Félkóma és snack

Tegnap megint henteskedés folyt itthon, készen van a kolbász, ma el is kerültek már a füstölőbe a sonkával együtt. Elég sok húst kellett nézegetni fél napig ahhoz, hogy ne legyen kedvem valami húsosat készíteni, ezért csináltam a túrós „kiflit”. A tészta készítéséhez nem álltam neki – egész nap majdnem lerobbant a fejem a helyéről, már reggel egy izmos kis migrénnel keltem. Ilyenkor elég ijesztő tüneteim vannak, jobb látótér kiesés meg a jobb pupillám nem nagyon reagál a fényre. Simán rám lehetne fogni valami egészen mást... Plusz nem segít, ha lefekszem, mert akkor sokkal jobban fáj a fejem. Nincs más, mint kivárni, hogy elmúljon.

TÚRÓS-SZEZÁMMAGOS KIFLI (24 darab)
  • 1 doboz mirelit leveles tészta
  • 250 g túró
  • 50 g kéksajt
  • 50 g parmezán
  • 50 g ementáli
  • 2 ek tejföl
  • provanszi fűszersó, bors
  • 1 tojás a kenéshez
  • 1-2 ek szezámmag

Szeretem ezt a leveles tésztát, mert hat kisebb lap van benne, könnyen kezelhető, az ára meg több mint barátságos.


A túrót összekevertem a reszelt sajtokkal és a tejföllel. Nekem most elég krémes túrót sikerült vennem, szerintem az átlagoshoz kicsivel több tejföl kell, a lényeg, hogy könnyen kenhető legyen a töltelék. Sóztam és borsoztam. A tésztát kiolvasztottam, és mindegyik lapot akkorára nyújtottam enyhén lisztezett deszkán, hogy 4 háromszöget kapjak. A háromszögeket megkentem a töltelékkel, a csúcsukat megkentem az elhabart tojással és feltekertem. Sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztattam a kifliket, a tetejüket szintén megkentem a tojással és megszórtam szezámmaggal. 200 °C-ra előmelegített sütőben pirosra sütöttem.
A túrós töltelék nem volt elég, így felhasználtam még 3 db debrecenit – ez volt itthon – hosszában félbevágva és 6 vékony szelet sajtot is.


Read more...

Tom Jones és levendula

Addig keveregtem a tároló és a konyha között, míg jól átfáztam. Nálunk a tárolóba a terasz melletti lépcsőn lehet eljutni, ami persze egyáltalán nem praktikus, viszont vadregényes, ha nem kapcsolom fel a világítást, az ilyen elfelejtős napokon megesik. Azért is kellett annyit császkálnom, ugyanis először, amikor hazajöttem, a garázsba való beálláskor még eszemben volt, hogy meg kell locsolgatni a sonkát és a csülköt, de mire kiszálltam a kocsiból – 1 ½ perc –, addigra elfelejtettem. Igen, a sóban áll egy sonka meg két csülök (ezt most nem dokumentálnám képekben, mert ritka randa látvány), lassan letelik az egy hónap, hétvégén visszük a füstölőbe. December végén fogtam magam és vettem egy lapockát meg 2 csülköt. Begyűjtöttem majdnemanyóséktól és a füstölő bácsitól az infókat, hogy kell besózni és még mi kell rá, aztán mi a metódus. Ugyan két egymásnak ellentmondó módszert hallottam, de sikerült ötvöznöm. Aztán azóta persze kiderült, hogy ennyi sót, mint amennyit én erre elhasználtam, mások egy 230 kilós disznó alkatrészeinek besózásához szoktak, de most ez van, nem tudom visszacsinálni. Azt akartam, hogy mindenütt ellepje, nehogy megromoljanak ott nekem azok a húsok. Kicsit aggódtam is a harmadik napon, mert csak nem akart olvadni nekem az a só, nem volt mivel locsikálni. De aztán szinte egy csapásra csak ez a nem túl guszta folyadék lett. Mindenki azon vihánckodik itthon, hogy hentes lett belőlem, bezzeg a sonkát majd biztos jó étvággyal fogják tömni magukba.

Mire bejelentkezünk a füstölő bácsihoz – igen, van neki fogadóórája, hja, kéremszépen, ahol ekkora a forgalom! –, még kell kolbászt is gyártani, újabban megrendelésre is csinálunk. Na nem nagyipari szinten, csak 2-3 barátunknak.
Szóval feljöttem, de aztán eszembe jutott a forgatás-locsikálás, tehát vissza. Ezt megcsináltam, feljöttem. Aztán eszembe jutott, hogy nem hoztam fel se almát, se narancsot. Ok, lementem, visszajöttem 4 almával. Remek, vissza, végre sikerült nem elfelejtenem a narancsokat se. Persze ennyi jövés-menés elég kellett volna legyen ahhoz, hogy nem fázzak, de persze közben levettem a pufimellényem, mert ki a fene gondolt arra, ugye, hogy még vissza kell menni, egy szál hosszú ujjú póló, cipő is le, papucs. Plusz, ugyan gumikesztyűben, de mégiscsak a hideg sós lében turkáltam, az valami kegyetlen hideg tud lenni. Amikor voltak mostanában azok a mínuszok, hááát, elgémberedett a kezem rendesen, vörösre fagyott pár perc alatt. 
Aztán még a teraszon is sertepertéltem kicsit, apu ugyan ajánlgatta, hogy dobjak be egy fügepálinkát, de inkább valami édesre vágytam, valami sötéten bűnösre, csináltam egy nem túl bonyolult forró csokit és közben meg eszembe jutott Tom Jones is, amint a Baby, it's cold outside-ot énekli Cerys Matthews-zal a Reload (újratöltve, hát persze, mi más) című albumán, mit ne mondjak, még véletlenül sem a hidegről szól. Persze a csokoládé és Tom Jones társítása nem vall túl nagy fantáziára, na de nem lehet az ember mindig a világ kreatívja.

NEM TÚL BONYOLULT FORRÓ CSOKI (1 személyre)
  • 300 ml teljes tej (ha nincs jó házitej, akkor 250 ml tej + 50 ml tejszín)
  • 2 tk kakaópor
  • 2 kocka fehér csokoládé
  • 1 kk vaníliapaszta
  • 1 tk levendulaméz
  • 1 csipet szárított levendulavirág


A tejet elkezdem melegíteni egy kisebb nyeles edényben, belerakom a fehér csokit, a vaníliapasztát, beleszórom a kakaóport, és addig kevergetem, míg a csokoládé teljesen el nem olvadt, a kakaóporról nem is beszélve, legyen szép sima. Amikor már jó forró, belekeverem a mézet, tudom, tudom, a meleg gyilkolja a mézet, de milyen legyen egy forró csoki, ha nem jó forró? Bögrébe öntöm és megszórom a levendulavirággal. Isteni illat száll fel azonnal. Engem nem zavar a levendula, szeretem kicsit meg is rágcsálni, mert van egy picit mentás aromája is. Aki ezt nem szereti, rögtön az elején szórja bele a levendulát, és a végén szűrje a bögrébe a csokoládét. Annyira nem fáztam, hogy rumot vagy whiskyt akarjak beletenni, de úgy sem utolsó.


Baby it's cold outside
lyrics and music by Frank Loesser

I really can't stay
But baby, it's cold outside
I've got to go away
Ahh, baby, it's cold outside

This evening has been
Been hoping that you'd drop in
So very nice
I'll hold your hands, they're just like ice

My mother will start to worry
Beautiful, what's your hurry
My father will be pacing the floor
Listen to the fireplace roar

So really I'd better scurry
Oh beautiful, please don't hurry
Maybe just a half a drink more
Why don't you put some records on while I pour

The neighbours might think
Oh baby, it's bad out there
Say, what's in this drink
There's no cabs to be had out there

I wish I knew how
Your eyes are like starlights now
To break this spell
I'll take your hat, your hair looks well

I ought to say no, no sir
Mind if I move a little closer
At least there'll be, oh, that I tired
What's the sense of hurting my pride

I really can't stay
Baby, don't hold out
Ahh, but it's cold outside
Yeah

I simply must go
Oh, baby, it's cold outside
The answer is no
You know it's cold outside

This welcome has been
I'm lucky that you dropped in
So nice and warm
Look out the window at the storm

My sister will be suspicious
Oh, your lips look delicious
My brother will be there at the door
Like waves upon a tropical shore

My maiden aunt's mind is vicious
Eww, your lips are delicious
Well maybe just a cigarette more
Never such a blizzard before

I've got to go home
Ahh, baby, you would freeze out there
Say, land me a comb
You know it's up to your knees out there

You've really been grand
I thrill when you touch my hand
But don't you see?
How can you do this thing to me

There's bound to be talk tomorrow
Making my life long sorrow
At least there will be plenty implied
If you caught a pneumonia and died

I really can' stay
Get over and hold out
Ahh, but it's so cold outside, yeah

Bloody, freezin' ain't it



A dal eredetije a Neptune's Daughter című filmből való, Rod Skelton és Esther Williams főszereplésével. Igazából annak idején Johnny Mercer és Margaret Whitting változata volt a legnépszerűbb, de néhányan azt mondják, hogy Ray Charles és Betty Carter (ezt csak olyan formában találtam meg, ami most egy újabb őrület a YouTube-on, miszerint képeket vagy kis saját gyártású filmecskéket alkotnak emberek zenei aláfestéssel) kettőse volt a „best ever”. Ezzel azért én vitatkoznék, na de ízlésről?! Egyébként gyakorlatilag elénekelte mindenki, aki élt és mozgott.
Először egy olyan oldalon találtam meg a szöveget, ahol Tom Jonesnak tulajdonították, amin csodálkoztam is, mert tudtam, hogy ez egy tök régi szám, de az éles szemű kritikusom:) miatt kénytelen voltam mégis legyűrni a lustaságomat és rendesen utánajárni a dolognak. Végülis teljesen igaza van, ne vezessek félre senkit, főleg ne ilyen alapokon.

Read more...

Antialkoholizmus, 1919

Na még ilyen se volt soha, hogy hármat posztoljak egy nap. De ezt a képet fel kell tennem, most kaptam a barátnémtól. Minden tiszteletem az akkori és mostani női egyenjogúsági mozgalomban résztvevőké, de vajon ki szokott volna le miattuk, urambocsá' csak nem inkább rászoktak?


Antialkoholista plakát, 1919
(A felirat: Az ajkak, melyek likőrt érintettek, nem érinthetik a miénket)

Read more...

Étel, ital, dizájn

Már régóta tervezek egy olyan posztot, amelyben összegyűjtök néhány dolgot, melyek az evéshez, az asztalhoz, a konyhához és főzéshez kapcsolhatók. Azért, mert szépnek, viccesnek vagy teljesen hiábavalónak tartom őket. A kategórák és halmazaik átjárhatók.




Csokoládé, valóban azt a kalóriatartalmat mutatja, ami egy kockájában van.





















Szakékiöntő, ha netán a vaksötétben akarunk szakézni, és miért is ne...


Read more...

Néhányan nem bírnak magukkal

...és hajtanak csak úgy ki a földből. Páran meg új hajtásokat hoznak. Ezek nem tudják, hogy tél van? Meg hogy undormány idő? Szépek akarnak lenni, nincs kecmec. Mindenesetre engem nagyon jó érzéssel töltenek el, mintha tudnák ők is, hogy valami nagyon újba kezdtem, aminek minden támogatásra szüksége van. De főleg nekem. Mindegy, ezt is egy jelnek veszem, ami azt jelenti, hajrá!


Pl. a hóvirág. Teljesen elölről kezdi.

Aztán van olyan, amelyik egész télen zöldellt. Egyáltalán nem tudtam, hogy örökzöld lenne. Szerintem nem is, csak álcázza magát.


Az álcázós a háttérben van, ez a kicsi meg itt elöl teljes extázisban hajt.


Az álcázós így néz ki nyáron alkonyatkor, azaz a különbség csak a plusz virág állapot.


A borsikafű is úgy döntött, hogy tavasz van.


Ez meg még színezi is.


Lisa Ekdahl elsőre ártatlannak tűnő hangja jutott eszembe ma.

Lisa Ekdahl – Now or Never

Igazából ezt akartam volna tőle, de le van tiltva a beágyazás vagy mi.

Read more...

Filmajánló

Tegnap megnéztem a Cranford című filmet. Egyhuzamban mind az öt részt. Olyan, mint egy könyv, amit nem lehet letenni. Aki utálja az ömlengést, az most ne olvasson tovább. 

Egyszerűen csodálatos! Csodásak benne a színésznők – Judi Dench egyébként is a szívem csücske, a szerepek, a történet, minden csodás benne. 
Cranford egy Cheshire-i kisváros, az 1840-es években vagyunk. Miss Deborah, egy igen józan gondolkodású idős hölgy szigorú szemmel vigyázza a városban lakó hölgyek és urak etikus és erkölcsös viselkedését, a húgával, Miss Mattyvel laknak egy kis házban, éppen egy régi barátnőjük leányát várják vendégségbe. És ha ez még mind nem lenne elég izgalom, azt is meg kell élniük, hogy egy fiatal és igen jóképű orvos érkezik a városba, nem kis felfordulást okozva a kevésbé meglett vénkisasszonyok körében. Van minden, ami kell, barátság, az igen jó fajtából, hűség, önfeláldozás, megbocsátás, megértés, harag, árulás, félreértés, komédia, testvéri szeretet, nagy veszteségek és szomorúság, szépség, szilárdság és állhatatosság, bátorság, szerelem, szóval minden, ami kell az élethez. A fiatal szerelmesek nagyon szerelmesek és tiszta szívűek, az idősek pedig szerelmesek a sírig, akármi érte őket az életben. A cranfordi vénkisasszonyok persze az ember agyára tudnak menni bizonyos dolgokban, pletykálnak, nem akarnak semmiféle változást, pláne nem haladást, de aztán megmutatják, milyen, amikor tényleg törődnek egymással az emberek.
Aki valami lassúra, de mégis izgalmasra, megindítóra és szépre vágyik, valami nagyon finoman feministára, csak bátran álljon neki az öt résznek.



(A YouTube-on valamiért csak japán felirattal találtam részleteket.)

Read more...

Hajlandóság és vacsora

A mai kissé antiszoci hangulatomban nem spiláztam túl a vacsorkészítést, messze nem. Ráadásul sikerült úgy időzítenem, hogy mire mindenki hazaszállingózott, bedugtam a sütőbe a cuccot, és fel is vonultam, tudjam tovább túráztatni magam a holnapi nap miatt. A legrosszab, amikor én választok valamit, amit szeretnék, de olyan dolgokkal jár együtt, amitől viszont a hajam égnek áll.


SPENÓTOS NOKEDLI
  • 350-450 g liszt (igazából nem tudom, pontosan mennyi, mert ehhez nem szoktam méregetni a lisztet, csak szemre adom hozzá)
  • 4 tojás
  • 400 g mirelit spenót
  • 2 tk só
  • ½ kk szerecsendió
  • frissen őrölt bors
  • 50 g vaj
  • 3 gerezd fokhagyma
  • 200 ml tejföl
  • 150 g sajt reszelve


A tojásokat felverem a sóval, a fűszerekkel és a kiolvasztott spenóttal. Ehhez a gombócos fajtához még kellett egy kis vizet is önteni. Az egy tömbben lefagyasztott dobozos spenótban van elég folyadék. Aztán hozzáadom a lisztet, annyit, hogy egy átlagos galuskatészta sűrűséget kapjak. A nokedlinek is az a titka, mint a muffinnak, nem szabad nagyon alaposan kidolgozni a masszát és állni hagyni sem, mert attól meg nyúlós lesz az egész. Vizet forralok egy fazékban, sózom és beleszaggatom a nokedlit. A vajat felolvasztom egy serpenyőben, beledobom a finomra vágott fokhagymát és egy kicsit megpirítom, de csak éppen sárgára, nehogy keserű legyen. Rárakom a kész nokedlit, alaposan összekeverem, és a tejfölt rákanalazva szintén összekeverem. Egy tűzálló tálba rakom a nokedlit. Kivajazni nem kell, elég az a vajmennyiség, amit előzőleg felolvasztottam és a tejfölben levő zsírtartalom, hogy a sütés közben ne száradjon ki az egész. A tetejére szórom a durvára reszelt sajtot, és 200 °C-os sütőben pirosra sütöm.




Zene mára – Noir Desir: Lost

Read more...

Ötórai tea

Párszor már rájöttem, hogy olyan délután 4 óra után nem szabad fekete vagy zöld teát innom, mert akkor még hajnal 4-kor is fenn vagyok. Volt olyan eset, amikor elmentünk teázni a barátaimmal, telt az idő, mit csináljak egy teázóban, teát ittam, kettőt. Utána nem bírtam felállni, úgy remegett mindenem. Picit fel voltam pörögve.

Mindenesetre egyszer szívesen részt vennék egy teaszertartáson. Tudom, tudom, nem csak úgy megy ez, sok dolognak kell hozzá egyszerre teljesülnie. Alapvetően pl. hogy legyen, aki pont nekem akar ilyet csinálni.
A mai teához a keksz gyártását én vállaltam. márcsak azért is, mert múltkor a majdnemanyóséktól kaptam 10 kg lisztet, szóval most aztán süthetek látástól vakulásig. És ma meglesz a vakulás is, fent leszek jó sokáig a tea miatt, pedig jó lett volna, ha ki tudom aludni magam, mert holnap egész nap idegen embereket kell elviselnem, egy kis térben leszünk összezárva. Nekem kis tér, egyébként egy marha nagy lakás, de a népsűrűség akkor is túl nagy lesz az én ízlésemnek. Az ilyesmi nekem mindig rengeteg energiába kerül, de most van egy célom, és annak elérése sajnos ilyenekkel is együtt jár. Nem baj, ki fogom bírni, de ismerem magam, ha lesz ott valami okvetetlenkedő pára, attól biztos hidegrázásom lesz, és az ilyen helyeken és alkalmakkor mindig van legalább egy, nem bírok türelmes lenni ezekkel, sajnos szerintem a butaságra nincs amnesztia. 

Lehet, hogy nem kellett volna ma egyben megnéznem a Dexter 3. évadját? 

FŰSZERES KEKSZ TEÁHOZ VAGY BÁRMIKORRA
  • 250 g liszt
  • ½ tk só
  • ½ tk sütőpor
  • 145 g vaj
  • 200 g cukor
  • 1 tojás
  • 1 tojássárgája
  • 1 tk vaníliapaszta
  • 1 citrom reszelt héja
  • 1 narancs reszelt héja
  • ½ tk őrölt kardamom
  • ½ tk őrölt szegfűbors
  • ½ tk őrölt szegfűszeg
  • 1 tk őrölt fahéj
  • 2-3 ek jégcukor a tetejére


A puha vajat habosra keverem a cukorral, hozzáadom a tojást és a tojássárgáját meg a vaníliapasztát, belereszelem a citrom és a narancs héját, ezekkel is jól kikeverem. A lisztet és a fűszereket összekeverem egy másik tálban,majd a vajas-tojásos keverékhez adom. Ebben az állapotában a massza elég lágy, mielőtt továbbmennék, egy kicsit beteszem a hűtőbe. Kb. 20 perc múlva már jó lesz ahhoz, hogy kettéosztva és folpackba csavarva két kb. 4 cm átmérőjű hurkát csináljak belőle. Ezeket 2 órára hidegre teszem, hogy jól megdermedjenek. 
A sütőt 185 °C-ra előmelegítem, és két sütőlemezre sütőpapírt teszek.
A hurkákból ½ cm vastag szeleteket vágok egy éles késsel, a sütőlemezre rakosgatom őket, megszórom a jégcukorral mindegyiket, kicsit bele is nyomkodom a sütikbe. Kb. 10-12 perc alatt megsütöm őket.

Read more...

Most akkor én narancsfüggő vagyok?

Nekem úgy tűnik. Mostanában szinte minden nap valami narancsosat csinálok. Bár lehet, hogy nem kell ezen annyira meglepődnöm, általában vannak korszakaim, amikor valamiből tonnaszám eszem. Emlékszem, volt olyan tél pár évvel ezelőtt, amikor szinte csak kiwin éltem. Azon a télen valami rejtélyes oknál fogva kilóra lehetett venni a piacon egész olcsón. Nem előre kimérve kis kosarakban, hanem tényleg kilóra a zöldésgesnél, ahogy az almát vagy a krumplit. Azóta sem láttam így. Akkoriban szerintem napjában megettem legalább egy kilónyit. Azóta viszont alig. Pedig szeretem, meg is eszem bármikor, ha valaki hoz haza, de valahogy nem akarok azt venni. Mostanában viszont a naranccsal meg a mandarinnal vagyok így, rengeteget tudok megenni belőlük minden formában. Jójó, tudom, hogy a kiwiben is meg a ezekben is sok pl. a C-vitamin, és biztos a szervezet tudja magától is, blabla, na de akkor is. Mindegy, szeretem a narancsot és kész. Így aztán ma bele is tettem egy jó kis levesbe.


SÁRGARÉPALEVES NARANCCSAL (6 személyre)
  • 450 g sárgarépa
  • 2 narancs leve
  • 1 fej hagyma
  • 300 ml zöldségalaplé
  • 100 ml tejföl
  • 100 ml tejszín
  • 1 kk őrölt koriander
  • 1 kk reszelt gyömbér
  • só, bors
  • csíkok a narancshéjból a tálaláshoz


A sárgarépát megtisztítom, felkockázom, belerakom egy kisebb fazékba. A hagymát is megtisztítom és finomra vágom, majd a sárgarépához adom. Ráöntöm a zöldségalaplevet, sózom, borsozom, belerakom a koriandert és a reszelt gyömbért, és fedő alatt puhára főzöm. Leveszem a tűzről, hozzáadom a tejfölt, a tejszínt és a narancsok levét, összeturmixolom. Visszateszem a tűzre, hogy felforrósítsam, de nem forralom. Azon melegében narancshéjcsíkokkal a tetején tálalom.
Jéghidegen is finom.

Eszternél olvastam egy húsgombóc receptet – örök hála érte, és mivel ebben is van mandarin, nem hagyhattam ki a szórásból. Tettem bele még egy-két plusz fűszert, szerintem totál finom, persze volt olyan a családban, akinek „idegen” volt.

FŰSZERES HÚSGOMBÓCOK PIRÍTOTT CUKKINIVEL (4 személyre)
  • 500 g darált hús
  • 2 kisebb fej lila hagyma, finomra vágva
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 1 kk fahéj
  • 1 kk füstölt őrölt paprika
  • ½ kk chilli
  • 1 kk őrölt római kömény
  • 1 kk őrölt koriander
  • só, bors
  • 1 tojás
  • 4 ek zsemlemorzsa
  • 1 mandarin leve
  • 2 ek házilag készült pesto*
  • 4 közepes cukkini


A húst összegyúrom a többi hozzávalóval és hagyom kicsit állni. (Közben odatettem a levest, amíg az főtt, a gombócok megsültek.) Kb. diónyi gombócokat formázok a húsmasszából és kevés olajon aranybarnára sütöm. A visszamaradt olajból kikanalazom a felesleget, hogy csak kevés maradjon a serpenyő alján, azon pirítom meg a kockára vágott cukkinit, közben sózom és borsozom.


*A pestóhoz nem tudok konkrét mennyiségeket megadni, akkor szoktam csinálni, amikor nyáron a bazsalikom megőrül és burjánzik, rengeteget le szoktam vágni, szerintem volt legutóbb is legalább 6-8 nagy marék levél. Aztán ugye kerül bele jó sok fokhagyma meg szárazon pirított fenyőmag, reszelt parmezán, kevés só és természetesen olívaolaj. Ezeket beleteszem a robotgépbe, simára aprítom és kis adagokban lefagyasztom. 

Read more...

Egy jó nap

Szombaton meglátogatott az egyik legjobb barátnőm, vicces, hogy az embernek egyszerre lehet több legjobb barátnője, mondjuk, nekem szám szerint négy is. 

Az ilyen látogatásokat mindig jó hosszúra tervezzük, sok dolgunk van, rengeteg megbeszélnivaló. Amíg egyedül laktam és persze közelebb, könnyebb volt a szervezés. 
Mostanság Jane Austen-korszak van, újraolvassuk a regényeket, összegyűjtöttem a legújabb BBC-s és más adaptációkat, ezeknek nagyon örült. Jelenleg én sokkal kényelmesebb életet élek, mint ő, így volt időm a filmek, feliratok vadászásával bajlódni.
Andrew Davies forgatókönyvei decensek, elegánsak, megfelelően ironikusak és viccesek. Az új Northanger Abbey filmes adaptációja nekem nagyon tetszett, Andrew Davies mintha kicsit jobban szeretné Catherine-t, mint Jane Austen, persze ez csak az én olvasatom. És JJ Feild Henry Tilney-je még a végén képes és elhomályosítja Colin Firth Mr. Darcyját. Egyébként itt lehet szavazni a férfihősökre, bevallom, JJ Feild teljesen eltérített.:)

Ilyen alkalmakra mindig elég nagy főzést csapok, pedig egyikünk sem egy nagyevő, de azért jó, ha sokfélét lehet kóstolgatni. Igazából most nem csináltam nagy dolgokat, az volt a lényeg, hogy minél naposabb, melegebb színe legyen az ételeknek a hidegre való tekintettel. Vihogtunk is, hogy sikerült az év leghidegebb napját kiválasztani a kirándulására, nem egyszerű eljutnia hozzánk, a 15. kerület–Érd reláció hordoz magában kalandokat néha.
Valamikor novemberben megcsináltam a pálinkás sajtkrémet, arra nagyon fentük a fogunkat. Már egy hete azt terveztük, hogy végre együtt kóstolhatjuk meg, ígéretet tettem, hogy nem hagyom ki a buliból. Emberek, az valami ritka finom cucc! És nem is kell nagyon elszánt gourmand-nak sem lenni, hogy élvezhető legyen. Tényleg krém, kicsit folyós, de krém, illatos, erős, melengető, ahogy leér a gyomorba. Benne van a sajtok (kéksajt, parmezán) és a fügepálinka minden ereje, Az viszont biztos, hogy nagyon kell hozzá valami édeskés vagy édes dolog, mi áfonyalekvárral ettük. De pár falat, aztán kész, mert nagyon intenzív, tömény. Kiváló előételnek, szerintem bármilyen körülmények között megállja a helyét. Biztos lehet sokkal tetszetősebben is tálalni, főleg fotózni, de mi siettünk, szegény barátnőm gyakorlatilag egy jégtömb formájában érkezett meg.


Aztán még csináltam kukoricás sütőtökkrémlevest is Delia Smith receptje alapján meg áfonyás-narancsos cookie-t innen, mínusz makadámia dió, nem igazán szeretem a mogyorós/diós süteményket, a mogyoróvajkrém szerintem kifejezetten gusztustalan bármiben. 
Úgy emlékszem, már írtam róla, hogy Delia az egyik általam legtöbbre becsült szakács, egy valóságos intézmény az Egyesült Királyságban. Mostanában nem olyan divatos. Elképesztően precíz és megbízható receptjei vannak, még azt is mindig belefoglalja a leírásokba, hogy milyen edényekre van szükség. Tényleg bárki meg tudja csinálni utána, az olyanok is, akik először látnak konyhát életükben. Olyan szinten dolgozza ki a receptjeit, hogy nem érdemes se hozzájuk tenni, se elvenni belőlük hozzávalókat, se változtatni a mennyiségeket – tudom, mert kísérleteztem már, tényleg nem lesz olyan finom, de leginkább a kerekségét veszíti el az étel, úgy textúrában mint színben és aromában. És valóban úgy működnek, ahogy az ember várja, ezért aztán az ő receptjeit mindeféle ötletelés nélkül, mondhatni szolgai módon követem. 

KUKORICÁS SÜTŐTÖKKRÉMLEVES (6 személyre)
  • 700 g sütőtök (tisztán mérve)
  • 570 g kukorica (mirelit vagy friss, ha csöves, akkor 5-6 cső)
  • 25 g + 1 ek vaj
  • 1 közepes fej hagyma
  • 275 ml teljes tej
  • 725 ml zöldségalaplé
  • só, bors

A hagymát megtisztítom és finomra aprítom. Egy nagyobb fazékban felolvasztom a 25 g vajat, ezen párolom a hagymát alacsony hőmérsékleten 8 percig. Közben megtisztítom a sütőtököt és kisebb kockákra vágom. A sütőtököt és a kukorica felét a fazékba szórom, jól megkeverem, megborsozom, fedőt rakok rá és továbbra is alacsony hőmérsékleten 10 percig párolom a zöldségeket. Ezután hozzáöntöm a tejet és az alaplevet, majd félig lefedve főzöm a levest kb. 20 percig. Érdemes odafigyelni, nehogy kifusson, de ez az alacsony lángon szerintem nem nagyon fordulhat elő.
Közben a többi kukoricát összekeverem az evőkanál olvasztott vajjal, sózom, borsozom, és egy sütőlemezre szétterítve grillbe teszem a legnagyobb fokozaton 8 percre. Nekem a mikróban van grill funkció, kb. 20 perc kellett ahhoz, hogy aranybarna legyen. Félidőben megkeverem.
Amikor a levesben megpuhultak a zöldségek, turmixolom, nem teljesen simára, ne legyen püré, legyen benne mit harapni. Ha kell, ízesítem. Forrón, a grillezett kukoricával megszórva tálalom.




ÁFONYÁS-NARANCSOS COOKIE (kb. 5 tucat)

A bevonathoz*:
  • ⅓ cup kristálycukor
  • 1 tk reszelt narancshéj
A cookie-hoz:
  • 1 cup cukor
  • ¾ cup vaj
  • 1 tojás
  • 1 tk vaníliapaszta
  • 2 cup liszt
  • 1½ tk sütőpor
  • ¼ tk szalakáli
  • ½ cup aszalt tőzegáfonya
  • 1 ek reszelt narancshéj


Az aszalt áfonyát apróra vágom. A vajat kissé megpuhítom a mikróban és a cukorral, a vaníliával, a reszelt narancshéjjal meg tojással habosra keverem. A lisztet elegyítem a sütőporral és a szalakálival, hozzákeverem a felaprított áfonyát. A két keveréket simára dolgozom és egy kicsit a hidegre teszem, hogy jól formázható legyen a massza.
A sütőt 190 °C-ra előmelegítem és két sütőlemezre sütőpapírt rakok. A masszából diónyi golyókat formázok, amiket aztán meghempergetek a narancshéjas cukorban. Egymástól tisztes távolságba rakosgatom őket, mert megnőnek sütés közben. Egy kisebb pohárral mindegyiket kis lepénnyé alakítom.


A sütőben 11-12 percig sütöm, míg a szélük egy kis színt kap. Nem szabad túlsütni.

*Egyáltalán nem elég ⅓ cup cukor a bevonáshoz, legalább egy féllel kell. Vaníliával és nádcukorral pótoltam, a képen ezek a sötétebbek. 


Read more...

Újévi ebéd klasszik

A hagyományokat és ama kívánságot követvén, hogy gazdagok legyünk az új évben, természetesen megfőztem az újévi lencsefőzeléket. Bár, állítólag, szigorúan sertéshússal párosítva érhetjük el a kívánt hatást, azért én most virslivel csináltam. Szerintem ezen igazán nem múlhat a dolog. Tavaly füstölt libacombbal készítettem, de most nem volt kedvem a hús külön főzésével bajlódni. A kissé füstölt ízt egy nemrégiben megfőtt füstölt csülök levével értem el, mindig elteszem a mélyhűtőbe. A csülökről a főzővizet több alkalommal is le szoktam önteni, így az eltett lé már nem olyan vadul sós és füstölt ízű. 


LENCSEFŐZELÉK 
  • 250 g lencse
  • 1 babérlevél
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 2 szál újhagyma
  • 2 ek mustár
  • 200 ml tejföl
  • 1-2 ek liszt
  • 2 ek olaj
  • só, bors
  • 3 pár hosszú bécsi virsli
A lencsét előző este hideg vízbe áztatom. Másnap leszűröm, leöblítem és egy fazékban felteszem főni annyi főzőlében, hogy bőven ellepje. A főzőlevet fele arányban vízzel higítom. Kissé sózom, beleteszem a fokhagymát és a babérlevelet, majd ezekkel főzöm fedő alatt a lencse teljes puhulásáig. 
A virslit felkarikázom és a lencséhez adom, míg a rántás kész, a virslikarikák megfőnek.
A rántáshoz az újhagymát finomra vágom, a forró olajban kissé megfonnyasztom, rászórom a lisztet, megborsozom és világos rántást csinálok belőle, egy kevés vízzel felengedve a lencséhez keverem gyors mozdulatokkal, nehogy csomós legyen. Belerakom a mustárral elkevert tejfölt, hagyom felforrni az egészet és pár percig forralom. Tálalás előtt kiveszem a két fokhagymagerezdet és a babérlevelet.

Én most fele arányban vörös lencsét használtam, ezt már csak akkor adtam a másik fajtához, amikor az teljesen megpuhult és már a virslit is hozzáadtam, mert a vörös lencsének 2-3 perc elég. Én nem vagyok híve a kaják ecetezésének – szerintem ennyi mustár éppen elég pikánssá tesz a főzeléket –, de aki savanyúbban szereti, hajrá, ecetezzen, esetleg citromlevet is lehet használni.


Read more...
Related Posts with Thumbnails
Recepjeim, fotóim, egyéb írásaim kizárólag az írásos beleegyezésem után közölhetők más oldalakon vagy nyomtatásban. Ez alól kivételt képeznek azok a gyűjtőoldalak, ahol nem közlik az egész írást, hanem csak annak első pár sorát és a folytatásért a blogomra kattint az olvasó.

  © Blogger template Shush by Ourblogtemplates.com 2009

Back to TOP