Ha jó kenyeret akarok enni

Régen, amikor egyedül laktam, sokszor készítettem kenyeret, illetve szinte mindig otthon sütöttem, ha ráóhajtkoztam. Egyébként nagyon ritkán eszem kenyeret vagy kenyérfélét, 2-3 havonta jön csak rám párszor a kenyerezhetnék.
Mostanában géppel készítettem a kenyereimet egy-két alkalommal, de valahogy nem ízlettek. És igazából a pékségek kenyérkínálatával sem vagyok kibékülve.
Aztán végre a múltkor találtam egy olyan előregyártott kenyérlisztkeveréket, amelyben nincs semmiféle gyanús adalékanyag, kizárólag lisztek, magok, só, kis cukor és szárított élesztő. Csak meleg vizet kell hozzáadni, és meg lehet sütni sütőben is és gépben is. Erre most nem lehet kapni, mert szállítási nehézségek léptek fel, állítólag hiába rendelik meg.
Amilyen kenyereket a család többi tagjai esznek, nem nagyon szeretem, ezért szoktam hébe-hóba sütni azért mostanában is.

Mára egy régi jól bevált receptet választottam a Kenyérenciklopédiából (itthon is és az Amazonon is már csak antikvár példányok találhatók).

WALES-I KENYÉR

115 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt
350 g finomliszt
1 tk só
1½ tk szárított élesztő
150 ml tej
150 ml víz
50 g vaj
1 kis csokor snidling
1 kis csokor petrezselyem
5 db zsályalevél
1 gerezd fokhagyma
A kenéshez és a szóráshoz:
1 db tojás
½ tk római kömény
      A liszteket egy tálba szórtam, beleraktam a sót és az élesztőt is. A zöldfűszereket finomra aprítottam, a fokhagymát lereszeltem, azok is mentek a lisztkeverékbe.
      A tejet és a vizet összekevertem, beleraktam a vajat, majd az egészet felmelegítettem, hogy a vaj teljesen elolvadjon benne, ezt a keveréket a fűszeres liszthez öntöttem, majd kb. 8-10 percig dagasztottam.
      Ráraktam a tálra a tetejét, 1½ órára meleg helyre rakva kelesztettem a tésztát.
      Lisztezett felületen alaposan átdögönyöztem a már finoman illatozó kenyértésztát, formára igazítottam – azaz cipót készítettem belőle – és letakarva hagytam pihenni 45 percet.


      A tetejét megkentem az elhabart tojással, megszórtam a római köménnyel és 200 °C-ra előmelegített sütőben 45 percig sütöttem. A kenyér akkor jó, ha az alját megkopogtatva tompa hangot ad.


      Az az igazság, hogy nem bírtam kivárni, míg kihűl, egészen melegen vágtam fel, vajas kenyérhez való savanyúsággal ettem belőle, természetesen vajjal megkenve.

      napmátka  – (2009. szeptember 22. 19:08)  

      Nagyon tetszik ez a fűszeres kenyér, kívülről-belülről gyönyörű!
      Én (sajnos?) jóval gyakrabban kívánom a kenyérfélét, alapvető élelmiszernek számít nálam.
      A gépben sütött kenyerek mindig másmilyenek, még ha azonos recept szerint sütjük is.
      (Én írtam egy bejegyzést a diólikőrről, de nagyon vártam a Tiédet - mégiscsak Te hívtad fel rá a figyelmet...)

      Makka  – (2009. szeptember 22. 20:23)  

      Napmátka, amit nem eszem meg kenyérben, azt megeszem tésztában, sajnos.:) Hamarabb főzök valami tésztásat, mint vágok le egy szelet kenyeret.

      A likőrrel kapcsolatban kicsit elkedvetlenedtem, gyanakodtam én arra a vodka vs. 96%-os alkohol ügyre, de most így alakult. Meg nem sikerültek a fotók sem, nem olyan könnyű szépet csinálni egy szurokszínű italról. Viszont neked sikerült.:)


      Sofia, köszönöm!

      Megjegyzés küldése

      Related Posts with Thumbnails
      Recepjeim, fotóim, egyéb írásaim kizárólag az írásos beleegyezésem után közölhetők más oldalakon vagy nyomtatásban. Ez alól kivételt képeznek azok a gyűjtőoldalak, ahol nem közlik az egész írást, hanem csak annak első pár sorát és a folytatásért a blogomra kattint az olvasó.

        © Blogger template Shush by Ourblogtemplates.com 2009

      Back to TOP