Most munka van, vacsorára meg „borjúvadítás”

Jó régóta nem írtam, munka van – dögunalmas viszont igen hosszú szöveg korrektúrázása. A szerzők állat kreatívak tudnak lenni, amikor a kéziratot csinálják, olyan beállításokat használnak a Wordben – ami egyébként utálatom legfőbb tárgya örökre –, hogy ember legyen a talpán, aki rájön és ki is tudja iktatni. Egyszer kaptam egy olyan szöveget, amióta a Wordöm nem képes „ó” betűt írni, helyette a kurzor felugrik az eggyel feljebb levő sorba. A mai napig is tök rejtély, mitől lehet. Mindenesetre már nem használom.

Ma már annyira unom a dolgot, hogy inkább kicsit lazítok, még ha csak egy poszt erejéig is. Időközben rájöttem, hogy ennyi hó már tényleg nem a barátunk, de történt jó is, ezt kaptam S.-től:




S. nem szeret, csak spontán ajándékozni, egészen frusztrált minden ajándékozós ünnepkor, de azokon kívül viszont élvezi a dolgot.
Persze azt is ki kell találnom, hogy mit csináljak vacsorára, a hűtőben levő borjúlábszár és a különféle gombák párosítása mellett döntöttem, kicsit olyan fűszerezéssel, mintha valamilyen vadragut csinálnék, hogy mi lesz a köret, azt majd még eldöntöm. Lehet, hogy sütök valami jó kenyeret hozzá vagy valami ízesített nokedlit találok ki mellé. Már érzem, hogy az utóbbi lesz...

„VAD” BORJÚ GOMBÁVAL
  • 1 kg borjúlábszár
  • 500 g csiperke, barna és fehér vegyesen
  • 1 marék szárított vegyes erdei gomba
  • 2 fej lila hagyma
  • 3-4 gerezd fokhagyma
  • 1 kis csokor kakukkfű
  • 2-3 ág borsikafű
  • 3-4 ág rozmaring
  • 5-6 borókabogyó
  • 150 ml testes vörösbor
  • 2 tk egész vegyes bors
  • 1 kisebb rúd fahéj
  • 1 csokor petrezselyem

Először a szárított gombára öntök annyi forrásban levő vizet, hogy ellepje, lefedem, és lehetőleg addig hagyom ázni, míg kézmelegre hűl. Közben 1-2 ek felforrósított libazsírra rakom a megtisztított és félkarikára vágott hagymát meg a felszeletelt fokhagymát, hagyom kicsit párolódni. Mozsárban megtöröm a borsot és a borókabogyót, belerakom az ágakról leszedett zöldfűszer leveleket, azokat is kicsit megzúzogatom, mennek a hagymák mellé a fahéjjal együtt. Nagyobb hőmérsékleten átpirítom, és a kockákra vágott húst hozzáadva addig kavargatom, míg a hús is megpörkölődik kissé. Sózom, ráöntöm a bort és a gomba áztató levét – ha kell, kiegészítem egy kis vízzel, hogy nagyjából ellepje a folyadék – és fedő alatt félpuhára párolom hozzátéve az erdei gombát is, de már alacsony hőmérsékleten.
A friss gombát megtisztítva felszeletelem és a félig párolt húshoz adom, a fedőt visszatéve a hús teljes puhulásáig hagyom az egészet a tűzön. A végén megszórom a durvára vágott petrezselyemmel.

Read more...

Húsos is, zöldséges is

Amikor már nagyon unok minden kaját, akkor szoktam az alábbi fasírtot csinálni. Érdekes módon mindig a releváció erejével hat, egy állandó újrafelfedezés. Igazi maradékhasznosító recept, de ugyanígy jól működik direkt módon is, nyugodtan lehet erre rákészülni. Nem utolsó sorban rendkívül praktikusnak érzem, minden egyszerre belekerül. Gyakorlatilag maga a „ropi” – © S. nővére, minden olyan kaját jelölhet, amit az ember a még nem leszedett asztalról, de már jóllakás után még csipeget, nála leginkább valami panírozottat és olajban sültet jelent. 

Outcoming: imádok mindent, ami panírozott, ahogy Maury Rubin szerint minden rossz süti eladható melegen, szerintem meg bármit, ami panírozott, szintén, akármit is rejtsen a panír. Na jó, természetesen az ésszerű keretek között.
Egyébként akkor találtam ki ezt a „receptet”, amikor még megvolt Nagymaroson a telkünk, és apuék nagy mennyiségben termesztettek cukkinit, patisszont és más efféléket. Nem mintha az lett volna a céljuk, hogy elárasszanak engem és az összes körülöttük leledző népeket uborkával és a tökfélékkel, de az ilyen növények egy kis víz és jó sok napsütés hatására egyszerűen megállíthatatlanul hozzák a terméseiket.

Most így csináltam:

ZÖLDSÉGES-HÚSOS FASÍRT 
  • 700 g darált pulykahús
  • 3 közepes cukkini
  • 500 g mirelit zöldség, brokkoli, karfiol, karotta vegyesen
  • 2 db tojás
  • 1 nagyobb fej lila hagyma
  • 4 gerezd fokhagyma
  • kb. 10 ek zsemlemorzsa
  • só, bors
  • 1 tk őrölt füstölt paprika
  • 1 kk őrölt chili
  • 1 csokor petrezselyem
  • olaj a sütéshez
A cukkinit durvára reszeltem és egy kevés sóval összekeverve állni hagytam. A mirelit zöldséget felengedés után robotgépbe raktam a kisebb darabokra vágott lila hagymával és a fokhagymagerezdekkel, majd apróra robotoltattam. Azért nem pároltam vagy főztem meg a fagyasztott zöldségeket, hogy ne valami kulimász legyen az eredmény, jó látni, miből van az étel.
A darált húst, az aprított zöldséget, a fűszereket, a durvára vágott petrezselymet, az alaposan kinyomkodott cukkinit, a tojásokat és a zsemlemorzsát kézzel alaposan összedolgoztam. Állni hagytam kb. 10 percet, aztán kisebb fasírtokat formáztam a masszából, és kevés olajon pirosra sütöttem.
Hidegen és melegen is finom, salátával vagy magában. Egyébként nagyon sokszor csináltam csak zöldségekből, akkor leginkább frissekből és mindig durvára reszelve. Valóban bármit bele lehet rakni, a zöldségesekbe nyáron rengeteg zöldfűszert is használtam. Ha cukkinit vagy patisszont raktam bele, mindig kinyomkodtam a levüket. Tapasztalatom szerint kötésnek a zsemlemorzsa a legjobb, próbálkoztam liszttel, teljes kiőrlésűvel is, de akkor sütés közben felszívja az olajat.

Read more...

Pizsama menü téli délelőttre – csokis cookie folytatás

Reggel 10-kor letelt a 36 óra. Igyekeztem úgy időzíteni, hogy a sütögetés, és főleg utána az evészet emberi időpontban legyen, este 10 felé raktam be a kész masszát a hűtőbe. 
Tehát tízórai és reggeli, de lehet, hogy ebéd is egyben. Miután előző éjjel elég sokáig kukorékoltam és néztem filmeket, éppen sikerült 10 előtt pár perccel felébrednem. Szuper lesz pizsamában sütizni a café latte mellett.
Az időjárás tökéletes: hideg, hó és szikrázó napsütés. 
A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra. Az abszolút elpihent tésztát elővettem a hűtőből, természetesen bitang kemény volt, késsel sikerült 100 g-os adagokat leválasztanom belőle. Merthogy pont ekkora golyók  – golflabda nagyság – adják ki a 15 centi átmérőjű sütiket. Nem voltam rest, lemértem minden egyes darabot. Kicsit ellapogattam, nekem 4 darab fért el kényelmesen a sütőpapírral bélelt tepsin. Igaz, elég kicsike tepsim van, de vigyázni kell, nehogy összenőjenek a sütik, mert akkor nem lesz ropogós a szélük. A golyókat kissé ellapogattam, megszórtam mindegyiket egy picike csipet Fleur de Sellel és beraktam a sütőbe.


Aztán nézegettem, mi történik, de közben elkészült a café lattém is, tehát bögrével a kezemben bámészkodtam. Először az aljuk elkezdett olvadozni, aztán kezdtek ellapulni, egy idő után púposodtak, amikor a púposság elmúlt, pont letelt a 20 perc sütési idő, lehetett kivenni, kicsit hűlni hagyni. És rögtön megkóstolni. A ropogós széle egyszerűen remek, nekem az a kedvenc részem. Az az egészben a jó, hogy kihűlés után sem dermed benne vissza keményre a csokoládé. A közepe tényleg puha, valóban tökéletes cookie ez. Nem édes túlzottan, kétségtelen, teljes ízharmónia uralkodik, a só a tetején és persze a tésztában is tök lekerekíti az egészet. Egyébként egy féllel tudtam megbírkózni a tejes kávé mellé. Ezzel meg különösen nagyon finom volt, keserű csokoládé, fehér csokoládé, vanília mindenben, csodás! Pizsírben 11 felé ezt majszolgatni maga a megtestesült dekadencia.

Read more...

Valóban létezik a világ legtökéletesebb csokis cookie-ja?

Ma kísérletet hajtok végre, illetve csak előkészítem. Már említettem, hogy ha előre elmondom, mit találtam ki sütni, a csokisat és a citromosat tutira elvetik, a gyümölcsös megoldások tarolnak mindig. De ma a Sütiszörnyön és Millien keresztül eljutottam egy olyan csokoládés cookie recepthez, amely a The New York Times Dining & Wine című melléklete szerint a perfect ever kategória. Nincs menekvés, ezt fogják enni holnap! Már csak azért is holnap, mert a tésztának legalább 36 órát pihennie kell a hűtőben. Ezt egyébként Maury Rubin találta ki, aki a City Bakery tulajdonosa a West 18th Streeten. Szerinte a titok a „Melegségi szabály”-ban rejlik. Minden órában, kis adagokban készítették a csokis sütiket. Odáig merészkedett az állításaiban, hogy naponta 1000 darabot adnak el. Szerinte melegen a legrosszab süti is kelendő lesz. Tőle tudhatjuk a 36 órás titkot is, ugyan nem tudta megmagyarázni, mitől kell ezt csinálni, szerinte „Egyszerűen csak jobb ízük van így.”

Különben az egész csokis süti őrület Mrs. Ruth Wakefilednek köszönhető. A cikk szerint a ’30-as években egy napon Mrs. Wakefield, a Toll House Inn tulajdonosa Whitmanben, Massachusetts államban 23 mérföldnyire délre Bostontól éppen süteményt sütött a konyhájában. Teljesen mindegy, melyik legenda hívőihez csatlakozunk – a véletlen (a polcról lepottyanó csokoládé) vagy előre megfontolt szándékkal felhasznált –, de a döntő pillanat egészen biztosan az volt, amikor egy egész tábla Nestlé csokoládé landolt az egyébként csak vajas keksznek nevezett meglehetősen egyszerű cucc éppen készülő masszájában. Amely tábla csokoládét az aprító gép kis darabokra morzsolt azonnal. Innentől kezdve a Csokidarabos Sütik Toll House módra elbűvölték a vásárlóit és világhódító útra indultak. Még 80 év után is abszolút favorit szinte minden csokigyárosnál és csokoládégurunál meg persze a háziasszonyoknál is, bár, fájdalom, azért néhány esetben a mutációk is megjelentek.
Miután a megoldás minimalista, nem kell hozzá más, csak vaj, liszt, csokoládé, pár fűszer és cukor meg egy kicsike só, gyakorlatilag 20-as IQ-val is elkészíthető. De a nagy tudorok szerint pont az egyszerűségében rejlenek a veszélyek. Az omlettre is azt szokták mondani, hogy minden szakács igazi próbája, a csokoládés sütik is valahogy ebbe a kategóriába tartoznak. Milyen kevés hozzávaló és milyen sok lehetőség a katasztrófára! Tulajdonképpen csakis ez lehet a magyarázata az olyan elhajlásoknak, mint a carobos, a tofus, a marihuánás, a teljes kiőrlésű lisztes, és a tökéletes félreértésből adódó „bacon a tetejére” megoldásoknak. Legalábbis a cikk szerint, mielőtt még valaki rám dobálna köveket.
Shirley O. Corriher szerint, aki a CookWise című könyv írója, Mr. Rubin módszere brilliáns, mert a hosszú állási idő alatt a száraz hozzávalók teljességgel felszívják a a nedvességet – jelen esetben a tojásokat – így sokkal szárazabb és szilárdabb tésztát kapunk, ami sütés közben jobb állagot ér el, mintha nem hagyjuk ilyen sokáig pihenni a tésztát. Így járt el annak idején Ruth Wakefield is, ahogy a Toll House Cookbookban leírja 1953-ban.
Hogy teszteljék ezt a dolgot, 12, 24 és 36 óra állás után is kipróbálták, milyen lesz a kész süti. A 12 órás állás után a massza szárazabb lett, és a kész sütik kellemes, de elég sápatag színezetet öltöttek. A 24 órás állás után felhasznált masszánál kezdett érdekessé válni a dolog. Sokkal sötétebb színűre sültek ugyanannyi idő alatt, sokkal tetszetősebbek lettek, de a nagy különbség az ízben volt megfigyelhető. Sokkal gazdagabb, mélyebb karamellizált cukor íze volt egy kis vajas karamellás beütéssel.
A 36 órás állás után a massza szignifikánsan szárazabb volt, mint a 12 órás után, kicsit morzsálódott, de még mindig jól formázható volt. Mély barna színe volt, és meglepetésre még gazdagabb íz párosult az erős vajas karamellás aromával és határozott barnacukor ízzel.
Van még egy titka Mr. Rubinnak, ez pedig a sütik méretében keresendő. Szerinte a 15 cm-es méret felel meg legjobban, mert ezzel a nagy mérettel a süti magában hordozhatja a három textúrára vonatkozó kívánalmat is, azaz a szélén kb. 2,5 cm szélesen körben ropogós, és már az első falat is felfedi a határozottan kivehető vajas karamella ízt. A középső 5-6 cm pedig csodásan lágy és omlós. De a legcsodálatosabb a két rész közötti majdnem 4 cm-es gyűrű, amelyben keveredik a két struktúra az ízekkel együtt. Ez Mr. Rubin másik szabálya, a „Hármas szabály”.
A cikkben Jacques Torres (alias Mr. Chocolate) receptjét teszik közzé, gondolom, ő volt olyan bátor, hogy megosztotta a többi földi halandóval és nem fél attól, befuccsol az egyébként rendkívül jól menő csokoládéüzlete, ha mindenki elkezdi otthon is sütögetni a csúcsszuper csokis cookie-kat.
Megmondom őszintén, azért is örülök ennek a receptnek, mert a múltkor végre beszereztem Fleur de selt és már nagyon szerettem volna használni.

PERFECT CHOCOLATE CHIP COOKIE
  • 1 ⅔ csésze süteményliszt
  • 1 ⅔ csésze kenyérliszt
  • 1 ¼ tk szalakáli
  • 1 ¼ tk sütőpor
  • 1 ½ tk durva só
  • 1 ¼ csésze vaj
  • 1 ¼ csésze világos barna cukor
  • 1 ⅓ csésze cukor
  • 2 nagy tojás
  • 2 tk vaníliakivonat
  • 1 ¼ font csokoládé, min. 60% kakaótartalommal
A lisztet, a szalakálit és a sütőport egy tálba szitáltam. Hozzáadtam a sót, kicsit félreraktam.
A vajat a cukorral robotgéppel 5 percig kevertem, amíg nagyon habos nem lett. Hozzáadtam egyenként a tojásokat, mindegyikkel külön is felvertem. Aztán a száraz hozzávalók következtek, alaposan összedolgoztam. Ezután a kis darabokra aprított csokoládét kevertem a masszához. Most folpackba csomagolva várja a holnapot. Folyt. köv.

Read more...

A rusztikusság dicsérete

Már másodszor készítettem el Jamie vidéki konyhájából a sok paprikás sertéslapockát. Az első alkalommal nem volt itthon füstölt őrölt paprika, de most igen, valóban jobb, ha kerül bele, valami isteni illata lesz tőle. Szerintem mindenki tisztában van azzal, hogy Jamie Oliver rajong a rusztikus ételekért, ebben egyet tudok vele érteni, nincs rosszabb, mint amikor egy étel feszengve készül vagy feszengve fogyasztjuk. Valamiért a rusztikus nekem a meglehetősen laza asszociációját kelti. Persze csodálom az olyan tehetséggel és precizitással megáldott embereket mint a Canelle et Vanille és a Tartelette blogok írói, de nekem jobban fekszik, amikor nem kell aggódni a milimétereken vagy a grammokon. Természetesen hozsannázni tudnék, amikor ezeket a blogokat nézegetem, egyszerűen gyönyörűek. És bevallom, van bennem egy csipet irigység is, főleg a fényképzési tudásukat illetően. Valószínűleg nem egy kis kompakt géppel próbálnak ügyeskedni. Az is igaz, hogy a két említett blog írója profi cukrász, és a cukrászat messze nem olyan, mint a főzés, ott szigorúan kell venni a méricskélést, különben az eredmény nem garantált. Erős eufemizmussal.

Tehát rusztikus ételek... Ez a Jamie által „gulash”-nak tartott gyakorlatilag egytál étel az egyik legjobb példa. Ugyanis amikor készen van a hús, azaz vajpuhára párolódott a sütőben, villákkal kell nekiesni és szétcincálni falatnyi darabokra, hogy jól össze tudjon keveredni a sokféle paprikából összeállt raguval, majd nagy tálon hófehér párolt rizs alapon érdemes tálalni.
Miután Jamie általában ipari mennyiségeket készít, az eredeti receptje 12 személyre szól, én fele húsmennyiségből csináltam, de nem minden hozzávalónál ragaszkodtam az egzakt felezéshez, pl. a konzerv paradicsomot nem felezgettem, beleraktam az egészet, plusz a balzsamecetet hozzáraktam, valamiért odakívánkozott.

SOK PAPRIKÁS SERTÉS LAPOCKA
  • 1 kg sertéslapocka
  • 1 fej lilahagyma
  • 2-3 ek olívaolaj
  • 1 db sárga kaliforniai paprika
  • 1 db zöld kaliforniai paprika
  • 1 db piros kaliforniai paprika
  • 1 db piros chili
  • 1 ek őrölt paprika
  • 1 tk őrölt füstölt paprika
  • 1 tk őrölt kömény
  • 1 tk szárított oregánó
  • 1 doboz paradicsom
  • ½ üveg grillezett paprika
  • 2 ek vörösbor ecet
  • 1 ek balzsamecet
  • só, bors
A tálaláshoz:
  • 200 ml tejföl
  • 1 citrom reszelt héja
  • 1 kis csokor petrezselyem
  • 200 g hosszúszemű rizs
Egy olyan edényt érdemes választani, ami elég mély, minden belefér és a sütőben is használható fedőstül. 
Felforrósítom az olajat és a hús minden oldalát megpirítom, aztán kiveszem egy tányérra. Közben a hagymát vékonyan felszeletelem, rádobom az olajra. A paprikákat csíkokra vágom, a grilezettet is, és a hagymához adom, kicsit átpirítom. Hozzáadom az őrölt fűszereket, a paradicsomot felaprítva, ezzel összerottyantom az egészet. Visszarakom a húst úgy, hogy a tetejére is kerüljön a zöldségekből. Ráöntöm a bor- és balzsamecetet és annyi vizet, hogy épp csak ellepje. Sózom és borsozom. Lefedem az edényt és 180 °C-ra előmelegített sütőbe rakom 3 órára. Ennyi idő alatt egészen biztosan vajpuhára párolódik a hús.
A rizst megfőzöm és egy nagyobb tálra terítem. A húst, ahogy már említettem, két villa segítségével szétszedem, összekeverem a szaftos paprikás raguval és a rizsre halmozom. A tejfölt összekeverem a reszelt citromhéjjal és a durvára vágott petrezselyemmel, ebből kanalazok a hús tetejére. A végén még szórok rá egy csipet füstölt paprikát is.

Read more...

Egyik függőségem

Nem tudom, ki hogy van vele, de ha én nem sütök vagy főzök egy ideig, akkor megvonási tüneteim lesznek. Egyre erősebb késztetést érzek, hogy lemenjek a konyhába és csináljak valamit. Ma éppen a süthetnék jött rám, de nagyon. Arra vágytam, hogy olyan békebeli, „otthonillat” legyen. A barátnőmékről mondta mindig egy közös tanárunk az egyetemen, hogy nem tudja másképp elképzelni az életüket, minthogy mindig sütemény-, vanília- és fahéjillat lengedez a házukban.

Ilyenkor persze mindig az következik, hogy végigkajtatom a kamrát, a tárolót és a hűtőt, miket találok. Aztán, amikor megvannak a rendelkezésre álló hozzávalók, következik a receptek közötti turkálás és annak a bizonyossága, hogy úgysem lesz olyan recept, amihez minden van itthon. Úgyhogy egész biztos lehetek abban, kénytelen leszek improvizálni, alakítgatni. Ami persze egyáltalán nem baj, sőt. Ma is, ahogy magamhoz tértem reggel, tudtam, hogy nem fog eltelni a nap sütés nélkül. Meginterjúvoltam a többieket, mihez lenne kedvük. Egyébként ez nem is olyan egyszerű dolog, mert ha előre felkínálok pár lehetőséget, akkor biztos lehetek abban, hogy a csokisat vagy a citromosat nem fogják választani. Ha nem kérdezősködöm, hanem egyszerűen csak nekiállok és sütök valamit, akkor érdekes módon jó étvággyal, hümmögve, hogy „hű, de finom, ilyet csinálj máskor is”, elpusztítják az egészet igen rövid idő alatt, de így nem megy. 
Végigjátszottam a kajtatást, a turkálást-keresgélést, aztán jött a saját kútfő.

ERDEI GYÜMÖLCSÖS-NARANCSOS SÜTEMÉNY
  • 200 g vaj
  • 180 g cukor
  • 3 tojás
  • 1 narancs reszelt héja és kifacsart leve
  • 1 tk vaníliapaszta
  • 220 g liszt
  • 1 tk sütőpor
  • 150 g erdei gyümölcs vegyesen (mirelit)


A vajat habosra kevertem a cukorral, a vaníliával és a reszelt narancshéjjal. Egyenként hozzáadtam a tojásokat, azokkal is alaposan kikevertem, majd következett a narancslé és a gyümölcsök.
A lisztet elvegyítettem a sütőporral és a gyümölcsös krémhez adtam apránként, alaposan simára kikeverve.
180 °C-ra előmelegített sütőben egy kivajazott kenyérformában 60-65 percig sütöttem (tűpróba). 



Közben hazaérkezett a művem, a sonka a füstölésből. Miután kint lengedez szikkadván az erkélyen, csak ilyen bénuska fotókat tudtam róla csinálni. De legalább már végre fotóképes. Arról nem is beszélve, hogy már annyit nézegettem, hogy lehet két vagy akár több képet összefűzni egybe, de nem bírok rájönni. Egyszer csak ennek is eljön majd az ideje, ahogy S. szokta mondogatni főleg az olyan ügyekre, amit nagyon-nagyon szeretnék már és nagyon nehéz kivárni. És leginkább rajta múlik. Mit mondjak, nem egy gyorsbüfé. 


Read more...

Felsőfokú lélekmelegítő

Imádom a forró csokikat, a különféle capuccinókat, az ilyen-olyan tejeskávékat. Tényleg úgy vagyok velük pont, mint Gombóc Artúr a csokoládéval. A barátnémmal osztozunk ebben a szenvedélyben (is), ő „macis kávét” szokott inni: kávé, kakaó, tej, méz. Az arányok a családi recepttitkok részei. Emlékszem, egyszer pont akkor kellett mennünk a Pázmány könyvtárába Jóbot kutatni, amikor a Centrál kb. egy-két hete nyílt. A könyvtár valami technikai ok miatt csak délben nyitott, gondoltuk, akkor Centrál, éppen volt hely is, mert a nyitás környékén szinte soha. Megittunk, azt hiszem, 2-2 capuccinót, én mindig kérek külön plusz habos tejet is forrón hozzá. Aztán be tudtunk menni a könyvtárba, megtaláltuk, amit kellett, visszamentünk a Centrálba, megint megittunk valami 2 kávéfélét, ráadásul nem olyan sok idő telt el az előző kettő óta. Nem mondom, hogy nem vihogtunk, mint aki repül... Kissé felpörgetett minket a sok koffein.

KicsiVúnál találtam egy receptet, amitől teljesen el vagyok ájulva. Picit másképp csináltam, kevesebb édessel, de egyszerűen fenomenális így is. Ma sem bírtam ki, hogy ne igyak egyet, tipikusan magányos élvezet.

FEHÉR CSOKOLÁDÉS CAFÉ LATTE (szigorúan 1 személyre)
  • 200 ml tej
  • 1 adag erős espresso
  • 1 kk vaníliapaszta
  • 2 csapott tk nádcukor
  • 3-4 kocka fehér csokoládé
A tejet egy kisebb edényben elkezdtem melegíteni, beleraktam a csokoládét, a cukrot és a vaníliát. Amikor már jó meleg lett és a csokoládé is teljesen elolvadt, felhabosítottam olyan kis elemes zizegős tejhabosítóval, egy nagyobb bögrébe öntöttem. Rákanalaztam a kávét és azon melegében nekiálltam. A kávét azért kanalazom óvatosan, mert így nem keveredik teljesen össze az egész és az elején sokkal kávésabb – finom vaníliás édes tejhabbal a tetején kontrasztnak, aztán a vége felé már nagyon fehércsokis-vaníliás, már csak egy kis kávés beütéssel.




Charlie and the Chocolate Factory: The Oompa Loompa Song

Read more...

Tejszínes-gombás csirkemell és vámpírok

Valamelyik nap azt vetette fel a barátném, hogy „Érdekes lenne rájönni, most mitől lett hirtelen ennyire divat megint a vámpírkodás, ráadásul a tinik körében leginkább. És persze vicces, ahogy próbálják őket mindegyik sztoriban az emberek közé szocializálni.” Persze nemcsak úgy magától jutott eszébe, hanem én árasztottam el pár film- és sorozatélményemmel ez ügyben, kissé rájuk kattantam mostanában. 

Azt tudom, hogy a Twilight könyvben megjelent folytatásai és az elsőből készült film nagyon népszerű, az általam nézett sorozatokról kevesebb az ilyen infóm, de valamiért én is rájuk találtam.
A tinik éredeklődését simán el tudom képzelni a filmek alapján, mindegyik az identitáskeresésről szól, azaz éppen olyan helyzetben vannak a vámpírhősök, amikor választaniuk kell, mennyire „lesznek” vámpírok – mert azért ez nem egy igazi választási lehetőség – vagy mennyire választják az emberi társadalmat. Mennyire képesek elfogadni az identitásuk azon részét, amelyen nem lehet változtatni, esetleg csak elnyomni vagy bizonyos keretek között tartani. Ugyanez áll egyébként az emberszereplőkre is, ugyanilyen választás és döntés előtt állnak.
Valójában négy filmről vagy sorozatról volt szó közöttünk: Twilight, Being Human, True Blood és a Hellsing című japán animációs filmről. Ez utóbbi kicsit kilóg a sorból, ebben az identitáskeresésen már régen túl vagyunk.
Alapvetően mindegyikre jellemző a „ki vagyok én?” fő kérdésként tárgyalása, ami életkori sajátosság ebben az életszakaszban. Szerintem nem ártana kissé idősebben is néha feltenni a kérdést, de ez messzire vezetne most.
Aztán ott van a halhatatlanság végtelen magányossága, ami párhuzamba állítható a tinik által megélt érzéssel, bár ez szerintem sokszor nem is a magányosság, hanem az általuk vélt rettentő nagy meg nem értettség érzése inkább. 
Azt is gondolom, hogy valamiféle reményt adnak ezek a történetek arra, hogy képesek vagyunk a bennünk lakozó gonoszt vagy rosszat kordában tartani, és valamiféle szabályok közé vagyunk képesek szorítani a megmagyarázhatatlant és a kontrollálhatatlant. Az átváltozások nem önkéntes alapon történnek, a szereplők természetének része, azaz nem járhat érte büntetés. Ez különösen igaz a Being Human című sorozatra. Márcsak azért sem, mert ezek a szereplők rengeteg energiát feketetnek abba a küzdelembe, hogy legyűrjék azon késztetéseiket, amelyek kiélésével kivetnék magukat az emberi társadalomból.
Aztán szólnak a valahová tartozás vágyáról, az elfogadásról, a másság eltűréséről, persze csak azokban az esetekben, amikor a nem emberi lények az embereket védő szerepben tűnnek fel. Valójában persze nem minden ember részéről, ezért is kell titokban tartani a dolgokat, a túlélés nekik is fontos. Ilyenkor természetesen az emberi Júlia és a vámpír Rómeó szerelembe esik, mindkettő vágyik a másik lehetőségeire, és hát fájdalom, de csak a vámpír tud „segíteni” elérni az emberi vágyat a halhatatlanságra és az örökké tartó szerelemre, fordítva ez ugye nem működik. Vagy mindketten az enyészeté lesznek, tragédiát meg ugye senki nem akar újra látni.
Biztos vagyok abban is, hogy nagyon vonzó az arisztokratizmus, de főleg a diabolikus titokzatosság. Az éteri, nem evilágból való szépség és a szexuális vonzóság egyszerre jelenlevő kettőssége, az ösztönös, megmagyarázhatatlan vonzalom, amelyet ugye ésszel fel nem lehet érni és természetesen ki sem lehet kerülni. Egyébként erre a True Blood eléggé rá is játszik. Mármint a szexuális vonzalomra. A Twilightra inkább az arsztokratizmus jellemző és az éteriség. Valami olyanra való vágyakozás, amit soha egészen meg nem ismerhetünk, tapasztalatunk lehet róla, de a mélyére sosem fogunk látni.
A Being Human nekem nagyon tetszik, vicces és nem buta. Az, hogy nem buta, a Twilightról is elmondható, de ennek a filmnek nincs olyan jó humora
Tulajdonképpen a „miért pont mostanában?” kérdésre csak ködös ötletfoszlányaim vannak, a miértre talán ennél több. Az az érzésem, hogy ez az érdeklődés a téma iránt kortalan és időtlen.

Miközben a fentieket ötlöttem ki, csináltam egy tejszínes-gombás csirkemellet dugóhúzó tésztával.

TEJSZÍNES-GOMBÁS CSIRKEMELL FUSILLI BUCATTINIVEL
  • 2 csirkemell filé
  • 500 g csiperke
  • 1 kis fej hagyma finomra vágva
  • 2 gerezd fokhagyma finomra vágva
  • 1 ek vaj
  • 1 ek olívaolaj
  • só, bors
  • 150 ml száraz fehérbor
  • 200 ml tejszín
  • ½ csokor petrezselyem durvára vágva
  • 500 g fusilli bucattini


A hagymákat a vaj és az olaj keverékén megpároltam. A csirkemellet falatnyi darabokra vágtam és a hagymához adtam, magasabb lángon megpirítottam. Közben felaprítottam a gombát, a húshoz kevertem. Kicsit együtt pirítottam a hússal, ezután sóztam és borsoztam. Ráöntöttem a fehérbort és addig forraltam, amíg a bor el nem párolgott. Ez kb. 5-6 perc volt. Ráöntöttem a tejszínt, 2-3 perc alatt beforraltam. Rászórtam a petrezselymet.
A tésztát bő sós vízben al dente főztem, leszűrtem és a tejszínes raguval forrón tálaltam.


Read more...

Több napos ügyintézés után, kiruccanás előtt

Igazából a Tékozló Homárra tartozna az egész, de ott csak a történet lenne adekvát, a poszt többi része kevésbé. 

Több mint 2 napig nem volt netem. A szolgáltató elszúrta, mondhatni, screwed up. Kb. hatszor telefonáltam és jelentettem be a hibát, plusz kétszer voltam egy ügyfélszolgálaton, a „pink pontban”, különböző napokon. Azért kellet odamennem, mert az első telefonnal nem tudtam eredményt elérni, viszont azt mondták, hogy ha személyesen bemegyek egy ilyen „pontba”, akkor ott mindent el tudok intézni egyszerre. Nem mintha akartam volna bármit is intézni, annyit szerettem volna, hogy a kifizetett szolgáltatást tudjam használni. Aztán azt gondoltam, hogy úgyis szeretnék a telefonhoz egy plusz cuccot megrendelni, az online ügyfélszolgálaton elfelejtették megoldani, hogy választható legyen és simán rá lehessen nyomni, mit akarok, így elmentem.
Komolyan megsajnáltam azt a két nőt, aki ott ült és próbált dolgozni, megoldani az ügyfelek problémáit. Ehhez se információ, se infrastruktúra nem áll rendelkezésükre. Azért az felettébb kínos, amikor egy kommunikációs szolgáltatást eladó cégnél nem lehet faxolni. Egy sima csomagváltást előttem 50 percig intéztek, mert legalább négyszer leállt a rendszer. Nekem is ezért kellett másnap visszamenni, mert nem sikerült előszörre egyesíteni a számláimat. Visszamentem másnap délelőtt, kb. 1 órát megint ott töltöttem, pedig már ugye előző nap elkezdték az ügyintézést, nem kellett a nulláról kezdeni. Ehhez képest este 7 után telefonált az egyébként rendkívül kedves ügyintéző lány, hogy akkor mostanra sikerült neki rögzíteni a dolgaimat és minden szolgáltatás üzemel. A legbosszantóbb az egészben, hogy itt csak ez a szolgáltató választható, gondolom, a szabad verseny jegyében. Azért még a következő reggel ki kellett jönnie a szervízesnek, mert nem bírták visszaregisztrálni a már meglevő netes modemet, újra kellett cserélni.
Az egész mizéria közepette kiderült, hogy a november 28-án történt csomagmódosításkor kellett volna ezt a dolgot – mármint a számlaegyesítést – megoldani, de akkor egy másik helyen erre nem gondoltak. Ennek következtében most az egyik szolgáltatást a hűségidőn belüli csomagváltás (!) miatt kötbérezik, amely szolgáltatást most csak 1000,-Ft-tal drágábban lehet venni egyébként is. Hozzá kell tennem, nem kértem ilyesmit. Na de a neten is csomagváltás volt! Azt se kértem, de mostmár másképp hívják a netes csomagomat, mint amikor megrendeltem anno. Ezt nem, csak a másikat fogják időarányosan állítólag kötbérezni. Azt hiszem, előre megfogalmazom a reklamációs levelet. Sőt azt hiszem, nemcsak a drága jó szolgáltató kap majd belőle példányt. Arra is kíváncsi leszek, hogy ezt az időszakot, amikor nem szolgáltattak, vajon jóvá írják-e. Egyébként tényleg olyan érzésem van, hogy az adott szolgáltató cég úgy értelmezi a szolgáltatást, hogy az ügyfél ki van neki szolgáltatva.

Közben még a hóvirág is kinyílt nálunk a kis kertben. 

Reggel.


Délután.

A tulipánok is kibújtak már, de azokban egyelőre nem sok látvány van, kis zöld bütykök a földben.

Miután a férfirészlegnek nélkülünk kell boldogulnia a hétvégén, ma anyuval elég sokat főztünk, pl. rakott káposztát. Rém egyszerű étel, én azt is szeretem benne, hogy nem érdemes belőle keveset csinálni. 

RAKOTT KÁPOSZTA (6-8 személyre)
  • 1 kg savanyú káposzta
  • 1 kg darált hús – legjobb a vegyes
  • 1 kis fej hagyma
  • 1-2 gerezd fokhagyma
  • 1 ½ csésze rizs
  • só, frissen őrölt bors
  • 1 babérlevél
  • 1 tojás
  • 650 ml tejföl
A káposztát ki szoktam mosni, ha nagyon savanyú vagy túl sós. Kevés vízben a babérlevéllel fedő alatt félig puhára pároltam és leszűrtem. Szoktam belerakni egész borsot is, esetleg borókabogyót.
Közben kevés libazsíron megfonnyasztottam a finomra vágott hagymát és a fokhagymát, ráraktam a húst és megpirítottam. Hozzáadtam a rizst, fűszereztem, és annyi vízzel, hogy éppen ellepje, kb. 10 percig forraltam. Nem kell aggódni, ha a rizs nem puhul meg, lesz még ideje a sütőben, arról nem is beszélve, hogy úgy sokkal ízesebb is lesz. A húst levettem a tűzről és belekevertem a tojást.
Egy tűzálló tálat kikentem nagyon kevés libazsírral, és a káposztát majd a húsos keveréket rétegezve leraktam. Minden réteget meglocsoltam tejföllel, a tetejére káposzta került. 
Kb. 195 °C-os sütőben sütöttem 40 percet.


Az ebédlőasztalnál nem mondhatók ideálisnak a fényviszonyok a fényképezés szempontjából.

Read more...
Related Posts with Thumbnails
Recepjeim, fotóim, egyéb írásaim kizárólag az írásos beleegyezésem után közölhetők más oldalakon vagy nyomtatásban. Ez alól kivételt képeznek azok a gyűjtőoldalak, ahol nem közlik az egész írást, hanem csak annak első pár sorát és a folytatásért a blogomra kattint az olvasó.

  © Blogger template Shush by Ourblogtemplates.com 2009

Back to TOP