforrt. Viszont szinte egy tömbben állt össze.
              Így aztán sűrű szövésű pamutba szűrtem, és 1 éjszakán át hagytam lecsöpögni.
              Jó kemény, de rugalmas kis gömböc lett belőle.

              A fűszeres olajhoz a zöldfűszereket a lemosás után teljesen leszárítottam, a chilit kicsit megvagdostam, a fokhagymagerezdeket pedig félbevágtam. Egy szélesebb szájú üvegbe raktam mindent és 1 hónapig érleltem.

              A sajtot 3-4 mm-es szeletekre vágtam óvatosan, mert kissé morzsolódott, egy tányéron elrendeztem, sóztam, borsoztam és 3 ek olajjal meglocsoltam. Ezt a locsolást kétszer is megcsináltam, azaz 6 ek olajat használtam, mert elég jól felszívta a sajt az olajat. A tányér közepére raktam az olívabogyókat.

              Read more...

              „Ősszel mindig lemennénk a tengerpartra szlottyos fügét enni a kiégett fű közül…”

              Tegnap volt egyéves a blogom. Amikor kezdtem, szintén fügés cuccokat gyártottam. Ami nem meglepő, mert ilyenkor érik a füge először minden évben. Tudom, hogy már többször említettem, de egyszerűen nem tudok betelni vele, mennyi gyümölcs van a fánkon. Átlag kétnaponta le lehet szedni olyan 3-4 kg körül.

              A szombati vihar levert egy nagy tálnyi gyümölcsöt, azokat még az esőben összeszedtem, mert nagyon hamar rájuk találnak a hangyák, nem lehet otthagyni a fűben. Arról nem is beszélve, hogyha elkezdenek erjedni, akkor meg kiégetik a füvet.
              Egyébként a szombati viharnak azért volt jó hozadéka is, szinte tökéletesre mosta az ablakainkat.
              Vasárnap reggel még leszedtem, ami érett volt, így aztán volt elég két megoldásra is.


              ŐSZIBARACK-FÜGEDZSEM

              800 g füge
              800 g őszibarack
              2 tasak Bourbon vaníliás cukor
              1 tasak Dzsemfix 3:1
              1 csésze cukor
              50 ml konyak
                Ezt a dzsemet fehér húsú őszibarackkal vagy nektarinnal érdemes csinálni, azok egyszerűen illatosabbak és zamatosabbak. Viszont egyre ritkábban kaphatók, nem tudom, miért.
                Annak idején mindig a keresztanyám anyukájától vettük befőttnek, Budakalászon laktak, őrült nagy kertjük volt. Emlékszem, mennyire öregnek láttam a nénit, nagyon kicsi volt, hajlott hátú és nagyon ráncos. Olyan igazi, öreg, dolgos kezekkel. Szerettem.
                Az őszibarackokat alapos mosás után forró vízbe mártottam, majd lehúztam a héjukat, apróra daraboltam a húsukat. A fügét is megmostam, levagdostam a szárát, majd szintén apróra vágtam.
                Egy nagyobb fazékba raktam a gyümölcsöket, rájuk szórtam a vaníliás cukorral elkevert pektint, és felforraltam. Ezután hozzáadtam a cukrot, elkevertem, majd újra felforraltam. Főztem még 2 percig, lehúztam a tűzről, beleöntöttem a konyakot, megkavartam – ilyenkor vigyázni kell, mert az alkoholtól elkezd bugyogni – aztán az előkészített üvegekbe töltöttem.


                RÉSZEGES FÜGELEKVÁR

                3 kg füge
                1½ csésze cukor
                3 tasak Bourbon vaníliás cukor
                150 ml citromlé
                1 csésze víz
                1 tk őrölt fahéj
                ½ tk őrölt szegfűszeg
                ½ tk őrölt szegfűbors
                ½ csésze fügepálinka
                  A fügét megmostam, levagdostam a szárát, nagyobb darabokra aprítottam, egy nagyobb fazékba szórtam.
                  Ráöntöttem a vizet, hozzáadtam a cukrot, a vaníliás cukrot, a citromlevet és a fűszereket. Alaposan összekevertem és elkezdtem melegíteni. Közben turmixszal összetörtem. Főztem ½ órát, majd lehúztam a tűzről és belekevertem a pálinkát. Az előkészített dzsemes üvegekbe töltöttem.


                  Read more...

                  „Most egy kis franciás dolgom van...”

                  A címben szereplő mondat jó régen hangzott el az egyik legobb barátnőm akkor még olyan 2 éves kisfia szájából. Éppen telefonáltunk, a barátnőm a konyhában volt, a kisfia vele. Egyébként R. haláli volt, szmokingban, de legalábbis öltönyben szeretett járni, igen, óvodába is aztán. És éppenhogy tudott járni, porszívózott, rendet rakott, törölgetett.
                  Szóval telefonáltunk, de R. is szeretett volna velem beszélni, viszont tényleg olyan kicsi volt még, hogy azt nem tudta, hogy amit ő lát, azt én a telefonon keresztül nem. Ezt a dolgot tisztáztuk, aztán közölte, hogy „most egy kicsit törölgettem, mert a mama mosogatott, és most egy kis franciás dolgom van...”, majd visszadta az anyjának a kagylót.

                  Kezdődik a fügét fügével korszak, rengeteg gyümölcs van a fánkon. Miután nem egyszerre érik, folyamatosan foglalkozni kell vele egészen addig, míg az első adag leérik, aztán majd csak október környékén lesz vele dolog megint.

                  Jó pár évvel ezelőtt volt a Spektrumon egy sorozat, amelyben egy duci nő járkált mindenfelé a világban, és ahol megállt, sütött valamit. Olyan süteményeket és tortákat, amelyeknek az alapanyagaiból, de főleg azok mennyiségéből három másik is kitelt volna. Sajnos nem emlékszem a nő nevére és a sorozat címére sem, viszont annak idején gondosan feljegyeztem minden receptet. Az alábbi fügéset már nagyon régóta szerettem volna elkészíteni, de amíg nem itt laktam, fügét gyakorlatilag lehetetlen volt beszerezni. Emlékszem, egyszer sikerült hozzájutnom, megvettem az összeset, ami éppen volt a piacon, 4 darabot, egyenként 99,-Ft-ért, mert kellett egy dzsembe. De úgy veszem észre, az utóbbi időben kifejezetten divat is lett a füge, sokkal több helyen lehet kapni.


                  PROVENCE-I ROZMARINGOS FÜGETORTA

                  A fügés réteghez:
                  15 db füge
                  80 g vaj
                  200 g cukor
                  100 g barnacukor
                  1 citrom leve
                  2 ek forró víz
                  2 ág rozmaring

                  A tortához:
                  250 g vaj
                  250 g nádcukor
                  4 db tojás
                  250 ml tejföl*
                  380 g liszt
                  4 tk sütőpor
                  2 tk vaníliaesszencia**
                  2 tk őrölt fahéj
                  ½ tk frissen reszelt szerecsendió

                  A tálaláshoz:
                  150 ml tejszín vagy 100 ml tejföl és 50 ml tejszín keveréke
                  1 tk méz
                  2 csipet fahéj
                  1 csipet nagyon finomra vágott friss rozmaring


                        A fügék szárát mosás után levágtam, majd a gyümölcsöket félbe.
                        Egy serpenyőben a cukrot, a barnacukrot a vajjal, a vízzel és a citromlével összeolvasztottam, felforraltam. Amikor már erős illata kezdett lenni és buborékokat vetett – a barnacukor miatt nem nagyon lehet követni, mikor változik a színe karamellesre – beleraktam a rozmaringágakat és a félbevágott fügéket, forraltam további 3 percig. Félretettem hűlni.
                        A sütőt 180 °C-ra előmelegítettem, és egy nagyobb kapcsos tortaformát kibéleltem sütőpapírral.
                        A tortához a puha vajat habosra kevertem a cukorral és a vaníliaesszenciával, egyenként hozzáadtam a tojásokat is.
                        A liszthez adtam a sütőport és a fűszereket, elkevertem. Majd a lisztes keveréket a vajas-tojásos krémhez adtam.
                        A tortaforma aljára rendeztem a fügéket vágott felükkel lefelé***, a visszamaradt szirupot ráöntöttem, de előtte kivettem belőle a rozmaringot.
                        A szirupos gyümölcsre simítottam a masszát és 80 percig sütöttem. Kivettem a sütőből, majd 25 percig hagytam hűlni. Egy nagyobb tányérra raktam úgy, hogy a forma tetejére szorítottam a tányért, majd gyorsan megfordítottam. Lehúztam róla a formát, óvatosan a sütőpapírt is. A szirup lecsorgott a torta oldalán, meglehetősen jó látványt is nyújtva, mert az illata is felséges volt.
                        Tálaláskor meglocsoltam a tejszínnel, fahéjjal és rozmaringgal elkevert tejföllel.


                        *A tejfölt egyszerűen kifelejtettem a tésztából. Amikor elkezdtem a sütést, azt hittem, szép nyugodtan a végére járok, de aztán kiderült, hogy éppenhogy van időm betenni a sütőbe, aztán el kell mennem. Igazából nem tudom, hogy hiányzik-e belőle, így is elég könnyű és nem morzsálódós viszont gazdag lett. Ezért használtam tejszín helyett tejfölt a tálaláskor. Azért legközelebb beleteszem inkább a tésztájába, kipróbálom úgy is.
                        **Az eredeti receptben szereplő 2 tk frissen reszelt gyömbért helyettesítettem vele, mert a családban egyedül anyu nem nagyon kedveli a fügét, de a gyömbért még kevésbé szereti, gondoltam, elég egy olyan összetevő, amiért nincs oda. Meglepő módon így nagyon ízlett neki a torta, füge ide vagy oda.
                        ***Eredetileg a pufi felükkel lefelé kéne a fügéket rendezni, de én szeretem a pici magok látványát a félbevágott gyümölcsben.

                        Read more...

                        Megint egy kis sárgabarack filmekkel könnyítve

                        Tegnap apu megint hozott egy kis sárgabarackot, most már finom érettek, tökéletesek dzsemnek.

                        Az az igazság, hogy ez az egész befőzés kezd kissé mizériává válni, mert soha nincs elég üveg itthon, folyton úgy kezdem, hogy előbb elmegyek valamelyik közeli közértbe és dzsemes üvegekre vadászom. Ami nem könnyű feladat, mert ha van, akkor (szerintem) pofátlanul drága, de leginkább nincs. Ma két helyről sikerült összeszednem két különféle üveget, 6-6 darabot.
                        Anyura jellemző egyébként inkább, hogy fogja és visz kóstolót, de aztán persze a legritkább esetekben gondolnak rá, hogy az üveget esetleg vissza kéne adni. Ilyenkor meg nem tudja elképzelni, hogy „hova tűnt az a rengeteg üveg”.
                        A múltkor találtam egy céget, akiknél tök szép formájú, viszont nagyon egyszerű befőttes és dzsemes üvegeket lehet kapni, de az érdeklődésemre, hogy mi mennyi és hogyan lehet hozzájutni, raklapnyi cuccokról kaptam tájékoztatást, ami egyszerre több ezer darabot jelentene, nem mertem visszaírni, hogy nekem egy alkalommal maximum 10-15 darab kéne, mondjuk, háromszor egy évben.
                        A beszerző körút után még ellenőriztem a fügefát, mert elkezdett érni a füge. Nagyon jó termés lesz az idén, sok és nagy gyümölcs van. Egyelőre kb. 15 darabot lehetett leszedni, de a következő napokban egyre több érik majd meg teljesen.


                        Ezekből holnap torta lesz.

                        Különben fügét szedni igazi szívás, mert a leveleinek a széle finoman és láthatatlanul megkarcolja a bőrt, ebben a melegben nem nehéz megizzadni, attól kezdve viszont csíp és viszket. Ma is elhatároztam, mint már annyiszor, hogy legközelebb csakis hosszúujjúban... A vakarózás persze csak ront a helyzeten, de ezt tényleg nem lehet megállni.

                        Próbáltam elfoglalni magam és a kezem a barackok mosásával és magozásával a dzsemhez.

                        SÁRGABARACKDZSEM

                        3 kg sárgabarack
                        1,2 kg cukor
                        2 tasak Dzsemfix 3:1
                        3 tasak Bourbon vaníliás cukor
                        100 ml whisky
                          A barackokat a mosás és magozás után egy nagyobb fazékba raktam, rászórtam a cukrot és a vaníliás cukorral elkevert Dzsemfixet, összekevertem. Ahogy melegedett és már kis levet is eresztett, mixerrel darabosra törtem, majd hirtelen felforraltam. 2 perc forralás után levettem a tűzről, beleöntöttem a whiskyt, elkevertem, és már töltöttem is a vadiúj kimosott üvegekbe.

                          A befőzések és a meleg könnyebb elviseléséhez két filmet is ajánlanék azoknak, akiket érdekel.

                          Valamelyik nap rábukkantam egy filmsorozatra, The No. 1 Ladies’ Detective Agency a címe (eredetileg Alexander McCall Smith regénye). BBC-gyártmány ez is. Anthony Minghella rendezte, kifejezetten bájos film, ha lehet ilyet mondani egy Botswanában játszódó történetre, amiből szépen lassan megtudhatjuk a szereplők életének bizonyos eseményeit. Igazi fájdalmas történetek, de nagyon finoman és teljesen természetesen hozzák a néző tudomására. Nincs benne az a görcsölés és főleg fogcsikorgatás, hogy tudjuk, kit mi ért, de feláll és megy tovább az élet rögös útján. Szóval egyáltalán nem olyan közhelyes, mint az előző mondat. Az élet természetes részeként láthatjuk a fájdalmat és a veszteségeket.

                          A főszereplő, Precious Ramotswe – Jill Scott – Botswana egyetlen női magándetektívje tényleg igazi hölgy, valóban fine lady. Róla megtudhatjuk, hogy gyönyörű gyerekkora volt, az édesapja mindent megadott neki anyagilag is – a papa halála után 180 marhát örököl – viszont a nagyon tehetséges trombitaművész exférje kiverte belőle a gyereküket. Ezt így, ilyen egyszerűen, nem kertelve. Mma Ramotswe fájdalma örök. Azt is ilyen egyszerűen tálalja a film, hogy mekkora probléma az AIDS, tizedeli az ország lakosságát.
                          Mma Ramotswe bölcs asszony, és ezt a bölcsességét arra használja, hogy boldoggá tegye a környezetében élőket.
                          Jill Scott nem korunk nyugati szépségideálja, finoman szólva. Meglehetősen kerekded nő, aki igazi eleganciával és előkelően vonul végig a színen, még krokodilt is elegánsan belez. Persze a filmbeli környezetben ezzel a testtel igazán könnyű ez, Afrika bizonyos vidékein kifejezetten szépnek tartják a kövér nőket. Hozzá kell tenni, hogy Jill Scott arca kifejezetten szép, a bőréről nem is beszélve. A figurában nem mellesleg lefegyverző tartás is van.
                          Ahogy a tragédiák tálalása finom, úgy a film humora és a szerelmi szál is az. Nagyon jókat nevettem például, amikor megláttam, hogy a detektívügynökség közvetlen szomszédságában található szépségszalon neve a The Last Chance Hair Saloon. Mihez képest utolsó lehetőség?

                          A másik film korántsem ilyen. Életrajzi film egy francia gengszterről, akit közellenséggé nyilvánítottak a maga idejében. Mondjuk, értem. Jacques Mesrine-ről van szó. Végül a rendőrség nemes egyszerűséggel kiirtja a pasit az akkori francia legfelső politikai körök teljes egyetértésével. Vincent Cassel játssza a főszerepet, aki mellesleg az egyik kedvenc férfiszínészem. Valamiért állandóan olyan szerepei vannak, amelyek teljesen idióta hajszerkezeteket kívánnak meg. Bár ilyesmit néha szerep nélkül is képes produkálni.

                          Read more...

                          VKF és aktív felejtés

                          Én nem tudom, ez hogy van, de most meg tök lemaradtam a VKF-ről, pedig direkt figyeltem, mikor lesz, és mégis.

                          Tegnapelőtt este beáztattam az alapanyagokat a kitalált étkekhez, de tegnap annyi minden más járt a fejemben, hogy egyszerűen elfelejtettem megcsinálni, amit akartam. Bár szerintem ez már tényleg inkább az aktív felejtés kategóriájába tartozik.
                          Az is igaz, hogy az eredeti öteletem nem ez volt, viszont ahhoz meg nem kaptam rebarbarát, az enyém meg ugyan nagyon virgoncnak néz ki, de mégiscsak cingárak a szárak, sokra nem megyek velük egyelőre. Mondjuk, a csigák lezabálták a múltkor a leveleit, gondolom, az azért nem tett jót neki. Nem is értem a csigákat, végülis a rebarbara levele mérgező, tuti volt egy-két rossz órájuk gyomorilag. Viszont mostantól – nagyon sajnálom, de nem kerülik el a sorsukat – csigairtó van a rebarbara körül (is).
                          Tehát kitaláltam, hogy csinálok valamit csicseriborsóból és/vagy fehérbabból a VKF-re. Annak rendje és módja szerint be is áztattam őket szombat este, ma reggel meg, ahogy lementem a konyhába, jöttem rá, hogy ja, elfelejtettem az egészet úgy, ahogy van.
                          Megfőztem mindkettőt, de csak a csicseriborsót használtam fel, igazából tényleg minden jó valamire, mert így nem vekengtem azon, hogy mit találjak ki magamnak mára enni.

                          BAZSALIKOMOS-PARADICSOMOS CSICSERIBORSÓSALÁTA

                          1 csésze csicseriborsó
                          1 fej lilahagyma
                          2 tk Pesto Rosso
                          2 db paradicsom, kockákra vágva
                          2 ek extra szűz olívaolaj
                          2 ek balzsamecet
                          1 ek csíkokra vágott friss bazsalikom
                          frissen őrölt bors
                            A csicseriborsót 2 éjszakás – persze elég 1 éjszaka is – áztatás után puhára főztem sós vízben. Leszűrtem és le is öblítettem, hagytam lecsöpögni, közben langyosra is hűlt.
                            A hagymát finomra aprítottam és hozzákevertem a többi hozzávalóval együtt a már tálba rakott csicseriborsóhoz. A tetejére tekertem borsot és 20 percre betettem a hűtőbe.
                            Egyébként akár még a meleg csicseriborsót is használhatjuk, mert úgy sokkal jobban magába szívja az ízeket, az a lényeg, ne hidegen használjuk ilyesmire.

                            Read more...

                            Gyors sárgabarackos

                            Miután egyikünk sem egy nagy szomszédolós fajta, beletelt egy kis időbe, míg felfedeztük a szomszédainkban rejlő potenciálokat. Kifejezetten gasztronómiai téren, szűkebben az alapanyagok beszerzéséről van szó.

                            A már említett rendkívül kedves hátsó szomszédunk gyakorlatilag kiapadhatatlan forrás ilyen szempontból. Elég kiterjedt rokonsággal is rendelkezik, így mostantól igazi biocsirkék biotojásaihoz is hozzá tudunk jutni. A csirkéket szabadon tartják, egész nap szaladoznak ide-oda, mindenféle zöldet csipegetnek, nem tápozzák őket, kukoricával egészítik ki az étrendjüket. Ezeknek a tojásoknak még az illata is más, nyersen és már sült vagy főtt állapotjukban is. Arról nem is beszélve, hogy a sárgájuk nem természetellenesen sárga, csak akkor látszik, mennyire jó, amikor már hozzákevertem valamihez.
                            Ha minden igaz, ugyanerről a helyről lehet majd venni fácánokat is.

                            Maradt tegnapról még érettebb sárgabarack. Először egy rétest akartam csinálni, de aztán kiderült, hogy alaposan megdézsmálták a családtagok tegnap este, így csak pár szem maradt. Egy muffinba pont elég volt.

                            SÁRGABARACKOS-LEVENDULÁS MUFFIN

                            250 g liszt
                            ½ tasak sütőpor
                            130 g nádcukor
                            2 db tojás
                            50 ml olaj
                            100 ml tej
                            2 ek amaretto
                            1 tk levendulavirág
                            250 g sárgabarack

                              A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra. A muffinsütőt kibéleltem papírkapszlikkal.
                              A lisztet összekevertem a sütőporral és a levendulavirággal.
                              A tojást, a cukrot, a tejet, a likőrt egy külön edényben kavartam össze, majd a liszthez adtam a kis kockákra felvágott barackokkal együtt.
                              Fagylaltos kanállal a formákba töltöttem a masszát, és a forró sütőben 35 percig sütöttem.

                              Read more...

                              Sárgabarack a négyzeten

                              Érkeznek haza a sárgabarack szállítmányok. Sárgabarackok mindenféle állagban, méretben. Apu hozott tegnapelőtt egy hordóval, természetesen pálinkának. Azt tegnap kimagoztuk ketten az anyuval. Kicsit méltatlankodtunk, hogy miért pont hordóban kellett... Egyfelől mély, vállig kell benne turkálni. Másfelől, a barack megereszkedett, alul már lé van.

                              Aztán egy jó nagy doboznyit nem pálinkának, azt csak úgy. Hogy csináljak belőle valamit. Apró, de nagyon illatos barackok.
                              Mondjuk, ahhoz képest, hogy mára el vagyok tiltva a konyházástól, mondván, az ünnepelt ne főzikéljen – délután S. elvisz valahova – elég jól eltöltöttem a délelőttöt a sárgabarackokkal.

                              Van egy jól bevált fűszeres befőtt receptem. Ahhoz pont ilyen még kemény, de már érett barackra van szükség. De főleg egészségesre, hogy elálljon egy ideig. De nem szerettem volna 5 kilóból csinálni.
                              Így aztán kitaláltam egy picit ecetes, whiskys befőttet is.
                              Ahonnan ezt az adagot hozta apu, még van kb. tízszer ennyi a fán, egy hét múlva teljesen megérik, puha, lédús és még illatosabb lesz, tökéletes dzsemnek.

                              SÁRGABARACK FŰSZERES SZIRUPBAN

                              1,8 kg sárgabarack*
                              375 ml fehérborecet
                              500 ml víz
                              1 kg cukor
                              5 tk só
                              2 babérlevél
                              2 rúd fahéj
                              2½ tk koriandermag
                              20 szem szegfűszeg
                              2½ tk szegfűbors
                              15 db sárgabarackmag belseje
                                A sárgabarackot alaposan megmostam, kettészedtem és kimagoztam. A barackokat két nagyobb befőttes üvegbe leraktam a domború felükkel felfelé. Elosztottam a két üvegben a magok belsejét is.
                                A többi hozzávalót egy lábosban felfőztem állandóan kevergetve, hogy a cukor elolvadjon. Amikor felforrt, levettem a tűzről és a barackokra öntöttem az üvegek pereméig. Az üvegeket lezártam, és 5 percre a tetejükre állítottam őket.
                                1-2 hétig hagyom állni, aztán lehet használni. Pl. salátákba csíkokra vágva szoktam rakni, vagy nagyon finom sült húsok mellé is.


                                A barackmagok enyhe mandulás aromát kölcsönöznek a gyümölcsnek.


                                FŰSZERES SÁRGABARACKBEFŐTT WHISKYVEL

                                1,8 kg sárgabarack*
                                700 g nádcukor
                                700 ml víz
                                100 ml homoktövises almaecet
                                12 szem szegfűszeg
                                1 hosszabb rúd fahéj
                                12 szem szegfűbors
                                2 kardamom
                                2 ek vaníliaesszencia
                                ½ tasak citromsav
                                125 ml whisky

                                  A barackokat alapos mosás után kimagoztam.
                                  A vizet a cukorral és a fűszerekkel – a fahéjat darabokra törtem, a kardamom hüvelyéből pedig kiszedtem a magokat – felforraltam állandó kevergetés közben, hogy a cukor elolvadjon. Beleraktam a fél barackokat, újra felforraltam és azonnal le is húztam a tűzről, mert nem akartam, hogy eldzsemesedjenek. Szűrőkanállal az előkészített befőttes üvegekbe raktam. A levét visszatettem a tűzre és 20 perc alatt kb. a ¾-ére forraltam be. Kicsit hagytam hűlni és belekevertem a whiskyt, majd a szirupot a barackokra öntöttem az üvegek pereméig. A barackok persze felúszkáltak, de azt remélem, az idők folyamán majd lesüllyednek, ahogy megszívják magukat a sziruppal.

                                  *Mindkét receptnél magozás után tisztán mértem a barackot.

                                  Read more...

                                  Növények mindenütt

                                  Napmátka újabb – és egy nagyon nehezen megválaszolható – körkérdéssel lepett meg. Bár azt hiszem, az általa használt „a nagy kertvarázsló” titulus túlzás, ugyanis a lelkesedésem sajnos igen csekély szaktudással párosul. Persze ettől még jólesik.
                                  Gondolkodtam, hogyan is oldhatnám meg frappánsan a választ, de csak úgy sikerült 10 növényt kiválasztanom, hogy 3 kategóriát kreáltam furmányosan, így feltornázhattam a számot 30-ra. Még így is gondban voltam, mi maradjon a listákban, mit húzzak ki.
                                  Az egyik a zöldségeket és a gyümölcsöket, a másik a fűszernövényeket, a harmadik pedig a dísznövényeket foglalja magában. Az első és a harmadik kategória tartalmaz olyanokat, amelyek már vannak a kertben, és olyanokat is, amelyekre csak vágyom egyelőre.

                                  Zöldségek és gyümölcsök:
                                  1. Mindenekelőtt az eper. És a többi piros bogyós: áfonyák, ribizli, málna, josta, szeder. Nélkülük tényleg nem élet az élet.
                                  2. Zöldalma. Most pl. nincs itthon, rosszul is vagyok a tudattól. Mint apukám, aki éhes, ha nincs itthon kenyér, teljesen mindegy, mennyire van tele egyébként a hűtő. Így vagyok én a zöldalmával, ha nincs, olyan érzésem van, nincs itthon gyümölcs.
                                  3. Brokkoli.
                                  4. Spenót.
                                  5. Saláták, a rucola is meg az összes ilyesmi.
                                  6. Füge.
                                  7. Spárga, a zöld.
                                  8. Barackok: őszi-, sárga-, nektarin.
                                  9. Sárgadinnye.
                                  10. Mandula.
                                  Fűszerek:
                                  1. Fokhagyma. Ez tényleg az első.
                                  2. Chili. Vetekszik a fokhagymával nálam.
                                  3. Vanília. Ha lenne három első hely...
                                  4. Kardamom. Vagy négy...
                                  5. Bazsalikom.
                                  6. Menta.
                                  7. Koriander, zölden is és a magját is nagyon szeretem.
                                  8. Szerecsendió.
                                  9. Gyömbér.
                                  10. Borsikafű.

                                  Dísznövények:
                                  1. Régi rózsák. Szerintem tökéletesen kifejezik a barokk kor (ez így túl általános, tudom – merthogy hosszú is és sokféle is -, de nem bonyolítanám ezt most) általam vélt hangulatát. Pompásak, kifinomultak, harmonikusak.
                                  2. Bordó levelű selyemakác. Valamiért rajongok a bordó levelű növényekért, a bordó levelű bodzát és mogyorót is nagyon szeretem.
                                  3. Gyöngyvirág.
                                  4. Azáleák és rododendronok. Ez egy új szerelem, mostanában fedeztem fel a szépségüket.
                                  5. Kaméliák.
                                  6. Jázmin.
                                  7. Magnóliák.
                                  8. Selyemfenyő.
                                  9. Araukária. Kissé bajos ezen az éghajlaton, de kis odafigyeléssel megoldható.
                                  10. Levendula.
                                  Remélem, azoknak is jó kis időtöltés lesz, akiknek továbbgördítem a kérdést: Benzsinek, aki gyanútlanul bejött a csőbe – ezúton is üdvözlöm és köszönöm a kedvességét. Aztán kedvenc barátnémnak, Csupornak is, aki angyali türelemmel viseli az összes nála landoló körkérdést.

                                  Mára is keresgéltem hallgatnivalót, nem mondom, hogy teljesen illik a kerti hangulathoz, de attól még érdekes. Főleg hogy találtam két más felfogású előadást Rameau Les Indes Galantes-éből, az egyik elég gyakran játszott részletet.






                                  Az elsőn Marc Minkowski vezényli az általa alapított zenekart, Les Musiciens du Louvres, Magali Léger és Laurent Naouri énekel.
                                  A másodikon Patricia Petibon látható többek között, aki amellett, hogy nagyon jól énekel, szerintem totál buggyant, a jó értelemben.

                                  Read more...

                                  Zöldfűszerek a kertből 1. – zsálya

                                  A zsályát (Salvia offocinalis), amely meghosszabítja az életet, a múltban minden földrészen nagyra becsülték. „Hogy öregedhetne meg az, akinek zsálya van a kertjében?” – ez volt a veleje egy ókori mondásnak, amelyet Kínában, Perzsiában sőt Európa egyes részein is idézgettek. A kínaiak a 17. században annyira rajongtak érte, hogy a holland kereskedőknek egyetlen doboz zsályalevélért akár három doboz kínai teát is adtak.

                                  Rendszertani neve, a Salvia, amely a latin salvere, azaz „jó egészségben van”, illetve „meggyógyít, megment” igéből származik, jól tükrözi hírnevét. A rómaiak szent növényként tisztelték, ünnepélyes keretek között gyűjtötték be. A kijelölt személynek kenyér- és boráldozatot kellett bemutatnia, fehér tunikát kellett viselnie, megmosdva és csupasz lábbal kellett megjelennie. A rómaiak javasolták, hogy a zsályával kell megóvni a vasszerszámokat az elhasználódástól – okos tanács, mivel a vas sói nem lépnek reakcióba a növénnyel.
                                  E gyógyító erejű növény erős fűszer, elősegíti a zsíros ételek emésztését. Levele emellett fertőtlenítő, gombaölő és ösztrogén hatású anyagot tartalmaz. Hasmenés ellen kiváló. Levelének forrázata teaként, étkezés után segít, ha túlságosan jóllaktunk.

                                  Valamikor tavasszal Napmátka és Csupi figyelmeztettek, hogy eléggé el tud terjedni. Akkor olyan kis szerény bokrocska volt a kertben, hogy nem nagyon akartam nekik hinni. Bezzeg most!


                                  Ilyen volt tavasszal.

                                  És ekkora most.

                                  Szárnyassültekhez szeretem használni, a kacsához és a libához kifejezetten kívánkozik. Amikor egyben sütök csirkét, szintén gyakran használom fűszerként. Ha van időm és főleg kedvem, a leveleket hirtelen ropogósra sütöm forró olajban, leitatom róla az olajat és azzal díszítem az ételt. Ma nem bonyolítottam a dolgot, ezt a lépést kihagytam.

                                  Amikor nem nagyon tudom magamtól kitalálni, mit főzzek, vagy éppen nincsen gondolkodni kedvem, sokszor veszem le Jamie Oliver könyveit a polcról.
                                  Azért szeretem a receptjeit, mert gyakorlatilag még nem fordult elő, hogy ne lett volna itthon valami a recept hozzávalói közül.

                                  TEJBEN SÜLT CSIRKE

                                  1 egész csirke
                                  só, bors
                                  110 g vaj
                                  2-3 ek olívaolaj
                                  ½ rúd fahéj
                                  1 marék friss zsályalevél
                                  2 citrom lehámozott héja
                                  10 gerezd fokhagyma
                                  1 pint tej


                                    A sütőt 190 °C-ra előmelegítettem.
                                    Egy nagyobb vas edényben a vajat és az olajat felforrósítottam és az alaposan besózott és beborsozott csirke minden oldalát pirosra sütöttem rajta.
                                    A hámozatlan fokhagymákat rászórtam a zsályalevelekkel együtt, melléraktam a citromhéjat és a fahéjat, aláöntöttem a tejet, majd 1½ órát sütöttem. A citromtól a tej puha pelyhekbe összeáll, érdemes sütés közben locsolgatni néha vele a csirkét.
                                    Tálaláskor leszedtem a húst a csontról, meglocsoltam a saját levével és egyszerű krumplipürét és pirított cukkinit raktam mellé.

                                    A recept Jamie Oliver ... és egyszerűen csak főzz! című könyvében található.

                                    Read more...

                                    Könnyű nyári

                                    Az elmúlt egy-két hétben kisebb-nagyobb transzportokban érkezett egy rakat csirke. Év elején valamikor szoktuk megrendelni, aztán amikor eljön az ideje, szépen megtisztítva, gyakorlatilag teljesen konyhakészen kapjuk meg.

                                    Mondjuk, azért húsz csirke szétbontása után azt gondoltam, hogy nem bírok majd jó ideig a kis szárnyasokra nézni, még alkatrészek formájában sem. De ezt a kellemetlen érzést felülírta a rántott csirkemell és -szárny iránti családi rajongás, kénytelen voltam elővenni a mélyhűtőbe elrakott csomagokból.
                                    Ilyen nagy melegekben kerül elő nálunk mindig a mozzarellás paradicsomsaláta. Szerintem magában is simán megállja a helyét, de a többieknek a családban az a kényszerképzete, hogy ehhez kell valamit még enni. Ekkor szoktam áthidaló megoldásként rántott csirkemellet vagy csirkeszárnyat készíteni. Vagy ugyanezeket kicsit befűszerezve grillen megsütni.
                                    A csirkemellet nagyobb csíkokra vágva sóval és fokhagymával ízesített tejben szoktam áztatni majdnem egy órát, lecsöpögtetve panírozom be és sütöm meg. A csirkeszárnyakkal semmi ilyesmi faxnizást nem szoktam. Egyébként a panírozásnál a tojásba mindig tekerek egy jó adag borsot is és teszek bele 2-3 ek tejet – az ilyen fokhagymás áztatásnál a fokhagymás tejből. Lehet, hogy csak én gondolom így, de ha tejet keverek a tojásba, szerintem könnyebb lesz a rántott hús bundája.

                                    MOZARELLÁS PARADICSOMSALÁTA

                                    1 kg paradicsom
                                    3 csomag mini mozzarella
                                    2-3 gerezd fokhagyma
                                    1 jó nagy marék friss bazsalikomlevél
                                    só, bors, extra szűz olívaolaj
                                      Ennek a salátának van valami speckó neve egyébként, de nem jut eszembe. Akkor persze nem úgy néz ki, mint ahogy én szoktam csinálni. Az enyém sokkal póriasabb megoldás, mint a paradicsomot és a bivalytejből készült mozzarellát szeletekre vágó, majd szépen elegánsan félig rétegesen körben lerakó módszer. A fokhagymát hajszálvékony szeletekre vágják hozzá, minden paradicsomszeletre raknak belőle egy-egy bazsalikomlevéllel. Majd vékony sugárban extra szűz olívaolajat csurgatnak rá.
                                      Én egyszerűen felkockáztam a paradicsomot, egy nagyobb tálba raktam. Hozzákevertem a félbevágott kis mozzarellákat, belekevertem a finomra vágott fokhagymát és az összetépkedett bazsalikomot. Sóztam, borsoztam, locsoltam rá olívaolajat, alaposan összekevertem, és hagytam a hűtőben 1-2 órát összeérni.

                                      Read more...

                                      Egy kis díj meg egy kis régi zene

                                      Két nagyon kedves bloggertársamtól – Szepykétől és Renátától kaptam egy kis díjat, miszerint a blogom lovely. Igazán köszönöm.


                                      A díj, mint mindegyik díj, persze kötelezettségekkel is jár.
                                      Először is ki kell tennem a díjat. Íme:

                                      Másdoszor linkeljem be, akiktől kaptam a díjat. Ez fentebb megtörtént.
                                      Majd hagyjak nekik üzenetet. Ez is megtörtént.

                                      Végre sikerült elkapnom a Mezzón Philippe Jarousskynak és Christina Pluhar zenekarának – L'Arpeggiata – egyik tavalyi koncertjét. A koncert az Icônes du Seicento címmel a 29. barokk zenei fesztiválon hangzott el Ambronay-ben.
                                      Philippe Jaroussky korunk egyik ünnepelt kontratenorja, szerintem teljesen érthetően, mert valóban nem evilági hangon énekel, egyszerűen földöntúli. Angyali, ahogy sok róla szóló írásban lehet olvasni. Akkoriban, amikor a kontratenor-őrület dívott, egészen biztosan szédszedték volna. Nemcsak elképesztő technikával, virtuózan és hihetetlenül tisztán énekel, de előadóként is nagyon szimpatikus, kifejezetten intelligens és ráadásul tök jó humora van.
                                      Egyszer már tettem be a blogra egy számot erről a koncertről, de nem állom meg, hogy ne rakjak be még többet. Egyébként legszívesebben egyenként berakosgatnám az összeset.
                                      Sajnos tök véletlenül kaptam el a tévében szerda vagy csütörtök este 10-kor, egy pár perccel a kezdés után, így csak utána jutott eszembe, hogy de egy marha vagyok, nem raktam be egy DVD-t, hogy felvegyem.




                                      Claudio Monteverdi: Si dolce è 'l tormento (ismeretlen szerző szövege)

                                      A két dal 1624-ben jelent meg Carlo Milanuzzi Quarto Scherzo della ariose vaghezze című velencei világi dalokat tartalmazó gyűjteményében. Szerintem nem kell mondanom, hogy az Ohimè ch'io cado nem pont ebben a hangszerelésben.
                                      Mindegyik dal megtalálható a zenekar és Jaroussky Teatro d'Amore című albumán is.

                                      És valami egészen más kinézettel:

                                      George Frideric Handel: Agrippina – Come nobe che fugge dal vento

                                      Read more...

                                      Konyhai katasztrófák 2. – amikor a panírból „ricotta” lesz

                                      A sorozat ezen epizódjában a panír a főszereplő. Illetve ami lett belőle.

                                      Vegavarázsnál találtam a receptet és a módszert, nekem sajnos nem működött. Nem hiszem, hogy meg tudom fejteni a kudarc okát, 3 liter tejhez adtam 1 tk por alakú citromsavat.
                                      Az a lényeg, hogy nekem nem állt össze kemény, vágható cuccá, maradt kissé nyúlós, lágy valaminek. Több napos csepegtetés után is. Illetve ez sem igaz, mert igazán kicsepegni sem nagyon akart. Ízre a ricottára hajaz, ezért ki is neveztem annak. Megfeleztem – mert 500 g lett belőle – és kevertem mindkettőbe egy kis sót és fűszereket, majd kenyérre kenve esszük meg. Most a hűtőben érnek éppen össze.


                                      Ebbe egy kisebb csokor snidlinget vágtam apróra és kb. ½ tk vegyes szemes borsot törtem meg a mozsárban.


                                      Ebbe pedig ½ gerezd nagyon finomra vágott fokhagyma került 1-1 ág borsikafűvel, citromillatú kakukkfűvel, oregánóval és 1 kk friss rozmaringgal.

                                      De szerencsére vannak sikertörténetek is. A fügén pl. rengeteg gyümölcs lesz, az őszi érés is már majdnem akkora, mint ami majd most július végén szedhető.
                                      A virágaim a meleg ellenére gyönyörűek. És a nocino is úgy viselkedik, ahogy kell.








                                      Lesz füge dögivel.


                                      A kefevirág is elkezdett újra virágozni.



                                      A nocino pedig már egészen mély olajzöld lett.

                                      Read more...
                                      Related Posts with Thumbnails
                                      Recepjeim, fotóim, egyéb írásaim kizárólag az írásos beleegyezésem után közölhetők más oldalakon vagy nyomtatásban. Ez alól kivételt képeznek azok a gyűjtőoldalak, ahol nem közlik az egész írást, hanem csak annak első pár sorát és a folytatásért a blogomra kattint az olvasó.

                                        © Blogger template Shush by Ourblogtemplates.com 2009

                                      Back to TOP