Persze ki lehet ülni a teraszra akkor is, ha a padlizsán a sütőben sül, na de akkor nem lesz néhol kissé szenes a héja és egyébként is a hangulat a lényeg. Sütővel meg olyan ugye nincs.
Miközben hurcoltam ki az asztalra a padlizsánkrémhez a fűszereket, azon is gondolkodtam, hogy meg fogom oldani a teraszon való zenehallgatás problémáját. Egyelőre viszont a hálóban kell megoldani a tévét, ugyanis megpusztult. Igen, nálunk minden szobában van tévé. Már kora gyerekkoromban imádtam a tévét, 2-3 évesen konkrétan ölelgettem, kicsit később fejből fújtam a műsort, tény, hogy akkor nem 50-60 csatornáét kellett bevágnom.
Mondjuk mostanában nem nézem olyan sokat, és az elrendezésből adódóan nincs háttértévézés sem. Egyik nap kitaláltam, hogy a dolgozószoba és a nappali közötti fal egy részét ki kéne ütni, mert akkor megint egy csomó dologról értesülnék, ahogy annak idején, amikor egy légtérben volt szinte minden, kivéve háló. Van egy jó pár csatorna, amelyeknek a műsora szerencsére nem kívánja meg, hogy ott rostokoljon a tévé előtt az ember, viszont tök érdekesek a doksifilmek, amiket adnak, és elég csak néha odanézni.
PADLIZSÁNKRÉM
- 3 db nagyobb padlizsán
- 2 gerezd fokhagyma
- 4-5 ek extra szűz olívaolaj
- ½ citrom leve
- 1½ tk dijoni mustár
- ½ tk őrölt füstölt csipős paprika
- só, bors
A padlizsánokat megmostam, a szárakat levágtam, majd addig sütöttem állandóan forgatva a grillen, míg majdnem teljesen körben megfeketedett a héja. Kicsit félreraktam hűlni, majd lehúztam a héját és egy tálban villával összetörtem. A fokhagymát belereszeltem és belekevertem a többi hozzávalót is. Mire a kenyérszeleteket is megpirítottam, a padlizsánkrém ki is hűlt, neki lehetett látni.
bejegyzés
6 megjegyzés:
És sütőben teljesen barna is lesz a húsa.
Teljesen úgy éreztem, hogy ott vagyok veled a teraszon, olyan szépen írtál!
Majonézesen, hagymával is nagyon finom a padlizsánkrém. de lehet, hoyg úgy is ismered.
Szia, Edith, köszönöm!:)
A hagymás-majonézes változatról eddig csak hallottam, valahogy még sosem találkoztam vele "élőben". De szerintem majd kipróbálom, köszönöm az ötletet.
Ültem a hideg irodában, lábamnál a hősugárzó zümmögött, éhes voltam, és nagyon-nagyon irigyeltelek amikor a bejegyzésedet olvastam... Fele királylányságomat odaadtam volna egy kis napsütésért és egy padlizsánkrémes pirítósért... :) Én is ezt a fokhagymás változatot ismerem / szeretem. :)
Mindig megirigylem az ebédjeidet... ez már így marad. Piritóssal pláne klassz. Ősszel én is úgy vagyok, hogy kihasználnám az utolsó morzsáit is a meleg napsütésnek. Ez nem mindig lehetséges, mert a gépet nem szeretem kivinni, hiába van árnyék, még úgyis erős a fény és nagy a zaj. Azért az ebédre egy félórácskát igyekszem lopni magamnak a teraszon.
A tévé viszont nem hiányzik, ha Imi nincs itthon, hónapokig be sem kapcsolom. Maradnak a dvd-k és az internetes filmek estére - ha jut rá idő.
Az ebédért cserébe küldök Neked valamit:-)
http://felholanyka.blogspot.com/2009/10/meglepetes-oscar.html
Kellemes hétvégét!
Napmátka, érdekes, hogy mióta itt lakom, azóta van igazán jelentősége az évszakoknak, egész másképp látom mindegyiket, mint eddig. Szeretem ezt az őszi, már nem vad, de még erőteljes napsütést.
Felhőlány, köszönöm nagyon a díjat!:)
Legközelebb, ha ilyen kínzásoknak vagy kitéve a munkahelyeden, szólj, "küldök" napsütést meg mindenféle finomat.:)
Megjegyzés küldése