Jó nap 3.

Szombaton szinte megint olyan volt, mint nem olyan rég, legkedvencebb barátnő plusz egy közös nagyon jó barátunk egész napra látogatott.
Ráadásul a másik legkedvencebb barátnőm is hosszabban adott magáról hírt végre.
A közös nagyon jó barát miatt kicsit törtük a fejünket az élelmezés miatt, nem ehet meg mindent. De aztán kiderült, hogy ez a tény őt zavarja a legkevésbé, szóval szabad volt a pálya, igaz, nem erőltettem meg magam. Nemcsak rajtam múlott, mert ugye amikor az emberhez egész napos látogatók jönnek – na jó 11-kor, de akkor is – nyilván megtalálja egy jó ismerőse, hogy elmondjon egy remek megoldást egy fennálló problémára. 8-kor. Mikor máskor? Így aztán csak 9 után tudtam átmenni a kisboltba, hátha rámtör az ihlet, és képes vagyok kitalálni valami olyat, ami nem rettent el senkit az elfogyasztástól és cukibetegek is ehetik. Hát nem tört a kis szemét. Mert az oké, hogy nagyon jó barátot nem zavarja a saját diétája, na de azért csak nem akarnám eltenni láb alól, ugye. Ellenben ismerem annyira, hogy az meg simán lehet, hogyha direkt neki főz az ember, akkor akármennyire is borzasztja a kaja, képes és megeszi, mert rosszul érzi magát, hogy jaj, most miatta ez meg az, és nem mer szólni, hogy köszi, de nem kéri.
Ilyeténképpen a dilemma megoldotta sajátmagát, megsütöttem a múltkori narancsos-répásat – gondolván a többiekre is, inkluzíve család – meg egy sajtos muffint. Először chilis-kukoricásat akartam, de nem volt Cheddar a kisboltban, persze, miért is lett volna. Használhattam volna természetesen másféle sajtot is a kukoricásba, de így viszont előszedhettem a nyár legvégén elkészült majdnempesztót. Ebédre meg egyszerű sült csirkecombot ettünk paprikával, paradicsommal. Úgyis mint nagyjából cukibeteg kompatibilis étek.
Egyébként tényleg kár volt aggódni kicsiségeken, mert közös nagyon jó barát is simán bedobta a fügepálinkákat és evett a répás sütiből is.

MAJDNEMPESZTÓ

• rengeteg friss bazsalikom
• extra szűz olívaolaj
• fokhagyma
• só, bors

Nyilván azért majdnempesztó csak, mert nem került bele szárazon pirított fenyőmag és frissen reszelt parmezán. Plusz nem mozsárban készült – miszerint pesto, azaz zúzmány – hanem turmixgépben.

Egyszerűen nem megy ki fejemből a Julie és Julia című film. Tudom, hogy rengeteg gasztroblogger összevissza hozsannázott miatta, és külön filmnéző evéseket szerveztek, de engem elképeszt, hogy valaki attól bír híres lenni és filmalany, hogy elkészíti más receptjeit és valami idióta ideológiával köríti. Az viszont kétségtelen, hogy Meryl Streep miatt jópárszor konkrétan vinnyogtam.

Julia Child remek asszony lehetett, a konyhája a Smithonianben megtekinthető. És nyilván érdemes végigfőzni, -sütni a receptjeit, valóban csodásak.

SAJTOS MUFFIN

• 2 csésze teljes kiőrlésű tönkölyliszt
• 150 g sajt
• 2 tk sütőpor
• ½ tk szódabikarbóna
• ½ tk só
• 2 csipet frissen reszelt szerecsendió
• 2 csipet zöldbors
• 1 db tojás
• 100 g vaj
• 100 g krémsajt
• 200 ml tej
• 2 ek majdnempesztó

A lisztet, a lereszelt sajtot, a sütőport, a szódabikarbónát, a sót, a borsot és a szerecsendiót elkevertem egy tálban.

Egy másik, nagyobb tálba a tojás, a felolvasztott vaj, a tej, a krémsajt és a bazsalikomos mártás került, simára kevertem. Hozzáadtam a lisztes keveréket, elkevertem és papírkapszlikkal bélelt muffinformába adagoltam a tésztát.

175 °C-ra előmelegített sütőben 30 percig sütöttem.