Őszi színek és lassulás

Most, hogy egyre hosszabbak az esték, megint sokkal tovább maradok fent, és ezzel együtt persze reggel jóval később kelek. Mondjuk, ez nem olyan nagy újdonság, mert az alapvetően természetes ritmusom ez, bagolytípus vagyok. Szeretem az éjszakát, mert ilyenkor egészen finoman, halkan is lehet zenét hallgatni, nincsenek más zavaró zajok, csukott szemmel meg még jobban hall az ember. Valahogy egészen más minőség, mint a nappali élmény. Nem jobb vagy rosszabb, más.

Az utóbbi időben igazán megszerettem az őszt is, a színek eddig is elbűvöltek, de mindig utáltam a tavaszban és az őszben is azt, hogy nagyon nehéz praktikusan öltözni, az ember vagy fázik, vagy melege van. Az őszt viszont mostanság többnek érzem, a tavaszban csak az ígéretek vannak, az őszben meg maga a gazdag bizonyosság.


Leszedtem a chilipaprikákat, megszárítom majd őket felfűzve. Még van jó pár darab a kis bokrokon, remélem, lesz idejük megnőni és be is érni.

A nagyon aranyos szomszédunktól kaptunk egy kisebb láda paradicsomot. Anyu ivólevet készített belőle.

Pontos mennyiségeket nem tudok, de a módszert leírom. Először is a nagyobb darabokra vágott paradicsomokat gyümölcscentrifugába raktuk, a visszamaradt masszát is áttörtük szitán, így nem került bele se mag, se héj, viszont így a leggazdaságosabb kinyerni a paradicsom levét és húsát. És nem utolsó sorban rendkívül gyorsan megy.
Ezután anyu az egészet felforralta pár szál zellerzölddel, sóval és borssal, hagyta, hogy leforrjon a habja, majd üvegekbe töltötte.

Amíg ő ezzel foglalatoskodott, én az előzőleg már reggel leszedett fügét készítettem el. Újra rákezdett érni a füge, megint lesz elég nagy mennyiség, jut hordóba és még egy befőzésre is.

KONYAKOS-FŰSZERES SZIRUPBAN ELTETT FÜGE

1 kg füge
500 ml víz
200 ml bodzavirágecet
500 g cukor
8 szem szegfűbors
1 rúd fahéj
½ tk őrölt gyömbér
4 szem szegfűszeg
1 tasak Bourbon vaníliás cukor
150 ml konyak
    A fügéket megmostam, szárukat levágtam. Ezután egy fogpiszkálóval megszurkáltam és kisebb üvegekbe raktam őket. De nem túl szorosan, mert először is azt akartam, hogy egyben maradjanak, másodszor meg azt, hogy jusson rájuk a szirupból bőven.
    A vizet a cukorral, a vaníliás cukorral, az ecettel, a mozsárban darabosra tört fahéjjal és a többi fűszerrel elkezdtem melegíteni, addig kavargattam, míg a cukor teljesen el nem olvadt benne, majd hirtelen felforraltam. Lehúztam a tűzről és belekevertem a konyakot, majd ezt a forró szirupot az üvegekben levő fügékre öntöttem vigyázva, hogy minden üvegbe egyenlő mennyiségű fűszer kerüljön. Lezártam az üvegeket és 5 percre fejreállítottam őket.


    Pl. kacsához, libához remek köret lesz.

    Renata  – (2009. szeptember 15. 17:40)  

    Szia!
    Én akkor ebben az ellentéted vagyok, nem szeretek/tudok sokáig fennmaradni. Inkább korán kelek, habár így ősszel nehezebb... valahogy a bioritmusom még pihenésre serkentene...
    Az őszi öltözködést szeretem, lehet pamutharisnyát szoknyával, vékony pulcsival és kardigánnal hordani. Én a tavaszt fogadom be nehezen, ha nem tudnám magamról, hogy szeretek megújulni, újraindítani dolgokat, akkor gondolhatnám azt, hogy ezért...

    Küldök neked egy kis elgondolkodtató témát, ha van kedved reagálj rá:

    http://lettudatoskonyha.blogspot.com/2009/09/halasnak-lenni.html

    Sajtkukac  – (2009. szeptember 15. 20:09)  

    Egy ideje én is nagyon szeretem az őszt. Csodálatosan gazdag évszak!

    Fügekompót nálam is készült, de a kis disznófülüek mindig felúsztak a tetejére.... Lehet, hogy a megszúrkálás segíthet ezen a problémán?

    A férjem most szólt, hogy tud még hozuni, ezt biztosan elkészítem belőle!

    napmátka  – (2009. szeptember 17. 15:24)  

    Tetszenek az őszi színeid, ez a konyakos finomság különösen!
    Nekem is az a gondom a tavasszal-ősszel, hogy lehetetlen megfelelően öltözni, pedig az én gyengéim a kiskabátok, s azokat csak ilyenkor lehet hordani.
    Viszont az ősz nekem kicsit más hangulat. A tavasz - ahogy írtad: - ígéret, de a jó idő ígérete, a mezítlábas nyáré, az ősz pedig - akármilyen szép is - valójában az esős-hideg november, s a mindigfázom időszak előfutára, ráadául én nagyon hiányolom a fényt.
    Nálunk párom ilyen bagolytípus, estére teljesen felébred.
    Ez csak azért gond néha, mert én meg elfáradok a nap végére, és ugye egy szobában alszunk (már amikor együtt:)

    Makka  – (2009. szeptember 17. 15:46)  

    Én meg inkább vállalom a fázást, minthogy melegem legyen.
    Az évszakváltásokban azt szeretem, hogy valóban a tavaszban már benne van a majdnai mezítlábasság, viszont a nyár végén én már várom, hogy legalább egy kicsit kirázzon a hideg, akkor már jólesik a tudat, hogy lehet majd a ropogós hidegről bejönni a jó melegbe nemsokára.

    Megjegyzés küldése

    Related Posts with Thumbnails
    Recepjeim, fotóim, egyéb írásaim kizárólag az írásos beleegyezésem után közölhetők más oldalakon vagy nyomtatásban. Ez alól kivételt képeznek azok a gyűjtőoldalak, ahol nem közlik az egész írást, hanem csak annak első pár sorát és a folytatásért a blogomra kattint az olvasó.

      © Blogger template Shush by Ourblogtemplates.com 2009

    Back to TOP