A mai maradék napomon próbáltam értelmesen felhasználni a hűtőben fellelhető alapanyagokat, melyek önmagukban kevésnek bizonyultak volna. Pár szelet sonka, 1 db cukkini, pár szem naspolya meg narancs... Az idő is olyan béna. Bár ma pár percre kisütött a nap, de olyan elegem van ebből nyúlós gusztustalan időből. Igaz, esténként viszont tetszik a köd, jól illik a jó pár napja tartó hangulatomhoz.
Kissé hiányérzetem is van mostanában. Volt egy időszak nem olyan rég, amikor tök jó filmek kerültek elém, most meg a nagy semmi. Kínomban ma megnéztem a Twilight-saga második részét, a New Moont. Khm. Ne rohanjon senki érte a moziba. Több szót nem is érdemel.
Zenét hallgatni valahogy mostanában nincs türelmem. Aztán teniszt néztem kénytelenkedve, mert neten kell, ugyanis csak valami marginális csatornán lehet látni a londoni vb-t. Ez is milyen már! Nem vagyok egy nagy teniszfan, na de azért ez kínos szerintem, elvégre a legjobb nyolc férfiversenyző tornájáról van szó. És nyilván akkor kezd szarakodni a netes közvetítés is, amikor a legizgalmasabb egy meccs.
Ahhoz képest, hogy minden egyéb más dolgon fanyalogtam ma (is), egész jó kis cuccok kerültek ki a konyhából. Pedig ilyen hangulatban veszélyes dolog sütni meg főzni, ugyanis semmi nem lesz elég jó vagy ízletes.
CUKKINIS-SONKÁS-FENYŐMAGOS KENYÉR
2 csésze liszt
1 tk szódabikarbóna
1 tk só
bors
½ csésze fenyőmag
½ csésze mandula
1 db közepes cukkini
2 db tojás
100 g zöldborsos marhasonka
½ csésze joghurt
½ csésze napraforgóolaj
A fenyőmagot száraz serpenyőben megpirítottam, hogy kiadja a kissé füstös ízét. A mandulát a barna héjával együtt robotgépben meglehetősen finomra aprítottam, a sonkát finomra vágtam, a cukkinit durvára reszeltem. Mindezeket összekevertem a tojásokkal, a joghurttal és az olajjal.
A lisztet elvegyítettem a sóval és a szódabikarbónával, majd ez előző keverékhez adtam. Simára dolgoztam és olajjal kikent kenyérformában 180 °C-on sütöttem 80 percet.
Amíg a kenyér sült, a hétvégén kapott pár szem naspolyát bámultam, amelyek az ebédlőasztalon voltak. Igazából enni sok volt, felhasználni meg kevés. A múltkor láttam
Hugh-nál egy jó kis chutney-receptet, de ebből a mennyiségből nem volt érdemes hozzákezdeni. Aztán a szintén az ebédlőasztalon árválkodó narancsok is segítettek kicsit. Készítettem egy egyszerű lekvárt pár szem almából és a naspolyából. Olyan alma van most itthon, amit megenni nem nagyon szeretek, az íze finom, de kásás, azt meg utálom.
NASPOLYÁS ALMALEKVÁR
10 db alma
300 g naspolya
1½ narancs leve
1 citrom leve
1 csésze cukor
1 tasak Bourbon vaníliás cukor
A naspolyát ½ csésze vízzel feltettem főni. Addig főztem közepes hőmérsékleten, míg massza lett belőle, kb. 8-10 perc volt.
Az almákat meghámoztam és durvára reszeltem, egy fazékba raktam. A naspolyamasszát szűrőn áttörtem, hogy megszabadítsam a nemkívánatos héjtól és magoktól. A gyümölcsöket összekevertem a többi hozzávalóval, majd addig főztem, míg elég sűrű lett, és az alma nem látszott benne külön. Kicsit rásegítettem turmixszal is, sima lekvárt szerettem volna. Forrón üvegekbe töltöttem, 5 percre a tetejükre állítottam őket.
Nagyon finom illatú, meglehetősen pikáns lekvár lett.
PDF
bejegyzés
Csodás kenyér :-) Hú, és már van naspolya? Mi eddig mindig csak simán betoltuk a fejünkbe, bármekkora adag is volt :-) Olyan macerásnak tűnt a feldolgozása. Ezek szerint úgy ahogy van, szőröstől-bőröstől tetted oda a gyümölcsöt?
N
Szia!:)
Igen, ahogy a jóisten megadta. Őszintén szólva még csak meg sem mostam, mert a szomszédunk, akitől kaptuk a naspolyát, biogazdálkodik.:) Sajnos csak egy kicsike fája van, ezért volt a meglehetősen kis mennyiség, plusz ő nagyon szereti csak úgy megenni, disznóság lenne elszedni tőle az egész termést mindeféle kalandos kísérletekre.:))
De milyen jó, hogy nem tudtad nézni a teniszt, és hogy nem volt türelmed zenét hallgatni, mert így megajándékoztál minket ezekkel a csodákkal. Mit alkottál volna, ha a toppon vagy?
A naspolyás lekvár újabb gasztroajándék lehetőségét csillanja meg számomra. Köszönöm.
Joli, nagyon köszönöm a kedvességed!
Milyen igazad van, tényleg jó gasztroajándéknak is, ez nem is jutott eszembe hirtelen.:))
Már ha hagyja a család, hogy elajándékozzam, mert először ugyan csak gyanakodva nézegették, de aztán nagy sikere lett.
Hát ezért a kenyérért és a lekvárért szívesen benéznék...mindkettő nagyon tetszik, az utóbbi ráadásul gyerekkoromat idézi a naspolyával.
Tanfolyam? Semmi hír?
Bocs a hülye kérdésért, most olvastam el az előző bejegyzésed...
Én meg szívesen is látnálak.:)
Mától megy. Nincsenek hülye kérdések.:)
>>