Maradéknap

A mai maradék napomon próbáltam értelmesen felhasználni a hűtőben fellelhető alapanyagokat, melyek önmagukban kevésnek bizonyultak volna. Pár szelet sonka, 1 db cukkini, pár szem naspolya meg narancs... Az idő is olyan béna. Bár ma pár percre kisütött a nap, de olyan elegem van ebből nyúlós gusztustalan időből. Igaz, esténként viszont tetszik a köd, jól illik a jó pár napja tartó hangulatomhoz.
Kissé hiányérzetem is van mostanában. Volt egy időszak nem olyan rég, amikor tök jó filmek kerültek elém, most meg a nagy semmi. Kínomban ma megnéztem a Twilight-saga második részét, a New Moont. Khm. Ne rohanjon senki érte a moziba. Több szót nem is érdemel.
Zenét hallgatni valahogy mostanában nincs türelmem. Aztán teniszt néztem kénytelenkedve, mert neten kell, ugyanis csak valami marginális csatornán lehet látni a londoni vb-t. Ez is milyen már! Nem vagyok egy nagy teniszfan, na de azért ez kínos szerintem, elvégre a legjobb nyolc férfiversenyző tornájáról van szó. És nyilván akkor kezd szarakodni a netes közvetítés is, amikor a legizgalmasabb egy meccs.
Ahhoz képest, hogy minden egyéb más dolgon fanyalogtam ma (is), egész jó kis cuccok kerültek ki a konyhából. Pedig ilyen hangulatban veszélyes dolog sütni meg főzni, ugyanis semmi nem lesz elég jó vagy ízletes.

CUKKINIS-SONKÁS-FENYŐMAGOS KENYÉR

• 2 csésze liszt
• 1 tk szódabikarbóna
• 1 tk só
• bors
• ½ csésze fenyőmag
• ½ csésze mandula
• 1 db közepes cukkini
• 2 db tojás
• 100 g zöldborsos marhasonka
• ½ csésze joghurt
• ½ csésze napraforgóolaj

A fenyőmagot száraz serpenyőben megpirítottam, hogy kiadja a kissé füstös ízét. A mandulát a barna héjával együtt robotgépben meglehetősen finomra aprítottam, a sonkát finomra vágtam, a cukkinit durvára reszeltem. Mindezeket összekevertem a tojásokkal, a joghurttal és az olajjal.

A lisztet elvegyítettem a sóval és a szódabikarbónával, majd ez előző keverékhez adtam. Simára dolgoztam és olajjal kikent kenyérformában 180 °C-on sütöttem 80 percet.

Amíg a kenyér sült, a hétvégén kapott pár szem naspolyát bámultam, amelyek az ebédlőasztalon voltak. Igazából enni sok volt, felhasználni meg kevés. A múltkor láttam Hugh-nál egy jó kis chutney-receptet, de ebből a mennyiségből nem volt érdemes hozzákezdeni. Aztán a szintén az ebédlőasztalon árválkodó narancsok is segítettek kicsit. Készítettem egy egyszerű lekvárt pár szem almából és a naspolyából. Olyan alma van most itthon, amit megenni nem nagyon szeretek, az íze finom, de kásás, azt meg utálom.

NASPOLYÁS ALMALEKVÁR

• 10 db alma
• 300 g naspolya
• 1½ narancs leve
• 1 citrom leve
• 1 csésze cukor
• 1 tasak Bourbon vaníliás cukor

A naspolyát ½ csésze vízzel feltettem főni. Addig főztem közepes hőmérsékleten, míg massza lett belőle, kb. 8-10 perc volt.

Az almákat meghámoztam és durvára reszeltem, egy fazékba raktam. A naspolyamasszát szűrőn áttörtem, hogy megszabadítsam a nemkívánatos héjtól és magoktól. A gyümölcsöket összekevertem a többi hozzávalóval, majd addig főztem, míg elég sűrű lett, és az alma nem látszott benne külön. Kicsit rásegítettem turmixszal is, sima lekvárt szerettem volna. Forrón üvegekbe töltöttem, 5 percre a tetejükre állítottam őket.

Nagyon finom illatú, meglehetősen pikáns lekvár lett.